Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

2 nunanttm napló jl 1970. május 10. } arrólu az agyban Az amerikaiak kivonulnak Kamtiodzsából Nixon sajtókonferenciája Emi 56 eves jugoszláviai háziasszony észté nüók óta kínzó fejfájásra panaszko­dott. A nisi Idegsebészeti Klinikán készült röntgenfel- vételekböl most megállapí­tották, hogy agyában 10 centimeter ..osszú zsakcarró- tú van betolcosoáva. Az or­vosok kiderítették azt is, hogy a tül gyermekkorában szúrták be a koponyájába: egy esztendős lehetett, ami- ltor ez történt. Feltételezik, hogy az asz- szuny gyilkossági kísérletnek volt az áldozata. Egy éves korában ugyanis elárvult és valószínűleg a rokonok akar­ták eltenni láb alól, hogy az örökség nekik jusson. A tűt, amely oly szerencsésen he­lyezkedett el, hogy nem sér­tett létfontosságú agyresze- ket, a jövő héten műtéttel próbálják eltávolítani. ♦' ŰJ MUHI: Eddig 45 halálos áldozata van annak • «állást zavargásnak, amely csütörtökön robbant ki Bom­bay egyik külvárosában. — Csáván belügyminiszter is a Helyszínre érkezett. , ♦ TOKIÓ: A japán Air Lines (JAL) Légiforgalmi Társaság júniusban Nikko Kaihatsu Company néven szállodaépitő vállalatot ala­pít. A társaság Tokióban, Kyoto ban, valamint Okina­waban, Szöulban, Tajpejben, Hongkongban, Djakarlában, Honoluluban és Párizsban épít majd szállodákat. ♦ PÁRIZS: Günter Mittag, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága tit­kárának vezetésével Francia- országban tartózkodó NDti­beti gazdasági küldöttség lá­togatást tett a Renault Mű­vek Rouen melletti üzemé­ben. A látogatás során dr. Mittag meghívta az NDK-ba Pierre Drey fust, a Renault Müvek elnökét. ♦ MOGADISHU: A Szo­máliái kormány bejelentette a külföldi tőke kezében levő, kulcs-szerepet betöltő gazda­sági vállalatok és bankok államosítását **•■' Az állam nyomban átvette négy bank, három olajtársaság, egy erő­mű és egy cukorgyár veze­tését. Cjra lát Szörnyű tragédia érte március 7-én Ann Turner 15 éves indiai kislányt: megvakította a nap. Ann — figyelmeztetés ellenére szabadszemmel figyel­te meg a napfogyatkozást és nyomban elveszítette látását, Az orvosok meg­állapították, hogy esete reménytelen. Csaknem pontosan két hónappal később Tu mer­né vad kiáltozásra lett ji- gyelmes. Amikor berohant kislánya elsötétített szo­bájába, alig értette Ann etcsukló szavait: „látok! látokr A kislány kezelőorvosa, a Tiptoni dr. Samuel ) Thompson szemész, pél- < J dátlannak minősítette a < súlyosan károsított látó- : ' szervek regenerálódását, ' 1 minden külső beavatkozás ' > nélkül A kislány hétfőn f megint iskolába megy. Az <! j egyetlen megszorítás: tar- t j tózkodnia kell az erős > fénytől. „Tudtam, hogy ez ) ; nem maradhat így örök- > { ki” — mondja Ann. < ♦ MONTEVIDEO: Monte- videoban kilenc latin-ameri­kai ország képviselői érte­kezleten mondották ki, hogy minden országnak joga van saját tengeri határainak meghatározására és tengeri természeti kincseinek kiakná­zására. A deklarációt Ar­gentína, Brazília, Chile, Ecua­dor, El Salvador, Nicaragua, Panama, Peru és Uruguay írta ala. Mind a kilenc or­szág kétszáz mérföldre (320 kilométerre) terjesztett* ki partmenti vizeinek határát. ♦ SAN ANTONIO: Az amerikai hatóságok yjabb kabitószercsempész-bandát göngyölitettek fel és 25 mil­lió dollar értékben koboztak el a főkolomposoktól heroint Négyen kerültek hurokra. — Közöttük Ciudad Mexico volt rendőrfőnöke. A LONDON: Tűz pusztí­tott szombaton hajnalban a londoni Luna-parkban. A Battersea parki szórakoztató létesítményekben több ezer fontos kár keletkezett. El­pusztult a főatlrakció, a hul­lámvasút is. ♦ DACCA: A kelet-pa­kisztáni rendőrség Kamar- para vasútállomáson rálőtt a tömegre, miután az erőszak­ká! megszállta az egyik sze­relvényt. Legkevesebben ha­tan életüket vesztettek, so­kan megsebesültek, ♦ WASHINGTON: Pénte­ken ia országszerte folytató­dott a tiltakozás Nixon kambodzsai intervenciója és a Kenti Egyetemen eldördült gyilkos sortűz ellen. Több mint 400 egyetemen sztráj­koltak a hallgatók. — A wisconsini egyetemen rend­őrök és nemzeti gárdisták gumibotokkal, könnygázgrá­nátokkal oszlatták szét a diákok tüntető csoportját, az új mexikói egyetemen vi­szont a gárdisták szuronyt szegezve rontottak a tünte­tőkre. Több mint egy tucat sérültet kellett kórházba szállítani. A szombati nagy háború- ellenes tüntetés küszöbén Nixon elnök sajtókonferen­ciát tartott a Fehér Házban. Az elnök védelmébe vette a kambodzsai behatolást, de ugyanakkor igyekezett meg­nyugtatni a közvéleményt, hogy az akció június végéig lezárul. Nixon kijelentette a kam­bodzsai intervencióról, hogy „mivel az akció a vártnál gyorsabban halad, a jövő hét közepén az első ameri­kai egységeket már kivon­ják, a hét végén a második csoport kivonására kerül sor. Június közepére az ameri­kaiak többsége elhagyja az országot és június végére mindenfajta amerikai kato­na kivonul, beleértve a. ta­nácsadókat is”. Az elnök azt mondotta, „ügy hiszi, hogy a dél-vietnami erők nagyjából ugyanakkorra vonulnak ki, mert az amerikai kivonulás egyben a légitámadás és a szállítás befejezését is je­lenti”. Kambodzsával kapcsolat­ban az elnök kijelentette, hogy az USA, a guami dok­trínának megfelelően, „nem küldi jövőben saját embereit, hogy megvédjek egy olyan ország semlegességét, amely nem képes erre”, de hala­déktalanul hozzáfűzte, hogy az Egyesült Államok „feltét­lenül érdekelt Laosz és Kambodzsa semlegességé­ben” Amerikai és dél-vietnami katonaság inváziója „kizáró­lag az ellenséges menedék­helyek ellen” irányul. Nixon azt mondotta, hogy az ak­cióval „hat-nyolc hónapot nyernek a dél-vietnami had­sereg kiképzésére és meg­erősítésére”, Az elnök sze­rint az akció során „sok ezer rakétát és rengeteg kézifegy­vert" zsákmányoltak, ami „amerikai katonák életét ol­tottta volttá ki”. A Johnson kormány vietnami háború­jával összehasonlítva sajat tevékenységét Nixon azt han­goztatta, hogy „határozott es jelentős” csapást kíván mér­ni, szemben a korábbi Kor­mányzat „kis adagokban j végrehajtott" akcióival. 1 Sajtókonferencián Nixon' | nem szólt a VDK ellen a hét I végén végrehajtott légitóma- ! dósokról, s azt mondotta, a bombázások teljes felújítá- I sara, amelyről Laird hadügy­miniszter a múlt héten be­szélt. akkor kerülhet sor, ha „Eszak-V ielnam nagy erő­vel, 250—300 ezer fővel át­lépi a fegyvermen tes öve­zetet”. Az elnök tagadta, hogy az amerikai kormányon belül az újabb lépéssel szemben el­lenállás mutatkozott volna, s kijelentette, a döntés telje­sen sajátja, vállalja érte a felelősséget. A diáktüntetésekről szólva az elnök, aki az emlékezetes őszi tüntetések idején még azt mondotta, hogy „nem hagyja magat befolyásolni” az ilyen akciótól, most más hangnemet ütött meg: azt hangoztatta, hogy a tünte­tők „békét, a pusztulás be- fejezeset, a csapatok kivo­nását” akarják s ez egybe­vág saját terveivel. A kam­bodzsai akcióra vonatkozó döntés Nixon szerint „ponto­san ezeket a célokat szol­gálja”. Visszakozott az elnök múlt szombati nyilatkozatá­tól, amelyben „semmirekel­lőknek” nevezte a tüntető fiatalokat. Most azt mondot­ta, hogy ez csak azokra vo­natkozik, akik az egyeteme­ken erőszakos cselekménye­ket hajtanak végre. Kijelen­tette, hogy „meghallgatja majd a tüntetők szavát” sőt kész fogadni küldöttségüket is — „ha sikerül a progra­mot összegyeztetni Az elnök a Kenti Egye­temen eldördült gyilkos sor­tűz úgyeoeu módosította ko­rábbi nyilatkozatát és „saj­nálatát” fejezte ki, hangsú­lyozva, hogy „amint a tények birtokában lesz, újabb nyi­latkozatot tesz”. Utalt arra, hogy a nemzeti gárda „nem szövetségi, hanem helyi irá­nyítás alá tartozik” és ki­jelentette, hogy „amikor a helyzet kiéleződik, mindig megvan a kockázat”. Egyéb kérdésekről szólva Nixon azt mondotta, hogy az Egyesült Államok ,kötelezett­séget vállalt az erőegyensúly fenntartására" a Közel-Kele­ten. „Olyan jelentéseink van­nak, hogy a szovjet pilóták bekapcsolódtak az EAK légi­erejébe, bár nem hajtanak végre harci feladatokat. Fi­gyelemmel kísérjük a hely­zetet, s ha ez a folyamat folytatódik, vagy tovább fej­lődik, felülvizsgáljuk koráb­bi döntésünkét a sugárhajtá­sú harci repülőgépek eladá­sáról Izraelnek" — jelentette ki. Hangoztatta, komolyan bízik a SALT tárgyalások si­kerében, abban, hogy „nagy- fontosságú megállapodást” lehet létrehozni Bécsben és azt is kijelentette, hogy „kész továbbra is részt venni a párizsi tárgyalásokon”, mert „nem adta fel a reményt a politikai rendezésre”. Han­goztatta azonban, hogy az USA nem vonulhat ki Vi­etnamból, mert ellenkező esetben „ez ázsiai béke fenn­tart ó szerepünk végét jelen­tené”. A győzelem nap ja Jugoszláviában Jugoedáviáb» a «Méodik világháború bafajeaw* óta rendezett legnagyobb mére­tű katonai díszszemlével ün­nepel télv meg a hitleri fasiz­mus feletti győzelem negyed- százados jubileumát. A belg­rádi szemlén — amelynek parancsnoka Mirko Jovano- vics vezérezredes volt — a Jugoszláv Néhadsereg óe a területi védelmi egységek mintegy 10 ezer tagja vett részt. Az 55 perces katonai parádé élén felvonult a má­sodik világháború 300 vete­ránja is. Részt vettek a dísz­szemlén a katonai akadémi­ák, iskolák és a különböző fegyvernemek egységei, kö­zöttük a gépesített és raké­ta-egységek, a légvédelem, a tüzérség, a légierők. A dísz­menetben felvonult csaknem 500 harckocsi és 72 helikop­ter, illetve korszerű harci - repülőgép. A szemlén bemu­tatott fegyverzet és felszere­lés nagyrésze jugoszláv gyártmányú volt Most elsőízben szerepeltek ilyen jellegű díszszemlén a jugoszláv általános népi vé­delmi koncepció alapján szervezett területi védelmi egységek. A köztársaságok fegyverzete és felszerelése összhangban volt a köztársa­ságnak Jugoszlávia honvé­delmében betöltött szerepé­vel. A belgrádi díszszemlét megtekintette Tito marsall, jugoszláv államfő, a fegyve­res erők főparancsnoka és a hivatalos baráti látogatáson Jugoszláviában tartózkodó Kenneth Kaunda . zambiai elnök. Francia elismerés Norodom Sziltanuk politikájának Tüntetés Washingtonban Tízezrével érkeztek szom­batra virradó éjjel az ameri­kai fővárosba az új nagy há- borúellenes tüntetés résztve­vői. Az új mozgósítási bi­zottság, a tüntetés szervező­je pénteken délután megál­lapodásra jutott a helyi ha­tóságokkal, hogy a tüntetést a Fehér Ház déli frontja előtti parkban, az úgyneve­zett Ellipse-en tartják meg. A tüntetők egy népes cso­portja szombatra virradóan a késő éjszakai órákig gyű- lésezett a Washington-emlék- műnél, más csoportok a Fe­hér Ház közelében, a Lafa- vette-parkban voltak, éjjel azonban a rendőrség kiszorí­totta őket ebből a térségből. A felvonuló csoportok helyi Idő szerint délelőtt 10 óra tájban (magyar idő: 16 óra) kezdtek gyülekezni a tünte­tés színhelyén. Nixon elnök a hajnali órákban váratlanul megláto­gatott egy csoport fiatalt, akik a Lincoln-emlékműnél töltötték az éjszakát a szom­bati tüntetésre várva. Újság­írók nem voltak jelen, s így egyelőre csak Nixontól hal­lottak arról, hogy az elnök „megértést” kért a fiatalok­tól politikája számára. Ni­xon szerint a vita során „erős szavak” is elhangzot­tak, de mint mondotta, „na­gyon kedves gyex-ekek” vol­tak, akikkel találkozott. Maurice Schumann francia j külügyminiszter pénteken ‘ este egyenes adósban vála- ; szolt a hallgatók külpolitikai ' kérdéseire az Europe—I. rá- | dión. A délkelet-ázsiai helyzetet ; elemezve Schumann kijelen- j tette, hogy a francia kor­mány nem fogja elismerni Norodom Szihanuk Peklng- ben megalakított kormányát, mert első számú feladatá­nak azt tekinti, hogy védel­met nyújtson a Kambodzsá­ban élő többezer főnyi fran­cia nemzetiségű személynek. Hozzátette azonban, hogy a kapcsolatokat változatlanul fenntartják Sziltanukkal, akinek „bölcs” politikáját a francia külügyminiszter elis­merő szavakkal illette. Arra a kérdésre, hogy Franciaország miért ítélte el az amerikaiak kambodzsai beavatkozását, többek között így felelt: elő kell segíte- "nünk a vietnami h 'ború be­fejezését, s enne!, 7 -Jekében tárgyalások útján el kell ér­nünk, hogy a külföldi csa­patok egyre csökkenő szám­ban maradjanak Vietnam te­rületén. Emlékeztetőül felidézte azo­kat az elveket, amelyeket De Gaulle tábornok hangoztatott emlékezetes Phnom Penh-i beszédében. 1. Délkelet-Azsiá- ban lehetetlen katonai meg­oldás, kizárólag tárgyalásos megoldás képzelhető el. 2. Indokínának semlegesnek kell maradnia. 3. A tárgyalá­sok nem kezdődhetnek meg, csak azután, ha az Egyesült Államok „ésszerű és rögzített határidőn beiül” kivonja esa-* patait Vietnamból. t DJAKARTA: A Walter Scheel nyugatnémet és Adam Malik indonéz külügyminisz­ter között Djaitartában folyó tárgyalásokról jól tájékozott körök megjegyzik, hogy a nyugatnémet fél úgy döntött, növeli Indonéziai tőkebefek- letésett. ♦ tel AVÍV: Az izraeli kormány felelős tényezői az­zal fenyegetik Libanont, hogy katonai megtorló akciót in­dítanak ellene, ha nem szűn­nek meg a gerilla támadá­sok llbannoni oldalról. Jigal Alton miniszterelnök-helyet­tes az izraeli nemzeti rin nép előestjén Metulla hatar- taluban egy tömeggyülésen \ jelentette ki. hogy .Libanont már eleget figyelmeztették, ekést beszéljenek a tetteid'. 1 (íStCVILÁGHIRADÓ HÉTFŐ: Ktezlgin szovjet minister rin» aemzetkSzi sajtó­értekezlete Hivatalos USA bejelentés • VDK. bombázásáról KEDDI Magyar kormánynyilatkosat as Indokínai helyzetről Szihanuk bemutatja egység-kormányát SZERDA: Prágában aláírják a csehszlovák—szovjet barátsági szerződést levélváltás Stoph ál Brandt kSzJMt CSÜTÖRTÖK: Heves harcok a Bzuezl-csatema Svezetóbee Tiltakozás Amerikában az ohléi sert űz után PENTEK: ÜJabb amerikai csapatok érkeznek Kambodzsába SZOMBAT: Nixon nyilatkozata A győzelem napjának Ünneplése Áldozatok a Kacsacsőrben és Kentben Megint tanulhatjuk a tér­képet. A világpolitika gyűjtő­pontjába a kambodzsai ha­tárvidék furcsa alakú kizzö- gellései — ezeket nevezik formájuk után kacsacsőrnek és horognak — valamint ed­dig ritkán hallott kisvárosok nevei kerültek. A földrajzi fogalmak mögött: az agresz­szió áldozó túl esett emberek, Snuol városát máris kambod­zsai My Lai-ként említik, a dél-vietnami tömeggyilkos­ságra emlékeztetve. Halotta­kat gyászolnak azonban az Egyesült Államok egyetemein is, az ohiói Kentben négy diák életét oltották ki a nem­zeti gárdisták golyói. j Ismét csak bebizonyosodha- ' tott a régi igazság: aki szelet vet, vihart arat. A felháboro- j dás és tiltakozás vihara szá- ! guldott végig a földkereksé­gen, beleértve magát Ameri­kát is. Lelkiismeretesen vé­gigböngésztem a héten re­kord mennyiségű távirati je­lentős anyagot, de mindössze egyetlen olyan kormányveze­tő nyilatkozatára bukkantam, aki feltétel nélkül, lelkesen támogatta Washington ka­landját. Az athéni fekete ez­redesek rendszerének máso­dik embere, Patakosz jelen­tette ki, hogy az amerikaiak a civilizációt védik Kambod­zsában. Csupán azt kellett volna még hozzáfűznie: ugyan­úgy, amint azt a görög junta Dél-Európában teszi. Az Athénből címzett elis­merés ellenére, az amerikai politika csúcsán látható za­varodottság uralkodik. Egy­másnak ellentmondó kijelen­tések láttak napvilágot, mi­niszterek cáfolták egymást; az elnök több tanácsadója lemondott, vagy legalábbis rosszallását fejezi ki. (Olyan apróságok is tükrözik ezt a meghasonlást, hogy Finch ok­tatásügyi miniszter gyerme­kei is résztvettek a tüntetés­ben, a hatgyermekes Hickel belügyminiszter pedig — két fia egyetemi hallgató! — kénytelen volt „felelőtlenség­nek” nyilvánítani Agnew al- elnök dühödt kirohanásait a fiatalok ellen.) Száz szenátorból eddig a hírek szerint ötvenegyen fe­jezték ki aggodalmukat. önkéntelenül is kínálkozik a kérdés, vajon ha Johnson mammuHöbbsége felmorzso­lódott a vietnami háborún, meddig bírják Nixon sokkal soványabb szavazat- és er­kölcsi tartalékai egy még ve­szélyesebb beavatkozás terhét viselni? Ezért az elnök egyik nap tudomásul veszi a diá­kokra küldött golyókat, más­nap viszont „udvarolni” igyekszik az ifjúságnak. Laird hadügyminiszter komolyan kijelenti, hogy szó sincs a há­ború kiterjesztéséről, csupán kibővítéséről! (Azóta sem tu­dom érzékelni a különbsé­get ...) Csakhogy elnöki nyi­latkozatokkal, bizonytalan ígéretekkel csak szélmalom- harcot lehet vívni a tények ellen. Az indokínai tűzvész meg­fékezésének egyetlen módja van: az amerikaiaknak be kell szüntetnlök az agresz- sziót. Ebben á szellemben tartotta meg hatalmas érdek- \ lődéssel kísért nemzetközi i sajtóértekezletét Koszigin is. i (Az alkalom és a téma jelen- I tőségét mutatja, hogy hatvan­két hónapja, amióta csak a Szovjetunió kormányfője, el- sőízben találkozott Moszkvá­ban ilyen keretek között a sajtó képviselőivel.) A moszkvai figyelmeztetés legtöbbet idézett mondata az a megállapítás volt, hogy most tettekre, s nem az egye­sek által javasolt értekezle­tekre van szükség. A szovjet diplomácia természetesen hí­ve, sőt élharcosa a tárgyalá­soknak Az elmúlt héten Bécsben folytatódott a SALT- párbeszéd, New Yorkhan a Közel-Keletről tanácskoztak a négy nagyhatalom képvise­lői, Kuznyecov a Pekingben tárgyaló szovjet küldöttség vezetője visszaérkezett a kí­nai fővárosba. Ám az indo­kínai válság ügyében érte­kezletestül játszani, amikor Washington cselekszik, alig­ha vezetne bármilyen ered­ményre. Az ilyen konferen­ciák csupán az agresszió fe­lelőssége alól való kibújáshoz segítenének. Nyilvánvaló, hogy Moszkva nem a tárgya­lások jelentőségét tagadta, hanem célravezető és ered­ménnyel biztató megbeszélé­seket kíván. Az amerikaiak — legalábbis mindeddig —- csupán a tárgyalások karika­túráját javasolják.

Next

/
Thumbnails
Contents