Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-06 / 55. szám
8. — Van ebben a bevett szokásoknak valamilyen szatirikus vagy szkeptikus értelmezése, valami olyan törekvés, hogy ezeket a visz- szájukra fordítsák, kissé eltorzítsák, megmutassák a dolgok logikátlanságát. Nyakatekert, de érdekes! Vágj' két évvel később Capriban Lenin az utópisztikus regényről beszélgetett Bogdanov-Malonovszkij- jal, s ezt mondta neki: — Inkább s munkásoknak írna regényt arról a témáról, hogyan rabolták el a kapitalizmus ragadozói a földet, s hogyan fecséreltek el minden olajat, minden vasat, fát, minden szenet. Ez nagyón hasznos könyv volna, machista uram! Amikor Londonban elbácsúzturtk, azt mondta nekem, hogy feltétlenül ellátogat Capriba pihenni. Mielőtt azonban rászánta magát az utazásra, még egyszer találkoztunk Párizsban, egy kétszobás diákszálláson, amely csak a méretét te- < kintve volt diák-jellegű, egyébként ragyogó tisztaságot és szigorú rendet tartottak benne. Nagyezsda Konsztantyinovna teát főzött nekünk, majd elment, és mi kettesben maradtunk. Akkoriban bomla- dozott a Znanyije, s én azért utaztam oda, hogy megbeszéljem Leninnel : szervezzünk egy olyan új kiadóvállalatot, amely a lehetőségekhez képest, minden írónkat egyesítené. Vlagyimir Iljicsnek. Vorovszkijnak és még valakinek felajánlottam, hogy legyenek a kiadó külföldi szerkesztői, Oroszországban pedig Gyesznyickij- Sztrojev képviselte volna őket. Úgy véltem, szükséges volna több könyvet írnia nyugati irodalmak történetéről és az orosz irodalomról, a művelődés történetéről — olyan könyveket, amelyek gazdag adattárul szolgálnának a munkások önképzéséhez és a propagandához.. Lenin azonban elvetette ezt a tervet, utalt a cenzúrára és arra. hogy milyen nehéz megszervezni embereinket; a legtöbb elvtársat leköti a gyakorlati pártmunka, nincs idejük írni. De legfőbb és számomra legmeggyőzőbb érve körülbelül így hangzott: vastag könyvre nincs idő, vastag könyvvel az értelmiség táplálkozik, az pedig, mint látja, a szocializmustól a liberalizmushoz pártol át, s mi nem tudjuk letéríteni a maga választotta útról. Nekünk újságra, brosúrára van szükségünk, jó volna visz- szaállítani a Znanyije kiskönyvtárát. ez azonban Oroszországban a cenzúra, itt pedig a szállítási feltételek miatt lehetetlen: tíz- és százezrével kell ontani a röplapokat a tömegnek, s ilyen mennyiséget illegálisan nem lehet szállítani. Várjunk a kiadóval jobb időkig. A reá mindig jellemző lenyűgöző élénkséggel és szabatossággal a dumára terelte a szót, a kadét pártiakra. akik ,,szégyenük, hogy októbristák" (Októbristák — az 1905. október 17-1 cári kiáltvány után nagytőkésekből és földbirtokosokból alakult, a cárt támogató párt), meg, hogy „nekik csak Jobb felé visz az útjuk”, majd egy sereg bizonyítékot sorolt fel, hogy közel van a háború, s „bizonyára nem is egy. hanem a háborúk egész so-, ra" ez a jóslata csakhamar beigazolódott a Balkánon. 1917 augusztusban készült Lenin illegális személyi igazolványa, maszkírozott fényképpel (Folytatása következik) l
