Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
Dtmantmt napia Tekintsünk a jövőbe — egy évezreddel előre! Hol és hogyan élhet a jövő embere?--------------------------------------------------------------- 1970. m&rcius 22. MINDENFÉLE — mindenfelől a Házasság — svéd módra Svédországban hamarosan megszüntetik az eddig szokásos esketési formát. Azoknak, akik együtt akarnak élni, nem kell sem egyházi, sem polgári esküvőt tartaniuk. Egyszerűen bejelentik együttélési szándékukat a megfelelő hivatalban és máris ösz- szeköltözhetnék. Erre a változtatásra a közvélemény sürgetése folytán került sor, amely már jó ideje várja a svéd családjog újrafogalmazását. Klink igazságügy miniszter ennek a követelésnek kíván eleget tenni az új törvényjavaslatával Az újítás iránti érdeklődés nagyon is érthető, mert megszünteti a házasfelek összesített jövedelmére kirótt, sokszor rendkívül magas adót, amely gyakran arra kényszerítette a házaspárokat, hogy névleg elváljanak, de továbbra is közös háztartásban éljenek. A visz- (Szaél . ..két úgy akarták megszűr: .ni, hogy a nem házas, de út.- att élő párokra is ugyanakkora adót róttak ki, mint a házasokra. A házasságkötések száma mégis egyre csökkent, az új rendelet ugyanis szentesíteni látszott a párok törvénytelen együttélését. Az újfajta házasságkötési mód nemcsak az illetékektől és az eddig szükséges iratok beszerzésétől menti meg a feleket, hanem a partnerek jogi függetlenségét is megóvja. A gyermeket az új törvény is éppen úgy védi, mint az eddigi. — Rosko Kovacsck, az újvidéki egyetem tanára érdekes előadást tartott a szer- bek Arany Jánosáról, Zmaj Jovan Jovanicsról a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Előadását most Budapesten is megismételte. Időnként mindenki elgcxndolkocük azon, mii en is lesz a világ tíz vagy tizenöt év múlva. A tudósok sem mentesek az effajta kíváncsiságtól, sőt képzeletűit évtizedekkel előre kalandozik. Tekintsünk hát a jövőbe, de necsak néhány évtizedre, hanem évszázadokkal, sőt évezredekkel előre! HETVEN MILLI ARD EMBER? Mint ismeretes, Földünk egyre jobban benépesül. A XX. század kezdetén például még csak másfélmilliárd ember élt a Földön, ma három és félmilliárd, a század végére pedig hatmilliárd lesz a Föld lakóinak száma, azaz négyszer annyi, mint ugyanennek az évszázadnak a kezdetén ! Ésszerű gazdálkodás és megfelelő társadalmi viszonyok mellett bolygónk természetesen képes lesz nemcsak ennyi embert, de ennek többszörösét is eltartani. De vajon képes lesz-e száz, vagy kétszázmilliárd embert élelemmel ellátni? Meglehet... És ötszáz milli- árdot? Ma még természetesen vigasztalhat bennünket az a gondolat, hogy egy ilyen túlnépesedésre bizonyára nem egyhamar kerül sor. Sajnos azonban az egyáltalán nem olyan bizonyos. Tegyük fel például, hogy az évi nép- szaporulat csak 3 ezrelék. Még egy ilyen, viszonylag alacsony népszaporulattal számolva is a lakosság száma százévenként megkétszereződik. Eszerint száz év múlva Földünkön 7 milliárd ember fog élni. 200 év múlva 14 milliárd, 300 év múlva 28 milliárd. Ez persze igen sok (nyolcszor annyi, mint ma), de Földünk még bizonyára képes lesz eltartásukra. Ezer év múlva azonban a Földön már 70 000 milliárd ember fog élni. Ekkora népszaporulatra valószínűleg sohasem kerül sor, hiszen hamarosan már pontosan szabályozni fogják a természetes szaporodást, de érdemes elgondolkozni azon, milyen veszély fenyegethetné az emberiséget viszonylag rövid időn belül (hiszen ezer év egyáltalán nem olyan sok. ha történelmi távlatból nézzük a kérdést). HA AZ ENERGIAKÉSZLET * KIMERÜL... Elrettentő számadatokkal találkozunk egy másik kérdéssel kapcsolatban is. Civilizációnkra az jellemző, hogy egyre több energiát használ fel. Ha feltételezzük, hogy az energiafogyasztás évente csak 3 ezrelékkel emelkedik (akárcsak a népszaporulat), akkor az energiafogyasztás is száz évenként kétszeresére emelkedik. Ha az emberiség jelenleg évente 2 milliárd tonna szén elégetésének megfelelő energiát fogyaszt, akkor száz év múlva 4 milliárd tonna szénre lesz szüksége évente, 200 év múlva 8 miiliárdra, 300 év múlva 16 miiliárdra. Ezer év múlva azonban az energiafogyasztás már évi 40 000 milliárd tonna szénnel lesz egyenlő. Nem kétséges, hogy néhány évszázad múlva kimerül a Föld teljes tüzelőanyag készlete, még akkor is, ha számításainkban figyelembe vesszük a tengerfenékről felhozott kőolajat és a csillámok, valamint más szénhidrogének felhasználását. Nagy szerencse, hogy rendelkezünk egy olyan hatalmas energiaforrással, mint az atomenergia! Jelenleg azonban sajnos csak az atommaghasadáskor felszabaduló atomenergia felhasználására vagyunk képesek, és ez az energiakészlet Földünkön nem nagy. Valószínű azonban, hogy hamarosan az atommagok szintézise folyamatának segítségével is hozzájutunk energiához, például a héliumgáz magjainak szintézise, a hidrogéngáz magjainak reakciói segítségével. Ez utóbbi bőségesen akad Földünkön, hiszen a Föld tömegének 7 százaléka víz. Azt gondolhatnánk ezek- után, hogy nyugodtak^ lehetünk az emberiség jövője felől De a számítások azt mutatják, hogy 3500 év múlva a Földünkön, valamennyi óceánban (!) és ásványban található hidrogénkészlet az emberiség energiaszükségletét mindössze egy évig tudná biztosítani. Akkor talán azt az energiát kellene „elfogni”, és felhasználni, amelyet a Föld a napsugarak formájában kap? Ismét csak az derül ki, hogy 1500 év múlva ez is az emberiség energiaszükségletének mindössze 20 százalékát tudná kielégíteni. A DTSON-SZFÉRA Nem vitás azonban, hogy kései utódainknak is lesznek terveik a természet meghódításával kapcsolatban. Nem fognak beletörődni a természet által rájuk kényszerített korlátozásokba, hanem minden lehetőséget megragadnak majd, hogy ezeket a korlátozásokat feloldják. Ilyen lehetőséget jelent majd az, hogy nemcsak a Föld, de az egész Naprendszer készleteinek komplex felhasználására kerülhet sor. Az egyik ilyen lehetőséget a Naprendszer átalakítása jelenti. Elképzelhető például, hogy a jövő emberei az energia- szükségletek kielégítésének legmegfelelőbb módját abban látják, hogy „elfogják” és felhasználják a Nap által az űrbe kisugárzott teljes energiamennyiséget. Ebben az esetben több milliárd éven keresztül számíthatunk állandó „ingyen” energiára. Lehet, hogy az emberek úgy döntenek, hogy a Nap köré egy óriási, 150 millió kilométer hosszú sugarú (azaz a Föld pályája sugarával azonos nagyságú) gömböt építenek és e gömb belső felületére telepszenek le, minthogy ekkor valóban „elfoghatják” és felhasználhatják a Nap által kibocsátott teljes energiát. Építőanyagot ebben az esetben bizonyára Naprendszerünk legnagyobb bolygójáról, a Jupiterről szereznek, amely 318-szorta nehezebb Földünknél. Ennek a „Dyson- szférának” nevezett (Dyson- nak hívják azt a fizikust, aki nemrég ezzel a javaslattal előállt), azaz gömbfelületnek a vastagsága körülbelül fél méteres lehetne. Minthogy e gömbfelület mintegy egymilliárdszorosa lenne Földünk felületének, lakói pedig kétmilliárdszor annyi Nap-energiával rendelkeznének, mint amennyit Földünk kap, azaz mintegy százezermilliárddal több energiával, mint amennyit az emberiség jelenleg felhasznál, — okos gazdálkodás és a népszaporulat ésszerű szabályozása mellett sok ezer évre meglenne a lehetősége az emberiségnek a gondtalan fejlődésre. NEM PUSZTA FANTÁZIA Ma még persze korai lenne azon tűnődni, hogyan épüljön ez a Dyson-szféra, hogyan forogjon, milyen legyen belsejében az atmoszféra és hogyan vezessék le róla a felesleges hőt stb. Ez a terv egyébként is egy kissé a „játékos” fantázia túl- tengésére vall. Ezért nem is kívánunk senkit meggyőzni arról, hogy a Dyson-szféra valóban felépül majd. Az azonban tény, hogy az emberiség — korábban mint gondolná — szűknek találja majd a Földet és kevésnek az energiát. És ebben az esetben csali két megoldás kínálkozik: vagy korlátozza fejlődését, vagy megfelelő módon alkalmazkodik és igényeivel összhangban átalakítja az egész naprendszert, komplex módon használja fel a Naprendszer készleteit. Talán nem puszta fantázia terméke az a megállapítás, hogy valószínűleg e második megoldást fogja az emberiség választani. Ez annál is valószínűbb, mivel a tudomány és technika fejlődése ekkorra már teljes mértékben lehetővé teszi ezt a megoldást. A sivatagi lakók vízellátása. A kazahsztáni hidrogeoló- gusok mintegy 6 ezer artézi kutat fúrtak a köztársaság sivatagjaiban. Ezzel biztosították, hogy a sivatagokban és a szárazságsújtotta körzetekben lévő állattenyésztő gazdaságok elegendő ivóvizet kapjanak. Már elkészültek a legelők térképei, amelyeken megjelölték, hol érdemes a siker reményében kutat fúrni, hol lehet felhozni a föld alól a vizet. A Tudományos Akadémia már kidolgozta az ásványvizek gazdaságos édesvízzé tételének a módszerét. Magas életkor és a kávé. A nyugatnémet aggok házaiban élő 80—100 éves idős asszonyok közül 80 százalék magas korát és viszonylag mozgékonyságát a szeitteskávé rendszeres élvezetének tulajdonítja. Az idős asz- szonyok elmondották, hogy naponta 4—6 csésze kávét isznak. Idős emberek egyéb étkezési szokásainak vizsgálatánál kitűnt, hogy 74 százalék naponta 200— 250 gramm kenyeret vagy péksüteményt fogyaszt, továbbá 20— 30 gramm vajat, illetve margarint és ezenkívül csak kis ebédadagokat. Kitűnt az Is, hogy a legidősebb kávéfogyasztőknak mindössze 32 százaléka tesz tejet a kávéba és 11 százalék 1— 2 darab cukrot. Tűgyűjtemény. A hatvankét éves lengyel J. Vieczo- rek negyedszázada gyűjt különféle tűket. Gyűjteményében százezer különböző korokból származó dísztű és szabótű található. A legrégibb római tű két és félezer éves. A gyűjteményben látható egy olyan tű is, amelyet Napoleon használt. MagasszLntű levélváltás. Az angol tengerészügyi minisztérium azt kérte a pénzügyminisztériumtól, hogy utaljon ki soron kívül havi két font sterlinget tejre, hogy. etetni tudják a macskát, amely a tengerészügyi minisztérium irattárát védi az egerek ellen. A kincstár a kérést a következő indoklással utasította vissza: „Ha az Admi- ralitás irattárában egerek vannak, nevezett egereknek elegendőnek kell lenniök a macska táplálására; másfelől pedig, ha nincsenek egerek, szükségtelen a macska.” Monte Carlo-1 technokraták. Monte Carlo-ban a játékkaszinók látogatóit egy technikai újdonság fogadja, amely a hazárdjátékosok minden gyanújának eloszlatására hivatott. Kártyakeverő automatát állítottak be. Az igazgatóság boldogan bejelentette: bármiféle csalás lehetőségét 1043 százalékig sikerült kiküszöbölni. Így tehát a lapokat most automata osztja. Az igazgatóság számításai szerint a kaszinó jövedelmének „automatikusan” növekednie kell. Meglopott rendőrség. Két birminghami rendőr leverten érkezett vissza az őrszobára, miután egy betörőt üldöztek. A tettest nem találták meg, de felfedeztek helyette egy másik bűncselekményt: saját Járörkocsijukat lopták el. Mialatt átkutattak egy gyanús házat a kapu előtt hagyott kocsi eltűnt, noha gondosan bezárták, sőt riasztó berendezés is volt benne. Nagyon kevés a kilátás rá, hogy az ellopott kocsit visszaszerezhetik. l’BH készülék van ugvanls benne és a tolvajnak csak oda kell figyelnie, hogy azonnal mindent tudjon, az őt kereső rendőrség megmozdulásairól. Seprűdobó verseny. Ausztráliában kizárólag háziasszonyok számára seprűdobó versenyt rendeztek. A győzelmet a 24 éves Margareta Campbel szerezte meg 35 méteres teljesítménnyel. Amikor megkérdezték tőle, hogyan edz, kétértelműen így válaszolt: kérdezzék meg a férjemtől. • Még egy ferde torony A pisai ferde toronynak „konkurrenciája’* van. Indiában: a 80 méter magas Kutub-mi- nar. A Kutub-minar is elferdült. Igaz, hogy a torony teteje még csak 60 centiméterrel hajolt el a tengelytől, s a szakemberek szerint egyelőre nem fenyegeti közvetlen veszély az építményt. A Kutub-minart a régi korok egyik legtökéletesebb építészeti emlékének tartják s különböző verziók szerint, valamikor a XI—XIII. században épült. Falain arab nyelvű feliratok állnak. A legtöbbjük idézet a Koránból. Az igazhitű muzulmánok azt állítják, hogy az 180S évi pusztító földrengés idején ezek a feliratok védték meg a tornyot az összeomlástól. A torony mellett a Kuvvat- ul-íszlam mecset romjai hevernek. Ez az első mecset, amelyet a muzulmán hódítók India területén építettek. A mecsetet a XII. században emeltek *QJ hindu templom helyén. „Ma hol lesz tüntetés?” Ha valaki New Yorkban a 924-6315 számot tárcsázza, akkor hangszalagról értesül arról, hogy aznap hol és milyen tüntetéseket terveznek. A telefon tájékozta tás azzal fejeződik be, hogy pénzadományok befizetését kérik egy megadott csekkszámlára. Az összegeket letartóztatott tüntetők kaucióinak befizetésére használják feL • Kígyók — Ausztráliában Nagy riadalom támadt • melboume-i főposta csomagelosztó termében, ahol 500 ember dolgozik. Amikor az egyik dolgozó egy sérült csomagot a szokásnak megfelelően át akart csomagolni, hirtelen égnek meredt minden hajszála: tizenegy eleven tigriskígyó tekergőzött benne. A póstaigaa- gatóság sürgősen sajtóértekezletet hívott össze, hogy az újságok útján felkérje a lakosságot: postán ne szállítsanak kígyót. A kérés alátámasztásául hozzátették azt is, hogy a posta alkalmazottainak többsége bevándorolt, aki nincs úgy hozzászokva a kígyókhoz, mint az ausztráliaiak. Az ausztráliaiak számára ugyanis a kígyó egyáltalán nem valami ijesztő állat: kontinensükön annyi csúszómászó él, hogy megszokták ezt az együttélést. Sokan még háziállatként is tartanak kígyót. Ausztrália a világ országai közül számszerűen a második — veszélyességben az első — a kígyók gyakoriságában. Az Ausztráliában található 150 kígyófaj közül 20 veszélyes az emberre. Évente 300 kígyómarás történik, a halálozási arány átlagosan évi hét, ami nem is sok, ha figyélembe vesszük, hogy a világon évente 30 ezer ember hal meg kigyómarás következtében, de sok, ha azt nézzük milyen kicsiny Ausztrália lakossága. A kígyómarás áldozatainak többsége európai bevándorolt, — ők azok, akik nem tudnak bánni a kígyókkal. A HIPPIK PARADICSOMA A Los Angelestől 60 kilométernyire fekvő Movie Ranch tragikus hírnevet szerzett magának. Eredetileg nem is volt igazi gazdaság, hanem a hollywoodi filmrendezők céljaira felépített vadnyugati falucska. Amikor január végén ott jártam, békésen kattogtak a filmfelvevőgépek. De nem valami Westem-hős kalandjait filmeztek: két nagyonis valóságos rendőr kereste a „Man- scn-szekta” valamelyik áldozatának holttestét. A közelben cowboy-jelme- zes emberek őayelefftek, akik időről-időre elszegődnek pó- nijukkal a Paramount vagy az NBC filmfelvételeihez. Ezek azt mondják: „Szerettük Mansont és „leányait”. Manson énekelt nekünk, leányai segítettek a konyhán. Sohasem hittük volna, hogy egy szép napon öldöklést rendeznek Sharon Tate-nál.” Valamivel távolabb, nagyhajó, szakállas, szelíd tekintetű hippik másztak elő a kartonviskókból. Bár kezdetben vonakodtak attól, hogy szóba elegyedjenek velünk, utóbb kiderül: boldogok, hogy elmondhatják a véleményüket. „Manson nem volt hippi, — mondják meggyőződéssel. — Gyilkos szenvedélye az amerikai civilizáció következménye. Elvált szülők gyermeke volt? Alkoholista? Börtönből börtönbe küldték? Elsősorban az amerikai igazságszolgáltatási rendszert kell hibáztatnunk a történtekért.” De hiába igyekeznek tisztára mosni a hippiket: a szabadszerelem apostolainak áldozatát kereső rendőrök nyíltan kimondják: „Manson a hippi nyomorúság hiteles képviselője. Azok közié tartozik. «kik kábítószereikkel elárasztották a nyugati partvidéket ...” Egyébként a lapok véleménye szerint is csődbe jutott az a mozgalom, amelyet a beatnikek hanyatlása után • Allen Guinsberg költő, s a lezüllött harvardi professzor, Timothy Leary, az LSD apostola indított útjára. Amióta két évvel ezelőtt jelképesen elégették könyveiket és holmijukat, maguk is megállapíthatták, hogy „új vallásuk” veszített a tisztaságából, táborának növekedésével együtt Egyébként létszámukat nem tudhatjuk biztosain. A rémhírek szerint 300 ezren vannak, s közülük mintegy 100 ezer Los Angeles és San Francisco között kóborol. De hozzájuk számíthatjuk az „alkalmi hippiket” la, akik velük töltik a hétvéget, vagy a nyári szünidőt. A hatóságok szerint — a dollár országában ez fő szempont, — havonta mintegy 20 millió dollárt adnak ki eltűnt személyek kutatására, elvonókúrákra, a fertőző májgyulladás és a nemibetegségek gyógyítására. (A megbetegedések száma a hatszorosára növekedett öt év alatt). „Nagy Los-Angeles- ben” évente 35 százalékkal emelkedett a gyilkosságok és 20 százalékkal a lopások szá- "hia. Különben a hippik Los Angelesben. San Franciscóban és Hollywoodban a maguk „negyedeiben” elég békés fajtának látszanak: semmibe néző tekintettel ülnék a járdaszélen. 25 centet koldulnak az emberektől, s ha jön a razzia, tiltakozás nélkül beülnek a rendőrautókba. Végeredményben ezek is csak olyan csavargók, mint a régiek voltak, de nem italtól, hanem kábítószerektől „részegek”. Az útjuk végül is Topanga Canyonba vezet, ahol „megfelelő” elhelyezést biztosítottak a „szervezett” zarándokoknak. Négy-öt éttermet láttam az út mentén. Az éttermekben általában nincs sem hús, sem szeszes ital, de az asztalok nagyjából tiszták, s az ember mézet és gyümölcsöt kaphat, nem egészen két dollárért. Topangában az ember megtalálhatja a hippik minden fajtáját. A hippik intema- cionaléjában a „guru” amerikai volt, a felszolgáló lány brüsszeli. Bizalmas kijelentéseikből három dolog derült ki: először is félnek a valóságtól, amelyet — Joggal-e vagy sen, nem tudhatjuk — „a rendszernek” neveznek. Továbbá, láthatólag nem ismernek megalkuvást: „Inkább koldulunk, mintsem hogy engedjük magunkat kizsákmányolni. Csak akkor dolgozunk, ha kedvünk tartja.” Végül, különösen tartanak a rendőrségtől és az egészségügyi bizottság tisztviselőitől. akik rendszeresen kiűzik őket az elhagyatott viskókból. Az amerikai társadalom Sharon Tate meggyilkolása-^ kor először döbbent rá a Manson-félék elszaporodásának veszélyeire. A kábítószerek divatja azonban egyre jobban elharapózik, s most már nemcsak az egyetemek, hanem a gimnáziumok közelében is fel-felüti a fejét. Az első „H” cigarettával kezdődik, aztán költői elnevezésű („Cocktail ruoge jamai- cain”, vagy ..Boeing^boeing”) kábítószerek 30 órás „utazásaival” végződik... 1». S.
