Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 14. szám
2 »unatvtmt nx* s? * o 1970 jcmucu 17. Izraeli légitámadás az EAK ellen Lelőttek három bombázót Nigériai jelentés Helyreállítják az alkotmányos rendet Tel Aviv. Kairó. Izraeli bombázók csütörtökön délután újabb légitámadást hajtottak végre az EAK területe ellen. A támadó gépekkel szemben működésbe lépett az EAK légelhárító tüzérsége és — mint egy ! kairói katonai szóvivő közöl- i te —, a földi elhárítás lelőtt | három izraeli repülőgépet, j Tel Avivban csak egy re- ! pülőgép megsemmisülését is- i merték be. Az izraeli kato- ! nai szóvivő szerint a légitámadás a Szuezi-esatorna és ! á SzueZi-öböl mentén fekvő egyíptömi katonai létesítmények, valamint a Port Szuezből Kairóba vezető út ellen irányult. A Tel AviV-i szóvivő azt állította, hogy Szuez városától 3Ó kilométerrel délre az izraeli gépek eltaláltak egy egyiptomi radarállomást. Gowon tábornok a lagosi j rádióban csütörtök éjjel hi- ; vatalosan is bejelentetté a j nigériai polgárháború végét. A nemzethez intézett szóza- I taban elmondotta: a szakadár i mozgalomnak örökre véget ! vetettek; tragikus tévedés, 1 ha Nigéria középkeleti állai jugoszláv külügyminiszter sajtófogadása NÉMA TÜNTETÉS SZICÍLIÁBAN: A szicíliai Gibcllina faluban a földrengés második évfordulóján á kárt szenvedett lakosok egész éjszaka tábortüzek körül aérná tüntetést rendeztek, mert a kormányzat ttom ad kellő segítséget a földrengés által összcrombolt házak Újjáépítésére. tj kormány Líbiában ff Ipóti : Líbiában péntekéi} kormányát* alakítást hajtottak végre — jé* leüti á MÉN A hírügynökség. Lemondott Máhróud fezulelróan Magrebj eddigi miniszterelnök és kormánya. A lemondást elfogadták. Az új kormányt Moamüiéí «Kadhafi ezredes, a forradalmi tanács élíjöké alakítottál Meg, aki a miniszterelnökségen kívül a hónvéáélmi tárcát is átvette. A részletes kormánylistái a hírügynökségek nem közlik, csupán annyit jfeiémenék, nagy négy tárcát Kadhafi közeli munkatársai, a forradalmi tanács tagjai ▼ettek át. ♦ BUKAREST: Bukarest egyik központi Sugirútjárt, a Bulevard Balcescun, megnyílt ä rrtágyar népművészeti cikkek árusítással eg}’bekötött kiállítása, a két ország kisipari termelőszövetkezetei közötti megállapodás keretében megrendezett kiállítás égy hónapig tart nyitva. A 1STAMBUL: tátadás tör* ki eaütöftőkön á* istambull központ) (egyházban. A késő estig tartó csatában két rab élétét vesztette, t!í féjyené és egy rendőr megsebesült, *■ PÁRIZS: A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága elhatározta, hogy b lövőbén, megváltozott tar- tálötnntal és külsővel jelenteti még a párt hetilapját, a Fránce Nouvelle-t. A változás célja, hogy áz ismert sajtóorgánumot nagy politikai éS ideológiai hetilappá alakítsák át, amely képes arra, hogy az olvasónak választ adjon a mai élet által felvetett kérdésekre. A BEftLtN: Az év elején megkezdte működését az „Inter- ehim”. Ez a nemzetközi iparág! szervezet irányítja a vegyipari termékek gyártása terén kifejtett nemzetközi együttműködést. A Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió közötti megállapodással létrehozott szervezet központja Halléban műkőóik A NEW YORK: A Cambridge! Műszaki Egyetem aulájában megtartott tömeg- gyűlésén a diákok tiltakoztak áz Egyesült Államok vietnámi agressziója, az egyetemnek á Pentagon meg- fendeléseibéfl váló részvétele, valamint a diákmozgalom aktivistái ellen alkalmazott megtorló intézkedések ellen. A gyűlést követőén mintegy 200 fiatal elfoglalta az egyetem igazgatósági épületének egyik emeletét. Az elfóglalt helyiségekben a diákok kitűzték á DNFF-zászlót í 4 ROMA Fgesz őlaseór- j Seágkán folyik a gyűjtés a hátóóló vietnami nép segély- \ alapjába. Az ölasz demökta- I tíkus szervezetek elhátárdz- • ták, hogy január 31-ig annyi pénzt, gyűjtenék össze, amennyi elegendő egy gyógy- szerekkel megrakott repülőgép Vietnamba küldéséhez, A LONDON: törd BrowP keJ teskedelrol illafnminlszter a j Szovjet—Angol Kereskeűelml Kamara rendezvényén közölte, hogv ) Nagy-Britannia 1969-ben 199a millió fönt sterling értékű árut tm- ; portált a Szovjetunióból., Az elő- j zó évi import értéke 15$ millió j fost sterling volt. 4- NEW YORK: Bár az amerikai kongresszus elutasította ait a követelést, 'hogy nyilvánítsák nemzeti ünneppé január 15-ét, csütörtökön az Egyesült Államok polgárainak tízezrei emlékeztek taég Martin Luther King 41. születésnapjáról. Számos iskola bezárta kapuit, több ézer dolgozó nem jelent meg munkahelyén, hogy részt vehessen az 1988 áprilisában meggyilkolt néger polgárjogi vezető emlékének szentelt gyűlésekén. A DÜSSELDORF: A düsseldorfi alumínium-központ adatai szerint 1959 és 1969 között viUg- risíony latban 128,8 százalékkal növekedett a kohóalumfniufó mennyisége és elérte a 9,SS millió tonnát. Kilenc országban ismét megkezdődött az alumíniumgyártás. Jelenleg a világ • 33 államában működnek alumínium, kohók. Világviszonylatban 1959 éá 1969 között 138 százalékkal növekedett az ah: na Íiíiumf fagyasztás* 4 JOHANNESBURG: Ilyesmi is Csak Dél-Afrikában történhet. Egy fehér embert annyira összecsíptek a méhek, hogy a szó szoros értelmében ,,bclefeketültA méh- csípte Du Töít-t egy szlnes- bőrűek számára fenntartott kórházba szállították — tévedésből. A félreértés tisztázása után átszállították Johannesburg központi kórházába (csak fehéreknek.) Állapota válságos, A CARACAS: A venezuelai géppisztolyos rendörök csütörtökön Caracas külvárosában rajtaütésszerű támadást intéztek a gerillák egyik állítólagos központja ellen, és bárom személyt letartóztattak. 4 TOKIÓ: A tavalyi januári tokiói egyetemi zavargásokban részt vevő diákok közül hetet 1—3 évig terjedő kényszermunkára ítélt egy tokiói bíróság. A vád: engedély nélküli fegyvertartás és I a rendőrség akadályozása feladatának teljesítésében”. A VARSÓ: Nyugat-Berllnben a Comenius-klub és az Amid Po- loniae Társaság szervezésében fényképklállltás nyílt a második világháború után Lengyelországhoz visszacsatolt nyugati és északi területék életéről. A varsói lapok kiemelik a kiállítás | megnyitásinak politikai Jelentő- 1 söget. Mirko Te pa vac, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszteré pénteken délután a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában sajtófogadáson találkozott a magyar és á külföldi sajtó képviselőivel. Dr. Randé Jenőnek, a Külügyminisztérium sajtófőosztálya vezetőjének üdvözlő szavai után a jugoszláv külügyminiszter rövid nyilatkozatában elmondotta: vendégszeretőén fogadták „a baráti Magyarországon, ahol néhány napja hivatalos látogatáson tartózkodik. —■ Szükségét éreztük, s lehetőségünk is volt rá — folytatta —, hogy nyílt, őszinte eszmecserét folytassunk a bennünket érdeklő kérdésekről. Péter János szélesre tárta a kapukat a kontaktusok előtt, Mirko Tepavac hasonlóan jellemezte a Fock JénőVél, a Minisztertanács elnökévéi és Losönczi Pállal, áz Elftöki Tanács elnökével lezajlott találkozást. Szükséges kapcsolataink további erősítésé és fejlesztésé. Ebben a tekintetben nagyfokú készség, valamint szolidság és komolyság jellemezte tárgyalásainkat. Ennek alapgondolatát néhány évvel ezelőtt Kádár János elvtárs úgy fogalmazta még, hogy az együttműködés falába egyetlen olyan téglát sem szabad beépíteni, amelyet esetlég később ki kellené venni. Az európai biztonsággal kapcsolatos kérdésre válaszolva elmondotta, hogy á Péter Jánossal folytatott megbeszéléseken természetesen foglalkoztak ezzel á kérdéssel. A megbeszélések első részében azzal foglalkoztunk — folytatta —, hogyan viszonyulunk az európai biztonság általános és hosszú távra szóló kérdéseihez. Talán nem ugyanazokkal az eszközökkel és nem egyforma módon — mondotta —, de ugyanabban a szellemben kívánunk hozzájárulni az európai biztonság megvalósításához. Ezután mostani látogatása előzményeiről szólt, majd hangsúlyozta; a mostani megbeszélések számos újabb, a kővetkező időszakban megvalósuló érintkezést tettek lehetővé, mint mondta, közös utunkat nem borította mindig Virág, de az a fóntös, hogy a felmerült nehézségeket sikeresen áthidaltuk, s uralkodóvá lett az a termé- szétes és életbevágó fontosságú felismerés, hogy országainknak továbbra is együtt kell működniük. Nagy megelégedéssel vettük Péter János elvtárs nyilatkozatát, hogy nincsenek sem bennünk, senó körülöttünk olyan erők, amelyek megzavarhatnák kapcsolataink pozitív fejlődését. A továbbiakban elmondotta, hógy meghívták szovjetunió bel! látogatásra és kifejezte reményét, hogy e látogatásra belátható időn belül sor kér ÜL Nyugati újságírók megkérdezték a jugoszláv külügyminisztert: véleménye szerint az a tény, hogy az NSZK kormánya nem hajlandó jogilag elismerni az NDK-t, Aem jelent-e akadályt aZ európai biztonsági értekezlet útjában. Mirko TepaVac válaszában kifejtette: sajnálatos, hogy huszonöt évvel a háború befejezése után még mindig létezik Uyen probléma, amely jelenleg Is megoldatlan. A két német állam létezésé azonban olyan realitás, amelyet a kontinens problémáinak megoldásánál figyelembe kell venni Ügy vélem az európai biztonsági értekezlet összehívásának sem lehet akadálya az, ha Bonn esetleg nem hajlandó figyelembe venni az Európában ténylegesen kialakult helyzetet, s szem elől téveszti a realitásokat —- mondotta befejezésül a jugoszláv külügyminiszter. mát ezután bárki is „Biafrá- ríRk” nevezi. Közölte, hogy visszahelyezik funkcióikba a középkeleti állam valamennyi köztisztviselőjét és tervet dolgoznak ki a munka folytonosságának biztosítására mind az állami intézményekben, mind a magángazdaságokban és iparban. A szövetségi kormány — mondotta az államfő — szavatolja mindenkinek a biztonságát, aki tiszteletben tartja a szövetségi hatalmat;. Elmondotta Gowon, hogy tömeges méretű mozgalmat indít a kormány a háborús övezet lakosságának megsegítésére. A háború befejezését Gowon a nemzeti megbékélés hajnalának nevezte és hozzáfűzte, hogy igen szigorú fegyelmi intézkedésekét tesznek a szövetségi hadsereg azon tagjai ellen, akik esetleg megsértenék a háború kezdetén adott „magaviseleti útmutatást”. Gowon aláhúzta, hogy fenntartják azt a szövetségi struktúrát, amely 12 nigériai államot alakított ki, és az alkotmány bármiféle módosításáról, C6ak aZ Országrészek képviselőinek beható Vitája után lehet sző. ójukwu szakadár mozgalmának eZ a strukturális reform volt a formái elindítója 1967 májusában. Effiong, az egykori biafrai hadsereg vezérkari főnöke és tiszttáfsai mint már jelentettük — csütörtökön írták alá azt a kapltuláclós okmányt, amelyben egyebek között elfogadták a 12 államból álló rendszert. „ELFELEJTENI eb meqbocsatani .. Ei U Thant ENSZ-főtltkár í SZeriht * tartOs békébe. ve- zető út most Nigériában. § a szövetségi kormány vezetői azonos elvek mellett kötelezzék el magukat; minden fegyvert letévő amnesztiát kap. A két sereg harcosától, á győztesről és a biáfral kátÖR náról így készülhetett ez ft jelképes felvétek A világ pedig nagy megkönnyebbüléssel fogadta, hógy nem a bosszú és megtorlás, de a visszatérés és fokozatos helyreállítás korszaka következhet, ha az Imperialista olaj monopóliumok néni folytatják akna» munkájukat az aírikaí ország egysége ellem ^ ____— ................-.............. s A b onni Bundestag folytatta a vitát Bonn: A bóftni Bundestag pénteken fölytatta a vitát Brandt | kancellár beszámolójáról. Több felszólaló Után Brandt Is szót kért. A vita eddigi lefolyásáról azt a következtetést vonta le, hogy ffiz nem tárt fél annyi ellentétet, mint amennyitől egyesek féltek és ahogyan mások remélték. Az ellenzék ugyanis nem tudta Világosan megmondani, mif is szeretne másképpen csinálni, mint ahogyan a kormány javasolta. Sträussnak válaszolva, aki egyfajta új „Rapollo”-vaÍ szembeni nyugati félelemre hivatkozott. Brandt a francia, brit és amerikai kormány legújabb nyilatkozatait idézte, amelyekben a szövetségesek egyetértésüket fejezték ki Bonn keleti politikájával. A kancellár hangoztatta. hogy nines Szükség parlamenti határozatra a beszámolóval kapcsolatban, mert a kormány nem akar „kényszerzubbonyt’’ magára venni keleti politikájában, hanem fenn akarja tartani cselekvési szabadságát." A kancellár ellentmondott ánnak a CDU—CSU véleménynek, hogy az erőszakról való lemondás ügyében folytatott tágyalások nem alkalmasak határkérdések rendezésére. „Enélkül — hango2>- tatta — nincs értelmük á tárgyalásoknak. A kormányt semmi sem fogja akadályozni. hogy a Lengyelországgal folytatandó tárgyalások során — a békeszerződést megelőzően — az Odera—Neisse határ ügyének rendezéséről tárgyaljon és olyan megoldásra törekedjék, amely mindkét nép számára elfogadható." Amikor — fé! éve ítnes Még — Líbiában megfosítótták trónjától Idris» királyt, a kommentátorok a térképre néztek és aét mondták: ez a fordulat még érdekes újdonságokat tartogat az arab világban. S valóban: a. Trtpollban tartott „kis csúcstalálkozót" gyorsan követte Egyiptom. Szudán és Líbia külügyminisztereinek tanácskozása. Itt már arról folytattak eszmecserét, bogy a há- róm progresszív szárnyhoz tartozó arab állam a gyakorlatban hogyan hajtsa végre az állam- vezetők együttműködési elhatározását, A változás tehát Libia, ban valóbán kézzelfogható, a a kommentátoroknak Igazuk volt. Ebben azonban nemcsak a térkép volt segítségükre — bár tény, hogy Líbia közvetlenül és hosszú terülétszakaszon határos mind az Egyésült Arab Köztársasággal, mind Szudánnal. A jóslatot megkönnyítette, hogy az új líbiai vezetés röviddel a ha. talomátvéteit kővetően elkötelezte magát az arab ügy mellett. Ez pedig azt jelentette, hogy a haladás, liléivé az antl- Imperialista harc útját járó, vagy afelé tartó arab országok tábora most olyan állammal erősödött, amely; 1. addig, a területén működő külföldi támaszpontok folytán éppen az ő sakkban tartásukra Is alkalmat szolgáltatott, és 2. jelentős sivatagi olajklnese révén anyagilag Is tetemes támogatást nyújthat az ügynek, amely mellett az új vezetés elkötelezte magát. Libia ugyanis Új szelek Líbiában ! á* ólajtérmelők világ-rangllstá- j ján az első tíz között foglal hé* lyet — innen való az arab olaj- | nak több mint egyötöde. | Ma már egyre több jel mutat arra. hógy ez a két körülmény valójában nagyhorderejű váltó* j zásokat érlel az arab keleten, i s ezen belül elősegíti, hogy 1 Egyiptom. Szudán és Líbia ! együttműködésé révén — a má$- j más társadalmi viszonyok ,fóiy* tán távolról seró egységes — arab világban egy üj Összefógáa új súlypontját alakítsa ki. Ebben kétségtelenül fontos tényező a líbiai olajkincs — és I Líbia néhány náppal ezelőtt vál- I lalta éppen, hogy eróforrásai- ! nak egy részét a közös arab I ügynek ajánlja, egy védelmi célú katonai alapra. Líbia neve ezekben a napok* ban ázzál kapcsolatban is elő* keló helyet kapott a vtlágsajtó- i bán, hógy vesz-e Ffaxieiaország- I tói fegyvereket, és ha igén, mi- I lyén típusúakat. É technikai jel- ! legfl részietek mellett azonban | sokkal jelentősebbnek tűnik az í a távlati elgondolás, amely é I hírek mögött meghúzódik. Líbia j ugyanis a forradalom előtt egy* . oldalúan angolszász (és részben j nyugatnémet) befolyás alatti or- | szág volt: Wheelus Field amerl- ; kai és El Adem brit katonai támaszpontja mellett az elsősorban amerikai kézen lévő olajcégek befolyása miatt is. Ezt a befolyást egyébként már a megdöntött király is próbálta ellensúlyozni: így a Franciaországnak feladott fegyver-rendelések j eredetileg tőle származtak. Csakhogy a régi rendszer politikája arra épült, hogy szemben áll Egyiptommal — ezért a fegyvervásárlások összetétele is ennek megfelelő volt. Így történt, hogy decemberben például a köztár- j sasági kormány lemondta a ki- I rály által korábban Angliától 1 rendelt kis hatósugarú rakétákat : Líbiának most már nincs szüksége rá, hogy az időközben szövetségesévé lett Egyesült Arab Köztársaságot „elrettentse”. Repülőgépekre viszont szüksége lehet, mert abban a pillanatban, amikor csalakozott ah- i hoz, amit aí egyszerűség kedvé- I ért az „arab Ügynek” szoktunk nevezni, de ami az imperializmussal való szembenállást is jelenti — nem elképzelhetetlen, hogy „megtorló akciók” célpontja legyen. E stratégiai átcsoportosítás mellett a forradalom szinte „életbiztosításként” is igyekszik mielőbb megszabadulni Wheelus Field amerikai és El Adem brit támaszpontjától. Líbia ezért még december közepéu felmondta a. támaszpont-szerződéseket és határidőben állapodott meg az érdekelt nyugati kormányokkal a kiürítésről. Alig néhány nappal é tárgyalások megindulása előtt összeesküvést lepleztek le Líbiában, jeléül annak, hogy az érdekeltek nem szívesen mondanak le ottani előjogaikról. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ez az elvetélt összeesküvés éppen ellenkező hatást ért el. Ahelyett, hogy megfélemlítette Volna Líbiát, talán még ösztönözte is a forradalom vezetőit, hogy szövetségeseket keresve szorosabbra fűzzék kapcsolataikat Egyiptommal és Szudánnal. Természetesen Líbiának, mint jelentős olajtermelő országnak, bizonyos óvatossággal - és éberséggel — ke'l haladnia a nyugat felé vezető „hidak” felégető- kében is. Ebből a szempontból figyelemre méltó taktikára vall, hogy az Ismert amerikai—francia ellentétek közepette igényt tart a Párizsnak feladott fegy= verfendélések teljesítésére. Mindenesetre a líbiai vezetés önbizalmára és az ország helyzeténkek kiegyensúlyozottságára vall, hógy most, január közepén — több hónapi óvatos titoktartás után — nyilvánosságra hozták az ország új vezetőinek tel« jes névsorát.
