Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

mo. jttííM w. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 A PÁLYAVÁLASZTÁS QONDJAI HÁROM KÖLTŐ ÚJ KÖTETEIRŐL * Három pécsi költővel beszélget­tünk: milyen új köteteik vannak előkészületben, mikorra várják megjelenésüket? PÁKOLITZ ISTVÁN: — 1971 első negyedében jelen­teti meg a Magvető Könyvkiadó Jel című verseskötetemet, mely az 1948 és 1968 közötti húsz eszten­dő termésének válogatása. A kötet címét egy vers adja, mely egyben azt a gondolatot is kifejezi, hogy az embernek az életében végeznie •kell valamilyen olyan hasznos te­vékenységet, maradandót, mely egy jelként utána megmarad. Én ilyennek tartom verseim egy ré­szét, leginkább azokat, melyek e válogatásban szerepelnek, vissza­adva gondolataimat, véleménye­met az életről, az emberekről, a természetről és a társadalomról. A kötetben körülbelül száz vers ol­vasható majd, terjedelme tíz ív lesz. 1968 óta folyóiratokban, új­ságban több új versem jelent mefe. Ezek lassan egy új kötetbe rende­ződnek el, s talán lesz kiadó is, aki megjelentetését vállalja... De a Jel című kötet részemről már elkészült! Pákolitz Istvánnak ez lesz a ki­lencedik megjelenő kötete. ARATÓ KÁROLY: — Alul és felül címmel jelente­ti meg a Magvető harmadik köte­temet. Egyelőre úgy tervezi, hogy 5—6 ív terjedelemben 50—60 ver­sem lesz benne. Elkészüléséig elő­reláthatóan még két évet kell vár­nom. A kötet címét egyik versem adja. Azt akarom vele kifejezni, hogy a világot, annak jelenségeit több oldalról lehet és kell megkö­zelíteni, megérteni. Ami még új: előző köteteimben a versek több­sége leíró jellegű volt, ebben a kö­tetben már több lesz az intellek­tuális tartalmat viselő ... GALAMBOST LÁSZLÓ: — Egyszerre két kötetem is ké­szült. Már nem sok idő hiányzik és elhagyja a Pécsi Szikra Nyom­dát a Kőliliom vára című köte­tem, mely három eposzt tartal­maz. A címadót a szigetvári cen­tenárium alkalmából írtam, talán ezért is vállalta a kötet gondozá­sát, megjelentetését a Szigetvári járási Tanács. 1971-ben jelenteti majd meg a Szépirodalmi Könyv­kiadó új verseim gyűjteményét: A láng örömei címmel. A 7 íves kötetben az utóbbi három eszten­dőben írt kb. 120 versem jelenik majd meg. A kötet címe jelké­pes: elsősorban az emberben lévő ihlet kifejezésének örömére utal, az alkotás örömét hirdeti. Nagy öröm számomra az is, hogy a Mó­ra Kiadó megjelentet egy gyer­mekvers-antológiát, melyben Pá­kolitz István és az én verseim is helyet kaptak. Az utóbbi időben több új gyermekverset írtam, me­lyeket kötetbe rendeztem, Lepke­tánc címmel, remélem lesz kiadó mely vállalja gondozását... M. E. Egy teljesen űj és rendkívül ér­dekes könyv-sorozattal lepte meg a zenei irodalmat kedvelőket a Zeneműkiadó. A „Napról napra...” főcímet viselő sorozat nagy muzsi­kusok életét dolgozza fel eredeti dokumentumok és hiteles feljegy­zések alapján. Eddig öt könyv je­lent meg. A napokban került a boltokba a hatodik könyv, melyet a pécsi Nádor Tamás írt Giacomo PuccinirőL A szép kivitelű könyv — a so­rozat koncepciójához híven — Puc­cini, a XX. század kiemelkedő operakomponistájának az életút­ját, operabemutatóinak körülmé­nyeit, környezetét és korát mutat­ja be kronologikus rendben, a leg­fontosabb évszámok, hónapok és napok feltüntetésével; az azokhoz kapcsolódó események elmondásá­val, kommentálásával. A szerző — nagyon helyesen — korszakokra osztja fel a gazdag életutat. Tizenöt nagyobb fejezet és egy codetta-szerű Zárófejezet található a könyvben, ilyen erede­ti címekkel: Üt a sikerhez, Le Vil­ii és Edgar, — Pillangókisasszony, Tétlenségre kárhoztatva, Tragikus intermezzo, A Turandot születése, Versenyfutás a halállal stb. Az ember egész pályáját, jöven­dőjét és lelki egyensúlyát befolyá­solja a pillanat: milyen élethiva­tást választ? Azt, amihez vonzó­dik, vagy azt, ami felé taszítódik? Azt, amelyre készül, vagy azt, amelybe belecseppen? Súlyos gond. Százezreké. Tizennégyévesek gondja, tizen­nyolcéveseké és szülőké, s a szü­lőkön túl rokonoké, a nagy csalá­di köré, az egész környezeté. Ebben az esztendőben 166 527 fiatal végezte el az általános is­kolát, ezeknek 87 százaléka kíván továbbtanulni. Ehhez a számhoz vessék hozzá a maturandusokat: a régi Horthy-világban évente közel 7 ezer ifjú érettségizett, idén több mint harmincezer. Az általános iskolai tanulókkal együtt idén kö­zel kétszázezer ifjú töprengett, viaskodott és döntött arról, hogy mi legyen, hol tanuljon, milyen hivatást válasszon? Ebben az esz­tendőben tehát — elnagyoltan — kétszázezer családot, s miután egy család legalább két tagból (fele­ség, férj) áll, a pályakereső ifjún kívül legalább négyszázezer fel­nőttet, s ha ehhez hozzászámítjuk a szűk rokonságot, közel egymillió embert foglalkoztatott, érintett és késztetett gondolkodó választásra a kérdés: Mi legyen a fiúból? Lányból? Hogyan döntsünk? 9 Hazai gond? Világgond is, mindenesetre. Pá­lyát választani olyan korban, mi­kor az ismeretanyag gyorsan vál­tozik, s amelyben úgy kell élni, még magasképzettségű tudomá­nyos embereknek is, hogy fejüket időnként kiszellőztetik, hogy új is­meretanyag befogadására tegyék képessé. Az UNESCO jelentése szerint a japániak fogalmazták meg a leghelyesebben a pályavá­lasztási tanácsadás módszerét. A japán tanácsadás elő kívánja se­gíteni, hogy az ifjúság választása, a tényleges szükségleteknek meg­felelően olyan szakmai összetételű legyen, mint amilyen irányban az ország gazdasága fejlődik. Mi is ezt szeretnénk, mi sem törekszünk másra. Mi is azt sze­retnénk, hogy legyen elegendő építőipari szakmunkásunk és ne legyen annyi.. „ de a másik hiva­tást, amely területen túlzsúfoltság van, nem is említem, ezt bárki be­helyettesítheti ide. Világgond? Mindenesetre a szin­tézist, a középarányost megtalálni. Azt neveljük, annak neveljük, amire szükségünk van, ami nép- gazdasági érdek, s úgy neveljük annak, hogy az ifjú egyénisége tö­retlen, vágyai érintetlenek marad­janak, s bölcsen és harmonikusan találkozzék a társadalom szükség­A könyv zenetörténeti értékét több, eddig nem vagy tévesen kö­zölt adat mellett nagyban emeli az, hogy első ízben ad részletesebb ismertetést Puccini családfájáról. Megtudhatjuk, hogy „Fenn a tosz- kánai hegyek között, a Serchio fo­lyó jobb partján fekvő, gesztenye- és olajfákkal körülvett üde mélye­désben megbúvó kis hegyi falu, Celle egyik magasba kanyarodó utcájában áll a Puccini-család ódon, kőből épült háza. — Giaco­mo a neve a Puccini-család leg­ősibb muzsikus tagjának, akárcsak öt nemzedékkel később az utolsó­nak, akiben a legmagasabb csúcs­ra emelkedik az apáról fiúra örök­lődő, s a családnak immár világ­hírnevet szerző zenei tehetség.’’ Az adatok felkutatása, kiváloga­tása és a „szerkesztői kívánalmak” szerinti elrendezése nem jelentett könnyű munkát. Nádor Tamás ki­tűnő szerkesztőkészséggel oldotta meg ezt a feladatot. Érezhetően ügyelt arra, hogy stí­lusban ne essen a romantizálás csapdájába. Mondatai egyszerűek, világosak és tárgyilagosak. Nem akar olyan eseményekből minden­áron érzelmekre hatni, amelyek lete és az egyén álma. Alma? A választott hivatás iránti törekvése, mindenesetre. Az UNESCO Nemzetközi Neve­lésügyi Irodájának a tanulmánya 73 ország pályaválasztási tanács­adásával foglalkozik, azt méri fel. A legkülönbözőbb országokat vá­lasztották ki: ezeknek ötvenöt szá­zalékában nagyon régen, némely, országban nemrég, 9 országban pe­dig még nem működik a pályavá­lasztási tanácsadás. Nem kényszer sehol sem! Segít­ség, inkább. Mi, ki döntse el a pályát? Egyén vagy társadalom, teszt-vizsgálat vagy pszichológiai laboratórium, család vagy közösség, a nagyobb, az ország, vagy a legalkalmasabb, az iskola, már az iskola, ahol a pedagógus s a diák szinte testkö­zelben él, s ahol a jó pedagógus diákja minden képességét megis­meri? Ezt vizsgálták Bulgáriától az NSZK-ig, Franciaországtól Japá­nig. Keresték a legmegfelelőbb módszert ott, például Ausztriában, ahol szinte már Mária Terézia óta folyik pályaválasztási tanácsadás és keresték ott is, például Angliá­ban, ahol az egész kérdés körül vihar robbant ki. A bonyolult teszt-vizsgálatok, lelki laboratóriu­mok, ügyességvizsgálatok, gondos képesség-próbák mellett általában arra kezd rájönni a világ, hogy a pályaválasztási tanácsadást, az irá­nyítást, az érdeklődés felkeltését már az iskolában kell elkezdeni. Az UNESCO minket, bármeny­nyire súlyos a gondunk, s még a próbák útját járjuk, megdicsért, nevezetesen azt a törekvésünket dicsérte meg, hogy az iskolai ne­velés segítségével igyekszünk a pályaválasztás gondját megoldani. 9 Akkor miért szólunk gondról, mégpedig elég súlyosról? Az a kívánság a mi legfőbb gon­dunk, hogy a pályaválasztás te­remtsen egyensúlyt a népgazdasá­gi szükséglet, s az egyén vágyai, tervei közt. Ez, őszintén, illúzió. Küzdeni lehet, parancsolni nem is lehet, de nem is szabad. A szülők a nagyon jó, gyors keresetű fog­lalkozásokat keresik (gyermekeik számára), s hiába marasztaljuk el őket azért, hogy gyermeküket fod­rásznőnek adják, nem szövőnőnek, a küzdelem nehéz, mert a legok- tondibb dolog azt várni, hogy az emberek anyagi érdekeikkel ellen­tétes cselekedetekre szánják rá magukat. A gond azonban, e megállapítás ellenére is jelen van, s valameny- nyiünk élete, sorsa, jövedelme, életszínvonala, az egész ország ál­lapota nem is részben attól függ, hogy a népgazdaság számára ki­nevelik-e a megfelelő munkaerő­mennyiséget. Szövőnőt is. Építő­ipari munkást is. S nem csupán fodrásznőt vagy szobafestő-mázo- lót, mert annak szívesen adják a szülők gyermekeiket, mert az so­kat „maszekolhat”, noha általában az építőipar munkaerőhiánnyal küzd. erre nem alkalmasak. Tömören: korrekt közlésre törekszik. A könyv ennek ellenére vagy éppen ebből adódóan igen olvasmányos. Aki kézbe veszi, egykönnyen nem tudja letenni. Nádor Tamás nemcsak Puccini életútját és művészete döntő ese­ményeit rajzolja meg, hanem a történésekben résztvevők: kortárs zeneszerző-barátok (Mascagni, Leoncavallo), karmesterek (Tosca­nini, Kerner István), énekesek (Caruso, Szamosi Elza) portréjait is gazdagítja közléseivel. Puccini furcsa és nyugtalan éle­tet élt. Sokat utazott. Erről is hű képet kapunk a könyvben A szakemberek számára is tar­togat néhány megszívlelendő sort Nádor Tamás könyve. „Szokása szerint — olvashatjuk a New York-i Manón próba kapcsán — itt is... megváltoztatja az előadás ze­nei tempóit. Másutt, Puccinit idéz­ve: „Mindenekelőtt azonban sze­retném (sőt akarnám) ismerni a szövegkönyvet, mert ha nem felel meg, akkor egy millióért sem írok hozzá zenét.” Jól nyomonkövethető a könyv­ben a kritika és a közönség — Az ember értékét, helytállását, munkája minőségét nem csupán az méri, hogy kielégíti-e a népgazda­ság érdekét, hanem az, legfőkép­pen az, hogy a kérdéses személy azt csinálja-e, amit szeret, amire vágyik, ami nem csupán munká­ja, hanem választott hivatása, szin­te a szenvedélye? Hogyan csináljuk jól, vagy job­ban a pályaválasztási tanácsadást, ezt a segítő igyekezetei, ezt a kényszermentes befolyásolást? A kormány kilenc esztendővel ez­előtt hozott határozatot az ifjúsá­gi pályaválasztási tanácsadás meg­szervezéséről. Mit. értünk el? Kialakult — s helyesen — az elv, hogy a pályaválasztási tanács­adás pedagógiai feladat, mert a fiatalt a legjobban — legteljeseb­ben — tanítója, tanára ismeri, il­letve ő képes a legjobban felis­merni képességeit. E munkát elő­ször az osztályfőnökök gondjává tettük úgy az általános iskolák­ban, mint a gimnáziumokban. Ké­sőbb kialakult egy vonzóbb for­ma: a pályaválasztási felelős, az iskola-pszichológus. Az úttörő — a kísérlet elindító­ja — Baranya megye volt, ahol a kiválasztott pedagógusokat, ezeket a jövendő pályaválasztási felelősö­ket kétéves tanfolyamon képezték ki. Baranya példáját Somogy, s Tolna és más megyék követték. A baranyai kísérlet győzött: a mód­szert elfogadta a Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Oktatá­si és Ifjúságpolitikai Tanács. Az így megindult pályaválasztási ta­nácsadó munkát az iskolák pálya- választási felelősei teszik hatéko­nyabbá. Ezek a pályaválasztási fe­lelősök heti négy órás órakedvez­ményt kapnak. Ezen felül a megyeszékhelyen szerveződnek a pszichológiai labo­ratóriumok, ahol orvos, pszicholó­gus, és pedagógus vizsgálja majd meg azokat az ifjakat, akiket a pályaválasztási felelős hozzájuk küld. Eddig tizenkét megyeszékhe­lyen létesült, illetve van alakuló­ban pszichológiai laboratórium, de vannak megyeszékhelyek, ahol kü­lön a megyei jogú város is életre- hívott ilyen intézményt. Budapes­ten a Deák Ferenc utcában műkö­dik a legnagyobb létszámú tanács­adó intézmény. 9 VHággond, magyar gond, szülői gond, gyermeki gond. Mindenesetre a hazai ifjúság­nak, s ennek az országnak a jö­vőjéről nem lehet szólni csakúgy általában, ilyen valóságos, s nehéz kérdések ismerete nélkül. Ruffy Péter legtöbbször ellentétes — megnyi­latkozása is az egyes operákról. Mindent összevetve: egy jól megírt zenei könyvvel lett gazda­gabb a magyar zenei irodalom. Őszintén ajánlhatom mindenki­nek! 'Várnai Ferenc NYÁRI ÖRÖMÖK Megrázó élményeket, forró iz­galmakat, nagy népi játékokat nem szolgáltat mostanában a televízió, de jól is teszi. Elég elviselni a né­zőnek a megvadult nyár forró— hideg szeszélyeit, s rendben tar­tani a vérnyomását. Inkább csak szelíd-szolid nyári örömöket kínál szeretett dobozunk; szívesen kalandozik a múltba (Ró­ma hagyatéka), vagy messzi tájak­ra (A Nílustól az Eufráteszig), a szerkesztők sűrűbben keresik fel az archívumot, hogy összevagdos­sanak a régiből valami újat, köny- nyűt, szórakoztatót (Cirkusz-műso­rok). Még a krimi-termés is megszelí­dült. A fekete bikinis lánynak a címe volt a legizgalmasabb, maga a sorozat olyan jámbor és a végén olyan unalmas volt, hogy akár egy apáca-nevelő intézetben is be le­hetett volna mutatni. A címben mézesmadzagként említett leány­zóról perceken belül kiderült, hogy a történet idején már meg van halva, a fényképeit is csak olyan rövid ideig mutogatták, hogy an­nak alapján nem 'tudott igazán a szívünkhöz nőni, így aztán elha­lálozásának körülményei sem kel­tettek bennünk különösebb érdek­lődést. A bonyolítás elég jól ha­ladt az első két részben, gyanú­sított is akadt bőven, a végén azonban mintha a film alkotói is megunták volna az ügyet, s több homályos részletet elfelejtettek ki­bonyolítani. A néző számára pe­dig ez a legnagyobb bosszúság.., A csendes nyári örömök sorában főműsorrá léptek elő a cirkuszi attrakciók. A vasárnapi valóban csodálatos összeállítás volt, jól fényképezett és szórakoztatóan kommentált világszámokkal, a pénteki azonban annál kevésbé tetszett. Itt a színvonal feltűnően szegényesebb volt, s emellett eről­tetett rendezői ötletek is szomo- rították a nézőt. Engem legalább­is inkább dühít, mint lelkesít, ha egy buzogányt hajigáló fiatalem­ber a nagyobb hatás kedvéért nem a manézsban, hanem XVI. századi műemléki környezetben jelenik meg gyenge produkciójával. A műsor egyetlen telitalálata a befejező fakír-szám volt: a titok­zatos keleti férfiú rezzenéstelenül feküdt végig a szögekkel kivert ágyon, amikor viszont utána „vé­letlenül beleült egy rajzszögbe, fáj­dalmasan felordított. Ebben volt valami lélektani mélység, tanul­ság, mely elmélkedésre késztet... Az irodalom kedvelői szép mű­sort láthattak vasárnap a Nyitott könyv sorozatban Szabó Pál: Is­ten malmai c. regényéről. A gon­dosan szerkesztett filmrészletek a teljesség igénye nélkül is jól idéz­ték a művet, a súlyosan beteg író megjelenése megrendítő, fájdalmas képsor volt. Kár, hogy Urbán Er­nő kommentárja nem valami sze­rencsés hangot ütött meg, s jóval bőbeszédűbb volt a kelleténél... Kellemes szórakozást nyújtott a pénteki Kávécsamok, Szép Ernő kedves-érzelmes egyfelvonásosa, amelynek sikeréhez persze két olyan kitűnő alakításra is szükség volt, mint Bulla Elméé és Páger Antalé. A zene szerelmesei sem marad­tak lelki táplálék nélkül a héten. A keddi Rigoletto-felvétel ügyes választása a televíziónak. Nem volt ez világszínvonalú, nagy elő­adás, inkább a megbízható olasz átlag, de tetszett, hogy élő előadás volt: a színpad körül ott lelkese­dett egy hálás olasz közönség, amely értően becsülte és ün­nepelte a nálunk is ismert ven­dégművészt, Peter Glossopot csak­úgy, mint az együttes kevésbé is­mert többi tagját. S tetszett per­sze, hogy milyen magas színvona­lú, élvezetes, temperamentumos ez a bizonyos olasz átlag-opera ... Pénteken este véget ért végre A kocka el van vetve... kínos soro­zata, A műsor alkotói, játékosai és játékvezetői láthatóan „biztonsági játékra” törekedtek, s igyekeztek „feltűnés nélkül” pontot tenni egy félresikerült ötlet végére. Remél­jük, a sorozat ebben a formájában végérvényesen jobblétre szenderült s őszfői újjászületve láthatjuk majd viszont. A nyári szünet bizo­nyára megfelelő időt és lehetőséget biztosít, hogy a komolyzene játé­kos népszerűsítése színvonalas és erőltetettség nélküli formái talál­jon. Szederkényi Ervin PUCCINI ÉLETÉNEK KRÓNIKÁJA NÁDOR, TAMÁS KÖNYVB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents