Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
4 1970. március IS. Bimmmtm ncipio Barakkvárosból — pulykavdros Készül a felszabadulási kiállítás — Hát Így élünk — mondja Alexovics Mihály, miután végigvezetett a lakásán, s leniünk a kényelmes fotelbe. — Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy már a költözködés jár a fejünkben — folytatja a bútorra mutatva. Valóban nem. Végül is nem az Uránvárosban vagyunk egy modern lakásban, hanem a golgotái barakkkolóniában. Egy hullámpalával borított, csúf és sivár külsejű épületben. A harminc éves, vékony testalkatú fiatalember meg a szóke felesége egyébként kalandos módon került az épületbe, még 1962-ben. Évekig éltek már albérletben, amikor megtudták, hogy az építőipari vállalat kiüríti a barakkvárost. Minden papír meg engedély nélkül egyszerűen beköltöztek egy 8x10 méteres „hodályba”. Tél volt, csikorgó hideggel, ha két méternyit távolodtak a kályhától, már dideregtek. De azért nem mentek el. Még akkor sem, amikor a Mecseki Ércbányászati Vállalat kőművesei megjelentek, s — válaszfalakat építve — konyhára, szobákra és mellékhelyiségekre tagolt lakásokká alakították át a „hodályo- kat”. A fejük felett keverték a habarcsot, s hiába jöttek a lakás elhagyására felszólító papírok — ők maradtak. Szívós kitartással dolgoztak, hogy megkedveltessék magukat a vállalatnál. A fiatal bányamozdonyvezető végül törzsgárda tag lett, felírták a nevét a lakásjogosultak listájára. Időközben született egy kis. lányuk is, és persze ma már más szemmel néznek a barakklakásra. mint régen. — Egyébként mindenki így lenne a helyükben, ha már elhalványult az albérleti idők emléke. Utána már csak a rosszat látja az ember, márpedig a barakklakás rossz. A magasra épített mennyezet, a nagy légtér miatt éjjel-nappal tüzelni kell az olajkályhában, s ez nagyon költséges. Ha fúj a szél, állandóan mozognak a függönyök. mert rosszul szigetelték az ablakokat. (Golgotán egyébként mindig erősebben fúj a szél, mint másutt, mert valóságos kősivatag ez, ahol csak a perjeféle tud megmaradni, a fa nem.) A konyha padlózata bitumenből van, ami meleg ugyan, szépnek viszont alig nevezhető. A szoba hajópadlójának rései közül feltör a homok, ezért minden poros lesz a lakásban. Van még más is: Golgota tizenkét kilométerre fekszik Pécstől, szórakozási lehetőség nincs, csupán a legfontosabb élelmiszereket lehet a barakkboltban megvásárolni. Az autóbusz — ha átlagot számítunk — körülbelül két óránként jön és megy Pécsre. Vagy öt lakásba nyitottam Kiürítik Golgotát be még. « a legtöbb helyen | mintha egv másik Alexovics I házaspárral találkoztam vol- j na= a férj az ország egyik j részéből származik, a fele- : sége a másikból, összeházasodnak önkényesen beköltöznek kezdetben bosszúsan néznek rájuk az üzemben, később pedig — évek múltán — megkedvelik őket. Törzsgárda tagokká — sőt, nem is kevesen — szocialista brigádok tagjaivá válnak, s ha kicsit türelmetlenek is, biztosak abban, hogy megdolgoztak egv másik, egy jobb lakásért. Vannak persze kivételek is, mint az a „fáraó’* frizurás fiatalasszony is. aki 1967-ben költözött be a férjével, követelődző hangon beszél, s kijelenti, hogy nem hajlandó Kővágószőlős Újtelepre költözni, csak Pécsre. Pedig olyan emeletes házak vannak Kővágószőlős Újtelepen is, mint Meszesen, ám a fiatalasszony — aki természetesen szintén önkényesen költözött be — csak Pécset fogadja el, mást kast adnak a másik 26 családnak is. A harmadik gond: mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a kiürülő golgotái barakkok népessége újabb önkényes beköltözőkkel pótlódjon. Ezért a kiürítést követően fegyveres őr áll a barakkok mellé — más választás nincs. A barakkvárost , egyébként nem fogják lebontani, hanem átadják a Me- j zőgazdasági Vállalatnak, s l az pulykatenyésztésre kíván ja felhasználni. A kiürítés mcgsacrvczéae, lebonyolítása a vállalat munkásellátási csoportjára hárul. Fessel Tibor főosztályvezető és Neuwirth Henrik főelőadó gondterheltnek látszik, vastag cigarettafüst úszik a szobájukban, amikor belépek hozzájuk. Pedig van még néhány hónap, hiszen csak júliusban kezdik meg, s a jövő nyáron fejezik be a kiürítést, de a szervezést, előkészítést már meg kell kezdeni. Fessel Tibor három pontba foglalja a gondjaikat Az első: 320 lakást építenek a Szigeti városrészben. Sok dolgozójuk azt hiszi, hogy ugyanannyi lakással fognak gazdagodni. Ez tévedés. Az épülő lakások 10 százalékát át kell adni a Városi Tanácsnak. mert egy rendelet írja elő; további 110-et azért mert szanált területen építkeznek; újabb 8-at házmesteri lakás címén. Marad tehát 170 lakás, s ebből 110-et elvisz Golgota, • van még egy ahhoz hasonló, bár kisebb szükséglakótelepük is, az ún. Plató. A másik gond: a legtöbb barakklakó abban a hiszem- ben él, hogy minden golgotái a Szigeti úti új lakásokba költözik. Ez Is tévedés, mert nemcsak egyszerű kiürítésről van szó, hanem minőségi cseréről is. Több száz ilyen kérelem fekszik bent nálunk, s nyilván — akár golgotái az illető, akár nem — az kerül az új, távfűtéses lakásokba, aki kiérdemelte. A többiek a helyükbe költöznek, Üjmecsekalján. vagy pedig Kővágószőlős Újtelepen. Hogy ki, hová megy és milyen lakást kap. arról a vállalati lakáselosztó bizottság dönt majd. Magától értetődik, hogy a 101 golgotái család közül előnyben részesítik a 75 vállalatit, bár — a törvényesség és emberség elvének megfelelően — laNéhány barakk már üres, már most is több mint négyezer pulyka él a korábbi lakásokban. A hatalmas. testű, fehér kakasok haragos kiáltozással fogadnak minden idegent, aki belép hozzájuk. Csupán a gondozókkal tesznek kivételt — már magukénak érzik a barakk- várost. Magyar László A felszabadítók által használt saját és zsákmányolt fegyverek a kiállítás anyagából. Az emlékek útjain Újdonságok: Bio TOMI-va! az áztafás GYORS ÉS KÍMÉLETES, S A MOSÁS' MÁR GYEREKJÁTÉK. KIPRÓBÁLTA MAR? Mindenfajta mosógéphez kiváló, de a forgódobos mosógépek kifogástalan működéséi a fékezett habzású TOMI AUTOMAT biztosítja. Gyártja : Tiszaineiati Vegyiművek, Szolnok Azért szeretem a küldöttségeket, meri megmutathatjuk nekik azt az újat, ami nekünk már természetes é* nem új. ÍVs azért nem szeretem a küldöttségeket, mert soha semmire nincs idő, mért a „program” zsúfolt és nem tudni: mi, mennyire érdekli őket? De ez más volt Az öt bolgár újságírót nem a program űzte, hajtotta, hanem az emlékek ködös sokasága, amelyből ki kellett választani arcokat, neveket, házakat, utcákat, folyókat, hajdani sóhajokat, nehéz órákat. Pécsett csak türelmetlenül elviselt másfél-két óra, aztán mikrobusszal megyünk Szigetvárra, ahol vár bennünket Mesztegnyei Imre, a Városi Pártbizottság titkára és Ti- nusz János, a város tanácselnöke. Amikor beérünk, meg- illetődve csendesedünk el, majd az új pártház előtti tér házaira mutat Milko Grigo- rov, a Bolgarski Zsumaluszt helyettes főszerkesztője: Kék vödörben hordtuk a vizet™ — Ott laktam, volt egy alacsony, öreg ház. Kék vizes vödörben hordtuk a vizet... Sztrahil Dugmediev, barna, zömök férfi: — Abban az épületben volt a szerkesztőség ... Vagyis a műszaki bolt közelében, azon a soron. Elnöki szoba Feketekávé, cigaretta, nagy füst, még- nagyobb hangzavar: papírdarabkákra rajzolgatnak, itt volt a parancsnokság, ott a betegápoló, aztán nevek ... Blagodatov ezredes — szovjet parancsnok — meg aztán valamilyen Tóni, milyen is? Tinusz János tudja: Mozsgai Tóni, Antal... igen ... megöregedett. Nos, az ezredes hívja össze a gazdákat földosztásra, Mozsgai a községi bíró, várnak vagy ötven-hat- van embert, de csak négyen jönnek össze — meséli most Sztrahil Dugmediev. — Tóni ment utánuk a templomba, odabújtak be a gazdák, nem hitték el, hogy a földet föl lehet osztani... Aztán mond egy utcát: Kárpátok útja 11. szám. Til- lék... Két lányuk volt, a Magda és a Mária, fiatal, szép kis lányok voltak. Sztrahil ott lakott, hónapokon át. — Lehetetlen, hogy ne találjunk meg valakit Sziget- várott — mondja Tinusz János elnök, aztán kocsikba ülünk. Sötét, sáros utcák aztán szép kertes házak, az elnök megy elöl. Tillékről e ház lakói tudnak valamit. Takács Kálmán lakik itt —, aki a Téglaipari Vállalat dolgozója — két kisebb, tizenéves gyerek, elevenek, okosak. És a felesége, fáradt, kedves arcú munkásasszony. Csak nléznek. Sztrahil odalép az asszonyhoz: — Irén... Megjött Sztrahil — Oh... jóságos isten! — kiált fel Jakab Irén. — Hát megjöttí Sztrahil... 1 Vagyunk vagy tizen, plusz a csalájd, bort hoznak, nagy a hangzavar, persze, persze hogy Emlékszik Jakab Irén, mindjárt megismerte Sztra- hilt, ahogy megszólalt... Tillék? Rég elköltöztek Pécsre, artnyit tudnak róluk, hogy a nagyobbik lány, a Magda, most a Zsolnayban dolgozik. Kelemen Lászlóné néven keressük meg. A körvetkező napon találkozunk Kelemen Lászlónével, finom (vonásokat őrző, szép asszony) siet le a portára a nagy hóesésben, tenyerével ütögeti Sztrahil arcát, megigazítja, a nyakkendőjét kissé szemrehányó pillantással: — Ügy volt nálunk, mintha testvérünk lenne. Vasaltunk, mostunk rá, Jaj, este feltétlenül jöjjenek el a szüléinkhez. De addig is Harkányban, MSíriát- keressék meg, Pataki jállatorvos felesége ... Mindig sietni, rohanni kell. Először' csak átfutunk a községen, ki Drávaszabolcsra. Petar U'ikolov — a Rabotni- cseszko Delo szerkesztője, egyébként most ezredesi egyenruhában — Invitál ki bennüTlket a drávaszabolcsi tanácsltiáza előtt a kocsiból. — Gitt volt a templom ... — mondja halkan, eltűnődve. A Drávánál csend van A határőrparanesnokság jóvoltából! kimegyünk a len- gyárig, azon túl, át a Fekete vizen, egészen a Dráváig. A régi hifi pillérjei nyúlnak ld a szürke, hideg vízből. A Szófiai Rádió szerkesztője, Petar Nenov lemegy a lépcsőn, csuklóig tartja kezét a hideg vízben. Nyomasztó csend van ezen a környéken. — Sok barátom meghalt itt... — mondja az ezredes. Milko Bojilov, a bolgár „Szabad Föld” főszerkesztője pedig neveket mond s a nevek úgy hullanak a víz fölé, mint a parti köveket csapdosó folyó csobbanása Később, amikor már a Siklósi járási Tanács VB-elnö- kénél, dr. Vida Sándornál ülünk, az elnök egy bolgár katonai képes albumot mutat, a bolgár nagykövet ajándékát. Két oldal csak Dráva- szabolcs és Drávapalkonya harcait idézi eredeti képekkel. Csak kémények, rohamozó katonák, az úttesten szétrobbantott ágyú egy lábakkal égnek meredő rozsdás falusi ..snnrhelt”. teknő. halottak, szétbomló ágynemű. Aztán portré képek, elesett közlegények, tisztek. Többnyire ismerősök vohak... Vita: nem hiszik el, hogy a Siklósi Járásban az elmúlt esztendőben 18 mázsás búzaátlag volt Dr. Vida Sándor hektárra számítja át a terméshozamot, akkor sem akarják elhinni. Később Bere- menden, a termelőszövetkezet elnöke, Schmidt József és a párttitkár, Sebők István meggyőzi őket. Náluk is megvolt a 18 mázsa, de kukoricából, cukorrépából is szép termés volt, ott a grafikon a falon, ha nem hiszik. Ezernyi kérdés, megannyi válasz, jegyzik, hiszen e látogatásból riportokat jelentetnek majd meg. A törékeny kis tolmácsnő —, aki magyar—orosz szakon végzett évekkel ezelőtt az egyetemen — Diana Dimova sürget bennünket, Harkányban Sztrahil szeretne találkozni Tillék kisebbik lányával. De nem könnyű elindulni: a beremendi iskola- igazgató, Decsi Sándor, feleségének lánykori emlékkönyvét hozza, Siklóson éltek akkoriban, az emlékkönyvet Angel Pencsov Angel hadnagy (Szilisztrán született) Encso Conev Encsev hadnagy és Mihail Analiev Doktorov ezredpolitikai biztos írta alá. — Szeretném, ha valahogy hírt kaphatnék felőlük és ha élnek, mindhármukat vendégül látom, csak jöjjenek... — mondja Decsi Sándor. Este, Harkányban HarkányOv késő este érkezünk Patakiékhoz. Mária asszony megkönnyezi Sztra- hllt, majd hirtelen szigorúvá válik a tekintete: — Elég sokáig elmaradtál te! Aztán kávét főz, férje bort töltöget, Diana, a tolmácsnő pedig idegsokkot kap a millió kérdésözöntöl. De hát istenem ... huszonöt esztendő telt el azóta, a fiatal, kamasz haditudósítók megemberesed- tek, vezető lapok szerkesztői tisztét töltik be, élik gondokkal, örömökkel telt életüket, akár csak itt, ma meglelt hajdani barátaik. Rab Ferenc 'els/uhadutási ünnepségek idején, az évforduló előestéjén megnyíló felszabadulás emlékkiállítást a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztálya rendezi. Az osztály ezekben a napokban szinte megközelíthetetlen, állványok, embermagasságú tablók, földre fektetett fegyverek és fényképek, dokumentumok hegyei között vezet az út Fancsovits György muzeológus szobájába. A kiállításon rengeteg papíranyag mellett sok tárgyi emlék is szerepel majd, így például egy sisak-sorozat, amelyet dr. Koronczal József orvosalezredes bocsátott a múzeum rendelkezésére saját magángyűjteményéből, vagy azok a kitüntetések, amelyeket a tulajdonosok odtak át erre az alkalomra. Az L Bolgár Hadsereg gyűjteményéből származó aknavetők, golyószórók és kézifegyverek mellett ott lesz a kiállításon egy sor korabeli antifasiszta művészeti alkotás is. Eljuttattak a múzeumnak egy egyedülálló, kétszáz darabos foto-sorozatot is, amely a 1 II. magyar hadsereg veresé- ! géről és visszavonulásáról készült A kiállítás első része a két világháború közti évek Baranyáját mutatja be, azokat az évtizedeket, amelyek alatt a Horthy-rezsim az Irredentizmus és sovinizmus egyik hazai bázisává igyekezett alakítani a megyét A kiállítás második része a II. világháborút és annak hatását ismerteti, számos olyan emlékkel, amely a helyi fasiszta „új rend” kegyetlen uralmára, a több mint 4000 kivégzett baranyaira vonatkozik. A kiállításnak erre a részére kerül R. Fürtös Ilona nagyméretű, a koncentrációs táborok borzalmát kifejező faliszőnyege is. A kiállítás harmadik egységének címe: a felszabadulásért vívott harc Baranyában. Ennek sok hadtörténeti vonatkozása van, ide kerülnek a már említett fegyverek, fotók. Hogyan harcolt a III. Ukrán Front, benne az 57. Gárdahadsereg, az I. Bolgár Hadsereg és a III. Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg — soraiban a Petőfi- brigád partizánjaival — Baranya felszabadításáért, ezt mutatja be többek között egy hatalmas térkép, amelyen a hadmozdulatok végigkísérhe- tök. Egy maketten a kiállítás látogatói majd óráról órára végigkísérhetik Pécs felszabadulásának történetét, az 1944. november 28-ról 29- re virradó éjszaka, és november 29. napjának eseményeit. A kiállítás utolsó része ezt a címet viseli: Üj tavasz Baranyában. Ebben a részben ábrázolják a dokumentumok, plakátok, fotók, tárgyak, makettek mindazokat a változásokat, amelyek a háború befejezését követő újjáépítés harcaitól a mai napig megyénkben bekövetkeztek. Bolgár vendégek a drávaszabolcsi tanáesMza előtt. Szokolai felv.
