Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
im. «prWj a 3 BtinonMü nom»* Lenin születése 100. évfordulója tiszteletére Tudományos emlékülés Pécsett Tegnapi számunkban beszámoltunk arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága a pécsi felsőoktatási intézmények marxizmus—leninizmus tanszékei részvételével Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére tudományos emlékülést rendezett. Az első napon együttes ülést tartottak, melyen három előadás hangzott el, majd a második napon három szekcióban folytatódott az emlékülés. A kétnapos programról röviden az alábbiakban számolunk be. Az együttes ülés előadásai „Lenin a társadalmi szervezetek, tömegszervezetek szerepéről a szocialista demokrácia rendszerében" e. előadásában Sikfői Tamás egyetemi adjunktus abból indult ki, hogy Lenin az 1920-as évek elején írt utolsó műveiben több olyan kérdésről kifejtette véleményét, amelyek ma nálunk is a társadalom érdeklődésének középpontjában állnak. Az egyik ilyen vitatott kérdés volt a szakszervezetek szerepe a szocializmus építésében. Trockij, aki korábban kételkedett abban, hogy a forradalom egy országban is győzhet, fenntartásait a forradalom győzelme után is hangoztatta. Ügy gondolta, katonai módszerekkel megszervezett, militarizált termelést kell megvalósítani, amely a szakszervezetek érdekvédelmi szerepének tagadását jelentette. Lenin cáfolta Trockij nézeteit, s mint kifejtette, a szakszervezet nem kényszerszervezet, hanem iskola, az irányítás, a gazdálkodás, s a kommunizmus iskolája. Hazánkban is a szocializmus építésének kezdeti szakaszában háttérbe szorultak a szakszervezetek és tömegszervezetek sajátos feladatai, a partikuláris és rétegfeladatokat elhanyagolták. Ma már nem tagadjuk, hogy az általános érdek és a részérdek között ellentmondás létezhet, ezért a tömegszervezetek és a szakszervezetek feladatai közé tartozik az is, hogy a partikuláris érdekeket markánsan képviseljék. Armbruszt György, az Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyettese „Lenin a forradalmi propagandáról9 címmel tartott előadást. Mint mondotta, a propaganda kérdésének elemzésekor a lenini stratégiából kell kiindulni. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a munkásmozgalom ösztönös harci formáit a tudatos mozgalomnak kellett felváltania, amely a pártosság elvének kidolgozásához vezeteti Lenin szerint a párt feladata nem abban áll, hogy divatos jelszavakat ad, hanem hogy nyíltan csatlakozik ahhoz a harchoz, amelyet a munkásosztály már megkezdett Forradalmi propagandával át kell szervezni a tömegeket, mert a szervezés tudománya nélkül nincs siker. Lenin nem ismert kényes kérdést vagy apró problémát, mindent többször is megmagyarázott, hogy hallgatói világosan megértsék. — Hangsúlyozta a politika kötelező őszinteségét. Dr. Molnár István, az Egyetemi Könyvtár osztályvezetője „Lenin műveinek magyar tolmácsolói” című előadásában vázolta azt az utat, ahogyan a lenini eszmék és művek eljutottak Magyarországra. Emlékeztetett arra, hogy a magyar szociáldemokrata párton belül a jobb- és baloldal harcában Lenin a baloldalt, s személy szerint Alpári Gyulát támogatta. A szociáldemokrata sajtó, beleértve a Népszavát is, kezdetben nézeteit elferdítve adott hírt LeninrőL 1917-ben új szakasz kezdődik a lenini eszmék magyar- országi térhódításában. Hiába térd a valóságtól a Népszava az orosz forradalomról adott tájékoztatásaiban, az oroszországi hadifogolytáborokban megalakuló magyar kommunista csoportok már lapot szerkesztenek, amely a magyar kommunista sajtó kezdetének számít. 1918-ban Moszkvában jelenik meg az első hiteles magyar nyelvű Lenin mű, „A harc útja” címmel, amely három kiadást ér meg. — A Tanácsköztársaság alatt Leninnek nyolc írása jelent meg tizenegy kiadásban. A két világháború között sem veszített lendületéből Lenin műveinek magyar nyelvű tolmácsolása, a bécsi és a szovjet emigrációban munkaközösségek jöttek létre erre a célra. A felszabadulás után új korszak köszönt be műveinek kiadásában, összes műveinek második magyar kiadása 8000—8500 példányban jelenik meg. Az előadó helytörténeti érdekességként megemlítette, hogy a felszabadulás után először a Pécsi Szabadság Nyomda kiadásában jelentek meg Lenin-művek. Lenin, a gazdaságszervező A tudományos emlékülés közgazdasági szekciója Lenin gazdaságpolitikai munkásságának méltatását, illetve e munkásság máig is ható eredményeinek vázlatos összegezését tűzte ki célul. A szekcióülést dr. Zinhóber Ferenc kandidátus, egyetemi tanár, a Jogtudományi Egyetem marxizmus—leninizmus tanszékének vezetője nyitotta meg Rövid bevezetőjében hangsúlyozta: Lenin már fiatal korában megismerte a marxi politikai gazdaságtan alapelveit, s azt — nagy éleslátással —, azonnal át is ültette az oroszországi viszonyokra. Publikációk végtelen sora bizonyítja, milyen óriási jelentőséget tulajdonított a forradalom vezére a gazdasági kérdéseknek. Tanulmányaiban, cikkeiben többször leszögezte: ha a gyakorlat nem igazolja az elméletet, az elméletet el kell vetni, legyen az még oly régi, még oly „bevált” is... A szekcióülés első előadója Tóth Lajos, az Oktatási Igazgatóság politikai gazdaságtan tanszékének vezetője volt. Előadásának címe: Lenin gazdaságelméleti vitái. Az ülésen résztvevő közgazdászok, gyakorlati gazdasági szakemberek különösen azokat a fejtegetéseket kísérték nagy figyelemmel, melyek Leninnek a piackérdésről, illetve az újratermelésről alkotott véleményét ismertették. Ez a problematika a narodnyikokkal folytatott vitában csúcsosodott ki annak idején. Lenin e szenvedélyes viták során egyértelműen leszögezte: a kisárutermelés szintjén való megállás a piac beszűkülésével, azaz a fejlődés megállósával jelentett egyet. Dr. Horváth Levente, egyetemi docens, „Lenin a terv és a piac kapcsolatáról a szocialista gazdaságban” címmel tartott előadást, melyben azokra a napjainkban felbukkanó nézetekre is kitért, melyek szerint Lenin nem látta előre, hogy a kifejlett szocializmus viszonyai között is fennmarad az árutermelés. Lenin műveiből valóban nem lehet előcitálni olyan idézeteket, melyek ennek ellenkezőjét bizonyítanák, Lenin logikája és munkamódszere azonban ebben a vitában is perdöntő bizonyíték. — A konkrét helyzeteket mindig konkrétan kell elemezni — erre tanít egész életműve, s éppen ezért helytelen és tudománytalan Lenin írott betűit szembeállítani Lenin szellemével. Ha papírra vetett munkáiban a mai problémák egynémelyi- kére nincs is írott utalás, a leninizmus minden felvetődött kérdésre választ tud adni. Kertész István, a Megyei Pártbizottság munkatársa trA lenini szövetkezeti terv alkalmazása hazánkban” címmel megtartott előadásában már a lenini elvek gyakorlati megvalósításáról szólt. Lenin szenvedélyes híve, lelkes propagátora és következetes támogatója volt a szövetkezeti mozgalomnak, melyet a magasabb szintű termelés és életforma előiskolájának tartott Lenin szövetkezeti elvének három alaptörvénye: az önkéntesség, a fokozatosság és az állami támogatás szükségessége. Hazánkban e követelmények szem előtt tartásával fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése az 1960-as évek elejére, s az eredmények még a vártnál is gyorsabban, meggyőzőbben bizonyították a lenini elvek célravezető voltát, illetve helyességét. Lenin a szövetkezeteket azért is nagyra tartotta, mert az új gépek, az új technológiák, , egyszóval a kulturáltabb termelés és életforma terjesztésének nagyszerű segítőit látta bennük. A szekcióülés dr. Zinhóber Ferenc kandidátus zárszavával ért véget. Lenin az elmélet és gyakorlat viszonyáról Az emlékülés filozófiai szekciójának ülését Benkő László, az Oktatási Igazgatóság filozófiai tanszékének vezetője nyitotta meg. Az első előadást Somogyi János egyetemi adjunktus tartotta, Lenin az elmélet és gyakorlat viszonyáról címmel, majd dr. Jóri János kandidátus, egyetemi docens Lenin és a valóság megváltoztatásának filozófiája címmel, végül pedig dr. Judi István kandidátus, a Jogtudományi Egyetem dékánhelyettese Lenin és az új erkölcs címmel tartott előadást. Somogyi János előadásában Lenin fiatalkori műveiből kiindulva, a Mi a teendő? elemzésén keresztül a későbbi művek és lenini döntések során át bizonyította be, hogy Lenin teoretikus alkotó tevékenységének legfontosabb elve éppen az elmélet és gyakorlat viszonyának mindenkori, dialektikus egységben való szemlélése volt. Lenin az aktuális társadalmi jelent mindig a múlt elemzésével együtt s a jövő aspektusából vizsgálta, a jövő, vagyis a jelenben bennerejlő kibontakozás lehetőségének szempontjából. Jóri János előadása abból indult ki, hogy Lenin a marxizmus filozófiai lényegét, társadalmi szerepét eleve abban az értelemben fogta fel, hogy a feladat többé nem a világ magyarázása, hanem megváltoztatása. Lenin és az orosz munkásmozgalom egyébként képzett marxista vezetői között éppen ez volt a lényegbevágó különbség: ha a valóság ellentmondott az elmélet realizálhatóságának, Lenin nem az elmélethez ragaszkodott, hanem tüzetesebben megvizsgálta a valóságot, tudván, hogy a valóság megváltoztatásának funkcióját csak az az elmélet töltheti be, amely a nép szükségleteivel összhangban áll, amelyre maga az élet is törekszik. Lenin azért vallatta a valóságot szüntelenül, hogy kitapintsa a változtatás irányát, lehetőségét, módját. Azt tanította, hogy az elméletnek a társadalmi totalitás megragadására kell törekednie, ami ugyan soha nem érhető el, de a valóság szüntelen faggatása megvéd a megmerevedéstől, a sokoldalúság képessé tesz a folytonos önmegújulásra. Judi István előadása a lenini elvekre alapozva a munkaerkölcs változásaival, ennek számos más vonatkozásával foglalkozott. A szocializmus építésének megkezdődésével a munka visszanyerheti a kapitalizmusban végleg elvesztett erkölcsi tartalmát. Azok a visszahúzó erők azonban, amelyeket Lenin is nagy veszélynek tartott, legerősebben éppen az emberek munkához való viszonyában éreztetik romboló hatásukat Az a természetszerű folyamat, hogy az új társadalomban a kényszerből végzett munka az egyes ember számára is belső szükséget kifejező, felszabadult munkává válik, korántsem megy végbe gyorsan és ellentmondások nélkül. Az előadás ezeket az összetevőket, akadályokat, ellentmondásokat elemezve jutott el ahhoz a megállapításhoz, hogy a Lenin által legfontosabbnak tartott termelés az új társadalomban a felszabadult munkát végző emberek munkaerkölcsétől is függ, miközben azonban kialakul a munkához való új viszony, az erősen visszahat az emberek erkölcsiségére és magasabb szintre fejleszti azt. A lenini nemzetiségi és művelődési politikáról, a sajtó feladatáról A Hl. szekció ülését Rajnai József, az Oktatási Igazgatóság Munkásmozgalom Története Tanszékvezetője nyitotta meg. Az első előadást dr. Komanovics József, egyetemi adjunktus tartotta „A lenini nemzetiségi politika megvalósulása Baranyában” címmel. Előadása elején utalt Leninnek a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó legfontosabb tanításaira, azok jelentőségét, fontosságát hangsúlyozta. Részletesebben szólt a szocialista forradalom győzelmét követő időszakról, milyen feladatokat jelentett ekkor a fiatal szocialista állam számára a nemzetiségi kérdés helyes megoldása, párt elvi állás- foglalásának érvényesítése, alkalmazása. A megyei vonatkozásokra áttérve értékelte a nemzetiségek helyzetét Baranyában a felszabadulást követő években. Kitért a német lakosság több mint 50 százalékát érintő kitelepítés hatására, következményeire, annak politikai, gazdasági és társadalmi hatására. Foglalkozott azokkal a problémákkal, melyek a délszlávokat sértő politka következtében álltak elő megyénkben. Szentistványi Gyuláné, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titkára „A lenini elvek tükröződése az MKP felszabadulás utáni művelődési politikájában" címmel tartotta meg a szekcióülés második előadását. Bevezetésként utalt Leninnek a cári Oroszország művelődési politikájáról kifejtett kritikájára, állásfoglalásaira a nép kulturális fel- emelkedésének feltételeire, a szocialista művelődési politika lenini kidolgozására, annak megvalósulására a szovjet hatalom létrejöttét követő első években, majd a Szovjetunió művelődésügyének fejlődésére. Kifejtette, hogy a felszabadulást követően pártunk a művelődéspolitikai célkitűzések megfogalmazásakor a lenini tanításokra támaszkodott Ennek szellemében dolgozták ki a közoktatás demokratizálásának programját, melyet kezdetben a koalíció feltételei között vitákban, politikai küzdelmekben valósítottak meg. Ennek olyan fontos állomásai voltak, mint az iskolák államosítása, a nyolc osztályos alsótagozatú oktatás bevezetése, fokozott figyelem a felsőfokú oktatás szellemének megváltoztatására, a munkás-paraszt szülők gyermekeinek segítése, a felnőttoktatási hálózat megszervezése. „Lenin a kommunista sajtóról” címmel tartotta meg előadását Bocz József a Dunántúli Napló főszerkesztője. Lenin forradalmi tevékenységének kezdeti időszakától áttekintést adott írói, publicista tevékenységéről, melyet Lenin különösen a Pravda hasábjain fejtett ki. Újságírói magatartása, szerkesztői munkamódszere ma is példamutató a kommunista sajtó munkásai számára. Lenin, különösen a század- fordulót követő években, kimunkálta a kommunista újságírás és lapszerkesztés ma is érvényes alapelveit. Részletesen kifejtette a pártos újságírás elveit, melyet meg-’ követelt munkatársaitól. Ugyanakkor arra tanította a kommunista sajtó munkásait, hogy a pártosság nem zárja ki a vitát, a bírálatot, sőt ennek biztosítását követelte a pártsajtótól. A kommunista sajtó körül Lenin nagy jelentőséget tulajdonított a munkáslevelezőknek, tudósítóknak, mely a kapcsolatok, a tájékozódás szélesítésében nélkülözhetetlen. Az előadó arról is szólt, milyen követelményeket állított Lenin az újságírók magatartása elé, hogyan szólt az őszinteség, a köz- érthetőség, a gondos megfogalmazás jelentőségéről. A szocialista forradalom győzelme után Lenin meghatározta a kommunista sajtó szerepét a szocialista építőmunka segítésében, mely ma is útmutatásul szolgál a kommunista újságírók számára. KÉPEK LENINRŐL Lenin és Szamuely Tibor 1919-ben Moszkvában. A X. pártkongresszus küldötteivel 1921. márciusában. Az első szovjet elektromos eke kipróbálásánál egy moszkvai tangazdaságban, 1921-ben. Lenin és felesége, Krupszkaja asszony 1922 augusztusában.
