Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

1970. Július 5, mmatnoft tmpio A TUDOMÁNY ÚJ EREDMÉNYEI KOZOTT REMÉNYTELEN vállalkozás len­ne a tudományok új eredményei­nek összefoglalása — egy rövid cikk keretében. Reménytelen már csak azért is, mert nehezein hatá­rozható meg: egyáltalán mi az új, mi az, amit' ma. újnak tarthatunk, amikor olykor naponta dőlnek meg végérvényesnek tartott hipotézi­sek, elméletek, elgondolások. Más­részt az nehezíti meg az ilyenfaj­ta összefoglalást, hogy a legújabb eredmények megszületése és „nép­szerűsítése” között szükségképp idő telik el, ami a széles közönségnek új, az a szakembernek már régi lehet. Jó félévszázada még a ter­mészettudósok egymás könyveiből értesültek az eredményektől, ké­sőbb ez lassúnak bizonyult, s a folyóiratokban megjelent szakcik­kek váltak a fő információforrás­sá, ma viszont már ez Is lemara­dást jelentene, s nélkülözhetetlen a levelezés, sőt a mind gyakoribb személyes találkozás. A szakem­berek a legtöbbet a nemzetközi találkozók, szümpozionok szünetei­ben tudnak meg egymás munkájá­ról. Ilyen körülmények között nem vállalhatjuk azt, hogy a széles ol­vasóközönséget a legfrissebb szak­cikkek, előadások népszerű tolmá­csolásával tájékoztassuk. Nem len­ne megfelelő már csak azért sem, mert mindenképpen szerencsésebb a már' hozzáférhető eredmények, érdekességek propagálása, ame­lyeknek az érdeklődők utánanéz­hetnek. Ami a ma természettudományá­ra talán leginkább jellemző, hogy a korábban önálló és jól elhatá­rolható tudományágak összefoly­nak. A fizika, a matematika, a bio­lógia, az antropológia, a. pszicholó­gia számos ponton átnyúlik egy­másba, kialakultak az új, össze­tett nevű tudományágak, a kvan­tumbiokémia, a molekuláris bio­pszichológia, az orvosi meteoroló­gia stb. Divatba jöttek a határ- területi tudományok — állapítja meg Ádám György professzor új, népszerűsítő könyvében (Érzéke­lés, tudat, emlékezés.) Sőt, átnyúl­nak egymásba a hagyományosan természet- és társadalomtudomá­nyokra osztott területek körei is. Az antropológián ma mást értünk Európában, mint Amerikában. Ná­lunk természettudományként tár­gyaljuk inkább, ott a társadalom- tudományokat is odasorolják. Az Egyesült Államokban például az antropológiához sorolják a népraj­zot, a régészetet, a népzenét, a népművészetet is. De nálunk is' több ma, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Olyan tudományág terüle­téről jelent meg éppen a közel­múltban hazai szerző tollából is­meretterjesztő munka, mint a ré­gészeti antropológia (Kiszely Ist­ván: Sírok, csontok, emberek.). TÁLÁN a legnagyobb EREDMÉNYEK a biológia terüle­tein születtek. A biológia néhány évtizeddel ezelőtt még nehezen volt sorolható az egzakt termé­szettudományok közé. A fizika már korábban is | pontos mérésekre, ma­tematikai összefüggésekre támasz­kodott. A biológia azóta mondha­tó egzaktnak, pontosabban azóta indult meg az egzakttá válás út­ján, amióta biokémiáról, biofiziká­ról beszélünk. Az átöröklés anyagi alapjának a kutatása csaknem har­minc éve indult meg, amikor elő­ször hallottunk a dezoxiribonuk- leinsav, vagy egyszerűen DNS, je­lentőségéről, de igazán izgalmas­sá akkor vált ez a kérdés, amikor Watson és Crick megalkotta a DNS modelljét, ennek alapján megálla­pították az öröklődés anyagi alap­jának a szerkezetét. Hogy az év­század legnagyobb biológiai felfe­dezése milyen körülmények között történt, azt maga James D. Watson írta meg. A kettős spirál címen immár magyarul is olvasható visz- szaemlékezésében. Ez a könyv, amelyről a két kultúra elméleté­vel nálunk is ismertté vált C. P. Snow ezt írta: „Ez a könyv egyet­len eddig megírt könyvhöz sem hasonlít. Első kézből származó Be­számoló arról a napról-napra fo­lyó munkáról, amely a század leg­nagyobb természettudományi fel­fedezéséhez vezetett. Olyan, mint egy első osztályú háborús riport... Azoknak, akik nem olvasnak tu­dományos könyveket, egy új vi­lágot tár fel.” Erről a könyvről csak annyit, hogy írójának — aki 1962-ben már fiziológiai Nobel-dí- jat kapott — irodalmi Nobel-díj- .ial való kitüntetése is szóba került. De a DNS beláthatatlan távlato­kat nyitott a biológiában. Ma már nincs biológia nélküle. A termé­szettudományos ismeretterjesztés elnyűheteüen tárgyává vált. John Kendrew, Nobel-díjas angol bio­lógus külön előadássorozatban fog­lalkozott vele a BBC-televízióban, s ennek az előadásnak az anyaga magyarul is olvasható Kendrew- nek Az élet fonala című könyvé­ben. Kiderült, hogy a DNS-nek jelentős szerepe van a rákkuta­tásban is. A rákkutatás problémá­ját Szent-Györgyi Albert, a No­bel-díjas magyar származású tu­dós, szellemesen jellemezte a ma­gyar rádió számára adott nyilat­kozatában: nem az az izgalmas, hogy a betegség esetén mitől kez­denek szaporodni, burjánozni a sejtek, hanem az, hogy az egész­séges sejteket mi akadályozza meg ebben. „A ráksejtek molekuláris szabályozórendszerében eddig még ismeretlen helyen valamilyen hiba van, a szervezet korlátlan szaporo­dást akadályozó mechanizmusai hatástalanná válnak a ráksejtek esetében” — írja Csányi Vilmos Sejtbiológia címen a közelmúltban megjelent könyvében. AMINT A BIOLÓGIA megin­dult az egzakttá válás útján, úgy mozdultak meg a határterületek is. „Egyáltalán nem vagyok hajla­mos arra — írta Freud egyik le­velében a századforduló táján —, hogy a pszichológia területét mint­egy a levegőben hagyjam lebegni, bármiféle szervi alap nélkül. De ezen meggyőződésemen túl, sem elméletileg, sem terápiásán erről nincsenek ismereteim...” „A ku­tatás vitathatatlanul bebizonyítot­ta — írta már 1915-ben —, hogy a lelki működés annyira az agy funkciójához kapcsolódott, mint semmi más szervéhez...” És ho­gyan ír csaknem fél évszázad múlva a svéd Holger Hydén ugyan­erről a témáról: „A legnagyobb érdeklődést a makromolekulák váltják ki, vagy még specifikusad­ban a ribonukleinsav és a fehér­jék ... Az idegsejtek szokatlan mennyiséget tartalmaznak ezekből az alkotórészekből...” S ő mond­ta tavaly a magyarországi memó- ria-szimpozion alkalmából a tele­vízióban: „minden a génekhez, a sejt, az agysejtek öröklési egysé­geihez vezethető vissza, s ezek sza­bályozzák a specifikus agyfehér­jék termelését.” íme, így beszél ma a tudós amikor a memória-táro­lásról kérdezik. A pszichológia immár nem lebeg a levegőben, te­rületére behatoltak a biokémia és a biofizika módszerei, megszületett a biopszichológia, s mert a modem biológiát okkal nevezik molekulá­ris biológiának, van már moleku­láris biopszichológia is. Problémá­it Ádám professzor érinti fent em­lített könyvében, de készül egy cikkválogatás is e témakörből. Egyébként éppen a tavalyi memó­ria-konferencia kapcsán nevezte Ádám professzor Magyarországot „nagyhatalomnak” az agykutatás területén, hiszen olyan nevek jel­zik ezt, mint Szentágothai Jánosé vagy Lissák Kálmáné. Azzal kezdtük, hogy reményte­len vállalkozás lenne a tudomá­nyok, új eredményeinek összefog­lalása egy rövid cikk keretében. Példáinkat főleg a biológia terü­letéről és a rokontudományokból vettük, de így is csak néhány jel­legzetes példára futotta. Szót sem ejthettünk az alkalmazott kutatá­sok eredményeiről, az orvostudo- mányról stb. S vég nélkül sorol­hatnánk a fizika, a matematika, a csillagászat eredményeit, a techni­kai vívmányokról nem is szólva. A TUDOMÁNY SIKEREI, a technika vívmányai döntően befo­lyásolják a ma emberének életét, gondolkodását. Éppen mert egyre kevesebb hipotézis, s egyre több kísérleti eredmény születik, éppen mert az ember az egész élet átala­kítását tűzte ki maga elé, szük­ségszerűen alakul, változik a vi­lágról alkotott képe. „Az egyre szorosabban összefüggő emberi tár­sadalom ölében — mondta Paul Langevin csaknem ; harminc éve —, az egyre inkább kifinomuló technikák és gépek működtetése minden embertől valamennyi em­bertársának érdekében a nevelés­nek egyre magasabb fokát, a világ szerkezetének és a természetet és az embert kormányzó törvények­nek egyre teljesebb megértését fogja megkövetelni.” Korányi Tamás L r(hn> (ír- fa ifit/tép napok Régen biztosan különleges, jóízeket élesztő zamata volt ennek: vasár- és ünnepnapok. Később nevettünk rajta, aztán úgy nagyjából kiveszett. Most már lassan más fogalmak társulnak új kifejezéssé, ha nem is ilyen nyelvi leleménnyel. Most azt mondják még: szabad szombat. Később talán szabad hétvégének hívják majd, ne adj is­ten, week end-nek, mivel mostanában imádjuk az idegen szavakat. Esetleg egyszerűen szombat—vasárnap lesz belőle, de a fogalom új. Nagyonis új. Hogy mennyire az, nem is gondolná az ember először. Itt is, ott is bevezették a szabad szombatot, halljuk — nagyon jó dolog, persze, gondoljuk. Hiszen annyi dolga van az embernek. X évek óta képtelen meglátogatni a rokonait, már majd megsértődnek ezért. Hát a szabad szombaton majd meglátogatja őket. Y vásárolt egy kis szőlőt, de hogy mennyi munka van ott, nem is sejtette. Jó lesz rá a szabad szombat. Z úgy dönt, hogy elvégzi á megint esedékes ab­laktisztítást a szabad szombatján. Vagyis — nincs semmi probléma ezzel a szabad szombattal, ezernyi apró teendője van az embereknek, így legalább megmarad a vasárnap ... Mire? A minap egy későesti séta az újmecsekaijai egyforma házak kö­zött furcsa képzetet ébresztett. A hűvös, néptelen utcáikon mindösz- sze annyi látszott, hogy egy-két ablak mögött sárgán, másutt kéken világít a fény. Nos: van, aki villanyfény mellett, van, aki sötétben szereti jobban a tévénézést. És kacagtak. Minden ablak mögött ka­cagtak és vihogtak és nyerítettek és cincogtak és megint kacagtak. Jó vidám műsor lehetett. Nézi a város a televíziót. Hát baj ez? Hát nem baj, persze. Új­donság még ez a televízió, akárhogy vesszük. Nem szokott hozzá a szervezetünk, s akár egy új gyógyszer, bódítóan hat még. Lehet, hogy jön aztán egy újabb csatorna és még egy és még egy, és még min­dig hódítani fog. Annyi baj legyen. De ... örökös bódulat lesz ez most már? Rátérünk az ülő életmódra? Szinkronban nevetünk és szink­ronban rágjuk a körmünket? És a szabad szombatok reggelén le­ülünk majd egy készülék elé, hogy a szabad vasárnap estéjén kel­jünk fel onnan? Mint egy-két amerikai író remek tolla már fel is festette: két műsor közt majd bekotorunk a hűtőszekrénybe egy alu- fóliás készételért és egy üveg narancsléért? Csodálatos és veszélyes ez a készülődő új fogalom. Vasár- és ünnepnapokon hajdanában ünneplőbe öltöztek a falvak és városok, ' és elballagtak a templomba, aztán legfeljebb sörözni mentek, meg fel­ültek a körhintára. Ma néha arra gondolunk, mit csináltak az embe­rek — mi is! — azelőtt, amikor még nem volt televízió. Hát ilyes­miket. Elmentek ide, vagy oda, találkoztak egymással és megvitat­ták a világ dolgait. Az igaz, hogy nem feltétlenül nyolc órát dolgoz­tak naponta, és az is igaz, hogy nem volt két egész napjuk minden hétnek a végén.. Mit fogunk csinálni a szabad hétvégeken? Nagyon sok okos ötlet kellene. Nem volna szabad ‘bolondnak néznünk azokat az embereket, akik üvegfalú házakat képzelnek el a szórakozás és tevékenykedés ezernyi, ma még valóban fantasztikus regénybe illő lehetőségével. Ki kell nyitni rengeteg kaput és utat. Felébreszteni az alkotókedvet mindenkiben, az utazókedvet és a tanulási kedvet. Mert ma még van valami szép és indokolt abban, ha egyszerre nevet egy poénen az egész ország. De, ha nem marad más, mint egyetlen lehetőség és rengeteg semmittevésbe fulladó idő, holt energia — akkor szomorú lesz. SZEQED HÍRES VAROS..." AZ ÜNNEPI JÁTÉKOK PROQRAMJA A Szeged iránti érdeklődést eb- bed az esztendőben a megáradt Tisza felfokozta. Ilyen magas még nem volt a szőke folyó vízszintje, mint ezen a tavaszon: 960 centi­méter! A Tisza parti sétányt a bel­városban homokzsákok borították, ellennyomó medencéket építettek ki á klinikai épületsor előtt és a Móra parkban. A múzeum előtti színes lámpákkal megvilágított szökőkutat a humor költői „dísz buzgárnak” keresztelték, s az ab­szolút szegedi vicc is így kezdő­dött, „két ponty beszélget a Szé­chenyi téren”. A fesztivál intézőbizottsága és a szegediek azonban egy pillanat­ra sem gondolták azt, hogy tragé­diába torkoll a folyók támadása. A Tisza vize magasabban folyt, miiít amilyen mélyen a Dóm-tér van, ahol a szabadtéri játékok stábja szorgalmasan készülődött az idei évad nyitására. Az ácsok egyenletesen kopogtatták szerszá­maikat, a díszletek készítőit nem keserítette el semmi, a festők is vidáman mázolják a díszleteket, a szerelők javítják a berendezéseket. A nyitásra mindennek készen kell állnia, mintha mi sem történt vol­na a Tisza parti városban. Fel­csendülnek pontos időben a fan­fárok: „Szeged híres város...” és felgördül a fényfüggöny a hétezer nézőt befogadó szabadtéri színpad előtt. Mit ígérnek az idei szegedi ün­nepi hetek? A sort ezúttal a Sze­gedi Ipari VásáT nyitja. Amint be­zárja kapuit a pécsi vásár, sok ki-, állító igyekszik Szegedre, hogy időben elhelyezze termékeit a már nagyobb területű vásáron, ahol 135 hazai és 58 jugoszláv iparvál­lalat találkozik á kereskedelem képviselőivel és természetesen a nagyérdemű fogyasztó közönséggel. Az idei szegedi vásár sorrendben a XXV. lesz, s olyan célokat is maga elé tűzött, hogy bemutatja az ismert vállalatok negyedszáza­dos fejlődését. A vásárra egyéb­ként száz cég jelentette be, hogy termékeivel részt vesz a díjakért folyó versengésben. A Szegedi Ünnepi Hetek fény­pontja természetesen a szabadtéri játékok lesznek ebben az eszten­dőben Is. A nyitás július 18-án lesz Kodály: Háry János című dal­játékával, amely darabot még jú­lius 26-án, valamint augusztus 1- én és 8-án tekintheti meg a kö­zönség. A hagyományokhoz híven idén is bemutatkozik a világhírű szovjet balett, ezúttal a Novoszi- birszki Állami Akadémiai Opera és Balettszínház együttese Csaj­kovszkij: Csipkerózsikáját mutatja be. A szibériai nagyváros balett­együttese ismeretlen a magyar kö­zönség előtt, de a világon nagyon is elismert együttes. Műsorukat július 19-én, 21-én és 22-én láthat­juk. Valószínű nagy élményt jelent majd a színház kedvelőinek Euri­pidész—Sartre—Illyés: Trójai nők című tragédiája, amelyet július 25-én, 31-én és augusztus 2-án lát­hatnak az érdeklődők. Ebben a darabban Hekabé, azaz a Tróját védő Hektor anyjának szerepét Sulyok Mária Kossutli-díjas Kivá­ló Művész játssza. A népszerű mű­vésznő a következőket mondta sze­repével és a darabbal kapcsolat­ban: — Euripidész tragédiája ilyen színpadra született. Szó szerint vé­ve Is, hiszen a görög drámaíró eredetileg szabadtérre írta tragé­diáját, ha nem is a mai szegedi, hanem a kétezer évvel ezelőtti athéni színpadra. Az operát Mascagni: A paraszt- becsület és Leoncavallo: Bajazzók című darabja képviseli négy elő­adásban, augusztus 9-én, 12-én, 15- én és 19-én. Az operákat olasz nyelven adják elő és mind a két operában neves külföldi művésze­ket ismerhet' meg a közönség. Idén a Magyar Néphadsereg Művész- együttese vendégszerepei a szegedi szabadtéri színpadon a Vitézi ének­kel. Kétszer mutatják be műsoru­kat, augusztus 16-án és az utolsó előadási napon augusztus 20-án. A hosszú felsorolás helyett csu­pán néhány sorban említenénk az Ünnepi Hetek kiemelkedő esemé­nyeit: a már hagyományos és nemzetközi tudományos, kulturá­lis rendezvények mellett tizenegy jelentős kiállítást nyitnak meg az ünnepi hetek során, öt sportágban ugyancsak nemzetközi versenyt rendeznek, közöttük a nagy érdek­lődésre számot tartó maratoni fu­tást és a motorcsónak versenyt. Három napig a fiatalság veszi birtokába a Tisza parti nagyvá­rost. Programjukban több érdekes­ség szerepel, mint az elmúlt évek­ben. A hagyományos őszibarack és virágkiállítás ugyancsak megnyit­ja kapuit a játékok idején. A ha­gyományos zenei események kö­zött említést érdemelnek az orgo­na hangversenyek a Dóm-ban, s Muzsikáló udvar címen első ízben rendeznek kamarazenei koncerte­ket a városháza udvarán. Eddig már ötvenezer jegyet vet­tek meg elővételben, s a szegedi játékok igazgatósága reméli, hogy az árvízveszély nem tartja vissza az érdeklődőket, ebben az eszten­dőben is ellátogatnak majd Sze­gedre, ahol szeretettel, baráti szí­vességgel várják a vendégeket. Az árvíz elleni védekezés nagyon igénybe vette Szeged dolgozó né­pét, a Tisza köféltáncot járt az emberek idegein. Akik a közelgő napokban Szegedre látogatnak, már a szelíd folyót láthatják, mit sem gondolva a nagy veszélyre. Talán el sem hinnék, milyen tra­gédia fenyegette szép városunkat, ha nem rendeznék meg képekkel gazdagon illusztrált kiállítását a nagy víz elleni védekezésnek. Még- egyszer az adatot. 1879-ben a fo­lyó 806 centiméteres vízállással el­öntötte Szegedet, most minden ed­digit felülmúlóan megáradt a fo­lyó, de 960 centiméter sem vitte hullámsírba Szegedet. A fanfárok megszólalnak 1970- ben is, hírül adva, hogy kezdődik az ünnepi hetek programja, a sza­badtéri első előadása. Szeged bé­késen, barátságosan hívja és vár­ja vendégeit. Gazdagh István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents