Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-10 / 160. szám
1970. Július 10. Dunantmt name 3 Főpróba — gondokkal Szeptember 1-től reformképzés a szakmunkásképző iskolákban A tanulás vállalati érdek is Tsz-delegáció az NDK-ból A harmadikosok a vizsga- bizottságok szobái előtt topognak, a csábítók meg az iskolák kapui körül. Pár • nap még, s több ezer ifjú szakmunkást bocsátanak ki az iskolák, s miután napjaink legégetőbb termelési problémája a létszám (s azon belül is a szakmunkáshiány), érthető, hogy a vállalatok egyike-másika ettől a nem éppen sportszerű módszertől sem riad vissza. Hogy kinek milyen jegyek kerültek a bizonyítványába, ezt az „életben” senki se kérdi, s miután a tanárok éppen az idei évben voltak a legszigorúbbak, érthető, hogy mind a szülők, mind a tanulók egyre gyakrabban kérdezik: végül is mit akar az iskola,' s egyáltalán: merre tart a szakmunkásképzés ? A reform küszöbén A kérdésre — mely már évek óta jogos —, ma már viszonylag könnyű válaszolni. Az 1969. évi VI. törvény, illetve az ennek végrehajtását szabályozó MüM-ren- delet, világos célokat tűzött a szakmunkásképzéssel foglalkozó szervek és intézmények elé. Szakmunkásokat képezni — a holnap technikája és igényei szem előtt tartásával. Művelt embereket nevelni — az ország általános oktatási céljainak és színvonalának figyelembevételével. Alapot adni a permanens tanuláshoz. Biztosítani, hogy mindazok, akik erre képesek és méltók, a szakmunka »szintjéről elindulhassanak az ipar irányító és vezető posztjai felé. A reform, melynek bizonyos rendeletéi már január 1-én életbeléptek, tulajdonképpen szeptember l-én_ debütál, A most lezárt tanév tehát, ha úgy tetszik, .főpróba volt. Izgalom, várakozás, kétkedés, nagy nekilendülések és kudarcok — ezek jel- jelmzik általánosságban ezt a főpróbát, s hogy ez iskolákra, egyes emberekre lebontva mit jelent, azt jó lenne a lehető legszélesebb körben, s a lehető leggyorsabban minden illetékesnek kielemeznie. ,Mi az 500-as számú Szakmunkásképző Intézet vezetőivel beszélgettünk. Ez az iskola nemcsak a legnagyobb múltú, de létszámban is a legnagyobb ilyen jellegű intézmény Baranyában, s miután mind sikereiben, mind gondjaiban több az átlagosnál, az itt szerzett - tapasztalatok számos vonatkozásban megyei érvényűek. Kevesebb ötös Tavaly .3,3, idén 2,97 volt az intézeti átlag, az első megállapítás tehát kézenfekvő. Az igények emelése, az ötösök számának csökkenését eredményezte. Az ok? — A kérdésre csak a tantárgyi átlagok elemzése adhat választ. A két buktató tárgy: a magyar és a matematika. Az a megállapítás, mely szerint az általános iskolák — különösen a kis, falusi iskolák — még mindig nem minden esetben tudnak megfelelő útravalót adni a gyerekeiknek, illetve az a tény, hogy a szakmunkástanulónak jelentkezettek többsége még mindig nem érti, miért kell ilyen, a „szakmától távoli” tárgy- gyal bíbelődniük —, ma is érvényben van. Érdemes összehasonlítani az „A” és a „B”-tagozatos gyerekek tanulmányi eredményeit. Az előzőek —» mint ismeretes —, a „normál” szakmunkástanulók, utóbbiak az emeltszintű képzés részesei. Az „A” csoport . tagjai magyarból 2.88-as eredményt", a „B”-sek 2.31-es szintet értek el. Fura helyzet, hisz a „B”-sek azok, akik előtt nyitva áll az út a szakközépiskolák felé, ők azok, akiknek maguk után kellene húzniuk a többieket A magyarázat? Azt, hogy kiből lesz „A”-tagozatos, s kibői „B”-s, nem a képesség — a választott szakma dönti el. A szakmákat kategóriákba sorolták; a vájár, a hegesztő, a kovács, a látszerész, a gumijavító, a kárpitos és még egy tucat szakma képviselője az „A” kategóriába tartozik, míg a bányaelektro- lakatos, az autószerelő, a forgácsoló, az ötvös, a gépjármű villamossági szerelő stb. „B”-kategóriás. Hogy egy forgácsoló szakmunkásnak miért (és miből) kell többet tudnia, mint egy látszerész- nek — nehéz eldönteni; egyszóval: sok kérdőjelet hagy még maga után ez a beosztás, a lényeg mégsem ez. A baj ott van, hogy az emelt szintű képzés részeseivel szemben sem állítanak fel nagyobb felvételi követelményeket. Üj lehetőség Az első „B”-kategóriás szakmunkástanulók tavaly végeztek. Az összlétszám mintegy 50 százaléka tanult tovább. Eredményeik megfelelnek a papírformáknak: aki a MüM-iskolában jó tanuló volt, az megbirkózott a magasabb követelményekkel is. Idén mintegy 60 százalék a továbbtanulók aránya, s néhány „A”-kategó- riás gyerek is szorítóba. áll. Erre egy új rendelet ad lehetőséget. Különbözeti után ők is beiratkozhatnak a szakközépiskolába — ez a különbözeti azonban egyelőre nagyon félelmetes akadály. A matematika például felvételi tárgy — s ők harmadikban nem tanulnak matematikát. Szó volt arról is, hogy a Széchenyi Gimnázium szervez egy előkészítő tanfolyamot, de ez csak terv maradt. A felvillantott és a feális ' lehetőségek között tehát még nagy a szakadék. 1 Fluktuáció. Három év távlatában csökkenő a tendencia — s ez a szakmunkás- képzés lehető legnagyobb sikere. A pályaválasztási tanácsadás, az előkészítés és a rátermettségi ■ vizsgák gyümölcse lassan beérik. Négy évvel ezelőtt még a szerződést bontó gyerekek 40 százaléka azt mondta: nem erre számítottam. Most alig 5 százalék az, aki erre panaszkodott. Csökken az egyes — divatos —, szakmák varázsa is. A .fiúszakmák között az autószerelés ugyan még mindig lista-vezető, de már korántsem egyeduralkodó. A reform küszöbén az igazi gondok nem is az iskolák kapuin belül, hanem a vállalatoknál jelentkeznek. Az emeltszintű képzés ki- terjesztése számos gazdasági vezetőben ellenérzéseket váltott ki, hisz a ^’’-kategóriás gyerekek csak három napot állnak a munkapad mellett... Gond a végzett tanulók továbbtanulásának biztosítása is Aki több műszakban dolgozik, az szinte biztos, hogy pár hónap után félbehagyja szakközépiskolai tanulmányait — vagy: munkahelyet változtat. Jönnek- mennek a gyerekek, s bár ez senkinek se jó, alig van, aki tesz ellene valamit. Rá- ígérések a fizetésben, .ágitálás a továbbtanulás ellen — ezek ma mindennapos dolgok, s ha ma mindez hoz is valamit a vállalatok konyhájára, hosszabb távon egészen biztos, hogy kárt okoz. Közös erővel A reform lényege, hogy magasabbra emeli a mércét. Meghatározták az új szakmai szinteket, ami azt jelenti, hogy sutba dobva a közel félévszázados hagyományokát, újra, most már a mai igényeknek megfelelően, lerögzítették, hogy melyik szakma művelőjének miből, mennyit kell tudnia. Pontosították a szakma gyakorlásához szükséges pszichikai előfeltételeket; azt, hogy az oktatáshoz milyen szerszámokra, berendezésekre és segédeszközökre van szűkség. Megpróbálták összhangba hozni a szakma várható fejlődési tendenciáit és azt, hogy a különböző, elméleti jellegű tárgyakról mennyit kell tudniok a gyerekeknek. A most lezárt tanév vegyes tapasztalatai az összefogást sürgetik. Az iskolák, nagyon helyesen, már a holnapot nézik, a vállalatok, s sajnos, sokszor a gyerekek is, csak a mát. Műszaki fejlesztési terve minden gyárnak, üzemnek van. „Szakember-fejlesztési” terve — szinte senkinek. Pedig kellenek ilyen tervek, s ezeket a terveket — a jövő érdekében — akkor is meg kell valósítani, ha pénzbe — sok pénzbe — kerülnek. Békés Sándor Sok év óta tartó kapcsolat áll fenn a szederkényi és az NDK-beli Güsten városka termelőszövetkezetei között. A jóhírű német szövetkezetből most hattagú küldöttség érkezett megyénkbe. A vendégeket tegnap délelőtt dr. Földvári János, a Megyei Tanács elnökhelyettese fogadta, tájékoztatót adva Baranya mezőgazdaságának fejlődéséről, fejlesztési távlatairól. A német szakemberek felkeresték a Pécsi Ipari Vásárt is. A látottakról egyöntetű volt a véleményük: színvonalas, színes, európai. A német vendégek látogatását a szederkényiek augusztusban viszonozzák Az órákat egyeztették Hétmillió tégla az árvízi helyreállításokhoz Meggyorsult a mohácsi téglagyár rekonstrukciója Kétszer ad, aki gyorsan ad. Ez az öröktörvényű közmondás fejezi ki legjobban a tégla és cserépipari vállalatok programját, amely szerint szeptember 15-ig 66 millió égetett téglát szállítanak az árvízsújtotta területekre. A munkaerőhiány, a kedvezőtlen időjárás miatt ezt a plusz mennyiséget csak a szabadszombatok feláldozásával, vasárnapi műszakok szervezésével és hosszabbí- tptt műszakokkal tudják legyártani. Óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy az árvízkárokat szenvedett, évi 40 millió tégla kapacitású, modern technológiájú, fehérgyarmati téglagyár legkésőbb augusztusban ismét termelni tudjon. Több téglaipari vállalat a legjobb szakembereit küldte Fehérgyarmatra az építkezés segítésére. — Mindent összevetve a belkereskedelem 1200 milliós 1970. évi téglaigényéből mindössze öt százalék kielégítésére nincs lehetőség — mondotta Matejka József, a Téglaipari Egyesülés ügyvezető igazgatója az ÉVM iparfejlesztési főosztálya magasbeosztású munkatársainak tegnapi baranyai látogatása alkalmával. Az árvízkárok helyreállításához a Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalattól mintegy 7—7.5 millió téglát kérnek. Várhatóan ezt a mennyiséget teljesíteni tudják. Ugyanakkor a Duna— Tisza közén, Somogybán, a Balaton térségében, Fejér megyében is el kell látniok az elmúlt években megszerzett piacokat. Sőt a cseh és jugoszláv partnerokkal kialakított jó üzleti kapcsolataikat sem szeretné a vállalat megszakítani. Ügy vélik az év végéig az igények 95 százalékát ki tudják elégíteni. Ezt elsősorban a nagyberuházások: a görcsönyi és mohácsi téglagyár belépésétől várják. Görcsönyben, bár késve, de sikerült végre az üzem zavartalan működését biztosítani. A 48 millió évi kapacitású gyár az év végéig minden valószínűség szerint 90 százalékos kapacitásra fut fel. A közelmúltban a Gyár- kéményépítő Vállalat vállal- | ta: az árvízsújtotta vidékek újjáépítését azzal is segíteni kívánják, hogy 1—3 hónappal korábban átadják az ország több helyén épülő alagútkemencéket. Egyben felkérték a kooperáló vállalatokat „az órák egyeztetésére”. Nos, ez megtörtént. A mohácsi gyárban a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat mindent elkövet a határidő módosítás következtében megváltozott feladatok elvégzésére. A másik igen jelentős intézkedés, amellyel a plusz igényeket kielégíteni próbálja, az időalap bővítése. Erre két lehetőség kínálkozott. A vállalat dolgozói felajánlották szabad szombatjaikat, sőt a vasárnapokra is többen vállalnak munkát. Ez- ideig így 1.5 millió égetett téglát tudtak ezeken a napokon biztosítani. A vállalat a megnövekedett igényekhez rendelkezésre nem álló létszámot nagyméretű toborzással biztosította. Munkába álltak nyugdíjasok, alkalmi munkások, diákok. Sőt a vállalatokat és mezőgazdasági üzemeket is felkérték a segítésre. Akik munkaerőt tudnak biztosítani, elsőbbséget élveznek tégla megrendeléseik leszállításában. Máris előrehaladott tárgyalások folynak 4—5 építőipari vállalattal, állami gazdasággal, amelyek 15—20 fős brigádokat hajlandók 2—3 hétre kölcsön adni. Így elérték, hogy az állományi létszám közel 100, az időszakos akciókból pedig 80—100 fővel emelkedik a létszám. Ebben a helyzetben mód nyílik újabb műszakok szervezésére és arra is, hogy folyamatosan ki tudják szolgálni az állandó, jól begyakorolt munkásaikat. Lombos! Jenő Á szürkéslila bankó Az ötvenes évek elején nagyon nagy pénz volt a százforintos, egy piroshasút — így becézik a százforintost — nagyon nehezen lehetett felváltani a piacon. Ma már száz forint nem nagy pénz. Az ötvenes évek elején a szakmunkás nagyon is örülhetett 1000 forintos fizetésének, ma már azonban 1000 forintért a takarítónő sem igen áll szóba egyik munkáltatóval sem. Csökkent tehát a forint vásárlóereje. Nemrég jelentették be, hogy a Magyar Nemzeti Bank augusztus 21-én 500 forintos bankjegyeket hoz forgalomba. A bejelentés kapcsán sokan eltűnődtek, vagy megjegyezték: Mi az? Infláció van? Ez az aggodalom nagyon is érthető. A második világégést követően Magyarországon söpört át talán a világ legnagyobb inflációja. Még élénken emlékszünk rá. Ijesztően, szinte naponta változtak a címletek, millió, milliárd, billió, trillió, s ebbe már bele lehetett őrülni. Az ember kiment egy aktatáska pénzzel a piacra és nem akartak egy fej hagymát adni a havi fizetéséért. Nincs ok az aggodalomra, ezt mindjárt leszögezhetjük. Az 500 forintos bankók kiadását kizárólag technikai, kényelmi okok tették szükségessé. Meg kellett volna már tenni korábban. Arról van szó, hogy a lakosság pénz- forgalma 1946, azaz a stabilizáció óta közel ötszörösére nőtt. Amíg 1947-ben csak 47 millió bankjegy — nem forint — bankjegy — kellett a forgalom lebonyolításához, tavaly már 239 millió! Ezzel szemben — ahogy ezt Pulai Miklós, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese sajtótájékoztatóján megjegyezte — Európában szinte egyedülállóan alacsony hazánk legnagyobb címletű bankjegye, a százforintos. Mert nézzünk csak körül! A Szovjetunióban a legnagyobb címlet a 10O rubeles, s ez 1300 forintnak felel meg. A szomszédos Ausztria legnagyobb címlete az 1000 schillinges, az NSZK-ban 1000 márkások, Svédországban pedig 10 ezer koronások vannak forgalomban. De valamikor Magyarországon is léteztek nagy címletek, gondoljunk csak az 1000 pengősökre. Milyen előnyök származnak az 500 forintos bankjegyek kibocsátásából? Már említettük a kényelmet. A bankoknak, pénzintézeteknek és a boltoknak lényegesen könnyebb dolguk lesz, időt takarítanak meg a pénzek számolásával. A másik előny: 30—35 százalékkal kevesebb bankjegyre lesz szükség, s ez a bankjegy készítéséhez szükséges anyagban körülbelül 10 millió forintos megtakarítást jelent. Az 50.0 forintosok kibocsátásával a pénz nem fog felhígulni, ezzel párhuzamosan ugyanany- nyi értékben 100 forintosokat vonnak ki a forgalomból. Azonos mennyiségű pénz< marad tehát forgalomban, vagy más fogalmazással: a dinamikus egyensúly fennmarad. A lassú inflálódási folyamat minden modem gazdaság jellemvonása, természetesnek vehetjük. Az árak folyton nőnek, a forgalom' lebonyolításához mind több bankjegyre van szükség, eközben csökken a pénz vásárlóereje. Az árak még ott is nőnek, ahol árubőség ván, hiszen a fogyasztási cikkek,, a termékek használhatósága egyre sokoldalúbb, minősége magasabb. Kezdetben volt a. lódenkabát, meg a ceignad- rág, de ki hord manapság lódenkabátot? Egyre kevesebben. A bőrkabátnak viszont magasabb az ára, mint ahogy a legújabb villanyvasalónak is, melyet elláttak hőfokszabályzóval és túlhevülés esetén automatikusain kikapcsol. Csökkenhet tehát a pénz vásárlóereje, a lényeg az, hogy a bérek gyorsabban emelkedjenek, mint az árak és hogy a kibocsátott bankjegyek mögött legyen árufedezet. Az inflációs jelenségektől a szocialista gazdaság sém kivétel. Mit mondanak a közgazdászok? A szocialista gazdaságban előforduló inflációs jelenségek egyik fő formája az, hogy a lakosság fizetőképes kereslete meghaladja az árukínálatot, ami áremelést idéz elő. Az ilyen egyensúlyhiány végsősoron a termelésben rejlik. Az infláció kibontakozását az állam árubehozatallal, a termelési kapacitások növelésével, árutartalékok képzésével,-’ bér-, kamat-, hitel-, pénzügyi- és vámintézkedésekkel, árszabályozással stb. akadályozza meg. Végsősoron: a szocialista állam a fogyasztási cikkek elkerülhetetlen áremelését rendszerint azonos vagy ezt meghaladó arányú ár- csökkentéssel vagy béremeléssel ellensúlyozza, így a dolgozók reálbérének csökkenése a pénz vásárlóerejének csökkenése esetén is elkerülhető. Nem kell tehát aggódnunk, amikor augusztus 21-e után a nagy magyar költő, Ady Endre arcképével csupa szürkéslila 500 forintosokban számolják ki a fizetést. Miklósvári Zoltán Bevált a „polypack“-tej Tizennyolc napja gyártják — 3000 litert csomagolnak naponta A fogyasztók megismerték, megszerették, igénylik —, ez az általános vélemény a po- lypack csomagolású tejről, amellyel a múlt hónap végén jelentkezett a pécsi piacon a MECSEKTEJ. A gyártást a társulás tarcsapusztai üzemében június 22-én kezdték meg. Az azóta eltelt idő alatt 27 400 egy literes és 39 600 fél literes polypack- tej hagyta el az üzemet és került a pécsi, szentlőrinci és szigetvári boltokba. Mandeville Rudolf, a MECSEKTEJ igazgatója a 60 fillérrel magasabb ár miatt aggódott annakidején, mint azonban kiderült — feleslegesen. A fogyasztók egyrésze a magasabb, 3.6 százalékos zsírtartalom miatt vásárolja, mások a korszerű és nagyon praktikus csomagolást kedvelik. A társulás rövidesen megkezdi az olcsóbb, úgynevezett beállított 2.8 százalékos zsírtartalmú polypack tej forgalmazását, amelynek literenkénti ára 3.60 forint lesz. Terveikről, fejlesztési elképzeléseikről Mandeville Rudolf így nyilatkozik: — Jelenleg napi 3000 liter tejet csomagolunk, de kapacitásunk napi 6000 darabot is megenged, mert műanyag .— egyelőre jugoszláv importból —, de pár héten belül megkezdik a polypack hazai gyártását is — van elegendő. A fogyasztók igénylik is s most már a kereskedelmen a sor, hogy megfelelő mennyiséget rendeljen. Pécsett 34 boltnak szállítunk, nemcsak hétköznap, de vasárnap is a munkaszüneti napon nyitvatartó boltok részére. Arra a kérdésre, hogy a polypack megoldja-e az iskola-tej gondokat, a válasz sajnos nemleges. Egyfelől maguk az iskolák sem érdeklődtek, másrészt a tarcsa- pusztaiak szerint a polypack nem alkalmas e célra, mivel könnyen kilyukasztható, s ez alkalmat ad a gyerekeknek, hogy játékosan össze spricceljék egymást. Az országban Pécsett árultak először polypack tejet, azóta néhány Pest környéki tsz és a Pest megyei Tejipari Vállalat is megjelerít á polypack tejjel. A társulás ebben az évben még tartogat néhány meglepetést. 1970 végén beindul a kacsótai üzemük — amelynek fejlesztését 5 millió forintos költséggel a közelmúltban megkezdték — ott gyártják majd a 10 dekás. műanyagcsomagolású krémtúrót. Szerelik a tejfel- adagoló automatát, s megkezdik a 2 decis adagolt, csomagolt, műanyagpoharas tejfel gyártását, forgalmazását» < 1
