Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

4 DUNANTÜLI NAPLÓ 1910. augusztus 16. Előregyártott elemekből épül a Siklósi úti felüljáró Jóváhagyták a készülő tervet — 1971 júliusában akarják megkezdeni az építkezést — Három ütemben bontanak Sok újdonság, kevés hiánycikk Augusztus 19—20. Úttörő fúvószenekari találkozó Kétnapos találkozót ren­deznek az úttörő fúvószene­karok számára Pécsett a Városi Tanács, a megyei és járási Úttörőelnökség, vala­mint a József Attila Műve­lődési Ház rendezésében au­gusztus 19—20-án. A találkozónak az a célja, hogy az egymástól függetle­nül működő gyermek fúvós- zenekarok helyzetét a szak­emberek felmérjék; hogy fó­rumot teremtsenek számukra és megvitassák az együtte­sek szakmai és módszertani gondjait. Választ kívánnak adni ezen a rendezvényen egyebek közt arra is, hogy milyen műsorpolitikával se­gíthetik ezek a zenekarok a politikai és társadalmi, illet­ve családi ünnepségek, ünne­pélyek megrendezését. Ezen­kívül a találkozó a közös muzsikálás mellett Pécs be­mutatására és a gyerekek ba­ráti ismerkedésére is jó al­kalom. A résztvevő együttesek: a kaposvári. úttörőház fúvós­zenekara, a kiskőrösi MÁV szakszervezet úttörőzenekara, a nyíregyházi zeneiskola fú­vószenekara valamint a pécsi gyárvárosi úttörő fúvószene­kar; összesen mintegy két­száz úttörőzenész. A vendégegyüttesek au­gusztus 18-án este érkeznek a pécsi vasútállomásra. Más­nap, augusztus 19-én a dél­előtti próbák után megtekin­tik az állatkertet, s úttörő- vasúttal utaznak a gyerekek a vidámparkig. Itt a pécsi gyárvárosi úttörőzenekar tart módszertani bemutatót. Az úttörőzenekarok részvétele és szerepe politikai, társadalmi ünnepségeinken címmel. A gyerekek további programja: városnézés, séta a Mecseken. Este a város szabadtéri szín­padán 15—15 perces műsor­blokkok előadásával mutat­koznak be a fúvósszakembe­rek és a pécsi közönség előtt. A hangversenyre műsorukat szabadon választhatják meg. Másnap, augusztus 20-án délelőtt a Széchenyi téren hangzik el az I. Pécsi Út­törő Fúvószenekari Fesztivál szignálja. A vendégegyütte­sek köszöntése után a részt­vevő úttörőzenekarok közösen eljátsszák a Himnuszt és az Üttörőindulót, majd menet­zenével indulnak el a Szé­chenyi térről Pécs három kerületébe vezető útvonala­kon. A bizottság ezen a. napon délután tartja meg szakmai értékelését a zenekarok ve­zetőinek. Ez alatt a gyerekek városnézésen és egymás közti baráti találkozón vesznek részt. A fúvószenekari talál­kozót este 8 órakor zárják be ünnepélyesen a Széchenyi téren. Ekkor adják át vala­mennyi résztvevőnek a fesz- i tivál emléklapját és emlék- I tárgyait. I Tárcaközi bizottság elé került a közelmúltban Bu­dapesten a pécsi Siklósi úti felüljáró terve. A bizottság — melynek tagjai között je­len voltak a Pécsi városi Ta­nács képviselői is — kisebb módosításokkal jóváhagyta a terv alapvető koncepcióit. A döntés gyakorlati jelentősé­gét abban lehetne összefog­lalni, hogy a felüljáró fel­építésének előkészületeit már a terv végleges jóváhagyása előtt meg lehet kezdeni, te­hát időt lehet nyerni. Tizenegy pillér, 370 méter Kálmán Imre tervezőmér­nök és Fűrész Sándor fő- technológus, az UVATERV munkatársai tájékoztatták munkatársunkat a felüljáró legfontosabb műszaki adatai­ról. Mint ismert, nagyjából a mai Rózsa Ferenc utca nyomvonalán fogják felépí­teni az új létesítményt. Csak­nem 370 méter hosszú lesz, az autók 4 nyomsávos pá­lyán tudnak ratja közleked­ni. Járdát építenek a gya­logosok számára is. A híd- test felső szintje 7,80 méter magasságban ível át a vasút felett, tizenegy pillér fogja tartani. Az első hídnyílás a Rózsa Ferenc utca 19—21-es számú épületek előtt kezdő­dik, az utolsó a Betonipari Művek előtti térségen ér vé­get. Ezekhez mindkét olda­lon még mintegy 100 méter hosszú földtöltés csatlako­zik. A felüljáró megközelítését illetve elhagyását egy sor forgalmi csomópont, ún. fel- és lehajtó ág megépítésével fogják biztosítani. Az új lé­tesítményt a budapesti Er­zsébet hídnál is látható ma­gas kandelláberekkel fogják megvilágítani. A maximális biztonságra törekedve, belül­ről megvilágított KRESZ- táblákat helyeznek el a felül­járón, illetve mentén, az első ilyen táblákat Pécs terüle­tén. Az 1971 júliusában kez­dődő munkákat optimális ütemezés esetén 1973 végén be lehetne fejezni. Mivel az építkezés előtt bontani is kell, s a lebontott házak, műhelyek stb.-k lakóinak, tulajdonosainak másik lakást, műhelyt stb-t kell adni, il­letve kártalanítani kell őket, a felüljáró beruházási költ­sége csaknem 150 millió fo­rint. Ebből — a terv szerint — 120 milliót a Pécsi városi Tanács, 30 milliót pedig a KPM biztosít. Egy évvel előbb A felüljáró tervéről döntő bíráló bizottság véleményét néhány pontban lehetne ösz- szefoglalni. Az első és leg­fontosabb döntés az volt, hogy a felüljárót előregyár­tott elemekből kell felépíte­ni. Igaz ugyan, hogy így 3 millió forinttal drágább lesz a felüljáró, cserében vi­szont egy évvel korábban át lehet adni az új létesít­ményt. A szakemberek ki­számították, hogy az egy év időnyereséggel 21 millió fo­rintot lehet megtakarítani. Az építkezés időszaka alatt ugyanis nagyarányú forga­lom elterelésekre lesz szük­ség, s a forgalom elterelés­sel járó többletköltségek — a sorompó előtti várakozások okozta kárt is beleértve — valóban 21 millió forintra rúgnak majd évenként. Bár a felüljáró nagyjá­ból a Rózsa Ferenc utca nyomvonalát követi, kissé keletebbre épül meg attól a helytől, ahogy a tervezők eredetileg elképzelték. Az eredeti terv szerint ugyanis a Rózsa Ferenc utca mind­két oldalán meglehetősen sok épületet le kellett volna bon­tani. Azáltal, hogy kissé ke­letebbre kerül a felüljáró, a Rózsa Ferenc utca jobbolda­lán némileg kevesebb bon­tásra lesz szükség. A Városi Tanács kívánságára történt így, s a szakemberekből álló bizottság • jogosnak tartotta, elfogadta a tanács észrevéte­lét. A bíráló bizottság harma­dik döntése is a szanálások­kal kapcsolatos, s ugyancsak a tanácsot segíti. Eszerint 3 ütemre bontották a szanálás tervét, s — a tervezők tájé­koztatása szerint — az első ütemben, tehát 1971. július 1-ig csak a Rózsa Ferenc utca 21, 23, 25, 32 és 34-es számú házakat kell lebon­tani. A többi ráér kicsit ké­sőbb, bár — ha az 1973. év végi optimális határidőt te­kintjük — azokat sem lehet sokáig halogatni. A határidő betartásáért Az optimális határidő be­tartásához persze kollektív erőfeszítésre lesz szükség. Kezdve a tervezőknél, akik azt mondják, hogy 1,70x3 méter átmérőjű, 800 méter hosszú csapadékvíz csatornát találtak a Rózsa Ferenc utca alatt, olyan nagy átmérőjű csatornát, amelyre senki sem számított. Hozzáteszik, hogy ez — meg több előre nem látható akadály is — való­színű késleltetni fogja a ter­vezést, s a dokumentációs anyagokat az év vége helyett csak a jövő év elején tudják majd átadni. A tervezők (akik cikkírónkat tájékoztat­ták) mindenkinél jobban tudják, hogy a felüljáró megépítése nemcsak pécsi, hanem népgazdasági érdek is egyben, s arra töreksze­nek, hogy 1970 végére elké­szüljenek a tervvel. Miután döntés született a szanálásokról, s a Városi Tanácsnak megküldték a lebontandó épületek listáját, a Városi Tanácstól függ, hogy idejében elő tudja-e a területet készíteni, s a kivi­telező, — a Hídépítő Válla­lat — 1971 júliusában mun­kához tud-e látni. A Városi Tanács bizonyos felmérése­ket végzett már a szanálan­dó területeken. A közeljövő­ben el kellene kezdeni a ki­sajátítási eljárásokat is, hi- pont területén folyó kisajá­títások bizonyították —, azok nem egy esetben hosszadal­mas jogi előkészítést tettek szükségessé. Ma még van idő, holnap már nem lesz. Magyar László Húznak a récék... Elsőnek a szürkegém csap patáliát, aztán egy, a nagyo­kat mindig lelkesen majmo­ló vízicsibe. Még csak a ha­lászok házánál állunk, az öreg gém azonban tudja: valami készül. Mély torok­hangon felrikolt, a szárcsák, törpegémek, sirályok és ná­dirigók azonban felé se néz­nek. Szegény, szenilis. Fél. Mindig kitalál valamit, s az­tán felveri a nádast... A vadőr, Fridrich Pali bá­csi megy elöl. A puskák már kint vannak a tokból, töltény azonban még nincs a cső­ben : az külön szertartás, s megvan a szokott helye. Ami­kor a vízparti ösvény a tó kiszögelléséhez ér, az öreg ki­gombolja a zsíros vadász- tarisznyát: hát akkor, lássuk. Tízessel lövünk vagy tizen­kettessel? Ezen elmeditálunk néhány másodpercig, a tizes durvább, több kárt okoz de messzebbről hat, a tizenket­tes finom, az erősebb kacsák gyakran elviszik. Aztán még­is a tízesnél maradunk: már jónéhány hete tart a szezon, a récék ismerik a puskát, s már-már olyan óvatosak, mint a szarkák. A kikötő az északi part kö­zepe táján van; a csónak lomha bálnaként feketedik a nádban. Pali bácsi fogja a csáklyát; a két puskás a kö­zépre helyezett padra ül. A csövek előre néznek. Töltény a kéznél. A lövésnek szabá­lyi is vannak, persze. Úszó kacsára, partszélen totyogó kacsára — nem lő, aki va­dász. Felosztjuk az eget is. A csónak képzeletbeli ten­gelyétől jobbra eső rész a vendégé, a baloldali a va­dászmesteré. A vadászmester, Horváth Tibor, a szelet szag­lássza: alighanem jó napunk lesz. A szembeszél a leg­rosszabb, csobogtatja a csó­nakot. Most majdnem hátul­ról jön, tol bennünket, de olyan halkan, mint a legtöké­letesebb motor. Hát akkor: rajta. A csák- lya lágyan lemerül a vízbe. A víz szélén megyünk, ál­landó takarásban. A város most balkézről esik: olyan a táj, mint egy derűs, nap­fényben úszó festmény. Dél­után négy óra van, a leg­szebb idő. Csobbanás nincs, szóváltás se, egy szárcsa mégis rikácsolni kezd. Fekete teste kiszakad a vízből: te­hát megkezdődött a párvia­dal. A vadat ezernyi dolog védi: a szeme, a füle, a ná­dak, a vizek, a madártársak, azok is, melyeket mi még­se látunk, mert úgy beleol­vadnak a sásba-nádba, mint a ránc az emberi tenyérbe. Nádiveréb fut a száraz aljon, aztán egy sikló. És ebben a pillanatban felcsap egy ka­csa is. Kicsi, sovány, s gyors, mint a nyíl. Egymásra né­zünk. égreugranak a puskák, s aztán csend. A kacsa már valahol a part felett csalin- gáz. Visszahanyatlanak e csövek: szinte víz alá nyomja a csónakot a ránk nehezedő szomorúság. Csak Pali bácsi mosolyog. Az igazi vadász el­engedi az elsőt, mondja, s Megkezdődött a tanév előtti csúcsforgalom a papír- és írószer boltokban. A szaküz­letek mentesítésére az elmúlt héten nyílott Pécsett a Nick- udvarban a hagyományos is­kolaszer vásár, örvendetes, hogy a választék jelentősen bővül, alig akad hiánycikk. Van bőségesen lengyel, cseh­szlovák és hazai gyártmányú színes- és grafit ceruza, va­lamint import törlőgumi. Az NDK-ból érkeztek a fémdo­bozos vízfesték garnitúrák, a Szovjetunióból pedig kör­zőket és körzőkészleteket kaptak. Térképek, valamint külön­böző nemzetek zászlói díszí­tik a bőr- és műbőrtolltar­úgy tesz mint aki azt hiszi: mindez készakarva történt... Most már dobolnak az ide­gek a homlokunk mögött. S aztán újra itt van a próba pillanata: hatalmas tőzsér csap fel az égre. Egy dör­renés, aztán szinte ugyan­abban a pillanatban egy má­sik. A kacsa megáll a fejünk felett, majd csobban a víz. Lent van. Kiterített szárny­nyal hánykolódik, közvetle­nül a csónak 'mellett. No, de gyerünk tovább. Űj öböl, új lehetőség. A tó felett sirálysereg: ők mint­ha élveznék a vadászatot. — Néha egészen közel eresz­kednek, aztán felhúznak, szinte a felhőkig. A vadász- mester int: most vigyázz, ebben a sásos részben min­dig van néhány... A tó, az idegen számára, minden szög­letében egyforma, a vadász azonban tudja: itt is vannak városok, utak, kirándulóhe­lyek és magányos remete­lakok. S valóban. Két cigány­réce száll fel ijedten, s aztán egy újabb tőzsér. A puska agya az arcomba vág, de ki törődik most ezzel? Az egyik „cigány” szaltót csinál, az­tán a másik is. És a tőzsér még mindig lőtávolon belül! Mind a két fegyver egyszer­re szól: az is lent van. Pali bácsi szaporázza a csáklyával, de késő. Az egyik réce sehol. Ügy látszik csak sebet kapott. A víz hol itt, hol ott habzik fel, de semmit se látni. Az is lehet, hogy csak halak Törpegémek jönnek, aztán seregélyek. Esteledik. A csó­nak már újra a kikötőben van: jó is, mert sietni kell, hogy időben a húzásnál le­hessünk. A pellérdi tavak húzási rendje már sok éve, hogy kialakult. A halasta­vakról a kacsák először a víztározókra, s onnan, ha el­jön az este, a közeli tarlókra szállnak. Egy mélyedésben állunk, jó másfél kilométerre a víz­től, egy ligetes, egy aprócska erdő, s egy végtelen kiterje­désű búzatarló szélén. A vá­ros már egészen messzire úszott a páraszagú szürkület­ben. Most csak mi vagyunk, hárman, alignéhány órája is­merősök, s mégis öröktől tókat, a golyóstollak pedig szorzótáblás és mesefigurás kivitelben is vásárolhatók. Bordó, kék, fekete, csau és barna színárnyalatú táskák­ból, — különböző nagyságban és fazonban —, több mint harminc féle kapható. Sorol­hatnánk a hagyományos cik­keket; füzetborítókat, diák- tollakat, kék csomagolópapírt és vignettákat, — valameny- nyiből megfelelő az ellátás. Kár, hogy az ipar által reklámozott famentes papír­ból készült füzetekből kevés van és egyelőre hiányzik még a feles rajztábla, valamint a szappantartóval és kéztörlő­vel ellátott tisztasági cso­mag is. fogva barátok. A csalitos eltakar bennünket, csak a fegyverek csöve fénylik. Pali bácsi azt mondja: először magasan szállnak majd fe­lettünk, de aztán csinálnak egy ívet, s visszamenetben lőtávolon belül lesznek. — Zörren a fű: két egér han- curozik. Az erdő fái közt egy búskomor örvös burrog, távolabb fácánkakas riogatja híveit. Úgy látszik, róka. — Egyébként csend van, töké­letes, szívbemarkoló. öt-tíz percet állunk minden neszre, szisszenésre, suhanásra ébe­ren, vagy egy órát? Vagy órákat? Aztán végre suhanó felhő jön: kacsák! Százan, vagy ötszázan? A seregély­csapatra hasonlító réceraj elszáll az erdőszélig, s aztán vissza. Úgy látszik, csak szárny próba volt. — Újabb csend, s aztán újabb szárny­suhogás. Egy kacsa jön, még­hozzá alacsonyan. Szinte megugrik a kezemben a pus­ka, a vadászmester azonban rámsziszeg. Ezt hagyni kell — felderítő... Háromnegyed nyolc, s úgy szállnak felettünk a kacsa­rajok, mint mindenre elszánt, távoli cél felé törő bombá­zók. Surrog az ég. A puska a vállnak feszül, de lőni nem lehet: legalább százöt­ven méter magasan vannak. De aztán egy raj visszacsap — milyen igaza volt Pali bácsinak! —, s döröghetnek a fegyverek. Degalább ötven madár — legalább ötven le­hetőség. Duplázás, töltés, újabb két lövés. S a kacsák szállnak, némán, kiszámítha­tatlanul. Mert a húzás ilyen. A madár gyors, a fordulatok, ívek megjósolhatatlanok. Ki­csit elkedvetlenedünk, kezdő­dik a töltények cserélgetése — mert a hiba mindig a töl­tényben van ... Most már majdnem teljesen sötét az ég — ha most nem sikerül, te­hetjük a tokba a puskát. Két raj jön, ékalakban. Elsőnek Pali bácsi lő, aztán sorba mindnyájan. Az ék csúcsa leválik, aztán közepéről is, végéről is egy pont. A ka­csák szótlanok odafönt, mi meg legszívesebben énekel­nénk ... Békés Sándor (SéSutáni sétálók a pécsi várkertben. Erb János felvétele * Iskolaszervásár a Nick-udvarban

Next

/
Thumbnails
Contents