Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-26 / 49. szám
6 1970. februói 20. imnantfMi n am a Eltűnt pécsi irodalom PÉCS DICSÉRETE 1512-BÖL CSERTŐ Amikor Szigetváron északra, a Zselicság felé fordulunk, a nyárfákkal szegélyezett úton alig-alig jut eszünkbe, hogy tulajdonképpen a „hadak útján” járunk. Jobbra a turbéki templom, ahol a nagy Szulejmán lelke Al- lahhoz indult ezernyi honfitársának kíséretében. Csontjaik az úttól balra a téglagyárral szemben két halom alatt porladnak. Ügy nevezik: Törökdomb. Turbókon keltek keresztül a költő, Csáktornyái Zrínyi csapatai, itt poroszkáltak Za- na Tamás kurucai is, akárcsak a szerbek 1848-ban. — Mindössze ennyit lehet végiggondolni, amíg gépkocsin az útelágazáshoz érünk. A táblán- Csertő. Árpád-kori elnevezés. A hatalmas cser és tölgy erdő tövében fekvő falucska a Zselic fáitól örökölte nevét. István király a pannonhalmi szerzeteseknek adta azzal, hogy a királyi kanászok és méhészek otthona legyen. A domboldalon látszik a klasszicista kastély, amelyet 1836-ban a Festetics család építtetett. Jobbra Hársfapuszta, szemben a csertői szőlők. Hadak útja. A II. világháború idején németek ásták be magukat a puszta közelében. onnan lőtték a hegyről támadó oroszokat. Juli néni — Orosz János- né —, a kastély egykori parádéskocsisának özvegye és Anna néni — Simon Mihály- né —, aki régen mindenes volt a gróféknál, most a gyermekotthon alkalmazottja, úgy emlékezik a 25 éves történetre, mintha a minap történt volna. — Az ajtóm előtt volt egy német aknavető, hátul az ablakon keresztül kellett a pincébe menekülnöm. Az utolsó-'töltényig lőttek. Amott a majorban. a mostani búzatáblán egy repülő, a tisztek azon menekültek 1944. december 6-án. Emlékszem, mert Domokos gróf két nappal előbb ment. Tizenegy süldőt csomagoltunk az útra — azt mondják, a németek mind elvették tőlük. — Azt hallottam: kegyetlen ember volt az utolsó gróf... — Attól függött, milyen ing volt rajta — veszi át a szót a 81 esztendős Juli néni. — ö gráci volt, rosszul beszélt magyarul. Nehezen tudta magát megértetni. — Egyszer kértem, adja ki a ruhajegyem. „Nem látom, hogy rongyos lenne a szoknyája” — mondta. Ilyen volt az intéző is. Ha vasárnap szépen felöltöztünk, megrángatta ruhánkat: ha maguk így öltöznek, mibe járjon az én feleségem ! A gróf bezzeg olyan parádét csapott az esküvőjén, meg amikor a Magyar Élet Pártja képviselőnek választatta! És megkövetelte, hogy: Kézitcsókolom, méltó- ságos gróf urat köszönjünk. — A hadifoglyokra emlékeznek? Persze. Hogy is felejthetnék az ötezer éhező embert. A környező falvakból kocsiszám hordták az élelmet. A csertőiek főzték a gulyást. — A férjem ruháiból vittem, amikor misére mentem — kápolna a kastély parkjában van — Egy katona felhúzta. karonfogva jöttünk ki. A bolgár azt hitte, a férjem. Még köszönt is — meséli Anna néni. Később már elzárták jobban a tábort, és a foglyok a kastély gyönyörű parkját kezdték feltüzelni. Alig maradt néhány értékes fenyő, magnólia és tiszafa. Tűzre- való akadt, az ennivaló azonban ritka kincs lehetett... Juli néni egy régebbi háborúra is emlékszik. Amikor 1919-ben a vöröskatonák voltak néhány napig a kastély urai. Kristóf gróf és felesége a vízben álló földeken menekült Szigetvár felé. A vörös lovasok agyonhajszolt gebéken jöttek. — Mondta a férjem: itt az istálló, nézzenek körül. Az egyik inas a grófnő fehér, csipkeparipáját is odaadta. — Később úgy hallottuk egy né- metladi pincében agyonverték. Egy kaposvári vöröskatona is elesett a faluban — nagyon megsirattuk szegényt. Eszembe jut egy régi monda, amely szerint 1863-ban a grófok is megsiratták egyszer a szegénylegényeket. A két Patkó gyerek, Pista és Jancsi betyárkodott abban az időben a zselici erdőkben. — A Festetics kastélyban messze földről érkező, gazdag, előkelő vendéget vártak. Meg is érkezett hintáján, de kirabolva, megsebesülve. Napokig ápolták sebeit. Kecses grófkisasszonyok fáradoztak kedvében. Amikor a sebek begyógyultak a vendég jól megpakolva odébb állt. Patkó Pista volt a vendég. — Talán kísértetek is lehettek a kastélyban ... ? — Hát! Anyám 100 évigélt. ő is mondta — meséli Juli néni. — Az Imre gróf idejében — 1860 körül — volt a kastélyban egy gonosz házmester. A nép megátkozta. Halála után sokszor nagy dübörgés volt a házban. Imre gróf kihordatta kincseit: tükröket. vázákat. A nőkor legközelebb dörömbölt a házmester. sorba odalökte neki. — Vigye, ha azért jött. Persze akkor még jobban dübörgött, csörömpölt a sok érték. Valami lehetett, mert lám a Domokos gróf fiának 6 ujja volt a lábán. Mindig mondták, ebből g gyerekből valami lesz... Hát belőle nem tudjuk, mi lett. De abból a 100 apróságból. akik most élnek a kastélyban. reméljük tényleg lesz valami. Annak ellenére, vagy talán éppen azért, hogy ők szabadon mászká1 hatnak a kastélyban, segíthetnek a konyhán, kertészetben, istállóban Simogathatia őket bárki, nem kell őket 10 méterről elkerülni, mint a gróf gyerekét: jaj, meg ne fertőzzék! Az igazgatónő vezet szobáról szobára. A hatalmas boltívek alatt ezernyi játék, fekete babák a faliszőnyegeken. Fekete babák? Mintha jelképeznék az itt élőket. — Csaknem 70 százalékuk cigánygyerek. ök nem szeretnének hazamenni. Vannak azonban, akik igen. Budanek Gyuri például november óta várja szüleit, hogy hazavigyék. Azóta megszűnt az állami gondozása, mégsem jönnek érte. — Bácsi, engem jöttél látogatni ? — Igazgató néni, kaptam levelet? Van, aki kapott. Az egyik apa a legidősebb, 8 esztendős fiára bízza a két kisebbet: „Vigyázz rájuk, nemsokára meglátogatlak benneteket”. — Három éve nem volt itt. Magdi anyukája igen. Egy szívalakú kispárnát hagyott itt. Magdi a kincsesdobozában őrzi. A kincsesdoboz az egyetlen magántulajdon. Közös a hőmérő, amellyel vigvázzák: a kicsik elég meleg szobá- I ban a'szanak-e Közös a stoppoló doboz, sok lyukas zokni I akad. közös bánat az isko- I Iában kapott szekunda. és közös öröm a születésnap. Attilának most volt. Hétgyer- tyás tortát kapott. — Puskát nem szerettél volna? Attila csak hallgat — Tudod, mi a háború? És azt, hogy gróf? Nem tudja. Mit sem sejt abból, hogy szüleik szinte kivétel nélkül a háború alatt születtek, s nem tudja, mit jelent az a katonai alumínium kanál, amelyet a kertben találtak. Most az igazgatónő szekrényében őrzik. Egy hadifogoly azt véste bele: Anyu! Éhes vagyok. Lombosi Jenő Aiitóműszerek, kilométerórák valamint egyéb Időmérő órák javítását eredeti alkatrésszel, rövid határidőre vállaljuk. Órások Szövetkezete PÉCS, I. , ZSOLNAY ü. 44. A mecénáskodó Szatmári György pártfogoltjai közül kiemelkedik a Bolognában végzett Hagymási Bálint költő. A kor humanista szokásának megfelelően ő is latin nevet vett fel: Cybeleius, Cjybe- leus vagy Cibeleus név szerepel írásaiban. Magyar neve is különböző változatokban fordul elő: Haqmasi, Hadmassch, Hadgymás stb. Cybeleius pécsi költő életéről nem sokat tudunk. Csak annyit, amennyit műveiben magáról elárul. Magyar nemesi származása biz- fosra vehető, bár a horvátországi Varasd városában született az 1490-es években. Szatmári pártfogása révén kerül Bolognába ahol 1505 és 1516 között az irodalmi ismereteket szerzi meg Első versei mestere. Giovan Battista Pio Elegidia című verses könyvének záró részeiben jelentek meg. Szatmári méltányolta költői tehetségét, és 1512-ben Cybeleiust pécsi és székes- fehérvári kanonokká nevezte ki. E feudum elnyerését költőnk hosszú magasztaló versben köszönte meg. E versébe foglalta Pécs város dicséretét is (Később e részből idézünk). Midőn Magyi (Magius) Sebestyén 1513-ban kiadta Janus Pannonius néhány versét Bolognában. Szatmári Gvörgvhöz intézett magasztaló soraiban a múzsák gyermekéről, Hagymási Bálintról is megemlékezik Több adat nem áll rendelkezésünkre életéről, haláláról. Hagymási Bálint a vers további részében a nemes jellemű Brodarich Istvánt is említi, akit lelke felének: Nevét versei és egy prózai mű tette saját korában híressé. 1515-ben egy pécsi vikáriusnál. Mihálv doktornál ebédelve vita indult a bor és a víz hasznos illetőleg kártékony voltáról. E vita kancs-Sn Faevmás^t meg- séríette Macedóniai T ászló, s ezért Haffrrnási ellene írta 1517-ben Hagenauban ki is nvnmtatntt művét- Művecske a bor és víz dicséretéről, illetőleg kárhoztat ásóról. (A lat'n nvelvű mű eredeti cí” me- Cmsm/Inm do laudibus et vituperio vini et aquae. Hagvmási művének ten- denciáia nemcsak a sérté3 megtorlása, hanem társadalmi hivatástudata is volt: dek- lamáció az iszákosság ellen. Nem nehéz t°hát kitalálnunk, hogy a kettős küzdelemben Hagymási a vízivóknak ad- ia a pálmát és meghél végzi a borivást. a részegeskedést. A Dózsa-háborút is említi, s soraiból a jobbágyság forradalmi megmozdulását elítélő hang szólal meg. Bár a maevar irodalomtörténet Hagymásinak csak a bornemisszák érdekében írt humanista kompilációjáról emlékezik meg, nekünk, pécsieknek sokkal jelentősebbnek tűnik az a panegirikus (dicsőítő ének) amelvet 1512. november 6-án írt Szatmári pécsi püspökhöz, s amelyben a kanonoki kinevezés meg- köszönésén kívül ékes disztichonokba foglalta Pécs város dicséretét is. (Nem kenyerünk a műfordítás, ezért kérjük, e sorok olvasói tekintsenek el a néha döcögő disztichonos sorok bírálatától). „animae pars magna meae”- nek nevez. Dr. Tóth István Alinak a diszpaloták pompásan a távoli földön, Égbe törő csúcsok lassan elérik egét. Fényben csaknem legyőzik a messzi nagy városok ékét: Messala, Licinius diszteli épületit. S mit aranyos korokon szerzőnek ősi vezérek, Versenyez itt velük most művészkéz remeke. Változatos festmények, pompás képek előtt is Sokszor gyönyörködnek itt tisztes szemeink, őt nagy templomáról a Quinqueecclesia névvel Ismerik és nevezik ily különösképen. István első király, ki emelt itt templomot egykor, Majd az utókorban újból dússá vált. ötféle művészet növelte a városi jó hírt, Földje is termékeny, gazdag a termése. S nagy haladás van a római nyelvnek tiszteletében, Mely Latiumból van, otthonos itt a latin. S mint régen Tarsus tudománnyal megnemesité Vad Cilices népét s tette híressé azt. Vagy mint Nagy Sándornak városa nagyra emelte Múzsát s Apollót déli Egiptomban: ÉPP igy Pannóniát is Quinqueecclesia révén Díszessé teszi az ünnepi római szó. Forradalmi ellentámadás Dél-Dunántúlon az 1945. >évi őszi választások után a tömegek handulatát, bizonyos fokú elégedetlenség, kiábrándultság, s kemény kritikai hang jellemezte általában az új rendszerrel kapcsolatban. Nem azt kapták, amit reméltek, vagy inkább többet reméltek, mint amennyit kaptak. A népi demokratikus átalakulást többen csendes, nyugodt, szinte ünnepélyes menetnek tekintették, s helyette hétköznapi „salakkal és sárral” bekent utat kaptak. Helyre kellett állítani a népi demokratikus átalakulásba vetett hitet. A Magyar Kommunista Párt Dél-dunántúli Területi Bizottsága 1945. december 9én feloszlott, s nyomban utána megalakultak a megyei pártbizottságok. Ez a szervezeti továbbfejlődés maga után vonta a járási pártbizottságok megerősödését is. A járási székhelyeken erősödtek és aktivizálódtak a baloldali szociáldemokraták is. Ennek következtében lazult a kisgazda—szociáldemokrata szövetség. A sellyei járási kisgazda vezetősége 1946. januárjában az alábbi levelet küldte a járási szociáldemokrata vezetőséghez: ..Sajnálattal kell közölnünk önökkel, hogy az a jó viszony, amely eddig pártjaink között megvolt — szétbom- lott. Pártunk elhatározta, hogy nincs semmi érteim# a további képmutatásnak. Mindenki mutassa meg igazi arcát, hogy milyen, és ne ámítsuk egymást magyar és keresztény világszemléletű nagyképűsködésünkkel”. De a szociáldemokraták is válaszoltak, rávilágítottak a kisgazdák igazi arculatára. „Ne vegve rossz néven a Kisgazdapárt — írták —, ha a magyar baloldal némi gyanakvással és bizalmatlansággal nézi a nagy gyülekezőt, amely most már veszedelmesen hasonlít a régi jó Egységes Pártra, éopen csak a jó öreg Bethlen István hiányzik, hogv a történelem megismételje önmagát. A különbség csak annyi, hogy most itt van a legtörvényesebben elfogadott Magyar Kommunista Párt, amelyet nem lehet többé föld alá kényszeríteni, és amelynek súlyával, jelentőségével számolni kell”. A Parasztpárt is egyértelműen megfogalmazta politikáiát: „Szövetkezzünk a munkáspártokkal arra, hogy a Kisgazdapárt jobboldalán lévő úri osztályt, ipari, földbirtokos és hivatalnok urakat rákénjxzerítsük arra, hogy szépen félreálljanak a közigazgatásból, az állami életből, a gazdasági életből”. A Kommunista Párt fokozta felvilágosító munkáját a MADISZ-ban, az UFOSZ- ban, a FÉKOSZ-ban. az MNDSZ-ben, de különösen a szakszervezetekben. A forradalmi, baloldali erők ellentámadásának előkészítésében jelentős szerepet játszottak az 1946 februárjában lezajlott megyei kommunista pártértekezletek. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ezek a megmozdulások már az ellentámadás kezdetét is jelentették. Az értekezletek központi gondolata » az volt, hogy a reakció elleni harc fokozásának legfontosabb előfeltétele a kommunista pártszervezetek megerősítése. A megyei pártértekezleten Apró Antal, a Központi Vezetőség nevében szólalt fel. „Pártvonalon egyes titkárok azt jelentik — mondotta —, hogy el vannak fáradva, panaszkodnak, hogy erős a reakció. A nép csak ott elégedetlen. ahol a kommunisták rosszul dolgoznak. Ezért a nép kritikájától nem kell félni, hanem komolyan kell venni azt. Hiába jó a központi vonal, ha rosszak a szervezetek. A Dunántúl vára a reakciónak, de roskadozó vára, csak az ostromló hadsereget kell erősíteni a népből, a munkásokból és parasztokból. Nehéz a feladat de megoldható”. A dél-dunántúli pártértekezletek az alábbi követeléseket juttatták el a miniszterelnökhöz, amelyekben lényegében feladataikat is meghatározták: 1. iparcikkekkel való jobb ellátás, 2. a kötött gazdálkodás bevezetése, 3. kitüntetni a jó dolgozókat és megbüntetni a he- nyélőket, 4. a németek és a nyilasok által elhurcolt nemzeti vagyon mielőbbi visszaszállítása, 5. kemény, bátor, fellépés a feketézők, a spekulánsok ellen, 6. határozott rendszabályok a visszaszivár- gott fasiszták és volksbun- disták ellen, 7. a megvesztegetettek szigprú megbüntetése, 8. a malmok, az olajütők lcözségesítése, a bányák éa a fő energiaforrások államosítása. 9. határozott fellépés a sovinizmus és az antiszemitizmus ellen, 10. a volks- bundisták kitelepítésének mielőbbi befejezése. Az alig több, mint egy éves legális kommunista mozgalom helyesen kötötte össze az országos és helyi feladatokat, s ez 1946 elején, különösen fontos volt. A kommunista pártszervezetek már február folyamán kéthetes tanfolyamokat szerveztek, ahol a megyei pártértekezlet anyagát elemezték, s készültek fel a támadásra. E tanfolyamok esti beszélgetések legfontosabb része a helyi teendők megvitatása volt. Tehát nem általános politizálás, hanem konkrét politikai munka. Ez az oka annak is, hogy .......több kisg azda rendszeresen látogatta a Kommunista Párt esti tanfolyamait Baranyában”. Nem azért, hogy híreket, információkat vigven az ellenfélnek — bár erre is volt példa —, hanem azért mert ott értelmes és okos dn'cnkat lehet hallani". Dr. Fehér Istváas I i Baranyai kastélyok és udvarházak...
