Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-19 / 142. szám

um június ti Btmanttm nat»i» 3 Napirenden a kiskerttulajdonosok % nöyényyédőszer ellátása Sellyén megkezdték a dekás kiszerelést — A nagykereskedelem társakat keres — Legyen Pécsett is növényvédőszer szaküzlet Gyűlik a forint Jó szívvel adják Pénz, bútor, ruhanemű az árvízkárosultaknak „Fogadják el tülem is, nekik szántam...“ Amióta a falusi boltok egy részében megszüntették a mérgező növényvédőszerek árusítását — egészségre ár­talmas vegyszereket csak méregraktárral rendelkező boltokban, méregkamra ke­zelő szakvizsgát tett eladók árusíthatnak — azóta a vi­dékiek is Pécsre jönnek nö­vényvédőszert vásárolni. A növényvédőszereket árusító pécsi boltok vevőforgalma érezhetően megnőtt, foko­zottan vonatkozik ez a vá­ros és a megye — egyet­len vetőmagboltjára, ahol a forgalom 35—40 százaléka növényvédőszer értékesítés­ből származik. A vevőkör, amely 100 százalékban a háztáji és kiskert-tulajdono­sokból tevődik össze, már amúgy is rég kinőtte ezt a Bajcsy-Zsilinszky úti üzle­tet Pécsnél kisebb városók is rendelkeznek már korsze­rű magbolttal, sőt önálló nö­vényvédőszer szaküzletteL Annak ellenére, hogy a nagykereskedelem raktárai tele vannak, az AGROKER az összes forgalomban lévő régebbi és legújabb növény­védőszerrel rendelkezik, ezeknek csak egy töredéke jut el a kisfogyasztóhoz, le­számítva azokat az igen erős mérgeket, amelyek kiske­reskedelmi forgalmazása ti­los. Két év múlva ezt is lebontják A legnagyobb panasz az, hogy a kiskereskedelem nem rendeli meg a legújabb, az újságokban reklámozott sze­reket illetve, ha meg is ren­deli, többnyire kilón felüli kiszerelésben. Lapunk ál­landó növényvédő rovatá­ban nemrég dr. Varga Ist­ván, 16 féle növényvédő­szert sorolt fel, illetve aján­lott az aktuális védekezések elvégzéséhez. Csak mintegy próbaképpen érdeklődtünk a vetőmagboltban, s kiderült, hogy a tizenhatból tíz nem kapható, s ami van, az is egy kivételével mind kilós kiszerelésben. A nagyon ke­resett Flivol E ára literen­ként 75 forint vagy a BI— S8-as még ennél is drágább, 81 forint 50 fillér, mindkét x'édekezőszert a Foszfothion- hoz hasonlóan szívesebben megvennék decis kiszere­lésben a kistermelők. A bolt kirakatában és pol­cain ugyan jutna hely, ha nem is túl sok a növény­védőszereknek, de nem te­szik ki, mert Meláth Lajos boltvezető szerint e mérgek zömét méregkamrában illet­ve szekrényben kell tartani. A raktár viszont kicsi, egy kisméretű szekrényben tart­ják az erős mérgeket, az egyéb fajtákat a polcokon vetőmagtasakokkal vegye­sen. Az üzlet vezetője szem­mel láthatólag nem lelkese­dik azért a gondolatért, hogy a bolton belül egy külön nö­vényvédőszer részleget indít­sanak be az AGROKER-rel közösen. A legfőbb érve az, hogy azt ide nem érdemes befektetni, mert a házat szanálták s a boltot két éven belül le fogják bontani, hogy hová költöznek? Azt még senki nem tudja. Az AGROKER áldozna rá Az AGROKER már há­rom évvel ezelőtt kezdemé­nyezte egy növényvédőszer szaküzlet megnyitását Pé­csett, de az ügy üzlethelyi­ség és raktárhiányon bukott meg. A vállalatnak jelenleg is rendelkezésre áll bizonyos pénzösszeg, ezzel azonban csak akkor lehetne kezdeni valamit, ha a kiskereskedel­mi vállalat és az ÁFÉSZ is a zsebébe nyúlna. S valóban, ennek helyet' is lehet adni, hogy a kis vevők, a házi herttulajdonosok ellátása nem kizárólag az AGRO­KER dolga. Figyelmet érde­mel, ha a problémát nem is oldja meg, az a lépés, amit a vállalat a pécsi ÁFÉSZ- szel közösen tett meg, ami­kor kb. egy hónappal ezelőtt bevezették az ÁFÉSZ vető­magboltjában a bizományosi rendszert Az AGROKER most a növényvédőszerek viszonylag széles skáláját helyezi ki bizományba a boltba anélkül, hogy ez bár­milyen anyagi megterhelést jelentene az üzletnek. Ez eredményezett némi válasz­tékbővítést, de ezt a rend­szert az AGROKER nem akarja a többi boltokra is kiterjeszteni, pusztán az AFÉSZ-t, mint régi jó part­nerét részesítette ebben az előnyben. Mindez azonban hangsúlyozzuk, nem elég. A sellyei Vegyi Ktsz jó példája A dolgokban érdekelt szervek közül úgylátszik leg­inkább a sellyei Vegyianyag- és Kiszerelő Ktsz viseli szí­vén a kiskerttulajdonosok, a sok ezer baranyai — és nem baranyai — kisfogyasztó el­látásának ügyét A napokban kezdték meg 6000 darab 2—3 dekás tasak bemérését, csomagolását s ebben a szériában egyelőre 75 000 tasakot töltenek meg. A tasakokba 10 liter oldat­hoz szükséges növényvédő­Afló görnyedve ül a lyuk­ban. Leemgedi a fejszét — hangosat kiált: 19-es csapat figyelem! — Üzemvezető elvtárs je­lentem, a csapat létszáma öt fő. Egy oktató és négy má­sodéves tanuló. Jelenleg ezen a vágat vágatkeresztezés ... Kissé megcsuklik a hangja. Az oktató segít. A beszéd még nehezen megy, de mire az első hűségjutalmat meg­kapja, azzal sem lesz baj. A szabályosan egymás mellé helyezett gerendák, jól záró ácsölatok, már most sejtetik: szép és időtálló lesz a vágat­keresztezés. Orromba csap a bánya le­heleté. A korhadó fa szaga keveredik a mozdonyok ki- puffogó gázával, a vas és olaj illatával. A biztosítás: faácsod|itak, TH — másutt idomtégla. Vasút kaparok, gumiszalagak. Valahonnét egy fejtőkalapács hangja dü­börög végig a vágaton. Min­den ugyanúgy, mint egy iga­zi, nagy bányában. Mégis érzem, hogy ez csak amo­lyan tanuló bánya: tanbá­nya, Komlón, az Amna-ak- nán. Talán mert egyetlen in­dulatos kiáltást sem hallok? Vagy az ácsolatok olyan pre­cízen vannak összeillesztve, mint a tankönyvek rajzain? A víz szabályosan kiképzett csorgában csörgedezik, a sí­nek között akár félcipőben is száraz lábbal járhatnék. De leginkább a katonás rend ragad meg. A biztosító anya­gok szabályos máglyában, se­hol egy eldobott papír, fada­rab. Egy kissé üres a bánya. Csak a másodévesek dolgoz­nak. A III. osztály már, a szakmunkás vizsgára készül. Az elsősök pedig csak heti egy napra jönnek a bányá­ba. Amúgy sem túl magas a létszám. Zoboki Béla üzem­vezető az elmúlt évek ér­dektelenségére panaszkodik: — A hatvanas évek első öt esztendejében minden év­ben 170 körüli létszámot is­koláztunk be. Aztán 1966- ban egyszerre jelentkezett a bányászait körüli bdzonyta­szer kombinációk kerülnek, háromféle szerből állították ezt össze a szakemeberek, háromféle változatban, házi­kertek, szőlők, gyümölcsfák védelmére. Egy dobozba hát tasakot tesznek. Az így előre elkészített keverékek egy hét múlva már kaphatók a boltokban, reméljük Pécsett is. Mivel a piackutatás nagy keresletfelfutást jelez, a ktsz egy, a Budapesti Ipari Vá­sáron bemutatott töltő és címkéző automatát kíván beszerezni. Vagyis érdemes­nek látják mintegy egymil­lió forintos fejlesztéssel be­rendezkedni a kistermelők ellátására. Tehát van Magyarorszá­gon és Baranyában is ele­gendő mennyiségű és válasz­tékú növényvédőszer, most már akadt vállalkozó, aki megoldja a kiszerelés idáig krónikusnak mondható problémáját, csak lassan bolt nem lesz, ahol a vevő meg is vásárolhatja. Átme­netileg talán a mostaninál jobban ki lehetne használni a Vetőmagbolt kapacitását. Az AGROKER nyújtotta kedvezőbb lehetőségek kö­zött bátrabban rendelhetik meg az új szereket is, nem kell attól tartani, hogy a nyakukon marad. Kíván­csian várjuk, hogy a sellyei ktsz újdonságaival például mikor találkozunk a pécsi vetőmagboltban, és azokban a háztartási boltokban, ahol ezeket a cikkekét árusítják. — Rné — lanság: mindössze 71 gyerek akart vájár szakmát tanulni. A mostani végzős osztály a mélypont. Az idén mindössze 31 tanulónk tesz vizsgát. ősszel már többen jönnek. Csak nálunk 65—70 gyerek beiskolázására számítunk. Sajnos nemcsak a kevés je­lentkező a baj, hanem a je­lentkezők közül is sokan le­morzsolódnak az orvosi vizs­gán. • Kora tavasszal a Mecseki Szénbányák személyzeti osz­tályán láttam egy felmérést, amely szerint bányászszülőik gyerekei alig-alig jelentkez­tek bányásznak. Hát akkor kik jönnek? Találomra meg­kérdezek két fiút: Tibold Zoltán apja Kossuth-bányán volt vájár, most is ott dol­gozik, de egészsége megrom­lott, könnyebb munkára tet­ték. A gyerek szobafestő akart lenni — nem vették fel. — Nem is bánom. Én is Kossuth-bányára szeretnék majd kerülni, nagyapám, apám is ott dolgoztak.., Dukics Sándor távolabbról került a bányába. Mária- gyűdön élnek a szülei. Apja a terményforgalminái dolgo­zik — ő viszont kicsi gye­rekkora óta bányász szere­tett volna lenni. Mindketten közepes tanu­lók voltak az általános isko­lában, most jórendűek. Per­sze érdemes tanulni, hiszen a közepes és annál jobb ta­nulók a III. évben már tel­jesítménybérben dolgoznak. S ha már a teljesítmény­bérezést megemlítettük, el kell mondani, hogy ez a tan­bánya nemcsak vájárokat ne­vel, hanem embereket is. A tanbánya évente 25 ezer ton­na szenet termel és ad el a Mecseki Szénbányáknak. Ezért 8 millió forint körüli összeget kap. További 3 mil­liót az állam dotációként ad az oktatásért. Még egy szám: a tanbánya évi 12 millió fo­rintért tudja biztosítani a működését. Tehát szinte ön­magukat tartják eh Persze Magyar sikerek a nemzetközi vásárokon Négy világrészben lezajlot­tak az első félév nemzetközi vásárai, amelyeken hazánk képviseltette magát. Az első félévben 12 kül­földi vásáron állították ki hazánk produktumait. A ma­gyar ipar számára a leg­nagyobb külföldi vásár ezút­tal is a lipcsei volt, ahol 33 külkereskedelmi vállala­tunk 120 millió rubeles ex­port-import üzletet kötött. Igen jelentős üzleti ered­ményeket értek el Poznan­ban is. A frankfurti vásáron majd­nem egymillió nyugatnémet márka értékű árut a hely­színen eladtak. A friedrich- shafeni nemzetközi élelmi­szerkiállítás egyik slágere a magyar konzerv volt, amely­ből 1.8 millió nyugatnémet márka értékű kelt el. A milánói és a kairói vá­sáron azelőtt csupán infor­mációs irodája volt Magyar- országnak, most 530, illetve 1000 négyzetméteren állítot­ták ki iparunk termékeit. — Kairóban magyar geodéziai műszerek eladásáról írtak alá megállapodást. Az oszakai vásáron, ahol utoljára 1963-ban vettünk részt, az egyik japán cég megvásárolta a Kendery- féle korróziógátló szer talál­mányát. Ecuador fővárosá­ban, Guitóban Magyarország az idén első ízben rendezett önálló kiállítást. A bemuta­tott orvosi műszereket az ecuadori kereskedők azonnal megvásárolták. azért a Mecseki Szénbányák atyáSkodása sokat számít, de a gyerekekben feltétlenül ki­alakulhat egy érzés: magunk­nak dolgozunk. Az üzemve­zető irodájában: bánya-lég- vezetési térkép, szabad szom­batos munkarend naptára és az üzem gazdasági tevékeny­sége. Akár a nagy bányák­ban. Még néhány adat: a ta­nulók az első évtől kezdő­dően 30, a következő eszten­dőben 60, az utolsóban pe­dig fokozatosan év végére* a felnőtt norma szerint dol­goznak. Műszaki fejlesztés? Mint a termelő üzemekben: modem kisgépek, fémtámok. • A TH-vasat négyen eme­lik a helyére. Áz oktató szinte minden mozdulatukra ügyelve óvja őket: csak las­san, óvatosan. A gyerekek ügyesen illesztik össze a va­sakat. Az oktató pedig meg­könnyebbülten fordul el. Nem irigylésre méltó a fej­tési csapatvezető dolga sem. Igaz, itt nem jóvátehetetlen hiba, ha néhány csille szén­nel kevesebbet termel a fej* tés. Az viszont igaz, hogy a gyerekek hajszála sem gör­bülhet meg. Nincs is baleset. Esetleg a szerszám okoz né­hányat, amikor még nem szokták meg a sötétet, szűk helyet Az oktatók régi vájárok, többen technikusok. Az üzemvezető szeretné, ha va­lamennyien technikusok len­nének, és életkorban közel lennének a tanulókhoz. Job­ban megértenék egymást, no de amint látom, megértésben most nincs hiba. Van­nak néhányan, akik itt vol­tak tanulók, sőt Szlavek Zol­tán apja itt dolgozott Anna- aknán, ő maga itt volt tanu­ló, most pedig öccse kapja rövidesen itt a vájár-bizo­nyítványát. — Izgatott a gyerek — a vizsgával bizonyára nem lesz hiba, inkább attól fél, ho­gyan fogadják majd az üzemben — mondja. — Nálunk három éven ke­resztül tanulóként, a legna­gyobb figyelmességgel foglal­koztunk velük — mondja az Segít az egész ország. Az önkéntes felajánlások összegyűjtésében Pécsett mintegy százan — a Haza­fias Népfront, a Vöröskereszt és a Nőtanács aktívái — te­vékenykednek. Mit tapasztal­nak, mit mondanak az em­berek, amikor a gyűjtőpárok kopogtatnak lakásuk ajtaján? — erről beszélgettünk Mol­nár Imrénével, a belvárosi Nőtanács tájával, Perecz Jó­zseffel, a Vöröskereszt ak­tívájával és Gombor József­fel, a Hazafias Népfront rácvárosi titkárával. Mind­hármuk gyűjtőívén több ezer forint adomány szerepel. — Szívesen vállaltuk a feladatot, mi is együttér­zőnk az árvízkárosultakkal — mondja Molnár Imréné. — Jól túdjuk, hogy az üze­mi, vállalati, intézményi és más dolgozók munkahelyei­ken már megtették felaján­lásaikat. Mi a nyugdíjaso­kat, háziasszonyokat és azo­kat kerestük fel, akiknek nincs munkahelyük, de mégis adakozni kívánnak. Általá­ban mindenütt szívesen fo­gadtak bennünket, nem egy­szer "meghatott bennünket az az önzetlenség és segíteni- akarás, amelyet tapasztal­tunk. A Toldi utcában pél­dául egy nyugdíjas bácsi — tudom, nem nagy a nyug­díja — 300 forintot írt a gyűjtőívre. — Nem hiányzik majd ez a pénz a kis nyugdíjból? — kérdeztem. — Jól meggon­dolta? üzemvezető — a nagy bá­nyában ez csaknem lehetet­len. Ki tudja, van-e erejük megszokni az idegen környe­zetet? Sajnos, tapasztalat, hogy rövid idő után többen is leszámolnak. Az pedig kü­lönösen nem jó dolog, hogy a vizsga másnapján munká­ba kell állniuk. • Az új tanulók között na­gyon sok az állami gondo­zott gyerek. Nekik különösen szükségük van a barátságra, szeretetre. Karácsonykor va­lamennyien kaptak egy-egy szép inget. Kigazdálkodta a tanbánya. Most tervbe vet­ték, hogy az üzem szocialista brigádjai patronálják a gye­rekeket és a szünetekben, más ünnepeikkor hazaviszik őket. Még jó mélyen az akná­ban a kas, de már látszik néhány világos csík. Kisütött a nap. Amikor az aknaház­ból kilépek, a domboldalon óriási vastomyokat látok. Nagyon közel van egymás­hoz a gyerekek bányája és az óriás: Zobák. — Igen, jól meggondoltam — válaszolta és mintha kis­sé meg is sértődött volna a kérdésemre. Az egyik lakásban bútort ajánlottak fel. Nem valami használhatatlant hanem szép, új rekamiét. Egyik-másik la­kásban kinyitották a szek­rényajtót: — Szegény férjem ruhái voltak — mondta az idős özvegyasszony, — nem kell már, mind felajánlom. Több öltöny szép ruha, cipők, fe­hérneműk álltak a szekrény­ben. Hasonló segítőkészséget ta­pasztaltam én is — mondja Perecz József. Egy idős asz- szony, . 560 forint nyugdíja van, 200 forintot adott. i — Nem lesz ez sok? — kérdeztem tőle. — Nem, — mondta hatá­rozottan. — Én ezt a pénzt nekik szántam és már vár­tam is magukat, hogy ad­hassak. Igaz, nem sok helyütt, de szereztem más tapasztalato­kat is. Jól ismerem őket. Autójuk van, üdülőjük Har­kányban, gyermektelen há­zaspár. Még be sem engedett a lakásba, a küszöbről tár­gyalt velünk. Tárgyalt? „Én egy tyónapja mentem nyug­díjba, engem már nem ér­dekel az ügy” — mondta és ezzel becsukta az ajtót. Még azt sem tudtam köszönésül mondani, hogy áldás, békes­ség. Gombor József kiveszi ak­tatáskájából a „Köszönet a segítségért” feliratú gyűjtő­íveket, mutatja a sok nevet, mellette az összegeket, 10, 20, 100, 200 forint felaján­lásokat. — Szombaton este már lezártam a gyűjtőívet, ami­kor kopogtattak a lakájo­mon. Egy idős nénike Vtílt. — Jaj lelkem, mikor a mi házunkba járt, én nem vol­tam otthon, így hát elhoz­tam ezt a kis pénzt, fogadja már el — mondta és egy százast nyújtott át. Gyűjtő- utamon hallottam: a patacsi kultúrházban halászleves va­csorát rendeznek, felülfizeté- seket elfogadnak a résztve­vőktől és az így összegyűlt plusz összeget az árvízkáro­sultaknak adják. G.F. Megkezdődött a gyermeküdültetés a Balatonon Csütörtökön megkezdődött a gyermeküdültetés a Bala­ton déli partján. A SZOT gyermeküdülőit Balatonmá- rián, Balatonbogláron, Bala- tonlellén, Zamárdiban és Szántódon több mint ezeröt­száz gyermek vette birtoká­ba, akiket mindenütt ünne­pélyesen fogadtak öt váltás­ban, csaknem 10 ezer gyer­mek élvezheti majd a nyár örömeit a magyar tenger déli partján. Lombosi Jenő A Szigetvári Cipőgyár nagyarányú rekonstrukciós munkálatai új szakaszához érkeztek. A gyártóüzemrész szomszédságában megkezd­ték az Irodaépület és raktáregység építését. A gyártóüzemrész épületében a szakipari munkákat végzik. Gyerekek bányája « A 1

Next

/
Thumbnails
Contents