Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1970-02-15 / 40. szám

*#m Mwuúr IS. mmtmTOti ttbrn o Máriá3sy Judit: Szabadság Budán Ű cr ■«Mmwi, Aogr február tizenhanpadi- kám szélcsend vélt és •aapoütés. De husnonut ér núltáe ex * nép idő olyan előírásosnak, már-már köte­lezőnek tűnik, hogy elbi­zonytalanodom: cojkugyan felhűtlen nőit ez ég?, A■ «toros» alatt vezetett napién) az időjárásra voriat- joozóan semmiféle eligazítást nem nyújt Csak azt jegyez­tem fel, ami velém és körü­löttem, • Batthyány tér Z. számú házban történt. Húsz évesen minden nap felkészül­tem a halálra. Repeazd ara­bok és igazoltatások fenye­gettek. Kissé fellengzősen úgy véltem: az utókornak gyűjtök anyagait. Hátha va­laki felhasználja majd..( A valaki irágam lehettem. A kéiságbeerés és sz űröm túlzó jelzőit mellőzve, íme az egykori tudósítás sz wtoi- sé huszonnégy óráról It IX Délben beáUft Herbert Wolf, ax a német katona, aki a ház előtt sebesült meg és akit Lőrincznével bekötöz­ünk. A seb már meggyó­gyult. A katona kelletlenül jó.-edvü. — A kendő helyett, amely­lyel i bekötözött, ezt a csoma­got hoztam a háziasszony­nak! — Harsog, mintha sü­ketek lennénk. A csomagban: mcnogra- mo6 ágyneműhuzatok, hím­zett térítők és egy étkészlet A kalaposné udvariasan há­lálkodik, közben magyarul dünnyögi: — Azoktól már úgyis el­lepte..) Herbert Wdf megkér, kí­sérjem le a kapuig. — Magának nem hoztam semmit — közli odalent — Magát meg fogom menteni! Megrémülök. Valaki felje­lentett volna? Mit tud ez ró­lam? Életében egyszer látott Akkor is félig eszméletlen volt — Mitől akar megmente­ni? Mosolyogva súgja: — Az oroszoktól Az éjjel végre áttörjük ezt az átmo­sott gyűrűt Már csomago­lunk. El visszük teherautón Esztergomig ott kivárhatja, amíg visszafoglaljuk ezt a rohadt katlant Estére le­gyen készen, majd beszólok magáért Nem kell sok hoi­Hajnal Gábor: Lábadozás mi, van nekünk minden bő­ven. Estig még összeszedek némi „Klamottent” . ,. Nem kell színlelnem, őszinte lelkesedéssel rázom meg a kezét. Ennél szebb hírt nem hozhatott volna. Ma éjjel eltakarodnak. Hd- napra vége. És végre... Csak utóbb ébredek rá, hogy közlése egy újabb, egy teljesen humoros veszélyt je­lent: valaki meg akar men­teni a szabadságtól! Roha­nok Lőrincznéhez. Elmon­dom, amit hallottam, ö dyam, mint máskor: nyugodt és gyakorlatias. — Elbújsz lent az üzlet­ben. Jancsit is elbújtatom. Hátha megint magyar férfia­két szednek össze „elővéd­nek”. Hallja, Jancsi? Magá­hoz beszélek. És az ezüstöt vigye fel a padlásra! Tudja, hová... n. ti Reggel a eoend ébreszt feL Ilyen csendet nem hallottunk karácsony óta. Az ablakhoz rohanok. Kint semmi. A fel­robbant lőszer es vagon ron­csai ugyanúgy állnak a vil­lamossínen, mint tegnap és tegnapelőtt. Egy lélek sem jár a téren. Kapkodva öltö­zöm, nem bírom megvárni, amíg a Planta tea elkészül. „Zdrasztvu jtye” — «st fogom mondani az első orosznak. Szótárból néztük ki ezt a köszönést még tavaly ősszel Mire kiérek a kapun, több házon már fehér zászló lóg. Lepedők. A kórházra most szögeznek Id egy új táblái Cirü betűs felirattal! KDene ónt kör« tör ki a zűrzavar a csarnokban. Nem tudom, ki fedezte fel a kin­cseket, hogyan kezdődött Mire Lőrincznévd odame- gyűnk, már zeng a veszeke­dés a szétlőtt falak között llsgman fel pék olt katonai teherautókat szálltak meg a civilek. A németek zsákmá­nyát, Herbert Wolf ék „Klo- motten"-Jtot . tépik egymás kezéből az emberek. Két öregasszony egy ko­sárban csizmákat cipel. Egy tizenkét éves gyerek az any­jával vöröskeresztes ládát. — Hé! Azt a kórházba vi­gyék! — kiabál valaki utá­nuk. — Oda, oda... — bólogat az asszony. — Gyere gyor­sabban, kisfiam' Lőrinczm fejcsóválva né­zi a ddgot. Rámszól: — Nézzük meg nircs-e va­lahol egy Nationál kassza. Az enyémet megfú.iták. Ha látsz egy Nationál kasszát, az nekem jár. Szerencsére nem látok. Dél van és még mindig nincs itt az az első ember akinek köszönhetnék: Zdrasztvujtye. Viszont egy gyerek azt új­ságolja, hogy a Csalogány utcában döglött ló fekszik. Futok a kosárért, a konyha­késért. Hol van már az un­dor, amit hetekkel ezelőtt éreztünk, amikor először ka- nyarítottunk le egy-egy da­rabot a szegény, megfagyott lovakból? A Csalogány ut­cában vagy húszán tüleked­nek a húsért Nem Is jutna már, ha a szabó felesége, aki helyett kétszer én hoztam ivóvizet a Király fürdő me­dencéjéből, meg ne engedné, hogy ax 6 jussából levágjak magamnak egy darabot. Ép­pen elég lesz hármunknak. Futva igyekszem hazafelé és amikor a sarokra érek, a szomszéd ház előtt (ahd hu­szonöt év múlva a Casanova bár működik majd) meglá­tom • szovjet katonát — Zdrasztvujtye! zdraszt­vujtye! — kiáltom, vagy eaak magamban mondoga­tom? Loholok felé, mint a bolond. A katona megtorpan. Fe­ketekuc&más, feketebaj uszú ember. Szigorúan néz rám és a géppisztolyát felém for­dítja. — Da vaj! Da vaj! — a pisztoly csövével a kapu fe­lé mutal N em értek secnmtt. &t­godelmesen és csaló­dottan behúzódom a kapa mögé. Még látom, amint továbbmegy. Ennyire nem érzi meg az ember, ki a barátja? Kis híján elsírom magam, amiért ennyire más­ként sikerült, mint ahogy el­képedtem, aráikor meglátom • saját kezemben a kési A véres konyhakést Ezzel in­tegettem én mz első üdvözle­tei- tabAn, un. Illyés Gyula: BUDA, 1945. JANUÁR Hajlongva jönnek hegyi házamig a katonák, van ki letérdel, négykézláb kúszik a havon át. Lent ködlő. ősz tengerré válva fői Pest, a világ, mögülem bomba és akna fütyöl: a Hármas-hegy húsz ágyúja kiált Front közt vagyunk. Lépek föl és alá a balkonon Bizton vagyok. Körültem a halál az oltalom. Buidostam s Íme várrá vált a házam, mióta rom. Kopók, gondolom, most gyertek utánam, mióta golyó kopog kapumon. Mióta vendég csak olyan jöhet, mint a gránát, amely bevágta tegnap a gyerek­szoba falát. Bevágta! — ülök a kihalt hegyen, élem tovább. vas-zümmögés méhésze, csöndesen, elrettentő remeteség korát. Fogoly vagyok, — de soha szabadabb sorsom előtt. Meghalhatok, — de nem volt soha rab reménykedőbb. Hetes borostám félig bár fehér: lakzit ülők. nagy nászt naponta, mátkám a veszély: soha ilyen pezsdítő szeretőt! Neki köszönöm a fö férfi jót, az örömet, hogy — szállnak bár gyilkos jelek, golyók, nem rettegek, v hogy bennem itt, — ha mindent vesztenék — embert lelek, hogy — dongj, világ! — új sorsot ád az ég, minden reggelre bátrabb életet! SZEMTANÚK EMLÉKEZNEK „Köszönet a helytállásukért 1" Barát* BéU honvéd Judhsw­n utasának” idején, 1944 február közepén még öles címekkel har­sogták a magyar lapok, — köztük a Dunántúl is, a berlini „Intérin f és a führ fai főhadiszállás „lel ké­si tő” ha díjelem téseit. Ilyeneket: „■— Kedvezően alakulnak a né­met támadások Cser kasza és Ki- rovográd körzetében” — „A né­met csapatok hat hard szakaszon visszaverték a bolsevista áttörést kísérleteiket.” — „Német elhárító győzelem VltebsZknél!” De február közepétől Jobb híján már csak „Sikeres elszakadó moo- dulatokról” és a „Tervszerűen megrövidített arcvonalaikról" ada­golta híreit a Wilhelmstrassaé. Hót efféle biztatások, kilátások vártak Baráth Bélára is a IV. Hír­adó zászlóaljhoz történt behívása­kor, amire így emlékezik. — Három hónapos gyorstalpaló kiképzés után Lengyelországba ve­zényelték a zászlóaljunkat, de csak a határáig jutottunk eí Jó­formán még le sem táboroztunk amikor már hátraarcot vezényel­tek a parancsnokaink. De én in­kább pánikszerű curikkolásnak ne­vezném ezt, ami csak a nagy tá­volság miatt húzódott él hónapo­kig, mondotta. — A visszaút állo­másait már elfelejtettem, s csak arra emlékszem, hogy negyvennégy novemberének első napjaiban vo­nultunk, vagy inkább vánszorog­tunk be Pestre. De ahogy mondotta, ezt is csak azért „meri” dátumhoz igazítani, mert akkor még épségben álltak a Ifiváros hidjai. ■ott, — hogy abban a pokolban, ami az elkövetkező hetekben ránk szabadult, egymásba szakadt egyik nap a másikával. De ki is gondol­hatott akkor a napok *zá man tar­tására, amikor étien, rzomjan, tet­vesen mentettük a bőrünket utcá- ról-irtcána a pesti Duna-pertig. Csak arra emlékszem, hogy a Lánchídon vergődtünk át valahogy a budai Fő utcába, ahol egy ha­talmas ikerházban tanyáztunk, le néhány napra. A tömb egyik felét a németek, a másikat mi rendez­tük át erőddé, ami abból állt, hogy géppuskákat dugtunk ki az ablakokon és vártuk a vámivalót Ki így, ki amúgy, különböző érzel­mekkel, szándékokkal A mieink reménykedéssel, mert a géppuska mellett ott volt e tehén-zászlónk la, da a szomszédainktól volt miért tartanunk, mert nyíltan tu­domásunkra hozták kilátásain'tat, ha netán dezertálásra adnánk a fejünket De mint mondotta, már közel- gett, érlelődött ennek az ideje is. Január utolsó napjainak egyikén német és nyilas tisztek nyitottak rájuk szóbeli paranccsal, hogy pontban hajnali három órakor mindenestől vonuljanak fel a vár­ba, ahol felveszik a harcot a Du­nán néhány helyen már átkelt „bolsevista előcsapatokkal” — A parancs után szerencsénk­re azonmód el is távoztak, minket pedig kis idő múlva maga köré szólított parancsnokunk. Bánki fő­hadnagy. Mintha most is magam előtt látnám a hol $ros, hol fe­hér színt váltó arcát, Mnikor 6 is előadta a pótparancsát: — Bajtár­sak! válasszon mindenki a maga hite, belátása szerint, mert én már választottam. Maradok! — Legszí­vesebben meghurráztuk volna, de «nélkül la megértette a szándé­kunkat. Pedig a dolgok nehezebbje csak ezután következett Ugyanis a szomszéd házban lévő németekkel együtt kellett volna elvonulniuk a vár védelmére. De ehhez, ahogy mondotta, csak egyetlen kijáraton, a „magyar körlet” kapuján lehe­tett kijutni az utcára. De hogyan? A háztömböt egy közös óvóhely­folyosó kötötte össze egymással, tehát el sem lehetett volna kerül­ni a találkozást az egyszeriben rendkívül kellemetlenné vált „szomszédokkal”. — De a parancsnokunk hamaro­san megoldotta ezt a problémát is, mondotta. — Géppuskát állíttatott az óvóhely ránk nyíló ajtajához és a kapu elé is, ha a németnek netán eszébe jutna az ellenállás. Hát így kerültünk fegyveres harc­ba velük, de szerencsénkre csak másnap reggelig, mert addigra meg- erkezett a segítség. A nem is tu- d< m honnan előzúduló szovjet csa­patok véget vetettek az egyenlőt­len küzdelemnek, mert bizony na­gyon fogytán volt már a lősze­rünk. És elérkezett a nap, melynek a dátumát már pontosan megje­gyezte. — február nyolcadikén reggel felsorakoztattak bennünket és egy magasrangú szovjet tiszt, magyar tolmács segítségével felszólított bennünket, hogy ki vállalkozik, Akkoriban és ma, — negyedszázad múltán és ki nem, Buda felszabadítására. Nem mondtak lelkesítő szavakat, még ígéretet sem valamiféle el­lenszolgáltatásra. de most már tu­dom, hogy a választást a lelkiis­meretünkre bízták. — Lépjen előre a sorból, aki ve­lünk tart, — vezényelte a tolmács, és nem tudom miért, de a mi cso­portunk csak Bánki főhadnagyot leste. Azt hiszem azért, mert ő már egyszer átalvitt bennünket a németek elleni tűzkeresztségen. Ha ő igent mond, akkor mi is. Nehéz másodpercek voltak ezek. Egyszer­re eszünkbe jutott minden addigi nyomorúságunk. A pesti utcai har­cok, a csodával mérhető életben maradásunk, amit most újra koc­kára tehetünk azzal a -két lépés­sel, aminek a végén lecövekelünk majd mi is a sor előtt. És Bánki főhadnagy elsőnek lé­pett ki a sorból. Nem nézett hát­ra, hogy követik-e a példáját. De erre nem is volt szükség, mert ahogy Baráth Béla mondotta: — Ügy léptünk me'léje vala­mennyien, mintha ő kiáltotta vol­na hozzá a vezényszót. És hogyan tovább? Másnap reg­gel a Rózsadombon táborozott le az önkéntes század, ahol saját fegyverükhöz lőszert kaptak és egy újabb nap virrad tavai az Olasz- fasor romos házaiban foglalták el tüzelőállásaikat. — A parancsunk az volt, hogy a várból kitörni készülő nemetek tűzfüggönnyel találják szembe ma­gukat. A szovjet tisztek feltétele­zése, — amiben persze közreját­szott a tüzérségük előzetes puhító munkája is, — igaznak bizonyult. Az ellenség nem váratott sokáig magára. Emlékezete szerint az ütközet talán öt óra hosszat, vagy még annyit sem tartott, mert a kitö­rés útját minden oldalról elállták a szovjet tankok és a legkülönbö­zőbb alakulatokból verbuvált bu­dai önkéntesek. A következő na­pokra. hetekre így emlékezett. — A harcok után néhány na­pig újra a Rózsadomb volt a szál­láshelyünk, ahol egy szovjet tá­bornok, — a nevét már elfelejtet­tem. — pecséttel ellálott igazolást adott át valamennyiün lenek. Kö­szönet volt benne a helytállásun­kért. Majd negyedszázad múlott el azóta, hogy Baráth Bél 1 újra „ci­vil” ruhát öltött és ismét elfog­lalta régi munkahét u a Pécsi Postaigazgatóság 'el .-fonszerelő, majd vonal felvigyázói posztján. — És lám, vénségemre értem meg. hogy a krumplivirágot ezüst­re cserélhettem, — célzott tréfá­san a legutóbbi katonai behívó­jára. — Igaz, jó néhány éve már annak, högv Nagvk* '-sön őrmes­teri rangot kaptam híradóstiszt­helyettesek ki képzi: jért, mégse higgye dicsekvésnek, hogy ezt is megemlítem. De valahogy kikf- vánkozott belőlem, — mert ha 48 éves fejjel is. — de olyan jó arra gondolni hogy m£r mindig nvil- ’-ánfarVr ■ \- «rfm. anpk rám ■; hadseregnél Feljegyezte: Pálinkás György á TflnMve tétováivá csendesen nézem csak hegy múlik el életem. Csillagok kísérnek-e ■Iámon mindegy mór aa eget mm kutatom. «Idolt semmi befogad lohol lám céltalanul he sokat fák kMB békaének rámhajol élek még^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents