Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-14 / 39. szám
5 p-||-p oi r>tmt Tt €*1*1.0 1970. februói 14. HORIZONT • Fényforrás — méterre. Az Egyesült Államokban újabban méterre árusítják az elektromos fényforrást. Ezekben a világítószalagokban nincs sem lámpa, sem izzószál, sem cső, sem gáz: a lu- minenszcencia elve alapján működnek. Az áram keresztülhalad két elektromos vezetőlemezkén, amelyek közé foszfort helyeztek. Ezáltal fény keletkezik, amit az egyik, áttetsző anyagból készült lemezkén keresztül látni lehet. * Szupercsövek automatikus gyár- tása. 2,5 méter átmérővel rendelkező szuper-acélcsöveket, amelyeken még egy Volkswagen is kényelmesen át tud haladni, eddig csak egyéni gyártásban lehetett előállítani. Az automatikusan dolgozó, spirálvonal rendszerű fúrógép megépítésével a Hoesch cég most már sorozat- gyártásban tudja elkészíteni ezeket. A 13 milliméter vastag, csavarvonalban hegesztett acélcsövek első tételét egy angol olaj- finomító számára szállították. A vállalat reméli, hogy komoly üzletet köthet a Szovjetunióval. A tervezett Szibéria—NSZK földgázvezetéknél az ilyen szupercsövek különösen alkalmasak. Rakodás hanggal. Sok esetben levegőt használnak különféle Ömlesztett áruknak (gabona, fémek stb.) a hajókból és a vasúti kocsikból történő kirakására. Ennek az eljárásnak azonban van egy komoly fogyatékossága: a csővezetékben időnként dugulások keletkeznek. Ezért az egész csőrendszert gyakran kell tisztítani, Most végre sikerült megtalálni a probléma megoldását. A dugulások helyét nagyerejű hangrezgések hatásának teszik kL Természetesen feltétlenül gondoskodni kell a berendezés biztonságos hangszigeteléséről, * Metánból — gyémánt Az amerikai Cleveland város tudósainak sikerült metánból gyémántot előállítaniuk. A hevített gázsugár egy kis gyémántdarab felett áthaladva szénre és hidrogénra bomlik, a felszabaduló szénatomok pedig folyamatosan rárakódnak a gyémánt kristály- rácsra, s így a kis gyémánt „meghízik”. * Vágányépftő automata. Nyugatnémet mérnökök gigantikus méretű sínfektető berendezést konstruáltak — teljes hossza csaknem ezer méter —, mely futószalagszerűen egymás után hat különböző munkafolyamatot végez. Óránként 220 méter sebességgel halad: miközben felszedi a régi síneket —, amelyeken maga is gurul — a hozzájuk tartozó talpfákkal együtt, fellazítja, majd újra tömöríti, elrendezi a zúzott-kőágyat, azután lerakja az új talpfákat, s rájuk fekteti az új síneket. Naponta két kilométernyi vágányt képes kicserélni ez a „mindentudó” automata,.' mégpedig olyan minőségben, hogy 150—160 kilo- méter/óra sebességű szerelvények is biztonsággal közlekedhetnek az elkészült vasúti pályán, * Urán tengervízből. Japán ; tudósok egy csoportjának sí- | került titánsav segítségével uránt előállítani a tengervizéből. Az új eljárás sokkal hatékonyabb mint az a módszer, amelyet angol tudósok alkalmaztak korábban. A japán tudósok grammonként egy milligramm uránt nyertek, míg Angliában mindösz- sze 2—4 ' tizedmilligrammot. A japán tudósok szerint a világ óceánjainak vize 4 milliárd tonna uránt tartalmaz! Jelenleg azonban az uránelőállítás egész folyamata még csak kísérleti stádiumban van. . A következő évtized talál tnányai Mit lehet még felfedezni? J^'jászútávú idoelőrejelzés I szervek mesterséges növesztése Ilyenek lesznek a közeljövő szuperszonikus utasszállító gépel. Szuperszonikus utasszállítás Hatszáz méter másodpercenként, 20000 méter magasságban Az amerikai Boeing 2707 csak 1978-ban készül el 1947. október 14-e nevezetes dátum a repülés történetében: ekkor érte el és haladta túl legelőször egy amerikai Bell X—1 típusú repülőgép a hangsebességet. A hang- sebesség határán jelentkező ún. hanggátat korábban le- küzdhetetlennek hitték, nem bízván abban, hogy a repülőgép túlélheti a nyomásnövekedésből, a lökéshullámokból és egy sor más kellemetlenségből álló megpróbáltatásokat Hadüzenet az időnek Az első szuperszónikus repülés óta eltelt 22 év alatt a kutatók és tervezők sok problémát oldottak meg, miközben számtalan újabbal találták magukat szemben. Az erőfeszítések eredményeként 1955 óta a vezető katonai hatalmak elit gépállományát szuperszónikus vadászok és bombázók alkotják, én nincs messze az idő. amikor az első hangon túli sebességgel haladó utasszállítók is rendszeresen részt vesznek a légiközlekedésben. A hang sebessége + 15 C fok hőmérsékleten és a tengerszinten mért normális légköri nyomáson 1228 km/óra. A levegő nyomásának, sűrűségének csökkenésével e terjedési sebesség csökken, 10 ezer méter magasságban például már csak 1080 km/óra. A hanghatár jellemzésére egy sokkal könnyebben „kezelhető” megjelölés használatos, az ún. Mach-szám (M), amely a mindenkori repülősebesség és a hangsebesség hányadosa. Ha tehát azt mondjuk, hogy egy repülőgép elérte az 1 M sebességet, ez azt jelenti, hogy elérte a hanghatárt bizonyos magasságban, bizonyos sebességgel szelve át a levegőtengert. A sebességi tartományt 0.9 M-ig szubszó- nikusnak, 0.9—1.1 M között transzszónikusnak, 1.1—5 között szuperszonikusnak, 5 M- től 7 M-ig hiperszónikusnak, 7 M és 10 M között ultra- szónikusnak nevezzük. Az ember a modern technika segítségével szüntelen harcot folytat a mind nagyobb utazási sebességért a földön, a vizen, a levegőben, sőt ma már a világűrben is. A Párizs és New York közötti légiút a mai legkorszerűbb repülőgépekkel körülbelül nyolc óráig tart. Ennek a tekintélyes időtartamnak „üzentek hadat” az angolok és a franciák, amikor 1961- ben közzétették, hogy közös vállalkozásban megkezdik egy 2.2 M sebességű utasszállító, a „Concorde” építését. Az Egyesült Államokban nagy felhördülés fogadta a váratlan bejelentést, s lázas sietséggel ők is hozzáfogtak szuperszónikus utasszállító gépük előterveinek elkészítéséhez, 1965-ben, amikor a Con- cordenak már jó néhány fődarabja készen állt, az amerikaiak még mindig csak a tervezés és a kísérletezés stádiumánál tartottak, aminek az a magyarázata, hogy „sokat akarván markolni”, a Concorde-énál jóval nagyobb ] befogadóképességű és sebes- ] ségű gép építését tűzték ki j célul és nem tudtak úrrá j lenni a felmerülő műszaki problémákon. Ebben a hely- j zetben valóságos „bomba- ként” hatott a Szovjetunió bejelentése, miszerint 1968- ban elkészül a „TU—144” típusú sugárhajtású szuperszónikus repülőgép prototípusa, amely várhatóan 1970-ben már menetrendszerű forgalmat fog lebonyolítani. E hármas versenynek az lett az eredménye, hogy 1968- ban mind a Concorde, mind a TU—144 elkészült és sikeresen levegőbe emelkedett, az amerikai Boeing 2707 óriásgép elkészültét viszont csak 1978-ra Ígérik. Miért 2,2 m? Az angol—francia és a szovjet tervezők nagyjából azonos elképzelés alapján alkották meg szuperszónikus utasszállítójukat. Mindkettőt kb. 2.2 M utazósebességre tervezték 20 ezer méter repülési magassággal és 120—130 utas befogadóképességgel. A 130 ezer kg felszálló súlyú TU—144 6500 km-t repülhet egyhuzamban, a csaknem azonos súlyú Concorde viszont 5400 km-t tehet meg leszállás nélkül. Mindkét géptípus szárnyai háromszögletűeik („deltaszárny”). A pilótakabinok szög alatt helyezkednek el a-- törzshöz képest, le- és felszálláskor megbillenthetek, mert a pilóta csak így tud kitekinteni a betonpályára. Jogos a kérdés, hogy a szuperszónikus gépóriások számára miért éppen a 2.2 M utazási sebességet választották, miért nem tervezték őket valamivel gyorsabbra, ha már úgyis túllépték a bűvös hanghatárt? Ennek magyarázata az, hogy e sebességhez még alumíniumból lehet készíteni a gépet, 3 M sebesség körül viszont már tetemes mennyiségű titánium. ra és rozsdamentes acélra van szükség. Szuperszónikus repülésnél 2—2.2 M sebességig a súrlódásból származó hó még nem okoz különösebb problémát. — Amennyiben a gép 11 km magasban repül. felülete még csupán 100 C fok körüli hómérsékletre hévül (talajközelben ugyanez a sebesség, a nagyobb légsűrűség következtében mintegy 200 C fokos felmelegedést eredményez). A súrlódási hó a sebességgel négyzetesen növekszik és a 4 M sebességnél 11 km magasságban már eléri az 530 • C fokot. Képzeljük el. hogy ugyanakkor az utasfülkében a kellemes közérzetnek megfelelő 20—22 C fokot kell biztosítani. A szuperszónikus utasszállító repülőgépek le- és felszállási sebessége kb. 30— 40 km/órával lesz nagyobb, mint a ma használatos gépeké, aminek következtében a kifutópályákat mintegy 20 százalékkal meg kell majd hosszabbítani, hogy e gépeket fogadhassák. A szuperszónikus repülőgépek sebessége a navigációs rendszer, a hírcsere, az ellenőrző eljárások, valamint a meteorológiai viszonyok előre meghatározása tekintetében is új mércéket állít fel, hiszen már az első forgalmi gépek is másodpercenként mintegy 600 méter utat tesznek majd meg a levegőben. Megoldásra vár még az üzemanyagfogyasztással kapcsolatos probléma is. A 2.5—3 M sebességű repülőgépeknél a felszállósúlynak körülbelül a felét az üzemanyag teszi ki. Ebből 75 százalék használódik el az utazáshoz, 25 százaléknak pedig navigációs tartaléknak kell lennie mindaddig, amíg nem vezetnek be új, az időjárástól független leszállási eljárásokat. Ha ez megvalósulna. egyszeribe meg lehetne többszörözni a reoülőgé- pek befogadóképességét. Hiper szónikus kísérletek Biztosra vehetjük, hogy 1970—71-ben a TU—144 és a Concorde rendszeresen megjelenik majd a világ nagy légikikötőiben. Ezalatt a hi- perszónikus határt megközelítő katonai gépekkel folytatott kísérletek tapasztalatait a tudósok folyamatosan „átültethetik” a polgári légiforgalom szolgálatába. Mindez azonban csak a távoli jövőben válhat az utasszállítás gyakorlatává. i A nagy cégek páncélszek- ! rényeiben ezresével hevernek | a szabadalmak és a titkos ta- ! lálmányok ... Ha valamennyi 1 ismert technikai lehetőségün- ! két meg akarnánk valósítani, ez több, mint egy évszázadot venne igénybe... De, egyáltalán, mit lehet még feltalálni, mit lehet még felfedezni? A kérdés nem új, s 1875- ben valaki levonta már ebből a végső következtetést: az Egyesült Államok Találmányi Hivatalának akkori főnöke visszavonult a következő indokkal: „Hivatalom fölöslegessé vált. Ma már nincs mit feltalálni!” 1959-ben dr. Pascual Jordan professzor, ismert természettudós így vélekedett: „A valóban nagy meglepetések valószínűtlenekké váltak. Az olyan „feltalálások” kora, mint amilyen a gőzgép, a telefon, a motor- és rakétatechnika egészen az atomenergiáig bezáróan lényegében már befejeződött." Egy pontban igaza van dr. Jordánnak: ma már nem képzelhető el, hogy magányosan dolgozó tudósok , primitív laboratóriumokban a véletlen folytán valami korszakalkotó felfedezést tegyenek. Elmúlt az az idő, amikor ezek a feltalálók tudatában sem voltak felfedezésük társadalmi jelentőségének. Az egyes feltalálót a jövőben a tudósok egész csoportja helyettesíti majd. s a véletlen szerepét a tervszerűség fogja átvenni. S a jövőben nem annyira feltalálásokról lesz majd szó, mint inkább arról, hogy a tudósok végre beváltsák az emberek ősrégi álmait. Hermann Kahn és Anthony Wiener amerikai kutatók terjedelmes listát állítottak ösz- sze. Listájukat, melyben a jövő találmányait foglalták össze, három részre osztották. Száz olyan újítás szerepel ebben, amit a következő 30 évben valószínűleg megvalósítanak, a kevésbé valószínű újítások száma 25, a távoli lehetőségek közül pedig tízet említenek. 135 részletesen elemzett eset közül néhány kiragadott példa: megbízható és hosszútávú időelőrejelzés, az emberi szerveket helyettesítő cselekvésképes póteszközök, plasztikus képátvitel, automatizált háztartás, egyenes összeköttetés a komputerek és az emberi agy között, fiatalítási eljárások, újfajta táplálékok, állandó űrállomások, a börtönök megszüntetése az emberek vezérlésének újfajta módszereivel, olyan műholdak, melyek az éjszaka sötétségbe borult föld nagy részét megvilágítják ... Csali néhány példa a 2000-ig valószínűleg megvalósítandó találmányok közül. A kevésbé valoszínűek közé olyan újítások tartoznak, mint például új szervek mesterséges növesztése — magán az emberi testen vagy inkubátorban —, közlekedési rakéták, évekre vagy évszázadokra kiterjedő tetszhalál, az ember szellemi cselekvőképességének lényeges növelése az agynak minikomputerekkel fenntartott állandó egyenes összeköttetése útján, az átlagos életkor meghosszabbítása 150 évre, az ember jellemének és intelligenciájának befolyásolása, automatizált közlekedés... S említsünk meg még néhányat Kahn és Wiener még kevésbé valószínűnek tartott újításai közül, melyeknek szinte beláthatatlan következményei lehetnek az emberi társadalomra: az életkor kiterjesztése több mint 150 évre, az ember alapvető tulajdonságainak megváltoztatása, a nehézségi erő megszüntetése, távoli csillagrendszerek között közlekedés, élő állatok és növények teremtése, a betegségek elleni egész életre kiterjedő immunizálás s végül emberi települések a Holdon és más bolygókon ... Olaf Helmer futurológus ét kutatócsoportja pedig olyan tervet készített, amelyben 2020-ig, évre pontosan megmondják a jövendó találmányokat és felfedezéseket: 1970-ben feltalálják a tengervíz sótalanításának gazdaságos eljárását, és ez a módszer gyorsan el fog terjedni. 1971-ben új, pehelykönnyű, de nagyon stabil építőanyagok állnak majd rendelkezésünkre. 1972-ben az emberi szervek pótlása már orvosi rutinmunka lesz. 1975-ben lehetővé válik a megbízható időelőrejelzés. 1980-ban olyan központi információs bankot létesítenek majd, amely automata könyvtárhoz fog hasonlítani, s az emberiség egész tudásanyagát képes elraktározni, s szükség esetén rendelkezésre bocsátani. — 1980-ra a fizikai elméletek olyan változásai várhatók, amelyek új tudományos világképünket fogják majd megalapozni. 1989-ben már mesterséges életet tudnak majd előállítani a laboratóriumokban. Ugyanebben az évben kezdik meg a tengerfenék kincseinek tervszerű feltárását. 1990-re már az is lehetővé válik, hogy egy bizonyos terület időjárását hatásosan befolyásolják. Billenőteknős betonszállító A csehszlovák Tátra gyár mérnökei újszerű betör szállító tehergépkocsit konstruáltak. A Tátra—138 típus alvázára illesztették rá az 5 köbméter űrtartalmú kúpos teknőt, melynek billentését hidraulikus segédberendezés végzi. Az ürítő tolózár, valamint a teknőbe beépített kavarómű 180 fokos mozgatása ugyancsak hidraulika segítségével történik. ▲ betonszállító kocsi sebessége rakottan 50 km/óra.
