Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

W70. május 10. nxmttnttm ndtn«' 3 Három és (é! millió forint védekezésre Megszűnt a belvízveszély — Baranyában jelenleg csupán 800 katasztrális hol­don van belvíz, igen szét- szói'tan — a Dráva mentén és Mohács térségében — egy-, öt-, tízholdas foltokban. Eb­ből szántó- és vetésterületet nem tartunk számon, rét és legelő 500 kh, egyéb műve­letlen terület pedig 300 hold — mondotta tájékoztatójá­ban Polohn István, a Dél­dunántúli Vízügyi Igazgató­ság vízrendészeti és vízhasz­nosítási osztályának vezetője, aki az alábbiakban vázolta az idei belvízhelyzetet. Megyénkben ebben az esz­tendőben jóval nagyobb te­rületet öntött el a belvíz, mint az elmúlt évben. Ta­valy 5400 katasztrális holdon volt összefüggő vízterület, míg az idén, február máso­dik felében mérték a 7200- as maximumot. A védekezés a vizek szivattyús, illetve gravitációs elvezetéséből állt. A veszélyeztetett területe­ken a vízügy hat stabil szi­vattyútelepet és kilenc pro­vizórikus szivattyút működ­tetett — többek között Fel- sőszentmártonban, Endrőcön, Okorágon, Sellyén és Tésen- fán. Átlagosan száznegyven fő volt állandó készültség­ben, de csúcsidőben ez _a szám kétszázra rúgott A mű­szaki szaktanácsadók, mér­nökök tíz gépkocsival járták a megyét, irányították a munkálatokat A mezőgazda- sági üzemeket mindenkor el­látták szaktanácsadással. Saj­nos az ősszel eltömődött víz­levezető csatornák kitisztítá­sát a tsz-ek csak a konkrét veszély bekövetkezésekor, többnyire későn kezdték meg. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak--három és fél millió forintjába került a védekezés. — Az árvízvédelmi ké­szültség megszűntével most már a belvízvédelem sem okoz gondot — közölte befe­jezésül Polohn István — el­tűnt a földekről a „pangó víz”, véget ért a január 6- ítól tartó készültség. A Drá­va menti lankai szivattyúte­lep leállt — a maradék bel­víz elvezetése ezen a kör­nyéken az alacsony vízállás miatt gravitációs módszerrel történik. A Duna mentén lé­vő telepek pedig — KöLke- den, Bédán, Vizslákon és Ge- recháton — kapacitásuk fe­lével üzemelnek. A veszély elmúlt, őszig nem kell tar­tani nagyobb elöntésektől, esetleg a helyi esőzések te­remthetnek néhol feszült helyzetet. Peruba, Bolíviába és Venezuelába utazott pénzügyminiszterünk Kedvező gazdasági kapcsolatok Dél-Amerikával Vályi Péter pénzügymi­niszter szombaton reggel Dél-Amerikába utazott. Pe­ruban, Bolíviában és Vene­zuelában vezető személyisé­gekkel tárgyalásokat folytat majd országaink gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről. Elutazása előtt a pénzügy- miniszter nyilatkozott a saj­tónak: — Több dél-amerikai or­szággal igen kedvezőek gaz­dasági kapcsolataink fejlesz­tésének kilátásai. Ezek közé tartozik a többi között Peru is. Magyarország és Peru kö­zött a diplomáciai kapcsola­tok ' nagykövetségi szinten a múlt év áprilisában jöttek létre. A két ország gazdasá­gi kapcsolatainak megélén­külése 1968-ban kezdődött, amikor perui jószolgálati de­legáció látogatott hazánkba. E látogatást még abban az évben viszonozta külkereske­delmi minisztériumunk dele­gációja. Ennek eredménye­ként kereskedelmi megálla­podást írtunk alá, a két or­szág közötti gazdasági kap­csolatok kiépítésének alapja­ként. — Az utóbbi egy-két év­ben több magyar gazdasági vezető járt Peruban, tavaly novemberben pedig Francis­co Morales Bermudez perui gazdasági és pénzügyminisz­ter látogatott hazánkba. Az igen kedvező légkörből lefolytatott megbeszélések eredményeként a magyar és a perui kormány megállapo­dást írt alá. A megállapodás megvalósítása jó ütemben halad, 1970 elején Limában bankközi kompenzációs és fizetési megállapodást, vala­mint hitelmegállapodást ír­tunk alá. Februárban perui ipari delegáció látogatott ha­zánkba. Perunak árucikkei elhelyezésére új piacokra van szüksége, ugyanakkor beruházási terveinek megva­lósítása komoly lehetőséget nyújt gépexportunk számára. Kapcsolataink bővítésében igen jelentős lehet a magyar —perui vegyes vállalatok lét­rehozása is. I — A gazdasági együttmű­ködés mindkét ország elő­nyére szolgál. Iparcikk-szál­lításaink ellenértékeként Pe­ruból eddig elsősorban hal­lisztet vásároltunk mezőgaz­dasági takarmánynak. A jö­vőben halliszten kívül érce­ket, kávét és egyéb perui árukat is behozunk majd. — Dél-amerikai látogatá­som másik állomása Bolívia lesz. Ezzel az országgal az elmúlt hetekben emeltük nagykövetségi szintre diplo­máciai kapcsolatunkat. Május 4-én magyar—bolí­viai államközi gazdasági tár­gyalások kezdődtek La Paz- ban. A tárgyalások befejező szakaszában érkezem Bolívia fővárosába, hogy folytassam az eszmecserét az ország gazdasági és politikai vezető személyiségeivel. Várható, hogy több kormányközi meg­állapodást írunk alá. Ismere­teink szerint Bolívia Magyar- országtól kész vásárolni bá­nyaipari berendezéseket, me­zőgazdasági felszereléseket, kórházi, iskolai felszerelése­ket stb. Ezek ellenértékeként Bolíviából fontos alapanya­gokat, különböző fémeket (ón, réz, wolfram stb.) va­lamint kaucsukot, kávét és egyéb termékeket vásárolha­tunk. Ez a korántsem teljes felsorolás áttekintést ad ar­ról, hogy export-lehetősége­ink találkoznak az import­igényekkel. — Dél-amerikai utam so­rán Venezuelát is megláto­gatom. Caracasban megbe­szélésekre kerül sor a vene­zuelai gazdasági és politikai élet vezető személyiségeivel. E tanácskozások minden bi­zonnyal hasznosak lesznek a két ország gazdasági kapcso­latainak fejlesztésében. Máré-vár ostroma Százmilliós termelési érték * f»r -1. Díszoklevél a baksaiaknak Szombaton délelőtt adták át a Mecsek és Dráva menti Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetsége által indított jubileumi verseny első helye­zettjének, a legjobb ered­ményt elért baksai Ezüst­kalász Termelőszövetkezet­nek a díszoklevelet és 15 ezer forint pénzjutalmat. A termelőszövetkezet ócsár- di kultúrházában dr. Földvári János, a Megyei Tanács vb- elnökhelyettese adta át a példás gazdálkodás jutalmát. Ünnepi beszédében elmond­ta, hogy a baksai termelő- szövetkezet 1962 óta minden évben a megye élvonalában szerepelt. Termelési eredmé­nyei évről évre növekszenek. 1967-ben 42 millió, 1968-ban 62 millió, 1969-ben 94 millió termelési értéket értek el. Közös vagyonuk ez évben meghaladja a százmillió fo­rintot. A nagymérvű műszaki fej­lettség, a lucemaliszt üzem létesítése, a gyárszerűen ter­melő baromfi üzem alapjai az elért eredménynek és ezek tették lehetővé, hogy a ter­melőszövetkezet bruttó ter­melési értékét 1968-ról 1969 évre 152.9 százalékra növelte. Gyenis Pál, a Járási Párt- bizottság titkára, a járási pártbizottság és tanács nevé­ben köszöntötte a termelő- szövetkezet dolgozóit Mélyen alattunk hullám zanak az erdőborította hegyek. Vendégségben a kapitánynál A tűzrakóhely a rondella alatt van, a déli fal tövében. Itt szalonnáztak közel tíz éven át az építők is nap nap után, s itt ügyetlenkedünk mi is a nyárssal — az újjá­épített Máré-vár első vendé­gei. A várkapitány — Hajnal József Kossuth-bányai főmű­vezető —, a fal széléről kém­leli a felhőket. Nyugat felől valami készül. A vár fölött azonban még vakítóan fényes az ég, s forró, mozdulatlan a levegő. Csöpög a asír. Orsós Józsi bácsi, aiki az ezüst tallérokat találta a várárok mélyén, rosszallóan rázza a fejét. A szalonnasütéshez türelem kell, mintahogy a tallérokhoz is az kellett. Hat évet dolgozott a várnál, 6 mo6t, hogy men­niük kell, egyszerre tör rá minden emlék. A tallér ak­kora volt, mint egy ötforin­tos, szép, nehéz pénz. A ré­gész attól kezdve, hogy fel­lelte, mindig nagyon kedve­sen beszélt vele, s az órabé­rét is felemelték. Keller Já­nos, a csoportvezető azt mondja, ehhez a tallérnak semmi köze, az öreg azonban makacs. Bronzpénzeket más is talált — elég sokat. Szép pénzek voltak azok is, szigo­rú urak arcképével, de hát az mégiscsak bronz volt. Fát dob a tűzre, s nézi a féltetős gunyhót, melyben a szerszá­maikat , gúnyájukat tartot­ták. Jó lenne itt maradni. Csősznek, vagy ilyesminek ... Kívülről már minden a legnagyobb rendben van, bent, az udvaron se sok a ÉLETMENTÉSÉRT A Magvar Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mány Gyükér Józsefnek élet­mentés során tanúsított hő­sies magatartásáért az Élet­mentő Emlékérem kitüntető jelvényt adományozta. Az emlékérmet tegnap Pécsett, a Városi Tanács épületében, Horváth Lajos, a végrehajtó bizottság elnöke adta át. A bensőséges ünnepségen részt vett Dukics Károly tűzoltó alezredes és Cilják József tűzoltó őrnagy. A kitüntetés átadás után alkalom nyílott arra, hogy Gyükér Józseftől érdeklőd­jünk az 1969. november 28- án történt eseményről. — Eltávozáson voltam ide­haza szüleimnél tavaly no­vember 28-án. Egyik műszaki alakulatnál szolgáltam, tény­leges időmet töltöttem. Szü­leimtől elköszöntem és az állomásra indultam. Az Épí­tők útján haladva, arra fi­gyeltem fel, hogy a 20-as szá­mú házból füst tódul az ut­cára és az épület alagsorából gyereksírás hallatszik. Lefu­tottam a pincébe, de az ajtót zárva találtam. Vissza sza­ladtam az utcára, betörtem az ablakot és a lángok elől a fűtőtestre húzódó fiúcskát a szűk ablaknyíláson kiemel­tem, majd visszarohantam az alagsorba, az ajtót betörtem, tódult a füst, csapkodott a láng. Hogy védjem magam, az arcomra kabátot borítot­tam és megkerestem a kis­lányt. eszméletlen volt. Fel­kaptam, kivittem az utcára, megállítottam egy teherautót, hogy a gyereket a kórház­ba vigyem. Ütközben találkoztunk a mentőkkel, a kislányt ők vit­ték tovább, én pedig vissza­mentem tüzet oltani, volt még egy negyed órám a vo­nat indulásig ... Közben ke­restem a kisfiút, de nem ta­láltam. Mikor láttam, hogy már nagyobb baj nincs, elin­dultam a főpályaudvar irá­nyába. Valaki utánam szólt, megkérdezte a nevem és a lakcímem, felírta és elkö­szönt. — Tudja a két kisgyerek nevét? — Nem. — Kormos Erika nyolc éves és Herr Zoltán szintén nyolc éves — jegyezte meg Dukics Károly alezredes. — A gyerekek gyufával játszot­tak és valamit meggyújtottak, így lett majdnem tragikus kimenetele a kíváncsiságnak. Gyükér József a honvéd­ségnél elérte a szakaszveze­tői rendfokozatot, kétszer tüntették ki Kiváló katona cimmel, most Budapesten a 43-as Építőipari Vállalatnál vasbetonszerelő. — Engedjen meg egy sze­mélyes természetű kérdést. Ügy tudom, a jövő szombaton lesz az esküvője. — Igen, de a legénybúcsút ma tartottam volna ... — Elnézik ezt a barátok, munkatársak, majd a jövő héten nyélbe ütik azt a le­génybúcsút, aminek költségeit még jobban elősegíti a most kapott ezer forint jutalom. — Az ilyen határidő el­csúszást talán megbocsátják nekem. Nagy István munka. Ezt már megcsinál­ják a bányászok. Keller, aki eddig amolyan várispán volt, most már csak Hajnal József után ballag: övék lesz itt minden. Tíz évvel ezelőtt, amikor a Műemléki Felügye­lőség építőbrigádjába lépett, gaz, törmelék és csalán borí­totta az egész hegytetőt. Az első három év ásatásokkal telt, aztán a külső falak ál­lagvédelme, helyreállítása kö­vetkezett. A belső épületeken három éve, ha dolgoznak. A boltíves terem, mely az egyetlen épen maradt belső létesítmény volt, most mú­zeum. A falakon tablók, vit­rinek. Középen a vár makett­je, nem messze tőle egy ti­tokzatos üreg. Ez a ciszterna, mondja Keller János, aki an­nak idején elsőnek merész­kedett le a mélybe. A pa­rasztok azt mondták, fene­ketlen, aztán kiderült, tíz mé­ter hatvan centi. Százhússzor százhúsz centi a fenék alap­területe, s alagút sehol. Pe­dig mindenki azt hitte: innen egyenest Pécsváradra vezet egy vágat. A ciszternát most deszkarács fedi, a mélyben pedig villany világít. Valahol középen van, ravaszul, így aztán a kút feneke tényleg nem látható. A vitrinekben kőemlékek, edénydarabok, szerszámok. Mind itt találták a vár körül. Egy tablón a vár története. Eszerint az el­ső oklevelek 1316-ban említik a várat. De korábban is volt itt élet: a közelben római kori település volt. 1526-ban, a vár akkori tulajdonosa — Várady Jáno6 — elesik a mo­hácsi csatában. Testvére, Mi­hály beveszi az erődöt, az özvegy — Bakics Pál sege­delmével — azonban vissza­veszi. 1543: török kézre kerül. 1546: 72 török vitéz őrzi, s na­gyon jól érzik magukat. 1554: Horváth Márk rác-törökjei váltják fel a védő sereget. 1698: Máré várát már csak mint romot említik az emlék­iratok ... A mini-múzeumból lépcső vezet a lakosztályok felé. A jóillatú deszkák meg-meg- reccsennek a lábunk alatt. Fehér falak és terméskőfelü­letek. Villanyégők, vízcsapok. Tizennyolc ágy lesz Itt. A szoba felett galéria: itt lesz az ebédlő, konyha. A konyha faburkolata szétnyitható: hó­fehér csempe mindenütt. Az ablakokból csodálatos a ki­látás. Űjabb csigalépcső: mosdó, beépített szekrénysor. Egy erkélyszerű helyiség a kártyásoké lesz; kint, a far­kasverem felett, aprócska te­rasz. Bástya volt. Három asz­tal, tizenkét szék. Az erdővel borított hegyek mélyen alat­tunk hullámzanak. Hajnal József a nyugati falon végigfutó mellvédhez invitál bennünket: itt, ezen a részen jön majd fel a víz­vezeték. Tulajdonképpen már csak ez van vissza. A vár­forrás ötven méterre lejjebb van, bővizű, hűs. Egy közepes teljesítményű szivattyú játszi könnyedséggel felnyomja a vizet. A csövek egy része már a helyszínen van: Kos­| suth-bánya szocialista brl- I gádjai szinte minden hétvé­gén kint vannak. Eddig öt­száz műszakot teljesítettek. Keller János rakosgatja a szerszámokat: ők a jövő hé­ten már Pécsett, a Barbaká- non dolgoznak. Meet, leg­utóbb, már csak négyen vol­tak a Műemléki Felügyelő­ség részéről. A bányászok szép lassan mindenbe beleta­nulnak. A „főnök”, Nándory Klára, aki a feltárást, újjá­építést vezette, pár nappal ezelőtt volt kínt. Azt mondta: szebb, mint amilyennek re­mélte ... Visszamegyünk a tűzhöz. Józsi bácsi farönkökből meg deszkákból padot csinál, s mindjárt belekezd egy törté­netbe. A lakóépület teteje , pattintott palából van. Kéz- zel csinálták mindahányat..;?) Valahol a Bakonyban, vagy- * a Bükkben ... Hajnal József kiteríti a terveket. Ha meg­lesz a vízvezeték, a humusz­réteg helyreállítása követke­zik. Az ásatások mindent megbolygattak, s most a vár közvetlen közelében nincs egy fűszál. A kő meg máltik, kopik. A bányász-dömpere- sek elvállalták a földhordást, csak engedély kellene. A vár a bányászoké, a föld meg az erdészeté... Ülünk a parázs felett, for­gatjuk a nyársat. A táj szép­sége szinte belénk mar: hány ilyen gyönyörű pontja lehet Baranyának, amit még nem fedeztünk fel? Józsi bác6i újabb történetbe kezd, de a mi gondolataink már mesz- sze járnak, ö persze nem ve­szi ezt észre, mint ahogy az sem zavarja, hogy állandóan szavába vág egy szerelmes feketerigó. Békés Sándor A Lenin-centenárium tiszteletére Tudományos ülésszak az Akadémián , Hétfőn a Magyar Tudomá- I nyos Akadémia és a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz- ] ponti Bizottsága Társadalom- I tudományi Intézetének ren­dezésében kétnapos tudomá­nyos ülésszak kezdődik az Akadémia dísztermében Le­nin születésének 100. évfor­dulója tiszteletére. Az ülésszak Erdey-Gruz Tibornak, az Akadémia el­nökének megnyitójával kez­dődik. A bevezető referátu­mot Lakos Sándor, az MSZ­MP Társadalomtudományi Intézetének igazgatója tartja Lenin és a kapitalizmusból a szocializmusba való átme­net cimmel. Előadását szá­mos. korreferátum egészíti ki.

Next

/
Thumbnails
Contents