Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-29 / 24. szám
6 1970 január 19 . Bimammt namo Gazdára találtak RÉQI VÁRAK ÚJ KÖNTÖSBEN Mindenki, vagy majdnem mindenki ismeri a verset: „Vár állott, most kőhalom...” És mindenki vagy majdnem mindenki járt már olyan helyen, ahol azelőtt vár állott, most csak kőhalom, rom. Nehéz szavakba foglalni azt az érzést, amelyet többnyire úgy nevezünk: a várak romantikája. Az ember megmássza a hegyoldalt, felkaptat a dombra, s ha fent van a százados falak között, vegyes érzelmek ejtik rabul. Mert szép tud lenni egy rom is, emlékeket ébresztő. Kőszegen a romló falak felidézik a vitéz Jurisics Miklóst, Nagyvázsony ban az erős Kinizsi Pált, Egerben a „vaskapitány” Dobó Istvánt, szabadságharcos elődeinket és emlékeinket. S ugyanakkor eszébe jut az embernek az elmúlás is, a mondás az idő vasfogáról. „Ha négyszáz évig jó volt..." Azt lehetne gondolni, hogy akik hivatásszerűen foglalkoznak a régi várakkal, azok maguk is múltba révedező, öreg emberek, csoszogva járnak, szüntelenül köhécsel- nek, s avítt ruhákat viselnek. Persze, hogy nem így van. Az Országos Műemlék Felügyelőségen dolgozó mérnökök, régészek, szakemberek zöme fiatal vagy középkorú ember. Modern külsővel és korszerű gondolkodás- móddal. Igaz, hogy a történelmi várak szerelmesei ők, de nem reménytelen szerelmesek. A reményt — vagy inkább bizonyosságot — az a kultúrpolitikai elv és gyakorlat szolgáltatja, amely szembeszállt és eredményesen szállt szembe egy szűklátókörű szemlélettel. A tagadhatatlanul jól hangzó vélemény az ötvenes évek legelején így szólt: — Ha egy vár négyszáz évig megmaradt, akkor fenn fog állni a következő négyszáz évben is, minek erre pénzt áldozni? Költsünk helyette inkább más közhasznú célokra. Ez a nézet semmiféle szempontból nem állja meg a helyét. Szakmai tekintetben azért nem, mert a romos várak állandóan pusztulnak, kikezdik őket az időjárás viszontagságai, s a pusztítás az „állagot” mind rohamosabb mértékben romosítja. Másrészt a várak — csakúgy, mint más műemlékek — TŰNT IDŐK PÉCS VAROSA in. történelmi hagyományaink szemléletes részét jelentik. — Népünk évszázados szabadságharcának kőbe vésett emlékeit tiszteljük a romokban, akár a török elleni harc, akár más függetlensági küzdelem színhelyei voltak. Ezek a várromok az utókortól mindenképpen megbecsülést érdemelnek. S emellett nem lényegtelen az értékük idegen- forgalmi szempontból sem. Szükséges milliók A szocialista államunk költségvetésében külön tételt — több milliós tételt — jelentenek a várak helyre- állításának költségei. Dr Gerő László, az Országos Műemlék Felügyelőség mérnöke mondotta el, hogy az országban jelenleg 140 műemléknek minősített nagyobb és kisebb vár vagy vármaradvány található. — Ezek közül eddig huszonkettőt már teljesen helyreállítottak és tucatnyi romos várban folynak munkálatok. Egyebek mellett megyénkben befejeződtek a helyreállítás munkái Pécsváradon, ahol egy turistaház is megnyílt; Siklóson, ahol a szálloda mellett múzeumot is létesítettek, külön érdekességnek számít az eredeti állapotában megtekinthető külső várfal. Országos hírre tettek szert az újjászületett gyulai várban sorrakerülő vár játékok; az idén fejezték be a kisnánai vár építési- konzerválási munkáit; a Szabolcs megyei kisvárdai várban szintén múzeum várja a látogatókat; idegenforgalmi nevezetesség a helyrehozott visegrádi Salamon- tornya; Várgesztesen turista- szálló épült. Pécs körül ismét napvilágra hozták a régi város falait. Egerben is jelentős munkák folynak, a püspöki palotán és környékén kívül feltárják az „Egri csillagok” híressé vált kazamatáit is. A hosszú távra kidolgozott tervekben szerepel Simontornya, Csesznek, Hollókő és Szerencs várának rekonstrukciója is. Közérdek és helyi érdek egyaránt örvendetes tény, hogy a központi költségvetésen kívül a helyi szervek is jelentős összegekkel járulnak hozzá a műemlékvárak rekonstrukciójához. A legtöbb vár helyi gazdára talált a megyei idegenforgalmi hivatal vagy a tanács személyében. S ez — talán magyarázni sem szükséges — biztosítékot jelent a várak jövőjét illetően. Csak néhány példa. — A nagyvázsonyi vár a veszprémi Idegenforgalmi Hivatal jóvoltából — és hasznára — újjászületett, rengeteg külföldi turistát vonz, s ennek hatására a kis település élete fellendült, egyebek mellett napi két autóbuszjárat is összeköti a külvilággal. — A kőszegi Jurisics vár. ahol néhány éve még lóistálló „működött”, más helyiségeiben pedig krumplit tároltak, ma eleven kulturális központ, helyet kapott benne múzeum, ifjúsági park és turistaház, megnyílt egy városi közfürdő. Ezzel együtt megszépült áz egész város, a környező házakat tatarozták, az üres telkeket parkosították. Közérdek és helyi érdek egyaránt, hogy a régi váraknak ne csak múltjuk, hanem jelenük és jövőjük is legyen. A. J. Fényes Elek, a kiváló statisztikus és földrajzíró 1836— 1840 között írt hat kötetes munkájában említi, hogy Pécsnek abban az időben kb. 15 000 lakosa volt csak. Inkább a táj festői fekvése ragadta meg a városunkba érkező idegeneket, mint az épületek. A város urai nem sokat törődtek a középítkezésekkel, a kényelmes élet, a püspökség és a város közötti viták kötötték le figyelmüket. A pécsi polgárok többségének a Mecsek lapos lankáin szőlőjük volt, ahová szórakozás végett gyakran kikocsiz- tak. A Mecsek néhány átszelő útján csak a favágók közlekedtek, a pécsi polgárok megelégedtek a Tettye felkeresésével. A megye lakóinak többsége a megyeszékhelynél tovább nem jutott, nem is volt igény Buda vagy Bécs megtekintésére. Újságot legfeljebb hetente egyszer olvastak. A színházi élet azonban már akkor is pezsgő volt. 1818-ban jelenik meg az első magyar színésztársulat Pécsett. A belváros német anyanyelvű iparos és kereskedő rétege a nemet nyelvű előadásokat kedvelte, a szigeti városrész magyar lakossága a magyar előadásokat látogatta. A magyar társulatok az akkori Fő utcában (ma Kossuth L. u.) levő Hattyú Szálló termében játszottak, a németek pedig az 1840 őszén részvénytársasági alapon épített új színházban. Később a magyar társulatok is játszhattak már az új színházban A Nagy Lajos Gimnázium kapuja A főbejárat „szemöldökfáján” márványlap hirdeti a XVIII. századi alapítást. Sokan járnak itt ki-be, anélkül, hogy észrevennék. A betűk már valósággal egybefolynak az alap szürke színével: COLLEGIUM SOC IESU FUNDATORE CELMO AC RNDSSIMO PRINC GEORGIO SZÉCSÉNYIAR- CHIEPPO STRIGONIENSI. — Ha a latin szöveg rövidítéseit kiegészítjük, ezt az értelmet kaphatjuk: „A jezsuita rend iskolája, az igen nagylelkű és főtisztelendő Széchenyi György esztergomi érsek alapítványa.” Kétoldalt az évszám: 1720. Tehát éppen kétszázötven éve, hogy a Széchenyi tér 11. szám alatti épületben iskola létesült. 1773-Dan a rendet feloszlatta a pápa, és természetesen a tanítás folyamatossága is megszakadt. 1785-től 1802-ig a győri akadémia működött az épületben, s mivel ez az időszak az európai szellem forrongásával esett össze, nemegyszer történt összetűzés a város régimódi gondolkodású lakossága és vezetői, másrészről egyes haladó tanárok között. 1815-ben a cisztercita rend vette át az épületet, s ettől kezdve közel másfél évszázadig ismét egyházi szellemű oktatás folyt. 1935-ben emelték az északi szárnyat, erről tanúskodik a mai gimnázium „kiskapuja” fölötti tábla: 19 AEDIFICATUM 35 („Épült 1935-ben”). Ugyanekkor újították fel a régi, déli szárnyat; erre mutat az Asztalos János Kollégium bejáratának korabeli felirata: RENOVATUM 1935. 1944—45 telén, a heves felszabadító harcok idején az épületet a szovjet hatóságok központi sebészetnek rendezték be. A mai Állami Nagy Lajos Gimnázium (amint diáknyelven becézik: a Lajos) napjainkban tanulmányi eredményeivel és a különböző versenyeken, vetélkedőkön elért sikereivel méltón szerepel a harmadfél százados jubileumhoz. Bán Valér 1886-ig. 1895-ben pedig felépült a mai Nemzeti Színház. A joviális városi polgárság meghívására ebben az időben is gyakran látogattak városunkba külföldiek, főleg német tudósok, utazók. KÖzülüii említjük az 1839-ben Pécsre érkezett Johann Gottfried Elsnert, az akkor jónevü gazdasági írót. Elsnernek feltűnt, hogy pár pompás épületen kívül aiig van Pécsett szép épület. A többségük, nyomorúságos viskó. Az akkor már parkírozott Dóm tér szépsége és a Kálvária domb panorámája mégis lenyűgözte az írót. Égy érdekes tolvajlósról is beszámol Eisner. 1839-ben egy bolfnányi mészáros húshagyó kedd éjszakáján ellopta a dóm főoltárának 106 kilós ezüstlámpáját. Súlyos terhével azonban nem tudott messzire menekülni, csakhamar elfogták a tolvajt. 1843 őszén érkezett városunkba Adolf Grünhold földrajztudós pécsi ismerősei meghívására. Elragadtatással ír- Pécsről 1844-ben megjeleni könyve Reise in die Baranya c. fejezetében: _ „Nem ismerek más olyan vidéket, amely a termékek tömege és sokfélesége tekintetében ezzel a szerencsés vidékkel versenyezni tudna ... A pécsi nők nagyrésze igen bájos teremtés.' Űlyan szép termetűek, amilyeneket lángoló képzeletével Ariosto és Marim írt le, s amilyeneket Tizian mesteri ecsetje festett. Az erkölcs és az illendőség törvényei azonban itt nincsenek olyan szűk korlátok közé szorítva, mint a hidegebb és komolyabb népeknél. hanem általában lazábbak. A nap heve, a jólét és fényűzés, az érzékeket izgató termékek bősége csak némileg indokolják az itteni női nemnek érzékiségét.” Grünhold megemlékezése ekként végződik: „Itt a völgyben szép, barna magyar nők ajkáról a magyarok búskomor dalai hangzanak. Qtt a hegyről élénk szerb asszonyok vidám éneke hangzik, akikkel a szomszéd szőlőhegyen kedves német lányok versenyeznek. A napi munka végeztével az estet lakomával, zenével és tánccal töltik, s a levegőt a késő éjszakáig szakadatlan örömujjongás tölti be, melyet ezer meg ezer rakéta tesz még hangosabbá.” Mit tudnánk 125 év előtti szépasszonyaink védelmére felhozni ebben, a mai. szuperminis világban? Talán csak ennyit: szüret volt és szének voltak, akárcsak a mai nők. (—thisz) Népi demokrácia vagy polgári aemokrácr'a Az 1945. évi őszi nemzet- gyűlési választások után a haladó és a reakciós erők közötti harcban új szakasz kezdődött. A Kisgazdapárt 57 százalékos országos és 62 százalékos baranyai, 66 százalékos tolnai és 76 százalékos somogyi győzelme felbátorította a reakció erőit. A gazdasági és a politikai élet minden frontján támadást intéztek a forradalmi, a haladó erők ellen. Ez a támadás nem dél-dunántúli, nem is országos, hanem nemzetközi jelenség volt. A második világháború után Európa-szerte, sőt világszerte egyaránt előretörtek a baloldali erők, amelyek mega Josodtak az antifasiszta küzdelmekben. A tőkés államok közül 17 országban a kommunista pártok a kormányba is bekerültek. Ez a folyamat nem kedvezett a tőkés monppóliwnoknsk. — Ezért a világháború befejezése után rövid idő múlva általános támadást indítottak a baloldali erők ellen, amelynek programját Churchill 1946. március 5-én tartott fultoni beszéde adta meg: kereszteshadjárat a kommunizmus ellen. Ez a hadjárat Délkelet-Európa államaira, így hazánkra is kiterjedt. Az alapvető kérdés az volt hazánkban, hogy milyen irányban halad a magyar forradalom: népi demokrácia lesz vagy polgári demokrácia. A Kisgazdapárt fő taktikai célkitűzése az volt, hogy elszigeteljék, majd a hatalomból kiszorítsák a demokratikus erők vezetőjét a Kommunista Pártot, vele együtt a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot. Késleltetni, majd megállítani a forradalmi folyamatot, végrehajtani a reakciós fordulatot A Kisgazdapárt jobbszárnya 1945 őszére a reakciós, ellenforradalmi erők fő gyűjtőmedencéjévé vált. A választások után elérkezettnek látták az időt a döntésre, a cselekvésre. Vidovics Ferenc, Somogy megye kisgazda főispánja 1946. január 1-én így fogalmazta meg az új esztendő feladatait: „Az idő sürget, az alvilág sötét rémei ki-kirándulnak közénk, hogy/megfojtsák bennünk a szépnek, a jónak és az igaznak győzelmébe vetett hitünket, tehát gyorsan cselekedni kell. Sokkal későbbre jár, mintsem gondolnátok, nem lehet tovább tétlenkedni!” Perr Viktor, a Kisgazdapárt pécsi tagozatának elnöke 1945 december elején arról szónokolt, hogy „a magyar közéletből sürgősen el kell távolítani azokat, j akiket a nép nem választott meg. Minden politikai fórumon biztosítani kell 70—80 (!) százalékos többségünket. — Tolna megyében dr. Dulin Jenő ügyvéd, a Kisgazdapárt nemzetgyűlési képviselője fogalmazta meg hasonló módon pártja új álláspontját. Tanulságos számunkra, ha néhány mondatban összevetjük a Kisgazdapárt országos és helyi vezetőinek koncepcióját, a fenti kérdésben. A Kisgazdapárt 1945 végén, 1946 elején még az 57 száza, lékos szavazatarány birtoká- ! ban sem tűzte ki komoly for- ! mában a koalíciós politika J teljes felrúgását. Ennek egyrészt nemzetközi, másrészt belső okai voltak. A legdöntőbb belső ok az volt, hogy a súlyos helyzetben lévő ország egyedüli kormányzásának felelősségét egyetlen párt sem vállalhatta. Tehát az országos kisgazda-vezérek legalább elvekben, általában még elfogadták a koalíciós politika szükségességét. — A dél-dunántúliak nem. Itt elvben és gyakorlatban a koalíciós politika megszüntetéséért, a burzsoá uralom megteremtéséért folyt a harc az őszi választások után. Nem véletlen, hogy Perr Viktor a Kisgazdapárt Országos Vezetőségét is „túl baloldalinak, túl ! vörösnek” vélte. Volt tehát i némi alapja annak, hogy a baloldali erők országos vezetői Dél-Dunántúl megyéit a „reakció fellegvárának” tartották. A választások után a somogyi kisgazda főispán mellé Baranyába és Tolnába is kisgazda főispánok kerültek. Megyénkben dr. Kertész Endre pécsi ügyvéd lett a főispán. Tolnában dr. Szente László gimnáziumi tanár ült a főispáni székbe. „Osztatlan az öröm a kisgazda társadalomban” — ujjongott a Független Nép. Eddig soha nem tapasztalt hévvel indult meg a harc a 62—76 százalékos választási arány biztosításáért. A népi szervezetekben, az önkormányzatokban, az állami életben, a gazdaságirányításban a Kisgazdapárt fő jelszava a 62—76 százalék volt. „Késhegyig menő harcok folynak a nemzeti bizottságokban — jelentették a kommunisták a mohácsi járásból — megfélemlítenek bennünket, az angolokkal fenyegetnek ”, A pécsváradi járásból hasonló jelentések futottak be Pécsre. „Mivel a kisgazdák győztek, az oroszok kimennek az országból, az angolok jönnek helyettük, akik biztosítják az igazi demokráciát — fenyegetnek bennünket a kisgazdák”. Az őszi választások után tovább élt, sőt erősödött a reakciósok angolszász orientációja. Érthető, hogy a polgári demokrácia hívei nyugati segítséget vártak. Minden lehetőt felhasználtak en- ( nek a? orientációnak a fej- ! lesztésére. még a nyugati ál- ' lamokból érkező UNRA csomagokat is. „Mindenki tudja — írta a Kis Újság 1946. január 9-én, hogy ellátásunk 70 százaléka Bécsen keresztül hatalmas csomagokban érkezik Budapestre. Kétségtelenül, szép számmal érkeztek ilyen csomagok Magyar- országra, de közelről sem ellátásunk 70 százalékának biztosítására. Ugyanakkor a beszolgáltatás, a jóvátételi kötelezettség nem nyugatra, hanem keletre irányult, hiszen Horthyék hadserege a Szovjetunió területén okozott felmérhetetlen károkat. Ez a tény kapóra jött a jobboldali kisgazdáknak, hogy az angolszász orientációt szovjetellenes propagandával kapcsolják össze. Angol—orosz háborúról beszéltek. Pécsett 1946. március 31-én, a Széchenyi téri nagygyűlésen Nagy Ferenc miniszterelnök volt a szónok. A miniszter- elnök előadása folyamán a tömegben azt kiabálták: ha az oroszok mennek, a kommunisták fél óra múlva nem élnek. A gyűlés terrorista csoportjai azt javasolták, hogy a pécsi városházáról tépjék le a vörös lobogót, mert az az oroszok színe”. A reakció, az ellenforradalom. a burzsoá restaurációt akarók tehát nemcsak szárnyukat bontogatták már, hanem javában támadtak. A támadás mind szélesebb területre terjedt, mind általánosabb lett. Dr. Fehér Istvánt Az egri Dobó István Múzeum kezelésébe került kisnánai vár.
