Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

mo. június 12. Bimímtmi nat>i« Az ifjúság közötti munkáról, a nők helyzetéről tárgyalt a Megyei Pártbizottság kibővített ülése Nagyobb társadalmi figyelmet az ifjúság nevelésére! (Folytatás az 1. oldalról) Aczél György elvtárs, a Központi Bizottság titkára felszólalása elején hangsú­lyozta: a pártbizottság elé terjesztett intézkedési terv helyesen tükrözi a Központi Bizottság állásfoglalását. A végrehajtást nem egyszeri aktusnak, hanem folyamat­nak értelmezi, a feladatok többsége határidőhöz kötött. Gondosan megtervezi a párt- szervezet, és az -egész párt­tagság felkészítését az állás- foglalásból adódó teendőle megvalósítására. Különösen nagy erénye, hogy érzékelhető belőle az a határozott törekvés: a jövőben nagyobb társadal­mi figyelmet kapjon az if­júság közötti munka, az egész társadalom ügyévé teszi ezt a feladatot. — Mit várnak a fiatalok a párttól? Egy levéllel sze­retném kezdeni — folytatta Aczél elvtárs —, amelyet az országos diákparlament al­kalmából négy baranyai fia­taltól kaptam. Rendkívül megkapó, mély gondolatokat tartalmazott; olyanokat, ame­lyek ma a társadalom, az építőmunka homlokterében állnak. Nagyon fontos kér­déseket tettek fel és büszke voltam arra, hogy szocialista társadalmunkban ilyen fia­talok élnek, dolgoznak, ta­nulnak. Személyes beszélge­tésen igyekeztem őszintén vá­laszolni kérdéseikre. Ezzel kapcsolatban szeretném meg­jegyezni és mindenkorra ér­vényes tanulságként monda­ni, hogy a fiatalok, koruknál, érdek­lődésüknél fogva nem szó­lamokat várnak tőlünk, ha­nem nyiltan és egyenesen kell beszélnünk az előttünk álló feladatokról. Többek között azt is meg­kérdezték, hogy mostanában miért csökkent a kétkezi munkások gyermekeinek szá­ma a közép- és felsőfokú is­kolákban. Erről nagyon sokat beszélünk, ám nem sokat te­szünk. Ezt nemcsak a fizikai munkások mondják, hanem az igazságot tisztelő értelmi­ségi származásúak is. Ezután arról beszélt: gyak­ran mondjuk, hogy hazánk átmeneti társadalom. Ehhez i azonban hozzá kell tenni, hogy a kapitalizmusból a szocialista társadalomba ha­ladunk. Az elmúlt 25 évben óriási változások történtek az országban. Áldozatos mun­kával új körülményeket te­remtettünk. Furcsa módon, néha ezt a helyzetet, a visz- szájára fordítjuk és szemre­hányást teszünk a fiatalok­nak: „Ti nem tudjátok, hogy mi az éhség?” Persze, hogy nem tudják, hiszen ne­gyedszázad telt el, az új társadalomban születtek, I legfeljebb a történelem- j könyvek lapjáról ismerik a | múltat. De hiszen mi, az idősebb generáció nem is azért kiiz- ködtünk két és fél évtizeden át,, hogy a mai fiatalok a gyakorlatban szerezzenek ta­pasztalatot az éhségről és egyéb, a kapitalizmust jel- ■ lemző vonásokról. Ezek az „érvek” ma már semmire sem jók, legfeljebb arra. hogy megkerüljük a fiatalok őszin­te, kritikai megjegyzéseit. A ma élő fiatalok tükörképei a f dnőtteknek, a társadalom­nak. Ez nem jelenti azt, hogy a fiatalokban reprodukálni szeretnénk önmagunkat. Ezt keveseljük. Azt szeretnénk, hogy 20—30 év múlva, amire a mai fiatalok mint felnőtt, javakorbeli emberek a tár­sadalomban, a tsz-ben. az ütemben, a brigádvezetőtöl kezdve minden vezető funkcióig ott lesznek, kü­lönb emberek legyenek, mint mi vagyunk, tudás­ban, emberségben egy ma- gasabbrendű társadalom igényeit szolgálják. A mi életcélunk, hogy a fiatalok egy fejlettebb tár­sadalomnak megfelelő embe­rek legyenek. Ezért az élet minden területén engedjék bátran dolgozni őket. Hadd kísérletezzenek, de felelős­séggel, olykor hadd érje őket az ilyenkor elkerülhetetlen kudarc is, ettől sokkal érté­kesebbek lesznek a majdan elért eredmények. Engedjük őket alkotni, biztassuk őket új és mindig nehezebb fel­adatok megoldására, ha meg­érdemlik és nagyon sokan vannak, akik megérdemlik, léptessék elő őket, vonják be a gondok megoldásába. Egyet­len fiatal se érezze, hogy a társadalomban ugyan érte folyik a harc, de ő a játék­téren kívül, a partvonalon csak szemlélheti az esemé­nyeket — Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy még adósak vagyunk korunk for­radalmár típusának megfor­málásával — mondotta Aczél elvtáns. — Erről a témáról határainkon belül és a nem­zetközi munkásmozgalomban is viták folynak. Az ellensé­ges és téves nézetekkel vi­tázva törekszünk egész fia­talságunkat meggyőzni arról, hogy a hétköznapi alkotómunka nem kisebb forradalmi tett, mint helytállni a bariká­dokon. Arra neveljük if­júságunkat, hogy az iskola­padban, tanműhelyben, gyárban és a mezőgazda- sági munkában tudják és éljék át a tanulás, a ter­melő-alkotó munka értel­mét, hogy mindenütt szo­cialista emberként tudja­nak helytállni. Az ifjúság között számta­lanszor találkozunk közöny­nyel, cinizmussal. A „mi kö­zöm hozzá” magatartás tűri a rongálást, a tétlenséget. «Minden igazi forradalmárnak a legveszélyesebb ellenfele ez az- jpnző, egoista, bürokrata magatartás. Ezzel szemben a forradalmár az az ember, aki tudja, hogy a világon min­den rá is tartozik, minden az ő saját ügye, mindenben illetékes, mindenhez köze van. A közöny egy másik for­mája az „úgysem tehetek semmit” vállrándító maga­tartás. A forradalmár azon­ban tudja, hogy amit az eml berek csináltak, azt emberek meg is változtathatják. A forradalmár nemcsak önma­gát látja, hanem képes az emberiség kisebb-nagyobb csoportját meg is változtatni. — Vajon kell-e romantiku­sabb, mint egy soha még nem járt út, amely a fiatalok előtt áll? — folytatta Aczél elv­társ. — Magyarországon ma az a forradalmár, aki a szo­cialista építőmunkát törté­nelmi távlatokra tekintő tudatossággal és éppen ezért szívós, mindennapi tevékenységgel szolgálja.' A mi internacionalista, a világ minden szociális és nemzeti felszabadító harcával szolidáris politikánk haté­konyságának éppen az a mu­tatója, hogy a magunk konk­rét feladatait hogyan és mi­lyen ütemben tudjuk meg­valósítani. Ezeket a tenni­valókat mindig meg lehet találni, a kommunistáknak éppen az a feladatuk, hogy ezeket a fiatalok elé tárják. Aczél György elvtárs be­fejezésül hangoztatta a fel­nőtt társadalom felelősségét az ifjúsági nevelésben. Arra kell nevelni a fiatalokat, hogy bárhonnét jövő kísértéssel is szembeszegezhesse a szo­cialista társadalom igenlé­sét. Nekünk nem kell vé­dekezni, eddig is megtalál­tuk és ezután is megtalál­juk a szocializmus további kibontakoztatásának felté­teleit, értelmes célokat tű­zünk a társadalom elé és boldog életet teremtünk e hazában. Ebben a rendkívül nagy munkában érezze minden fiatal, hogy rá is szükség van. Ezzel óriási alkotó-ener­giát bontakoztatunk ki, amely az építőmunka javát, hasz­nát szolgálja. A napirend vitája Novics János válaszaival ért véget, majd az együttes ülés elfo­gadta az intézkedési tervet. A nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről A Megyei Pártbizottság a Végrehajtó Bizottság jelenté­se alapján vitatta meg a nők politikai, gazdasági és szo­ciális helyzetének kérdéseit, a KB határozatából fakadó megyei feladatokat. A Végrehajtó Bizottság je­lentése' megállapította, hogy az MSZMP Központi Bizott­sága 1970. február 18. — a nők politikai, gazdasági és j szociális helyzetéről szóló ha- i tározata a különböző szintű j pártszervek és pártszerveze­tek hosszú távra szóló fel­adatává, közvetlen felelőssé­gévé teszi a nők helyzetével való foglalkozást, a közöttük végzett munka megjavítását, irányítását, koordinálását. Ugyanakkor növeli a gazda­sági, társadalmi, politikai szervek és az ott dolgozó kommunisták szerepét, fele­lősségét a nők közötti mun­kában, a nőket érintő prob­lémák megoldásában. A pé­csi és baranyai tapasztalatot: lényegében nem térnek el az országostól, a Központi Bi­zottság megállapításai me­gyénkre is jellemzőek, a ki­tűzött feladatok fontosak, végrehajtásuk szükséges. A nők politikai, gazdasági és szociális helyzete sokat fejlődött A nők politikai, gazdasági és szociális helyzete az el­múlt években, megyénk ál­talános előrehaladása kere­tében, éppen a nők aktív közreműködésével sokat fej­lődött. A még gyorsabb fej­lődés, a meglévő gondok, problémák, ellentmondások megoldása azonban minden területen céltudatos, összefo­gott és a párt által jól irá­nyított munkát kövtetel. A nőmozgalom eddigi vezető szervei, formái eredményesen töltötték be hivatásukat, je­lentős szerepük volt a nők közötti munkában, a felada­tok végrehajtásában. A nő­bizottságok rendszerének ki­építése azhnban, a szakszer­vezetek, a népfront bizottsá­gok, a szövetkezeti vezetősé­gek, a KISZ és nem utolsó sorban a vállalati vezetősé­gek szerepének és felelőssé­gének növekedése, gyorsítja majd a fejlődést, mind ldeo- ! lógiai, politikai értelemben, mind más jellegű problémák megoldásában. A jelentés kiemeli, hogy a nők többsége megyénkben is egyetért a párt politikájával, támogatja azt, dolgozik érte. Elismeri és kedvezőnek tart­ja a szocialista fejlődést. A nők világnézetének marxista fejlődése összegészében po­zitív. A leggyorsabb ez a fej­lődés a tanuló és dolgozó fiatal nők, illetve a városok­ban élők körében, több prob­léma jelentkezik a mezőgaz­daságban dolgozóknál és a nemzetiségi idősebb nőknél. Ugyanakkor a hagyományok, előítéletek és szokások nega­tív hatása, az egyházi szer­tartásokhoz való ragaszkodás a nők körében erősebb, mint a férfiaknál. A nők politikai aktivitásá­nak fontos mutatója közéleti tevékenységük, szereplésük. A megyei országgyűlési kép­viselők 35 ' százaléka, a me­gyei tanácstagok 38,9 száza­léka, a népfront bizottsági ta­gok 3-3,8 százaléka nő. A nők politikai és társa­dalmi aktivitását nehezítik a rájuk háruló családi, házi­asszonyi és anyai terhek, to­vábbá a férfiak és a nők kö­rében egyaránt fellelhető ne­gatív nézetek. Bár találunk aktív nőket a társadalmi, gazdasági, intézményi élet különböző vezető posztjain és vezető szerveiben, részvé­telük aránya mégsem felel meg a társadalomban elfog­lalt arányuknak és felké­szültségüknek. Ma a nőknek az átlagos követelményeknél sokkal többet kell produkál­niuk, mind szakmailag, mind világnézetileg ahhoz, hogy vezető állást tölthessenek be, illetve aktív közéleti ténye­zőkké váljanak. A nők | fog la l koz ta tása és bérezése A női munkaerő foglalkoz­tatása terén az elmúlt 25 év alatt jelentős eredményeket értünk el. Megyénk sajátos­ságához tartozik, hogy a női munkaerőt többségében nem az iparban foglalkoztatják. Legmagasabb a nők aránya a kereskedelemben, egészség­ügyben, a pedagógusok kö­zött és igen jelentős a tsz­• ekben. A nők elhelyezkedési I igényei évről évre növeked­tek, helyenként és időnként megelőzték a lehetőségeket. Az utóbbi években a női munkaerő foglalkoztatási le­hetőségei a könnyűipari üze­mek létesítésével, illetve fel­újításaival bővültek. Különö­sen Komlón a Május 1. Ru­hagyár üzemével, az Elektro­akusztikai Ktsz létesítésével, illetve a Carbon Vállalat fej­lesztésével. Hasonló a hely­zet Mohács és Szigetvár vá­rosokban is. Továbbra is sok a gond Pécsett, bár itt is több üzem, intézmény keres női munkaerőt, de a jelent­kezők szándékai nem esnek egybe a munkalehetőségek­kel. I A Központi Bizottság jog­gal állapította meg, hogy a nők esetében az egyenlő munkáért egyenlő bért elvé­nek érvényesülése csorbát szenved. A Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság 1968-ban végzett vizsgálatot 21 üzem­ben 15 098 dolgozóra kiter­jedően. A tapasztalat azt mu­tatta, hogy a férfi és női át­lagbérekben lévő különbsé­gek alig változtak, sőt egyes helyeken tovább romlottak. Általános gyakorlat, hogy a nők a férfidolgozók átlagke­resetének 69—76 százalékát kapják azonos végzettség, azonos beosztás, azonos kö­rülmények mellett. A nők termelésben kifej­tett tevékenységének erkölcsi elismerését tükrözi, hogy az elmúlt gazdasági évben az iparban dolgozó nők közül 1016-an kapták meg a „Ki­váló Dolgozó” kitüntetést. A szocialista címet elnyert bri­gádok tagjainak 23 százaléka, női dolgozó. A megye tér-' melőszövetkezeteiben 1968- ban 83 női szocialista brigád versengett, 1500 taggal. A szakszervezeti és NEB ellenőrzések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nőkre vo­natkozó egészségügyi, munka- védelmi intézkedéseket lé­nyegében betartják. Ugyan­akkor az üzemekben a szo­ciális létesítményekkel való ellátottság, azok állapota, a fejlődés ellenére sem kielé­gítő. Indokolt, hogy a gazda­sági vezetők nagyobb gondot fordítsanak ezek fejlesztésé­re. 1969-ben 4189 anya vette igénybe a gyermekgondozási segélyt, ez lényegesen csök­kentette * bölcsődei elhelye­zés problémáit. Ugyanakkor nem enyhültek a gondok az óvodai férőhelyellátottság- ban, különösen a megye vá­rosaiban, és ez sok gondot okoz a dolgozó nőknek. Indokolt a nőbizottságok létrehozása A jelentés végezetül meg­állapítja, hogy a társadal­munk előtt álló feladatok túl­nőtték azokat a kereteket, amelyek között eddig végez­ték a politikai tevékenységet a nők körében. Szükséges, hogy az érdekükben és kö­zöttük végzett munka széle­sebb társadalmi jelleget kap­jon. Ezért indokolt, hogy a nőtanácsok rendszerét a nő­bizottságok rendszere váltsa fel. Meg kell kezdeni és fo­kozatosan végre kell hajtani az előírt szervezeti változá­sokat: a népfront bizottságok, a szakszervezetek, a termelő-, kisipari és általános szövet­kezetek nőbizottságainak lét­rehozását. Ennek során aktív nőbizottságok szervezésére kell törekedni. így lehet el­érni, hogy a nőbizottságok rendszere átfogja a nők kü­lönböző rétegeit, elkerülve a felesleges párhuzamok kiala­kulását. Felszólalások A Végrehajtó Bizottság je­lentéséhez dr. Csendes Lajos megyei titkár mondott szó­beli kiegészítést. Rámutatott a Központi Bizottság határo­zatának nagy jelentőségére, melyet széleskörű felmérés, sok vita előzött meg, ez is bizonyítva a nők közötti po­litikai munka jelentőségét. Most az a feladat — álla­pította meg —, hogy a vég­rehajtás során a szemlélet- formáló, ideológiai, politikai munkától kezdve a konkrét gazdasági intézkedésekig minden helyes eszközt és módszert igénybe vegyenek. A Pártbizottság ülése ezt a folyamatot hivatott megindí­tani, megjelölve azt az irányt és területet, ahol Pécsett és Baranyában szükséges és kí­vánatos előrehaladni. Az egyik legfontosabb feladat a helyes szemlélet kialakítása, melynek során meg lehet ér­tetni, hogy miért kell társa­dalmi üggyé tenni és felelő­sen végezni a nők körében a politikai munkát. A nők­kel kapcsolatos és még a nők körében is meglévő hely­telen szemléleteket csak a KB határozat alapján, annak szellemében lehet leküzdeni. Ugyanakkor ismertetni kell az elért eredményeket is. Külön szólt arról, hogy a jövőben a nőket érintő kér­désekkel, a párt nőpolitiká­jának kérdéseivel, e munka irányításával a pártnak, a pártbizottságoknak és párt- alapszervezeteknek közvetle­nül kell foglalkozniuk. Kö­telesek figyelemmel kísérni területükön a nők helyzeté­nek alakulását, a körükben végzett munkát, a nőbizott­ságok tevékenységét. Csendes elvtárs kiemelte, hogy a munkának két fontos területe van. Az egyik a nők köré­ben végzett munka, ami el­sősorban ideológiai, politikai tevékenység, s hivatva van a nők nevelésére, tájékoztatá­sára, felvilágosítására, moz­gósítására. Ezen a területen az eddiginél nagyobb ered­ményeket kell elérni, ezt a tevékenységet minden párt-, állami és társadalmi szerv­nek javítania kell. A másik terület a nők érdekében vég­zett munka, ahol szintén az eddiginél több tevékenység­re, intézkedésre, nagyobb tár­sadalmi és egyéni felelősség­re van szükség, különösen a gazdasági és szociális gon­dok, problémák megoldása tekintetében. Központi kér­dés: a dolgozó nők munka- és életfeltételeinek jobb biz­tosítása, anyagi és erkölcsi elismerésük, mert számtalan tapaszatalat arra figyelmez­tet, hogy ezeken a területe­ken sok még a tennivaló. Többet kell törődni a munka- viszonyban nem álló nők, fiatal lányok munkára való felkészítésével, munkalehető­ségeik biztosításával is. Vé­gezetül felhívta a figyelmet arra, hogy nagyobb megbe­csüléssel, tisztelettel. kell kö­rülvenni azokat az asszonyo­kat, családanyákat, akik nem tudják kivenni részüket a termelőmunkából, de a ház­tartás, a gyermeknevelés, a családok gondjait vállalva sokak számára teszik lehető­vé, gondtalanná a minden­napi munkájuk elvégzését. A vitában felszólalt dr. Bihari Ottó, aki elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a nők közötti politikai munkát mennyire nehezítik az előítéletek, szemléletbeli problémák. Ez leginkább ak­kor jelentkezik, amikor ve­zető beosztások betöltésénél károsan döntenek a nőkkel szemben. Felhívta a figyel­met arra, hogy amikor nagy- jelentőségű kedvezményt je­lent az anyáknak a gyermek- gondozási segély, ugyanakkor bizonyos hátrányokkal is jár, mert hosszú időn keresztül elmaradnak attól a dolgozó közösségtől, mely ez idő alatt is sokat lép előre, fejlődik, továbbképzi magát, ugyan­akkor a gyermeküket nevelő anyákkal senki nem törődik, lemaradnak a többiek mö­gött, számtalan új gonddal küzdenek amikor ismét mun­kába állnak. Javasolta: töb­bet kellene törődni a szol­gáltatások 'fejlesztésével, ez a lakosság érdeke is, ugyan­akkor. a legtöbb és a leg­megfelelőbb munkalehetősé­geket biztosítja a dolgozni akaró nők számára. Rameisl Ferencné arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a nők, de a társadalom férfi tagjai is mi­lyen nagy érdeklődéssel fo­gadták a Központi Bizottság határozatát, és milyen sokat várnak annak helyi végre­hajtásától. Ebben az is benne van, hogy most ne egy kam­pány induljon a nők érdeké­ben, hanem valóban hosszú éveken keresztül a határozat szellemében, annak megvaló­sítása érdekében tevékeny­kedjen minden illetékes. A Pártbizottság a határo­zatot elfogadta. A kibővített Megyei Párt- zottság jilése Egri Gyula elv­társ zárszavával ért véget. * t

Next

/
Thumbnails
Contents