Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

I T?íf. december 7. DimariTtm naTTin Baranya megye tsz-einek egy évtizedes fejlődése Ma 11 éve, hogy pártunk Központi Bizottsága határo­zatot hozott a termelőszövet­kezeti mozgalom továbbfej­lesztéséről. A Központi Bi­zottság a határozatban elem­zi a termelőszövetkezeti moz­galom 1956. november 4-e utáni helyzetét és megálla­pítja, hogy megértek a lehe­tőségek a termelőszövetkeze­ti mozgalom eddiginél gyor­sabb fejlődésére. Fontos mo­mentuma a határozatnak, hogy társadalmi ügyyé tette a mezőgazdaság szocialista átszervezését, előírva azt úgy kell végrehajtani, hogy a mezőgazdasági termelés az átszervezés alatt ne csökken­jen, sőt valamelyest növeked­jék. Megváltozott helyzet Pártunk az ellenforrada­lommal vívott harcok köze­pette is hangoztatta, hogy dolgozó parasztságunk egyet­len helyes útja a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás. Mint a határozatban kifejti, abban az időben nem tehette és nem is tette központi kér­déssé a termelőszövetkezetek szervezését. Ez a helyzet államfendünk- nek az ellenforradalom leve­rését követő megszilárdítá­sával fokozatosan megválto­zott. A Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány 1957. ja­nuár 6-i nyilatkozata már hangsúlyozta, hogy a kor­mány egyik fő feladatának tartja a mezőgazdaság szo­cialista átalakítását s hogy a szövetkezetek létrehozásához minden támogatást megad. Pártunk Központi Bizottsága • 1957. februári ülésén hozott határozata párt és állami szervek kötelességévé teszi a szövetkezetek támogatását. A termelőszövetkezeti moz­galom megyénkben is az or­szágos átlaghoz volt hasonló. A földterület mintegy egy- harmada volt a szövetkezetek tulajdonában. 1955-ben 250 termelőszövetkezet készített zárszámadást. Az ellenforra­dalom hatására ebből 194 feloszlott, de 1957 őszén már újra 124 tsz-ünk volt. Mire a Központi Bizottság már említett, a magyar nép éle­tében szinte történelmi je­lentőségű határozata megje­lent, a termelőszövetkezetek száma újra 136-ra emelke­dett. Gyors fejlődés A határozatot pártszerve­ink aktívaértekezleten min­den szinten megvitatták. Az ipari munkások körében is ,nagy visszhangot keltett: több ezren mentek falura, hogy segítsenek osztályszö­vetségesüknek, a dolgozó pa­rasztságnak a döntésben. A párthatározat gyakorlati végrehajtása során a terme­lőszövetkezeti mozgalom a korábbi szegény és kisparasz- tok mozgalmából az egész dolgozó parasztság mozgal­mává lett. Ezt az alábbi táb­lázat beszédesen bizonyítja: U) világ köszöntött ránk gyénkben az összes nyugdí­jas 20,6 százaléka paraszti nyugdíjas, vagy járadékos. A gyermekgondozási segély 10.5 százalékát Baranya megyé­ben a termelőszövetkezeti anyák veszik igénybe. Az or­vosi juttatások is egyre job- I ban közelítik az ipari mun­kásokét. Cél az. hogy min­denben azonos legyen. Meg vagyunk győződve, hogy termelőszövetkezeti pa­rasztságunk hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulója al­kalmából is újabb kimagasló termelési eredményeket ér el. Szabó József, a Baranya megyei Pártbizottság munkatársa Egy emberöltő Nagydobszán 1944. december 6-án egész Baranya felszabadult Megyénket általában a kis­községek jellemzik. Amíg 1959. december 31-én az egy tsz-re jutó átlagos földterü­let 692 kh volt, addig 1961 hasonló időszakában ez a szám 1627 kh-ra növekedett és jelenleg 104 tsz átlagában 4000 kh-n felül van. Ipari jelleg 1961-ben lényegében be Is fejeződött megyénkben a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése, a szocialista szektor aránya 95,7 százalékra nőtt. Ez a változás a mezőgazda- sági technológiák fejlődése szempontjából a szó legszo­rosabb értelmében forradal­mi volt Megsokszorozódott a gépek, a műtrágya, a nö­vényvédőszerek felhasználá­sa. A mezőgazdasági munka egyre inkább ipari jellegűvé válik. Hozzáértő nagy gya­korlattal rendelkező szakem­berek irányítják a termelő- szövetkezeteket. Az állattenyésztésben sze­rényebb eredményeket értek el termelőszövetkezeteink. De a feltételek egyre jobban ér­nek ahhoz, hogy most már e téren is gyorsabb legyen a fejlődés. Az új gazdaságirá­nyítás adta lehetőségekkel is jól éltek a tsz-ek. Parasztsá­gunk az új szövetkezeti tör­vény alapján egyre jobban magáénak érzi a közös gaz­daságot. A termelési eredmények azóta is felfelé ívelnek, a kenyérgabona termelésben az elmúlt évben országosan a második helyezést értük el, ez évben pedig Fejér me­gyével az első helyért állunk holtversenyben. Paraszti nyugdíjak Dolgozó parasztságunk egyedül a termelőszövetkeze­ti gazdálkodás úján érhetett el oda, ahová ért. A világon elsőnek valósítottuk meg a paraszti nyugdíjat és a gyer­mekgondozási segélyt. Me­Pénteken, hogy kint jártam Nagydobszán, már vastag, fe­hér csendbe süppedt a falu. A 6-os út nyílegyenesen szeli ketté a mintegy kilencszáz lelket számláló községet: jobbra ágazik le a Hunyadi út új házsoraival, balra pedig maga az „öreg falu”. Táblák a mozdulatlan Fő utcán: Bú­zakalász Termelőszövetkezet, aztán Élelmiszerbolt, Posta, Községi Tanács, amott egy kisiparos adja tudtára az ’embernek nagy, zöldre fes­tett táblán, hogy „heverő- ket, sezlonokat, rekamiékat, székeket készít és javít”. A 117. számú parasztház pedig „kórház” volt. Régen, éppen 25 esztendeje. Embersits Györgyék lakják, Margit né­nivel a tanácson találkozom. — Először az előszobában feküdtek, aztán á hátsó is megtelt. Agyon, szalmazsá­kon, földön, hordágyon, ami volt. Első napokban még az asztalon is feküdtek a sebe­sültek. — Margit néni segítkezett? Fekete keszkenőből csak szomorú szemét látom. — Igen, hiszen nagyon sajnáltam szegénykéket Imádkoztam is értük, de hát némelyen már ez sem segí­tett. Mondta a szovjet kato­naorvos, hogy csak főzzem mindig a jó forró teát. Be­gyújtottam a kemencét és egyszerre hat kenyeret sütöt­tem. Volt lisztem, de az orosz doktor úr azt mondta, ma­radjon meg a családnak, majd ő ad lisztet. Hoztak is, meg tüzelőt, teát, kávét, sót. Hát ugye, segít az emberfia, ahol csak teheti... A hivatalsegéd, Vörös Jó­zsef jön be az irodába, top­pantja le csizmájáról a ha­vat — Ma reggel iszom egy korty pálinkát mielőtt eljöt­tem hazulról és éppen eszem­bejutott: negyvennégy de­Jövőre több árut szállít a belkereskedelemnek a könnyűipar A könnyűipar a belkeres­kedelem igényeinek kielégí­tésére a lakosság ellátásához 1970-ben az ideinél várha­tóan mintegy 10 százalékkal több árut ad majd. A könnyűipar a termelés bővítése és a javuló árustruk­túra mellett sem tud minden termékből kielégítő választé­kot nyújtani. Ez elsősorban a szintétikus szállal kevert és szintétikus alapanyagú kon­fekcióipari termékekre, kö­töttárukra vonatkozik. — Az ellátás legkritikusabb cikk­csoportjai a kötszövött és konfekcióipari termékek, va­lamint a bútorok, de éppen ezekből lesz nagyobb arányú az import. A közelmúltban megtartott könnyűipari igazgatói érte­kezletek nyomán a belkeres­kedelmi áruellátásban leg­számottevőbb húsz vállalat­nál megvizsgálták milyen a szállítási készség, hogyan tud­nak az eddig jelzett termé­keknél több árut a belkeres­kedelem rendelkezésére bo­csátani, hogyan tudják a ka­pacitásokat növelni. A kon­fekciógyárak a tervezettnél 10 százalékkal több áru szál­lítására vállalkoznak. — A többlet árualapok felkutatá­sába, előállításába bekapcso­lódnak a kisipari szövetkeze­tek is, s így kilátás van ar­ra, hogy együttesen több mint egymilliárd forint érté­kű konfekcióipari termékkel növelhetik a belkereskede­lem készleteit. A bútoriparban a gyárak kapacitásának növelésével, 8,7 százalékos termelésfelfu­tást terveznek, de a további lehetőségek feltárásával le­hetségesnek látszik, hogy csaknem 10 százalékkal több bútort bocsássanak a belke­reskedelem rendelkezésére. Mivel a szállításra eddig felajánlott áruk egyes termék csoportokban nem fedezik a belkereskedelem igényeit, a könnyűipar és a belkereske­delem képviselői most együt­tesen kutatják, hogyan gon­doskodhatnak több áruról. A két tárca javaslatot tesz az illetékes szerveknek, hogyan csoportosítható át egyes áru­féleségek között az export. A Könnyűipari Minisztérium megoldást keres arra, hogy ott, ahol a dolgozók külön műszakra vállalkoznak, men­tesítsék a vállalatot az átlag­bérszínvonalnál és a részese­dési alapnál emiatt jelentke­ző hátrányok alól. cember hatodikén a pálinka miatt kerültem „fogságba”. Jót nevet, a fogság nem tar­tott sokáig, fél napig sem. — Szigetvár felől már ötö­dikén éjjel jöttek az oroszok, tudtuk már, itt vannak az erdő alatt. Reggel mondom Győr Zolinak, gyere, lefőz­zük még a pálinkát, mind­járt vége lesz a háborúnak Nagydobszán. Megyünk a főzde felé. hát aztán lőnek a szovjetek is, németek is aknával. Ment a református templom tornya is. Megbúj­tunk egy kubikgödörfélé- ben, de aztán jön egy öreg katona, azt mondja: davaj, a komandóra. Ott aztán látták, nem vagyunk mink ellenség, hazaengedtek. Később lefőz­tük a pálinkát. . A templomot negyvenki­lencben helyreállították. Sok mást 'is.' Nemcsak 'Nagydob­ozán, ' "de egész Baranyában ezen á hápon, december 6-án befejeződött a háború, ez volt az utolsó falu, ahonnét a németek elmenekültek. Nem messzire. Újházi József, aki ma a Buzakalász Termelőszövetke­zet párttitkára — akkor még tizenhat esztendős gyerek volt, de alapító tagja (!) a kommunista párt nagydobszai szervezetének. — Egy Vaszilij nevű szov­jet törzsőrmester, a komandó megbízásából tizennégyünket kiválogatott, fegyvert kap­tunk és éjszaka őrködtünk a faluban, meg kint a környé­ken. Mert a közeli közsé­geinkben egyideig állt a front s attól tartottunk, hogy affé­le kóborgó németek vissza­jönnek. Meg aztán szedtük össze az elhagyott fegyvere­ket is. Üjháziék itt laknak az új telepen, a Hunyadi úton, amely azelőtt úgynevezett „Kettes út” volt. Azért „ket­tes”, mert egyiken csak a „Kegyes Tanító Rend” ura­dalmának cselédei közleked­hettek, a másikon csak a fő­intéző, meg a jószágkormány­zó csézával, autóval, lóval. Azóta a két útból egy lett, méghozzá kövesút és kétol­dalt felépült 25 esztendő alatt vagy nyolcvan új családi ház, előkertekkel, nagy ud­varokkal, gyümölcsösökkel. Négy tanteremmel bővítették az iskolát is. most a tava­szon majd bevakolják az új szárnyat, épül fél millióért a napközi. Az „öreg-faluban” pedig — volt vagy ötven — eltűntek a zsuppos házak, vagy lebontották, vagy cse­rélték. modernizálták a tető­zetet. Egyetlen zsuppos, tal­pasház van itt, Benked Jó­zsef bácsi lakja. Még a nagy­apjáról maradt rá. Ez most műemlék. — Van-e autó a község­ben? Etuska a tanácsházán egy nagy könyvből számolja elém: Kisdobszán hat sze­mélykocsi, Nagydobszán 11. A tulajdonosai: boltos, tsz­dolgozó, sofőr, orvos, plébá­nos, párttitkár, gyárimunkás, állami gazdasági dolgozó, gé­pész, állattenyésztő, fogatos, agronómus. Motorkerékpár összesen 31 a két községben. — Vannak-e szegények? — Három-négy olyan idő­sebb személy van, akik rend­szeresen részesülnek szociális segélyben. Aztán van két- három olyan család, akiknek évközben néha segélyt ad a tanács. Újházi Józseftől kérdem, akinek élete lassan egyheöt- vöződött a nyolcezer holdas termelőszövetkezettel, párt­munkával, a község sorsá­val, jövőjével: — Mi volt a legnehezebb huszonöt esztendő alatt? — Mindig nehéz, de hát így jó. Sok a gond, de meg­van az öröm is. Lakásán ülünk, a heverőn aranyos kis fiúgyerek, két esztendős talán, most ébredt, az anyja átcsúsztatja apja ölébe, ott ismét elalszik. — Tudja azért — folytatja a párttitkár — 56-ban nagyon nehéz volt szót érteni jóné- hány emberrel. Jöttek ide egy napon, be a konyhába, egyez­zek bele: felosztjuk a gabo­nát, krumplit, kukoricát, ál­latokat. Zsákokat hoztak. Mondtam nekik, szó sincs ró­la! A szövetkezeti vagyonért én felelek, semmit nem osz­tunk ! Gyűlölködés, kiábrán­dulás —. ez volt akkor a han­gulat. Két év múlva ismét teljes volt a létszám. Ma már senki sem „emlékszik” azokra a napokra. Talán jobb is. Kikísér, aztán fog egy la­pátot. dobálja félre a havat, kocsijának vág utat az utcá­ra, be kell mennie Szigetvár­ra titkári megbeszélésre. Rab Ferenc Az idei Rózsa Ferenc díjasok Szombaton a Magyar Sajtó Házában rendezett ünnepsé­gen adták át a magyar sajtó napja alkalmából a Rózsa Ferenc díjakat. A díjkiosztó ünnepségen részt vett Pullaí Árpád, az MSZMP KB tit­kára. Dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese mondott ünnepi beszédet, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. A Rózsa Fe­renc díj 1. fokozatát Lukács László, a Népszabadság ro­vatvezetője és Megyeri Ká­roly, a televízió aktuális és politikai főosztályának főszer­kesztője, a Rózsa Ferenc díj 2. fokozatát Ipper Pál, a rá­dió politikai adások főszer­kesztőségének szerkesztője, Ordas Nándor, a Kelet-Ma- gyarország főszerkesztője és Réti Ervin, az Esti Hírlap rovatvezetője, a Rózsa Ferenc díj 3. fokozatát Bányász Bé­la, a Fejér megyei Hírlap rovatvezetője. Lukács Mária, a Népszava főmunkatársa és Várhelyi Tamás, a Delta főszerkesztője kapta. Újabb robbanások i Zobákon \ Jól halad a tűz lokalizálása összesen kilenc sújtó- légrobbanás rázta meg az elmúlt másfél nap alatt Zobák-akna II. szintjét, az előrelátó intézkedések' eredményeképpen azon­ban személyi sérülés nem történt. Tegnapi tudósítá­sunkat a 14 óra 25 perc­kor észlelt robbanással zártuk — azóta újabb -öt, de fokozatosan kisebbedé erejű detonáció követke­zett be. A fejtésben még „él” a tűz, elzárása azon­ban eredményesen halad. A Bányaműszaki Felügye­lőség az ilyenkor szokásos tűzzáró gátak felépítését biztonsági.- okokból nem engedélyezte — e munká­hoz ugyanis meglehetősen sok emberre lenne szük­ség. A tűz elfojtását tehát továbbra is iszapolással folytatják. Az aknából, ahol egész éjjel folyt a munka, mint­egy 800 csille szenet távo­lítottak el, ami azt jelen­ti, hogy közel 8 méterrel csökkent a készlet magas­sága. A négy hősi halott holttestét még nem talál­ták meg. Tegnap délután, a kom­lói temetőben nagy rész­vét mellett eltemeték Har­matit József vájárt, a hét­fői robbanás harmadik ál­dozatát. Érdeklődtünk a sérültek állapota iránt is: valamennyien jobban vannak. Orsós János, aki pár nappal ezelőtt még életveszélyes állapotban volt — felkelt ágyából. A kórház orvosai egyébként öt sérültön plaszikai mű­tétek végrehajtására ké­szülnek. Üzletkötések Moszkvában Moszkvába utazott Ha­lász János, a RAVILL Vállalat vezérigazgatója és Lampek György, a bara­nyai TITÁN Nagykeres­kedelmi Vállalat árufor­galmi főosztályvezetője, hogy szerződést kössenek az 1970. évi áruszállítá­sokra. Lampek György, aki a Titán Nagykereskedelmi Vállalat megbízottjaként nyolc vidéki nagykereske­delmi vállalatot képvisel a moszkvai tárgyalásokon, elutazása előtt elmondot­ta. hogy 210 ezer zsebrá­diót, húszezer hűtőgépet és tízezer porszívót, vala­mint kisebb mennyiség­ben mosógépet vásárólnak a Szovjetunióban. A rá­diók és háztartási gépek a jövő év elejétől folya­matosan kaphatók lesznek. á * V / 1959 1960 1961 Termelőszövetkezetek száma 259 291 243 Családok száma 14 555 25 330 27 385 Tagok száma 21 224 34 563 52 567 Dolgozó tagok száma 20 280 30 643 44 749 Közös művelésű terület kh 172 067 311 086 395 397 Ebből: szántó kh 132 016 211 951 281 721 Egy dolgozó tagra jutó összes földterület kh 8,4 10,2 8,8 Egy dolgozó tagra jutó szántóterület kh 8,5 6,9 6,3 ^

Next

/
Thumbnails
Contents