Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. július 17. NIXON KÖSZÖNETÉ j LOSONCZI PÁLNAK Richard M. • Nixon, az ; amerikai Egyesült Államok i únöke táviratban mondott j köszönetst Loeonczi Pálnak, | .z Elnöki Tanács elnökének j lZ amerikai nemzeti ünnep j Okaiméból küldött jókíván- ágaiért. ♦ ♦ PÁRIZS: A francia— rielnami orvosi szövetség xerdán kiadott felhívásával nagyszabású gyűjtést indí- :ott abból a célból, hogy lagymennyiségű ellenanya­gokat vásároljanak azoknak i mérgező anyagoknak a semlegesítésére, amelyeket a Kambodzsából visszavonult ímerikai egységek hagytak maguk után és amelyek fél évig minden emberi tévé- [ kenységet és állati életet le­hetetlenné tesznek a megfer­tőzött területeken. 4 DAKAR: Szenegál kérte a. Biztonsági Tanács sürgős összehívását. A kérés — da- kari hivatalos körök csütör­töki tájékoztatása szerint — azért történt, mert portugál csapatok megtámadtak több Portugál-Guineával határos szenegáli falut. 4 TIRANA: A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének küldöttsége baráti látogatásra Albániá­ba érkezett, az albán nem­zetgyűlés meghívására. 4- MOSZKVA: Csütörtökön Moszkvából Limába indult egy Anteusz óriás-repülőgép. Segítséget vitt a földrengés sújtotta perui lakosságnak. A repülőgép egyebek között kórházi berendezést és kü­lönböző gyógyszereket visz Peruba. „Ez lesz a leghosz- szabb út, amelyet valaha is megtett az Anteusz" — mon­dotta indulás előtt Vlagyimir Jalin elsőosztályú pilóta, a gép parancsnoké ♦ WINNIPEG: Erzsébet angol királynő szerdán tíz­napos kanadai kőrútjának befejeztével hazautazott. 4 PÁRIZS: A párizsi viet­nami tárgyalásokon résztve­vő négy küldöttség csütörtök délelőtt Párizsban megtarr tóttá a tanácskozás 7S. ülé­sét. ■f SAIGON: Bunker, az i Egyesült Államok saigoni I nagykövete a hét végén Wa­shingtonba repül, hogy részt- vegyen a nemzetbiztonsági tanács ülésén, ahol a párizsi tárgyalásokon tanúsítandó amerikai magatartást vitat­ják majd meg. Washingtoni értesülések szerint Bunker Bruce-szal együtt tér vissza Washingtonból Saigonba, az amerikai küldöttség vezetője mielőtt augusztus 1-én átve­szi hivatalát Párizsban, előbb látogatást kíván tenni Dél- Vietnamban. 4 BRÜSSZEL: Gerard j Smith, a bécsi Salt-tárgyalá- sokon résztvevő amerikai küldöttség vezetője csütör­tökön — egy héten belül immár másodszor — Brüsz- szelbe érkezett és tájékoz­tatta a NATO-szövetségese- ket a tárgyalások előrehala­dásáról. Részletek nem szi­várogtak ki. 4 TEL AVIV: Dajan iz­raeli hadügyminiszter csütör­tökön kijelentette, hogy vé­leménye szerint „az izraeli— arab konfliktus következő fordulója nem a tárgyaló- asztalnál, hanem ismét csak a csatatéren zajlik le”. A tábornok a békétárgyalások késlekedéséért szokás sze­rint a másik felet tette fe­lelőssé. Dajan kénytelen volt beismerni, hogy amint múlik az idő, Izrael ellenfelei egy­re erősebbé válnak, s ez kü­lönösen megmutatkozik a Szuezi-csatoma felett folyó légiháborúban. Szót jet-amerikai légügyi tárgyalások Az amerikai külügyminisz­térium bejelentése szerint szovjet-amerikai légügyi tár­gyalások kezdődtek Washing­tonban szerdán. A tárgyalá­sok célja a két ország kö­zötti polgári légiforgalom bővítése. Vasszer befejezte moszkvai tárgyalásait Bressnyevet men hívták Kairóba A moszkvai Kremlben vé- getértek a tárgyalások Leo- nyid Brezsmyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, Nyikoláj Podgomij, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnöke, Thaiföldi intervenció Kambodzsában Bár a thaiföldi kormány mind ez ideig nem ismerte be, csütörtökön a Lón Nol- rezsim katonai szóvivői el­mondották, hogy a thaiföldi légierő gépei a híres Ang­kor romváros közelében megkezdték támadásaikat Hozzáfűzték, hogy thaiföldi repülőgépek kambodzsai te­rület ellen július 11-én haj­tották végre első légitáma­dásukat, a Siem Reap-tól 15 kilométerrel délkeletre lévő Rolous falucska ellen. A következő napon, azaz jú­lius 12-én thaiföldi sugár- hajtású repülőgépek újabb tá­madást intéztek a Phnom Króm falucska közelében lévő állítólagos partizán-ál­lások ellen. A katonai szóvivők végül elmondották, "hoyg július 3- án a thaiföldi szárazföldi hadsereg és a légierő tech­nikusai érkeztek Kambod­zsába légvédelmi berendezé­sek kiépítésére. Hozzáfűzték, hogy a ' thaiföldi légierő „Kambodzsa északnyugati térségében magára vállalja a felderítő tevékenységet és a bombatámadásokat”. Egyébként jól értesült bangkoki szóvivők is „csak­nem bizonyosak” abban, hogy a thaiföldi kormány regulá­ris csapatokat is bevet majd Kambodzsában. A bangkoki kormány magatartását múlt A Hűdé Právo cikke Dubcekrffl Az elmúlt napokban a Ru- dé Právo két újságoldalnyi levelet közölt, amelyet a párttagok 1963-ban intéztek a CSKP vezetőihez — így Dubcekhez is és amelyben élesen bírálták az akkori pártvezetés hibáit és figyel­meztettek a várható súlyos következményekre. A Rudé Právo csütörtöki száma ter­jedelmes elemzésben foglal­kozik Dubcek h'báival, téve­déseivel. Az alábbiakban ki­vonatosan ismertetjük a cik­ket. „A CSKP Központi Bizott­ságának 1960 januári ülése eredményét nem minősítjük véletlennek, még kevésbé paiotaforradalomnak. Ellen­kezőleg ide vezetett az a hosszú folyamat, amelynek során a párt szervezete vé­dekezett az idült betegség, a leninizmustól való eltérés ellen, amely mind nyilván­valóbban megmutatkozott a Novotny-féle pártvezetés po­litikájában. A pártban és a társada­lomban nőtt az elégedetlen­ség, 1963 januárja szükséges és elkerülhetetlen volt. Csak­hogy már 1963 januárja előtt nyilvánvaló volt, hogy mi­nőségi különbség van a No-1 votny-féle pártvezetést bírá­ló emberek különböző cso­portjai között. Két eltérő cé­lokat kitűző áramlat jött létre. A kommunisták zöme és velük együtt az állampol­gárok döntő többsége a hi­bák és a torzulások bírálata mellett, őszintén kereste a kérdések megoldásának olyan módszerét, amely megtisztí­taná, megerősítené és meg­gyorsítaná a szocialista fej­lődést és megszilárdítaná a kommunista párt vezető sze­repét a társadalomban. Ezek az emberek Vívták ki 1968 januárját Az egészséges áramlat mellett azonban fokozatosan erősödött a magát ügyesen «(leplező, ellentmondásos áramlat, amely a Novotny- féle pártvezetés hibáinak és torzulásainak bírálata címén , elsősorban a szocialista tár­sadalom alapjainak megin­gatására és a kommunista párt történelmi küldetésének lejáratására és tagadására törekedett. Ebben a helyzetben a CSKP Központi Bizottságá­nak januári plénuma visz- szahívta tisztségéből Novot- nyt, a Központi Bizottság el­ső titkárát és a legmaga­sabb pártfunkcióba meglepe­tésre Alexander Dubceket választotta meg. Ez szükség­megoldás, kompromisszum volt, amelyben még a párt régi vezetősége egyezett meg. A bonyolult helyzet meg­kívánta volna, hogy a párt élére marxista edzettségű, osztályöntudatos, eszmeileg szilárd ember kerüljön, aki egyszersmind jó szervező is. Alexander Dubcek ezeknek a követelményeknek csak nagyon kis mértékben felelt meg. A Központi Bizottság plénuma mégis Dubceket fo­gadta el a régi pártvezető­ség egyetlen jelöltjeként, igy került a párt élére szükség­megoldásként a programmal nem rendelkező Dubcek. A jobboldali opportunista és a szocialistaellenes erők eleinte hűvösen és tartózko­dóan fogadták Dubcek meg­választását. Azonban hama­rosan nyilvánvalóvá vált, hogy Dubcek nem lesz ter­veiknek akadálya. Dubcek személyi levéltárában ezré­vel vannak olyan levelek, amelyekben a kommunisták és nártonkívüliek már 1968 első heteiben tájékoztatták őt a reakciós erők aknamun­kájáról. Dubcek azonban nem válaszolt a becsületes emberek leveleire, hanem nyilvános szerepléseivel el­kendőzte azt a reális ve­szélyt, amely köztársaságunk szocialista alapjait fenyeget­te. Sok kommunista megle­petésére „januári férfiak­ként” olyan emberek kezd­tek feltűnni Dubcek mellett, akikről közismert volt, hogy elvtelenül kiszolgálták No- votnyt. Ezek közé tartoztak Smrkovsky, Kriegel, Sik, Bo- ruvka, Slavik és mások. A jobboldaliak és a sa>- ciaiistaellenes erők gyorsan változtattak Dubcek iránti hűvös magatartásukon. Va­lóságos csodálattal kezdték övezni őt, mint „január élet- rehívóját”. Amikor február­ban megszüntették a sajtó- cenzúrát és a pártvezetőség már nem gyakorolhatott semmilyen befolyást a hír­közlő szervekre, s e szerve­ket gyakorlatilag a reakcióp tömb kezére játszotta, szinte egetveró mértéket öltött Dubcek népszerűsítése. Ez a népszerűsítés kifejezetten személyi kultusszá vált. A jobboldaliak odáig mentek, hogy kizárólag Dubceknek tulajdonították „a szocializ­mus űj modelljének, a de- j mokratikus, emberarcú szo­cializmusnak” szerzői jogát, bár közismert, hogy a szo­cialista országok elleni ame­rikai stratégiának ezt a kotyvalékát már 1968 előtt megfogalmazták a Literamy Noviny szerkesztőségében. Ugyanakkor megkezdték a pártfunkcionáriusok „kilövé­sét”. Nemcsak olyan embe­rekről volt szó, akik a No­votny-féle vezetés alatt va­lóban lejáratták magukat antileninista módszereikkel. A hírközlő eszközök • az igazi marxisták ellen rágal­mazó kampányt folytattak. A népirtás jellegű kampány számos elvtársat az öngyil­kosságba kergetett. Dubcek néhány beszédé­ben ugyan általános frázi­sokban rámutatott a párt­nak ártó szélsőségekre, de a valóságban semmit sem tett az elvtársak, gyakran közeli munkatársai védelmére. Sza­hét végén szemléltetően ösz- szegezte egy külügyminisz- tériumi szóvivő, aki azt mon­dotta „jobb megvédeni Thaiföldet úgy, hogy Kam­bodzsában harcolunk, sem hogy Thaiföldön harcol­junk ...” Alekszej Ko&zigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, valamint Gamal Ab­del Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és miniszterelnöke, az Arab Szo­cialista Unió elnöke között. Nasszer elnök az SZKP Köz­ponti Bizottságának, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének és a szovjet kor­mánynak a meghívására jú­nius 29 óta tartózkodik Moszkvában. Az Ai Ahram című egyip­tomi lap jelentése szerint az EAK állam- és kormányfője meghívást adott át Leonyid Brezsnyevnek. Megállapodtak abban, hogy I Nasszer elnök baráti látoga- ' tósáról közös közleményt ! adnak ki. EMBEREVÖK BILINCSBEN. — Bilincsbeverve vezették a kihallgatásra Kaliforniában a hosszúhajú 22 éves Stanley Bakert és 20 éves társát, Harry Stroupt-ot, akikről bebizo­nyosodott, hogy a Yellowston Parkban azért gyilkoltak meg egy férfit, mert meg akarták enni testének bizonyos részeit. A két fiatalember bevallotta, hogy egy vallási szekta tagja, ez az oka kannibalizmusuknak. bad teret nyitott a jobbol­dalnak és a szocialistaelle- nes erőknek. A szocializmus záloga, a kommunista párt céltáblája lett a reakciós el­lenforradalmi erőknek és pa­rancsnoki kara, a Központi Bizottság elnöksége ketté­szakadt. Ebben a kritikus helyzetben megbénult a CSKP KB apparátusa, amely­ben sok elvhű marxista te­vékenykedett. Dubcek eze­ket az elvtársakat martalé­kul dobta az embervadá­szoknak és különféle tanács­adókból létrehozta saját ap­parátusát, amelynek össze­tételét természetesen a jobb­oldaliak szabták meg. A jobboldal kihasználta Dub­cek habozását, megszerkesz­tette a hírhedt, ellenforra­dalmi felhívást, a kétezer szót. A kétezer szó nyomán a kerületi és a járási konfe­renciákon is megbomlott az egység, s a párt kezéből tel­jesen kicsúszott a vezetés. A cikk ezután leleplezi Dubcek magatartását a Var­sói Szerződés 1968 júliusá­ban megtartott csehszlová­kiai hadgyakorlatával kap­csolatban, majd felsorolja a szövetséges országoknak adott és soha be nem tar­tott ígéreteit. A cikk részle­tesen foglalkozik azzal, ho­gyan utasította vissza Dub- cfek Brezsnyev elvtárs meg­hívását, hogyan intézte el, hogy a CSKP küldöttsége ne menjen el a varsói találko­zóra, s titkolta el, hogy ide­jében értesült a találkozóról. Ezután a cikk így folytatja: Ezekben a napokban a na­cionalista és a szovjetellenes hisztéria már úrrá lett szá­mos város utcáin. A párt ve­zetősége kettészakadt, nem volt ura a helyzetnek, ekkor Frantisek Kriegel, a CSKP elnökségében azzal a javas­lattal állt elő, hogy fel kel­lene használni a felkorbá­csolt szenvedélyeket és a CSKP-t össz-nemzeti párttá kellene átalakítani. Alexan­der Dubcek nem utasította vissza ezt a leplezetlenül el­lenforradalmi javaslatot. Dubcek az ágcsemyöi és később a pozsonyi tárgyalá­sok folyamán már bevált | taktikával lépett fel. A té­nyek és érvek nyomására megígérte, hogy intézkedése­ket foganatosít és felszámol­ja a túlkapásokat, majd visszatérése után újból meg­játszotta a hőst, aki ellen­áll „az idegen nyomásnak”. Az ellenforradalmi erők pedig többé nem játszottak színházat, nyíltan beszéltek Csehszlovákia kilépéséről a Varsói Szerződésből, a sem­legességről, a Szovjetunióhoz fűződő szövetségi kötelékek megszakításáról, sőt a Szov­jetunióval fennálló gazdasági kapcsolatok felszámolását is felvetették. A CSKP vezető­sége lemondott arról a lehe­tőségről, hogy mozgósítsa az j egészséges erőket, megen- : gedte a párt lefegyverzését. És a szövetségeseknek nem j maradt, más kiút, mint in- | temacionalista segítséget ' nyújtani a szocializmus meg- j mentésére Csehszlovákiában. Dubcek hű maradt elvte- ! lenségéhez és kétszínűségé- 1 hez, az 1968. augusztus 20- I ról 21-re virradó éjszaka a ! veszély pillanatai ban is. Egy ! nappal azelőtt aggódó leve- í let kapott az SZKP Köz- j ponti Bizottságának Politikai j Bizottságától, amelyben rá­mutattak, hogy nem teljesíti J a pozsonyi megállapodást. | Felvehette volna a telefon- kagylót, tájékoztathatta vol- j na a szovjet elvtársakat a helyzetről, hatékony intéz­kedésekben állapodhattak volna meg. De nem tett j semmit. A szovjet elvtársak fontos levelét csak egy órá- i val azelőtt ismertette a | CSKP KB elnökségével, hogy a szövetséges csapatok át­lépték határainkat. Dubcek teljes felelősséget visel azért, hogy a CSKP KB elnökségének 1968. au­gusztus 21-1 nyilatkozata fegyvert adott osztályellen­ségeink kezébe a szocializ­mus ellen, a kommunista mozgalom ellen, a Szovjet­unió és a többi szocialista ország ellen, megtévesztette és hamisan tájékoztatta nem­csak a partunkat és állam­polgárainkat, hanem a kapi­f*otsdam szelleme Negyed századdal ezelőtt, 1945. július 17-én ült össze a Berlin melletti Potsdam- ban a hitleri Németországot legyőző három nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagybritannia kormány-, iiteive államfője, hogy’ kiutat keressen Német­ország és végső soron egész Európa számára abból a tra­gikus káoszból, amelybe a fasizmus döntötte kontinen­sünket. Olyan politikai meg­oldást kellett keresni, amely komoly és' tartós biztosítéka lett volna N netország de­mokratikus újjászületésének az imperializmus és a mili- tarizmus kiirtásának német földön. Potsdamban még úgy tűnt — a megkötött egyezmények is ezt tanúsították, — hogy a nagyhatalmak tanultak a történelmi leckéből. Elhatá­rozták, hogy Európa térké­pén csakis olyan egységes, demokratikus Németország jelenhet meg, amelyben sem a monopóltőke, sem a porosz militarizmus nem játszik többé vezető szerepet, rész­letekbe menő intézkedések­ben állapodtak meg Német­ország nácitlanítására. Az egyik legfontosabb döntés arról született, hogy az Ode­ra és a Neisse lesz az újjá­született, poraiból •' ttómado Lengyelország nyugati hatá­ra. nehogy a német szóld«- teszka valaha is még egyszer hídfőálláshoz jusson a len­gyel nép és Kelet-Európa többi nemzete ellen. Potsdam negyedszázados évfordulóján elsősorban ar­ra kell emlékeztetnünk, hogy tartós béke és biztonság csak akkor lesz Európában, ha a potsdami szellemet az NSZK-ban is rehabilitálják és végre az a német állam is olyan útra tér, amely nem torkollhat sem fenyege­tésbe, sem revansista há­borúba. talista országok kommunista pártjainak vezetőségét és tagjait is. Az elnökség 1968. augusz­tus 21-i nyilatkozata lehető­vé tette az ellenforradalmi erőknek, hogy a hazafias lel­kesedés leple alatt külső erők segítségével az utolsó pozíciókat is meghódítsák. A szövetséges csapatok jelen­léte azonban meggátolta őket abban, hogy véres erőszak­kal leszámoljanak ellenfe­leikkel. Dubcek 1968 augusztusa után sem vonta le a tanul­ságot. Moszkvából való visz- szatértánek másnapján ta­lálkozott az illegálisan meg­választott központi bizott­sággal, s magáévá tette e pártellenes csoport kategori­kus követeléseit. Dubcek politikája 1968 au­gusztus után teret nyitott a jobboldali antiszocialista erőknek és lehetővé tette számukra válsághelyzetek kialakítását. De a pártban és a társa­dalomban a helyzet végül is megváltozott. A CSKP KB 1969 áprilisi ülése véget ve­tett Dubcek elvtelen oppor­tunista politikájának és elv­hű politikai harcot hirdetett a párton belüli jobboldali opportunizmus, és általában az ellenforradalmi tömb el­len. A CSKP KB 1970 júliusi ülésén Dubcek .1 kizárták a pártból. Ez nem bosszú. Nem valamilyen szubjektív csele­kedete a pártvozetőségnek Csupán k'/ejezi az objektív történelmi igazságot Alexan­der Dubcek szerepéről, A ki­zárással befejeződött Alexan­der Dubcek elvtelen, megal­kuvó és nem becsületes te­vékenysége. így fogadta a CSKP KB döntését a párt­tagság, s így fogadta azt ál­lampolgáraink többsége is. A párt új vezetősége lehe­tővé tette Dubceknek, hogy megértse hibáit és amennyi­ben lehetséges, megtalálja a renegátság fertőiből kivezető utat. Dubcek ezt az utat nem találta meg — fejezi be cikkét a Rudé Právo.

Next

/
Thumbnails
Contents