Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

Id . 8. Julias 19. DUNANTÜLI napló 3 A IY. ötéves terv irányelvei (Folytatás az 1. oldalról.) a vállalati belső irányítási és felelősségi rendszer korszerű­sítését, tovább kell fejleszte­ni az alsóbb vezetők és a dol­gozók ellenőrzésének és szá­madásának rendszerét. A 3. ötéves terv időszaká­ban mutatkozó fejlődés, va­lamint a gazdasági reform révén korszerűsített terv­gazdasági rendszerünk ked­vező feltételeket teremt a hetvenes években a további előrehaladáshoz, a szocializ­mus teljes felépítésének foly­tatásához. II. A népgazdaság fejlesztésének távlati követelményei amellyel ez lehetséges, to­vábbá a világ más részeivel. Bővíteni kell a fejlődő or­szágokkal, továbbá a fejlett tőkés országokkal való ter­melési, tudományos, techni­kai együttműködésünket, a kölcsönös előnyök és a po­litikai szuverenitás alapján. C Társadalmunk fejlődé- sét továbbra is olymó­don kell irányítani, hogy az ország területeinek gazdasági fejlettsége a specializálódás és a munkamegosztás elvét követve, fokozatosan kiegyen­lítődjön. Ennek megfelelő­en: A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy a népgazda­ság 15 éves távlati terve prog­nózisának kidolgozása folyik, u végleges elkészítéshez még további vizsgálat és nemzet-' közi egyeztetés szükséges. A1 4. ötéves terv a lehetőségek-1 nek megfelelően hasznosítja! a hosszú távú tervezés eddigi j eredményeit, valamint a tu- j dományos-műszaki fejlődés­re készített népgazdasági i prognózisokat. A hosszú távú tervező munka a következő másfél évtized fejlődésének irányát, jellemzőit és problémáit tisz­tázza, azzal a céllal, hogy se­gítse és megkönnyítse terv­gazdálkodási rendszerünk alap­jának, az ötéves terveknek a kidolgozását. Vagyis tisz­tázza, hogy milyen legyen a gazdaság növekedési üteme, milyen technikai fejlesztés és népgazdasági struktúraválto­zás kívánatos, miképpen fej­lődnek a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok és milyen lesz a jövő szocialista társa­dalmának általános képe. A !4. ötéves terv az alábbi hosz- ■ szútá,vú fejlődési irányok alapulvételével készült: 4 Alapvető célunk a szo­* ■ cializmus teljes felépí­tése hazánkban. Ez sokoldalú fejlődést követel, ezt kell : szolgálnia a gazdaságpoliti­kának. Ennek érdekében: • — Gyorsítani kell a terme­lőerők fejlesztését és a gaz­• dasági hatékonyság szem­pontjából közelíteni kell a gazdaságilag fejlett országok­hoz. Ezért a következő időszak központi feladata az egész gazdaság intenzív fejlesztése, a társadalmi munka terme­lékenységének és a népgaz­dasági jövedelmezőségnek a 'javítása; — a mainál magasabb fo- .kú általános és szakképzés, és kiterjedtebb foglalkoztatás 'alapján az egyéni képességek fokozottabb kibontakoztatásá­nak kell teret engedni; — az anyagi javak fo­gyasztásának magas — a mainál célszerűbb és válasz­tékosabb — színvonalát, és a mai értelemben vett lakás- probléma megszüntetését kell elérni; — a mainál teljesebb körű kulturális ellátást és fejlet­tebb szociális, egészségügyi gondoskodást kell kiépíteni. O A következő másfél év- tized központi kérdése számunkra a tudományos­technikai fejlődés vívmányai­nak jobb hasznosítása lesz, mert ez a feltétele annak, hogy meggyorsuljon a ter­melőerők fejlődése, mind újabb és újabb termékek és vállalatok érjék el a világ legjobb színvonalát, és ez­úton népgazdaságunk általá­nos színvonala közel kerül­jön a gazdaságilag fejlett országokéhoz. Mindezek ér­dekében: növelni kell a dolgozók készségét a korszerű techni­ka, valamint a hatékony szervezési-vezetési módszerek elsajátítására és alkalmazá­sára. Ennek feltételeként az oktatás színvonalát emelni, a továbbképzés rendeszerét fej­leszteni és a vezetés korszerű technikával való ellátottsá­gát javítani kell; — ezzel összhangban, a Központi Bizottság irányel­veit hatékonyabban érvénye­sítve, olyan káderpolitikát kell folytatni, amely a szo­cializmusért felelősséget érző tehetséges szakembereket a gazdasági irányítás különbö- m vezetői posztjaira juttatja; — a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra és technikai fejlesztésre fordí­tott erőforrásokat növelni kell, a távlati fejlesztési cél­jainknak megfelelő kutatá­sokra koncentrálva felhasz­nálásukat. A hazai és nem­zetközi kutatások eredmé­nyeinek gyakorlati alkalma­zását meg kell gyorsítani; — a termelést és a szol­gáltatást egyre inkább olyan struktúrában kell fejleszteni, hogy hazai adottságainkat a nemzetközi együttműködés keretében jól hasznosíthas­suk, kijelölve a strukturális fejlődés döntő előfeltételeit képező távlati fejlesztési cé­lokat és megoldásra váró műszaki feladatokat. O Távlati orientációnk a KGST országokkal való szocialista gazdasági integrá­ció megteremtése. Továbbra I is intenzíven részt kell venni a gazdasági integráció prog- I ramjának kidolgozására irá­nyuló munkálatokban. Az in­tegráció kifejlődését elő kell mozdítani az együttműködés elmélyítésének valamennyi lehetséges formájában, a tervegyeztetés fejlesztésével, a közös érdekeket szolgáló fejlesztések együttes megva- lótsításával, a termelési ko­operáció bővítésével, a keres­kedelmi módszerek, a valuta és a hitel funkcióinak kor­szerűsítésével. Az integrációs lehetőségek révén képesekké kell válnunk a magas szintű technika kifejlesztésére, ha­tékony alkalmazására és a nemzetközi versenyben való helytállásra. Adottságainkkal össz- ■ hangban szélesíteni kell kapcsolatainkat vala­mennyi európai országgal, III. — a nagyipari jellegű köz­pontokat ott kell kialakítani, ahol a telepítés a legnagyobb gazdasági hatékonyságot eredményezi; — a mezőgazdasági terü­leteken és megyékben a gaz­dasági struktúrát agrárcent­rikus jelleggel kell fejlesz­teni; — mindenütt lehetőséget kell teremteni a helyi adott­ságokat hasznosító kis- és középüzemek gazdaságos mű­ködésére, beleértve a nagy­iparral való termelési koope­rációt; — a megyék és egyes te­rületek népességének jöve­delmi viszonyait a foglalko­zási struktúra szerint kell fejleszteni, az általános élet- körülményeket közelíteni kell egymáshoz. A 4. ötéves tervtörvényt a fenti elvekkel összhangban kell elkészíteni és az ország- gyűlés elé terjeszteni. Irányelvek a IV. ötéves tervtörvény elkészítéséhez és megvalósításához A 4. ötéves terv politikai céljául a Központi Bizottság a szocialista társadalom épí­tésének előbbrevitelét jelöli meg, s ennek megfelelően: a. szocializmus anyagi-tech­nikai bázisának továbbépí­tését, a szocialista tervgaz­dálkodás fejlesztését a gaz­dasági reform elveinek kö­vetkezetes alkalmazásával; a munkások, parasztok és ér­telmiségi dolgozók életszín­vonalának további emelését; az ország védelmi képessé­gének biztosítását. A Központi Bizottság a po­litikai célokból kiindulva szükségesnek tartja, hogy a 4. ötéves terv összpontosítsa népünk erőfeszítését — a munka termelékeny­ségének gyorsabb növelésére; — az ipari termelés kor­szerűsítésére és nemzetközi versenyképességének javítá­sára; — a lakásépítés jelentős fokozására, különösen a vá­rosokban ; — a hústermelés fellendí­tésére, az ellátás és az ex­port egyidejű fejlesztésére. A Központi Bizottság e cé­lokkal összhangban határozza meg a gazdaság fejlesztésé­nek irányára, ütemére és fő arányaira vonatkozó tervcé­lokat, melyek meghatároz­zák az országgyűlés elé ter­jesztendő végleges tervjavas­lat gazdaságpolitikai jelle­gét. Az 1971—1975. évi idő­■ szakban a nemzeti jö­vedelem 30—32 százalékos növekedését kell előirányoz­ni. Az arányos és kiegyensú­lyozott gazdasági fejlődés ér­dekében törekedni kell a nö­vekedés egyenletességére. A nemzeti jövedelem nö­vekedését alapvetően a gaz­dasági hatékonyság javításá­val kell megalapozni. A jö­vőben is összehangolva kell fejleszteni az ipart és a me­zőgazdaságot. Az ipar haté­konyságának javításával el kell érni, hogy a nemzeti jö­vedelemhez való hozzájáru­lása — a termelés 32—34 százalékos mennyiségi növe­kedésénél gyorsabban — kb. 40—42 százalékkal emelked­jen. A termelés növekedésé­nek 75—80 százalékát a mun­ka termelékenységének eme­lésével kell elérni. A me­zőgazdasági termelést az elő­ző öt évhez képest 15—16 százalékkal, a nemzeti jöve­delemhez való hozzájárulását 13—14 százalékkal kell nö­velni úgy, hogy a termelé­kenység a termelést meg­haladó mértékben növeked­jék. Minden területen javítani kell a termelés alkalmazko­dóképességét a fogyasztók és megrendelők fokozódó igé­nyességéhez. O A népgazdaság fejlődé­^■ sének fő arányait úgy kell tervezni és szabályoz­ni, hogy a népgazdaság tar­tós egyensúlyának fő felté­telei biztosítva legyenek. Ennek érdekében: — a nemzeti jövedelem­ből a fogyasztás részará­nyát 75—77 százalékra, a felhalmozásét pedig 25—23 százalékra kell tervezni és törekedni kell a tervezett arányok stabilitására; — meg kell teremteni az egyensúlyt a beruházási ja­vak kereslete és kínálata kö­zött; — a versenyképesség fo­kozásával, a külkereskedel­mi áruforgalom tervszerű ala­kításával, valamint közép- és hosszúlejáratú hitelek fel­vételével tovább kell szilár­dítani nemzetközi fizetési helyzetünket; — tervszerű jövedelemki­bocsátás mellett az igények­nek megfelelő összetételben — hazai termelésből és im­port útján — növelni kell a fogyasztási javak kínálatát; — a pénzügyi politika el­sősorban az érdekeltségi rendszer javításával és ezen keresztül a hatékonyság fo­kozásával törekedjen a pénzügyi egyensúly megszi­lárdítására, hogy az állami költségvetés folyó és felhal­mozási kiadásai — az éssze­rű takarékosság érvényesítése mellett — az állami bevé­telekkel megalapozott lehe­tőség és a tervben meghatá­rozott fogyasztás arányában emelkedjenek. q A felhalmozáson belül az állóeszközök korsze­rűsítésére és bővítésére fordí­tott eszközök arányát növel­ni, a készletállomány növe­kedését mérsékelni kell. A tervidőszakban biztosítani kell a beruházási tevékenység egyenletességét és hatékony­ságának javítását. Az ipar­ban a fejlesztési eszközök nagyobb részét a meglevő kapacitások hatékonyabb mű­ködését biztosító rekonstruk­ciókra és a technológia kor­szerűsítésére: a mezőgazda- sági nagyüzemi gazdaságok­ban pedig a korszerű tech­nológiák bővítésére kell for- < dítani. A beruházásokon be­lül gyorsabban kell növelni a lakosság életkörülményeit közvetlenül javító építkezése­ket, elsősorban a lakás- és az ehhez közvetlenül kap­csolódó közműépítés részará­nyát. A beruházások területén meglevő hiánygazdálkodás felszámolása, az építési mun­ka minőségének javítása ér­dekében a tervidőszak so­rán az építési-szerelési tevé­kenységet a népgazdaság át­lagos fejlődését meghaladó ütemben, kb. 41—43 száza­lékkal kell növelni. Maga­sabb fokra kell emelni az építőipar technikai felsze­reltségét, teljesítőképességét, a munka termelékenységét és csökkenteni kell az építkezé­sek megvalósítási idejét. A beruházások gyors és haté­kony kivitelezése megkövete­li a technológiai szerelési te­vékenység erőteljes fejlesz­tését. Az építmények jobb karbantartása korszerű fenn­tartási építési kapacitások és szervezetek további létreho­zását teszi szükségessé. Az Iparpolitika alap- ■ vető célkitűzése: a ter­melés növelése mellett az intenzív fejlesztés kibonta­koztatása, a hatékonyság fo­kozása. Ezt az alkalmazott technika és technológia kor­szerűsítésével, a termelés- szerkezet differenciált fej­lesztésével, az automatizá­lásnak elsősorban a dinami­kusan fejlődő ágazatokban történő fokozásával, a mun­ka termelékenységének ja­vításával, a nemzetközi mun­kamegosztásba való aktívabb bekapcsolódással, a nemzet­közi versenyképesség foko­zásával, valamint a szervezés és a vezetés színvonalának ' emelésével kell megvalóvíta- ni. Biztosítani kell a prog­resszív ágazatok dinamikus növekedését és a gazdaság­talan tevékenységek meg­szüntetését, illetve korláto­zását. A szénbányászatban — az energiastruktúra korszerűsí­tésével összhangban — fej­leszteni kell a népgazdaság energiaellátásában továbbra is fontos szerepet betöltő gazdaságos széntermelést, fo­kozatosan leállítva a gazda­ságtalan bányaüzemek ter­melését. A villamosenergia­termelésnek és az import­nak biztonságosan ki kell elégítenie a népgazdaság gyorsan növekvő villamos- energia-igényét. A vegyipari termékek iránt gyorsan nö­vekvő igények jobb kielégí­tése érdekében a vegyipart az ipar átlagát meghaladó­an, az építőanyagipart pedig a beruházási feladatok tel­jesítése érdekében az építő­iparnál gyorsabban kell fej­leszteni. A gépiparban a fő feladat a termelési szerkezet kor­szerűsítése, a gyártmányok nemzetközi versenyképességé­nek fokozása. A kohászatban a termelés gazdaságosságá­nak javítása és adottsága­inknak jobban megfelelő ter­mékstruktúra kialakítása a követelmény. Az élelmiszeriparban a la­kosság színvonalasabb ellá­tása, a háztartási munka megkönnyítése, valamint az exportlehetőségek fokozot­tabb kihasználása érdekében növelni kell a magasabb fel- dolgozási fokú, előre csoma­golt, konyhakész termékek termelésének arányát. A könnyűiparban a lakossági és a? export-igényekkel össz­hangban a tervidőszak során a fő feladat: növelni a kor­szerűbb, jobb minőségű ter­mékek arányát. Az iparfejlesztésben kon­centrálni kell az eszközöket az előző tervidőszakban meg­kezdett és a távlati gazda­ságfejlesztési céljainkkal összhangban lévő következő fő strukturális célok megva­lósítására: — az energetikai struktúra korszerűsítésének folytatásá­ra a földgázprogram megva­lósítására, a szénhidrogének felhasználásának gyors üte­mű elterjesztésére, ami biz­tosítja energiatermelésünk gazdaságosságának számotte­vő javítását, a népgazdaság más ágazataiban a hatékony energiafelhasználást, s hoz­zájárul a kulturált életkö­rülmények kialakításához; — az alumíniumipar továb­bi fejlesztésére, ami a nép­gazdaságnak korszerű minő­ségű és választékú alumí­nium-félgyártmányból, kész­termékből való jobb ellátá­sát biztosítja és a kiviteli lehetőségek bővítése révén kedvező befolyást gyakorol a fizetési mérleg egyensúlyára; — a korszerű közúti jár­művek és szállítóeszközök fejlesztésének folytatására, ami a hazai és a nemzetkö­zi termelési kooperáció mel­lett gazdaságilag előnyös és nélkülözhetetlen az áru- és személyforgalom modernizá­lásában, kedvező hatást gya­korol több gépipari ágazat versenyképességére; — az építőanyagipari bá­zis fejlesztésére, a korszerű építési móddal készült épü­letek, épületszerkezetek gyors elterjesztésére, ami előfeltétele az építőipari termelékenység növelésének, a beruházások kivitelezési ideje csökkenté­sének, az építőipari tevé­kenység színvonala és haté­konysága emelésének: — a kőolajtermékek vegy­ipari feldolgozása alapjainak megteremtésére, ami a nép­gazdaság jövőbeni kemizálá- sához szükséges; — a ruházati ipar rekonst­rukciójára, az elavult gépek helyett modern termelőesz­közök üzembeállítására, ami a lakosági igények jobb ki­elégítése és az export fo­kozása érdekében bővíti a termelő kapacitásokat, javít­ja azok hatékonyságát és elő­segíti a változó keresletnek megfelelő divatos termékek | gyártását; 1 — a számítástechnikai esz­közök alkalmazására és gyár­tására, ami feltétele a nép­gazdaság különböző terüle­tein a termelés és értékesí­tés magas színvonalú szerve­zésének, irányításának, ts egyúttal a gépiparban új, a nemzetközi versenyképesseg- hez nélkülözhetetlen terme­lési kultúra kifejlesztését eredményezi. A vállalatok fejlesztési esz­közeinek felhasználásában a szabályozással és szelektív hitelpolitikával ösztönözni kell a fő iparfejlesztési fel­adatok megvalósítására, a beruházások építési arányá­nak mérséklésére, a gépesítés fokozására, az elavult gépek gyorsabb kicserélésére és a technológia korszerűsítésére. A vállalati eszközök koncent­ráltabb és hatékonyabb fel- használása érdekében fejlesz­teni kell a vállalatok közötti fejlesztési-beruházási együtt­működést. C Az agrárpolitikában a soron következő évek­ben a ‘fő feladat a stabil hús­ellátás feltételeinek megte­remtése, a termelés egyenle­tesebb emelése. A mezőgaz­daság és az élelmiszeripar korszerű anyagi-műszaki bá­zisának továbbépítése mellett a hatékonyságot javítani, a vezetés színvonalát emelni kell az egész élelmiszer- gazdaságban. Az állattenyésztés fejlesz­tését meg kell gyorsítani, a mezőgazdaság össztermelésé­ben emelkedjék az állatte­nyésztés részaránya. A bel­földi húsellátás javítása és az export növelése érdeké­ben meg kell szüntetni a hústermelésben meglevő in­gadozásokat. Különösen fon­tos feladat a sertéshústerme­lés növelése. Ennek érdeké­ben a nagyüzemi állatte­nyésztést — főként gazdasá­gos, gyárszerű telepek léte­sítésével — jelentősen fej­leszteni kell. Egyidejűleg a kisüzemi — . mindenekelőtt^. a háztáji — gazdaságok tps-t“0J melési lehetőségeit jobban. " ki kell használni. Az állattenyésztés maga­sabb termelési színvonalát az állatállomány létszámának növelésével, valamint az in­tenzív termelésre képes ál­latfajták elterjesztésével, és korszerű férőhelyek létesíté-' sével kell elérni. Az állatállomány növelése és az állati termékek terme­lésének fokozása érdekében bővíteni kell a takarmány­bázist és javítani a takar­mányfelhasználás gazdasá­gosságát. A növénytermesztés fej­lesztésében a terméshozamok növelése a legfontosabb fel­adat. Az ország kenyérgabo­na szükségletét a jövőben is hazai termelésből kell biz­tosítani. A műtrágya- és növényvé­dőszer ellátás javításával biz­tonságosabbá kell tenni a növénytermesztést és emel­ni kell a hozamokat a szán­tóföldi és kertészeti termelés­ben. Folytatni kell a nö­vénytermesztésben a munka- műveletek gépesítését, a nagyüzemi, korszerű techno­lógiák elterjesztését. A bel­terjesség fokozása érdekében növelni kell az öntözhető területet, fokozni kell a ta­lajvédelmet és a talajjaví­tást. A mezőgazdasági szövetke­zetek és vállalatok fejlesztési eszközeinek jobb hasznosítá­sa, a termelékenység foko­zása érdekében elő kell se­gíteni az üzemek feldolgozó és kiegészítő tevékenységét, továbbá a közös vállalkozá­sokat és az üzemek közötti együttműködést a termelés­ben és a forgalmazásban. A vízgazdálkodás tervsze­rű fejlesztésével biztosítani kell a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság növekvő víz­szükségletének kielégítését, a racionális vízgazdálkodás fel­tételeinek javítását, vízkész­leteink minőségének, tiszta­ságának védelmét. A tervidőszakban be kell fejezni a Tisza völgye gazda­sági-társadalmi fejlődése szempontjából nagy jelentő­(Folytatás a 4. oldalon.) \ }

Next

/
Thumbnails
Contents