Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

6 i mmamtm n »tot » 1970. június 27. A modern technika az árvízvédelemben Sok víz és sok könny — ez jellemezte az idei kelet- magyarországi árvizet. Szin­te egyik pillanatról a má­sikra jött és pusztított min­dent, ami útjába került: há­zat, állatot, termést. Az em­ber azonban győzött az ele­mek felett abban a tekin­tetben, hogy megvédte a leg­drágábbat, az emberi élete­ket. Ma még „csak” az em­beréleteket és sok-sok javat sikerült megmenteni, de hol­nap talán már szilárdan tud­juk védeni településeinket, falvainkat, gazdaságainkat is. Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk dr. Nagy László­val, az Országos Vízügyi Hi­vatal műszaki titkárával. — A Jelenlegi árvízvéde­lemnek mi a fő fegyvere? — Az árvízvédelem első számú, legfontosabb lehető­sége a folyók partjait kísérő gátrendszer. Ennek a fel­adata elsősorban, hogy meg­zabolázza, kordában tartsa a folyót. Gátjaink kiépítése már régen megkezdődött és sokat fejlődött a múlt szá­zadban. Sokat tett ebben a tekintetben is Vásárhelyi Pál, akinek az Országos Vízügyi Hivatal emlékművet ,is állí­tott a Tisza-parti Magas­dombon. Az emlékművet még sohasem érte el a víz és a mostani árvíz méreteit jellemzi, hogy egészen az emlékmű talpazatát nyal­dosta. A gátak egyébként régen is, és ma is helyi anyagból, földből készültek. Régen ku­bikusok talicskával hordták a földet, építették a gátat az akkor meghatározott árvíz­szintnek megfelelően. A gát­építés „technológiája” tehát lényegében nem változott a múlthoz képest, a különbség inkább csak abban van, hogy talicskák helyett ma már munkagépek — szkré- perek, kotrók, dózerek — hordják a változatlanul he­lyi anyagot, sokkal termelé­kenyebben. Egyes helyeken — különösen a városokat átszelő folyószakaszokon — ma már kőburkolat védi a gátat — A Kit azonban csak meghatározott vízmagasságig nyújt védelmet. Mi történik ha — mint az idén Is — a viz megdönti a korábbi re­kordokat? — Ha ez várható, akkor már jó előre hozzá kell lát­ni a nyúlgátak építéséhez. Ez lényegében azt jelenti, hogy a töltés koronájára ki­sebb magasító töltés készül földből, a kritikusabb sza­kaszokon komokzsákokból, esetleg műanyagfóliával szi­getelve. A nyúlgátakat ter­mészetesen karókkal, vagy egyéb anyagokkal megerő­sítik. — Hogyan lehet megőrizni as esetleges hosszabb ideig tartó árvíz ellen a gátak épségét? — Valóban a gát csak ak­kor nyújt megbízható vé­delmet ár ellen, ha anya­gának megfelelő az állé­konysága és vízzárósága. Ez­alatt azt értjük, hogy a vizet sokáig visszatartsa, a gáton Érettségizett fiatalok részére felvételt hirdet a Budapesti Fűszer és Édesség Nagykereskedelmi Vállalat. Továbbtanulási lehetősé­get biztosítunk. Keres­kedelmi és adminisztrá­ciós munkakörben. — Kedvezményeket a kol­lektív szerződésben biz­tosítjuk. — Férfiaknak munkásszállás van. — Jelentkezés: BUDAPESTI FÜSZÉRT VII., Dohány utca 40., bármely hétköznap, szombat kivételével. való átszivárgás minimális legyen. Természetesen minél tovább tart az árvíz, a gát vízzárósága egyre jobban csökken, fokozódik az át­nedvesedés. A védekezés egész ideje alatt állandóan vigyáznak a töltés állapotára és a legkisebb gyanús jel esetén hozzáfognak a meg­erősítéséhez. Általában helyi anyagokkal, homokkal, illet­ve homokzsákokkal erősítik a töltést. A legveszélyesebb helyeken — pl. a betonmű­tárgyak csatlakozási pontjai­nál — kővel. A kő sokkal jobb töltéserősítő anyag, mint a föld, vagy a homok, mert súlyosabb. Nagy prob­lémát jelent azonban a szál­lítása. A töltések másik nagy ve­szedelme a hullámverés. Ha kiszélesedik a két párhuza­mos töltés közötti távolság, hatalmas tavak alakulnak ki. Ilyen helyeken a szél hatására másfél méter ma­gas hullámzás jöhet létre s ez könnyen kikezdi a gátat. Ez ellen rőzsefonattal, újab­ban műanyagfóliával véde­keznek. — Sokat olvashattunk a híradásokban a buzgárokról, amelyek szintén veszélyez­tetik a töltést. Hogyan jön­nek létre a buzgárok, és mi az ellenük való védekezés „technológiája”? — A buzgárok is roppant veszélyesek a gátra, még­hozzá alattomos veszélyt je­lentenek. A gát másik, tehát nem a folyó felé eső oldalán forrásként tör fel a víz, ami átszivárgott a töltésen, vagy a töltés alatt. A fő veszély az, hogy ez a víz anyagot mos ki a töltésből és mivel nagy nyomással jön, egyre több anyagot. Ha nem sike­rül védekezni ellene, bizo­I nyos idő után összeroskad a töltés. A védekezés úgy tör­ténik, hogy homokzsákokkal körberakják a feltörő vizet és hagyják, hogy megteljen a körülzárt rész. Néha szi­vattyúzással még gyorsítják is a vízzel való megtöltést Ha megfelelő magas lesz a víz a körülzárt területen, annak az „ellennyomása” akadályozza meg a töltés alatti szivárgást és ezzel az anyag kimosását. Homok­zsákokból néha egész vár­szerű védelmi rendszert kell kiépíteni egy-egy buzgár kö­rül, hogy a zsákok ellenáll­janak a víz nagy nyomásá­nak. Ilyen volt például a Makó melletti — hírhedtté vált — óriásbuzgár körüL — A gátvédelemnél milyen új, modern anyagokat és eszközöket vetettek be a mostani árvíz során? — Nagyon nagy szolgála­tot tett a műanyagfólia A szivárgás, hullámverés, buz­gárok esetén a gát belső ol­dalának a szigetelésénél óriási segítséget jelentett. Könnyűbúvárok erősítették le hatalmas „rajzszögekkel” a víz alatt a műanyagfóliát és ugyancsak a könnyűbú­várok derítetek fel nem egy­szer a buzgárok kiindulási helyeit. A könnyűbúvár fel­szerelést szintén új eszköz­nek tekinthetjük az árvízvé­delemben. A különösen ve­szélyes helyeken nem egy­szer „pátria-lemezek”-ből szádfalat vertek le a töltés erősítésére, megefelelő cölöp­verőgépekkel. A védekezés­ben — pszichológiai szem­pontból is — nagy jelentő­sége van az éjszakai világí­tásnak: a kézi zseblámpáktól a kiépített vezetékes villany- hálózatig, a helyi áramfej­lesztő gépekig igénybevettük az új technikát. — Az árvízvédelemben bi­zonyára nagy feladat hárult a modern anyagszállításra és a hírközlésre? — A mai szállítási eszkö­zök mind termelékenység, mind gyorsaság tekintetében nem hasonlíthatók össze a régi kubikos talicskákkal. Különösen beváltak a bille­nőplatós tehergépkocsik és a markológépek. Megjelentek a kétéltű járművek, amelyek különösen a vízzel elöntött vagy körülzárt helységekből az emberek, anyagi javak mentésében vették ki a ré­szüket. Ugyancsak nagy szol­gálatot tettek a légierő heli­kopterei — részben a men­tésben, részben az anyagszál­lításban. Valóban nagyon fontos a gyors hírközlés is. Megfelelő körzetekben URH- rádióadók állnak az árvízvé­delem szolgálatában. Valósá­gos hírközlő láncrendszer alakult ki az árvízvédelem budapesti központja és a he­lyi árvízvédelmi szervek kö­zött. A légi felderítéseken ké­szített képmagnó-felvételek még aznap képes információt adtak az árvízvédelem vezér­karának a folyón történt eseményekről. A technika te­hát valóban új távlatokat nyit meg az árvízvédelmi munkában — fejezte be a beszélgetést dr. Nagy László. Egy amerikai cég gyártja a képen látható, rádióval egybeépített „mindentudó” ébresztőt. A készülék jobboldaU skálája állomás- keresésre szolgál. A baloldali óraszerkezet számára többféle „uta­sítás” adható. Ha kell, a kívánt Időpontban felerősíti az automati­kusan bekapcsolódó rádió hangját: a mélyenalvólc számára erös- liangú berregöszerkezet lép működésbe, mely hétpercenként — ötször egymás után — megismétli az ébresztést, egyre fokozódó hangerővel; a könnyen felébredők gyengébb, ütemes kopogtató hangot „rendelhetnek meg” a készüléktől. Négyszáz kilométeres sebességgel légpárnán A jövő vonata Nem mai keletű az igény, hogy a vasút képes legyen az autósztrádán robogó ca- mionnal és az utasokat vagy teherrakományt szállító re­pülőgéppel egyenértékű len­ni, hogy reális alternatívát nyújtson az utazni vagy árut szállítani kívánó közönség­nek, ha az, valamilyen oknál fogva nem veheti igénybe _a teherautót vagy a repülő­gépet. A Bundesbahn kezdemé­nyezésére 1968-ban összeült egy szakértő grémium és megbeszéléseinek eredménye­képp létrejött a nyelvtörő elnevezésű munkaközösség, a „Hochleistungs-Schnell-Bahn- Studiengesellschaft” (Szeren­csére van rövidítése is: HSB). Amit ez az intézmény eddig végzett, azt szigorú titoktar­tás övezte. A Bundesbahn a legtekintélyesebb repülőipari és útépítési vállalatoknak, a Messerschmitt-Bölkow-Blohm GmbH-nak és a Strabagnak messzemenő beleszólást biz­tosított a tervezésekbe. A közelmúltban azonban végre bepillantást engedtek Kisméretű videomagnetofonok A* egyik világhírű japán elektronikai gyár, a Sony már ez év áprilisában beje­lentette a világ első kazettás képmagnetofonjának kidolgo­zását. A készülék mérete 37x40x19 centiméter és csak 14,5 kilogramm a súlya. A videoszalagot ebben a készülékben egy kisméretű, könnyű (12,5x20x3 centiméter nagyságú, 450 gramm súlyú) kazetta tartalmazza. A ka­zetta a színes televízió 90 perces műsorának felvételére és visszajátszására alkalmas. A felvett műsort (a képet és a kísérőhangot együtte­sen) éppen olyan könnyen és gyakran lehet letörölni és cserélni, mint a közönséges magnetofonszalagon. Egy egyszerű adapter be­kötése után az otthoni tele­vízióvevőről közvetlenül fel­vehető a videoszalagra a színes televíziómüsor. A színes videomagnetofon valószínűleg 1970 vége felé fog megjelenni a l»pán üzle­tekben. terveikbe a 2000-es év vasút- jának tervezői. Az egész Európát behálózó HSB-rendszer főtengelye egy észak—déli lefutású vonal lesz, Hamburg, Köln, Frank­furt, Stuttgart, München ál­lomásokkal. Ezen fog közle­kedni az új vonat, amely tulajdonképp már nem is ne­vezhető vonatnak, oly kevés­sé emlékeztet a hagyomá­nyos konstrukcióra. A HSB nem ismeri a sínt sem. Az új vonatok levegő — ill. mágneses pályákon fognak a csaknem kanyar­mentesen építhető vezérlő rendszeren tovasiklani, tel­jesen rázkódásmentesen és 300—400 km/ó sebességgel. Kisiklásról szó sem lehet. A rakodófelületet a terve­zők megkétszerezték, a va­gonokban menetirányban két- két autóbusz vagy teherautó állhat egymás mellett. A va­gonok teljesen zártak és áramvonalas karosszériájúak. A be- és kirakodás auto­matikusan történik. A HSB 2000-ben éjjel-nappal szünte­lenül üzemben lesz és ak­kora kapacitással fog rendel­kezni, mintha Hamburg és München között négypercen­ként indulnának vonatok. Ez valóságos forradalom lesz, amelynek első következ­ményeként a teherautók fognak eltűnni az autósztrá­dákról. Miért is közlekedné­nek tovább, ha naponta 40 ezret lehet nyolcszorta gyor­sabban a HSB-vonatokon szállítani?! Végső soron nem marad egyéb funkciójuk, mint a legközelebbi pálya­udvarhoz vezető úton végez­zék el az ide-oda szállítást. Hasonló lesz a helyzet a nagy távolságokon közlekedő személyautókkal is. — Aki Hamburgból Münchenbe akar utazni, annak még ki sem kell szállnia a kocsijából arra a két és fél órára, ami alatt a vonat leér München­be. Az átlátszó műanyagból épült vagonkarosszéria kitű­nő kilátást nyújt neki a volán mellől is. A gyors egymásutánban közlekedő vonatok mindenki számára lehetővé teszik majd, hogy egy nonstop vonattal közelítse meg úti­célját. Átszállás sem lesz: aki Frankfurtba akar utazni, az a frankfurti szerelvénybe száll, aki Stuttgartba, az a stuttgartiba. Az egész forga­lom automatikus vezérléssel fog lezajlani. Hamburg, Frankfurt és München lesz­nek a kontroliközpontok. A vonatok közti távközt egy háromszoros biztonsággal dol­gozó automatizmus fogja ga­rantálni. Az összeütközés veszélye ilyenképpen telje­sen megszűnik. A Messerschmidt—Bölkow —Blohm mérnökei kiszámí­tották, hogy a Hamburg- München szakasz kiépítése összesen 12 milliárd márkába fog kerülni. Óriási teljesítő- képességénél fogva azonban az egész befektetett összeg legkésőbb hat év alatt meg­térül. Az Egyesült Államok is érdeklődik a szisztéma iránt, s természetesen néhány eu­rópai ország is jelentkezett már, hogy idejében bizto­sítsa bekapcsolódását az Észak—Dél lefutású főérbe. Elsősorban a Köln—London, a Frankfurt—Párizs és a München—Bécs, illetve Róma vonalakról van szó. Karórától a kvarcóráig Kevesen tudják, hogy a Szovjetunió óraipara az utób­bi két évtized során olyany- nyira előretört, hogy szoro­san felzárkózott a két vezető óra-hatalom, Svájc és Japán mellé. 1967-ben mintegy 18 millió órát állított elő a szovjet ipar, melyek minő­ségileg is a világ legkivá- lóbbjai közétartoznak. Meg­bízhatóságukra mi sem jel­lemzőbb, mint az, hogy Ang­lia és az NSZK is komoly mennyiséget igényel a szov­jet órákból, s rajtuk kívül még kb. hatvan más ország kirakataiban is találkozha­tunk velük. A választék rendkívül sokrétű a zseb­óráktól, a karóráktól a csilla­gászati célokat szolgáló kvarcórákig. HORIZONT mini-kombájn A malahovoi kísérleti gép­gyárban törpe kombájnt ké­szítettek, amelynek magassá­ga alig több 1 méternél, hossza, pedig 6,5 méter. A gép a bányaipar megrende­lésére készült és egy óra alatt 80 tonna kőzetet ter­mel ki. A „mini-kombájn” vágathajtásnál is eredménye­sen használható — percen­ként 6—8 méter gyorsaság­gal halad előre. Az új kom­bájn univerzális: különböző gépek, szerkezetek hozzá­kapcsolásával a kitermelt kő­zetet halomba rakja és a szállítóeszközökhöz továbbít­ja. ' N A FERTŐTLENÍTŐ SUGARAK Ki nem panaszkodott — különösen városlakó — a csa­pi víz klóros ízére? Mind ez ideig nem volt gazdaságo­sabb módszer a víz fertőtle­nítésére. A higany-kvarc­lámpa viszont megfelelő esz­köznek látszik. Az első ilyen berendezés óránként 70 köb­méter vizet csírátlanított, je­lenleg egy 3000 köbméteres teljesítményű is működik már. Ez az eljárás felesle­gessé teszi a klórozást, így nincs messze az idő, amikor vizünk megszabadul kelle­metlen mellékízétől. űj lAzer A tudósok új lázer^típust dolgoztak ki A rubinnal, gázkeverékkel, illetve félve­zetőkkel működő kvantum- generátortól eltérően az új lázerekben szerves festőanya­gok szolgálnak fényforrásuk A drága rubin első konkur- rensei a sebfertőtlenítésre használt kék és zöld színű oldatok voltak. Kimutatták, hogy a szivárvány minden színében akad olyan festék­anyag, amely felhasználható a lázerekben. Fontos körül­mény, hogy a különböző szí­nű festékanyagok eltérő szí­nű lézersugarakat bocsátanak ki. Ezzel lehetőség nyílik a lézersugarak színének a kör­nyezethez való idomítására. NÉGYMILLIÖSZORTA Élesebb az emberi szemnél A természet 6zámos titká­nak megfejtését segíti elő a szovjet tudósok szerkesztette EMV—100L új mikroszkóp. A készülék lehetővé teszi, hogy a tudósok bepillantsa­nak az atomok világába, megfigyeljék és lefényképez­zék a vírusokat, a molekulá­kat, a kristályok legparányibb részecskéit. S ez nem is meg­lepő: a mikroszkóp jól lát­ható képet ad az olyan tárgy­ról, amely csaknem 4 millió­szorta kisebb annál, amit az emberi szem még képes meg­különböztetni. „OLVASŐ" ELEKTRONIKUS GÉP Egy brit cég újfajta elekt­ronikus számítógépet reklá­moz, amely másodpercenként 400 betű- és számjel sebes­séggel bármilyen nyomtatott szöveget „elolvas”. Azok a jelek, amelyeket a gép nem tud azonnal megfejteni, egy külön képernyőn jelennek meg más számokkal vagy be­tűkkel kombinálva, s a gép utólag végzi el a szükséges módosítást. Az „olvasó robot” ezer betű- és számjelre szá­mítva átlag csak három hibát vét. A SÖKRISTÄLY EMLÉKEZŐTEHETSÉGE Tízezer egységnyi informá­ciót tartalmazó emlékezőte­hetséggel „oltottak be” egy közönséges sókristályt a Lett Tudományos Akadémia Fizi­kai Intézetében. Az emléke- ző-sejt csak a köbmilliméter tízmilliomod részével mérhe­tő. Az effektus lényege ab­ban áll, hogy elektronbesu­gárzás hatására a kristály­ban szerkezeti hibák kelet­keznek, s a felhalmozódó ha­talmas energia-készlet meg­világításra felszabadul. Az információ befogadásához a kristálynak mindössze a má­sodperc tízmilliomod részére van szüksége. A tudósok vé­leménye szerint sor kerülhet a hasonló kristály-sejtek mű­szaki felhasználására is.

Next

/
Thumbnails
Contents