Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
ID7?. augusztus 30. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Mi less a GB-határosat után? Napirenden a rakodás gépesítése Eredményt összehangolt tevékenység hozhat — Gépesítés az AKÖV-nél Azt hisszük, mindennél jobban jellemzi a helyzetet az, amit érdeklődésünkre Németh Károly, a Beton- és Vasbetonipari Művek pécsi gyárának szállítási csoport- vezetője mondott: — Először 1965-ben, majd 1968-ban kísérleteztünk azzal, hogy gyártmányainkat rakodólapon szállítsuk megrendelőinknek. Az eredmény lesújtó volt: sehol sem fogadták a lapokat. attól kezdve nem kísérleteztünk, viszont telepünkön azóta kizárólag így történik az anyagmozgatás. Hát igen, erről van szó. A rakodás gépesítése kétoldalú dolog és hiába van meg a jószándék egyik oldalról, ha a másik oldal mit sem tesz ennek érdekében. Szükséges erről beszélni, mert a Gazdasági Bizottság határozata, amely felemelt kocsiálláspénz fizetésére kötelezi a késedelmes vagon- kirakókat, csupán fél évre teremt tiszta helyzetet, utána pedig feltehetően visszaáll a „régi rend”, azaz gyen- gédebben nyúlnak a vállalatok zsebébe, s ennek megfelelően növekszik majd a kirakatlanul veszteglő vagonok száma. Tartós és végleges megoldást csak az hozhat, ha minden vállalat körülnéz a portáján és megvizsgálja, milyen lehetőségei vannak a rakodás gépesítésére. És természetesen intézkedéseket is tesz a gépesítés érdekében. A vasúti áruszállítás könnyebbé tétele, ezzel együtt pedig a rakodás egyszerűsítése — ami különben egyértelmű a gépesítéssel — három oldalról közelíthető meg. A legnagyobb tömeget jelentő ún. szóródó áruk — szén, kavics, homok, stb. — gépesítésére minél több markolót kell munkába állítani. A 12. AKÖV területén idén nagyjából megoldódott már ez a probléma. A vállalat hat új markolót kapott, jövőre újabb három érkezik. A nagyarányú gépparknövekedés nem utolsó sorban annak is köszönhető, hogy Baranya megyében lehet legnehezebben rakodómunkáshoz jutni. Ezt méltányolta az Autófenntartó Ipari Tröszt a rakodógépek elosztásánál, hiszen a lényegesen jobb munkaerőhelyzetben lévő győri, vagy székes- fehérvári AKÖV például jóval kevesebb gépet kapott. A szóródó áruk gépesített rakodása mégsem teljesen megoldott. Ez pedig bizonyos esetekben a MÁV-on múlik, hiszen a zárt vagonokban szállított szóródó árukat nehezen lehet markolóval kirakni. Ilyen esetekben kénytelen-kelletlen, kézi munkaerőt kell igénybe venni. Ennél sokkal bonyolultabbnak látszik a kereskedelmi áruk szállítása, rakodása. Azért „látszik”, mert a rakodólapos és a konténeres szállítás e téren szinte minden problémát megoldana, ha nem idegenkednének ettől még mindig nagyon sokan. Bár a kényszer itt is sok mindent megold. A Pécsi Fémipari Vállalat nagy tételben szállít Lengyelországba marhaláncokat. A megrendelő kívánságára és a reklamációk elkerülése végett kb. másfél hónapja rakodólapon történik a szállítás. Sajnos olyan árukat, amelyek szinte kívánkoznak a rakodólapra, még mindig hagyományos módon, kézi erővel rakják ki-be. Nem volt rá még példa, hogy cementet rakodólapon szállítsanak, holott egy napon 10—20 zsákot lehetne a „hagyományosnál” könnyebb módszerrel mozgatni. Szinte ismeretlen fogalom nálunk a tégla rakodólapos szállítása. Tovább egyszerűsíti a dolgot a szállítótartályok — konténerek — alkalmazása. Az 1—2—3 köbmétereseket — „kis konténereket” — a kereskedelmi vállalatok szívesen használják, bár a lehetőségek itt sincsenek még kimerítve. Mozgatásuk mindenesetre nem jelent nehézséget: az AKÖV rakodó portálkocsija a vagonból kiemeli, a rendeltetési helyére szállítja és ott lerakja a konténert. A MÁV újabb 5 és 10 tonnás szállítótartályokat állít forgalomba. — Idén 50, jövőre további 100 áll a fuvaroztatók rendelkezésére. Ezekhez azonban nagyobb teherbírású portálkocsikra van szükség, ilyennel azonban a pécsi AKÖV még nem rendelkezik, tehát a nagy konténerek Pécsre szállítása — célszerűségek elle1970. szeptember 1-én (kedden) megnyílik az új ABC ÁRUHÁZ A KODÁLY ZOLTÁN ÜTŐN. Áruházban: fűszer-csemege áruk, tej-tejtermékek, hús-hentesáruk, zöldség-gyümölcsáruk, háztartási üveg, porcelán, műanyag, háztartási vasműszaki cikkek, háztartási kisgépek kaphatók. Büférészben: presszókávé, cukrászsütemény, forró virsli, minőségi borok, poharazva. HELYBEN FOGYASZTHATOK! hétfő—péntek 6—20 óráig szombat 6—18 óráig BARANYA MEGYEI ELELMISZEKKERESKEDELMI VÁLLALAT nére — egyelőre nem időszerű. ¥ A nagy szigorral alkalmazott GB-határozat valószínűleg ráébreszti az áru- fuvarozásban érdekelt vállalatokat — termelőket és vevőket egyaránt — arra, hogy az egyedüli megoldás a gépesítés, már csak azért is, mert a rakodómunkások oldaláról mind jobban szorít a cipő. Nyitott azonban a kérdés, hogy szükség van-e minden vállalatnál a gépesítésre. A vasúti rakodást illetően az AKÖV-nek határozottan elutasító a véleménye. Szerintük minél több vállalat jelenik meg a vasúton saját gépeivel, annál jobban nehezítik egymás munkáját. Ez esetben még az is elképzelhető, hogy az AKÖV leállna a saját gépesítéssel, mert nem látná biztosítottnak a géppark kihasználását. Ezt az álláspontot el lehet fogadni. Feltétlenül szükség van azonban arra, hogy a vállalatok a belső anyagmozgatást gépesítsék, megfelelő raktárterületeket alakítsanak ki, mert csak ez lehet a biztosítéka a korszerű anyag- szállítás széleskörű elterjedésének. Hársfai István Pécsi cipők Kanadába Eddig, a világ cipő divatát diktáló francia, spanyol, olasz cipőgyárakból vásárolta meg a legújabb modelleket a kanadai IMAGE cég. A „lista”- vezetők mellett, a magyar vállalatok közül elsőként, a pécsi cipő is betört a tengerentúli piacra. A Pécsi Cipőipari Szövetkezet és a kanadai cipőértékesítő cég, a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül, szerződést kötött 10 ezer pár női csizmára és cipőre, aminek az alapanyaga magyar. A pécsiek négy modellt készítenek a Táncsics Bőrgyár által nappa szerűen kidolgozott mollaboxból. A színskála is igen széles: a feketétől a mustársárgáig, ösz- szesen hét színből gyártják a legdivatosabb cipőket és csizmákat. A termékek színvonalát, kivitelezését, minőségét legjobban talán az jellemzi, hogy a kanadai partner október végére kéri annak a 30 modellnek a prototípusát, amelyet a jövő évben gyárt majd a Pécsi Cipőipari Szövetkezet a tengerentúlra. A roncsok nem beszélnek... Itt laktak Pécsett, cam- pingben. Innen járták be a környéket. Egy nap, Harkány felé menet, az esőáztatta úton megcsúszott a kocsi. Alig volt benne tizenkilenc- ezer kilométer. Csúnyán ösz- szeroppant, de a benne ülők „szerencsésen” megúszták. A négy utas közül már csak egy van kórházban. A roncsot bevontatták a szövetkezet udvarára, de hiába — nem lehet már újat kalapálni belőle. A gazdája lengyel állampolgár. Lehet, hogy hazaviszi, lehet, hogy itt marad ... Évente öt-hatezer jármű járja meg ezt a kálváriát, ennyit javítanak a Diósi úton. így esik meg, hogy | egy Skoda ára százötvenezer forintra nő. Dabóczi Lajos telepvezető mutatja a kocsikat, mesél róluk. — Nem mindenki mondja el ugyan, hogy mi történt, de a többség mutogat, magyaráz, krétával rajzolja a baleset körülményeit. Bizonygatnak, próbálják magukban kitalálni, hogy hogyan kerülhették volna el a bajt. Mindez utólag vajmi keveset ér. A karosszériásoknál reggeltől estig dobolnak a kalapácsok. A javító udvarán katonás sorban, letakarva ácsorognak a megrokkant, félrecsúszott kalapú személy- gépkocsik. Sok köztük a „fekete”, amelyikért már nem tud eljönni a tulajdonos. A lengyel tulajdonú Polski FIAT Szászvári képeslap SZÉP LASSAN minden megváltozik. Ceglédi Józsi bácsi kiteszi a sámlit a ház elé, s aztán előre szegzett állal hallgatózni kezd. Autó bör- rög, a templom felett valami átsuhan. Tehát még itt vannak. Elmolyosodik: mindig is szerette a gólyákat —, de aztán mindjárt komor is lesz az arca. Nem jó jel ez. Már a tavasz se jól kezdődött. A gólyák későn jöttek, aztán — bár végül is szép nyár lett —, nem raktak tojást, s most nincs is fiókájuk. Az anya naphosszat a templomtorony csúcsán őrködik, az apa meg titokzatos nagy utakat tesz. Máskor ilyenkor már messze jártak. Tavaly is augusztus 15-én indultak el. Most hónap vége, s a gólyák, lám, úgy csinálnak, mintha semmi sem történt volna... Gyerekek jönnek, vad ricsajjal. Józsi bácsi megigazítja a szemüvegét: évek óta hordja, pedig semmit se lát. Néha arca elé emeli a kezét, ilyenkor piros, meg sárga árnyak úsznak el előtte, de már nem szomorkodik. Az ember csodálatos valami: ha elveszti a szemevilágát, a fülével is lát. Kocsis Laci zúg el előtte: a kedvence. A vakáció utolsó napjai ezek: nem is tudják mihez kezdjenek. A kis Jónás reggel azt mondta: ma egésznap foci lesz, de azóta már jártak a várban is, s most megint készülnek valahová. A vár alig tizenöt méternyire áll Józsi bácsitól. A kopott, megrokkant falakról néha kő gurul a lába elé. Tehát a kölykek megint a falon vannak. Laci azt mondja: üres az egész. Pedig alagútja is van. Az alagutat csak a tisztelendő tudja megmutatni; a módszer egyszerű: be kell rúgni a labdát a fal mögé, aztán tisztelettudóan bekopogtatni ... Laci nyolcadikos volt, most inas lesz. A kis Jónás negyedikes — s balszélső lesz a válogatottban. Mindkettőjük nagy titkokat tudnak, de azt így kapásból nem leihet elmondani. — A főutcán teherautók húznak el: mindketten nekilódulnak. Aztán mindjárt meg is torpannak: csak a szenes-kocsik. A bányától jönnek. A bánya a Prems-hegyen túl van, gid- res-gödrös út vezet a tornyokig. Voltatok már ott? — Mindketten rázzák a fejüket, de aztán a kis Jónás helyesbít: igen, egyszer, kiránduláskor, onnan vittünk vizet. És szeretnétek? — Csodálkozva néznek. Miért szeretnének? Mi érdekes van ott...? Először a volt Szentháromság-akna tűnik fel, aztán Üj- akna, mely majdhogynem száz éves... Az igazi új az messze van, fent az erdőben, a hegytetőn. A föld fekete: több mint száz év óta hordják erre a szenet. Gyorsok József, az üzemvezető vakítóan fehér ingben jön — s erről mindenki tudja: ma jó kedve van. A teherautók onnan indulnak, ahonnan még tavasszal is félóránként kicsattogott egy csillevonat Most a hat kilométeres pályából már csak háromszáz méternyi van: az autó olcsóbb. Hidasra, Nagymányok- ra viszik a szászvári szenet de ha kell, Komlóra is. A felolvasó kövezete csillog a víztől: ha tízszer lesz piszkos tízszer mossák fel naponta. A bányásznap előtti hangulat mindenfelé kísér bennünket: ha az emberek komolyan vesznek valamit, még a tárgyak, épületek is átszellemülnek. — Félévkor még kétezer tonna adósságunk volt — mondja az üzemvezető —, de a bányásznapon már pluszba leszünk... A HEGYEK KÖRÜLFOGJAK az aknát, az erdő néhol egész a gépekig kúszik. Az 1870-es évek óta itt nincs nyugta a földnek: ha csak öten, vagy tizen is, de mindig éltek bányászok a községben. Fiatalok jönnek — az üzemvezető mondja is: két-három évvel ezelőtt, ők is menni akartak. Most egy évvel alacsonyabb az átlagkor, mint tavaly volt. Ha nem is sokan, de minden hónapban jelentkeznek néhányan — s nemcsak azok, akik elmentek, annak idején ... A kopott, szénporos térképeken lánynevek. Borbála, Franciska. Az üzemvezető mutatja a szeszélyes íveket, kanyarokat: ezek Szászvár vezér-telepei. A szénvagyon megkutatottsága még sohasem volt ilyen jó — étvize- dekre biztosított a munka, S az előkészítettség is legalább egy évvel a termelés előtt jár. Az SZB-titkár nevet: minden rendben lenne, csak Borbála ne lenne ilyen tüzes... Február-március a lehető legnagyobb nehézségekkel telt: két tűzük is volt. Most szelídek az „asszonyok” odalent — igaz, „kényeztetik” is őket... Buszok kapaszkodnak a kátyús úton: kezdődik a kiszállás. A község főtere mintegy napszítta képeslap: tisztaság, csend. A fodrász az ajtónak támaszkodik, arca elégedett. Mintha azt gondolná, ez a hely nem a világ közepe ugyan, de mégis jobb, mint egy olyan város, ahol minden második ember kopasz ... Ilyenkor, déltájban, a kocsmában van csak élet: valaki mindig jön, s mindig mond valamit. Egy taxis — szigorú képű utasával —, Dombóvárról érkezik. A sofőr málnát kér, az úr hosszúlépést. Két öreg bányász leveszi szájáról a poharat: ilyent se láttak még — a sofőr fizet. Különös dolog, meg kell tudni, mi van emögött. Egy fiatal, konok képű legény jön, tizenéves feleségével. Tehát kibékültek. Az egyik öreg mindjárt int is neki: láttál már ilyent... ? A fiú persze most is tudja, honnan fúj a szél. Aki a málnát itta az az utas — csak a sofőr átengedte neki a kormányt. Aztán újabb vendégek jönnek, s minden kiderül. A málnás ember a sofőr, az utas az utas. Csakhogy már régen együtt járnak, barátok. Egyébként vasútiak, s Hidasra tartanak. Hidasra ... ? Az egyik öreg felhúzza a szemét. Csak nem a bánya miatt... ? A fiatal ember fizet, kirángatja a párját. Vagy azért, mert nagyon jóba vannak, vagy mert, valami megint nem tetszik neki. Az asszony, alig látszik, tizenöt évesnek, vékonyka, fehér, de a szemében van valami. A belső asztaltól egy katonazubbonyos, zöldkalapos ember a szemével int neki... OTP-s emberek jönnek, legalábbis annak látszanak. Megint a telkek? Az egyik öreg azt. mondja: lesz az még olcsóbb is, a másik: most kell venni, mert egyre feljebb megy ... Három évvel ezelőtt bezzeg senkinek se kellett a szászvári telek. A bánya hetven parcellát ajánlgatott, de tízre ha volt vevő. Most meg idegenek is itt kereskednek .., MEGREMEGNEK az ablakok: buszok. Egy faros, aztán egy másik is. A falu egyszerre átalakul: zsúfolt lesz, nyüzsgő, izgatott. Szakonként húsz autóbusz hozza-viszi a bányászokat. Lányok tűnnek elő, gyerekkocsit toló asszonyok. Szép idő: van, s ráadásul a hétnek is vége van ... Békés Sándor Esetleg 'valaki, hozzátartozó, de nem is azért, hogy megjavítsák. Eladni, úgy ahogy van, megszabadulni tőle... Többéves kuporgatás. És aztán ide jutni... Volt olyan jószág, amelyik száz kilométert sem ment. Mindjárt az első útja idevezetett. A Zastava gazdája lakodalomból szállította haza a népet. Nem volt ittas, csak fáradt. A harmadik fordulónál elaludt a volán mellett, s mire felébredt, az árokban voltak. — A Trabant tulajdonosa még a kihallgatáson9' sem tudta, hogy mi történt vele. Alaposan a pohár fenekére nézett. így aztán sokszor megesik, hogy kétszer kap valaki új kocsit: az elsőt a MERKUR-tól, a másodikat a Baranya megyei Autó- és Motorszerelő Szövetkezet műhelyeiből. Van akit kevésbé zavar a dolog. Úgyis cserélni akart A roncsot húszért eladja, vesz egy másikat, örül, hogy megúszta. — Sokan járnak be ide nézelődni, érdeklődni. Persze szakmabeliek. Mindenképpen roncsot akarnak venni. Kijavítják, s vagy megtartják maguknak, vagy haszonnal túladnak rajtuk. Jelenleg egy összecsukódott FIAT Coupe-ra licitálnak. Nem volt biztosítva, így a gazdája számol: mi ér többet? Kijavíttatni, vagy eladni ötvenezerért. Még nem döntött, de máris sok a vevő. Bemegyünk az irodába, ahol fényképeket tesznek elém. Minden kocsiról készül egy sorozat, csatolják a kár- felvételi laphoz. A dossziék magasan tornyosulnak. A javítás több hónapot is igénybe vesz, persze a második „új” kocsi már nem száz- százalékos. Megérzi az „időváltozást”. Ügy, kívülről nem látszik semmi sem... a tulajdonos lesz óvatosabb. Már nemigen téveszti össze a féket a gázpedállal. — Többen elkérik a felvételeket mementóul. Önnek van kocsija? — Még nincs, de veszek ... Búcsúzni kell. Sok a munka, új kuncsaft érkezik. Kimegyünk az udvarra, megtekinteni az áldozatot. Rossz ránézni a behorpadt oldalú, szeme-hagyott mikrobuszra. Óhatatlanul is felmerül bennem: vajon, ha beszélni tudna, úgy mondaná el az árok- bafutást, mint a gazdája...? (Koznia) i »
