Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
fe * jjttnontmt. napxo * 1970. március II DCírdheA a It azár él Középiskola. Magyar irodalomóra. Feleltetés. Vörösmarty — Beszélj a Szózatról! — A költő ebben a versében azt akarta kifejezni.., — Csak akarta? — Vörösmarty ebben a versében ... — Talán a költő szavait kellene idézni... ■ Csönd. Próbálok segíteni: — Hazádnak rendületlenül... Még mélyebb csönd. Dermesztő. Megremeg a toll a kezemben. Érzem, valamit tenni, mondani kellene. Kérdések és kétségek lepnek meg. — Mit szólna innét háromszáz kilométerre északra vagy délre, keletre vagy nyugatra az a határainkon túli tanár, akinek tanítványa nem ismerné egyik legbecsesebb nemzeti versüket? Hányszor tapasztaltam már, hogy a környező országok fiataljaiban milyen fejlett, büszkén vállalt érzés a nemzeti öntudat? — Tudom, hogy egyetlen vers könyvnélküli ismerete nem lehet fokmérője a hazához fűződő hűségnek. De azt is tudom, hogy a hamis, soviniszta elfogultság és’ a mindent tagadó cinizmus és kozmo- polifizmus között milyen nehéz megtalálni a jogos nemzeti büszkeséget. — Hányszor tapasztaltuk, hogy többet tudunk Barnard proferzszor magánéletének legújabb fordulatairól, mint arról a földről, amely fölnevelt bennünket? Hogy jobban vagyunk informálva az angol királyi udvar etikettjéről, mint a magyar mezőgazdasági legégetőbb kérdéseiről? Hogy ismerjük a tengeri fókavadászat legszerencsésebb fogásait, de nem ismerjük azt a dolgozó osztályt, amelynek fiai vagyunk? — Meg kellene kérdezni, hogy elgondolkodtak-e a legutóbbi Fiúk Évkönyve egyik cikkén, mely magyar Nobel-dijasokat és nemzetközi hírű tudósokat mutatott be. Szilárd Leó, Neumann János, Wigner Jenő, Békésy György. Bárány Róbert, Kármán Tódor, Verzál- Frigyes, Bay Zoltán, Selye János, Jablonski Jenő, Hevesy György, Szent-Györgyi Albert. Tizenkét név, tizenkét tudós. Idegenbe szakadva, a világ négy tája felé szétszóródva... Miért kellett elmenniük? Miért nem lehetnek közöttünk? Mi lenne, ha tudásukat, fölfedezéseiket, kutatásaik eredményeit a mi javunkra, ennek az országnak a javára fordíthatnánk? — És miért mentek el a többiek? A névtelenek. Akiknek nem a jól fölszerelt laboratórium, a gazdag kutatóintézet, a kiváló munkatárs hiányzott. A körzeti orvos, a fotoriporter, a kesztyűvarrónő? S ha elmentek, miért nem jöttek vissza? A külföldetjáró tizenhetedik századi nyomdászok, prédikátorok, tanárok, mesterlegények — Pápai Páriz Ferenc, Misztőtfalusi Kis Miklós, Szepsi Csombor Márton — hazajöttek. S hazajöttek a reformkor demokratái, Wesselényi és Széchenyi, Eötvös és Teleki László is. S hazajött Ady és József Attila is. — A második világháború, Szabadka és a Don-kanyar, a fajüldöző törvények és a Gestapóhoz érkezett följelentések alaposan megtépázták a nemzeti büszkeséget. De jogos-e, hogy egy egész népet Hitler utolsó csatlósaként emlegessenek? Tudunk-e eleget a a bűntelenekről, a helytállókról, a kockázatvállalókról, az ellenállókról? Ismerjük-e történelmünket, a magyarság múltját és közelmúltját? Tudjuk-e, hány magyar partizán harcolt a fasizmus ellen? — Tudom, hogy Vörösmarty, Kölcsey és Petőfi, de Ady, József Attila és Radnóti óta is nagyot változott a világ. De az alighanem igaz, hogy a nemzeti érzés, a hazaszeretet ma sem elsősorban szó, hanem tett. Nem beszéd, hanem cselekvés. Nem érzés, hanem alkotás. Meghúzni az utolsó csavart a gyárban a készülő konvektoron, hogy ne akkor derüljön ki a mulasztás, amikor már gázömlés van a lakásban. Megnézni egy tolózárat, hogy ne ömöljön olaj a Balatonba. Megtanulni egy képletet, aminek haszna és célja tálán csak később derül ki. ...Kérdések és kétségek lepnek meg. Érzem, valamit mondani, tenni kellene. Megremeg a toll a kezemben. Középiskola. Magyar irodalomóra. Feleltetés. Vörösmarty. Valaki nem tudja idézni a Szózatot. „Hazádnak rendületlenül.. Lassan megszólalok: — Ezért nem szabad elégtelent adni... Ezért csak szégyenkezni lehet... Sólyom László: A Wartburg lázadása T örtént több mint három évvel ezelőtt egy akácillatcs tavasza alkonyaikor, hogy a Csemetke házaspár kikönyökölt lakásuk ablakába és az utcát személte. Este. amikor együtt volt a család, vagyis hazatértek a gyéretek, mármint az ifjabb Jenő, a sofőr és az ifjabb Matdld, az óvónő, Csemetke közölte atyai elhatározását: — Holnap előjegyzek egy Wartburgot, mivel édesanyátoknak ez egyetlen vágya. Amíg a szükséges pénzt összerakjuk, szerényen kell élnünk. A család egyhangúlag lelkesedett és lelkesedésük semmit nem csökkent a következő három évben. így már a második év közepén kibérelték a szemben lévő házban megüresedett garázst, azt teljes egészben kicsempézték. Az idén májusban végre megkapták az értesítést, hogy átvehetik a Wartburgot. Ifjabb Jenő készségesen vállalkozott a kocsi hazahozására, mivel szüleinek csupán jogosítványuk volt, de gyakorlatuk nem. Csemetke azonban nem bízta fiára az új kocsit, hanem megkérte egy ismerősét, aki harmincöt éve volt a taxinál. A balesetmentes közlekedésért többszörösen kitüntetett sofőr a bocsival zökkenő nélkül fölment a kissé meredek Spirál utcába és karcolás nélkül beállította a ragyogó garázsba. Másnap szombat volt Csemet- kéék kitolták a garázsból a kocsit és az utcán alaposan lemosták, megszidolozták, kiporszívózták. Csemetkéék estére szörnyen fáradtak és rettenetesen boldogok voltak. Vacsora után Matildka megkérdezte, hova kocsikáznak holnap. Ifjabb Jenő azt javasolta, menjenek a Balatonhoz. — Még mit nem! — pattant fői idősb Jenő — ott történnek a balesetek. A fiatalok ezután sorra említették a kiránduló helyeket, de a megfontolt szülők mind elvetették. Így másnap a család, amikor délutánra kiderült az ég, villamoson kirándult a Margitszigetre, ahol két üveg sört ittak a Wartburg egészségére. Hétfő reggel ifjabb Jenő javasolta, hogy elfuvarozza a családot munkahelyeikre és este sorra értük megy. — Es egész nap, hol fog állni a kocsi? Talán majd az utcán? — háborodott rá az anyja. A Csemetke család tehát továbbra is a reggeli csúcsforgalomban zsúfolódva bumlizott munkahelyükre. Harmadnap Csemetke meglepte a családot négy színházjeggyel, mondván, hogy most már nem kell spórolni. Ifjabb Matildka tapsikolt örömében, hogy milyen előkelőén fognak végre színházba menni, nem kell majd várni az éjszakában a ritka nutóbusox PÁL JÓZSEF VERSEI Faluvégi füttyszólóra Ekeszarv», tehénlepény, barázdába jár a legény, ugrós árok, söld lapu, rózsáin ssalagoskalapn. Két tehén: Kezed», Füge, akkora, mint tücsök füle, oly pld, tejes fajta, kócos kenderből a farka. Kalap csalán a fejemben, rajta virág, nosza kedvem, hetykén pattogj ostorom, kiabáld a lányos soron: Megizzadt a tehén hasa, életlen as ekém vasa. Kovács verje ki: Kipp-kopp. Kicsi szeretőm majd mit mond? Négysorosok L Nehéz mélytengeri bú várra ha a csend ólomcipő iszonytató sisak Az éjszaka jég-csucsos mély érő U merne leszállni nélküle S> Álarcosok küzé jött meztelen arccal, hol rikoltoznak szalagos trombiták. — Betonpadló, vérszag, kurta morgás, s már nyúzták is a letaglózott bikát. S. Szopik a szél akácvirágot szopik a gsél Hó-tej-méz csordul nyüzsgő szája szegletén El a prostituált férfiak tekintetét As akác kibontotta duzzadt mellett 1 As lenne dolgod, ml asszonyok dolga, és felkötnéd hajadat büszke kontyba; csak nekem sütnél, nekem főznél, nekem vetkőznél, s öltözködnél. Berták László: Egy régi bizonyítvány H a «er mai harmadikosnak megmutatnám, biztosan irigykedne. A „Félévi értesítő” oldalának minden rovata üres, /sehol egy érdemjegy, egy dátum, aláírás, bélyegző. Az év végi „Bizonyítvány" viszont szabályosan kitöltve, • Igaz, nincs odaírva, hogy* „Felsőbb osztályba léphet”, ez Jt minősítésből és a következő oldalakból kiderül. S ha még azt is elmondanám, hogy ezt a bizonyítványt kéthónapos iskolába járásért adták, rám szólhatna, hogy ne ugrassam. „Keit: Vése. IMS. Július IS. napján.’’ A bélyegzőn: „ROM. KÁT. ISKOLASZÉK VÉSE SOMOGY M."., A jegyek se rosszak, négy jeles, /kilenc kitűnő. Ha más nem is, a fiam egyszer biztosan megkérdezd hogyan történt, miért és merre kerültem, az iskolát. ' Aj falu 1945. március 29-én szabadult feL Nagybajomnál, tőlünk tázephat kilométerre hónapokig állt á front A két felekezeti iskola, az eg&ta falu tele volt németekkel. Taréi tóink a fronton voltak. Iskolái» járásról szó sem lehetett NeÄ aem is hiánymit élményünk bőven. Amikor áprffisban, májusban m katolikus tanító befejezte a háborút • hazakerült valahonnan, nálunk két hónapra megvalósult, ami másutt csak az államosítás után. Az evangélikus tanító távolléte miatt ugyanis mindkét hitközség gyerekei a katolikus iskolába jártunk. Ez egyúttal kápolna is volt. A katedra mögött hatalmas ajtók rejtették az oltárt Hétfő reggelenként templomillalban kezdtük a tanulást Nem tudom, miket tanultunk a két hónap alatt csak a tavaszra, a nyárra emlékszem. Emlékeimben mindig jó idő van, mindig ott az iskolaudvar, az ablakon besütő napsugár. Talán nem is tanultunk, futkároztunk csak az udvaron, s a délutánt az otthoni játékainkat beszéltük meg. Veszélyes játékaink voltak. Elhagyott fegyverek, töltények, üzemképes aknák, gyutacsok, gázálarcok, sisakok. Egyik osztálytársamnak a fél szemét és az ujjait egy játék közben felrobbant lövedék szakította kL Halottunk Is volt A* uradalmi kovácsműhely mellett kupacban hevertek a puskák. Egyik sem volt már harcképes, de mi kipróbáltunk néhányat Első hosszúnadrágom katonai sátor- ponyvából készült annak a szárába dugtam a puskát amelynek a tusa hiányzott ugyan, de különben hMniílK«iiiniit Miamit Barátom ugyanúgy cselekedett TérdhajUtús nélkül, nagyokat röhögve egymás bicegésén, a kertek alatt szerencsésen hazaértünk, s örej tettük zsákmányainkat as istállóban, a jászol alá. Néhány nappal később, amikor tiszta «olt a levegő, átesem- pésztük őket barátomé*; kertjébe, ■ ott a bunkerban töltényt tettünk beléjük, majd az egyikei kikötöttük a bunker széléhez. Óvatosak voltunk, a töltényt nem ahhoz a puskához gyártották. Drótot akasztottunk a ravaszra, s a bunkerban lapulva sütöttük ei a fegyvert Szétment a csöve. Kicsit megijedtünk, mást kezdtünk játszani. A faluban bolgár katonák kvár- télyoztak. A md egyik szobánkban te. A család jóban volt velük, így biztosan nem hajították volna ki az ablakon az égő cigaretta végeket, ha tudják, hogy mi lesben állunk, s fölkapva a csikkeket, rohanunk a kertbe, a szépen zöldellő bodzabokorba. Dohány vagy száraz falevél mindig akadt Pöfékeltünk, sápadoztunk, köhögtünk, volt, aki hányt te. Nyolc-kilenc évesek voltunk, Antikor a bolgárok eknentek, naponta végigjártuk elhagyott tábor- helyűiket, a faluvégein. Sátorcöve- keket. csajkákat, drótokat, vicket- vackot hordtunk haza. Hajszál híján egyszer az én kezemben te felrobbant valami Felvettem, nézegettem, amikor az egyik fiú rámordított: „Dobd el, nincs benne biztosíték P Elhajítottam, hasra vágód tünk. Amikor földet ért, valóban szétrobbant Lehet, hogy néhány perccel korábban valamelyik gyerek húzta ki belőle a biztosítékot Nézem a bizonyítványomat Ma g& viselet kitűnő, szorgalom kitűnő. Az iskolában s alapjában jó gyerek lehettem Azok sem voltak rosszabbak a mai átlagnál, akiket baleset ért Játék közben. A helyzetet nem mi teremtettük, ml csak hasonlítani akartunk a felnőttekre. Hogy anyánk mit sejtett az egészből, nem tudom. Feddéseire, elrettentő példáira ma te emlékszem. Őrzött bennünket apánk helyett is, aki valahol kétéves hadifogoly-életét kezdte meg éppen. A bizonyítvány kényszerű előleg volt, a folytonosság rozoga fahídja, amelyen azért mindnyájan, akik megmaradtunk, átjutottunk a túlsó partra. Ősszel hazatért a mi tanítónk te, a újra különvált az iskola. Elkezdtük a negyedik osztályt A DUNÁNTÚLI NAPLÓ FELSZABADULÁSI PÁLYÁZATA: MAROST ISTVÁTÍNÉ: BOSÓSZOBOR — Ügy mik, hogy színház után az ember beüljön valahova egy pohár italra — mondta Csemet- kené —, megtehetjük, már nem kell spórolnunk. Italosán pedig nem engedek a volán mellé ülni senkit Teltek-múltak a hetek és Mába kívánta a Csemetke család egy emberként üzembe helyezni a Wartburgot mindig közbe Jött valami. Hol az eső veszélyeztette a kocsit, hol a fűző napsütés, hói az éjszaka sötétje, hol meg a hajnali pára. Közben azonban törődtek féltett kincsükkel, fizették érte rendszeresen a biztosítást vészjelző szirénát szereltették rá lopás ellen és minden szombat délután alaposan megpucolták. A múlt héten, egy Ilyen szombat délutáni nagymosás közepette történt hogy a kétfelöl serénykedő család kezei közül egyszer- csak ki gurult a Wartburg és a fizika törvénye szerint egyre fokozódó sebességgel távozva meg sem állt amíg a Spirál utca alján egy álló teherautó erre nem kényszerítette. A z összetört kocsit elvitte az autómentő, a Csemetke családot az embermentő. Cse- metkééknél az orvosi vizsgálat teljes biztonsággal megállapította az idegösszeroppanást, az összeroppanf kocsi mellett azonban értetlenül álltak a szakértők. A fékek jól fogtak, sőt a kerekek is alá voltak pöckölve, a motor nem működött. Végül pszichológushoz fordultak, aki úgy vélekedett, hogy a Wartburg esetében az elfojtott ösztönélet elleni emocionális lázadás aktivizálódásáról van szó Tamás Menyhért: Hova lettél — Hová lettél, tiszta forrás? — Vízmosásnak medre lettem. — Hol hagytad kék, sima tükröd? — Elszürkült az ég felettem. — Szomjas vagyok, tiszta forrás: m Keress másik, hamvas rétéi tiszta forrás? *— üde vised után vágyom! *— Nem adhatok menedékei — Mégse megyek, tiszta forrás! — Szomjad én már úgyse oltom. — Föléd rogyok, tiszta forrás! *- Arcod mását holtig hordom)
