Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-26 / 148. szám
3 jMtumtmi tiopio Egyre jobban megvalósul a mezőgazdasági üzemek önállósága az országgyűlés vt-* tájában felszólalt Szabó -Mátyás, Baranya megyei képviselő te. Az alábbiakban részletesen közöljük Szabó elvtárs hozzászólását. Tisztelt Országgyűlési Engedjék meg, hogy röviden hozzászóljak az 1969. évi állami költségvetés végrehajtásáról előterjesztett beszámolóhoz. Ezen belül, különös tekintettel a mezőgazdaságot érintő kérdéscsoporthoz. Megállapíthatjuk, hogy az 1969. évi költségvetés, valamint a gazdasági tevékenység szabályozása egészében jól szolgálta a népgazdasági érde- ’ keket. A gazdaságirányítási reform legfontosabb érdeme a mezőgazdaságban talán abban jelölhető meg, hogy kedvező közgazdasági környezetet teremtett a mező- és élelmiszer gazdaság számára. Egyre jobban megvalósul a mezőgazdasági üzemek önállósága, nemcsak termelési, értékesítési, hanem pénzügyi vonalon is. Nőtt a termelékenység. Mint mezőgazdasági nagyüzem vezetője, nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy a közgazdasági szabályozás alapjában jól, a nép- gazdasági igények kielégítése felé sarkallja a mezőgazdasági üzemeket. Jobban mozgósították a mezőgazda- sági üzemeket terveik- végrehajtására, mint a korábbi tervutasításos rendszer. Kialakult egy egységes piaci verseny a mezőgazdasági üzemek terveik elkészítésénél, és általában az egész munkában körültekintőbbek, jobban alkalmazkodnak egyrészt a közgazdasági kör- ' nyezethez, másrészt a helyi adottságokhoz Baranya megyében az elmúlt évben a mezőgazdaság kiváló évet zárt. Az év folyamán előállított halmozott termelési érték a termelőszövetkezetek vonalán mintegy 12 százalékkal haladta meg az előző évit. Az állami gazdaságoknál ez a mutató magasabb. Megyénkben a fő növények átlagtermésében rekordot értünk el. A búzából 17,8 q kh, jók a terméseredmények kukoricából, holdanként 26 q/kh, burgonyából pedig 71 q/kh átlagtermést értünk el. Az elért eredmények alapján megyénk mezőgazdaságában is a modem agrotechnika alkalmazása volt a jellemző. A múlt esztendőben a mezőgazdasági terület 41 százalékán folyt vegyszeres gyomirtás. Tovább nőtt a műtrágyafelhasználás. Ez évben mintegy 05—90 kg vegyes műtrágya hatóanyag jut 1 kh-ra. Foszforból és káliból nem tudják az igényeket kielégíteni. Az átlagtermések növekedését elősegítette a nagyhozamú intenzív búza és kukorica- fajták széleskörű elterjedése, amelynek kedveztek a megye éghajlati viszonyai is. Baranya termelőszövetkezeteiben 1969. évben az ösz- szes árbevételek mintegy 25 százalékát a segéd és melléküzemágak adták. Ezt helyes ■továbbra is támogatni, de külön érdemes felfigyelni arra, hogy több helyen az nem a tagság arányosabb, egyenletesebb foglalkoztatásán alapul, hanem alkalmazottak , foglalkoztatásán. Ez feszültséget okoz tsz-en belül, meg azon kívül is. CSak röviden szeretnék utalni a zöldségtermelés helyzetére. A vetésterület nálunk évről-évre csökken. Ennek okát én, mint tsz-el- nök részben az alacsony anyagi, műszaki ellátottság-. ban, és az ebből adódó, alacsony jövedelmezőség szintjében látom. Szükségesnek tartom, hogy a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemek törekedjenek arra, hogy a zöldségtermelést is korszerű gépekkel lássák el. Ennek következménye, hogy a zöldségtermelés gazdaságosabb lesz. Itt kívánom megemlí- jeaL, hogy Baranya megyében a zöldségtermeléssel túlsúlyban a termelőszövetkezetek foglalkoznak. Ugyanakkor az állami gazdaságok, ahol az anyagi, műszaki fel- készültség jóval magasabb, zöldségtermesztéssel alig foglalkoznak. Az állattenyésztés területén is van bizonyos ered- i mény. A baromfi ágazatban j dinamikus és gyors a fejlő- I dés. Mint ahogy a beszámolóban is hallottuk, a szarvasmarha, sertés és juh tekintetében lényegesen kedvezőtlenebb a helyzet. Ebben közrejátszik több tényező, anyagi, technikai ellátottság, melyek az alacsonyabb jövedelmezőséget okozzák. A szarvasmarha-állomány és ezen belül a tehénlétszám fokozatosan csökken. Mig 1961-ben a megye szarvas- marha létszáma 107 ezer volt, addig az idei év tavaszára lecsökkent 95 500-ra. Ezen belül a tehénlétszám is ilyen arányban csökken. A szarvasmarha létszám, Jia egyes szektorok szerint vizsgáljuk, azt a megállapítást tehetjük, hogy a csökkenés minden termelési szektorra vonatkozik. Sajnos, a csökkenés leggyorsabb a háztáji gazdaságokban. A szarvasmarha és sertéságazat fejlesztését szolgálja az elmúlt év őszén megjelent kormányintézkedés, mely a hús és tej fel- vásárlási órát felemelte, a termelőérdekeltségét növelte. Így javul a gazdaságosságunk és tapasztalataink szerint bizonyos mértékben nőtt a termelési kedv is. Ezt főleg a háztáji gazdaságokban tapasztaljuk, főleg a sertés vonatkozásában. A mezőgazdasági üzemek jövedelme, nyereségei a megyében minden szektorban meghaladták a termelésnövekedés ütemét. Következésképpen növekedett mind a felhalmozásra, mind a személyes jövedelemre fordított mennyiség. A képződött jövedelem felhasználása helyes arányban alakult, mert a felhalmozásra fordított arány 26 százalék, míg a személyes jövedelem kisebb arányú, mintegy 8—10 százalék. A mezőgazdasági üzemek beruházási tevékenységére az állami támogatás és annak mértéke döntő befolyást gyakorolt. Jelentős mértékben nőtt a beruházási kedv. Szinte úgy mondhatnánk, hogy e téren kielégítetlen kereslet volt és van, amely az elmúlt évben folyó áron közel kétszeresére nőtt. A beruházás szerkezetének alakulása kedvezőtlen a gépi beruházások szempontjából, annak ellenére, hogy a termelőszövetkezetek gépparkjának mintegy 50—60 százaléka korszerűtlen, amortizálódott és erkölcsileg is kopott. Az elmúlt évben és az előttiben még annyi gépet sem vásároltak a mezőgazdasági üzemek, mint ameny- nyit kiselejteztek. Ez évben már növekedett a gépvásárlási igény. Ez a helyzet már egyre jobban érezteti hatását a mezőgazdasági munkák időben és jó minőségben történő elvégzésében, de azt tapasztaljuk, hogy az igények kielégítésére sem a gépgyártásunk, sem a kereskedelem nem készült fel eléggé. Sok jót nem mondhatok az alkatrészellátásról sem. A jelzett ipari cikkek áremelkedését éreztük s az a mezőgazdasági építkezéseknél a 25—30 százalékos növekedést is meghaladta. Néhány szót még a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekről. A megyénkben a tsz-ek egynegyede mostoha körülmények között gazdálkodik. Ezek állami támogatást kapnak alapdotáció vagy árkiegészítés formájában. Az én véleményem az és a megyei tapasztalatok is azt mutatják, hogy az árkiegé- szítéses dotáció jobban megfelel a célnak, mint az alapdotáció- Jobban ösztönöz a I termelésre, ezért véleményem szerint érdemes lenne a dotáció rendszerét felülvizsgálni és a jobban bevált módszert továbbfejleszteni. A mezőgazdaság 1970. évi kilátásairól szabad legyen pár szóval említést tenni. A hosszú tél és a késői kitavaszodás miatt a növénytermesztés kilátásai kedvezőtlenebbek az 1969. évinél. Ismeretes az őszi vetések károsodása, főleg a nagyhozamú intenzív búzáknál mutatkozó téli kiritkulás. Ugyanakkor az őszi mélyszántás megyénkben egyharmad részben nem lett befejezve, mely a késő kitavaszodás folytán megkésve, és minőségében sem lett megfelelően elvégezve. Igaz ugyan, hogy még a kedvező időjárás kialakulása kilátásainkat javíthatja. Tíz év, hárommillió ember Jubileumra készül a Mecseki Kulturpark Hogyan kell okosan kirándulni? — Kiállítások és biológiai keresztre j tvény Ezek után, mivel több észrevételt tettem, befejezésül még annyit, hogy mint termelő megemlítsem azt, hogy a termelők nem kaptak annyi elismerést az 1969. évi eredményeik után, mint a mezőgazdasági üzemek által megtermelt árukat felvásárló, közvetítő, vagy értékesítő vállalatok és üzemek. Érdemes e tényre is felfigyelni. Mindezekkel együtt az országgyűlés elé terjesztett 1969. évi költségvetés teljesítéséről, az ezzel öszefüggő jelentésekkel egyetértek, magam és a megyei képviselőcsoport nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. A tízéves jubileumát ünneplő Mecseki Kulturpark egyik leglátogatottabb létesítménye az elvarázsolt kastély. Alig több, mint egy évtizede ‘még csak határozat volt, amely a Pécsi városi Tanácson a 88/1959 számot viselte, — akkor döntött a végrehajtó bizottság egy, a Mecsekben létesítendő, kul- túrpark építéséről. Tíz esztendő alatt hárommillió embernek szereztek kellemes órákat, nyújtottak játék- és szórakozási lehetőségeket, ebben a pihentető környezetű parkban. Talán a számok is mondanak valamit: a nyitás éve óta megháromszorozódott az Állatkert lakóinak a száma, — és legalább kétszer annyi játék Gépkocsik, 12-es számmal „Ezt csak emberségből lehet csinálni. íí Csongrád, 1970. június 24. (Nyugodtan hallgatjuk a híreket: ha csekély rnérték- ben is, de apadnak a folyók. Az árvízvédelemről szóló tudósítások lassan a második helyre szorulnak a hírek „protokolljában”. A küzdelem azonban nem fejeződött be.) Csongrád főterére a régi és az új merész keveredése a' jellemző, — és egy idő óta az a pécsi gépkocsisor, amely minden este felsorakozik a téren, hogy hajnalban, a legfrissebb csongrádi polgárnál is korábban újra a gátra induljon. Erősíteni, vastagítani kell a töltést, hogy a lassan erejét veszítő víz még mindig hihetetlenül nagy nyomásának ellent tudjon állni. A város mindebből semmit sem vesz észre, a — veszélyt legfeljebb az itt szorgoskodó idegenek, „ár- vízvédelem” feliratú gépkocsik jelzik számukra. Az arra járók megnézik a főtéren állomásozó műhelykocsi körül dolgozó olajos embereket, — aztán sietnek tovább a dolgukra. A szerelőknek nincs idejük nézelődni, — pedig milyen jó lenne, hiszen sok csinos lány sétál az utcán —, de a gépkocsik az elmúlt hónap alatt nagyon meg lettek dolgoztatva, mindig akad javítanivaló a huszonhárom ZIL körül. — Bizisten, ha hazamegyek nem fognak megismerni a gyerekeim, csak néznek majd, ki ez az idegen, aki hozzánk jött, — mondja Kálmán Jenő, a 12. AKÖV mohácsi részlegének gépkocsivezetője — Mikor jött el otthonról? — Május tizenötödikén indultunk Tunyogmatolcsra. Aztán jöttünk szépen lefelé a vízzel együtt, hol itt, hol ott volt ránk szükség. Most Csongrádon, — de nagyon remélem, hogy nem tart sokáig. Haza kell mennem, muszáj hazamennem. Egykettőre körülveszik Gyimóthy Lászlót, a 12-es AKÖV árvízvédelmi összekötőjét, aki Szegedről tartja a kapcsolatot a környéken dolgozó pécsi gépkocsivezetőkkel, — irányítja őket, intézi ügyes bajos dolgaikat. Úgy fogadják, mintha otthonról, Pécsről jött volna, hiszen mindig tud valami újságot mondani, tolmácsolja a hazulról érkező híreket, olykor levelet, csomagot is hoz. Néha megkérik: nézze már meg, hogy van az asz- szony, amikor eljöttek, már nem sok ideje volt vissza a szülésig, — jó lenne tudni, mi van vele, — érdeklődje már meg, hogy van a gyerek, telefonáljon az asszonynak, hogy semmi baj... és így tovább. Az első és legfontosabb kérdésük mindig ez: mikor mehetünk haza? Választ csak feltételes módban lehet adni: sokan hazajöttek már, és ha itt elkészül a töltés, — ha közben nem lesz probléma valahol ..., szóval' legfeljebb enyit. Biztatás ez is, nem lehet már messze az idő, amikor megkapják az utasítást: irány haza. Azt mondják, most már jobb a szállás. A főtéren laknak a gépkocsikkal szemben az iskolában. Nem éppen ideális hely, annyi a bolha, hogy reggelre vörösre mart testtel ébrednek fel, — de mégis jobb, mint a gépkocsiban aludni. Csinálták ezt is, a nagy vész idején, amikor mindenkinek a kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy megfelelő szállást biztosítson. Meg aztán nem is nagyon kellett szállás, mert az tudvalevőleg azért van, hogy pihenjenek az emberek. Arra pedig ritkán volt idő, nem egyszer huszonnégy-harminchat órát töltöttek a volán mellett egyfolytában. Aztán egy kis szundítás, és gyerünk újra kezdeni. És nagyon vigyázni, hogy az átkozottul rossz talajon, a gáton vagy az úton, sokszor éjszaka, hajtás közben, ne történjen semmi baj. Nem történt semmi. — Egyszer haza szerettem volna menni. A pesti járatra nem vett fel a kalauz, azt mondta nem érvényes az a szabadjegy, ami nekem van. Majdnem megvertem, amikor azt mondta, hogy az árvíz őket nem érdekli. Akkor épp egy hónapja nem voltam otthon. Ahogy ők mondják, most kényelmes munkaidőben dolgoznak. Reggel négytől este ötig, hatig,' mikor1 hogy jön. Tizenöt, tizenhét óra. Kiszed belőlük mindent. — Szoktunk ám mozit is nézni. Tessék csak megfordulni, itt a hátunk mögött az a sárga épület. Szóval a^t szoktuk nézni. Nem mondom, jó lenne tudni, hogyan is néz ki belülről... Szűcs László zagyvarékási árvízvédelmi szállítási vezető, kis híján fegyelmit kapott a pécsi gépkocsivezetők miatt. Az oszlop egy része ott dolgozott, s ő utasítást kapott, hogy négy kocsit vezényeljen át Tiszaugra, ahol szintén pécsiek dolgoztak. Nagyon vonakodva, és csak egy nappal később hajtotta végre az utasítást: annyira jól dolgoztak a pécsiek, hogy szívesebben adott volna inkább tíz kocsit a más vidékről valók közül. „Ilyen haj- tós társasággal még nem dolgoztam”, — mondta, és igyekezett még egy napig ott tartani őket... Akadnak gépkocsivezető kollegák — az ország szinte minden részéből dolgoznak itt, — akik ném nagyon szívelik a pécsieket. „Megőrültek ezek? Nem volt elég eddig? fgy hajtani, amikqr órabérben dolgozunk?” Órabérben dolgoznak. Farkas Károlynak elromlott a gépkocsija, jól benne voltak már a délelőttben, amikor elkészültek vele a szerelők. Mire a többiek végeztek, behozta őket. Nem virtusból. „Ezt már csak embérségből lehet csinálni, parancsra nem megy. Higgye el, mi nagyon sokat láttunk az elmúlt másfél hónap alatt...” D. Kónya József van a Vidámparkban mint tíz év előtt. Már nyomdában van egy kiadványuk, — biológiai tárgyú keresztrejtvény, amelyet a gyerekeknek szántak. Megfejtéséhez állat- és növényföldrajzi ismeretekre lesz szükség, de az sem árt, ha az állat-élettant tanulmányozzák a rejtvénykedvelők. Persze nem nagy ördöngösség az egész, — csak néhányszor el kell látogatni az állatkertbe... A helyes megfejtők között a jubileum napján — augusztus 20-án — jutalmakat sorsolnak ki. Három kiállítást is t nek, anyagát a KultúfpSrk által, kiírt jubileumi pályázatra beérkezett gyermekrajzok, fényképek legjobbjai alkotják majd. Hirdettek a középiskolások számára irodalmi pályázatot is, — a gyerekeknek az állatkerti élményeikről, az ott tapasztaltakról kell beszámolni, — ha jól meggondoljuk — nem is könnyű téma. Egy másik kiállításon a Kulturpark mutatkozik majd be, dokumentálva a tíz esztendő eseményeit, eredményeit, a kultúrpark gyarapodását. A plakátkiállítást Budapestről hozzák, — láthatjuk majd a legszebb, legérdekesebb állatkerti témájú plakátokat, amelyeket a föld legkülönbözőbb országaiban nyomtak. Nemcsak Pécsről és környékéről, az ország majd minden részéből jönnek ide diákok, programjukban természetesen nem , hiányozhat a kultúrpark megtekintése. Mivel a kirándulások nagy része tanulmányi jellegű, nem közömbös, mikor jönnek a gyerekek, mit látnak és milyen ismeretekkel távoznak az állatkertből. Ennek érdekében indítanak majd egy ankétsorozatot, amely keretében a biológia-oktatás korszerűsítéséről, az „élő látnivalók” jobb felhasználásáról, — és többek között arról is szó lesz, hogyan kell okosan megszervezni egy kirándulást. .. A pécsi iskolákban szeptember—októberben biológiai vetélkedőket rendeznek, s tovább folytatják a tavaly már jól bevált módszert: iskolai óra keretében élő biológa órákat tartanak az állatkertben. A jubileum napjára elkészül az új játék, a vitorlázó, az ünnepség keretében rendezik meg a beat zenekarok második találkozóját, amelyen a Mecsek Kupáért muzsikálhatnak a fiatalok. És egy jubileumi „ajándék”: tudományos filmet forgatnak — egy erre a célra készítendő speciális medencében — az állatkert egyik büszkeségéről: a vidra párról.
