Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
1970. április 22. 7 »tmttntnu nam » Andrej Voznyeszenszkij: Uljanov és Lenin Idejöttem, Susenszkojéba. Járom mélycsöndű erdeit. A lángelme — tűnődöm néha — vándorol, embertől emberig. Évek futnak, nevek tűnnek vele. A lángész mindig más-más testé. A zseni: a nép szelleme. Ha igy van ez — Lenin volt Rubljov Is, a festő. Cellák szentképein Így tűz a fény egy-egy arkangyal-arcra. És Lermontov Is volt Lenin, Pugacsov is, egy pillanatra. Keskeny-nyomtávn földünk bámulta szivdobogva, — a here had halálra vált —: Lenin költözött Uljanovba, csak úgy reccsent a szűk kabát! * A dekrétumot — Lenin mondta tollba. Uljanowal tárgyalt a nyomda. Nagyitölencse-homlokát pontosan a tárgyra szögezve, amit a terem gondolt, fűrészként összegezte, és az, mint jólirányzott aforizma, csapódott a teremre vissza. Merülve sokszor álomüző gondba, arcát nyugtatva öklein, Cljanov elcsigázva mondta: „Nehéz, Lenin! Segíts, Lenin?” Füstén yal nem Lenin Járt vadászgatnl erdő-mezőben. Lenin aközben legendás hősként városokért harcolt. És arca mnzstk-arc volt. Testét amaz ffitetlen termekbe vitte. Emez — parasztbundákba és szemekbe, a komor tömegbe magát bevette, mint partizán a rengetegbe. És abban a hidegben hazát épített, fényben égv% két élettel lobogva. Ne sóhajtsatok: „Hogyha élne?" Ha nem élne — akkor ml volnál Vergődne ez a föld fagyok ónszürke bilincsébe verve, fii elgyötört múzsám a lágerek fölött ■gyen mit énekelne? Hogy szenvedett a gyász óráiban, mikor minden tribün fekete leplet öltött, ■ rajta — az 6 szivén: -• zsarnokian a nyers vas-nehéz csizma feldübörgött! A iám pasz belefolyt a csizmaszárba. Mintha vérpatak csordogálna. fii meat kegy ünnepen milyen bilincse-oldottaa, ragyogva! Miközben felmutat, adakozó-ünnepien aa ál m él kod 6 marslakókra mnsSynf On n Tanács tttkárával, Nyikolaj Petnovica Gorbunowal egyetértésben teljesen önkényesen rendelt ei, megszegve a Népbiztosok Tanácsának 1917. november 2S-i dekrétumát — nyilvánvalóan törvényellenes, szigorú megrovásban részesítem.*! H ogy egy százmillióé állam vezetőjének a forradalmat követő telj« zűrzavar kellős közepén lelkiismeretiurdal ást okoz, hogy szabálytalanul kölcsönzött egy könyvtári könyvet, mosolygásra késztet: bogaras szobatudósokra jellemző ez a pedantéria. Hogy idejét fecsérelve íehervonaton döcög haza Moszkvába, az már inkább bosszantó. De hogy az életét is kockára teszi, olyan könnyelműség, ami a meggondolatlansággal határos. Miért tette hát mégis? Szemérmes ember volt, aki undorodott a hatalom minden külsődleges előnyétől, alkatilag gyűlölt minden kivételezést. De ez sem elegendő magyarázat: Lenin csontja velejéig népvezér volt, akinek magánéletét legalább annyira befolyásolták a politikai eszmék és megfontolások. mint a jellembeli adottságok. Rögeszméje nemcsak a szemérmes ember tiltakozása volt, hanem az államvezető megfontolt programja is. Az eszme, amelyet győzelemre akart vinni, a bálványoktól igyekszik megszabadítani az embereket, az elnyomás és a tőke, a butaság és a hazugság bál- ványaitól. éppúgy, mint az istenektől és cáratyuskáktóL Lenin keserves utat választott, hisz ha a tegnapnak és tegnapelőttnek gyökereit is ki akarta tépni, a bálványimádást még legszebb, valóban őszinte formáiban, a hála, a szeretet, a megbecsülés jeleként sem tűrhette meg. Egy kosár gyümölcs, egy vég posztó vagy a kongresszusi ünneplés — egyre- megy: mind ugyanannak a magatartásnak más-más megnyilvánulása. Ezért kellett nemcsak azt vállalnia, hogy kopott ruhában jár és rosszul táplálkozik, hogy lemond roppant munkája minden külsődleges eredményéről, hanem azt is, hogy szembenéz Dora Kaplan revolverével. Nem a halálnak fittyet hányó hős gesztusa ez, hanem a gondolkodó politikus élefelve. Aligha hihető, hogy ne tudta volna, mit jelentene halála a forradalomnak, de inkább ezt a veszélyt hívta ki, mintsem, hogy tápot adjon a bálványozásnak. S valószínűtlen, hogy a túlzott szerénység kerekedett volna felül benne, amikor az Októbert fenyegető veszedelmek közül kisebbnek ítélte önmaga pusztulását, mint a szolgaság lélektanának továbbélését. A látszólag értelmetlen magatartást, hogy még ezt a mérhetetlen kockázatot Is vállalta, nem magyarázhatja semmiféle lélektani ok vagy jellembeli adottság: egy alapvető elvhez való kérlelheteden ragaszkodás parancsolta ezt. De mit mondiunk másik furcsa tulajdonságáról, ahogy szétforgácsolta idejét és erejét? Ml sem természeteLátogatás Leninnél 19Z0 februárja nevezetes hónap volt Szovjei-Oruszorszag történelmében. Ekkor valósult meg az áttérés a háborúról a békere. Az orosz proletáriátus, a dolgozó tömegek, miután szétzúzták az imperialista intervenciósokat és a belső ellenforradalmat, megvédelmezték szabadságukat és a nagy október vívmányait. A nép békés építő munkára és olyan világra vágyott, amelyben nincsenek háborúk, és nincs kizsákmányolás. Ebben az időben, amikor Szovjet-Oroszország és politikája számára kialakult a „status quo’1 V. I. Lenin szívesen fogadott külföldi tudósítókat és adott nekik interjúkat, amelyekben megmagyarázta a szovjet bel- és külpolitika lényegét. E tudósítók közé tartozott George Lansbury, a Daily Herald című londoni lap szerkesztője, az Angol Munkáspárt egyik vezetője is. Lansbury 1920 februárjában érkezett Szovjet-Oroszországba. Lenin február 21-én fogadta őt és sok kérdést részletesen megtárgyalt vele. Lansbury 1920. április 10-én a szovjet képviselet által New Yorkban kiadott Soviet Russia című hetilapban számolt be Leninnel történt találkozásáról, s a találkozás torán szerzett benyomásairól. A cikk nemrégiben jelent meg a Szovjetunióban a Lenin-cente- nárium alkalmából, az alábbi rövidített formában. Egyik sem múlhatja felül... Éppen a születésnapomra esett Leninnél, az első orosz-szovjet köztársaság miniszterelnökénél tett látogatásom. Az alábbiakban szeretném ismertetni, milyen benyomást tett rám. Már sok ország politikusaival találkoztam és jól ismerem azokat az embereket is, akik a mi országunkban hatalmon vannak. De műveltség, tehetség, bátorság és nemes törekvések tekintetében egyikük sem múlhatja felül azt az embert, aki ma Oroszország népeit ihleti és vezeti, Korábban sohasem találkoztunk, de az első perctől kezdve kölcsönös bizalmat éreztünk egymás iránt. Lenin részletesen és nyíltan beszélt, akár személyes, akár társadalmi jelentőségű kérdéseket érintettünk. Világos volt, hogy nincs mát takargatnia. Leninben semmi sem tipikusan jellemző az államférfiakra: sem a hang, sem a magatartás, s Lenin nem is igyekszik hasonlítani a politikusokra. A Kreml-ben, a volt bíróság épületében élt: szőkébb környezete nagyon szerénynek, de célszerűnek tűnt. Személyzete nem volt, csak néhány hivatalnok és géofrónő végezte munkáját. Ügy láttam, hogy Lenin egyetlen percet sem vesztegetett el a munkaidőből. Amíg ki nem kapcsolták a telefont, minden két-há- rom percben keresték és 6 válaszolt a hívásokra. Vasakarat és eltökéltség Szerény öltözékében olyan vcft, mint egy mesterember. Nagyon figyelmesen megnéztem őt, szerettem volna megpillantani a bril- liánsokat, amelyekről annyit írt a kapitalista sajtó, de egyetlen egyet sem láttam! Moszkvai tartózkodásom Idején általában nem láttam brilliánsokat. Az arcképek, amelyeket korábban már alkalmam volt megtekinteni, nem adják visz- sza pontosan Lenin arckifejezését. sebb. minthogy államférfiak sorsdöntő időkben csak sorsdöntő ügyekkel törődnek. Nincs tudomásunk, hogy Caesart a gallusok elleni harcok alatt, Hannibált Róma ostromakor Robespierre-t terror idején más is foglalkoztatta volna, mint az emberfeletti feladat, melynek elvégzésére vállalkozott. Az emberi természet sajátossága, hogy minél nagyobb a cél és a tét, annál jobban összpontosítani kell a figyelmet és az akaratot; Ilyenkor minden mellékes háttérbe szorul, minden másodlagos halasztást szenved. L enin 1919 májusában levelet kapott parasztoktól, akik panaszkodtak, hogy jogtalanul rekvirálták el a lovaikat. Továbbküldi« a kérvényt az illetékes hivatalnak. s ezzel a megjegyzéssel kapta vissza: „Ügyis sok a munka, nincs időnk apró-cseprő ügyekkel foglalkozni”. A levél tovább vándorolt, ezúttal az Állami Ellenőrzéshez, Lenin utasításával: „Tartóztassa le azt a tisztviselőt, aki ezt a választ adta.” Ez a kivételes képességű szervező, aki életének minden percét tervszerűen beosztotta, mintha nem Ismert volna különbséget sorsdöntő és apró-cseprő ügyek között. A forradalom legnehezebb Időszakában azzal törődött, hogy a Kreml minden szobájában legyen egy kancsó víz és pohár a várakozóknak, hogy Sztálin olyan szobát kapjon, ahol nem zavarja a konyhai zaj • nyugodtan alhat Lenin 50 éves, középtermetű, kissé előrehajolva jár, a szeme világos és egyenesen beszélgető partnerére néz... Lenin szemei végtelen jóságot tükröznek, s mindjárt érezni, hogy tipikusan olyan ember, aki szereti a gyermekeket. Lenin legszembetűnőbb vonása azonban — annyira szembetűnő, hogy szinte már fizikai tulajdonságának lehet tekinteni — a vasakarat és az eltökéltség. Lenin mélységesen rokonszenvez azokkal, akik készek áldozatot hozni a közös ügyért. Lenin szerint azok számára, akik nemzetközi szocializmusra törekednek, a változások végrehajtásának leggyorsabb útja az, ha szavaik és cselekedeteik — személyes elképzeléseiktől függetlenül — mindig egyeznek. Lenin azt cselekszi, amit hirdet. Olyan embernek ismertem meg őt, aki ugyanolyan nyugalommal, képes a halálba menni, mint dolgozószobájába, egy értekezletre. Életének legfőbb, mindem átfogó célja; a dolgozók felszabadítása a kényszerűségből vállalt munka és a kapitalizmus rabsága alól, ■ az Intemactonálé megalakítása. Enyhén szólva nevetséges azt gondolni, hogy Lenin híve a vérontásnak. .... .... . /-. Telve életörömmel A harcokban és nélkü! ö zésekben eltelt két és fél esztendő nagyon megfeszített időszak volt a forradalom vezérei számára és mindegyikükre hatással volt, de különösen Leninre, aki ráadásul még egy merénylő két golyóját viseli testében. Ennek elleniére Lenin telve van életörömmel és olyan élénk, olyan friss, mint egy fiatalember: szívesen tréfál és maga is jól mulat a tréfákon, mintha nem lenne semmi gondja. Beszéltünk az angliai munkás- mozgalomról, megvitattuk a proletárdiktatúrát és a vezetés parlamenti formáit, elbeszélgettünk vezetőinkről és a harc perspektíváiról, s a legtöbb kérdésben azonos véleményre jutottunk. Nem azért from ezeket a sorokat Leninről, mintha mindenben egyetértettünk volna, néhány fontos kérdésben nem egyezett az álláspontunk, hanem azért, mert úgy érzem, sikerült egy jó emberre találnom és nem csak szavai alapján tudom megítélni őt, hanem tettei után ia. Lenin nagyszerű katonának és vezérnek bizonyult egy olyan ügyben, amelyért, úgy vélem, érdemes élni, küzdeni és meghalni, — az igazi Intemacionálé a kapitalizmust megdöntő szocializmus megteremtésében. Régen a zsarnok cárokat „az orosz nép atyáinak” tartották, Lenin ma: az Oroszországban kialakult új szellemnek, a zsarnokságot legyőző szabadság szellemének szimbóluma. A férfiak és a nők egyaránt szeretik Lenint és nem azért készek meghalni érte, mert ő az uralkodójuk (ez a szó egyáltalán nem illik Leninre), hanem azért, mert az elvtársuk, érdekeik kifejezője társadalmi és gazdasági szabadságuk védelmezője, s azért, mert teljes egészében, szíwel-lé- lekkel annak a harcnak szentelte magát, amelyet most vív Oroszország, hűségesen szolgálja a népet, anélkül, hogy valamilyen kitüntetésre számítana és személyi hatalomra törne. Amikor elbúcsúztunk, megkért, hogy adjam át szívből jövő üdvözletét és legjobb kívánságait az angol munkásmozgalomban tevékenykedő elvtársainak és barátainak és mondjam meg nekik, hogy szilárd meggyőződése: az egész világon megalakul a dolgozók InternacionáléJa. Kun Béla Hiába keressük ki a legragy®góbb forradalmi pályafutásé hősöket a forradalmak történetéből, hogy megérthetőbbé, világosabbá tegyük alakját olvasói számára. Nem jött ő villámsugárként, felküzdötte magát a proletáriáfussal együtt a föld alól, ahová elnyomta őket a tőkés társadalomnak kizsákmányoló, bilincsbeverő rendje. Ha hinni lehetne a vándorló telkekről szóló hindu hitregékben, falán azt lehetne mondani róla, hogy a munkások legnagyobb tanító- mesterének, Marx Károlynak szelleme költözött bele. hogy új testhüvelyben folytatva életét, átvigye a valóságba azt, amit tanított, amiért küzdött. H. G. Wells Mikor Leninnel beszéltem, « témánk tokkal jobban érdekelt, mint mi magunk. Kifelejtettem, hogy alacsony volt-e vagy magas, öreg-e vagy fiatal. Fő benyomásom az volt akkor, hogy termetre kis ember, másrészt főleg szellemi élénksége ét célkitűzéseinek egyszerűsége hatott rám. De most, ahogy újra átnézem tizennégy év előtti könyvemet, és felelevenítem az emlékeimet, más ismert személyiségek mellé állítom az 6 alakját, akik szintén döntő fontosságú pozíciókban voltak, most kezdek csak rájönni, hogy milyen kiemelkedő és fontot alakja ö a történelemnek. Vonakodom elismerni a történelem „nagy ember" felfogását, de ha arról van szó, hogy kik a legnagyobb emberek a világ folyása óta, azt el kell ismernem, hogy Lenin legalábbis a nagyon nagyok közé tartozik. Varga Gyula András 1918-ban részt vettem egy tanácskozáson, amelyen Lenin és Szverd- lov elvtárs is jelen volt, 6 foglalkozott leginkább a volt hadifoglyok ügyeivel. Lenin először mindig Szverdlov elvtárstól kért véleményt, de tőlünk is újra meg újra megkérdezte, mi a véleményünk, majd amikor azt meghallgatta, érdeklődött: mit gondolunk, hogyan volna helyesebb. így vagy amúgy? Aztán szinfe rávezetett bennünket a legjobb válaszra, s mi azt magunk mondhattuk ki. Soha nem éreztette hatalmas tudását, nem beszélt sértő fölénnyel: rávezette az embereket az igazságra. Arra nevelte őket, hogy önállóan gondolkozzanak és cselekedjenek. Aki egyszer beszélt vele, sohasem felejti el. Nehru A Szovjetunióban hatalmas új világ épül fel szemünk előtt. Oroszország a nagy Lenint követve a jövő felé tekint, csak arra gondol, ami lesz, mialatt a többi ország a múlt kezének súlya alatt dermedtem fekszik, és minden energiáját arra fordítja, hogy megőrizze egy idejét múlt kor immár haszontalan hagyatékát. Különösen nagy hatást tettek rám azok a jelentések, amelyek a szovjet Közép-Ázsia elmaradt vidékeinek szédítő fejlődéséről szólnak... Végeredményben minden Oroszország mellett szól, s a szovjet állam léte és példája ragyogó, bátorító jelenség e sötét, komm világbm.
