Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

1970. augusztus 5. DUNÁNTÚLI NAPLÓ f Oktatás és termelés Teljesítmény képes szaktudás A teljesítményképes szak­tudást egyszerűbben úgy is mondhatnánk, hogy használ­ható, mégpedig azonnal fel­használható szaktudás. A kérdés az, hogy az oktatási intézmények — legyenek azok szakmunkásképzők, szakközépiskolák, avagy fő­iskolák és egyetemek — ké­pesek-e ilyen, azonnal hasz­nálható szakismereteket nyújtani. Hiszen köztudott, hogy egyrészt ahány üzem, annyiféle termék, tehát any- nyiféle a szakmai igény, más­részt oly gyorsan fejlődik a műszaki, technológiai szín­vonal, hogy a szerzett isme­retek gyakran elavulnak, amire a fiatalok elhagyják az iskolát. A válasz egyértel­műen tagadó. Távolodás a napi igényektől Egyideig a magyar szakok­tatás — és szerte a világon minden szakmai iskola — azzal próbálkozott, hogy szo­rosan nyomon kövesse a termelés változásait. Ekkor csaknem évenként új és ja­vított kiadású tankönyvek kerültek forgalomba, mert így vélték megoldhatónak a lépéstartást a fejlődéssel. Ebben az időszakban szinte minden új gyár, új terme­lési folyamat, vagy eljárás egyben új szakmák kialakí­tását vonta maga után. Az erős kötődés a napi igények­hez még az egyetemi okta­tásban is differenciálódási és specializálódási folyama­tot indított meg. Ám, a mind jobban sűrűsödő problémák hamarosan világossá tették, hogy ez az út nem járható sokáig. A szakmai oktatás irányí­tói szinte egyszerre döbben­tek rá az egész világon, hogy a végtelenségig nem követ­hetik a termelés szakosodá­sát. Ebből a felismerésből kézenfekvőén kínálkozott a szélesebb alapokon nyugvó képzés bevezetése, ponto­sabban: az egymáshoz kö­zelálló, úgynevezett rokon­szakmák körére is kiterje­dő szakmai oktatás megte­remtése. Csakhogy most meg a diá­kok túlterhelése, s ebből kö­vetkezően a szakmai tudás felületessége szólt közbe. Mert egy • szakmát sem köny- nyű alaposan megtanulni, nemhogy egyszerre többet. Ezért a kérdés úgy vetődött fel, hogyan lehet a rokon­szakmákra is felkészíteni, meg az ismeretek hatékony­ságát, színvonalát is növel­ni? A gyakorlat bizonyította, hogy csak egyetlen módon: az alapozó képzés erősítésé­vel, tehát a termelés minden részletének az ismertetése helyett a gondolkodási, a problémalátó és probléma- megoldó készség fejlesztésé­vel, valamint az azonos szak­mán, szakmacsoporton belül, bármely termék előállításá­hoz szükséges szilárd alap­ismeretek elsajátíttatásával. Mindez azt is jelenti, hogy a szakmai tudást végülis a munkahelyek teszik majd teljesítménykésszé. Növekszik az üzemi gyakorlat jelentősége Ezzel természetesen sokkal nagyobb feladatok hárulnak az üzemekre, hiszen nekik kell gondoskodniok arról, hogy kellő gyakoroltatással, esetleg tanfolyamokkal a sa­ját igényeik szerint tovább­fejlesszék a szakmai alap-, ismereteket.. Ez a megoldás egyébként az iparilag leg­fejlettebb országokban nem ismeretlen, ahol évek óta minden valamirevaló üzem­nek külön osztálya van — sok-sok hozzáértő, gyárat' is­merő mérnökkel és techni­kussal, — ahol az újonnan felvett, különböző képzett­ségű szakembereket előkészí­tik a gyár saját profiljának megfelelő termelésre. Kérdés azonban, jól járná­nak-e nálunk is ezzel az üze­mek?' Ha arra gondolunk, hogy a gyors műszaki fejlő­dés egyébként is állandóan új gépek és eljárások meg­ismerésére kényszeríti a dol­gozókat, akkor a szilárdabb alapismeretek kétségtelenül megkönnyítik az átállást. Azt is tudomásul kell azonban vennünk, hogy ahhoz elen­gedhetetlenül csatlakoznia kell a folyamatos képzésnek, illetve továbbképzésnek. Mégis, az a tapasztalat, hogy éppen az utóbbi évek­ben csökkent nálunk a kü­lönböző iskolatípusok esti- és levelező oktatásában részt­vevő dolgozók száma. Ennek főoka kétségtelenül az, hogy mérséklődött mind a dolgo­zók, mind az üzemek ér­dekeltsége a szervezett to­vábbképzésben. S ehhez kap­csolódik: a dolgozók esti- és levelező oktatása bizony a nappalinál is lassabban kor­szerűsödött. Ráadásul a sza­bad munkaerővándorlás sem késztette az üzemeket túlsá­gosan arra, hogy ösztönözzék dolgozóikat a tanulásra. Könnyebbnek tűnik kész szakembereket magukhoz csalogatni, mint jelentős erőfeszítéssel és anyagi áldo­zattal a régebbi dolgozókat továbbképezhi, különösen ha annak az a kockázata, hogy ők is új munkahelyet keres­nek a magasabb szakmai ismeretek megszerzése után. Mindezeket azonban átmene­ti jelenségekként kell felfog­nunk, ugyanis könnyű meg­látni, hogy ezek a szakem­berszerzési lehetőségek ha­marosan kimerülnek. A megoldás útjai A megoldás legfőbb mód­ja, hogy érdekeltté tegyük mind a dolgozókat, mind az üzemeket a teljesítményké­pes szakmai ismeretek gya­rapításában. Ennek érdeké­ben mindenekelőtt a szak­mai oktatás átfogó és mély­reható korszerűsítése válik szükségessé. Ami a szakmun­kás- és a középfokú szakem­berképzést illeti: meg is tet­tük már ezirányban a kez­dő lépéseket. De vissza kel­lene adni, vagy inkább új alapokon ki kellene alakítani az üzemi szakmai tanfolya­mok becsületét. Ezt szerve­zetileg valamiképpen ' hozzá lehetne kapcsolni az állami oktatáshoz, mert ezáltal egy­részt biztosítanánk e tanfo­lyamok színvonalasságát, s szilárd bázist teremtenénk a folyamatos továbbképzés kiépítéséhez, másrészt pedig a termelési gyakorlatból ter­mékenyítő impulzusokat kap­nának a szakmai iskolák, korszerűsödésük állandósul­na. Sok üzemi vezető vallja, hogy ha az oktatás-képzés révén valóban kimutatha­tóan többet nyernek az üze­mek, akkor ők sem zárkóz­nak el az anyagi feltételek megteremtése elől, sőt élni fognak a pénzbeli ösztönzés­sel is. Csakhogy a dolog meg is fordítható. Ha anyagilag is áldoznak az oktatásra, s nem zárkóznak el a dolgo­zók továbbtanulása elől, — mint ahogyan ma egynémely vállalatnál tapasztalható, — akkor kézzelfogható bizonyí­tékot kapnak a nagyobb szakmai ismeretek nyereség- növelő hatásáról. Valahol el kell kezdeni határozottabban a teljesítményképes szaktu­dásért folyó munkálkodást, mégpedig a legérdekeltebb- nél, a termelésnél kezdve a sort. Tóth László | Jövő héten Szombathelyen mutatkozik be a Pécsi Nemzeti Színház. Szofoklész: ödipusz király és Arisztofánész: Liszisztráté című alko­tásait adják elő Nógrádi Róbert rendezésében az Isis szentélyben. (Képünk: jelenet a Liszisztrátéból.) A legszebb kirakat Ebben az évben negyedik alkalommal hirdetett kirakat­versenyt a Corvina Kiadó az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat budapesti és vidéki könyvesboltjai között. A kirakatverseny azt tűz­te célul a versenybe beneve­ző boltok elé, hogy változa­tos, ízléses formában mutas­sák be az érdeklődőknek a Corvina kiadványok magyar és idegennyelvű változatait, egyben a kiadó széles körű tevékenységét. A július 4—18-ig tartó ki­rakatverseny ideje alatt a könyvesboltok üveglapjai mögött a kiállított kötetek lapjain megjelentek Magyar- ország tájai, megelevenedtek hazánk nevezetes városai, olyan műemlékek mint a pé­csi székesegyház, a parla­ment, a budai vár, hogy csak néhányat említsünk. Más ki­Az USA-ban adják ki 4 világ ifjúsági irodalmának története Dr. Kolta Ferenc írja a magyar részt rakatok a magyar múzeu­mokban őrzött világhírű fest­ményeket megörökítő „Mű­kincs” sorozat és a magyar népművészetet külföldiekkel is megismertető „Népművé­szeti” sorozat köteteit vonul­tattak fel ízléses összeállí­tásban. Több versenykira­katban, de mindenütt más és más rendezésben találkoz­tunk a Corvina Kiadó na­gyon népszerű „A Művészet Kiskönyvtára” sorozatának köteteivel, melyek gazdag i képanyaga híres művészek életét és munkásságát ismer­tetik meg népszerű formában olvasóikkal. És ha már a monográfiák­ról szóltunk, szépen díszítet­ték az ünnepi kirakatokat a „Fotóművészeti Kiskönyvtár” sorozat fekete-fehér kötetei, melyek olyan nagy fotómű­vészek alkotásait adják köz­re, mint Sugár Kata, Haár Ferenc, Vadas Ernő, Balogh Rudolf stb. Nem vállalkozhatunk ar­ra, 'hogy ismertessük egy­egy kirakatban látható Cor­vina-könyvek változatos ki­állítását, csak néhány kiemel­kedő, érdekes és szép kiállí­tású kötetet, sorozatot emlí­tettünk, mintegy érzékeltetve a versenykirakatok ünnepi hangulatát. Külön örömmel üdvözöltük, hogy a pécsi 107- es könyvesbolt is bekapcso­lódott a kirakatversenybe ez­zel is elősegítve, hogy váro­sunk lakói és az idelátogató turisták fokozottabban ismer­kedhettek a Corvina magyar és idegennyelvű kiadványai­val. A versenybe való be­kapcsolódás tényén túl elis­merés és dicséret illeti a bolt dolgozóit az ízlésesen, ötle­tesen berendezett kirakatáért, amellyel országos viszonylat­ban a legszebbek közé ke­rült, és a vidéki boltok kö­zött a bíráló bizottság véle­ménye alapján az első helyet vívta ki magának. Sok nézője volt a Sallai utcai szép kirakatnak és sok vevője a kirakat értékes, szép könyveinek. Olvasókkal és nézőkkel egyetértve fejezzük ki azt a reményünket, hogy jövőre is lesz Corvina kira­katverseny és több pécsi üz­letben találkozhatunk majd szép versenykirakatokkal. (F. K.) Nemcsak katedrái munkáért Kitüntetések Május végén levelet kapott Kolta Ferenc főiskolai tanár, a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar irodalomtudományi tanszékének vezetője Szabol­csi Miklós akadémikustól, a Magyar Tudományos Akadé­mia Irodalmi Tudományi In­tézetének igazgatóhelyettesé­től. A neves tudós beszámol arról, hogy Spanyolországban járt és Madridban találkozott egy irodalomtörténésznővel: Carmen Bavo-Villasante-val. A spanyol tudósnő az ifjúsági irodalom történetével foglal­kozik és erről hatalmas mű­veket produkált, sőt erről ad elő a -madridi egyetemen. — Most egy amerikai kiadó vál­lalat megbízásából óriási gyűjteményes munkán dolgo­zik, azt csaknem be is fejez­te, — a világ ifjúsági iro­dalmának történetéről. — Szabolcsi Miklós arra kérte Kolta Ferencet, hogy írjon egy körülbelül 10 oldalas ösz- szefoglalót a magyar ifjúsági irodalom történetéről, eset­leg szedje össze pz erre vo­natkozó kiadványokat és mel­lékeljen hozzá két-három rö­vid szemelvényt a magyar ifjúsági irodalom klassziku­saitól. Dr. Kolta Ferenc most ké­szült el a munkával. Tizenöt gépelt oldalas összefoglalót írt és három szemelvényt vá­lasztott hozzá: egy-egy rész­letet Molnár Ferenc: Pál ut­cai fiúk és Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című ifjúsági regényéből, valamint Móra Ferenc egy novelláját, a Történet egy csalóról cí­műt. Elmúlt a pedagógusnap, sokan kitüntetést kaptak eb­ből az alkalomból. A műve­lődésügyi miniszter azonban utólag az egyéb szakminisz­tériumok alá tartozó dolgozó­kat is kitüntette, illetőleg a szakminisztériumok és külön­böző állami szervek is adtak kitüntetést a' pedagógusnap után, pedagógiai tevékenysé­gért. Így az Egészségügyi Mi­nisztérium hatáskörébe tarto­zó szakemberek közül az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet kapta dr. Tényi Jenő egyetemi tanár, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem egész­ségügyi szervezési intézeté­nek vezetője, dr. Kiss István egyetemi tanár, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem Mar­xizmus—Leninizmus Intézeté­nek igazgatója. A Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium dolgozói közül ugyanezt a címet kapta Kol- tai Vilmos, a Mohácsi Marek József Mezőgazdasági Techni­kum és Szakközépiskola ta­nára. Pedagógusképző mun­kájukért kapták az Oktatás­ügy Kiváló Dolgozója címet: dr. Bóna Imre, a Pécsi Ta­nárképző Főiskola tanára, Kiss Béláné, a Pécsi Tanár­képző Főiskola Gyakorló Ál­talános Iskolájának tanára, Dedtre Pál, a Pécsi Tanár­képző Főiskola tanára. Mi­niszteri dicséretet kapott Bertók László ugyan ennek a főiskolának a könyvtárosa, valamint Kiváló Dolgozó cí­met és jelvényt a főiskola dolgozói közül dr. Takács Józsefné előadó, Barta Sán­dor szakmunkás, Magyar Ist­vánná takarító, Dudok Lajos- né hivatalsegéd. Ugyancsak az Oktatásügy Kiváló Dol­gozója kitüntetést kapta dr. Csizmadia Andor egyetemi tanár, a Pécsi Tudomány- egyetem Állam- és Jogtudo­mányi Kara, jogtörténeti tan­székének vezetője és dr. Judi István egyetemi docens, a kar dékánhelyettese. A Zene- művészeti oktatásban elért eredményeiért az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetés­ben részesült Bánrévi Antal, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi kihelyezett ta­gozatának adjunktusa és Ki­váló Dolgozó jelvényben Tóth Klotild, a tagozat gaz­dasági előadója. Végül Ki­váló Dolgozó jelvényt kapott J Petőcz Jenőné, a Pécsi Tu- ! dományegyetem Állam- és j Jogtudományi Kara jogtörté- i neti tanszékének előadója. Érdekes szigetvári felfedezés: Kumilla létezett Érdekes irodalomtörténeti felfedezést tett a szigetvári várbaráti kör elnöke, Molnár Imre tanár: létező személy volt • Kumilla, a „Szigeti veszedelem” című eposz tö­rök hősnője. A költő Zrínyi Miklós a Szigetvár ostromáról írt nagy művében szép emléket állít Szolimán leányának és sze­relmesének, Delimánnak, aki a török had legderekabb vi­téze volt. A költemény sze­rint a szultán Rusztán bég­hez kényszeríti Kumillát, mi­re a fiatal tatár kán meg­öli a béget, majd tette után elbujdosik a táborból. Ku milla követi szerelmesét és titokban a vár közelében levő forrásnál találkoznak. A lány megszomjazik, Delimán vizet merít a kútból, de meg­feledkezett arról, hogy a po­hara sárkányvérrel mérge­zett. Kumilla meghal a víz­től, az ifjú kán pedig később Zrínyi kardjától esik el. Nemrégiben egy török ké­pes folyóirat került Sziget­várra, a várbaráti körhöz, s benne egy régi festmény szí­nes reprodukciója. Az isz­tambuli Topkapi Szerájban (képtárban) őrzött kib'éfí szép,1 fiatal nő látható. Mol­nár Imre nagy meglepetéssel és örömmel fedezte fel a festményre írt latin nyelvű szöveget, ami szerint az áb­rázolt személy Szolimán szul­tán Camilia — azaz magya­rul Kumilla — nevű leánya. A képet a szultán megren­delésére készítette a négy­száz évvel ezelőtt élt festő­művész. A „Szigeti vesze­delem” szerencsétlen sorsú hősnője tehát nem Zrínyi Miklós képzeletének szülötte, hanem valóságos személy volt. Molnár Imre úgy véli: si­került az eposzbeli forrást, Kumilla és Delimán találko­zóhelyét is azonosítania. A vártól körülbelül két kilomé­terre, egy kis dombhajlatban, tisztavízű forrás pihen né­hány fától körülvéve, ame­lyet a nép Basakútnak nevez. Ä név tehát arra vall, hogy a forrást már a török időkben is ismerték és használták. A „Szigeti veszedelem” le­írása szerint ez lehetett a forrás, ahol a szép szultán­lány életét veszítette valami­lyen ok következtében, amit a költő Zrínyi a mérgezett pohárral hozott összefüggés­be. Feltehetően valahol ezen a környéken temették el Ku­millát, nyomát azonban nem lelték. A várbaráti kör most azzal a gondolattal foglalko­zik, hogy helyreállítják az ősi forrást'és új nevet adnak neki: a boldogtalan szultán­lány emlékére Kumilla kút­jának keresztelik. I. Z. AUTOMATA OLAJEGO »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents