Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 22. szám

wwtTídtsTTrt-in njantr-'x® T\övekfitsik a háborús honflifitus veszélye liősei-Keleten Nixon nyílt kiállása az izraeli agresszió mrilett I. i huni sürgős intézkedésein- í követeli a négy nagyhatalomtól Egymást érik az izraeli hadsereg támadásai. Legutóbb a légi deszant egységei megszállták a vörös-tengeri Seduan korallszigetet. A har­cok péntek délutánig tartottak, amikor — a védekező egyiptomiak légierejének bevetését követően — elhagyták a szigetet. Az akció véget ért, nyomában megnövekedett a nagyobb katonai, sőt hábo- ; rús konfliktus veszélye. U Thant már sürgős intézkedéseket követelt a négy nagyhatalomtól. . . Tilo afrikai körúton Belgrad : Tito jugoszláv elnök va­sárnap a késő esti órákban elutazott Belgrádból, hogy megkezdje egyhónapos afri­kai körútját, melynek során j 33 000 km-t utazik, és hét or­szágban — Tanzániában, 1 Zambiában, Kenyában, Etió­piában, Szudánban, az EAK- ban és Líbiában tesz hivata- 1 los látogatást. Wilson az VSA-ban Wilson brit miniszterelnök vasárnap este Ottawába ér­kezett. A katonai támaszpon­ton, ahol repülőgépe földet ért, Sharp kanadai külügy­miniszter, valamint Nagy- Britannia kanadai főmegbí­zottja fogadta. Wilson mindössze húsz órát töltött Ottawában, majd to­vább utazott az Egyesült Ál­lamokba. Nixon elnök amerikai .zsi­dó szervezetek vezetőihez in­tézett üzenetében ki .jentet­te. az Egyesült Államok „gondoskodik arról, hogy a baráti államok meg tudják védeni magukat” és kész ar­ra, hogy rendelkezésre bo­csássa az ehhez szükséges íegyvereket. Az elnöki üze­net azt hangsúlyozza, hogy bár az USA a Közel-Keleten „mértéktartást kívánna” a fegyverszállításokat tekintve, mégis szükségesnek tartja a „fegyverzet egyensúlyának fenntartását a térségben”. Nixon állásfoglalása csák­óm kétségtelenné teszi, hogy . washingtoni kormány kész újabb repülőgépeket szállíta­ni Izraelnek. Mint emlékeze­tes, Golda Meir izraeli mi­niszterelnök még tavalyi washingtoni útja során kö­vetelte, hogy az USA újabb 50 Phantom típusú szuper­szonikus harci repülőgépet bocsásson Tel Aviv rendel­kezésére és megfelelő hitelt is adjon az üzlet lebonyolí­tásához. Rogers, amerikai külügy - miniszternek a rabati konfe­renciára időzített beszéde nyomán — amelyben arról szólt, hogy az USA „egyen­lő mértékkel kíván mérni” a közel-keleti válság tekinteté­ben — mind a Tel Aúiv-i kormány, mind pedig befo­lyásos amerikai zsidó szer­vezetek követelték, hogy Washington nyilvánosan fog­laljon állást az izraeli köve­telések mellett es hagyjon fel azokkal a kísérletekkel, ame­lyek „az arabok édesgetésé­re” irányulnak. A Rogers- beszéd egyik kiváltó ténye­zője, az amerikai lapok sze­rint, az arab területen nagy olaj érdekeltségekkel rendel­kező monopóliumok nyomá­sára történt. A Nixon üzenet most eleget tesz a Tel Aviv nyílt pártfogását követelő köröknek. Kairó: Vasárnap izraeli repülőgé­pek megtámadták a „Se­duan” nem katonai szállító­hajót, amely 20 kilométer­nyire délre hajózott Hurga- cíától. (A hajó neve azonos a szigettel. A szerk.) A te- herhajót találat érte és mat­rózai közül hatan megsebe­sültek, de a hajót később si­került partra vontatni. Idő­közben Izraelben is megerő­sítették, hogy Seduan-szige- tére visszatértek az egyipto­mi erők. Az EAK egyik kommandó- egysége vasárnap hajnalban behatolt az izraeli megszál­lás alatt levő Sinai-félsziget- re és szétrombolt egy izraeli radar-állást. Mint az egyip­tomi hadsereg szóvivője mon­dotta: a Kantarától körülbe­lül 30 kilométernyire keletre fekvő radar-berendezés, az iz­raeli erők egyik, legfontosabb figyelőpontja volt. Az izraeli személyzet több tagja meg­sebesült. Az egyiptomi kato­nák sértetlenül tértek vissza támaszpontjukra. * ISZTAMBUL: Alexander Dubcek, a Csehszlovák Szo~ cialjs;ta Köztársaság új török- ol“á3áfi nagykövete vasárnap este repülőgépen megérkezett Isztambulba, ahol a csehszlo­vák konzulátus két munka­társa fogadta.-f MEXIKÓVÁROS: Befejező- dött nyolcvanöt mexikói politi­kai fogoly negyvenkét napos éh­ségsztrájkja. A Mexikói Kommu­nista Fárt KB Elnökségének er­ről szóló sajtónyilatkozata sze­rint az éhségsztrájk részvevői azzal a felhívással fordultak minden velük szolidáris csoport­hoz, szervezethez és magán sze­mélyhez, hogy folytassák a har­cot az összes politikai fogoly azonnal és feltétel nélküli sza­badon bocsátásáért. a- VARSÚ: Janusz Bura- kiewicz lengyel külkereske­delmi miniszter, az NSZK- bari tett háromnapos látoga­tásáról vasárnap visszatért Varsóba. Burakiewicz Bonn­ban megbeszéléseket folyta­tott Kari Schiller nyugatné­met gazdaságügyi miniszter­rel a két ország közötti új hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodásról.-f ULÁNBÁTOR: Hétfőn ülést tartott a Mongol Népi Forradal- mi Párt Központi Bizottságának plénuma. Cedenbal, a Központi Bizottság első titkára, a Minisz­tertanács elnöke számolt be azokról a feladatokról, amelyek a párt és az állami szervekre hárulnak a népgazdasági minő­ségi mutatók megjavításában. * TORINO: Három gyúlé­kony anyaggal töltött palac­kot hajítottak vasárnap a FIAT-Művek egyik torinói üzemére, illetve a közelben lévő laktanyákra — közölte az olasz rendőrség. Ember­életben nem esett kár és az anyagi károk is mérsékeltek. 4 DÜSSELDORF: A Német Kommunista Párt sajtóosztályá­nak szóvivője nyilatkozott Willy Brandt bonni kancellárnak, Willi Stopli-hoz, az NDK miniszterta­nácsa elnökéhez Intézett levelé­ről. Kijelentette: „Willy Brandt tárgyalásokat javasolt arról, hogy az NSZK és az NDK köl­csönösen tegyen közzé nyilatko­zatot, amelyben lemond az erő­szak alkalmazásáról. Az erőszak­ról történő lemondásnak azonban csak akkor van értelme, ha az magában foglalja a fennálló ha­tárok elismerését és azok nem­zetközi jogi érvényességét. * RÓMA: Hivatalos ada­tok szerint egy év alatt négy- százezerrel gyarapodott az ország lakosainak száma. Olaszországnak jelenleg 54,3 millió lakosa van. ♦ BUDAPEST: Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió kül­kereskedelmi minisztere — miután befejezte budapesti látogatásait és aláírta az 1970. évi mágyar—szovjet árucse-. reforgalmi megállapodást — hétfőn a magyar fővárosból Bécsbe utazott. ♦ BELFAST: Vasárnap es­te a rendőrség barikádokat emelt a belfasti katolikusok I által lakott háztömbök köré, hogy megakadályozza mint­egy 300 protestáns tüntető behatolását. A rendőrség szó­vivője szerint „minden jel arra mutat, hogy új szakasz kezdődött az idegek harcá­ban”.-f BERLIN: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának első titkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke hétfőn, Berlinben fogadta A. A. Grecá- ko marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét.-f WASHINGTON: A Dél-Afri­kai Köztársaság, a tavaly de­cemberben létrejött egyernie-iy rendelkezéseinek megfelelően megkezdte az arany eladását a nemzetközi valuta alapnak. ■y LE HAVRE: A Rouen környéki Duclair francia kis­városban három kisgyermek gyufával játszott és véletlen- ségből felgyútjotta a házat. A tűz hamarosan a két szom­szédos épületre is átterjedt. Áldozatokról és károkról ed­dig nem érkezett jelentés. •á- TORINO: A most nyilvános­ságra hozott adatok szerint a FIAT-Művek 1963-ben 1 483 000 járművet adott cl, 3,1 százalék­kal többet, mint 19G3-ban, ami­kor az eladott járművek száma J 1 152 000 volt. A cég ezt az ered­ményt csupán 79 000 raktáron le­vő jármű eladása révén tudta el­érni, mivel a tavalyi sztrájkok miatt a termelési eredmény 3,3 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. + RÖMA: Nagygyűlést tar­tottak vasárnap Rómában az OKP megalakulásának 49. és Lenin születésének 100-ik év­fordulója alkalmából. A nagy­gyűlésen Fedoszejev akadé­mikusnak, az SZKP KB tag­jának vezetésével, szovjet küldöttség is jelen volt.-f MEXIKÓVÁROS: Coabutlá- ban, egy észak-mexikói útvona­lon vasárnap súlyos autóbusz- szerencsétlenség történt. Az au­tóbusz —, amelyen negyvenötén tartózkodtak, az útról egy tizen­öt méter mélyen levő folyóba zuhant. Huszonnégy személy meghalt és többen megsebesül­tek. BIZONYÍTÉK A VÍZ ALATT Clarksville: Az Amerikai Szövetségi Nyomozó Iro­da (FBI) által kirendelt könnyűbúvárok hétfőn megtalálták azt a karabélyt, amellyel, Joseph Yablonskit és családjának két tagját meggyilkolták. A gyilkosok a fegyvert Yablomski házának közelében lévő Monongahela folyóba dobták. A bányászszakszervezet tekintélyes személyiségét, mint ismere­tes, január 4-én gyilkolták meg, hogy megakadályozzák ta­núskodását a szakszervezet korrupt vezetői ellen. A képen: kiemelik a bizonyítékot. 1777 !n«i>ór 27. Budapest és Berlin Budapest és Berlin, a két szociálist:: f város nevét , egy fontos politikai esemény fényében említik együtt a jelen­tések. Kádár János és Fock Jenő nemsokára baráti látoga­tást tesz a Német Demokratikus Köztársaságban, hogy ott a legmagasabb szinten folytasson eszmecseré; a demokrati­kus német békeállam vezetőivel. Az egyik nyugati hírügynökség, amely szokás szerint kissé szabadjára engedte képzeletét, rejtélyeskedve „várat­lan látogatásról” irt kommentárjában. A cáfolatot az el­múlt esztendő tényei nyújtják. Nem váratlan látogatásról, hanem barátok és szövetségesek közötti természetszerű kon­zultációról van szó. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság azonos, szocialista elveket vall a társadalmi berendezkedést, a jelent és a jövőt illetően. Egyaránt tagjai a Varsói Szerződésnek és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának. A szocialista szupemagyhata- lom, a Szovjetunió oldalán a világ és Európa békéjéért, biztonságáért munkálkodnak. E közös politikánkat nag}' horderejű nemzetközi okmány rögzíti: harminckét hónap­pal ezelőtt Budapesten a két ország vezetői barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá. A kapcsolatoknak ez a bensőségessége, hőfoka törvényszerűvé teszi, hogy a két ország szakértői, minisz­terei, társadalmi életének vezetői, képviselői egészen a leg­magasabb szintig, időről időre rendszeresen találkozzanak. A várható berlini találkozó újabb csúcspontja lesz együtt­működésünknek és kétségtelenül terményeken hat majd ki a következő hétköznapokra. Hazánk és a német békeállam kapcsolatainak mélyí­tése egybevág a szocialista közösség, de kontinensünk vala­mennyi népének érdekeivel, s természetesen mindkét or­szág elsőrendű nemzeti érdekét képezi. Nem lehet eléggé nagyra becsülni azt a tényt, hogy annak az egykori Né­metországnak — amelynek földjéről két pusztító világhá­ború lángja csapott fel —, keleti felében gyökeresen sza­kítottak a múlttal, és megkezdték a szocializmus^ építését. Ha az új erőviszonyokról, az átalakult világ képéről szólunk, ettől elválaszthatatlan a Német Demokratikus Köztársaság léte. Jogosan állapította meg a minap Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, hogy sok olyan nyugati po­litikus, aki látszólag a bonni követeléseket támogatja, vala­hol igen elégedett azzal, hogy nem egész Németország szol­gál az újjászületett német imperializmus bázisául. örömmel tölt el mindannyiunkat, hogy a Demokrati­kus Németország politikai és gazdasági ereje, s e tényező­kön alapuló tekintélye rohamosan növekszik. A világsajtó az NDK gazdasági csodájáról cikkezik, hiszen az ország mostoha körülmények között startolva, a világ tíz legfej­lettebb ipari országa közé küzdötte fel magát Az elmúlt háromnegyed év alatt szinte földcsuszamlásszerű változás történt a diplomáciában: nyolc afrikai és ázsiai ország je­lentette be teljes jogú diplomáciai missziók cseréjét a de­mokratikus Berlinnel, jóllehet bonni oldalról nem fukar­kodtak a nyilt és rejtett fenyegetőzésekkel. Az NDK a nem­zetközi politika fontos tényezője, s végérvényesen napi­rendre kerül, hogy valamennyi országgal a nemzetközi jo­gon alapuló kapcsolatokat létesítsen, s felvételt nyerjen az Egyesült Nemzetek Szervezetébe is. A nemzetközi, jogilag rendezett kapcsolatokról szólva, elsősorban a két német állam viszonyára kell utalnunk. Az NDK kész arra, hogy — jóllehet más társadalmi rend­szerben él, mint Nyugat-Németország, sok mindennel nem ért egyet a bonni politikában — megvalósítsa a két Né­metország kölcsönösen előnyös békés egymás mellett élé­sét. Erre irányult Berlin emlékezetes kilenc pontos javas­lata is. Sajnálattal kell megállapítani, hogy Bonn még min­dig késlekedik az érdemi válasszal. Történtek bizonyos vál­tozások a hangnemben, a Brandt-kormánynak kétségkívül más a frazeológiája, mint az Adenauer kabinetnek, de a nyugatnémet politika lehorgonyzóit a félmegoldásoknál, nem hajlandó megtenni a valóban elhatározó lépéseket Már pedig földrészünk, s nem utolsó sorban a két német állam érdekében állna, hogy Bonn megszabaduljon a régi ballasztoktól és elismerje a régen, meglévő realitásokat. A magyar—NDK kapcsolatokat természetesen az össz­munka széles skálája jellemzi. A demokratikus Németor­szág második legfontosabb kereskedelmi partnerünk (az idén öt és fél milliárd devizaforint, értékű árucsereforgal­mat tervezünk), növekszik a turistaforgalom, kedvezően fejlődik a kulturális csere, magyar fiatalok ezrei dolgoznak az NDK-ban. Ezek a kétoldalú kapcsolatok méginkább alá­támasztják a politikai érdekek közösségét, amelyek egyet jelentenek azzal, hogy támogatjuk az NDK megalapozott és reális igényeit a nemzetközi jogi elismerésre. Bizonyosak vagyunk benne, hogy Budapest és Berlin eszmecseréjére Európa is odafigyel, hiszen a többi szocia­lista országgal együtt mindkét ország különösen szívén vi­seli kontinensünk biztonságának ügyét. A mat s a holnapi Vietnam jellemző jegyeit gyűjtögettem utam során. De lehet-e hallgatni arról, ami itt az utóbbi években volt? Nem, s azért sem, mert hiszen mai életüket, gondjaikat is csak ezzel együtt érthetjük meg igazán. Ügy mondták, egésznapos út vár ránk, jó, ha reggel minél korábban elindulunk. Még csak szürkült, amikor már Hanoi kül­ső neg 3redében jártunk, túl a műszaki főiskola modern épület- együttesén. Az utazás kilenc órát tartott. Előbb — körülbelül Thanh Hoá-ig — elég jó úton, később azonban már mindenütt megsokszorozódtak az amerikai támadások nyomai. Long, a so­főrünk szinte egész idő alatt, míg Vinh-be nem értünk, manő­verezni kényszerült az öreg Vol­gával. A főútvonalat — egyes expo­náltabb részein különösen — hosszú szakaszon szétbombázták az amerikaiak. A krátereket ugyan jórészt már betemették, peremükön mégis gyakran per­dült a gépkocsi kereke. Inte­gettünk az útépítőknek, akik ka­lapáccsal aprítják a követ, s a vállukra vetett rúd két végén, kosárban hordják a zúzalékot. Ez a teher általában hatvan­nyolcvan kilogramm. Az útépí­tők javarészt csúcsos kalanü lá­nyok, s idősebb, de fáradhatat­lan asszonyok. Némelyiküknek csak a szeme villant felénk, mert Üzenet Vietnamból (3.) Az ország sebei a kalap alatt szorosra zárt ken­dővel védekeznek a felszálló por ellen. Másutt úthenger gördül a szétterített kavicsszőnyegre. Odébb kész az út egy szakasza, ismét gázt adnak a hatalmas teherautók vezetőt Olykor egészen más útvonalon haladtunk, mint ahol eredetileg az 1. számú út futott: A hirte­len magasba szökő hegyek kö­zött. a szétnyíló lapályon, folyó — vagy éppen csak folyócska — medrében surran a víz a tenger felé* Ilyen helyütt nem egyszer láthatóan megszakad az út, s mi nagyot kanyarodunk egy vörös földúton, a sziklák alá, vagy a töltésről le. buckákon át —, az alkalmi hídhoz. Mindössze egy helyen kellett kompra szánnunk, egyébként az újjáépítés alatt lévő hidak mel­lett ott sorjázik az ideiglenes átjáró Is. (Már a bombázások idején így volt ez: egy-egy légi­támadás után röviddel ismét át­jutottak a folyón a szállítmá­nyok.) Egyetlen teljes épségben meg­maradt hidat sem láttam. Még a sokat emlegetett Thanh Hoa-i vasúti-közúti híd is, amelyiken pedig egyáltalán nem szakadt meg az összeköttetés (ez nem annyira csodának, mint inkább az erős légelhárításnak köszön­hető) ott őrzi vastraverzein a lövedékek, repeszdarabok ütötte sebeket. A vasúti sínpáron személy- vonat fut. Hogy azonban mi le­hetett itt egy-két esztendővel ezelőtt, arról a látvány tanús­kodik. Égre görbült síndarabok, kiégett mozdony, néhány vagon meztelen váza (ennyi maradt egy-egy szerelvényből) — dél felé vivő utamon minduntalan visszatérő kép. Gyakran látni buddhista vagy katolikus templom romját. Azt hiszem, jellemzően mutatja ez is, mennyire nem válogattak a célpontokban ai amerikai légi­kalózok. Az amerikai légierő tá­madásai nyomán az ország testén ütött sebek nemcsak arról be­szélnek, hogy ennek a népnek nem adják olcsón a boldogsá­got, a szabadságot. A francia gyarmatosítók annak idején « vietnami nép nyakán I ültek, szipotj'ozták az országot, j s ehhez kegyetlen rendet igye­keztek tartani. Az amerikaiak ! sokkai „korszerűbb” hadi gé­pezete a tömegpusztítástól és a ! mezőgazdasági kultúra kiirtásá- • tói sem riad vissza. ! A forradalmi tűzben megacélo- i sódolt vietnami nép pedig tör- ; ténelmi példabeszédben szól a j mához. A Bach Dang folyó part- j ján, amikor a kompra vártunk, hallottam a példabeszédet: Nagy hajóhaddal jött egykor a hatalmas kínai sereg az or­szág ellen. A vietnamiak karók­kal tűzdelték tele a Bach Dang folyó medrét; a cölöpök hegyes vége éppen csak eltűnt a víz felszíne alá. A kínai hajóhad szinte teljesen megsemmisült. A vietnamiak azonban biztosították az ellenségnek a lehetőséget, hogy presztízsének elvesztése nélkül hagyhassa el a csata­teret. Ezt üzeni — nagyságát is bi­zonyítva — e nép a legnagyobb imperialista hatalomnak, a kor­szerű hadsereggel rendelkező Amerikai Egyesült Államoknak. Megszívlelendő példabeszéd. JENKEI JANOS (Következik; A FÖNIX-VABOS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents