Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1970-02-15 / 40. szám

\m. Mr IS. 5 Stmanttiit ti «it»! ® JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN Huszonöt éves a »zabad Magyarország címmel Buda­pest felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulója al­kalmából a Szépművészeti Múzeum termeiben központi kiállítás nyílt A kiállítás fontos szerepet tölt be az ilnnépi rendezvények sorá­ban, s nagy mértékben hoz­zájárul 25 éves fejlődésünk, eredményeink tudatosításá­hoz. A kiállítás hazánk fel­szabadítását, a magyar népi demokrácia negyedszázados fejlődését, társadalmunk mai életét mutatja be. tárgyi anyagok, dokumentumok, ki­állítási segédeszközök fel­használásával A gazdag anyagot történel­mi sorrendben, témák szerint csoportosították. A felszaba­dulás témakörében a második világháború főbb eseményeit, a munkásmozgalmi és polgá­ri ellenállást mutatják be, itt láthatók a népi demokratikus magyar állam kibontakozó-« sának, a* új élet megindulá­sának dokumentumai is. A következő témakör Az ország a népé — hazánk arculatá­nak átalakulása címmel az 1956-ig lezajlott események­ről ad áttekintést Külön teremben Fővárosunk Buda­pest címmel az ostrom utáni újjáépítés, Nagy-Budapest ki­alakulásának folyamata, fő­városunk mai élete, a rende­zési és rekonstrukciós tervek láthatók. A szocialista kul­túra és tudomány vívmányai — ez a tárgya a kiállítás kö­vetkező fejezetének, amely az iskolarepdszer, a népművelés, a könyvkiadás, a sajtó, a rá­dió, a televízió, a színház, a zene, a képzőművészet és a tudományos élet fejlődésével, eredményeivel Ismerteti meg a látogatókat A kiállítás egyik legszínesebb terme If­júságunk témakörében a mai fiatalokról szól, és végül „Így élünkf címmel hétköz­napjaink problémái, vidám epizódjai jelennek meg leg­jobb karikaturistáink látás­módjai szerint Az 1970. május végéig nyitvatartó kiállítás díjtala­nul tekinthető meg, g a cso­portos látogatóknak, előzetes bejelentés alapján, a Mun­kásmozgalmi Múzeum mun­katársai tárlatvezetést tarta­nak. A múzeum Reneszánsz- terme lehetőséget ad arra is, hogy a csoportok, párt- és KISZ-szervezetek, iskolák munkahelyi kollektívák a ki­állításon ünnepi rendezvé­nyeket tartsanak. 40 ÖNÁLLÓ BALETT, 25 KÜLFÖLDI TURNÉ, 6 TANCFILM TIZEVES A PÉCSI BALETT BESZÉLQETÉS TÓTH SÁNDOR BALETTIQ AZQATÓVAL Valljuk meg, a kerek szá­mok bűvöletében varázslatos mondat ez: tízéves a Pécsi Balett. Dehát mikorra tegyük a születésnapot? Amikor hi­vatalosan is megalakult? Amikor a legelső gyakorlat megkezdődött a táncterem­ben? Amikor először ült be a pécsi közönség, hogy meg­nézze ezt a sokat sejtető, újnevű társaságot? A volta­képpeni születésnap nem lé­tezik. elmosódik szürke és fáradságos hétköznapok vég­telen tömegében. A születésnap azonban mégis csak ünnep. Alkalom a visszapillantásra, alkalom egy percnyi megállásra: mit is végeztünk eddig, merre s jófelé mpgyünk-e? Az ün­nepi megemlékezés, a — megintcsak munkával teli — percnyi megpihenés ennek az évnek áprilisában lesz. Ért­hető, ha Tóth Sándortól, a Pécsi Balett igazgatójától el­sősorban erről érdeklődtünk. — Április 24-től kezdve öt napon át követik egymást a megemlékezések, bemuta­tók, ünnepi programok. Az együttes ezúttal két bemuta­tót tart Az első Harangozó Gyula estje, a második Eck Imréé. Egy-egy előadás lesz a Veronai szerelmesek már- tiriumából, Bartók-esrtünkből és a tíz év legsikeresebb da­rabjaiból. Lesz egy díszlet- és jelmezterv kiállítás, egy táncfotó kiállítás, kamara- hangverseny, a Bóbita együt­tes bemutatója, dzsessz-kon- cert és táncfilmek vetítése. Kisszámú külföldi vendégre és a szakma hazai képviselőire számítunk. S persze itt lesz­nek a Pécsi Balettnek azok a tagjai, akik azóta eltávoz­tak körünkbőL Aradi Mária, Árva Eszter és Fodor Antal mint aktív közreműködők is résztvesznek ünnepi progra­munkban. Fölösleges hang­súlyoznom, milyen hatalmas erőfeszítést jelent az együt­tes tagjainak a két bemuta­tóra és a többi előadásra való felkészülés. De szíve­sen vállaljuk, s elsősorban a város kedvéért, a város szá­mára, ahol a balettegyüttes létrejöhetett — Miben taglalná Barna a tfs ér eredményeit, ágy la, mint az együttes régi tagja, aki jól Ismeri a ttx észténd* történetét? — Tíz év nem nagy Idő egy együttes történetében. Olyasféle dolog ez, mint mi­kor a gyerek ünnepli tizedik születésnapját. Neki az ak­kor nagyon fontos, később^ harmincéves fejjél már mo­Jelenet Bartók: Concerto előadásából. solyog azon a régi születés­napon ... Illetve mégis nagy idő a tíz év, hiszen kézzel­fogható eredményei vannak. Büszkén mondhatjuk, hogy a Pécsi Balett először is fóru­mot teremtett Magyarorszá­gon a modem táncművészei­nek. Sugárzó központ lett, maga köré gyűjtötte a fiatal magyar zeneszerzőgárdát, de bátorságot, ösztönzést adott más művészeti ágaknak is. A táncművészetben évtizedek mulasztásait hozta be, azzal, hogy a mi mai társadalmunk valóságából kiindulva olyan művészetet hozott létre, ami szinkronban van' a korral. Másrészt struktúrájában olyan újszerű művészi kö­zösséget hozott létre, amely a lehető legszélesebb műfaji skálán képes mozogni. Itt az eredményeket részle­tezni is lehetne: saját bemu­tatóink mellett, amelyből ke­rek 40 esik az elmúlt tíz évre, hat önálló táncfilmet készítettünk, számtalan elő­adást tartottunk más hazai városokban, sőt, falvakban is, huszonöt turnét tartottunk külföldön, néhány ezek kö­zül különösen emlékezetes marad. De másfelől meg­kezdtük a nemzetközi ered­mények „importálását”, ami­kor Alberto Alonsót, a kitű­nő koreográfust meghívtuk. Végül, de egyáltalán nem utolsó helyen említem azt a szerepünket, amit mint egy sokarcú vidéki színház egyik részlege a színház egészének munkájában betöltünk. Dol­goznak az együttes tagjai a musicalekben, s gondolom, ezen a módon is hozzájáru­lunk a színház művészi tel­jesítményének Javításához, azaz, a Pécsi Balett létezése rányomja a bélyegét a szín­ház prózai részlegének mun­kájára is. Ez vezet át a tíz év egyik legfontosabb tanul­ságához: a Pécsi Balett meg­születése, majd tevékenysége, s az, hogy megértük tizedik évadunkat, bebizonyította, hogy a fővároson kívül is létrejöhet új alkotások be­mutatására alkalmas művé­szeti csoport, színvonalas és erős művészeti bázis. — E*y beszúrás: „ha ne­hezen Is** jelzi, bogy tiz esz­tendő korántsem volt problé­mamentes. De az egy-két éve Jelentkező gondok, úgy tű­nik, megoldódtak, vagy mér megoldódóban vannak. — A probléma velejét ab­ban kell keresni, hogy az együttes helyzetét feladatait tekintve teljesen speciális, s előtte ehhez hasonló nem volt Hasonlíthatjuk az Ál­lami Operaház társulatához, önálló bemutatóit előadásait tekintve, de ugyanakkor be­tölti a vidéki színházak tánc- karának szerepét is, s mind­ezekhez még egy speciális feladat, a turnék feladata is hozzájárul. Végeredményben arról van Itt szó, hogy az együttes a színház része, elsősorban ehhez alkalmazko­dunk, de emellett ez egy „üzemelő” balett együttes, jutnia kell tehát az erőből más feladatokra is. Köznyel­ven szólva: megvolt a veszé­lye annak, hogy az együttes tagjai agyondolgozzák magu­kat.'Másfelől viszont a fize­tésük rendkívül alacsony volt. A városi tanács végre­hajtó bizottságának legutóbbi határozata értelmében e té­ren nagyon sok történt. Leg­utóbb elkészült a balett-te* rem Is, rekordidő: hat nap alatt Régi gond oldódott meg ezzel is. (Erb János felvétele) — Hogyan látja a Pécsi Balett jövójét? — Ahhoz, hogy a Pécsi Balett ugyanezen az úton, to­vábbi színvonalas teljesítmé­nyekkel haladjon előre, nem­csak a művészi célok tisztá­zottságára, tehetséges művé­szekre is szükség van. Pilla­natnyilag huszonhét a tagok száma, és 40 volna a megfe­lelő szám. Ezzel már meg Is mondtam, hogy egyik7 leg­főbb gondunk az utánpótlás kérdése. Nagyon fontos a ta­nácsnak az az ígérete, hogy segít a táncosok letelepítésé­ben. De ez még nem meg­oldás akkor sem, mert a táncoshiány országos jelen­ség. Nem teljesen kidolgozott terveink vannak már arra nézve, hogyan teremthetnénk az együttes mellett olyasfajta bázist, amely nem egy vagy két, de öt vagy tíz éven be­lül új táncosokat ad az együttesnek. Bizonyos belső mozgás elengedhetetlen min­den együttesben, nálunk Is. A fő cél azonban, hogy a személyi változások soha ne tudják megingatni, jellegé­ben megváltoztatni az együt­test — Végül égy utolsó kép­űéi: mit tartogat még a tize­dik évad, vagyis 1570 elsó (ele? — Két szegedi, egy székes- fehérvári fellépést, egy cseh­szlovákiai és egy jugoszláviai nyári turnét. Készül egv té­véfilm, amely a Pécsi Balett­ről szól, s ami talán már áprilisra készen lesz. És — sok munka vár még ránk, gyakorlás, műhelymunka, a belső feladatok további meg­oldása. a E. MIÉRT SZÉP! UITZ 1964-ben került « Modern Magyar Képtárba, a Bizomá­nyi Vállalat képaukcióján si­került megvásárolni. Azóta állandó kiállítási tárgy, a kép­tár egyik büszkesége. Jelzett, 1918-ból Való. A tízes évek a modern magyar festészet kialakulá­sában döntő szerepet ját­szottak. 1910 körül a Nyolcak festőcsoportja volt a legfris­sebb párizsi eredmények ha­zai adaptálója, míg a világ­háború derekán Kassák La­jos irodalmi ' és művészeti folyóiratai körül csoportosul­tak a Nyolcak legharcosabb- jai és az ifjú nemzedék leg- aktívabbjai. E fiatal képző­művészek között Nemes Lam- perth József mellett Uitz Béla Játszotta a főszerepet. A festészet eszközével igye­keztek felrázni, aktivizálni a polgári módban megtespedt erőket A festészetben a kor­szerűt, az újat keresték, idill helyett a valóságot, persze nem annak kendőzött, meg­szépített „égi mását”. Nem nehéz ebben a fest­ményben közvetlen rokonsá­got felfedezni Uitz későbbi plakátjainak képi megfogal­mazásával. Magas támlájú karszéken a nézővel szemben ülő nő­alak a kép egész terét betölti. A távolabbi háttér semleges, a néző figyelmét semmi sem vonja el a főtémáróL A nyu­godt tartású, méltóságteljes nőalak a fejét kissé oldalra billenti, két összekulcsolt ke­zét az ölében pihenteti. He­gyes kivágású, sötétszínű, egyszerű mellényt visel és világosszínű, hosszúujjú blúz fedi karjait ölében kemény redőkbe gyűrődő drapéria, mely takarja előreugró tér­deit így tulajdonképpen sík­ba rendezett, erősen plasz­tikus formálású alkotással ál­lunk szemben. Színvilága is e plasztikusságnak van alá­rendelve, szinte monokrom, a világosbarnába ágyazott acélkék hidegsége dominál. Uralkodó kompoziciós elem a szimmetria, melynek egy­hangúságát a fény irányába enyhén forduló arc oldja fel. A háttámlának és az ember­alaknak egymáshoz való ^vi­szonylatából leolvasható né­hány foknyi látószögben mu­tatkozó eltérés. Ez az alig szembetűnő formai elem te­remti weft a kép stabil egyensúlyát, a kompoz?elő sa­játosságából eredő képi fe­szültséget A háttér semleges a karszék támlája Is csupán kontúrjaiban hangsúlyozott A szék textúrája, plasztikus­sága másodlagos, hogy annál jobban kiemelődjék a kép főszereplője, az emberi mél­tóságát- fenségesen viselő nő­alak. Mai emberanya ő, mun­kásmadonna, a kor gyermeke. Óhatatlanul is a fenti jel­zők tolulnak elő, hisz a mű­vészet történetének nőalak­jai is gyakran fenséges for­mában jelenítődtek meg a festők ecsetje nyomán. Mert ld ne gondolna e kép láttán a kora-reneszánsz madonnák­ra, akik az istenanya sze­repében jelentek meg. ma­gas támlájú trónuson ültek, fenségesen, uralkodóan. Vagy ki ne gondolna e kép láttán az érett reneszánsz köznapi, egyszerűen emberi Mária-áb- rázolásaira? Vagy tán nem juthat eszünkbe a barokk festészet fény-árnyék moz­galmassága? De hát mi ez? Eklektika, válogatás a múlt fegyvertárából? Egyértel­műen nem. Mert Uitz Béla az elmúlt korok művészeté­nek csupán tanulságait, egyes formai elemeit, azt is csak áttételesen, alkotó módon al­kalmazta, beleolvasztva a kép tartalmi egészébe. Mon­danivalóját a képi kifejezés eszközeivel erősíti fal úgy* Uitz Béla: Ölő nő hogy eredetit s egyben mo­dern alkotást teremt. A nő­alakból fenséges nyugalom, erő és időtlenség árad. Még­is mainak érezzük, mert az emberi méltóságot emeli — és most már földi érte­lemben veit — fenséges ma­gasságba. lWTÍij Ferena a üQmwiMt A KULTÚRA KEREKASZTALA Majd másfél ezer évvel ezelőtt a legendás . Artúr ki­rály udvarában tizenkét ki­tűnő lovag ült körül egy kerek asztalt a közös étke­zéseken. Az asztal nyilván­valóan azért volt kerek, mert így egyikük sem kerülhetett a főhelyre, illetve mindegyi­kük főhelyen érezhette ma­gát, szóval a „kerekasztal” kifejezte teljes egyenrangú­ságukat. A kerekasztal azóta óriási karriert futott be az em­beriség történetében. A le­gendák világából leszállt a diplomáciai protokoll szigo­rú lapjaira, sőt a „minden­napi” hivatalos életben Is jelentős szerepet kapott. Az asztal alakja szimbólummá vált, nemrég a fél világ de­rült azon a vitán, milyen is legyen a párizsi tárgyalások asztala. Televíziónk jóvoltából szerdán és csütörtökön késő este különös kerékasztal-la­komának lehettek tanúi a nézők. A kultúra kerékasz­tala — miként már az első pillanatban kiderült — a valóságban nem volt kerek, hanem szögletes, sőt tulaj­donképpen, ha jobban meg­figyeltük, nem is egy asz­tal volt, hanem kettő, derék­szögben összetolva. Nyilván technikai okokból: így volt kedvezőbb a kamerának. Jelképesen persze csak­ugyan kereknek is érezhettük ezt az asztalt, amely körül — valószínűleg ugyancsak technikai, szerkesztési, nem pedig takarékossági okokból — a hajdani tizenkettő he­lyett, ezúttal csak hat, de változatlanul csupa kiváló férfiú foglalt helyet. A sike­resen négyszögesített kerek­ség csúcsán ült Dobozy Im­re író, a lakoma vezetője, jobbján Almási Miklós kri­tikus és Huszár Tibor szo­ciológus, balján Simon Ist­ván költő. Kovács András filmrendező és Gyurkó László író. A jelképes kerekasztal kö­zepére hatalmas kásahegyet tornyozott fel a rendezőség „Korunk eszméi, eszményké­pei” címen. A nagyszerű együttes két­ségtelenül alkalmasnak lát­szott a menü színvonalas el­fogyasztására és feldolgozá­sára. Korábban, külön-külön szinte kivétel nélkül mind­nyájan tettekkel, művekkel igazolták már képességeiket ebben a tárgyban. Nehéz hát megmagyarázni, miért érez­tük most ennél a lakománál, hogy így együtt kevesebbet nyújtottak, mint külön-kü­lön. Lehet, hogy a kásában volt a hiba. Talán eleve túl nagy volt az adag. De a lovagok sem látszottak túl éhesnek. Az ilyesfajta lako­ma akkor a legélvezetesebb, ha a kellőképp kiéheztetett vendégek telkesen, farkasét­vággyal hozzáfognak, és leg­jobb képességeik szerint igyekeznek a végére járni Itt mintha kissé túlzott lett volna az udvariaskodás, a lovagok illedelmesen egy­mást kínálgatták, a kásából pedig csak csipegettek Mintha már eleve lemondtak volna a sikerrőL Talán Do­bozy Imre többet tehetett volna azért, hogy „felinge­relje” kissé a többieket. Em­lékezzünk csak: amikor az utolsó percekben Gyurkó László kicsit „belelkesedett”, kezdett átforrósodni a lég­kör. Legközelebb talán ilyen hőfokon kellene mindjárt kezdeni Nagysezrű ez a mű­sor-ötlet. de szerintem igazi szenvedélyesség nélkül sokat veszít hatékonyságábói Tudom, a felelősség súlyos még este tíz után is, amikor már kevesebb a néző, mégis merészebben, személyeseb­ben kellene vitatkozni. Nem üstök-cibáló látványosságot, még kevésbé valami mes­terségesen szított szemé­lyeskedést várunk, csupán valamivel több spontán koc­kázatvállalást, világosabb, élesebb személyes állásfog­lalási Szederkényi Ervin L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents