Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

«070. június 27. fitinanttiu. n autö 7 Betörés egy belga ékszerüzletbe A póruljárt pálinkatolvajók A tetovált „őrnagy66 Akiket hazazsúpoltak Egyszerre két érdekes „la­kója” is van a szigetvári rendőrség fogdájának. Az egyik; Szita István. A 33 éves, erőteljes férfi, 1956- ban a Marcali Állami Gaz­daságban dolgozott, de meg­unta a munkát és szavai szerint „másutt talán meló nélkül is megélek” — el­képzeléssel disszidált Bel­giumba Fogdatársa, a közép­magas termetű, halk szavú Berger József, 34 éves. Kö­rülményei azonosak; 6 1957­Pódium KÓCOS BABSZÍNPAD. Ma, június 27-én zárják az évadot a komlói mű­vészeti csoportok a sza­badtéri színpadon, dél­után 5 órakor. Részt vesz­nek: Gyermek művészeti csoport, Kócos Bábszín­pad, munkáskórus, fúvós zenekar, Lyra tánczene­kar. A színjátszók Racine: Pereskedők című darab­ját adják elő. * A SZÉPBESZÉDÜ LANT. A Szép magyar beszéd idei győri versenyén díjat nyert Aradi Éva, a Sik­lósi Táncsics Mihály Gim­názium tanulója. * gugyerAk Pécsett. Július 1-én, a Pécsi Sza­badtéri Színpadon A mo­soly országában Furtuna kerestetik című műsorban fellép Gugyerák, azaz Bárdi György is, mint egyik Furtuna-kereső. — (Képünk: Bárdi György.) * MÁV-SIKER. A pécsi MÁV Vegyeskar Károly Róbert vezényletével nem­rég nagy sikert aratott a székesfehérvári minősítő hangversenyen többek kö­zött Amtmann Prosper: Kantáta című művének ősbemutatójával, Tele­mann: 117. zsoltárának magyarországi bemutató­jával. Minősítése: ezüst­koszorú diplomával. ben vette kezébe a vándor­botot. Végállomása Francia- ország volt Még egy azonos vonás: mindketten számos bűntett elkövetésével boldo­gították külföldön is a rend­őrséget. * Szita István szívesen be­szél belgiumi életérőL — Tudja uram, mi vitt engem ki? A kalandvágy. Meg aztán úgy gondoltam, hogy összedem magam és utána hazajövök. — Hogy gondolta „össze­szedni” magát? — Munkával... meg mi­egymással ... — Nem értem — Hát kérem, ami a mun­kát illeti, azt tapasztaltam, hogy nem könnyű. Minket külföldieket — voltak ott jugoszlávok, magyarok, ola­szok meg mit tudom én még honnan — előszeretettel al­kalmaztak a kőbányákban. Kemény meló az, kérem. Nyolc óra robot, utána hul­lafáradt voltam. Pihentünk egyet, aztán gyerünk, néz­zünk valami szórakozás után. Mi volt más szórakozás, mint a pia és a nő. Eltelt az éjszaka, aztán reggel kez­dődött az egész élőiről. — Ilyen életmód mellett nem igen szedhette össze magát — mondom Fanyar mosoly az arcán. — Nem bizony. Ezért gon­doltam, hogy valamivel könnyebb és tetszetősebb munkát választok. így let­tem hajós egy amerikai sze­mélyszállítón. — Itt mit szerzett? — Ezeket — mondja és felhúzva az inget, a karján mutatja a tető álásokat. Szinte fél tenyérnyi hely sincs egyik karján sem teto­válás nélkül. A rajzok mezí­telen nőket, női neveket áb­rázolnak. Egy mozdulattal leveti az ingét. — Rangot is kaptam a ha­jón — mondja. — Itt van a vállamon... A magyar rangjelzés sze­rint őrnagyi rendfokozat te­toválva mindkét vállára — Ott kint ez szakaszve­zetőt jelent, ha jól tudom. Nem akartam egyszerű mat­róz lenni, hát majd én kine­vezem magamat, gondoltam — mondja és jót nevet hoz­zá. Miközben felölti ingét, mesél tovább: — Kemény élet volt ez is. Osszeismerkedtem egy férfi­val, ő is el volt keseredve a munka miatt. Kieszeltük, hogy könnyebben szerzünk pénzt. Betörtünk egy ékszer­üzletbe. Hol is? Valahol Bel­giumban. Órákat, gyűrűket szajréztunk. A haver eladta a dolgokat, nekem alig ju­tott belőle 1500 frank kö­rül... Nem sok pénz, ha úgy veszem, hogy a tetőtől talpig egy felöltözés 2500 frank körül. A kapott pénz kevés volt a kockázathoz képest. De lebuktunk. Amit viszont a betörésért kaptam, az sok — két és fél év. Korábban már verekedé­sért ítélte el a belga bíró­ság. — Hogyan került haza? — Kitöltöttem a büntetést, aztán kivittek a repülőtérre és felültettek. Mikor itthon megérkeztem Ferihegyre, persze semmi okmányom sem volt — a rendőrség vett őrizetbe... Most én mosolygok ma­gamban. Ahogy visszaküld­ték az nem más, mint haza- zsuppolás. A betörő, a vere­kedő ott sem kell. Új Puccini-életrajz Gyorsinterjú a pécsi szerzővel Tegnap Debrecenben, az Alföldi Nyomdában elkészült egy új zenetörténeti mű. Cí­me: Puccini. Szerzője a hosz- szú, súlyos betegségéből nem­rég felgyógyult dr. Nádor Tamás, a Magyar Rádió és Televízió pécsi stúdiójának zenei szerkesztője. — Másfél évig dolgoztam rajta — mondja. — A Zene­mű Kiadó gondozásában je­lenik meg a Napról napra című sorozat 6. köteteként. A sorozatban zeneszerző élet­rajzok vannak, és mint a so­rozat címe is mondja, dá­tumszerű pontossággal életü­ket „napról napra” követve kellett megírni. Mivel a ki­adó tudta, hogy zenetörté­nettel is foglalkozom, Pucci­ni életraj zának megírását énrám bízta. — Tavaly Pécsett vezényelt Piero Bellugi milánói kar­mester, megismerkedtem ve­le, ő segített a kutatásban. A milánói Ricordi cég volt Puccini zeneműveinek ki­adója, s a cég levelezését is feldolgoztam. Sőt a könyv egyik főszereplője az öreg Ricordi, Puccini atyai jó barátja. Magyar, olasz és an­gol irodalmat dolgoztam fel ezen kívül, s Puccini élet­rajzához sikerült olyan ada­tokat szereznem, amelyek eddig valamennyi róla szóló életrajzból vagy hiányoztak, vagy ellentmondásosan sze­repeltek. így a Bach-családhoz hasonló kitérjedtségű őseiről is írok, akik Luccában voltak muzsikusok, orgonisták, aztán házasságáról, családi életéről is. Számos levelet először publikálok magyarul. — A könyv remélem, rövidesen megjelenik a boltokban is. F. D. Útvonalkorlátozások a PYSK-stadion környékén — És most miért van itt? Miért éppen Szigetváron be­szélgetünk? — Mert Budapestről kitil­tottak lopás miatt. Gondol­tam itt Szigetváron valahol elhelyezkedek. Pesten hallot­tam, hogy a téglagyárnál ta­lán dolgozhatok... Most erőszakos nemi közö­sülés a legfrissebb bűntette. * — Berger József, magát már Franciaországból is el­zavarták — mondta Szita „fogdatársának” a nyomozó. Berger sunyit, csak több­szöri kérésre beszél. — Innen a környékről disszidáltam. — Valamikor a Nádor bárjában is voltam alkalmazva kisegítőként. Franciaországban pincéres- kedtem egy bárban. — Ezért küldték haza a franciák repülővel? — Nem... Az úgy volt, hogy egy magyar ismerő­söm bőröndöt hozott abba a bárba, ahol dolgoztam. Mit tudtam én, hogy mi van ben­ne. Csak amikor a rendőr­ség jött a csomagért... — Nem úgy volt az, hogy maga tört be és a bőröndbe rakta a száj rét? Nem válaszol. Most pálinkalopásért tölti napjait a hűvösön. Két fia­talkorú ismerősét rászedte: törjenek be egyik éjjel a turbékpusztai szeszfőzdébe. — Eszünk ágában sem volt nekünk betörni, de Jó­zsi bácsi sürgetett bennün­ket, gyerünk nincs semmi ri­zikó — mondták a gyere­kek — Éjjel hármasban el­mentünk Turbókra. Józsi bácsi egy csavarhúzóval le­feszítette a lakatot és mond­ta, hogy hordót, vagy demi- zsont, amit találunk, hozzuk ki. — És erre ti? Bűnbánóan nézik a pad­lót. A _ lopott szeszt Berger pincéjébe vitték. Amikor Berger árulni kezdte a pá­linkát, lebukott. — Mennyit vittetek el? — Körülbelül, 130 litert. Egy százliteres hordót és két ballont. A pálinkatolvajok pórul jártak. De nemcsak ők! Ami­kor a rendőrség a szeszfőz­dét alaposan végigkutatta, a padláson eldúgva 30 liter szeszt talált. „Ezt pedig mi rejtettük el, értékesíteni akartuk” — mondta a szesz­főzde két alkalmazottja. így buktatta le a tolvaj a tol­vajt * A két hazazsuppolt bűnö­ző itthon is folytatja élet­módját. — Ügy látom, nem kel­lünk mi sem itthon, sem kül­földön — mondja Szita Ist­ván. így igaz. Nem a bűnözőt hanem a munkásembert keresik itt­hon is, külföldön is. Garay Ferenc A nagyszámú nézőközönség zavartalan közlekedésének biztosítására vasárnap reggel 7 órától a PVSK stadion környékén útvonalkorlátozá­sokra kerül sor. A szervező bizottság kéri a közönsé­get, hogy saját érdekében, a tumultus elkerülésének biz­tosítására az intézkedéseket vegye figyelembe. A rendfenntartó erők se­gítségével a rendezőbizottság az alábbi útvonalat zárja le: A vasúti gyalogos felüljárót a Lenin téri oldalán, a Sik­lósi és a Verseny utca ke­reszteződését, a vasútvonal mellett Űjmecsekalja felől a stadion felé vezető földutat. Ezeken az útvonalakon csak azok közlekedhetnek, akik a Tüke Parádé ’70-re érvényes jegyekkel rendelkeznek. Fel­Sokan megcsodálták a Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron azt a különleges kis hordót, amelyet az ALUMÍNIUM­GYÁR mutatott be a vendé­geknek. A PATRONBALL elnevezésű speciális autószi­fon valóban az idei nyár slá­gerének ígérkezik. Mire is jó tulajdonképpen ez a mutatós mini-hordó, amely iránt máris igen nagy az érdeklődés? öt literes tartály van a hőszigetelő díszburkolat bel­sejében, amelyhez szifonfej és szívócső is tartazik. A pa­lackban, öt szénsavpatronnal, pillanatok alatt készíthető szódavíz, bármilyen szénsa­vas üdítőital, vagy koktél. Valószínűleg hamarosan ked- veltté válik a háztartások­ban és a vendéglátóiparban egyaránt, hiszen nagyon praktikus. Jó szolgálatot tesz majd a PATRONBALL a borospincéknél, ahol több­nyire sok rokon, barát, is­merős szórakozik. Táborok­ban, napköziotthonokban, üdülőkben, nyaralókban, üze­mi klubokban meggyorsítja a kiszolgálást. A nagy melegben különö­sen jólesik a frissen csapolt sör, amely PATRONBALL segítségévéi a lakásokba va­rázsolható. A sörrel töltött tartályból két patronnal, öt liter sör „csapolható” házi­lag. Ilymódon lehetővé válik az is, hogy pL a kerthelyi­kérjük a jegytulajdonosokat, hogy jegyeiket egyenként mutassák fel az átjáróhelye­ken, ez gyorsítja a haladást. A jegyek kezelése a stadion bejáratánál történik. Közöl­jük, hogy a nagyszámú kö­zönségre való tekintettel gyermekek is csak jegyekkel léphetnek be a stadionba. A Verseny utcába gépko­csival behajtani tilos! Kivé­telt képeznek azok a gépko­csik, melyek megfelelő en­gedélyt kaptak a közlekedés­re. Az érdeklődők számára közöljük, hogy vasárnap reg­gel hét órától a Lenin tér­nél és a Verseny utca Sik­lósi út sarkánál mozgó áru­sok korlátozott számban még árusítanak állójegyeket. Bégekben, vendéglőkben be­vezessék az önkiszolgálást. Az asztaltársaságoknak nem kell majd korsónként ren­delni, maguk töltenek kí­vánság szerint. A sörrel, szik­vízzel, üdítőitallal töltött pa­lackok jól hűthetők, a burko­lat védi a folyadékot a fel- melegedéstől. Az újdonságot forgalomba- hozó BARANYA Kereskedel­mi Vállalat a Pécsre érkezett első PATRONBALL-t díjnak ajánlotta fel. A sörrel töltött szifon a SZÜR-on mutatkozik be a nagyközönségnek. A Tüke Parádé címmel megje­lent különkiadás rejtvényé­nek egyik megfejtője, a sze­rencsés nyertes kapja jutal­mul. Mire e sorok megjelennek, néhány hordó-szifon a pécsi, Kossuth Lajos utcai 6-os szá­mú edényboltba is érkezik. Folyamatos ellátásra a kö­vetkező negyedévben számít­hatunk, amikor az Irányi Dá­niel téri edénybolt, a Regős utca 1. szám alatti műanyag­bolt, a Mecsek Áruház, Kom­lón a Kossuth utca 45. alat­ti, Mohácson a belvárosi ben­zinkútnál lévő, Siklóson pe­dig a Pécsi út 1-ben működő edényboltok árusítják. őszintén reméljük, hogy ez az olcsó, tetszetős és hasz­nos házi italkészülék nem válik hiánycikké a megjele­nés után. (-) Bemutatkozás a SZŰR-on PATRONBALL a nyár slágere Csapolt sör a lakásban Önkiszolgálás asztaltársaságoknak Komolytalan rovat AMIKOR KINIZSI PÁL SZAKFELÜQYELÖ VOLT Kinizsi Pál fogra közé kapott egy törököt, kettőt a levegőbe dobált. Meglehetősen jól érezte magát, mikor hallja ám, hogy édes egy-komája, Magyar Bá­lint fitymálóan mondja: — Ez is valami?! Ezt a pár nyamvadt törököt igazán nem volt művészet levagdosni! — Hát mi a művészet, Bálint egy-komám?! — hörkent fel. — Nézd Kinizsi! Hiába mérge­lődsz, van valami, amit te sem mernél megcsinálni. — Olyan nincs! — sűrűsödött meg Kinizsiben a vér. — Na, ha olyan nagyra vagy magaddal, kenyeres pajtásom, menj el Baranyába szakfelügye­lőnek. — Az is valami? — kacagott fel Kinizsi hatalmasan. — Na, na Kinizsi Pál! Ne igyál előre a medve bőrére! Ha há­rom hónap múlva még mindig szakfelügyelő vagy, akkor tied a Ráró lovam. Azzal kezet fogtak és útnak akart indulni, de rámordultak: — Ho-ho-hó, nem addig van az Kinizsi Pál uram! Előbb még a szempontokat vegye kézhez. Átment a szempontokért, de ahelyett papírt adtak neki. Be­lenyugodott, de azért valami nem fért a fejébe: — Aztán a végén levághatom a fejüket? — kérdezte remény­kedve. — Szó sincs róla! Az nem a maga dolga! — Hát akkor minek az egész? — morgott méltatlankodva. De aztán vállat vont. — Ha nem, hát nem! Egye a fene ezt a bé­kés mesterséget! Vállára vetette tarisznyáját, előbb azonban beletett három hamuban sült pogácsát és le­mondta a kosztot a tanács kony­háján, és útnak indult. Ment, ment, mendegélt, amíg nem lát­ja kiírva; iskola. — Na. helyben vagyunk! Hadd lássam azt a pedagógust! —az­zal berúgta a kiskaput. Vesz­tére tette! A következő pilla­natban egy bivaly hornyához ha­sonló kuvasz ugrott a csizmá­jának. — Csiba, te! — kapkodott a kardjához. Nem sokra ment ve- ! le. Könnyebb volt elbánni hat törökkel, mint egy pedagógus kutyájával. Már-már arra gon­dolt, hogy istennek ajánlja lel­két, mikor kirontott a tanító és kimentette szorongatott hely- | zetéből. — Hé! Hallja-e Atyámfia! Eméssze el ezt a dögöt, külön­ben halálfia, hogy csak úgy nyekkenik! — Már pedig nekem arra a kutyára szükségem van! — ! döntötte el a vitát az iskola j gazdája. — Hogyisne! Talán azt ! kívánnák tőlem, hogy hagyjak | mindenféle ellenőrt szabadon I szaladgálni!... Aztán nem is rossz kutya ez, biztosan inge­relte? — nézett rá gyanakodva. — Köll is ezt ingerelni! — Ha nincs a kardom, rég bekapott volna. — Az nem lehet! Az utóbbi időben egészen megjuhászodott. Hacsak azt nem számítom, hogy megevett 15 aktatáskát, két könyvügynököt, meg három szakfelügyelőt. Hogy a fene egyen meg! De sokba vagy te dög! — mondta a kutyának, szemrehányóan és oldalba rúgta, hogy az vonítva elkotródott. Most már nyugodtan belép­hettek az iskolába. Az ellenőr­zés végén Kinizsi uram balla­gott tovább. Már jócskán be­lepte csizmáját a por, mikor újra észrevesz egy községtáb­lát. Könnyen megtalálta az is­kolát. itt azonban óvatosabb volt, kardját végighúzta a ke­rítésen. Szerencséje volt. Egy akkora mahomet dög ugrott neki a ke­rítésnek, mint a Fermán basa tevéje. — Na, na, na! Te beste fér­ge! — becézte az ebet. — Menj el onnan! Én vagyok a szakfe­lügyelő! Mondhatta. Ahógy a rusnya kutya meghallotta azt a szót, hogy szakfelügyelő, mintha ér­tette volna, hogy az mi, fel­húzta az Ínyét. Elkezdte a ke­rítést rágni és minden szál sző­re az égnek állt. Ígérhetett aonak, amit akart. Még a fizetésemelésre sem moz­dult, pedig arra még nem Volt példa, hogy egy pedagógus ku­tyája a fizetésemelésre el ne mosolyodott volna. Hiába adta neki a hamuba sült pogácsát is, pillanatok alatt lenyelte, mintT az állomási telefonfülke a forintot és utána még barátság- talanabbul pislogott. Már-már látta Kinizsi, hogy ide csak akkor jut be, ha va­lami csoda történik. Sose hitt a csodákban, de az most bekö­vetkezett. Alig állt fél órát, megérkezett a tanító. Az radi- I kálisan intézte el a dolgot. Rá­mordult a kutyára: — Lódulj innét Idebenem- gyüsz, mert hozzád vágom a ke­rekeskutat! Az Idebenemgyüsz nevű ku­tya — látván a helyzet komoly­ságát — eloldalgott és így Ki­nizsi beléphetett. Egy óra múlva újra az ország­úton volt. Törődöttnek érezte magát, pe­dig még hosszú gyaloglás állt előtte. De hát. nem tehetett mást, poroszkált tovább. Már jó délután volt, mikor újabb községtáblát lát: leánynevelő otthon. — Ahá! Itt van a leánynevelő­otthon. Na végre egy békésebb hely! Könnyen megtalálta az ott­hont, csak a lárma után kellett mennie. Nagyon óvatosan nyi­totta ki a kaput. Itt is végig­húzta kardját a kerítésen. Hasz­talan! Csak nem ugrott ki az eb. Lassan megbátorodott. A vé­gén már határozott léptekkel hatolt be a folyosóra. Nem lép­hetett többet, mint kettőt, máris nyakán volt az újabb Cerberus. A rémülettől valósággal meg­merevedett. A kutya akkora volt, mint egy közép fajta Ze- tor-traktor, és bekaphatta volna szőröstül, bőröstül, ha fel nem tűnik neki Kinizsi kucsmája, és azon kezdte a kosztolást. To­vább azonban nem jutott, mert szerencsére, előrontott egy pe­dagógus petrencerúddal és tá­vozásra beszélte rá a kutyát. Eredetileg itt akart éjszakáz­ni, de most már elment tőle a kedve. Csak el ebből a község­ből! Inkább újra nyakába vet­te az országutat és ballagott tovább. Alig másfél óra alatt beért a szomszéd községbe. Megnézte a jegyzékét és maga elé mormo­gott: — Innen se teszek egy lépést se! Most aztán könyörtelenül itt alszom már. Egészen fölélénk ölt. Szaporán szedte a lábait. Két asszony bal­lagott előtte. Nagyobbacska sül­dő disznót terelgettek maguk előtt. Alattomos, hosszú orrú állat volt, már messziről lerítt róla a gonoszság. A két asz- szony nagyon elmerült a terc­ierében, és így nem tudta meg­akadályozni a tragédiát. Egy kotlóstyúk csibéivel nagy ker- i regélés közben átszaladt a sül- I dő orra előtt. Az ocsmány jó- ! szág csak kinyúlt és egy pilla­nat alatt bekapott egy kopasz­nyakú csirkét. Az idősebbik asz- szony felsikoltott: — Oh, a nehézség jöjjön rád! Hát nem bakapta, mint a taní­tó kutyája a szakfelügyelőt. Kinizsinek valósággal megbé­nult a lába. Fölordított egyet, olyat, amire még a törökben is megfagyott volna a vér: — Na! Ahogy én kinézek! Megállj, Magyar Bálint. Már nem érdekelte semmi! Megfordult és útnak indult. Egész éjszaka rohant és másnap reggelre beért a táborba. Azon porosán, még a csizmáját se ! rázta le, berontott Magyar Bá­lint sátrába: — Igazad vagyon kenyeres­pajtásom! Igencsak könnyebb mesterség az törököt vagdalni, semmint vitézi életünket ebek harmincadjára vetni az peda­gógusok meglátogattatásakor. Ráadásul még nem is adnak ér­te veszélyességi pótdíjat! Szőllősy Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents