Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-16 / 113. szám
6 Dunam an napio 1970. május 16. Gyilkos skorpiók Szinte lázba hozta az országot a hír, hogy a budapesti Állatkertból elloptak két skorpiót. Az Állatkert vezetősége figyelmeztette a sajtón keresztül a még ismeretlen tetteseket, hogy az állatok marása veszélyes, esetleg halálos is lehet. Baleset szerencsére nem történt, megkerültek a tolvajok, a kipreparált állatok. Mégis jogos a kérdés, milyenek ezek a nálunk ismeretlen állatok, hol élnek és valóban mekkora veszélyt jelentenek? A skorpiók az ízeltlábúakhoz tartoznak. Közelebbi rokonaik a pókok. Éjszakai ragadozók, legszívesebben a száraz területeken élnek. Az erdőtlen, száraz, sokszor sivatagi homokos vagy agyagos vidékeken találhatók. Bőrük kemény, erős páncélt viselnek. Fejükkel ösz- szenőtt a középső testrészük; ezen a testrészen fejlődtek ki a végtagok, a zsákmány feldarabolására szolgáló csáp- rágók és az ollók. Potrohúk elkeskenyedő farokban végződik, amely nagyon törékeny és mozgékony: a támadás és a védekezés fő fegyvere. Utolsó ízén karomszerű tüskét, fullánkot viselnek, amely két méregmiriggyel kapcsolatos. Testhosszúk — fajonként változóan — 1—16 cm. A skorpiók kevéssé mozgékony, lomha állatok. Nappal rejtekhelyükön, kavics alatt, íöldbevájt gödrökben, fakéreg alatt húzódnak meg. Zsákmányszerző útjukra éjjel indulnak rejtekhelyükről. Igazi ragadozók lévén, csak élő állattal táplálkoznak, főleg rovarokkal, pókokkal, ászkákkal, százlábúakkal. Az éhezést igen sokáig tűrik és vízre egyáltalán nincs is szükségük. Zsákmányukat megragadva, ollójukkal felemelik, és farkukat a hátuk felett előrehajtva, fullánkjukkal ölik meg. A skorpio-méreg hatása különböző, a skorpió és a zsákmányul ejtétt állat fájától függ. Dél-Európában is él skorpió, ez azonban szerencsére nem túl veszélyes. Nem ritka ezen a vidéken az sem, ha a skorpió megszúrja az embert. Ezek szúrása ember- | re nem veszélyes, helye köny- nyen gyógyul. A nagyobb testű, trópusi területen élő fajok azonban már sokkal veszedelmesebbek. Mérgük színtelen, vízben jól, alkoholban kevésbé jól oldódik. Kísérletként zöldbéka comb- izomzatába 0.0006 g skorpiómérget fecskendeztek be. Már abban a pillanatban erős fájdalom jelei mutatkoztak a békán, 10 perc múlva a comb elhalt, 20 perc múlva zavar tamadt a légzésben, 30 perc múlva mozdulatlanná vált az állat, szív- működési rendellenesség lépett fel és az 50. percben a béka elpusztult. Másik kísérletben egy fiatal kutya 0.0013 g mérget kapott. A befecskendezés pillanatában fájdalmasan ordított, körbe- forogva marni igyekezett a sebzett helyet, és 70 perc múlva elpusztult. Boncoláskor kiderült, hogy vére teljesen megalvadt. Lehet-e 180 évig élni? Tanuljunk meg lélegzeni! Siessünk lassan! — Alvás éjfél előtt — Fiatalít a Gerovit A halálfélelmet és a leélt évekkel való elégedetlenséget j az élet alkonyán az élet rövidsége váltja ki. Ha az ember 180 évet élhetne — ez elég lenne számára, hogy befejezze elkezdett és tervezett dolgait, így kevésbé tragikusan fogná föl azt a tényt, hogy egyszer meg kell halnia. Dehát mit lehet tenni? A javuló szociális körülmények, a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék és más egyéb mellett van még néhány értékes feltétele a hosszú életnek — ezek egyike a levegő, a légzés. Hetekig élhet az ember táplálék, néhány napig kibírja víz nélkül is, de csak néhány másodpercig tud meglenni levegő nélkül. Születése után első említés- reméltó funkciója a „sóhajtás”, a légvétel. De ez a szervezetünk utolsó biológiai funkciója is — utolsót légzik, kileheli lelkét — szoktuk mondani. Már csak ezért is a légzést kell tartani az élet legfontosabb fiziológiai funkciójának. Mélyen, ütemesen Az élet meghosszabbítására vonatkozó receptek között is első helyen szerepelnek azok a javaslatok, amelyek légzőszervünk megfelelő bánásmódjára vonatkoznak. Mindenki tapasztalja, hogy a mély és ütemes légzés megnyugtatja a viharzó kedélyeket. Légzéssel befolyásolhatjuk érzelmeinket, sőt megfelelő irányba is terelhetjük — a haragot, a káros indulatokat légzéssel meg lehet sze- lidíteni. Az ember sajátmaga sokat tehet élete meghosz- szábbításáért, ha megfelelően vesz lélegzetet. A múltkori cikkeinkben már idézett J. Glass, a híres gerontológus a jógik légzési gyakorlatait előbbrevalónak tartja, mint az egyébként jól szervezett izomgyakorlataikat, mert — mint kifejti, a légzés elsőrendű feltétele az izommunkának, miután testünk izmaiban csak akkor termelődhet energia, ha a sejtekben lefolyó oxidációs folyamatokhoz szükséges oxigént a légzőszerv felvette. Ezért idejében kell elkezdeni a helyes légzés gyakorlását, hogy a légzőszervek idejekorán hozzászokjanak. Az orron keresztül kell belélegezni, hogy a levegő, a portól, piszoktól megtisztulva és kellően felmelegedve juthasson a tüdőbe. Az emberek különféleképpen lélegeznek és általában rosszul. Egészségtelen, ha a tüdőknek csak kis terülétei- re terjednek ki a légzőmozgások. Ennél jobb, de még nem tökéletes, ha a légzőmozgásokban a bordaközi izmoknak jut nagyobb szerep. így már több levegő jut ugyan a tüdőkbe, de a többi légző izomcsoport nem juthat tevékeny! séghez. A nők hevesen hullámzó keble lehet, hogy méltó a költők tollára, de semmiesetre sem szolgálja az egészséges légzést és a hosz- szú élet kilátásait. Az effajta légzés azt mutatja, hogy a tüdőknek csak igen csekély részét használjuk, légzés felületes, a zihálás fujtatás a felesleges izomerőltetés jele, sok energiát igénylő munka. Nem tudnak lazítani Fontos, hogy ügyeljünk pihenésünkre is. „Siessünk lassan.” Ügy programozzuk tevékenységünket, hogy valamelyik testrészünk mindig pihenjen. Nem helyes, ha, minden izomcsoport egyidő- ben feszülésben van. Ez a túlfeszítettség felemészti az erőt és mérgezi a szervezetet. A hosszantartó izom-, vagy idegfeszültség során keletkező bomlástermékeket a véráram és a légzőszervek nem tudják kiküszöbölni, ezek felhalmozódnak, s éppúgy, mint a helytelen légzés, veszélyeztetik a hosszú élet kilátásait. Az öregedéssel foglalkozó biológusok állítják, hogy a kórházak és a klinikák tele vannak olyan emberekkel, akik nem tudnak „lazítani”, akik nem értenek ahhoz, hogyan kell ritmikusan megfeszíteni és elernyeszteni szerveiket. Ezért a hosszú élet másik titka — a lazítás, a relaxia. Persze a túlzásba vitt, egyoldalú relaxia éppoly veszélyes lehet, mint a feszülés. Tehát: feszülés, munka, tevékenység, majd elernyesztés, relaxia, pihenés. Ebből a szempontból igen hasznos tevékenység az alvás. De az alvásnak is mindig magától kell bekövetkeznie. Az alvás szintén fiziológiai jelenség, amit az agykéregre kiterjedő gátlás okoz. A napi tevékenység során az ideg- rendszer kifárad, a rázúduló sok ingertől az idegsejtek kimerülnek, így a fáradt idegek önmaguktól kívánják az alvást. Nem vásárolhatunk a patikában sem lazítást, sem alvást. Gondjainkra, izgalmainkra aludjunk, így kikapcsoljuk tudatunkból a gondokat, a kellemetlen napi érzéseket — valahogy úgy, mintahogy a folyadékot kiöntjük az edényből. Ezután megkönnyebbülést érzünk. Viszont ne feledjünk el soha mélyeket is lélegezni, sóhajtsunk akkor is, ha nincs bánatunk. Mennyit kell aludni? Régebben az a felfogás járta, hogy bizonyos koron túl elég, ha valaki hat órát alszik naponta. Ez nem helyes! Jó, ha az öreg ember is minél többet és mélyebbeket alszik. A hosszú élet másik titka az idejében végzett alvás, főként a korai lefekvés, az éjfél előtti nyugodt, mély álomnélküli alvás. Ehhez kerülni kell mindazt, ami álmunkat megzavarhatja. A vacsorát lefekvés előtt két- három órával előbb kell elfogyasztani. Vacsorára nem ajánlják a nehéz húsételeket, sem pedig olyanokat, amelyek puffasztanak. Minthogy az alváshoz „agyvérszegénységre” van szükség, lefekvés előtt nem illik nehéz szellemi munkát végezni, amely izgalmakkal járhat, mert ez a vérnyomást erősen fokozza. Még sokan vallják, hogy feleslegesek a hosszú élet kilátásai céljából írott efféle receptek, az emberek úgysem tartják be őket —, hanem a technika oda fejlődik, ha szükség van rá, megoldható a probléma bizonyos hormon- kezeléssel, amely egycsapás- ra fiatallá varázsol. Hivatkoznak Steinach egykori biológus szenzációs kísérleteire, aki patkányokat fiatalított meg. A patkányok 27—30 hónapig élnek. Az öregedés jelei azonban már a húsz hónapos patkányon meglátszanak. Az állat elkezd sová- nyodni, étvágytalan, hullik a szőre, nem érdekli semmi, csak gömyedten, csukott szemmel, mozdulatlanul ül a helyén. Amikor Steinach az ilyen vénülő patkányokon azokat a bizonyos kísérleteket végrehajtotta, mindjárt feltűnő változásokat tapasztalt. Az operált patkány ismét mozgékony lett, szőrzete kinőtt, ha idegen patkányt eresztettek hozzá, haciasan viselkedett. Tehát az öreg állat megfiatalodott, életkora messze túllépte a harminc hónapot, a patkányi élet eddigi plafonját. Az eredményen felbuzdulva, 60—70 éves embereken is elvégezték ezt a bizonyos műtétet, az eredmény majdnem olyan csodálatraméltó volt, mint a patkányoknál. Mi az oka, hogy manapság, amikor a biológia már annyi fantasztikus eredményt produkált, nem hallunk hasonló műtétekről, sőt Steinach kísérletei lassan feledésbe is merülnek. Erre nehéz megnyugtatóan felelni. Az eredmények, mint később kiderült, azért mégsem olyan egyértelműek. Viszont már forgalomba kerültek bizonyos hormonhatású szerek, amelyeknek „fiatalító” hatását nem vitatják. Ilyen volna nálunk a gyógyszertárakban 15 forintért kapható Gerovit és a román gerontológusok által javasolt para-amino-benzoé- sav alapú szer. De hasonló témákról majd legközelebb. Takács László A mióta a modern orvos- tudomány és gyógyszeripar meggyőződött róla, hogy a gyógyíüvek főzetei és kivonatai gyakran nagyobb gyógyhatásúak, mint a hasonló összetételű mixtúrák, kezdik más szemmel nézni azt az orvosságot is, amelyet az emberiség évezredek óta használ és kedvel: a bort. Az újkorban évszázadokon keresztül használták a bort — gyógyhatását nem ismerve — mint más orvosságok alapvető alkotórészét, nem tudva, hogy éppen a bor — s nem a hozzákevert gyógyszerek — rendelkezik gyógy- hatással. A bort többnyire alkohol- tartalma miatt „marasztal-' ták el”. A helyzet azonban az, hogy „alkohol és alkohol — nem azonos”. Tudjuk például, hogy a szívet és idegrendszert erősítő legfontosabb gyógyszerek egyike a glukóz vagy szőlőcukor. BúrA BORÍV AS DICSÉRETE gonyából vagy kukoricából állítják elő, nem cukorrépából vagy cukornádból, mint a rendes cukrot. Hasonló a helyzet a borok alkoholtartalmával. Természetesen kizárólag a szőlő levéből erjedéssel készülő borról van itt szó, amelyhez semmiféle egyéb anyagot nem adtak hozzá (cukrot, szeszt vagy gyökeret). Emellett az ilyen bort magán a természetes erjedésen kívül semmiféle más folyamatnak nem szabad alávetni (nem szabad például forralni, ami különösen a nehéz és édes boroknál, például a portóinál fordul elő). A borban lévő alkohol „másneműségétől” eltekintve a bor valamennyi alkotórésze rendelkezik gyógyító hatással. Fontos, hogy ez a gyógybor minőségi fajbor legyen. A legjobb a száraz bor és a vörösbor, amelyet semmiféle más gyümölcs levének hozzáadásával nem hamisították. A bor orvosságként való alkalmazásának van még egy fontos szabálya: az „adagolás”, azaz a mértékletes fogyasztás. Ha mértékkel fogyasztjuk, akkor enyhe hatású gyógyszer és szinte valamennyi betegségnél iható, de megelőzésre is alkalmas. A borban olyan összetevők vannak, amelyek következtében az emésztőrendszerből az alkohol igen lassan kerül be a vérbe és így károsodást nem okoz. Igaz, a borban nincs sok A vitamin, viszont annál több a B vitamin. Az értékesebb ásványok közül megtalálható a borban a vas, méghozzá a szervezet számára legkönnyebben elsajátítható formában. A bor áttetsző, világos színét biztosító növényi színezékek közül megtaláljuk a borban az antociánokat, amelyek enyhe antibiotikumként hatnak, minden káros utókövetkezmény nélkül. Megállapították azt is, hogy — kis adagban — a bor felnőttek számára kitűnő nyugtatószer, sokkal jobb, mint a hasonló hatású különböző porok. Az ideges, álmatlanságban szenvedő emberek számára ajánlatos a mértékletes borfogyasztás. Dr. Geor- gio Lolli neves római orvos azt ajánlja az ideges, elhízásra hajlamos embereknek, hogy naponta legalább egyszer, nagyobb étkezés vagy lefekvés előtt igyanak meg egy pohár bort. A bor, amely megnyugtató hatással van az idegrendszerre és 120 HORIZONT Gyógyítás ultrahanggal. Brit biológusok és fizikusok egy csoportja kísérleteket végzett a nyulak fülén található seb ultrahanggal történő kezelésével. Az ultrahangos kezelést hetente kétszer-há- romszor alkalmazták 15 percig. Az ultrahangos rezgésen alapuló gyógykezelés a gyógyulási folyamatot meggyorsította. ♦ A nátha gyógyítható? A stuttgarti egyetem atomenergetikai intézete hematológiai és biológiai osztályának vezetője munkatársával a vérkeringési zavarok gyógyítására szolgáló preparátum kikísérletezése közben olyan szert állított elő, amelyről kiderült, hogy értékes mellékhatása van. Azok a betegek, akik kipróbálták, közölték, hogy — megszűnt a náthájuk. Az egyik német gyógyszergyár hamarosan megkezdi ennek a gyógyszernek a gyártását. A gyógyszer neve: Kofanolamin. ♦ A holdpor hatására a növények zöldebbek. Az a néhány növény és növényi sejt, amelyet e hó elején közvetlen kapcsolatba hoztak a holdporral, „pozitív reakciót mutat”. A „Lunar Receving Laboratoy” egyik vezetője bejelentette, hogy a növények egyáltalán nem tűnnek „meg- fertőzöttnek, vagy betegeknek”, sőt erősebbek és színük is sötétebb zöld lett. A holdpor úgylátszik táplálóan hat a növényi sarjak fejlődésére. A kísérleteket a legnagyobb óvatossággal folytatják. Infarktus jelző. Egy San Francisco-! kórház orvosa 10 évvel ezelőtt kijelentette, hogy a szívinfarktusra hajlamot elárulja az ember hangjának megváltozása. Háromezer egészséges férfi hangjának tanulmányozásával megállapította, hogy a szívkoszorúér- trombózis esélyeinek hangjában bizonyos változások észlelhetők. A felfedező magnetofon szalagok alapján tájékoztatta felfedezéséről a többi orvost. Most sikerült egy olyan elektronikus berendezést szerkeszteni, mely önállóan végzi el a vizsgálatot. Elegendő, ha a beteg néhány mondatot mond a mikrofonba, a készülék néhány másodperc alatt elemzi a hangját, és számmal fejezi ki, hogy a beteget fenyegeti-e infarktus. A tudósok abban bíznak, hogy ezzel a módszerrel sikerül időben rámutatni a veszélyre és megelőzni ezt a pusztító betegséget. ♦ Hormonkészítménnyel meg lehet gyorsítani az állatok fejlődését. Szovjet tudósok, az össz-szövetségi Állattenyésztési Intézet és a „Tyi- mirjazev” Össz-szövetségi Mezőgazdasági Akadémia kutatói tízezer állaton végzett kísérletsorozattal bebizonyították, hogy ha a hizlalási időszakban 70 milligramm DES hormonkészítményt adnak az állatoknak, ennek megmutatkozik a következménye. Azoknál a növendék szarvasmarháknál, amelyeknek ilyen hormonális fejlődési stimulálószert adtak, egy nap alatt 28 százalékkal nagyobb súlygyarapodást értek el, mint a többi jószágnál. grammonként 90 kalóriát tartalmaz, csökkenti az ideg- feszültséget, amely egyebek között falánkságban, mohóságban jut Kifejezésre. A bor tehát elhízás ellen is sikerrel alkalmazható. Nyomott kedélyű betegeknél a bor euforisztikus hatása segít leküzdeni a fájdalmakat, javítja a közérzetet. Üjabban a bort még bizonyos szívbetegségeknél is ajánlják, továbbá magas vérnyomásnál, vérszegénységnél, cukorbajnál, veseelégtelenségnél. A borban található enzimek ugyanakkor segítenek megszüntetni a különböző emésztési zavarokat, amelyek az emésztőszervek megoperálása után vagy idősebb embereknél fellépnek. Igazuk volt a régi rómaiaknak, akiktől ez a mondás származik: „Vinum laetificat cor et acuit ingenium”. (A bor vidítja a szívet és élesíti az elmét). Kiáltozó halak. Az Amazonas folyó középső folyásánál és mellékfolyóinál él a jaraqui nevű hal, a vizek egyik legkülönösebb élőlénye, tváskor a hímek árral szemben, több méternyit elúsznak közvetlenül a vízfelület alatt és közben olyan hangot bocsátanak ki magukból, amely többszáz méter távolságban is hallható. A biológusok véleménye szerint e hang után tájékozódva úsznak a nőstények az ívás helyére. ♦ Egy titokzatos anyag. Francia tudósoknak sikerült egy rendkívül érdekes anyagot kiválasztani abból az afrikai bogyóból, amelyet a bennszülöttek „csoda-bogyónak” neveznek. Egy milligramm mennyiség ebből az anyagból teljesen megváltoztatja az ember ízlését: a savanyú ízt édessé változtatja. Ha például a citromhoz adják hozzá ezt az anyagot, akkor a citromot úgy lehet enni, mintha alma lenne. A preparátum hatása egy-két óráig tart. A jelenség okát egyelőre nem sikerült kideríteni. ♦ Az égéstermékek és a vér. Ha az emberi vér ólomtartalma egymillió vérsejtnél a 0,5—0,8 meny. nyiséget meghaladja, már jelentkeznek az ólommérgezés jellegzetes tünetei. Ugyanakkor — mint dr. Patterson, a Massachusetts Institute of Technology tu- I dományos munkatársa megállapította — az amerikai nagyvárosok lakosainak vérében található ólommennyiség eléri a 0,25-öt. Ez százszorosa annak a mennyiségnek, amely a nem Ipari vidékeken lakó emberek vérében található. A vér fő „ólomszállítója” dr. Patterson állítása szerint a kipufogógázok ólomvegyületei szennyezte zöldség és gyümölcs. * * A viszketegség új gyógymódja. Érdekes gyógymódot ajánl a rovarcsípés vagy a bőr másfajta ingerlése következtében fellépő viszketegség ellen a Medical Letter című amerikai orvosi szakfolyóirat: borogassuk néhányszor a viszkető testrészt 50—60 fokos keserűvízben áztatott ruhával. A bőrgyógyászok ezzel az egyszerű eljárással igen jó eredményeket értek el a helyi viszketegség megszüntetésében. ♦ Megszűnik az álomkór? Az ENSZ Egészségügyi Világ- szervezetének (WHO, World Health Organization) bejelentése szerint hamarosan véglegesen kipusztul a félelmetes cecelégy, amely főleg az afrikai Betswana államban okozott sok szenvedést. Mint ismeretes, a cecelégy terjesztette a már-már gyógyíthatatlannak tartott álomkór kórokozóját. A légyfajta kipusztulása azoknak a széleskörű akcióknak köszönhető, amelyeket Betswanában — 40 000 lakost mozgósítva — rovarirtó szerekkel szerveztek. A cecelégy természetes búvóhelyei a kivágott erdők voltak. ♦ Igyunk teát! A. A. Drodzelidze grúz biológus a grúz tea elkészítésére különleges eljárást dolgozott ki. A tudományos recept szerint elkészített tea ivásra nem alkalmas, viszont nagyszerű kozmetikai szer, amely helyettesíti a glicerint és jó hajápolásra is. A tea egyébként kitűnő szer az — érelmeszesedés ellen. Orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy a rendszeres teaivóknál az érelmeszesedés sokltal kevésbé lép fel, mint azoknál, akik kávét is& nak.
