Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

1979. július 17. DUNÁNTÚLI NAPLÖ 3 A tsx-ek állami felügyeletéről Miért nem lépett közbe az állam? Ä járási mezőgazdasági osztályok tavaly félszáz vizsgálatot végeztek A pellérdi földcsuszamlás meglepte a közvéleményt. Az év elején még alig 1,8 mil­liós veszteségről szóltak a hírek, mo6t meg már ott tartunk, hogy nincs felelős em­ber, aki pontosan meg merné határozni a hiányzó összeget. Egy termelőszövetkezet csőd­be jutott. De vannak más példák is. Nem is olyan régen a somogyapáti mérleghami­sítás volt megyeszerte beszédtéma, a kozármislenyi, illetve felsőmindszenti válságról nem is szólva. A veszteség esség, illetve a mérleghamisítások híre minden esetben fel­vetette a kérdést: de hát hogy történhetett? Miért hagyták, hogy idáig fajuljon? Miért nem lépett közbe az állam? Dr. Földvári János, a Me­gyei Tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese, akivel a termelőszövetkeze­tek állami ellenőrzésének, il­letve felügyeletének tapasz­talatairól, problémáiról be­szélgettünk, elöljáróban le­szögezte: az új gazdaságirá­nyítási rendszerben a terme­lőszövetkezetek önálló — vál­lalatszerű —, gazdálkodást folytatnak, s így zárszám­adásaikat csak a közgyűlés­nek kell jóváhagynia. A mér­legek .tanácsi felülvizsgálata tehát máról-holnapra elma­radt, ami — figyelembevéve azt a tényt, hogy számos tsz vezetője még ma is csak hiányosan ismeri a mérleg­készítéssel kapcsolatos uta­sításokat —, nagyon sok buktatót rejt magában. — Az új helyzetben Ba­ranya úttörő-munkát vég­zett: a tsz-szövetségek — mint arról annak idején mi is beszámoltunk —, szakértői bizottságokat szerveztek, melyek elvé­gezték a mérlegek zár­számadás előtti vizsgála­tát. Végül is milyen ta­pasztalatokat hoztak ezek a vizsgálatok? —- Közel ötven olyan mér­leget találtak, melyben sú­lyosabb hiba volt. Több eset­ben a mérleg eredményének jogtalan módosítására is fény derült, ami megyei szinten 8,4 milliós eltérést eredményezett Elkövettek két mérleghamisítást- is — a felelősök ellen bűnvádi fel­jelentést tettünk. Mindennek ellenére azt kell mondanom: az a kép, mely az utóbbi időben a közvéleményben a tsz-ek pénzügyi fegyelmével, pontosabban: fegyelmezetlen­ségével kapcsolatban kiala­kult túlzó, alaptalan. 1969- ben megyénk 101 termelőszö­vetkezete 139 millió forint­tal (13,5 százalék) növelte bruttó jövedelmét, s elérte az 1,2 milliárd forintot. Az éves árbevétel 2,6 milliárd forint volt, míg a halmozott termelési érték 2,8 milliárd. Olyan óriási számok ezek, melyekről tíz évvel ezelőtt még álmodni se mertünk volna. Ha mindezek figye­lembevételével beszélünk a 8—10 milliós veszteségekről, hiányokról, gondolom, más színezete lesz a dolognak. A pénzügyi fegyelem megszilár­dítása terén sok még a ten­nivaló, de az az út is tisz- teletreméltóan nagy, amit be­jártunk, — A tsz-törvény azt mondja: az állam felelős azért, hogy a szövetkeze­tek jogszabályszerűen mű­ködjenek ... — Tavaly a járási mező- gazdasági osztályok éppen félszáz vizsgálatot végeztek ez ügyben. Az ellenőrzése­ket 36 esetben utóvizsgálat is követte. A vizsgálatok legyakrabban visszatérő meg­állapítása: szövetkezeteink életében sok még a forma­lizmus, s a termelőszövet­kezeti demokrácia sem ér­vényesül úgy, ahogy érvé­nyesülhetne. Különösen a termelőszövetkezeti bizottsá­gok munkája hagy maga után sok kívánnivalót. Nem üléseznek, ha igen, nem vé­geznek érdemi munkát. A tsz-elnökök — számos he­lyen — elmulasztják a ve­zetőség időbeni összehívását, nem vezetnek pontos jegy­zőkönyveket. De találtunk néhány „konkrétabb” hibát is. A tsz-ek jelentős része nem kötött munkaszerződést a bedolgozó családtagokkal, illetve nem tartotta be a háztáji föld kiadására vo­natkozó szabályokat. Az il­letményföld kiadásánál több­let-kiadások is előfordultak. Az állattenyésztésben — na­gyon sok helyen — nem biz­tosítják rendszeresen a heti pihenőnapot. — Ellenőrzé­seink két-három napon át tartanak, s azon túl, hogy megfelelő' jegyzőkönyveket vesznek fél a bizottságok a feltárt hiányosságokról, min­den esetben sor kerül szak­mai beszélgetésékre, a hely­zet kiértékelésére is. — A jogszerű működés egyik kritériuma, hogy megfelelő alapokat — köztük biztonsági, illet­ve tartalék-alapot — ké­pezzenek a szövetkezetek. Ezzel kapcsolatban milye­nek a tapasztalatok? — Abszolút összegben 1,2 milliárd forint volt az elmúlt évben szövetkezeteink bruttó jövedelme. E hatalmas ösz- szegből 746 millió forintot fizettek ki a tagoknak, alkal­mazottaknak. Az alapok kép­zésének vizsgálatakor ugyan­akkor kitűnt: a korábbi évekhez képest jelentős az arányeltolódás. A fejlesztési, szociális és kulturális ala­pok nőttek, ugyanakkor — például a pécsi járás tsz-ei- nél — a biztonsági alap je­lentősen csökkent. Ezzel a tendenciával, természetesen, nem értünk egyet — A beruházási kedv óriási. A szövetkezetek jelentős része komoly hi­teleket vesz fel. Arra is volt példa, hogy ez a be­ruházási éhség megbillen­tette egyik-másik — egyébként jóhirű, tekinté­lyes —, gazdaság egyen­súlyát ... — Pénzügyi ellenőrzéseink kimutatták: csökkennek a forgóalapok. Ez a tény va­lóban arra mutat hogy a szövetkezetek egy része va­lamennyi. pénzeszközét be­ruházásokra fordítja. Arra is volt már példa, hogy elké­szült egy-egy létesítmény, de benépesítésére már nem volt pénz. Az is elég nagy gond, hogy lelassult a be­ruházások megvalósulása, azaz egyre tovább tartanak az építkezések. 1969-ben 161 millió forint volt a befeje­zetlen beruházások összérté­ke. — Hitelek. Ennél a té­mánál érdemes kicsit hosszabban időzni. A sza­nált pellérdi termelőszö­vetkezet nem is olyan ré­gen még hitelképesnek ta­láltatott. Azt jelenti ez, hogy a hitelfedezeti vizs­gálat nem több egy rutin- kiszállásnál? — A kérdés jogos: a Nem­zeti Bank hitelfedezeti vizs­gálatának időben felszínre kellett volna vetnie Pellérd minden problémáját. Hogy ez miért maradt el — nem az én feladatom megvála­szolni. A problematikáról azonban szívesen beszélek: sok múlik azon, a jövőt il­letően is, milyen mélységűek ezek a vizsgálatok? Amíg egy tsz nem kér hitelt — külö­nösebb baj nem lehet vele. Ha hitelt kér, kockázatot vál­lal. Megvannak-e ehhez a megfelelő tartalékok? Meg- fontolták-e, mibe kezdenek? Nem esett-e a vezetőség néhány nagyfantáziájú ka­landor csapdájába? — A szocialista - állam fenntartja magának a jogot, hogy be­lenézzen a szövetkezetek „kártyáiba”, mint ahogy azt is vállalta, hogy baj esetén megfelelő segítséget ad. Az állam több szerven keresztül realizálja ellenőrző funkció­ját. Ezek közül egy a ta­nács, s egy a bank. Bárme­lyik is végez felületes mun­kát, a következmények rend­kívül súlyosak.. — Személyi problémák. A tsz — aranybánya, gon­dolják manapság elég so­kan, s egyre több vállal­kozó szellemű „szakem­ber” vállal munkáit a ki­segítőüzemekben. Olya­nok is, akik másutt már „bizonyítottak”. Az egy- t házaskozári példa csak egy. Mi a biztosítéka, hogy a jövőben büntetett előéletű emberek nem ke­rülhetnek a tsz-eknél ve­zető beosztásba? — A tsz-ek személyi vo­natkozásban is önállóak. Azt, hogy kit vegyenek fel — nem mondhatjuk meg, azt azonban, hogy kit nem: igen. Ezt pontosan szabályozták az illetékesek. Nekünk az a hogy ezeket a mindenhol be­feladatunk, szabályokat tartsák. Békés Sándor Az épöletelemgyár új gyártócsarnoka Szorítanak a határidők \ Az egyetem és a főiskola szeptemberben elkészül Az idei esztendő fokozott terheket ró az építőiparra. A hosszú tél sok időkiesést okozott, az árvíz meg lekö­tötte a szállítóeszközök nagy részét, nőtt az anyaghiány. Hogyan állnak a beruházá­sok, sijrerül-e a terveknek megfelelően biztosítani az át­adási határidőket? A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál Rikker Mihály főmérnök elmondot­ta, hogy a beruházások közül a panelüzem rekonstrukciója a tervezett ütemnek megfe­lelően halad, s ha jövő év első felében kész, ötszáz la­kás előállítását teszi lehető­vé a jelenlegi 1200-on felül. Az orvosi egyetem és a mű­szaki főiskola szeptemberre kész, a raktárbázist ez év végére átadják. A lakásépítkezések állása a következő: 420 készült el, ebből 340-et már átadtak. A további átadásokat az épü­letszerelvények hiánya — többek között a gázboiler, — késlelteti. Az erre az évre előirányzott 1250 lakás fenn­maradó részét a második félévben kell felépíteni. A sörgyári rekonstrukció mintegy 60 millió forintot igénylő munka. A nagycsar­nok tető alá került, lassan megkezdik a technológiai szerelést. Pécs talán legégetőbb prob­lémája a telefonkérdés. A kétszázötvenmillió forintos költséggel épülő műszaki és szociális épület 1972-ben ké­szül el. Jelenleg az úgyne­vezett fógadószint épül, rö­videsen megindul a látvá­nyosabb rész is, a panelsze­relés. A diósi úti komplex járműtelepre még júliusban költözik ki a posta javító- műhelye. A Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalatnál Bertrám Jenő, a vállalat igazgatója és Forster Miklós műszaki osztályvezető az alábbiakban vázolták a beruházások hely­zetét. A véméndi sertéstelepen — 40 millió forintos költséggel épül — az utolsó simításo­kat végzik. Szeptember vé­gé» átadják a hizlaldákat. A szúró-boncoló, a szociális épület, valamint a módosí­tott takarmánytároló van még vissza — a munka meg­felelő ütemben halad. A villányi állami gazdaság Űj- majorjában ugyancsak ser­téstelep épül 22 milliós be­ruházással. Jelenleg a kilenc hizlaldaépület közül kettő vázszerkezete kész. A munka 1972-re befejeződik. A duna- szekcsői sertéstelep felvonu­lási munkái megkezdődtek — augusztus elején munkához látnak az építők. A csertői gyermekotthon szeptemberi átadási határ­idejének tartása érdekében mindent elkövetnek. Sajnos, cserepet nem lehet kapni, így palával szeretnék a tető­fedést megoldani. A plusz költség természetesen a be­ruházót illeti. Itt negyven férőhelyes oktatási épület és otthon készül. Az orfűi szol­gáltatóház ''-építésének meg­kezdését előreláthatóg még az idén, a negyedik negyed­évben megkezdik. A posta Diósi úti telepén a tanácsi vállalat a munkás- szállót és a szakoktatói épü­letet készíti: jelenleg az ala­pozásnál tartanak. Dolgozó nyugdíjasok A MÁV Igazgatóság 46 nyugdíjast foglalkoztat,, a Baranya megyei Építőipari Vállalat 130-at, a 12-es AKÖV 102-őt, az Élelmiszerkereske­delmi Vállalat 65-öt... Nincs olyan vállalat, ahol ne talál­nánk dolgozó nyugdíjasokat. Sok oka van annak, hogy nyugdíjasok ismét munkába lépnek. Az első helyen áll a munkaerőhiány. A fenti vál­lalatok mind úgy nyilatkoz­tak, nehéz lenne a dolguk, ha most hirtelen nélkülözni kellene őket. Ezért a legtöbb helyen már levelet is írtak a jobb erőben lévő, munkaké­pes nyugdíjasoknak, hogy nem akarnak-e visszajönni, vagy pedig, mielőtt nyugdíj­ba mennek, megkérdezik őket, nem akarnak-e marad­ni még. Így tesznek például a vasútnál. A segíteni akarás is sze­repet játszik persze a válla­latok részéről, hiszen ismerik, megszokták a régi dolgozói­kat, tudják, hogy elkel egy kis nyugdíjkiegészítés. A nyugdíjasokat is elsősorban ez ösztökéli a munkára, bár egyre nagyobb szerepet ját­szanak a pszichológiai ténye­zők is. Ugyanis nem mindenki­nek öröm a megérdemelt pihenés, még akkor sem, .ha várták. Kínzó feleslegesség érzés lehet úrrá a jobb erő­ben lévő embereken, ezért egyenesen ajánlatos, ha — testi és szellemi erejének meg­felelően — minden nyugdíjas tesz-vesz még valamit. Így lehet megőrizni a jó kedélyt, az életörömöt, így lehet szép­pé tenni az emberi élet őszét. Ha tíz-húsz évvel előre né­zünk, amellett szól a való­színűség, hogy a jövőben még több nyugdíjas dolgozik. Nincs jele annak, hogy eny­hülne a munkaerőhiány, sőt az elmúlt évtized demográfiai hullámvölgye akkor érezteti igazán a hatását, ha az a gyér számú nemzedék felnő. Má­sodszor: az életszínvonal nö­vekedése, az egészségügyi­szociális ellátás javulása kö­vetkeztében mind nagasabb lesz az átlagos életkor, s vele együtt mind több lesz a még munkaképes nyugdíja­sok száma is. Vannak olyan fejlett kapitalista országok — nem is egy Európában — ahol még ma is 65 év a nyugdíjkorhatár a férfiaknál. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nálunk is emeljék fel a korhatárt. A hatvan év nagy vívmány — szocialista vívmány — mely tekintetbe veszi, hogy az em­berek tekintélyes része bizony belefárad a munkába ebben a korban, sőt, vannak szak­mák, ahol még előbb is. Nem minden nyugdíjas tud már dolgozni 60 éves kora után, s aki tud, az sem feltétle­nül a szakmájában. A nyug­díjas vájárok például — akik az ácsolásban és fala­zásban egyaránt jártasak — többnyire az Építőipari Vál­lalatnál találták meg helyü­ket, az egykori városi autó- buszvezetők általában raktá­rosnak, éjjeliőrnek mennek, az öreg vasúti fűtők pedig a központi fűtésű épületek kazánházait keresik fel. S vannak munkaképes nyug­díjasok, akik sehol sem áll­nak munkába, mert szőle­jük van. Mindezt leszámítva, a nagy számok törvénye mégis arra mutat, hogy a jövőben több lesz a munkaképes nyugdí­jas. Az állam számol evvel, s — ez is a munkaerőhiány­ra mutat — több olyan ren­delet jelent meg már, mély valamilyen úton-módon meg­könnyíti a nyugdíjasok fog­lalkoztatását. Ilyen volt pél­dául az a rendelet, mely „összevonja” a havi 500 fo­rintokat, vagyis lehetővé te­szi a nyugdíjasoknak, hogy 12 hónap helyett akár hároín hónap alatt is megkereshes­sék ezt az összeget. Ámint az Építőipari Vállalatnál, az Élelmiszerkereskedelmi Vál­lalatnál is elmondják, nehéz túlértékelni e rendelet jelen­tőségét, hiszen minden szak­mában előadódhatnak olyan időszakok, amikor hirtelen felfut a munkaerőszükséglet. De maradjunk a tárgynál: a nyugdíjasok foglalkoztatását segíti elő az a legújabb ha­tározat is, mely felhatalmaz­za arra a tanácsokat, hogy működési engedélyt adjon az olyan nyugdíjasoknak, akik a lakosság számára vízveze­ték-, villanyszerelést és más fontos munkákat végezhet­nek. Ez is rendkívül előnyö­sen érezteti majd hatását, hiszen a megye mintegy 43 ezer ipari, alkalmazotti, ál­lami gazdasági, erdőgazdasá­gi nyugdíjasa közül több inint tízezer olyan van. aki kőmű­ves, lakatos, vízvezeték- és villanyszerelő volt valaha. Bár a fenti létszámból nem mindenki munkaképes, s fel­tehető, hogy a munkaképe­sek zöme is dolgozik vala­hol, még mindig lehetnek olyan tartalékok, amit feltár ez á határozat. Mivel a munkaképes nyug­díjasok közül nem mindenki tud, vagy akar dolgozni az eredeti szakmájában, vagy vállalatánál, állandó mozgás, áramlás figyelhető meg a vállalatok között. A munka­képes, dolgozni akaró: nyug­díjasok keresik, hol helyez­kedhetnek el, s nagyon sok­szor nem találják meg, mert nincs aki tájékoztassa őket. Egyáltalán nem tudni, hogy mennyi lehet a számuk, hi­szen senki sem foglalkozik városi szinten ilyen szem­pontból a nyugdíjasokkal, csupán a megkérdezett vál­lalatok elmondásából lehet arra következtetni, hogy nem lehetnek kevesen. Felvetődik: nem lenné cél­szerű intézményesen foglal­kozni evvel a témával? Nem lehetne olyan hely, ahol a nyugdíjasok tájékozódhatná­nak? Például a Városi Ta­nács munkaügyi osztályán. Nem biztos, hogy ez a ja­vaslat a legjobb megoldás. Más talán ki tudna találni jobbat is. A lényeg a fontos: valahol tájékozódhassanak, s ha akarnak, dolgozhassanak a nyugdíjasok. Senki sem vár csodákat. A főteher ma és a jövőben is a fiatal és jó munkabírású középkorú nemzedékre hárul. Ez az élet rendje. De azért sokat segíthetnek a nyug­díjasok is. l^agyar László Jelentkeztek a szabadságos sofőrök Két újabb gépkocsi a tej szállításnál Csütörtökön Pécsre érkezett Mázik István, a Tejipari Szállítási. Szolgáltató és Készletező Vállalat forgalmi főosztályának vezetője, hogy pécsi partnereivel karöltve megoldást keressen a tejszál­lítási gondokra. A tárgyalás után, melyet a B. m. Tejipari Vállalatnál tartották, dr. Csongor Ele­mér áruforgalmi osztályveze­tő elmondta, hogy cikkünk alapján nagyon sok szabad­ságon lévő ;épkocsivezető je­lentkezett nyolc—tíz napos munkára. Nagyobb részük máris résztvesz a tejszállí­tásban. Így mód nyílt arra, hogy a meglévő szűkös gép­kocsiparkot gazdaságosabban kihasználhassák anélkül, hogy túlmunkában foglalkoz­tassák a gépkocsivezetőket. A tegnapi tárgyalás ered­ménye: a szállítási vállalat még egy gépkocsit adott tej­szállításra, ezenkívül elvon­tak a húsipartól egy ter­moszkocsit, amely a tejüzem­nél most tartalékként szol­gál. Csütörtökön már a plusz gépkocsi is munkába állt, s így sikerült nagyobb zökke­nők nélkül eljuttatni a város minden részébe a tejet. A tárgyaláson Mázik István bejelentette, hogy augusztus közepétől várhatók az első romániai tankkocsik. A Tejipari Szállítási, Szol­gáltató és Készletező Válla­lat pécsi kirendeltségén kü­lön megbeszélést folytattak. Megállapodtak, hogy vidéki gépkocsivezetők részére Pé­csett díjmentes szállást ad­nak, valamint a vállalathoz szegődő sofőrök esetleges vizsgaköltségeit is kifizetik. A B. m. Tejipari Vállalat áruforgalmi osztályvezetője kijelentette: — Érzésem szerint néhány hétig rendben mennek majd a dolgok, legalábbis addig, amíg szabadságon lévő gép­kocsivezetőket tud szerezni a szállítási részleg, I i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents