Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 14. szám

6 1970. január 17. nctviB Körtelefon Miért kevés a mirelit-? Jogosan bosszankodnak a háziasszonyok. A téli szezon kezdete óta kevés a mélyhű­tött áru a boltokban és a vá­laszték sem kielégítő. — Nem újdonságokat, de örülnénk, ha hagyományos cikkeket adhatnánk vevőink­nek — mondják az Élelmi­szer Kereskedelmi Vállalat Kórház téri önkiszolgáló cse­megeboltjában. — Általában, ha 30 cikket rendelünk, ötöt kapunk. Főként a főzelékfé­lék hiánya miatt bosszan­kodnak sokat a vásárlók. Kellene sóska, zöldborsó, zöldbab és tök, vesevelő, pa­cal, vagdalt- és rántotthús. — Az Élelmiszer Kereske­delmi Váll. évente 20 vagon árura köt idényszerzödést — tájékoztat Schulteisz István áruforgalmi osztályvezető. — A mennyiség elég lenne, de a választék igen gyenge. Ha kaphatók is bizonyos cikkek, kedvezőtlen a cso­magolás. Hiányoznak a ked­velt „családi mennyiségű” áruk. Tökből egykilós a ke­resett, a bajai hűtőház 4 ki­lósat kínál. Sorolhatnám a példákat, mindennél többet mond, hogy a hivatalos ár­jegyzékben 77 féle árut so­rolnak fel. Tizenöt féle gyü­mölcsöt, 23 féle készételt, 14 féle zödfőzeléket és 15 féle félkész húst. Jelenleg mind­össze 29 féle mirelitáru ren­delhető, ám ezek közül sok ömlesztve, vagy két és fél, négy, öt, hat kilós csomago­lásban kapható. Tárgyaláso­kat folytattunk, de sajnos eredménytelenül. A válasz­ték nem bővült. Látva, hogy az ellátás nem kielégítő, a szokottnál nagyobb meny- nyiségben szereztünk be kü­lönféle, főként főzelékkon- zerveket. Hományi Kálmán, a Hű­tőipari Országos Vállalat ba­jai hűtőházának áruforgalmi osztályvezetője tartja a kap­csolatot a baranyai élelmi­Pécsváradi jegyzetek RÉQI . szerboltokkal. Tőle érdek- ‘ lődtünk, mi az oka az áru- j hiánynak, szegényes válasz- I téknak? ! — Az elmúlt év nyarán j népgazdasági érdekből hús- I tárolásra köteleztek ben­nünket. Ez kapacitásunk je­lentős részét lekötötte. Nem tudtunk megfelelően raktá­rozni és termelni sem. A nyá­ri termékekből csak ősszel kezdtük meg a termelést és az év utolsó két hónapjában a dobozolást. Volt ugyan áru, de 15 kilós zsákokban hűtve ] nem értékesíthetők. Súlyos­bította a helyzetet, hogy a kedvezőtlen időjárás, a rossz útviszonyok miatt, olyan dk- \ kékből sem tudtunk készle- j te^ni, amelyből volt bőven. \ A Győrben készített félkész vagdalthús éppen a szállí­tási nehézségek miatt nem került kellő időben hoznánk. — Néhány, korábban kap­ható cikk teljesen eltűnt az üzletekből. Nincs máj, ko­csonyahús, pacalpörkölt, ke­vés a főzelékféle. — Májat és pacalt mi sem kaptunk, tehát adni sem tu­dunk. Ugyanakkor kínálha­tunk sertés- és marhapör­költet, szalontüdőt, töltött­paprikát. A karfiol, para­dicsom, paprikaszelet, sár­garépakocka és szilva öm-' lesztett állapotban van. Ha a boltosok rendelnének belőle — igaz, méricskélni kellene —, de mégis kapható lenne. Sajnos zöldbab nincs, de zöldborsót rövidesen tudunk küldeni. Kétségtelenül sokan panaszolják, hogy több kilós kiszerelésű árukat gyárta­nak. Nekünk a közétkezte­tésre, üzemélelmezésre is gondolnunk kell. Jelenleg 70 vagon árunk van, jóval több, mint tavaly januárban, s a folyamatos csomagolással, ha nem is hiánytalanul, de ja­vuló ellátás várható. WesztI M. UTCÁK RÉQI PORTÁK Űj kőolajvezeték Kápolnásnyék és Szőny között Űj kőolajvezetékkel kötik össze Kápolnásnyéket és a Komáromi Kőolajipari Vál­lalat szőnyi gyáregységét. Az építést Kápolnásnyéknél kezd­ték, s most értek a Környe— Tata közötti úthoz. A 60 millió forintos költ­séggel készülő, évi 2 millió tonna kőolaj szállítására al­kalmas vezetéket a tavasszal adják át rendeltetésének. Ez' lesz a második vezeték, amely összeköti Szőnyt Ká- polnásnyékkeL Segítségével javítják a hatalmas feldolgo­zó nyersanyag ellátását és meggyorsul a kész termékek elszállítása is. Az új vezeté­ken ugyanis Kápolnásnyék- ről kizárólag a Barátság Ve­zetéken érkező nyersolajat továbbítják majd Szőnybe. Néhány évvel ezelőtt meg­jelent útikalauz van előttem: „A Mecsek ölén megbúvó Pécsvárad természeti és tör­téneti vonatkozásban egyaránt gazdag képzettársítást indít el. A természet valósággal bőségszaruból öntötte ki er­re a tájra minden szépségét, báját, s e tájhoz hasonlóan változatos vidéket talán Ba­ranya megye egvetlen más részén sem találunk”. A TAPINTHATÓ MÚLT Bosszant a mavakelMő fo­galmazás, a „lila” idegen- forgalmi stílus, az „illatos” kifejezések csokra. Nyelvi eszközökkel, ..szén” szavak­kal előállított optikai csaló­dást sejtek a sorok mögött. Félek a csalódástól... De amikor a hatos műúton, a nérsváradi elágazásnál ki­szállok az autóból, hogv kör­bepillantsak a tájon, magam is elcsodálkozom. Érzem, az ország egvik legcsodálatosabb vidékén iárok. Szeretném, ha féllengös szavak nélkül tud­nám visszaadni a látványt. A magvar múlt tanintható közelében járunk . . Emlékek raja - vesz körül.. A megszakítatlan emberi nyomok a kőkorszakig követ­hetők. A vonaldíszes agyag- művesség gazdag emlékei ke­rültek elő itt a földből. A híres zengővárkonvi ásatások a hazai régészet új fejezetét nyitották meg annakidején ... A Vasas hegy tövében állt az István király alapította bencés apátság. Lakói földet műveltek, legendákat írtak, kódexeket őriztek. Falai kö­zött királyok, főpapok for­dultak meg... A vártemplom komor, román stílusú bolto­zatai alatt elsuhanó, kám- zsás barátokat lát a képzelet. A falak és az oszlopok évszá­zadok gregorián dallamát itták magukba. Körös-körül a természet gazdag szépsége... A falu fö­lött a Zengő ködös orma vigyáz. Távolabb a híres gesztenyés sötétlik. A hegy oldalán források fakadnak. Csörgő patakok hasítják ke­resztül a völgyeket. E táj volt Kodolányi János gyermekéveinek színhelye. A két háború közt egy időre a szomszéd faluban vonult el a világ elől Fülep Lajos, a kiváló esztéta. Egyszer Bajcsy Zsilinszky Endre járt erre... AZ ÖREGFALU Fölkapaszkodunk a domb­oldalra. A sárgára meszelt templom tövéből lenézünk a j völgybe. Olyan, mintha re­pülőgépről vennénk szem- ! ügyre a tájat. Innét, a temp­s' lomtól a Csiger gödörig hú­zódik a régi falu. Ezek a házak a műútról nem lát­szanak. Valamikor csak ma­gyarok és reformátusok lak­ták. A magasból belátunk az udvarokba. Az utcák föltár­ják titkukat. A házak elrendezése, az utcák vonala, a táj dombor­zati adottságait követi. A pa­takokkal árkolt völgyben utat hagytak a tavaszi olvadás és a nyári esőzés idején lezú­duló árnak. Az öregfalu alkp- rajza pontosan követi a leg­régebb fennmaradt térképe­ket. Utca most is ott van, ahol a középkori faluban jártak a kocsik. A mai ház falát a tegnapi, már lebontott ház fundamentumára emelték. Kőből rakott falak veszik körül a házakat. Magas, zö* bök kerítésből nyílik a kapu. Nehéz kerékvető kövek vé­dik az oszlopokat a ledőlés- től. Valóságos kis erőd egy- egv parasztház. Honnan vet­ték az építők a mintát? Egy kőhajításnyira vagyunk a valóságos vártól... A népi építészet különle­ges emlékeivel már ritkán találkozunk. Náddal vagy zsúppal födött ház talán már nincs az egész faluban. De ha kicserélték a tetőt, ha cserép váltotta föl a szalmát, az új anyagot is úgy rakták, hogy a ház megőrizze régi formáját. A cseréppel födött ház a régi, dunántúli kon­tyos házak vonalát követi. A népi barokk építészet formái áthagyományozódtak az új anyagok, a tégla, a beton, a cserép számára. VIRÁG A TORNÁCON A döngölt falaknak csá­kányt feszit az idő. A zsup- tetőt és a nádat zsindelyre és palára cserélik. Az apró üvegszemek helyére három­részes, redőnyös ablakokat il­lesztenek. A sárral tapasz­tott házakat téglaépületek váltják föl. A kemencének már nincs helye a szobában. A vizet bevezetik a lakásba. A konyhába kukoricacsuta helyett gázzal fűtenek. A ház végében fürdőszobát rendez­nek be. Mit tehet ilyenkor az utó­kor, mely a múlt emlékeit, a kifinomult ízlés, a népmű- I vészét remekeit látja ezekben a falvakban? A romlékony házakat, me­lyeknek zsupfödelére gyak­ran fölszállt a veszedelmet hozó „vöröskakas”, senki sem sajnálja. Néhány szép épületet megment a gondos műemlékvédelem. Falai kö­zött múzeumot, népművészeti kiállítást rendeznek be ügyes kezek. És mí legven a többi ház­zal, portával? Az, amit Pécsváradon a művelődési ház honismereti és várbaráti körének tagjai tettek. Jegyzékbe vették és lefényképezték a régi háza­kat, térképeket, alaprajzokat készítettek, s a java anyagot — néhány szép régi tárggyal, egv lakatosmester utcai cé­gérével, egy ostyasütő fogó­val, néhány cserépedénnyel kiegészítve — kiállításon mu­tatták be. ' A népi építészet alkotásai nem kerültek be az egyéni alkotóművészetbe, a modern építészetbe úgy, ahogy a nép­dal megnemesítette a husza­dik századi magyar műzenét, vagy ahogy a népköltészet ihletője tudott lenni a mo­dern irodalomnak. Alig szá­míthat sikerre, aki a régi parasztporták stílusában akar vasbetonból és előregyártott elemekből emeletes házat építeni. Egyet azonban ma is jog­gal tanulhatunk ezektől a régi, pécsváradi portáktól, öreg házaktól. Az egyhangú­ságot legyőző változatosságot, a kis formákban is megszó­laló fegyelmet és arányérzé­ket, az egyéni ízlést, az épü­let és a táj, a héi és a kör­nyezet összhangját. Döngölt padlójú, vagy tég­lával kirakott házat már nem építenek Pécsváradon. De a fürdőszobás, esslin- geni redőnyös, olajkályhával fűtött lakásból se hiányozzék a virág, ami ott illatozott min­den régi pécsváradi paraszt­ház tornácán, az igazi, élő virág, s aminek jelképe: a szépség és a harmónia ... Tüskés Tibor Vakáció külföldön! Expresszel Algériába 1967-ben alakultak meg az Expressz megyei ki- rendeltségei. Baranyában az első évben 1140 fiatal utazott az iroda által szervezett külföldi uta­kon, a belföldi országjáró kirándulásokat 690-en vették igénybe. Tavaly már jóval többen utaz­tak. Külföldi túrán 1490 fő vett részt, a belföldi utak résztvevőinek szá­ma pedig közel tízszere­sére emelkedett az első évhez viszonyítva, hiszen 6044-en utaztak vagy üdültek baranyai fiatalok az ország különböző he­lyein. Mitől ilyen nép­szerűek az Expressz út- ’ jai? A válasz egyszerű: a középiskolai üdültetés keretében egyhetes bala­toni üdülés napi három­szori étkezéssel, program­mal 250 forintba kerül. Külföldi úton is szinte önköltségi áron utazhat­nak a fiatalok. Kéthetes Moszkva—Leningrád út 2100 forint. Az idén változások áll­tak be a megyei kiren­deltségeken, így Bara­nyában is. A kollektív útlevelek a szocialista or­szágokba történő utazás esetén itt készülnek el. A valutakezelés, vasútijegy kiadás szintén a megyei kirendeltség joga. Ez­után az utazni vágyóknak a részvételi díjat a kiren­deltségen kell befizet­niük, lemondás esetén itt kapják vissza a befizetett összeget — és bármi prob­léma merül fel az uta­zással kapcsolatban, a megyei kirendeltség érte­síti a résztvevőket. Érde­kes, hogy kevesen veszik igénybe a részletakciót: szocialista országok útjai­hoz az OTP segítséget nyújt. Induláskor a rész­vételi díj 20 százalékát kell befizetni, megérke­zéskor 12 havi részletben egyenlíthetik a hátralé­kot. Nyolcvan külföldi és kétszáz belföldi út közül válogathatnak a fiatalok. ! A már meglevőkhöz né- > hány érdekes, új útvona- ■ Ion szerveztek az idén utazást. Moszkva—Ir- kutszk—Bratszk, Berlin —Stralsund, Karlovy Va­ry—Prága, erdélyi kör­utak, Belgrád—Baska Vo- da—Szarajevó, Róma— Ostia—Tivoli, Párizs— London, Luxemburg— Hollandia, algériai körút —, valószínű nagy érdek­lődésre tart majd számot 5. — Persze, előfordulnak ilyes­mik. De meg kell jegyeznem, hogy ez a Kocsis Andrea feltűnően csi­nos nő, széles baráti körrel rendel­kezik, azonkívül a főiskolán, ahol korábban tanított, rengeteg fiatal­emberrel ismerkedett meg, taná- \ rokkal, diákokkal... Ezért nem látszik egészen valószínűnek, hogy mindennek ellenére, ha már part­nerre vágyik, feltétlenül valami mocskos éjszakai csavargót akar az erdőből, vagy a hidak alól fel­szedni magának. Továbbá ... — Álljon meg a menet! — sza­kította félbe Palmer. — Kérem, vésse jól az eszébe, hogy az élet nem olyan egyszerű, amilyennek látszik. Igen, az élet bonyolult. És a női lélek — külön rejtély! Az a hölgy biztosan unta már a sok el- puhult doktort, tojásfejű tudóst, valami vad, belevaló fickóval sze­retett volna összekerülni, akinél nem a filozóíálgatás a lényeg, A fiatalember gyorsan lehajtotta a fejét, nehogy a tekintetében fel­villanó gúnyos szikra leleplezze, s csak kis idő múltán emelte fel újra. — Tetszik látni — mondta ál- nok csodálkozással —, erre pél­dául nem is gondoltam. Talán azért nem, mert az az ürge, akivel a. lány a hídon megismerkedett, alacsony volt, pocakos és x-lábú. Azonkívül az imént a magnóról is hallható volt, hogy saját szavai szerint akár Andrea apja is lehet­ne. És öngyilkos is akart lenni. Az összkép tehát nem egészen egy be­levaló vad fickót mutat. Ráadásul annyit már sikerült Kocsis Andrea életéből kinyomoznom, hogy nem híve az ilyen könnyű kalandok­nak. Sőt, minden jel szerint halá­losan bele van esve a főnökébe, Ambrózy professzorba, a több mint húszévnyi korkülönbség ellenére. A környezetükben nyílt titok, hogy ez a vonzalom kölcsönös, és nem­csak plátói és hogy a prof nem véletlenül kérte maga mellé éppen ezt a lányt asszisztensnek, és nem valakit az intézetbeli munkatársai közüL Csend támadt. — Hm, ez érdekes — szólalt meg végre Palmer elgondolkozva. — Tudja, barátocskám, hogy mi jutott hirtelen eszembe? Egy idea. Akár hiszi, akár nem, ez az And­rea nem szerelmi partnerre, ha­nem öngyilkos-jelöltre vadászott ezeken az éjszakai kirándulásain. Bizony, alighanem ez történt! A göndörhajú tanítvány halk imát rebegett magában. — Hála az égnek, mégsem teljesen idióta a vén krampusz, sikerült a kezébe adnom a fonalat, bejött az én ut­cámba. — Hangosan nem szólt semmit, csak tiszteletteli, várako­zó pillantással nézett főnökére. — Méghozzá olyan öngyilkos­jelöltre vadászott — folytatta amaz —, akit legalábbis átmenetileg ter­ve végrehajtásának elhalasztására bírhat. Érdekes, nagyon érdekes. — Felkelt az íróasztal mellől, hát­ratett karokkal sétálni kezdett a szobában, fel-alá. Hátulról úgy né­zett ki japános háziköntösében, mint egy kiöregedett gésa. Meg­állt az ingaóra előtt, megnézte ma­gát az üvegajtóban. A látvánnyal — fura módon —, nagyjából meg lehetett elégedve, mert felvilla­nyozottan fordult hátra. — Most már csak azt kell kikövetkeztet­nem, hogy miért volt szüksége Ko­csis Andreának pont egy ilyen speciális társadalmi képződmény­re, mint ez a Honda, és hogy ösz- szefügg-e mindez a mi ügyünkkel? — Pompás — mondta műelra­gadtatással a látogató. — Kezdet­től meg voltam győződve, hogy Palmer úr ebben az egész dolog­ban észre vesz majd valamit, ami mindenki másnak elkerülte volna a figyelmét. Százat egy ellen, hogy most is fején találta a szöget! Hiába, az ön hatalmas tudása, nemzetközi tapasztalatai... Ami pedig a továbbiakat illeti, volna egy szerény ajánlatom. Biztos va­gyok benne, hogyha most leper­getnénk az eddigi anyagot, akkor az, kiegészítve az imént lejátszott, hangfelvétellel, ismét adna vala­mi új intuíciót a főnök úrnak és 'előbbre hozná a rejtély megoldá­sát. Az öregúr elmosolyodott. Ettől kísértetiesen hasonlóvá vált egy mangalicához, amelynek megvakar­ták a füle tövét. — Maga túl sokat tételez fel ró­lam. De nem bánom, megpróbál­hatjuk. A látogató felpattant, a könyv- szekrényhez sietett, elfordított egy rekeszt, matatott valamit, a házi­gazda pedig közben lekapcsolta a csillárt. A szoba sötétbe borult, az elfordított rekesz mögött halk du- ruzsolással egy keskenyfilm vetí­tőgép lépett működésbe. A szem­közti falsíkon előbb csak egy nagy, téglalap alakú fehér folt jelent meg, majd forgalmas utcarészlet. A sok jövő-menő ember közül egy jól megtermett, kissé hajlott hátú, mackós-mozgású, negyvenöt év kö­rüli emberen állapodott meg a ka­mera. Előbb oldalról, majd szem­ből mutatta, aztán ebben az állás­ban a kép megmerevedett. Mar­káns arcú, nagy orrú, busa szem­öldökű férfi volt az illető. Egyide­jűleg halkan, de jól érthetően a kísérőszöveg is elkezdődött. — Ez doktor Ambrózy Béla, negyvennyolc éves, a biokémiai tu­dományok doktora, Kossuth-díjas, egyetemi docens, a Biokémiai Ku­tató Intézet tudományos igazgató- helyettese. Értelmiségi származású, egyetemi tanulmányait summa cum laude fejezte < be. Már egyetemi hallgató korában, szünidőkben a Biokémiai Kutató Intézetben dol­gozott, a diploma megszerzése után rögtön ide vették állásba, a kuta­tócsoportba került. Nőtlen, szülei nem élnek, távolabbi hozzátarto­zóival laza kapcsolatot tart. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents