Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-06 / 283. szám

15Sí. fJeeemfcer 8. Dunantmt nat»io 1970. január 1-én, 0 órakor A tizennegyedik népszámlálás Á Fürdő utcában lesz a megyei „főhadiszállás" A KSH Baranya megyei Igazgatósága is kellően fel­készült már a népszámlálás technikai lebonyolítására, s csütörtökön megkezdődött a számlálóbiztosok és felülvizs­gálok rövid oktatási prog­ramjának végrehajtása. — A napokban megkezdik a nép- számlálás megyei „főhadi­szállásának” berendezését is az SZTK szolgáltatási osztá­lyának volt helyén a Fürdő utcában. Az előkészületek tehát utolsó szakaszukhoz érkez­tek, s január 2-án az or­szágban mintegy 60 ezer em­ber részvételével megkezdő­dik az 1970. évi népszám­lálás, Magyarországon sor­rendben a tizennegyedik, a felszabadulás után pedig a harmadik, amely iránt min­den szerv részéről óriási ér­deklődés nyilvánul meg. Miben különbözik az előzőktől? Az érdeklődés érthető, hi­szen az utolsó népszámlálás óta az ország társadalmi, gazdasági és kulturális viszo­nyaiban nagy változások tör­téntek és most, az új gazda­ságirányítás rendjében külö­nösen fontos, hogy a tudo­mány, a központi és területi szervezés, a különböző szin­tű igazgatási hivatalok a ko­rábbiaknál lényegesen gaz­dagabb, részletesebb, az ösz- szefüggéseket sokrétűbben is­mertető adatok, jelentések birtokába jussanak. A népszámlálásra egy esz­mei időpontban — 1970. ja­nuár 1-én 0 órakor — kerül sor, s az összes adatok az ak­kori állapotokat tükrözik. Az adatok pedig sok tekintetben különböznek majd a korábbi népszámlálások adataitól, el­sősorban abban* hogy nagyon sok olyan kérdésre kapunk választ, amelyek azelőtt nem is kerültek szóba. A másik eltérés — ami már hazai vonatkozású — az, hogy a népszámlálást kétlép­csős módszerrel bonyolítják le. Ez azt jelenti, hogy a la­kosság háromnegyed része személyi adatairól 37 kér­désre ad választ, negyedré­sze pedig egy lényegesen bő­vebb, reprezentatív összeírás­ban 83 kérdésre válaszol. Ez az összeírás elegendő lesz ar­ra, hogy segítségével sok részletes elemzést az ország egész lakosságára vonatko­zóan el lehessen végezni. — Ugyancsak új vonása lesz a népszámlálásnak, hogy a számláló körzetek megfelelő csoportosításával egyes vá­rosnegyedekről is megadja a jellemző demográfiai adato­kat a lakásviszonyokkal való összefüggésükben. Mit nem kérdez... Ha a kérdőíveket áttanul­mányozzuk, a felsorolt kér­désekben is sok új érdekes­séget találunk. Ilyen például az, hogy most először nem szerepel népszámlálási kérdő­íven, hogy az összeírásra ke­rülő személy tud-e írni. ol­vasni A kérdőív összeállítói úgy ítélték meg, hogy szük­ségtelen lett volna egy ilyen kérdés beiktatása, hiszen ha­zánkban az analfabéták szá­ma minimális és többségük az idős korosztályhoz tartozik. Ugyancsak először nem kér­dezik meg az összeírtak nem­zetiségét, mivel a tapasztala­tok szerint ezek az összesí­tések általában nem tükröz­ték a valódi viszonyokat. Az anyanyelv iránt viszont ér­deklődik a kérdőív és a ka­pott adatok összesítéséből megfelelően következtethe­tünk majd nemzetiségeink létszámára. ... és mit kérdez a kérdőív? Ennél lényegesen több az olyan új kérdés, ami eddig nem szerepelt még a kérdő­iteken. Egészen részletes adatfelvétel lesz például a lakosság iskolázottságáról, te­hát nem elegendő csupán a legmagasabb iskolai végzett­ség közlése. Ezúttal először a szaktanfolyamokról is „szá­mot kell adni”. A foglalko­zásnál sem elegendő az álta­lános megjelölés, a munka­kört pontosan meg kell ha­tározni. A reprezentatív ősz-* szeírás külön érdeklődik a születési és a jelenlegi ál­landó lakhely azonossága, a munkahely megközelítése, a lakóhelyiségek száma és alap­területe, a lakások felszerelt­sége iránt. Külön elemzik a családok, elsősorban a ház­tartások, tehát az egy lakás­ban élők helyzetét, a demog­ráfiai összefüggéseket. A rep­rezentációs kérdőíveken pél­dául részletesen felsorolják az összeírt nők született gyer­mekeinek számát, a szülések időpontját. A közlés menetrendje Baranya megyében 1896, az országban összesen 40 800 számláló körzetben bonyoló­dik le január első két heté­ben a népszámlálás. Az első adatközlésre februárban ke­rül sor. Ez a megyei igazga­tóságok összesítéseire támasz­kodik és tartalmazza az or­szág lakosságának számát nem és megye szerinti bon­tásban. Júniusban már vá­rosi, községi bontásban hoz­zák nyilvánosságra az adato­kat. Év végére pedig 1 szá­zalékos mintavétel alapján elkészül a népszámlálás első, részletesebb tanulmánya. Ez úgy történik, hogy a megyei igazgatóságok a feldolgozás legelső fázisában másolatot készítenek minden századik kérdőívről, s a KSH-ban eze­ket dolgozzák fel. 1971—72- ben pedig folyamatosan je­lennek meg a megyei köte­tek, valamint az országos jel­legű kiadványok. A megyei kötetek érdekessége, hogy most már nemcsak községi, illetve városi bontásban áll­nak rendelkezésre az adatok, hanem számlálókörzetek és városrendezési körzetek sze­rint is, így ezeket kitűnően hasznosíthatják majd mun­kájukban a tervezők, kutatók, helyi tanácsi vezetők. H. I Űj. fakitermelési módszer A vegetációs időszak után elérkezett a fakitermelés sze­zonja. A Balatonfelvidék és a Bakonyalja erdőségeiben 500 munkás vágia az értékes | ipari fát és a tűzre valót. A Keszthelyi Erdőgazdaság 200 állandó munkása mellett 300 termelőszövetkezeti tag dol­gozik a nagy kiterjedésű erdő­ségekben. Az idényben a ter­vek szerint összesen 60 000 köbméter fát termelnek ki. A nehéz fizikai munka megkönnyítésére és a gazda­ságos fakitermelés érdekében a keszthelyi szakemberek ki­dolgozták az úgynevezett hosszúszálfás fakitermelési módszert. Az új eljárás lé­nyege, hogy a gazdaság szak­emberei olyan szerkezetet konstruáltak, amelynek se­gítségével az erdőből a fel­dolgozó helyre szállíthatják a faóriásokat is. Több zár és lakat A hazai kereskedelemben már hosszú idő óta nehezen beszerezhető cikk a zár és a lakat. Ezek a termékek kü­lönleges hőkezeléssel, úgyne­vezett temper öntvényből ké­szülnek, s így gyártásuk igen munkaigényes. A termelés növeléséhez az Elzett Fém­lemezipari Művek sátoralja­újhelyi gyáregysége a jövő évtől segítséget nyújt a törzs­üzemnek. Olyan eljárást dol­goztak ki. amelyekkel a kü­lönböző záralkatrészeket ! gyorsabb présöntéssel állít- I hatják elő. Az új módszer bevezetésével 1970 végéig ke­reken kilencmillió lakatkul­csot és négymillió különféle záralkatrészt készítenek Sátoraljaújhelyen. Maroknyi emberrel AGYÜK DÖRÖDTEK Pes­ten és a Balatonnál, német csapatok törtek a Dráva felé. Siklóson már csend volt, bár az a csend túlságosan der­mesztőnek bizonyult. Az em­berek bezárkóztak a házaik­ba, alig mertek az utcára lépni. Amikor az utolsó német el­hagyta a falut, felsóhajtottak: végre! Csak legyen vége egy­szer! Kréth Imre idézi fel az 1944 decemberi napok lég­körét. A pártbizottsági épü­let ablaka — ahol dolgozik — egy kis térre nyílik, a te- recske közepén egy ácsolatot látok. „Felszabadulási emlék­mű lesz” — mondja, s tű­nődő pillantása a falura, az új házakra siklik, majd ma­ga elé néz. Elsárgult, régi írások hevernek az asztalán, köztük egy 1945. január ele­jén kelt kijárási igazolvány, mely szabad mozgást biztosít számára az egész siklósi já­rás területén. Az orosz és magyar nyelven megszövege­zett papír „a Kommunista Párt elöljárójának” nevezi őt. No de ez már egy hónap­pal később történt, s mi ott hagytuk abba, hogy 1944. no­vember 29-ét követően — amikor Siklós felszabadult — majdnem az egész falu der- medten várta: most mi lesz? A kukorica, krumpli, cu­korrépa java kint maradt a határban. Nem volt idő be­takarítani. S nem is volt mi­vel, mert a lovakat meg te­heneket elhajtották a néme­tek. Mind a két malom állt, zárva tartottak a pékek meg a boltok. Lumpen elemek fosztogattak éjszakánként, a deportáltak meg a nyugatra menekült, vagy szökött em­berek elárvult, de korántsem üres lakásaiban. Vagy ötven ilyen lakás volt a községben. Köztük a Fürst-féle ház is, amely tele volt bútorokkal, szőnyegekkel, ruhaneművel és konzervekkel. A deportál­tak házaiból hordták össze, a nyilasoknak nem volt idejük elszállítani. Félő volt, hogy ide is betörnek, s elviszi a konzerveket. Konzerveket, a fenyegető éhínség küszöbén. • Nagyon nehéz volt az első hónap. Több 'hétnek kellett' eltelnie, mire az ’ emberekben felengedett a görcs. S újabb hónapoknak, mire a meg­könnyebbülés — a felszaba­dulás — a lelkekben is végbe ment. E kritikus időszakban egy maroknyi emberre, köz­tük az idősebb és ifjabb Kréth Imrére, az apára és fiára tekintett az egész köz­ség. A KRÓNIKA SZERINT 1944 december közepén ala­kult meg a Kommunista Párt szervező bizottsága és decem­ber utolsó napjaiban a párt- szervezet. A titkár id. Kréth Imre. Vezetőségi tagok: Mag- dika Mihály szabómester, Szanter Vilmos ács, ifj. Kréth Imre építőmunkás, Mittler Dezső tisztviselő, Jakobi Ist­ván vincellér és Lex Lajos kőműves. Körülbelül huszonöt-har­minc ember állt a hátuk mögött, s ez a valóban ma­roknyi ember csinált akkor történelmet. Az első intézke­dések egyike: felkeresték a régi rendőröket, s rábírták őket, hogy lépjenek ismét szolgálatba, éjszakánként. — Bár a rendőrök csak nemzeti színű karszalagot kaptak, fegyvert nem, a puszta je­lenlétük is elég volt ahhoz, hogy a fosztogatások meg­szűnjenek. A másik: még a pártszervezet megalakulását követően plakátot készítettek, melyben felkérték a lakossá­got, hogy dolgozzanak, állít­sák vissza a mindennapi éle­tet. A plakát szövegezésében és kiragasztásában részt vett ifj. Kréth Imre, a pártveze­tőség propagandistája is. Mi­vel a puszta felhívás nem volt elég, elmentek a pékek­hez, boltosokhoz és malmo­sokhoz és addig nem nyugod­tak meg, míg nem nyitották ki ismét az üzletek ajtaját, az üzemek kapuját. Amikor már sót, gyufát és petróleu­mot lehetett venni, akkor jöttek a gazdák. Akkor azok­hoz mentek el, hogy takarít­sák be a határban maradt krumplit, kukoricát, s mivel a legtöbb házban nem volt igaerő, Sztyepan Jankó kapi­tánytól kértek kölcsön lova­kat. ök kezdeményezték a töb­bi párt — szociáldemokrata “és parasztpárt — helyi szer­vezetének megalakítását is, azért, hogy a lakosság min­den rétegét az újjászületés szolgálatába állíthassák. Elő­adásokat tartottak minden körben és rétegben, még az apácák között is. Az utób­biaknál id. Kréth Imre lé­pett az emelvényre, a követ­kező előadás címmel: „Lenin, az emberiség legnagyobb ta­nítómestere”. Az akkori idők kommunistái ma már moso­lyogva emlékeznek vissza er­re az eseményre, megjegyez­ve. hogy mindig van humor a történelemben. S hozzáté­ve, hogy az apácák őszinte kíváncsisággal hallgatták a derék kőművest, hiszen a többség először hallott Le­ninről. Márciusban, amikor a Bal­kán felől jövő német csa­patok a Dráva felé törtek, s ismét ágyúdörgés verte fel a csendes vidéket, vagy 15 kommunista állt a szovjet kapitány elé és fegyvert kért. A kapitány az idős Kréth kezére nézett, melyet nyomo­rékká tett egy első világhá­borús sérülés, s így szólt csendesen: „Menjenek csak szépen haza. Majd mi elbá­nunk a németekkel”. így hát földet osztottak a fegyveres harc helyett. A két Kréth verte le az első cöve- keket Benyovszky gróf egy­kori földjébe. Az ifjabb Kréth még ma is hallani véli az ágyúdörgést, megjegyezve, hogy sohasem gondolta vol­na, hogy ilyen „kísérő zené­vel” osztanak majd földet. Aztán egy régesrégi pepita­füzetbe néz, tűnődő mosoly- lyal, amelybe minden földhöz juttatott nevét bejegyezte. RÉG VOLT MÄR ez. Az idősebb Kréth és több társa már a temetőben pihen, s a fiatalabb Kréthet sem neve- ; zik már ifjabbnak, hiszen i nagypapa korba lépett. De amit tettek, arra örökké em- I lékeznek a siklósiak. Soha­sem felejtik el, mit köszön­hetnek a maroknyi emberek­nek. ; Jfagyaa: Lászlé UT1 Ijött hát a búcsú legeslcguto’só pillanata: a fa- gyott göröngyök már a koporsó deszkáján dü­börögnek. A sírokat százak állják körül, s nines aki ne úgy érezné: ismerősei, sőt szerettei, rokonai vannak a koporsókban. Sokan egyenesen a bányákból érkeztek: szemük alatt ott a fekete karika, de eljöttek messzi vidékek bányász- és munkáskörzeteinek küldöttei is — mert ez a temetés nem egy család, egy vállalat dolga. A lassan szállingózó hó elfedi a virágokat, betakar­ja a barna rögöket. Nyugalom van, idilli béke, s mégis hősi halottakat temetünk. Bányászok voltak, munká­sok, abból a sokmilliós elfogyhatatlan és megtörhetet­len seregből, mely évszázadok óta neveli, bátorítja, 8 a legnehezebb helyekre is elküldi fiait. Akik a sírok körül állnak, maguk is ebből a seregből valók, s talán ezért is olyan szívbemarkoló a kép: azok jöttek el bú­csúzni, akik bármikor hasonló sorsra juthatnak ma­guk is. Dübörögnek a koporsótetők, s nekem elegáns, eszes, jómódú emberek félmondatai jutnak az eszembe. Mun­kás ...? Bányász...? Lehet, hogy máskor, higgadtabban kellene mindezt végiggondolni, de ezek a percek nem alkalmasak a „bölcs” mérlegelésre. Ezeket a sírokat, ezeket a koporsókat, s ezeket az arcokat mindenkinek látnia kellene, akik okosabbnak, értékesebbnek, fonto­sabbnak érzik magukat a kétkezi munkások ezreinél... Dübörögnek a rögök. S dübörögnek az emberben a kérdések is. Való iában miért is kellett meghalniuk? Történhetett-e volna másképp? S megtörténhet-e még- egyszer? De nemcsak műszaki vonatkozásai vannak a dolognak: itt vannak a hozzátartozók is, feleségek, gye­rekek, velük mi lesz...? A kérdések egy részére az elmúlt napok már meg­adták a választ. A családoknak anyagi gondjaik nin­csenek, s nem is lehetnek soha. De hát elég-e ez? Va­laki azt mondja, már több szocialista brigád jelezte: védnökséget vállalnak a gyermekek felett, s ez önma­gában nagyszerű dolog, de most valahogy mégis ke­vésnek érzi az ember. Nekünk, az államnak kellene védnökséget vállalnunk felettük — s persze nemcsak e mostani árvák, de a munka hősei valamennyi árvája felett —, törvényben biztosítva, hogy helyük legyen mindenütt, ahová menni akarnak, illetve ahová képes­ségeik. szorgalmuk alap ián jogosan vágyakoznak. Meg kellene nézni egyszer, hány munkásmártír gyermeke ül közép’skoláink, egyetemeink padiaiban, s azt Is: há­nyán lennének még méltóak e helyekre?... A munka nem iáték. Nap mint nap szerelők, tnun- kások, vasutasok, bányászok százezrei néznek farkasszemet a veszéllyel, s nem azért, mert könnyel­műek. A magasfeszültségű vezetékeket fel kell építeni, az elszakadt kábeleket a legnagvobh viharban is ki kell javítani, a meghibásodott kazánokba kihűlés előtt be kell valakinek mennie, a vonatokat hóval fedett síne­ken is célba keil iuttatni. s a szenet is ki kell hozni. Meggondolatlan, vakmerő, óvatlan emberek mindig is voltak, mindig is lesznek, s bár az ő sorsuk is tragikus, róluk most ne essék szó. Én most azokról beszélek, aki­ket ml, a társadalom, az állam küldünk tudatosan a veszélybe, mert egyelőre nincs módunk arra, hogy meg­szüntessük ezeket a veszélyeket. A munkás sorsa sosem volt könnyű, s mindig is nehezebb lesz, mint azoké, akik a meleg hivatalokból nézik a kinti viharokat — erre figyelmeztet ez a mai nap. Virágok, koszorúk. Valaki azt mond ja: ez Zohák... öt nap óta. mióta megtörtént ez a szörnyűség odalent, mindenki tud valamit erről az üzemről, még az Is. aki sohasem látta. Hogy mi történt, nontosan még senki sem tudhatia. lehet hogy emberi tévedés, gondatlanság volt a bai oka. de az is lehet, hogy szó sincs ilyesmi­ről. De hát most nem is crvől van szó, többről. Ha van, vagy vannak felelősök, fel fogiák személvüket deríteni, s felelniük kell, de egy másik, legalább ilyen súlyos kérdés még mindig nyitva marad: s Tokákkal mi lesz? Beszéltem bányásszal, aki onnan jött, a tűzből, s mégis azt mondta: Tobák éppen olvan üzem mint a többi, csak éppen még senki sem ismeri, s láttam olya­nokat, akik a mnnkakönyvflket kérték. Egyénileg, per­sze. nekik is igazuk van, de ez nemcsak egyéni ügy. Zobák a mecseki szénmedence jövője, aki Zobákot haevia el. az a mecseki szánbányászatnak fordít hátat, s aki 7obákot támadja, az az elkövetkezendő évtizedek mecseki bányászkodása ellen van. Hogy mit lehet tenni — ma még talán senki sem tudia. de az biztos: szak­értelemmel. türelemmel, szigorral és persze pénzzé’ To­kákon is minden norma’izálható. Kutatók, mérnökök, technikusok, sokat tapasztalt emberek dolga minimális­ra csökkenteni a veszélvt. s senki sem taeadhatia, hogy vannak eredmények. Magvar szénbányász még soha­sem járt iívep mé’ven a föld alatt — s a természet erőit nem l»het áldozatok nélkül sarokba szorítani. Persze ennek az áldozatvál’alásnak határa van, határa kell hogy legyen, mert végfii is az ember a legfonto­sabb, s minden rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőnek az embert kell szolgálnia. •dekán a szél a vörös szekfűből font koszorúk szalagjába: EMLÉKED ÖRÖKKÉ ÉL. SOHA­SEM FELEJTÜNK EL... A zenekar a Bánvászhimnuszí játssza, s miközben a virágok elborítiák a frissen emelt sírokat, valami megfeszül bennünk. Közülünk valóak voltak, férfiak, akik mindig tudták, mivel tartoznak család luknak, baitársaiknak. embertársaiknak s talán az ebben az egészben a lecrettenetesebb hozv csak most ismertük meg őket, amikor már nincsenek. BÉKÉS SÁNDOR B Űj típusú üvegliázak Üjtípusú, gördíthető és öx- állású üvegházakat mutatott be pénteken a lipóti Petőfi Termelőszövetkezetben a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a kertészkedő közös gazdaságok képviselőinek a Győr-Sopron megyei Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat. A bemutató összefüggésben van azzal, hogy a közelmúltban társulá­sos alapon létrejött Hortcoop vezetői bejelentették nagy­szabású üvegház építési ter­veiket. A szakemberek első véle­ménye kedvező. Sokan közü­lük úgy találták, hogy a Győri Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat üvegházai fel­veszik a versenyt akár a hol­land gyártmányú növényhá­zakkal is. E vélemény ko­molysága mellett szól, hogy mindjárt a bemutatón több megrendelést írtak alá, I A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents