Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-26 / 49. szám
\ 1970. február 26. Butvamait ntipio' ötven gépkocsival több kellene Júniusi gondok februárban m iskolában tanácskoztak a diákok A parlamentek napja Szerdán volt a parlamentek napja. Pécsett a Művészeti Gimnáziumban, a Gépipari Technikumban, és az Ipari Szakmunkásképző Intézetben, Komlón a Kun Béla Gimnáziumban, Bolyban a Mezőgazdasági Szaközépisko- lában ültek össze az iskolák KISZ-alapszervezeteinek küldöttei, hogy számot adjanak a két év előtti diákparlament óta végzett munkáról, beszéljenek gondjaikról, választ kapjanak kérdéseikre. Művészeti Gimnázium, Gelencsér Géza igazgató véleménye: „Különösen Ádász Katalin tanuló beszámolójának alapossága, őszinte hangja tetszett, szó esett benne mindenről, a KISZ-élettől az iskolai demokráciáig. Érdekesek és értékesék voltak az interpellációk is, néhányat megemlítek belőle. Kevés a kollégiumi hely Pécsett, s a meglévők sem felelnek meg a mi speciális igényeinknek, mert nincsenek gyakorlótermek. Ezt a sajátos problémát a megyei parlamenten is felvetik majd küldötteink. Gépipari Technikum, Bajsz József, a leendő KISZ-titkár beszámolóját a „közömbösség” témaköréből merítette, ez jellemezte eddig az iskolai KISZ-életet. A közömbösség okát, eredőjét, megszüntetésének módját kutatták a hozzászólók, volt aki nyolcszor, kilencszer is szót kért. Ipari Szakmunkásképző Intézet. Iskolai, üzemi gondok és az új szakmunkástörvény foglalkoztatta leginkább az iskola közel 1500 ICISZ-tagjának képviseletében megjelent küldötteket. A diákok kihasználták az alkalmat, számos kérdést intéztek a parlamenten résztvevő iskolai, szakszervezeti, párt és ifjúsági vezetőkhöz. Kun Béla Gimnázium. Komlón is szóba került az, amit majdnem minden küldöttértekezleten hallani: a KISZ tagfelvétel problémája. Mechanikus legyen-e mint eddig, vagy egy-egy feladat elvégzése után kerüljön a KISZ-szervezetbe az elsős diák? Az interpellációs kérdések főként az iskolai életre vonatkoztak. Boly, Mezőgazdasági Szak- középiskola. Hadfi Tamás KISZ-titkár az iskolai demokrácia kérdéscsoportját választotta vitaindító előadása témájául, erről beszélgettek szerdán délután a művelődési ház nagytermében az alapszervezetek küldöttei. Csak a BCM és a 6-os út építőinek igényeit tudják maradéktalanul kielégíteni A Szállítási Bizottság a vállalatok segítségét kéri Ilyen február is régen volt: nyári, csúcsforgalmi gondokkal küzdenek az autóközlekedési vállalatok. Míg tavaly ilyenkor 60—80 kocsi állt munka nélkül, most minimálisan ötven kocsival több kellene naponta. A Megyei Szállítási Bizottság tegnap délelőtti ülésén a súlyos kocsihiányra való tekintettel, közölték: az elkövetkezendő hónapokban csak a BCM és a 6-os út építőinek igényelt tudják kielégíteni maradéktalanul. A magyarázat: a rendkívül mostoha tél december elejétől január közepéig a szó legszorosabb értelmében megbénította a közúti forgalmat, s ennek következtében minden vállalatnál összetorlódtak az elszállításra váró áruk, anyagok. A Bizottság, melynek ülésén a legtekintélyesebb szállíttatok képviselői is jelen voltak, értékelte az 1969. év szállítási tapasztalatait — A legjellemzőbb tünet tavaly a kampányszerűség volt Íme, egy számpár — ennek bizonyítására. 1969 első félévében mindössze 773 vasúti kocsit nem tudott a MÁV a kért napon a megrendelők rendelkezésére bocsátani — a második félévben azonban már 27 631 volt ez a szám. A kocsik állásidejének növekedéséről már sok szó esett az elmúlt időszakban. Magyar Zoltán, a bizottság titkára ezzel kapcsolatban elmondotta: a késetten kezelt kocsik száma 31 százalékkal, az álláspénzes órák száma pedig 43 százalékkal növekedett — egyetlen év alatt. 1968-ban 21,6 millió forint álláspénzt fizettek a vállalatok — tavaly 30,5 milliót, egyértelműen bebizonyosodott tehát, hogy a vállalatok számára a büntetések lefizetése „kifizetődőbb” dolog, mint a rakodómunka gépesítése, illetve a rakodómunkások jobb megfizetése — e téren tehát idén sem várható jelentős változás. A beszámoló megállapította: tavaly sem a MÁV, sem az AKÖV nem tudta maradéktalanul teljesíteni áruszállítási előirányzatait. Az ok: az előszállítások elmaradása. Az előszállítások hiánya különösen a tüzelőellátásban, illetve házhoz szállításban okozott az év végén gondokat. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre válaszolva, a Szállítási Bizottság vezetője elmondotta: a lakosság októberig szinte alig igényelt tüzelőt, s miután a TÜZÉP és az Erdőgazdaság is csak a téli hónapokban kezdte meg az eladóhelyek áruval való feltöltését — a bekövetkezett káosz törvényszerűnek mondható. A tapasztalatokat mind a forgalmazók, mind a szállítók levonták — ezt bizonyítja az a tény is, hogy az előszállítások ez ideig az előirányzatnak megfelelő ütemben haladnak. Ez egyébként nemcsak a tüzelőanyagokra vonatkozik: az előszállítások időarányos részét február végéig, szinte minden vállalat teljesítette. Visszatérve a „júniusi” gondokra: sem az AKÖV, sem az ÉPFU nem tudja egyedül teljesíteni a megnövekedett feladatokat, ezért a Szállítási Bizottság a tehergépkocsikkal rendelkező vállalatok segítségét kéri. — Az Autóközlekedési Tröszt kidolgozta az együttműködés részleteit. E szerint: azok a vállalatok, melyek tehergépkocsijaikat hosszabb-rövidebb időre átadják közhasználatra, megkapják a fuvardíjat, sőt jutalékot is fizetnek számukra. A tröszt — és ezzel a baranyai szervek, köztük a Megyei Tanács illetékesei, a legteljesebb mértékben egyetértettek —, azzal a kéréssel fordult a Munkaügyi Minisztériumhoz, hogy a leszerződött kocsik „pilótáinak”, illetve rakodóinak is engedélyezzék jutalék fizetését. A hírek szerint pozitív döntés várható. A Szállítási Bizottság tegnapi ülésének egy másik fontos bejelentése: felülvizsgálták a Sellye—Zaláta és a Harkányfürdő—Drávaszabolcs vasútvonalak gazdaságosságát, s amennyiben a forgalom közútra terelésének feltételei (jó úthálózat) megteremtődnek, ezeken a szárnyvonalakon leáll a vasúti forgalom. *■ B.S. Képviselői beszámoló Komlón Őszinte beszélgetés sok „M.ÉRT?“-tel Házasságkötési bemutató A családi események társadalmi rendezésével kopcso- latos feladatok megoldása céljából február 23-én értekezletet tartottak a Siklósi járási Tanács nagytermében és ünnepélyes házasságkötési bemutatót tartottak. A bemutatón a siklósi gimnázium szavaiéi és az általános iskola, valamint a gimnázium énekkara is fellépett. A siklósi zenekar vezetőjével, Mester Józseffel megállapodtak, hogy orgonajátékát magnetofonra veszik és a házasságkötések alkalmával annak lejátszásával teszik ünnepélyesebbé a községi ta" nácsokon az esküvőket. őszintén szólva, valami kis tartózkodást vártam — mondjuk így: „passzivitást” — legalább is tapasztalataim alapján. Aztán — ahogy mondani szokás — „kellemesen csalódtam”. Jazbinsek Vilmos, bányamérnök, országgyűlési képviselő tegnap délután a komlói SZTK Rendelőintézet dolgozói előtt tartott beszámolót, majd utána hozzászólások következtek. Mitől féltem? A szabvány beszámolóktól és a szabvány hozzászólásoktól. Nem az volt. A képviselő rövid előadásában idézte az ország- gyűlésen elhangzottakat, a kormány állásfoglalását a múlt évi népgazdasági terv teljesítésével kapcsolatosan. A széksorokban helyet foglaló nővérek, asszisztensnők, orvosok, főorvosok egyetértettek az elhangzottakkal. Tiszta őszinteséggel, hiszen félfüllel ilyeneket halottam, hogy: „Igaz, valóban így kéne tenni.” Aztán: „Nem ránk tartozik, de mégis csak lehetetlen dolog, hogy az árak stb.”. Most idézem Jazbinsek Vilmost, amint a többek között ezt mondja: — Higgyék el, nem előre szervezett hozzászólásom volt az országgyűlésen. Neheztelve mondottam el, hogy az állami költségvetésből nagyon kevés jut Baranyára, úgyannyira, hogy a tizenkilenc megye közül az utolsó előttiek vagyunk. Hogy miért. azt nem tudom. Annyi igaz, hogy talán nekünk, baranyai képviselőknek is. aktívabbaknak kellett volna lennünk az utóbbi három esztendőben. Erre akár példát is mondhatok. Korábban a Vas megyei képviselők sírtak, milyen rosszak az útviszonyok megyéjükben.. Később kiderült, hogy minisztériumi szinten Baranyáról „leemeltek" 20 milliót és a Vas megyeieknek adták. Mondván: „mi nem vettük zokon ...” Valami igazság volt ebben. A továbbiakban elmondotta, hogy felvette a kapcsolatot a pénzügyminiszterrel a Komlói Kenyérgyárral kapcsolatosan. Ugyanis másfél millió forint kellene ahhoz, hogy a rossz, szinte hasznavehetetlen kazánt kicseréljék és ezzel nagyon nagy mértékben enyhíthetnék Komló kenyérellátási gondA tantárgy neve: Falusi népművelés A cím, szokás szerint, nem pontos, legalábbis kiegészítésre szorul. Azokról a főiskolai és egyetemi hallgatókról van szó, akik önkéntes jelentkezés alapján tíz napot töltöttek el egy-egy kijelölt községben, hogy a falusi népművelés kérdéseivel, gondjaival és eredményeivel a gyakorlatban foglalkozzanak. Négy baranyai községben — Beremenden, Bolyban, Hosszúhetényben és Mágocson — volt az idén tizenkét fiatal, hármas csoportokban: egy agrármérnökhallgató; egy orvostanhallgató és egy tanárképző főiskolás együtt Tapasztalataikról jelentést, „dolgozatot” is írnak, de tegnap délelőtt kötetlen beszélgetés keretében is beszámoltak tapasztalataikról a Megyei Tanács népművelési csoportjának, illetve a KISZ megyei Bizottságának. — Ha a falu vezetői nem látják világosan a szerepüket, lőttek a kultúrának — mondja az egyik fiatalember meggyőződéssel. — De persze a népművelőknek is kulcshelyzete van. A főmérnök például szakmunkás tanfolyamot szervezett, járt oda idős munkás is, de persze nemcsak szakmai kérdéseknél maradtak... Repkednek a megállapítások, vélemények, s néhány olyan tapasztalat is, amivel a fiatalok még alig-alig tudmt 5 -ü Az ef^yitc IT. dfjas piakát, Deák Zsuzsa munkája. Ha távolról látom, tudom, mit akar mondani, mire hívja fel a f!"veimemet. például egy mai folyóirat borító lapja. A Sínesek közül már ötven méterről „kiszúrom”: a hírlapárusokhoz a VALŐSÁG, PLAKATPARADÉ az ŰJ ÍRÁS, a JELENKOR vagy a KORTÁRS megérkezett. Milyen hatásra észleltem a felsorolt lapokat? A színek, a betűk elrendezéséből. Mert azok a megszokottól eltérők, és az újdonság ingerével járó hatásukra „csak oda” kellett néznem. A plakát is akkor ér valamit, ha kifejezi a mozgást, élénk, erős optikai hatású, vizuálisan figyelmet felkeltő. Ilyent láttam tegnap — nem egyet, többet — a vásárirodán. a Városi Tanács épületében. Szakzsüri elé kerültek a Pécsi Ipari Vásár és Kiállításra beérkezett plakát, díszoklevél, meghívó tervei. Döntés. Első díjat nem adtak ki, annak ellenére, hogy a pályázat eredménnyel járt és a munkák színvonalasak. A második díjat kettőzve ítélték oda Az „1945” jeligéjű, a harmadikat pedig a „P” jeligés plakát tervezőjének adományozták. Örömet szerzünk Deák Zsuzsának: a zsűri a két-két ezer forintot, mint második díj nyertesének neki ítélte oda. Deák Zsuza munkája kompozíció. Fehér alapra centrális négyzeteket helyezett, váltakozóén sötét és világoskék színekkel, benne egy amorf hullámvonallal, mely a világoskék sávban citromsárga. a sötétkék sávban sötétsárga. PÉCSI IPARI VÁSÁR fekete betűvel írva. ' a jellegzetes embléma sötétkék. A következő nyertes plakát, körbe foglalt formában zöld, lila, kék osztással a centrumban fekete négyzet alapon fehér 70-es jelzés. A szem nem kerüli el, ha hirdető oszlopra kerüL A harmadik plakátról csupán annyit, fekete, szürke és fehér négyzeteivel kiemelkedik a beküldött pályamunkák közül. Szerzője Pincehelyi Sándor. A zsűri tegnap öt grafikus több mint húsz plakátját helyezte emelvényre, ha a dobogó legfelső fokára nem lépett egy sem, a művészi színvonal megvan bennük, és újat, korszerűt, az elmúlt évitől eltérőt adnak vásárra hívónak. A bíráló bizottság több cigaretta doboz, meghívó, szappan reklám, belépőjegy és oklevél tervezet sorsáról döntött. A plakátok nyomására a Pécsi Szikra Nyomda vállalkozott. A kész plakátok nyilvánosság elé a vásámyitás előtti hetekben kerülnek. — illatnak mit kezdeni. Egyikük elmeséli, hogy az alakuló beatzenekar köré összegyűlt vagy negyven fiatal spontán együtt létét akarta kihasználni, s a muzsika szünetében a világűr kutatásának néhány kérdéséről beszélgetni a fiatalokkal. Mire körülnézett, alig maradtak tizenöten ... — Azt mondták — meséli egy lány —, hogy a pedagógusok azért nem nagyon barátkoznak az orvosokkal meg az agronómusokkal, mert például egy születésnapra hiába vett a pedagógus kétszáz forintos ajándékot, mikor odament, látta, hogy az ag- ronómus hatszáz forintos ajándékot vásárolt... Az állami gazdaság meg a tsz alig támogatja a kultúrházat, inkább kiosztja a dolgozók között a pénzt. Igen, de mivel otthon megvan az embereknek mindenük, a kultúrház elhanyagolt, szegényes, miért mennének oda? — Lehet, hogy igaz: az anyagi jólét elpuhítja az embereket — kapcsolódik be egy fiatalember. — Falun alig van más aktív réteg, mint a pedagógusoké, az ag- ronómus kocsit vesz és tévét, és nem vesz részt a közéletben. — Igen, csakhogy ezt nem lehet ilyen egyszerűen értelmezni — hangzik az ellen- vélemény egy agronómusje- lölt szájából —, mert az agrárszakembereket valahogy nem veszik be, nem fogadják el azok a falusi értelmiségi rétegek, amelyek hagyományosak. Hiába van meg az ötezer forintos jövedelem ... És így tovább: végig-végig a problémákon. Gyenge KISZ-szervezetek a falvakban, meg nem értés, ellentétek, engedik-e dolgozni a fiatal szakembereket, megadják-e nekik a tévedés jogát ... Gyakorlati-módszertani problémák a népművelési munkában. Mit tehet a fiatal népművelő falun? (Mind a négy baranyai községben fiatal, szakképzett népművelő dolgozik, akinek személye, munkája önmagában is illusztrálta a fiatalok előtt leendő helyzetüket.) Sok kérdés, sok felelet — nyilvánvaló, hogy sem itt, sem most mindenről még nem lehet kialakult véleményük. Ám a gyakorlat kitűnő volt, olyan élményszerzési lehetőség, amelyet — véleményünk szerint — talán az eddigieknél nagyobb számban meg kellene adni a leendő értelmiségnek, amelynek egy jórésze majd vidéken kell hogy helytálljon. jaif. Felvetette azt Is, hogy Komlón a baleseti sebészet lehetetlen körülmények között dolgozik, a fejlesztésre beruházási összeget várnak az Egészségügyi Minisztériumtól. Erre azt a választ kapta a minisztertől, hogy már egy alkalommal erre egy meghatározott összeget megszavaztak. Végül is, mi lett a sorsa az összegnek? A hozzászólásokból — táviratstílusban — idézek ezután: — Az egészségügyi — úgynevezett „középkáderek” — tevékenységét időszerű lenne szakmunkás szintre emelni, mert mégis csak lehetetlen dolog, hogy egy asszisztens- nő például — aki beosztásánál fogva — nagyon felelősségteljes munkát végez, hosszú évek után sem éri el az 1300—1400 forintot, any- nyit, amennyit egy segédmunkás bárhol megkeres. Minősítsék szakmunkásnak — erre jogot ad az érettségin kívül két-három éves nagyon nehéz és alapos tanulmányideje — és akkor a jól kvalifikált szakmunkások szintjére lehet emelni. — A Rendelőintézet orvosai miért neip kapják meg a bányavidéki pótlékot, hasonlóan a bányaüzemi orvosokhoz? — Egyszerűen nem tudjuk megérteni, miért nincs kellő húsellátás? Konzerv-döm- ping tapasztalható, de amikor egyfelől azt hallják, hogy ha valami áruban bőség jelentkezik, akkor az árataiak csökkennie kell, másfelől a helyzet az. hogy egy négytagú család talán havonta kétszer engedheti meg magának a konzervféleségekből álló — különben egészséges — vacsorát, éppen a magas árak miatt. — Mezőgazdaságilag alacsonyabb szinten álló’ brszá- gokban a tej zsírtartalma 4 százalék, nálunk, ahol naponta hallani, hogy milyen bőségben áll rendelkezésünkre a tej és tejtermék, a zsír- tartalom alig valamivel magasabb 2 százaléknál. — Miért nem oldják meg Komlón — de a megye más városaiban is — végérvényesen az utcák, terek tisztántartását. A szemétgyűjtő bö- dönök mentén rakásban áll a szemét, beletúrkálnak a cigányok, kutyák marakodnak a hulladékon —, tehát mindez meglehetősen épületes látvány, kellemetlen egészségügyi kihatásairól nem is beszélve. — Ideje lenne a nyugdíjasok helyzetén változtatni, mert a rendelőben naponta hallani a panaszokat, miszerint kétszáz-háromszáz forintos nyugdíjból szinte csoda megélni. — Mint orvos, szeretnék annyi fizetést kapni, hogy a főállásomból megélhetnék és akkor mellőzhetném a mellékállást, ami időmet, idegeimet leköti. — Tavalyról az intézet megtakarított 160’ ezer forintot, azért, hogy az idei megtakarítás összegéhez „csapva” elvégezhetnék a tetőzet javítását, a központi karto- tékozó létrehozását, a fog- technikai laboratórium fejlesztését. az immár 11 éves — egyetlen rendelőintézeti gépkocsi kicserélését. E szép szándékot egy levél keresztül húzta: ebben az áll, hogy a 160 ezer forintot megvonják tőlünk. Vagyis: gazdaságosságra törekedtünk egy esztendőn át és végül ráfizetünk. így hangzottak el a panaszok, a képviselő feljegyezte a hozzászólók véleményét. A képviselő és választói közötti találkozó végét — idő hiányában — megvárni nem tudtuk. Annyi b’ztos. hogy az élénk, őszinte légkörben elhangzott megnyilvánulások a becsületes segíteninkarás szellemében fogantattak. A sok kérdésre majd a képviselők adják meg a választ, — aktív közreműködésük révén. R. P. I t
