Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
6 sunantmi napin 1970. május 24. ómher, k chit/ v , k&íujjxncuft Mikor lehet egy mesterséget megunni? Sokszor nyugtalanított ez már. Egy gyermekorvosnak, aki az ötezredik kanyarót kezeli, a könyökén kell, hogy kijöjjön a szakmája. Meg is kérdeztem egyszer és azt mondta: a betegséget meg lehet unni, de az embert nem. De mi a helyzet a könyvvel? Mint legtöbben, gyermekkoromban ismerkedtem meg vele. Fogságba is ejtett rögtön. Annyira, hogy hosszú éveken keresztül mindent megtettem azért, hogy a szemem elrontsam. El is romlott. Végül ez a bódult szerelem érré a pályára sodort. Huszonegy éve vesződök könyvekkel és ez a huszonegy év sok mindent hozott. Könyvek ezreit, tízezreit és talán megismertetett a könyvek és emberek viszonyával is. Fura helyzet ez. Evekig kölcsönöztem és láttam, hogy amíg az orvoshoz a betegségét, a nyomorát viszi az ember, az ügyvédhez a civakodását, bajait, addig a könyvtárba az ízlését. Ez az ülés kiszámíthatatlan. Értelmes embernek gyakran selejtes ízlése van, egyszerű öregek nem ritkán káprázatosán jól válogatnak. Sok ember reménytelen menekülésre használja a könyvet. Menekül egy más világba, amiben más már nem is fontos, csak hogy ne legyen a valóságos világon. Mit hozott nekem ez a huszonegy év? Meguntam volna talán a könyvet? Nem! Volt, hogy haragban voltunk, néha le is győzött. Költözködtünk egyszer. A bútoraink ott álltak rozogán, szétesésre készen, ijesztő halomban, a könyvek pedig vagy tizenöt olyan ládában, hogy a hó-rukk emberek alig tudták megragadni. Az egész bútorunk nem ért annyit, mint egy láda könyv. Aztán rájöttem, — ne vesselek meg érte a nagy könyvbarátok —, hogy több könyvem volt már, mint amennyit el tudtam viselni, vagy amennyi elviselt engem. Ekkor a könyv majdnem megnyerte már a csatát, fontosabb volt számomra, mint maga az élet. Muszáj volt megfordítanom a dolgot, a könyvek számát lecsökkentettem, a bútorokat kicseréltem jobbra és most a könyv ott van, ahova a helye utalja. Nem mindent letipró szenvedély, hanem az élet segítője, tanítóm, ha kell, a szenvedélyeimet segítő barát, és ha kell, arra is jó, hogy egy-két röpke órára elutazzam valahova. Huszonegy évvel ezelőtt könyvtárakat szerveztem. Ma is. Elfáradtam-e? Nem! Néha úgy érzem, hogy elég volt, de ez csak hangulat. Ha elmúlik, akkor megint tudom, hogy mi a könyv. Talán fogalmazzunk óvatosan, lehetőleg pontosan. Szűkszavúan is? Aligha. Nem lehet róla szűkszavúan beszélni. Most megint jön egy könyvnap. Hányadik? Nem tudom. Sokadik. Harmincadik? ötvenedik? Sok mindent ünnepelünk. A madarak és fák napját, van, ahol a tavasz jöttét, vagy a hold-újévet. Azt hiszem eny- nyire a könyv is megérdemli. És a jövő? Nem tudom. Ez a néhány- ezeréves csoda, nagyobb, mint a gőzgép, vagy az atomrombolás, az asszír agyagtábláktól az egyiptomi papirusz tekercsektől kezdve a mai napig nem sokat változott ötszáz év múlva a tévé, a hipnopedagó- gia, a hangos-könyvek, a D. N. S. molekula átalakítás elképzelhetetlen világának jövőjében is hiszem, hogy mindig lesz egy sarok, ahol valaki leül egy székre, levesz egy könyvet a polcról és szembenéz önmagával. Lovász Pál: 65721 Holtaknál holtabb szenvedők között harcoltak eltagadott táj felé. Tested csontig sebekbe öltözött, sorsod nem volt többé már senkié. Neved, világod, ifjú napjaid tépett fonálként úsztak még veled. Anyád arcának villanásait vonaglón vitte az emlékezet Térrel, lázzal kivert ntad fölött nyíltak, zároltak újabb földkörök; mögötted minden gáttá tornyosait. Láttad: az égsarkig futó lepel alól örökszavú csönd énekel, a füstölgő fényben véget ér az út Ténagy Sándor: Kitalált vigasz Tadhattad volna szótlan is: előbb elárult szemem, mint szavam; kezem: kezünk már boldogan suttogta, szinte nyíltan, vakmerőn — ""adhattam volna én is: korábbi volt a jel, mint észrevettem; arcod: arcunk már önfeledten vállalta létét, szépítő csodált — Hi bártat, korhol mégis most as ész — karmollak, ütlek, oktalan, hogy jobban szánhassam magam. Kitalált vigasz, gyér feUsmeréa: mulasztásunk is összeköthet: elkéstem — és te elsietted. SZAKONYI KAROLY: Megint egy ismerős T ekerd egy kicsit alá ..; alá, alá, még! És húzd be a kéziféket! — Barbara vékony csuklóján megcsörrentek, az ezüstkarikák, ahogy idegesen hadonászott — Sohsem' fogod megtanulni, hogyan kell megállni lejtőn? — Jól van, mit izélsz, megálltam nem? — Miklós kikapcsolta a gyújtást, zsebrevágta a kulcsot — Ha folyton dumálsz, akkor meg egyáltalán semmit sem fogok tudni csinálni ezzel a francos kocsival! — Ö, hát ez nagyon klassz környék! — Egy ügyes fordulat fenékkel, s Barbara máris kinn állt a Renault meliett; szétdobta mellén a bundát; haja belegubancoló- dott a szőrmébe. — A Dunára látni, meg a Várra, nagyon klassz! Melyik az a ház? Miklós bezárta a kocsit — Csak vigyázz, mert itt csupa sár minden. — Átsegítette a nőt az árkon, s néhány még márciusra megmaradt fagyos domborulaton lépkedve elindult előtte a deszkákkal, hordókkal, betontörmelékekkel teleszórt teleikre. A házat már bevakolták, de a kapuhoz palló vezetett; a második emeletről kopácso- lás hallatszott, meg füttyszó; egy fejkendős munkásiány fahuUadé- kot szórt ki az orruk elé. — Áh! — undorodott Barbara. — Micsoda kosztelep ezen a szép vidéken! Mikorra lesz ez befüvez- ve? — Megállt a kapu torkában, összefogta magán a bundát. — Nahát! És ez a lépcső! Műmárvány, nem?! Nem műmárványban egyeztünk meg? A múltkori lakógyűlésen konkrétan megbeszéltük a műmárványt! — Nem műmárvány lesz, hanem linóleum. — Linóleum? — Pévécé. Zöld pévécé. Nagyon jó. Barbara nekiperdült a falnak: — Májk! Az a rohadt pévécé van minden rohadt házban! Az a ro- hadit snassz pévécé! Nem azért dobom ki a pénzt, hogy műmárvány se legyen! — Csupa fal lesz a hátad, kicsim — mondta türelmetlenül Miklós. — És nem a műmárvány a lényeg, hanem, hogy készen legyen végre ez a ház, nem érted? — Karon ragadta a nőt és cipelte fel a második emeletre. — És ne vacakolj, mert nem érünk be a Rádióba. — Háromszázezer a végösszeg, s neki mindegy, hogy műmárvány, vagy pévécé! — Barbara egészein belesápadt’; vékony szája élesre metszette a szavakat. — Csak erről tudnálak már egyszer leszoktatni. erről a snasszságról! Két éve hiába küzdők, hogy megértessem veled kicsoda vagy! Fo-edoj mernék, ha még lenne Teleki tér, le^szivi—■'•'ben ott vásárolnád a holmijaidat! — Kicsim — könvörgött Miklós. — Kicsim, csendesebben, itt emberek vannak... —- Jónapot! — Fenn, a második emelet korlátjánál egy puíajkás férfi állt; söröspalackból kortyolt s félszemmel a még ajtó nélküli előszobába lesett. — Maris! — kiáltott fel hirtelen, s megtörölte sörhabos száját —, Maris, ne az ablakon cseszd ki a hulladékot, mondtam már! Fogd az öledbe és vidd le a lépcsőn! — Megenyhül- ten Miklósékhoz fordult. — Szabad érdeklődnöm, kit kereslek, elvtársnő, drága? — Kettő emelet négy — mondta Miklós. — Ez volna éppen — állt félre a férfi. — Meg akarják nézni? — Van itt valami főnök, vagy ilyesmi? — kérdezte Barbara; a létrákat és a dörzspapír halmokat kerülgetve bekukkantott az előszobába. A fejkendős lány egy kosár hulladékkal elébe került, dühösen tekintett a bundás nőre, de aztán széles vigyorral hátralépett. — Ö, a Kiss Barbara! — kiáltott fel a lány, s erre Barbara kényszeredetten elmosolyodott, fényképmosollyal, de máris félretolta a lányt, s intett Miklósnak, hogy kövesse. — Nahát! — kiáltott fel ismét a lány izgatottan —, meg a Bitte Miki! Frejsz bácsi! A Kiss művésznő, meg a férje, a híres dobos! Miklós nevetve megveregette a lány arcát, de Barbara már oda- bentről hívta: — Májk! Májk, kérlek, gyere, pont a faburkolatot hogyishívjákolják... — Szedd a lábad — mondta a söröspalackos Frejsz a lánynak. — Ezek a lakók lesznek itten, ezek a müvésznőék, ne óbógass! — S ment Miklósék után az étkezőfülkébe. — Ez diófa? — emelt fel egy lécdarabot Barbara a földről. — Bükk — szólt a homályból egy svejcisapkás férfi. A fal tövében térdelt s a vakolatba ágyazott tiplikbe csavarozta a léceket. — Nem kaptunk száraz diófát. Ez meg jó száraz, tetszik látni — magyarázta Frejsz. — Meg lett beszélve, hogy dióból csinálják — kezdte megint Barbara. — A műmárvány is meg lett beszélve, és helyette pévécét dobnak oda nekünk! Májk, kérlek légyszíves!... A svájcisapkás felemelkedett és válogatott a lécek között, s akkor • valahogy jobban meglátta Miklóst a szomszéd helyiségből bevetülő fényben. — Egér! — kiáltott fel rekedtes hangon. — Jól látom, te vagy az. Egér? — Egér?! — hőkölt hátra Barbara. — Miféle egér?! — Süsd meg, hát te hogy kerülsz kié, Cvekedli? — Miklós rtgyorogva, kicsit színpadias mozdulattal tárta ld karját, de a svájcisapkás csak a kezét kapta el, rázta, szorongatta; nem akarta bepiszkítani Miklós nyers-színű irhabundáját. — öregem! Nahát! VIG ISTVÁN RAJZA C sak nem a tied lesz e* a kégli? — nevetett a svájcisapkás és Frejszhez fordult: — Együtt melóztunk a Faáruban. Nem ismered? Bitte Miki, a tévében is láthattad ezerszer, Bitte Miki a híres beat-dobos! — Frejsz barátságosan bólintott, de nem nagyon érdekelte az egész. — Az anyád! Egér! — örvendezett a svájcisapkás — mióta szerettelek volna már látni. Mindig mondom az asszonynak is otthon, nézd azt a dobost a képen, együtt melóztunk a Faáruban! Feltörtél, mi? Emlékszel, amikor Csergőtől mindig elkérezdkedtél, hogy mégy dobolni, emlékszel? Hogy szidott! Hogy mért nem a munkán jár az eszed, mi? Mondtam is azóta Csergőnek, látod, Csergő, mondom, milyen nagy művész lett az Egérből! ... — Egér! — háborgott Barbara. — Mi az, hogy egér? — A feleségem! — mutatta be zavartan Miklós a svájcisapkásnak. — Kezftcsókoiom, Somegi — mondta amaz, nyújtotta széles tenyerét, de Barbara csak biccentett türelmetlenül. — Egérnek hivtuk s kedves férjéit, mert mindig kekszet rágcsált, A gyamorsava miatt. Tényleg, fáj még a gyomrod? — Most már valahogy nem... — Miklós a feleségét nézte; Barbara a félig kész faburkolat léceit rángatta. — Legalább rendesen csinálják meg ezt a vacakot — mondta idegesen Barbara. — Egy vagyont költünk erre a lakásra, és akkor bükk, meg pévécé!... Májk, kérlek, nagyon örülök, hogy itt is akadt egy ismerősöd, de tudod, hogy sietnünk kell a Rádióba... — Frejszhez fordult: — Mutassa meg, kérem, a többi helyiségeit is! — Erre tessék, elvtársnő, ez itt a háló, a fürdőszobából, ugye... — Eltűntek a frissen tapétázott falak mögött. — Nahát! — mondta a svájcisapkás Miklósnak —, mindig nézlek a tévében! Plakátokon is láttam a nevedet! Mindig eszeimbe jut, hogy én tanítottalak meg melózni a forgácsolón, meg a gatte- ran... — Az, bizony — tipródatt zavartan Miklós. — Tudod, sietnünk kell most, négykor próba ... — Hoztad a kajádat abban a kis piros lábasban. Paprikáskrumplit... — Te meg cvekedlit. Káposztás cvekedlit. Szereted még? — Jól megborsozva! Ajaj! Ha nekilátok, abba sem tudom hagyni! Te, a feleséged, ugye, énekesnő? — Az. — Fene a dolgodat — nevetgélt a svájcisapkás. — Jól kerestek, mi? Nekem megmondhatod, nem vagyok irigy. Ez a kégli is... benne van egy kevésbe, mi? Kocsid is van? — Renault. — Nekem még a bringám... — a svájcisapkás az oldalát fogta, úgy nevetett. — Az a bringa, amivel akkor is jártam. Az a robogó, tudod? Felpiszkáltam egy kicsit, most már hatvannal is tudok tépni. — Az a rozoga? — Az, az! Furikáztunk rajta eleget, emlékszel? Az udvaron kör- be-körbe ... Hanem, hallod, felénk se néztél azóta! Pedig milyen jól megvoltunk mi ott, a kettes műhelyben! Olyan kis egér voltál, hehe... De megtanítottalak melózni! — Koszos Symphoniá-s csomagot kotort elő, kipöckölt egyet. — Vártam, hogy egyszer bejössz... — Nincs megállás. 11 Kösz, hagyd, majd én. — Filteres Wins- tonnal kínálta. Rágyújtottak. A férfi nézte Miklós gondosan kó- colt haját, dús oldalszakállát, színes ingét. — Doboltál azon a benzines bordón, az enyvezóben. As isten se gondolta volna, hogy így feltörsz. Nyomtad velünk a melót, meg minden. — Hát, így van ez.. .* — Én még, látod, mincfig ott vagyok. Külső munkák, vásárépítés.- mint azelőtt. A kis Takács is ott van az egyen getőn ... Meghalt a felesége. Most aztán nem akar nyugdíjba menni... Azanyját! Mutasd csak a kezedet? — Odatartotta a magáét is. — Kifinomodott, nem mondom! Tudnál még melózni a gatteron? — Májk! — kiáltott élesen Barbara odaátróL — Májk, kérlek! — Egy pillanat — mondta Miklós a svájcisapkásnak. Bement a hálóba; Barbara suttogva félrevonta. — Annak a pasasnak, akivel beszéltél. adj egy százast És mondd neki, hogy rendesen csinálja meg azt a burkolatot — De Barbara! Hiszen a haverom volt — Jaj, ne kezd már megint a mafláskodást, Májk! Siess, fél négy múlt, elkésünk! — Májk? — nevetett a svájcisapkás, amikor Miklós visszament hozzá. — Májk! Jobb, mint az Egér! — Idefigyelj — mondta Miklós és egy százast nyújtott a férfinak. — Ezt tedd el... Amaz meghökkent: — Ezt? Minek? — Tedd csak el... És jól csavarozd fel a léceket. — Marháskodsz? — sápadt el a férfi. — Na, csak semmi szerénység... — Ügyetlenül belegyömködte a pénzt a svájcisapkás zsebébe. — Kell az... — De a férfi dühösen kicibálta a százast és visszadobta: — Vidd a francba! T ehetetlenül álltak egymással szemközt; Barbara odaát Frejsznak panaszkodott: — Borzasztó, semmi sem az, amit megbeszéltünk. mondtam, hogy sárga csempe legyen, sárga vécékagyló... én ezt perre viszem! Májk! Májk, kérlek, gyere, szívem! — Hát akkor — .mondta Miklós a svájcisapkásnak —, szervusz... A férfi rosszkedvűen elfordult, nem nyújtott kezet. — Siess csak — dünnyögte — siess, elkésel. .. Odaadtad? — kérdezte Barbara a lépcsőházban. Itt az a rohadt százasod! _ G yűrte a tenyerében, mint egy rongyot. — Hát ez fantasztikus! Azt hiszik. menő vagy, szórhatod a pénzt! Kétszáz. vagy háromszáz, azt elhiszem! A százas nekik már semmi! t KISS ATTILA RAJZA
