Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1970-02-15 / 40. szám

6 1970. február IS. Btmttnttttt nauio Az első és a pécsi Kékszakállú Egy-egy ország zenei műveltségé­nek fokmérőjét nemcsak a közön­ség „érdeklődése”, a hallgatóság befo­gadóképessége ad­ja, hanem az egyes jelentős művek elő­adóinak növekvő száma is. Pécsett sem lett volna még „A kékszakállú herceg vára”, ha nincs egy Marczis Demeter, aki vál­lalja és szorgalmaz­za a mű előadását Mielőtt Marczis Demeter a szerep­pel való találkozás élményeiről valla- na, felidézem az el­ső „Kékszakállú­nak, Kálmán Osz­kárnak, az Opera­ház örökös tagjá­nak érdekes nyilat­kozatát — Mint fiatal énekes, nagy érdek­lődéssel kísértem az akkor sokak ál­tal „ultramodemek­nek” nevezett zene­művészeink szerze­ményeit Egy napon az igazgató felkére­tett az irodába és közölte velem, hogy Bartók Béla operá­jának címszerepé* én fogom elénekel­ni. Ma már, i nem titkolom, miért esett rám ez a vá­lasztás. Idősebb, nevesebb kollégáim húzódoztak a sze­reptől. A vonakodó és a darabtól Ide­genkedő társaim­nak köszönhetem tehát a Kékszakál­lú szerepet Az egyik próbán a szo­bában megjelent Bartók. Meghallga­tott Rendkívül sze­rényen viselkedett, mint mindig. A próba után kezet szorított velem, mondván, hogy meg van elégedve. Azon­túl többször is el­jött Balázs Bélával, a szöveg írójával együtt. Megmagya­rázta, hogyan kép­zeli az alakot a színpadon. Beszélt a Kékszakállú lelki beállítottságáról, a figura zenei felépí­téséről. A bemutató Tango Egisto ve­zényletével zajlott le. A zenetörténet számára el kell mondanom, hogy a a szerep néhány he­lyen „magasabb” volt a mainál. Én az eredetit énekel­tem. A pécsi Kéksza­kállú így kezdte vallomását: — Még főiskolás koromban kezdtem foglalkozni a Kék­szakállúval. Barát­koztam a „hangok­kal”, és bizony a kezdet kezdetén idegennek tűnt ez a nyelv. Többször elővettem és több­ször félre is tettem, mert Bartók zene- drama tikus hangja eltért az általam addig ismert mű­vek hangvételétől De aztán elérkezett az az idő, amikor a művet közelebbről is megismerhettem és attól kezdve szinte nem tudtam szabadulni tőle. — Hatalmába ka­rit»«... — Igen, mert megragadott az a különös, az a nép­zenén alapuló reci­táló és daloló nyel­vezet, amellyel Bartók állandóan melódiát énekel. Minden dallam egy tőből fakad és egy nagy egésszé olvad össze. Az énekszó­lamok a szereplők lelkivilágát tolmá­csolják, a zenekar az adott helyzetet festi meg Az egész műnek varázslatos hangulata van, amely a piano fisz- mollból indul el és tér vissza; a közte lévő időben pedig olyan lenyűgöző gazdagságban tárja fel a lélek belső rezdüléseit, hogy hozzáfogható kevés van a zeneiroda­lomban. — Igazi nagy öröm tehát számod­ra az interpretálás. — Többszörösen öröm számomra ez az előadás. öröm azért is, mert al­kalmam nyílik a nagy elődök: Kál­mán Oszkár, Szé­kely Mihály, Kóré Endre és Faragó András után teljes igyekezetemmel részt vállalni a Kékszakállú pécsi életrekel tésében. örülök annak Is, hogy az Országos Filharmónia veze­tősége helyt adott a város zeneszerető közönség a fiatal­ság kérésének és az én óhajomnak is. Várnai Feren« KISS ATTILA MAJMA Koroda Miklós: Ali basa meg a németek ■: Alvilági »önjáték című, a Kossuth MsMbM a közeljövőben megjelenő regényéből, amely a Vörös Brigéd partizáncsoportnak állít emléket. A főként Ifjú művészekből: színészből, költőből, szobrászból álló vakmerő gárda a Kisegítő Karhatalmi Alakulaton — a KIS KAN — belül vezkedlk, a a pesti Városliget széléről, egy romos villa pincéjéből Indul tyára, l*M télutóján a némátok és a nyílások eUan. D? ne i upl* éjtszaka volt, — ahogy frontkatonák nevezték, a csillagtalan, kétszeresen szo­rongató sötétséget idegenben, tá­madást várva vagy arra készülve. Piros József fogatolt vonatos tize­des a montellói ostromra gondolt a cirkuszló nyergében. — Ott volt ilyen átok sötétség Dupla écca- ka. S tán akkor sem félt job­ban, mint most a Városligetben, az annyiszor járt úton, az Ismerős fák között Hiába, öreg már s hu­szár, meg aztán, nem is huszár: trén káplár, akárhogy hívják most s nem huszárló a híres Ali basa, igaz, hogy betyároaabb, mint az- időben Sári, a csiklandós kanca. Nem indul rohamra, nincs is szolgálatban, hazaüget az aaz- szonyhoz, urasán, okosan, ügye­sen. A régimódi karabélyt a nya­kába vetette, ördög tudja, hogy került a fogatolt vonatosokhoz! Tán a múzeumból. Mindegy. Ne­kik az is jó, nem akarnak 6k kárt tenni az ellenségben. Inkább a né­metben, de hát az sem az < dol­ga. Bár nem kéne kétszer monda­Jelenkor, 1970. február Riportdráma, levelezés, krónika .Előjáték'1 Űj magyar drámát mutatott be a Pécsi Nemezed Színház a közel­múltban, Illyés Gyula Tiszták cí­mű művét A darab a középkori albigens mozgalom utolsó szaka­szát eleveníti fel, természetesen a mához szóló érvényes mondaniva­lóval. Az időbeli és a térbeli tá­volság óriási, ezért is érezte szük­ségességét bevallottan, Illyés, hogy a drámai mű elé, a leglényegesebb gondolatokat mintegy előzetesen megvilágítva, egy rövid „Előjáté­kot’ írjon. Az előjáték — talán még nem későn — a folyóirat feb­ruári számában látott napvilágot A cselekmény színhelyére, a hegy­tetőn magasodó középkori várba egy „tanulmányi csoport” érkezik. Az Előjáték tulajdonképpen a ve­zető és a csoport néhány tagja kö­zött lefolyt beszélgetés, akik, mint a záró jelenet elárulja, a darab­ban központi szerepet játszó figu­rákat képviselik. Illyés remek tö­mörítő képessége, világos drámai beszéde a néhány oldalas játékot is izgalmas olvasmánnyá teszi. Darvas József A térképen nem található című riportdrámája után a fiatal Végh Antal kísérletezik ebben az egyáltalán nem könnyű műfajban. Az író nyírségi riport­jait jól ismerjük, igazmondásuk, ,íelrázó erejük nem maradt hatás­talan. Talán ezen felbuzdulva vá­gott neki Végh a másik rögös út­nak. Az Egyedül a kastélyban, melynek most első részét olvas­hatjuk a Jelenkorban, egy dunán­túli pusztán játszódik, központi alakja fiatal tanítónő, aki meg akarja váltani — legalább a pusz­tai világot. Igyekvése azonban folyton a megrögzött szokások, emberi rosszindulatok falába üt­közik. A drámai elemeket ezek a* összecsapások adják. Sajnos, né­hol eléggé „csináltak”, s ez rontja valóságtartalmukat A mai pusz­tai élet * ezen keresztül egy ide­jét múlta életforma ■ az ebből fa­kadó emberi magatartások bemu­tatásában azonban mindenképpen újat jelent Végh műve, éppen ezért tekintünk a második rész élé nagy várakozással. „Kedves Barátom" Babits és Szabó Dezső kapcso­latáról bizonyára írtak már kime­rítő tanulmányt Gái István Je­lenkorban közzétett. Szabó Dezső leveleiből és műveiből kiragadott, idézetekkel illusztrált írásának mégis örül az érdeklődő olvasó, éppen az érdekes és jellemző le­véltöredékek miatt A két nagy- műveltségű író ellentétét mint Gál az idézetek alapján végül is kideríti, személyes okok táplálták. Persze többnyire Szabó Dezső ré­széről, aki Babits ban — az iro­dalmi csatatérre vonulva — vala­milyen élettől elzárkózott „papír- filozopter” írót látott Igazságtalan ítéleteit a múló idő cáfolta meg legkézzelfoghatóbban. Nem is meg­állapításai v\z érdekesek, hanem sziporkázó gúnyolódásai, expresz- szív jelzői, melyek egyéniségének, írói értékének szembetűnő meg­nyilvánulásai. Talán az ellenfél válaszaival még teljesebbé lehetett volna tenni a kapcsolat bemuta­tását Érdekes módon éppen a februá­ri számban érkezett el Tüskés Ti­bor a Pécsi Irodalom Kistükre cí­mű sorozatában a századvéghez, mikoris Babits Mihály beiratko­zott a város egyik elemi iskolá­jába. Babits pécsi kapcsolatai köz­tudottak. Bár csak iskolás korá­ban élt a városban, mindig sze­retettel emlékezett Pécsre. Néhány költemény* te született as Itteni élményekből. Tüskés a filológus szenvedélyével kutatta tel Babits pécsi tartózkodására te kapcsola­taira vonatkozó adatokat, forráso­kat, s így nagyon sok olyan apró részlettel gazdagította a Babits- irod álmát, melyek mind ax iroda­lomtörténész, mind az érdeklődő olvasó számára hasznosak. .Francia krónika" Bajomi Lázár Endre lámát sok érdekes hírrel szolgál a francia irodalmi te művészeti életről. Be­mutat egy Párizsban élő magyar származású képzőművészt; Nicolas Schöjfért, akinek törekvései rokon­jelleg űeík Vásárhelyiével, ugyan­akkor bizonyos mértékben túl is mutatnak szén, amennyiben a „tér-fény-idő-mozgás komplexu­mon belül kíván művészi tevé­kenységet folytatni.” A krónika lapjairól megtudjuk, hogy mik azok a „strukturalista matinék", melyek igen közkedveltté váltak az utóbbi időben a francia irodal­mi életben. Rövid beszámolót ol­vashatunk egy új bestsellerről, de Sade márki frissen kiadott művei­ről, s egy újkori bestseller Író Marcel Allain haláláról, akinek fantáziájában megszületett Fanto- mas alakja Bajomi „híradásai” igazi „bestseller-tudósítások”. Meg kell még említenünk egy úttörő jellegű tanulmányt, Ger­gely Éva írását s halandzsáról, annak is Irodalmi változatáról A szerző érdeme, hogy komoly ér­vekkel bebizonyítja: a halandzsa nem kóklerkedés, hanem egy bi­zonyos kifejezési forma, mely gon­dolatokat, érzéseket, hangulatokat hordoz. Ismert példákat elemez, boncol. Kár, hogy helyenként za­var fejtegetéseinek megértésében a szakmai zsargon. mi. Mennének már • fenébe! ügy­iem bírnak az orosszal. Most sá­tán kitetszik. Ali egyenletesen ügetett, ké- nyeskedőn, ahogy megszokta, ahogy megtanították. Legalább va­lami hang, a férfi majdnem azt mondta magában: emberi hang, megtöri ezt a süket csöndet, amely úgy dobol a fülében, akár a cir­kuszi zenekar nagydobja. jó lenne már odahaza az am­azon yn ál] Még benézne a hadap- ródékhoz, a furcsa kiskatonákhoz. Még mindig nem tudta: valójában kicsodák? Mariska azt mondta: na sokat kérdezősködjék a főhadnagy úrtól, még bajba találnának ke­rülni. Okos asszony, hallgatni kell reá, amúgy is megszokta. Meg az­tán mindig igaza van. Hiába no, kardos menyecske, nem könnyű mellette a háziszolgálat, majd­hogynem nehezebb, sót bizonyo­san az, mint a vonatosoknál. A házicirkusz néha nagyobb portka­var, mint a néma Beketow. A magányos lovas már a tópart­ján ügetett, amikor felbőgött a sziréna. Ali felhorkant, két lábra ágaskodott, kecsesen, mintha ze­néra lépkednék. Azt hihette, hogy tust fúj a zenekar. Repülő kötelék házott a felett Vakító sugarak fúródtak a vaskos sötétségbe. Pásztázták az égboltot: fényszórók keresték a gépeket A katona küszködött meg­bokrosodott lovával, ám nem bírt a paripával Hirtelen megszólalt « lige ti Kör- vasútnál a német légelhárító. Tor­kolatul ze megvilágította a légvé­delmi tüzéreket Német vezény­szavak harsogtak. Az egyik repülőgép megbillent, tűz csapott ki potrohából, majd láng festett fáklyát a menny bol­tozatra. Valahol, jóval túl az An­golparkon, lezuhant a gép. A 1$ hosszú vágtába ugrott — Azanyátok ne sirasson! — káromkodott a tizedes. — Épp most kellett kezdenetek? Állj meg Alii A basák istenére! Hó! P iros József nagy üggyri-baj­jal megfékezte lovát és csuk­lójára csavarva a gyeplő­szárat, leugrott a nyeregből A földre vetette magát Alá remegő orroimpával négy lábát megvet­ve, fülét hegyezve állt, mintha ércből öntötték volna. Akár társa­it. a hét vezér lovait Újra sötétség és csend ereszke­dett a tájra. Elzúgtak a repülők, csupán holt társuk hamvadt va­lahol tüzében. öten kúsztak a Körvasút német állása fel* öt kiskás. Egyikük a légelhárító ágyúhoz közelítve, féltérdre állt s egy kőteg kézigránátot hajított a német tüzérek közé, megcélozva az irányzó katonát, és az irányzó berendezést Utána még ketten dobtak kézi­gránát köteget a német állásra, majd mindannyian hátraarcot csi­nálva te többször hasra vágódva, ügyesen fedezve magukat, eltűn­tek a vágányok mögött A Vörös brigád átesett a tűz­keresztségen. A kézigránát kötegek sorra rob­bantak. Üvöltés, jajveszékelés, né­met káromlás kísérte-követte dör­renésüket: — Herr Gott! Szak ráment! A gépágyú irányzója telitalála­tot kapott Két német elterült a földön. Piros Jómét a •alva, lova kan tártzárát va, megvárta a légiriadó lefújá­sát Jó negyedóra vagy félára te eltelhetett, mii* tattépásxkodott • lovára zökken**, folytatta útját Német járőr bukkant Ma bőt Egyikük rákiáltott a — Halt machen! Társa elórerohent a AH basa kantárazárát — Absteigen! — Nix dájcs! — hláltatta a tol­lár te sarkantyúba kapta tevét AH basa két lábra állt, lerázva a német katonát, • néhány hónnynd tánclépés után egyetlen néssel rövid vágtába ugrott, elra­gadva lovasát Mir* a három né­met észbekapott • géppisztoly so­rozatot eresztett utána: gal a levegőbe ftnel kedve, vágtában úszott a sétány tél kö­zött A golyók eflt tévesztettek. Ez volt a cirkuszi mutatvány. Felülmúlta a manyol aisgeiíSts lát Piros félig naefluorttf« a Ige­let • Stefánián át vágtatott as Ajtósi Dürer sorra, qmm»« az Aré­na útra fordulva, haza ügetett. A Vörös brigád kisded csapa­ta kanyargóé út után, meg­mászva az Angolpark kerí­tését megbújt a hullámvasúi alatt, s amikor úgy találta, minden só­csendesedett, ss elhagyott Ssskna- báron át kisurrant s Mutatvá­nyos térre, majd járőrré alakulva, élükön a hadapród őrmesterrel, elhúzva az Állatkert mellett, a Szépművészeti Múzeum mögött, az Aréna útra tért A hősök teré­nél szembetalálkoztak egy meg­erősített kisebb német alakulattal, ugyancsak amolyan járőrfélével. Épp-hogy tisztelegtek teesék-lás- . sék módion. A fiúk úgy markolÁ**- ták puska szíjukat, hogy »VAr nyomban lekaphassák fegyverüket Zebu géppisztolya závárzatán nyugtatta kezét A németek pa­rancsnoka, ugyancsak géppiszto­lyát szorongatva leplezetlen gya­nakvással méregette a magyaro­kat és megkérdezte: nem talál­koztak errefelé, mostanában egy lovassal? Egy huszárral? — tett* hozzá. Spanyol válaszolt, < tudván né­metül: l — Huszárral? • — Magyar huszárral, — ertehö- dött dühösen a német a maga nyelvén. — A magyar huszár már súg leszállt a lóról! — mngyaráxgatta álmélkodva a erjntii-ri titkár. — Manapság már eaak filmen lát­ható.- Hát ax olyan *o«t! - ktéBfc* te a járőrparancsnok, i — Igazi vörös Ördög! i így négyben sújtásoe nyíregyházi huszárokat Erre célzott ax idősebb német ka­tona vagy mást akart ezzel mon­dani? Vörös katonának tartotta a lovast? Minthogy nem batdogUHefc a Spanyollal, mégegyszar szemügyre vették a fiúkat s tovább vonul­tak. Amikor a brigád már Jé messze járt, Zebu hátra fordult: — Istenazatyám! Piros bácsi te­hetett az a vörös ördög. — Arám! A cirkusziorori! — zú­dult Tiborc. — Vágtathatott, hogy hazaérjen vacsorára! — De miért érdeklődtek utána ilyen bőszen a németek? — töp­rengett Spanyol. — Megrohamoz­ta az állásaikat, egymaga, Hadik- huszár módjára? X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents