Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
TH9. december 7. 5 FALU ÉS KULTÚRA MÉQ EQYSZER AZ IQÉNYEKRÖL Dunantmtnavio ' évi jövedelme 80—160 ezer forint között van az önellátáson felül. A tsz-közösségbe tartozó hat község közül itt a legmagasabb az osztalék egy főre eső aránya. A község minden 14 és 18 év közötti fiatalja középiskolás vagy ipari tanuló Pécsett. Törpe vízmüvük során vízvezetékkel rendelkeznek, általános a fürdőszoba. (Egyetlen járási székhelyünkről sem mondhatjuk az utóbbit el.) ízlésesen berendezett, modem, tágas lakásokban úgy éreztem magam, mintha a szocializmus eredményeit túldicsérő propaganda filmhíradóban szerepelnék. Hűtőszekrény. háztartási gépek, házikönyvtár, magnó, íróasztal a szobákban, s látszik, hogy a család nem a konyhában él. hisz mindenkinek külön szobája van. A legnagyobb élményem mégis az volt, amikor az utcán, kalauzomat Kis Nagy Lajost, aki a nyaraló üzemegységvezetőt helyettesítette, megszólította egy mezőről hazatérő asszony, iki segítséget kért. Két ember, aki pontosan ismeri a munkafolyamatot és aki maximálisan bízik a másikban — jó ,volt hallgatni a beszélgetést, az üzemegységvezető-helyettes azonnali intézkedését. Nem tudom, hogy e két ember tudja-e. hogy az üzemi demokrácia a kölcsönös bizalom s a másik becsülésén alapszik, de akik ilyen fokon művelik, az sem baj, ha nem tudják ezt. Igaz, hogy Tengeriben nem volt még ismeretterjesztő előadás, de korhely ember sincs. Nincs szórakozó hely, de felnőtt fejjel technikumot végzett közülük való üzemegység vezető van. Nincs népművelő, de megtanultak élni lehetőségeikkel, kiteljesítették adottságaikat, értelmes életet élnek. Amelyik faluba jutott népművelő, ott hasonló viszonyok megteremtésén kellene fáradoznia. Bükkösdi László Most lenne hatvan éves. 1909. ecember 7-én született a vadregényes Pirin lábánál elterülő városkában, Bánszkóban. Apja forradalmár, anyja tanítónő volt. Születésének idején ez a vidék még török elnyomás alatt volt. A zord szépségű hegyi környezetben felnövő Nikola korán megismerkedik a népet oltalmazó hajdútok legendáival, a rabság sötét korszakáról szóló fájdalmas-bús dalokkal, a lázadásra szító, szabadságot hívó énekekkel. Már fiatalon barátja lesz a könyveknek és a természetnek. 1932-ben végzi el az iskolát és utána megismerkedik a „hajlék és kenyér nélküliek” ezreinek sanyarú nyomorával és éhezésével. Fiatalon kezdett el verselni, de verseit nem tudta kiadni. Életében csupán egyetlen verses kötete jelent meg, amely nem véletlenül a „Motoros dalok” címet viseli. A munkában és nélkülözésekben töltött idő alatt vált költővé és lépett be a pártba. SIROKKÓ Magyar film I Kezdem mindjárt a vitaindító cikk címével, mely emígyen szól: Igények, lehetőségek, feladatok! Azt hiszem, lehetőségek és feladatok vannak, ebben nagyon indokolt az aggodalmunk. De hadd mondjak ki egy merészséget: igények nincsenek. Legalábbis számottevő, tömegméretű igények. Bizonyítok: Baranyában 415 ezer ember él. Egy év alatt — a vitaindító cikk adatai szerint — 60—80 ezer ember járt el klubfoglalkozásra. Ez 15—20 százalék. Igaz, hogy a klubok szűkebb és eltérő érdeklődési köröket kívánnak kielégíteni, de szűkebb körökkel nem lehet tömegméretet bizonyítani. Aztán a Baranyai Vasárnapok. Nekem tetszett az ötlet, de ma már nem tetszik a végeredmény. Újszerű, sokoldalú és legfőképp tömegeket művelő-szórakoztató rendezvénysorozatot akartunk. Lett belőle néhány remek dolog, büszke vagyok az egyre szaporodó szobrokra, a szűkebb pátria egyre mélyebben kibányászott szellemi-anyagi értékeire. De nem vagyok büszke arra, hogy a vitaindító cikkben említett évi 100 ezer vendég — ebben 10—15 ezer ember négyszer szerepel, mert mind a négy rendezvényre elmegy — túlnyomó többsége lacikonyhákban iszik, ugyanazokat a táncdalokat és népdalokat hallja a szabadtéri pódiumon, mint amelyeket otthon a rádióban vagy a tv-ben hallhat-láthat és a vásári színvonalú szórakozás mellett csak töredékében művelődik, mert csak töredékét lehet megtalálni a legszínvonalasabb hangversenyeken, kiállításokon, előadásokon. A filmszemle vidéki bemutatói lényegében évente egyszer a sztárkultusz igényeit elégítik lel. A múzeumi hónap ugyancsak szűk rétegeket érint. Mindezeket nem a vitaindító cikk célja — a tömegekre igényt tartó népművelés — ellen, hanem a mellett mondtam el. Csakhogy az igények, lehetőségek, feladatok hármas fogalma közül az első: az igények nélkül a másik kettő alatt nincsen talaj. Minden fajta élő művészetnek három tényezője van: az alkotó, a mű és a közönség. A művet igénylő közönség nélkül nincs élő művészet. Ez a törvény áll a népművelésre is, még akkor is, ha ennek közönségszervező, közönségcsalogató jellege van. De váll- vonogató embereket nehéz szervezni. Mit tegyünk már most? Tágítsuk ki a kérdést a szűkebb értelmű népműveMielőft bárki is a névelőt hiányolná a cím elejéről, sietve közlöm, hogy az ott díszelgő „Tengeri” nem kukoricát jelent, hanem így nevezik megyénk legkisebb, leggazdagabb, legtisztább községét. Található a pécsi járásban, Baksa szomszédságában. Az igazság az, hogy már egy féléve írni akartam erről a faluról de itt annyira rendhagyóan példás minden, hogy olvasóim úgysem hitték volna el, így hát lemondtam róla. Hogy most, egy kulturális kérdéseket bolygató cikkben Tengerit dicsérem az azért van, mert népművelési apparátusunk kimutatásai szerint, e falu a népművelés egyik fehér foltja Baranyában, s mégis, ha a falu kulturális felémelke- dését akarnám példázni, nem találnék erre alkalmasabb községet. Bernics Ferenc a Dunántúli Napló október 5-i számában Igények. lehetőségek, ■feladatok című a falu népművelési problémáit taglaló Írásában, több figyelemre méltó megállapítása között «Bf írja: „Nem, lényegtelen lésről a teljes körű művelődésügyre, amiben benne van a közoktatás is. Tulajdonképpen lehetetlen is ezt másképp vizsgálni, hiszen a nevelés egységes folyamat, a jó pap holtig tanul, a bölcsőtől a fejfáig mindig értékesíthetjük a bennünket ért hatásokat. Vitathatatlan két érvem van: az ember gyermekkorban fogékony, s a mellett ráér, mert nem dolgozik, nem termel. A műveltséget tehát ott kell megadni neki, nem csak a pontos tudást, hanem a későbbi, újabb ismeretek befogadására a készséget is. Nem hiszem, hogy a zömmel képzett pedagógusokból álló népművelési szakemberek vitatnák ezt a két nagyerejű igazságot S ha nem vitatják, akkor be kell látniuk, hogy a népművelés az iskolapadban kezdődik. Ezért a népművelés kérdését összefüggésében kell vizsgálni, dialektikájában és ösz- szetett módon, távlatokban gondolkodva. A művelődés- ügy mai fő feladata a közoktatás színvonalának növelése, hogy a következő generáció népművelői valóban kapják meg munkájukhoz az emberanyagot. Súlyos anyagi gondok is következnek mindebből. Szerintem ugyanis most még nem szabad különösebben növelni a művelődésügyön belül a népművelés pénzrészesedését. A megye évi 190 milliós művelődésügyi költségvetéséből ugyancsak 15— 16 millió jut a népművelésre, a többi az iskoláké, de ez most így van jóL A tsz-ek se adjanak a kultúrházak- nak különösebb összegeket hanem elsősorban az iskolákat segítsék, korszerűsítsék, hogy a gyerekek minél jobb alappal induljanak az életbe, a munkába, és ezzel a jövő népművelését segítsék. Milyen remek és milyen óriási haszonnal jár a minden kis falunak egy-egy tv- készüléket juttató mozgalom. Az ország népművelésének ebből több haszna van, mint a TIT előadások és a hobby- klubok százaiból. Végül is el kell ismerni a népművelés eredményeit, hiszen itt-ott szélmalomharc mellett is hasznokat hozott, főleg a mezőgazdasági termelés oktató jellegű segítésével. De a népművelés az iskolapadban kezdődik, s ott is bukhat meg. Ezért, ne szűkén, hanem távlatokban gondolkozzunk és az iskolák korszerűsítésével alapozzuk meg a jövő generáció népművelését problémája a népművelésnek falusi vezetőink és népművelőink égy részének elavult szemlélete és elvárása a népműveléssel szemben? Egy kis keserűséggel ezt megtetézhetnénk azzal, hogy népművelési gyakorlatunk szánnivalóan korszerűtlen, hatékonysága minimális és társadalmi tekintélye a null- ponthoz közel mozog. Falusi népművelési munkánk — fisztelet a kivételnek — néhány lexikai ismeretek bővítését célzó TIT előadásból, néhány lexikai ismereteket számonkérő szellemi vetélkedőből és siralmasan fölszerelt könyvtáraink kölcsönző tevékenységéből áll. S most térjünk vissza egy gazdaságilag jól fejlett — magyar falura. Tengeriben harmincnyolc család él. A három négy bevándorló család szerencsésen illeszkedett a falu már kialakult légkörébe. amelynek elsőszámú jellemzője a jó munkamorál. A faluban ma minden harmadik családnak van autója. Általános a tv, természetes a rádió, a motorkerékpár. Egy-egy nagycsaládnak ez Jancsó Miklós filmjét, már jóval bemutatása előtt, a megszokott legendák lengték körül, a rendező nevének vonzó csillogásáról és a legendák nyomán támadt, nem feltétlenül jóindulatú kíváncsiságról tanúskodott a film legelső pécsi előadásán a telt ház is. De a várakozás kicsit csalódott kihunyásáról az a nevetés, ami önkéntelenül, őszintén és kicsit tanácstalanul harsant fel egyes nézők ajkán, á film némely jeleneténél. A Sirokkó, már „hagyományosan”, ismét Hernádi- regényből lett, a hasonló címűből, amit a mai magyar irodalom iránt fogékony olvasók nyilván már megjelenésekor megismertek. Hogyan fogadták — más kérdés. S hogy miben és menynyire tér el a film a regénytől — az is más kérdés. Az eltérések egyébként is várhatóak voltak, s nem is biztos, hogy a film rovására. A történet alapja miatt azonban mégis kénytelenek voltunk utalni a regényre, hisz végül is a film is a nacionalistafasiszta szervezetről szól, főhőse is Marko Lazar, világa is az a hideg, gyilkos atmoszféra, amelyben a hősöknek ködbe burkolózik az arca, tetteik indítékai elhomályosodnak, körük zárt és reménytelen. Ha Jancsó ebben a világban, ezekben az emberekben a fasizmus — a mindenkori fasizmus — készülődését, kialakulását, természetét érné tetten, s új vonásaiban persze, akkor ez a film nagy film lehetne, újabb hatalmas csúcs a jan- csói művészet hegyvonulatában. De a Sirokkó, kétségtelen erényei ellenére, nem vált ilyenné. Igaz, hogy félelmetes szakmai tudással, borzongatóan hideg szépségekkel, feledhetetlen képekkel megalkotott film. De összességében hiányérzetet kelt, bizonyos nézőkben talán unalmat is. Ha itt-ott régebbi filmjeiben gyanítható volt, hogy Jancsó örök mozgásban élő képsorai, néma, szenvtelen arcú, jellemcsontvázzá egyszerűsült figurái öncélúakká válhatnak, akkor ez a gyanú most igazolódott. A sokat elhallgató, a részleteket homályban hagyó, a képleteket hangsúlyozó dramaturgia ereje ezúttal megtört a konkretizált, s konkrétságában mégis szétfolyó történet száraz szikláján. Mert mit lát a néző? Látja a szervezet tagjait, akikről nem tud mást, mint hogy a szervezet tagjai és hogy gyilkosok. Lát egy sereg lövöldöző, kifejezéstelen arcú férfit és két ugyancsak kifejezéstelen arcú nőt, akiknek egymáshoz, az élethez, a korhoz, az emberi magatartásokhoz való viszonya merőben tisztázatlan, bizonytalan, elfoszló. Nyilvánvaló, hogy nem kerek történeteket, monológokat, precíz életrajzokat vagy efféléket kíván az ember Jancsótól a filmjeiben, amelyekben éppen a nagyívü. szálas igazságokat szerette meg, a törvényszerűségek kémiai világosságát, hőseinek ezernyi jellemből összegyúrt, mégis elidegeníthetetlen jellegét, a filmekből sütő nyughatatlan kutató hajlamot, a hideg szépségek fegyelmét Am itt mindebből csak leheletnyit kap, rész-igazságokat és részszépségeket, amelyek, mint egy összetört kristály elemei, nem állnak többé össze egyetlen, szerves egésszé. Másrészt töprengésre készteti az embert: nem mondta- e már el ezt a mondanivalóját Jancsó szerencsésebb, igazabb, valódibb témában ? A néző mindenesetre ismétlést érez a filmben. (hallania.) Földessy Dénes TENQERI DICSÉRETE NIKOLA VAPCÄROV Bátran vállalta a fasizmus elleni harebt, mert aligha van még olyan költő, akinek elvei és élete olyan szoros egységet képeztek volna, mint Vapcárové. A párt megbízására 1940-ben a Pirin vidékére utazik, hogy aláírásokat gyűjtsön az ún. Szobelev-akcióval kapcsolatban. (A szovjet kormány Szobelev-akcióval kapcsolatmegnemtámadási szerződést ajánjott fel Borisz cárnak.) Letartóztatják, perbe fogják, de nem tudják elítélni. Go- decsbe internálják. Amikor visszatér Szófiába a párt központi bizottsága Katonai Bizottsága vezetőjének, Cvjatko Radojnovnak lesz a munkatársa, fáradhatatlanul szervezi az ellenállási mozgalmat. 1942 márciusában letartóztatják és több hónapos kínzás után 1942. július 23- án a fasiszta katonai törvényszék öt társával együtt golyó általi halálra ítéli. Az ítéletet még aznap végre is hajtják. A költő és mártírtársai Botev dalával fogadták a halált: „Ki érted hal meg, szent szabadság, Nem hal az meg, él ő...” A fasiszták megölték a költőt. de nem tudták elpusztítani verseit. Lengyel Károly „A SZERB-HORVÄT IRODALOM KISTÜKRE" Magyarországon eddig már több olyan gyűjteményes, vagy önálló mű látott riap- világot, amely a délszláv népköltészetet, lírát, prózát, vagy színműirodalmat magyar nyelven tolmácsolta. Ilyenek — többek között — Székács József, Margalits Ede, Kiss Károly, Csuka Zoltán, Dorits István, Pável Ágoston. Dudás Kálmán, Ro- honyi Gyula. Pavlovits Jenő, Hadrovics László, Skrbic s Tivadar, Vujicsics D. Szto- ján átültetései a szerb, hor- vát, szlovén, vagy macedón népek irodalmából — hogy néhányat említsünk meg a sok közül. Olyan mű azonban. amely a délszláv népek gazdag irodalomtörténetét ismertette volna meg a magyar olvasóközönséggel, már jóval kevesebb van. Csuka Zoltánnak köszönhető. hogy hat évvel ezelőtt, 1963-ban Budapesten megjelent: „A jugoszláv népek irodalmának története" című 557 oldalas műve. Csuka Zoltán irodalomtörténetének megjelenése után egy évvel. 1964-ben hagyta el a sajtót Budapesten Tóbiás Áronnak: „Jugoszláv irodalom — A mai jugoszláv irodalom rövid áttekintése” című műve és néhány héttel ezelőtt ugyancsak Budapesten jelent meg: „A szerb-horvát irodalom kistükre” című legújabb irodalomtörténet Ez a 879 oldalas vaskos, gyűjteményes mű, az újvidéki Fórum és a budapesti Európa Könyvkiadó közös szerkesztésében készült. Kétezer példányban jelent meg s a magyarul olvasót történelmi sorrendben ismerteti meg a délszláv irodalommal, annak kezdetétől egészen a legújabb korig. Az első fejezet a szerb- horvát népköltészetből ad ízelítőt, a második pedig a középkori vallásos és krónikás szövegeket tartalmazza. De megismerjük belőle a reneszánsz a barokk, a XVIII —XIX. és XX. század alkotóinak termékeit is. Ez a hézagpótló mű nemcsak irodalomtörténet, hanem egyben antológia is. Hiányossága, hogy az írókról túlságosan rövid portrét nyújt, jóllehet a bővebb életrajzi adatokhoz szükséges hely az irodalomtörténet hazai és jugoszláviai szerkesztőinek rendelkezésükre állt. A mű előnye viszont az, hogy lényegesen főbb irodalmi szemelvényt közöl, mint az eddig megjelent, a délszláv népek irodalmát ismertető művek. A kötet kollektív munka eredménye: Csuka Zoltán, Hadrovics László, Bozidar Kovacek, Drasko Reped, Szeli István és Vujicsics D. Szto- ján szerkesztette. A fordítók között olyan 'nevelt szerepelnek, mint: Benjámin László, Dudás Kálmán, Hadrovics László, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Képes Géza, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Szenteleky Kornél, Sztepá- nov Predrág, Vujicsics D. Sztoján. Helyszűke miatt lehetetlen felsorolni mind a 41 fordítót, akik között négy, Pécsről elszármazott költőt is találunk: Bérezel A. Károlyt, Csuka Zoltánt, Kalász Mártont és Weöres Sándort. „A bolgár irodalom kistükre” után. most örömmel üdvözölhetjük „A szerb-horvát irodalom kistükrét”, amely tartalmában és méreteiben is elismerést érdemlő, hatalmas munka és a magyar olvasóközönséget hozzásegíti a szomszédos népek irodalmának az eddigieknél alaposabb megismeréséhez. A kötetet gazdag képanyag egészíti ki. P. J. Budapesten a Fészek-klubban nyílt meg Bódy Irén textiltervező kiállítása, mely bemutatja, hogyan támasztja fel és alkalmazza korunk igényeihez a hagyományos kék* festést. * á i
