Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

DUN ANTÜLl NAPLÓ 1910 augusztus 6; olytatódíak a szovjet—nyugatnémet tárgyalások \ MOSZKVAI TÁRGYAT ÁSOK SZÜNETÉBEN. — (Balról jobbra): Scheel NSZK-küliigyminiszter, Allardt moszkvai nagykövet és Gromiko szovjet külügyminiszter beszélget. Moszkva Szerdán délelőtt ismét ösz- szeült a moszkvai Szpiride- nov-palotában a szovjet és nyugátnérrtet delegáéló, hogy fólytassa tárgyalásait az erő­szakról való lemondást cél­zó szerződésről. A küldöttségeket ezúttal szovjet részről Valentyin Fa­lin, a külügyminisztérium osztályvezetője, nyugatnémet részről Paul Frank külügyi államtitkár vezeti. A szovjet és nyugatnémet küldöttség megbeszélései másfél órán át tartottak. A két küldöttség magyar idő szerint nyolc órakor ült tár­gyalóasztalhoz és fél tízkor hagyta el az épületet. Gromiko szovjet és Walter Scheel nyugatnémet külügy­miniszter szerdán három óra húsz perces tanácskozást folytatott. Szovjet—iraki megbeszélések Moszkvában A TASZSZ-hírügynökség jelentése Szerint szerdán a Kremlben megkezdődtek a szovjet—iraki tárgyalások. A szovjet küldöttséget Kirill Mazurov, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, á Minisztertanács elnökének első helyettese, az iraki de­legációt Takriti, az Iraki Forradalmi Parancsnokság Tanácsának elnökhelyettese, az Iraki Baath Párt főtit­kárhelyettese vezeti. Az iraki küldöttség szer­dán felkereste a Lenin- mauzóleumot, ahol elhelyez­te koszorúját. Menedékjogot kért Roukas Ioannis, görög ál­lampolgár, a Görög Király­ság budapesti nagykövetségé­nek beosztottja 1970. július 29-én politikai menedékjogot kért a Magyar Népköztársa­ság illetékes hatóságaitól. Roukas Ioannis kérelmével az illetékes szerv foglalko­zik. ♦ •f FUSSEN: Betörök ha­toltak be a nyugat-németor­szági Schwangau község St. Colomanról elnevezett kegy­templomába, amely a Bajor- Alpok egyik legértékesebb műemléke. Elraboltak egy 1410-ben készült 108 centi­méter magas madonna-szob­rot, valamint további 8 ér­tékes szobrot, 4 fából készült puttót és két angyalféjet. Az elhurcolt műkincsek értéke körülbelül százezer nyugat­német márka. ♦ PRÁGA: Andrej Barcak csehszlovák külkereskedelmi miniszter fogadta Prágában broisz Usakov szovjet vegy­ipari miniszterhelyettest és Nyikolaj D. Komarov szov­jet külkereskedelmi minisz­terhelyettest. „Agyára mentu a 30 évi fogság Moszkva: A jelek szerint „agyára ment” a 30 évi fogság Vo- vának, a jereváni állatkert egyik elefántjának, mert a múlt héten kitört az elefánt­házból, és púsztító ámokfu­tást rendezett az örmény fő­város utcáin. A hat tonnás kolosszus já­tékszerként borította fel az útjába eső teher- és személy­autókat, letépte az utcai lám­pákat, kerítéseken gázolt ke­resztül. Jereván lakói tisztes távolságból figyelték, ahogy a hatalmas teherautókkal sa­rokba szorított állat — agya­rai elvesztése árán — kitört a kutyaszorítóból és ormá­nyával gépkocsikat „dobált” az öt üldöző hatalmas bull­dózer útjába. A tehetetlen városi ható­ságok végül kénytelenek vol­tak lelövetni a garázda ele­fántot. ♦ RÓMA: Hatosikreket hozott világra szerdára vir­radó éjjel Róma Umberto- kórhá^ában a 35 éves Luzzi- telli Petrona asszony. Orvosi jelentések szerint a hatos­ikrek közül már négy meg­halt, de a másik kettő meg­maradására sincs sok re­mény. Az anya „viszonylag jól érzi magát”.-4 VARSÓ: Jégkorszaki állatok maradványait hozta felszínre egy homokkotró a Visztulán. Előke­rültek egy óriás orrszarvú csOiit- és koponyatöredékei, továbbá őstülkök és óriásszarvasok csont­jai. Az orrszarvúról már meg­állapították, hogy 8Ö Ö00 évvel ez­előtt élt a mai Lengyelország te­rületén, és „kortársa” volt a mám m útnak. + QUEBEC: Kutya tévedt a múlt hét végén tartott québeci pop-fesztivál részt­vevői közé. A pop-rajongók a gyanútlan ebet elfogták, megsütötték és elfogyasztot­ták. A kutyáját kereső tu­lajdonossal a rendőrség kö­zölte a szomorú hírt és meg­mutatták neki az üres kon­zervdobozok között heverő lerágott csontokat.-4 VARSÓ: Érdekes vendége volt a minap a varsói Express Wieczórny szerkesztőségének. Stanislaw Sowinski-nak hívják, 24 éve él Venezuelában, és —■ róla mintázta a francia Arnaud „A félelem béré” című regényé­nek főhősét. + VELENCE: Tizenhárom ország 18 filmjét mutatják be a 31. velencei nemzetközi filmfesztiválon. A bemuta­tandó filmek között lesz Herskó János, ,.A halál an­gyala" című alkotása is. 4 BUKAREST: Románia és a Koreai Népi Demokratikus Köz- társaság kormányküldöttsége kö­zötti tárgyalások eredményekép­pen megállapodás jött létre a két ország gazdasági és tudományos- műszaki kormányközi tanácsko­zó bizottságának létrehozásáról. ♦ WASHINGTON: Ka­tasztrófa sújtotta területté nyilvánította Nixon elnök a texasi Corpus Christi kör­nyékét, ahol kedden a Celia hurrikán okozott tetemes pusztításokat. 4- MOSZKVA: A szovjet fő­városban megrendezett jugoszláv ipari kiállítást eddig 250 600 lá­togató tekintette meg. A negyed­milliomodik látogató egy szuper­automata mosógépet kapott aján­dékba. ♦ REGGIO Dl CALAB­RIA: Üjabb tüntetések rob­bantak ki szerdára virradó éjjel Reggio di Calabriában a 48 órás általános sztrájk befejezése után. A rendőrség összecsapott a tüntetőkkel. A sebesültek száma 27. Alkotmányunk ünnepére készül az ország (Folytatás az 1. oldalról) eljut az ország minden ré­szébe —, hogy képekkel is ismertesse a magyar állami­ság kezdeteit, István király történelmi szerepét, alkot­mányunk jelentőségét. Czinege Lajos honvédelmi miniszter jelenlétében ünne­pélyes külsőségek között au­gusztus 20-án a katonai fő­iskolák végzős növendékeit a Magyar Néphadsereg új tiszt­jeivé avatják. Az Országház előtti Kossuth Lajos téren kerül sor erre az eseményre, amelyre körülbelül 12 ezer vendéget várnak. A tiszti és a felsőfokú polgári végzett­ségről szóló diplomákat szin­tén ünnepélyesen adják át a tisztjelölteknek augusztus 19- én a katonai főiskolákon. A hagyományos budapesti honvédelmi napnak ezen a2 augusztus 20-án látványosabb és hosszabb programja lesz, mint a korábbi években. „Föl­dön, vízen, levegőben” mottó­val rendezi meg az MHSZ és a Magyar Néphadsereg a du­nai vízi és légi parádét: fan­fárok díszjelével 11.15-kor kez­dődik a bemutató a Parlament előtti Duna-szakaszon. Eve­zősök, helikopterek, műrepü- lők, úszó harckocsik, aknász­naszádok, kétéltű járművek Színes produkció-sorözata ad tartalmat, mozgalmasságot, elevenséget a parádénak, amelyet az egész ország lát­hat majd a tv képernyőjén. Külföldi vendégszereplői is lesznek a légibemutatónak: Jegorov Igor és Savicskaja, a műrepülés szovjet férfi és női világbajnoka. Mintegy félórás műsort je­lent majd az alkotmány nap­ján 2 órakor kezdődő hagyo­mányos tűzijáték, amelyet ez­úttal is a Gellért-hegy or­mán produkálnak. 1200 kilö­vőt helyeznek el a Citadellá­nál, s a légbe röppentett szí­nes látványosságokat új mo­mentumokkal gazdagítják. Az úgynevezett bengáli tüzet például piros, fehér és zöld színekből keverik ki. A Cita­della falán hosszú percekig vízesésszerűen hömpölyögte- tik majd le a nagyszerű lát­ványt ígérő tűzfolyamot, mi­közben tűzbombák, petárdák százai durrognak, fénylenek az ég alatt. Megnyílt a tripoli ötök tanácskozása Irak és Algéria nem képviselteti magát Tripoli: Kadhafi, a Líbiai Forradalmi Tanács elnöke szerdáit helyi idő Szerint 11 óra 30 perckor megnyitotta az arab or­szágok külügy- és hadügyminisztereinek tripoli értekezletét. A tanácskozáson Líbia, Egyiptom, Jordánia, Szíria és Szudán miniszterei vesznek részt. Irak és Algéria úgy döntött, hogy nem képviselteti magát az értekezleten. Olaszországi helyzetkép Vérontás Porto Marghera városában Róma: A Velence melletti PortO' Marghefa kedden véres ese­mények színtere volt. A tün­tető gépipari munkások ellén kivezényelt rendőrség a tö­meg közé tüzelt és két mun­kást súlyosan megsebesített. A rendőrség gumibotjai és a könnygázgránátok még több munkásnak okoztak többé- kevésbé súlyos séfülést. A munkások, akik immár harmadik hónapja sztrájkol­nak. béremelést és munka- feltételeik javítását követelik. Az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága közle­ményt adott ki a Porto Mar- ghera-i eseményekről. Ebben szolidaritásáról biztosítja a tüntető munkásokat és a leg­határozottabban tiltakozik „a rendőrségnek a munkáügyek- i bői származó konfliktusokba Köszönő távirat Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Marian Spy- chalski, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsának el­nöke és Jozef Cyrankiewicz, a Minisztertanács elnöke táv­iratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Loson- czi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságaikért. Czeslaw Wycech, a Len­gyel Szejm elnöke Kállai Gyulának, az országgyűlés elnökének, Stefan Jedry- chowski külügyminiszter Pé­ter János külügyminiszter­nek küldött köszönő távira­tot. való újabb provokatív be­avatkozása ellen”. A három legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség szo­lidaritást vállalt, a munkások­kal és elítélte a rendőri ak­ciót, amely ellen Velence me­gye dolgozói szerdán 24 ófás általános sztrájkkal tiltakoz­tak. Emilio Colombo kijelölt olasz miniszterelnök ha újabb, váratlan nehézségek nem merülnek fél, legkésőbb csütörtökön Saragat köztársa­sági elnök elé terjeszti az új kormány listáját. A szocialisták és republi­kánusok pozitív válasza után az egységes szocialista párt (szociáldemokraták) Is elfo­gadta Colombo programja­vaslatát. A szociáldemokra­ták „igen”-je hétórás éjsza­kába nyúló vezetőségi ülés után született meg. Az MTI római tudósítója rámutat arra, hogy az egysé­ges szocialista párt lényegé­ben vesztesen került ki a kemény politikai erőpróbá­ból, mivel minden törekvése ellenére sem sikerült jobbol­dali, konzervatív irányba te­relni az ország politikai köz­életét, sőt a szocialistákat sem sikerült kirekesztenie az új kormányból. A kereszténydemokraták Rumor-szárnya is, amely a válság kirobbantásában fő szerepet játszott, meglehető­sen elszigetelődött és kisebb­ségbe szorult a párton belül. Vihar Délnyugat-Franciaorsxágban Tíz halott, 30 sebesült Tíz halálos és harminc sebesült áldozata van eddig annak a példátlan erejű szél­viharnak, amely kedden dél­után végigszántott Francia- ország délnyugati részének Atlanti-óceáni partvidékén. Bár a Meteorológiai Intézet napok óta jelezte, hogy szá­mítani lehet vihar kitörésé­re. a rettenetes erejű szél­vihar mégis sok embert le­pett meg a tengeren, sokan nem hittek ugyanis a vihar közeledtének, mivel az na­pok óta nem következett be és a tengerre merészkedtek. A halászok a felborult és magukra hagyott vitorlások tucatjait vontatták kikötők­be. Utasaiknak legtöbbjét sikerült megmenteni. A vihar sok kárt okozott a parton is, ahol fákat dön­tött ki és magasfeszültségű vezetékeket szaggatott le, a 10-es számú főországút for­galmát is órákon át akasz­totta el leszakadt magasfe­szültségű távvezeték. Halált okozott az arra haladó autó­ra zuhant fa és a felborult lakókocsi is. A kutatás az esetleges ál­dozatok után folytatódik, mert attól tartanak, hogy á szélvihar az eddig megálla­pítottnál jóval több áldozatot követéit. Hirosima szemtanúi A szennyes víz íze (Okumura Masasi beszámolója II.) Azon a napon az ég csodála­tosan derült volt.. . A Hirosima Körzeti Ezred tör­zsénél teljesítettem szolgálatot. Nyolc óra után, a szabályzatnak megfelelően, beléptem a segéd­tiszt irodájába, hogy jelentést tegyek az előző nap eseményei­ről. Azután visszatértem irodám­ba. — Szörnyű hőség van ma! — szóltam bajtársaimhoz. Abban a pillanatban a napnál milliószor fényesebb villám ra­gyogott fel. Arcomat önkénte­lenül tenyerembe temettem, tes­tem megingott; hatalmas dörre­nés hallatszott, majd minden el­sötétült. „Légitámadás” — gondoltam. Még nem vesztettem el eszméle­temet, semmi fájdalmat vagy ütést nem éreztem. Aztán ész­revettem, hogy az épület romjai alatt fekszem eltemetve. — Segítség! Segítsen valaki! — kezdtem el kiáltozni, de senki sem felelt. A többiek ordítása elnyomta segélykérésemet. Nyelvemen sós ízt éreztem. Jobb kezemmel ijedten végigsi­mítottam arcomat: síkos volt, de érdes is, mintha olajba kevert homokkal kenték volna be. Mi lehet? A gyújtóbomba olaja? Nem, ez folyékony mérgesgáz! Néhány percig vívódtam, úgy gondoltam, hogy ez csakis mér­ges gáz lehet. Akkor pedig vé­ge! Ebben a pillanatban mond­tam le végleg az életemről . . . Hirtelen a múlt emlékei tódul­tak agyamba: szemem előtt meg­jelentek szülőfalum hegyei, me­zői. — „Istenem! Soha többé nem látom viszont! Nem halha­tok meg! Ki kell jutnom in­nen!” Fogcsikorgatva megfeszítettem lábamat és váltamról lelöktem a rámzuhant gerendát. Dobáltam le magamról a romtörmeléket, mint egy őrült, úgy küzdöttem. Tudtam, ha ott maradok, el­pusztulok! Tíz-húsz percig lehettem a sö­tétben. Végül egy kisebb geren­da megmozdult, kis rés nyílt, akkora, hogy a fejem már ki­fért rajta. Aztán már a vállam is. A remény rettenetes erőt adott. Míg kimásztam a résen, egy nagy szög felhasította bőrö­met — de nem is éreztem, csak küzködtem és végül feljutottam az udvarra. Ott gemml, még egy macska sem . •, Fel akartam állni. Nem sike­rült. Mászni kezdtem a ház irá­nyába, akkor vettem észre a föl­dön a csíkot, amit az arcomból csúrgó vér festett. Tehát a sós íz a nyelvemen vér volt. Az ijedtségtől és a szörnyű fárad­ságtól elájultam. A menekülők jaj-zápora ébresztett fel és fel­nyitva szememet megláttam köz­vetlen közelemben egy vérben fekvő katonát. Kúsztam tovább, noha már alig bírtam el testemet. A hő­ség, a vérzés, a verejték elvi­selhetetlennek tűnt, torkom égett a szomjtól: vizet! vizet! Felkúsz­tam a víztartály falára, bedug­tam fejem a vízbe és vedeltem a piszkos lét — de milyen jó volt, ilyen édes vizet még soha­sem ittam! Pár pillanatot pihentem, aztán megpróbáltam feltápászkodni a szivattyúra . . . Körülnéztem. Szörnyű látvány! A város — romhalmaz, itt-ott fekete vagy fehér füstnyalábok. A felhő mé­lyen feküdt a város felett: ilyen lehet a vulkánfüst a kráter tor­kában. A Nyugati Katonai Gyakorló­tér hemzsegett a sebesültektől. Micsoda szörnyű bomba okozta ezt? Nincs habozás, ingadozás, erre most nincs idő, hiszen a romok alá temetett bajtársaim segély­kérő hangját hallom! De mire mennék egyedül? Miért nem jön senki? Hol vannak a segély­csapatok? A borzalmas zaj mind jobban felőrölté idegeimet. Köz­ben állandóan gyülekeztek a me­nekülők a gyakorlótéren. Öre­gek, asszonyok, gyermekek jaj­veszékelése szaggatta szívemet. És elémtárult a földi pokol: kísérteties, vérben úszó arcok, egy meztelen leánycsoport, anya i eszelősen magához szorítva gyer- I mekét, mint szellemek futottak el mellettem. És én? Arcom, ke­zem, lábam puff adtak; úgy néz­hetek ki, mint egy buddha kő­szobor silány mása. Odaordítot­tam a földön fetrengőkhöz: — Bajtársak! Legyetek erő­sek! Kússzatok, másszatok, ha futni nem tudtok! — Csak fáj­dalmas nyögés volt válaszuk. Akkor észrevettem mellettem egy súlyosan sebesült katonát, kezét az ég felé emelve reszke­tő halk hangon nyöszörgött: „Se­gíts.” Megismertem hangjáról: Hurumoto volt, régi háborús bajtársam, Hurumoto őrmester. Megragadtam derékszíjánál fogva és elindultunk, ki a gya­korlótérről. Leírhatatlan, amit az utcán lát­tam! A Hakusima felé vezető villamosvonalon lángoló vezeté­kek — az úton keresztül-kasul rohanó, ordítozó menekülők, sú­lyosan és enyhén sebesültek, se­gélyért nyögök — de senki sem figyelt rájuk, mindenki mene­kült, saját életét féltve. Én meg csak vonszoltam Hu- rumotot, bukdácsolva, elesve, majd ismét feltápászkodva, míg végre az Izumi villánál elértük a folyót. A túlpart lángolt, láng­jai mind magasabbra csaptak, már idáig perzseltek. Hurumoto felnyögött: Vizet! — Légy türelmes! Ha most vi­zet Innál, biztosan meghalnál! — Azt akarom. Adj vizet, nem bánom, lehet a folyóból is. — Átmegyünk a folyón! — mondtam. Kihalásztam néhány épület­gerendát, lábszártekercseinke le­szedtem és egy tutajt kötöttem össze. Átcsáklyáztunk a túlpart­ra. A rakpartra érve zubbonyo­mat vízzel itattam át, hogy Hu- rumotoval át tudjunk vágni a lángfalon. — Bajtársam! Nincs semmi baj! Csak még egy kis türelmet! — bátorítottam. A Tokiuabasí híd keleti hídfőjénél vágtunk a lángoknak és sikerült a túlolda­lon elérni a Hutabajama hegyet. Felkúsztunk rá. Kúszás közben hányingerem támadt, háromszor egymás után hánytam valami­lyen sárga léf. Hányás Után gyötrő éhséget éreztem, aztán szerencsére elmúlt . .. Hurumoto teljesen kimerültén feküdt. Körülöttünk senki, a dombon csend és nyugalom. Az­tán nyugat felől dörgések hal­latszottak, hirtelen vihar támadt, mint fehér csíkokból szőtt füg­göny — a távoli zápor. Már néni emlékszem hány óra lehetett* amikor elaludtunk: fejünk szo- [ rosan egymás mellett . . Később megtudtam, hogy a ház, amely rámszakadt, mind- ! Össze 750 méternyire állt a dob­banás gyújtópontjától. Fordította: dr. Szerdahelyi István KÖVETKEZIK: AZ ÜVEGSZILÁNK EMLÉKEZTET . . . t j

Next

/
Thumbnails
Contents