Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

MAQÁNYOSAN km Intha fíitene ez a hangú- »** lat, szinte átjárja a tes­tet. Már ez is ünnep, a szer­dai nap. Délelőtt még munka, nehezen megy az idő, türel­metlen pillantások kisérik az óramutatókat. Az utcák töm­ve. A presszók, kávéházak, kisvendéglők zsúfoltak. Az űz letsoron textil-, édesség-, rum-, kávéillat árad a havas utcák­ra. Délután bebugyolált gye­rekek ezreit sétáltatják az ut­cákon. minden kirakat várako­zó, nagyra nyílt gyermek- szempárokat tükröz vissza- A lakótömbök lépcsőházaiban hallani a sülő húsok sercegé sét, edények, poharak csengé­sét, kékén villan a tv-készülék, zene szól, vaníliaillat érződik. Estére majd a város összes házainak ablaka kivilágosodik. Ünnepel a család ... — Minek örül? — Semminek. De sírjak? — Kapott már ajándékot vala­ha? — Mi az. hogy! Az egyetemen Ott dolgoztam a kazánháziban, az­tán adtak két inget meg egy nagy kabátot, karácsonyra. Használtál! már, de úriruha volt. szép volt Aludhattam abban, nem is gyú­ródott. A bonyi paraszt, volt az apja hét hold szántóval, három és fél hold szőlővel. Szívós, konok fajta, saját vérüket kisajtolják csak néhány "négyszögölnyi plusz földért is. Pa­li pedig summáslányt akar felesé­gül. de a testvérek kiutálják, mert 1 A városban néhány ember el­esett. Nem most, már régebben. S nem is tuiinak talpraállni, csak kódorog- nak esztendőkön át Látszólag tel­jesen céltalanul. Vagy valóban cél­talanul? Lehet, nincsenek álmaik. — Herrera! — Ez a neve? Így hívják. Ott a kályha mel­lett. Futballőrült volt... Az öregembernek kicsi a fe'1' haja, szakálla ősz. Jellegtelen gu­miarc, amelyből hang, legalábbis érthető hang nem jön ki, csak re­kedt sípolás. Valami már régen megtámadta a torkát és „eszi”, sorvasztja. — Maga a Herrera, bátyám? Fölugrik, a féldecis pohár fel­borul. Utána kapok, ragacsos az édes löttytól. — Menjen a francba! Mi köze hozzá, hogy én hogyan élek? Ki kérdezte? Ocsmány szitkokkal áraszt eL Feldühödöm: — Tisztességesen beszéltem! Fej­jel beállítom a hóba! Motyog, visszaül, korsó sört ké­rek neki. — Ez a fajankó „eálinger” mond­ta a cúfnevemet?! Bólintok. Persze, ezért gorom­báit be annyira. Selypít, mert nincs foga. Bejár a kocsmába, szenet hord fel a pincéből, befűt időnként megrakja. Aztán vissza­ül a kályha mellé és az asztalára adományozott poharakat lehajtja. Fej sem néz, nem is köszöni, nem is érdekli, hogy ki rendelte. Test­véreit szidja, akik arra várnak, mikor viszik ki őt a „Surányiba” a „szentmihálylován” és akkor a szoba-konyha az övék. Ígértek ha­vi -néhányszázast de nem küldik. Soha nem küldik. Itt várja a pos­tást. Mindennap kérdezi, jött-e va­lami? Semmi nem jött 2 Date tíz után esne be a másik Jhobó”, Pali bácsi, a kisállomás várótermébe. Két napja lesem, vá­rom keresem. Mindenütt azt mond­ják: „Éppen most ment el.. Kocsmában, piacon. MAVAUT vá­róteremben. — Hol alszik? — Itt a pádon. De a Tímár trfc- eában vagyok bejelentve. — Miért nem ott hál? — Három éve nem voltam ott Drága bére van a szobának. — Most mennyi pénze van? — Húsz. — Karácsonyra? — Húsz. Majd valami jön hoz­zá. Talán. Slammtól feketéllő, borotválat- lan arcán mosoly derül 6zét nincstelen- „ribiinccal” nem Oszt­ják a földet Mohácsi Regős Ferenc rajza — Ez még a harmincas években volt el is jöttem hazulról és töb­bet már vissza sem mentem... Háború előtt itt dolgozik a bá­nyában, aztán csavarog. Átvészel­te úgy a háborút, ahogy csak a „hobó” teheti. Behívóval soha. de soha meg nem találták, mert la­kása nem volt Mást ezért fej be­lőttek, az öreget a golyó is elke­rülte. Ügy élt akkor is, ma is a társadalom peremén, hogy észre sem veszik. Vendéglőkben ételt kap hátul a konyhán, s ő kiviszi a moslékot A piacon a halsütőnél kap egy jókora halat, s ezért ösz- szeszedi a halcsontokat zsírospa­pírokat maradékot. Ezt hazaviszi. Azt mondja, van egy macskája, annak viszi. Egyszer hozott egy mocskos, slammos kis kölyökmacs- kát is — bizonyításképpen. — Hogy került Pécsre? — Negyvenhétben jöttem, gon­doltam kimegyek Komlóra megint A Hal téren azt mondja a Pandur: „Papa. ráér?” Mondom neki. egy kicsit rá, míg nem megy a busz a komlói bányába. Szekérre raka­tott velem zsákokat, kosarakat paprika volt benne meg ilyesmi. Vittem a papi konyhára. Időm volt, ráértem. Itt is maradtam. Most már jó húsz éve... 3 A főpályaudvart harmadosztá­lyon M. József az alkalmi fűtő. A kályhát mindig rakni kell, éjjel nappal Odahúz egy széket, azon alszik. Jön eg\ rokkám vasutas, mondja neki: Csomagot kell el­vinni . Az öreg oepekedik és kap érte valamit. — Mikor aludt ágybau? — Utoljára? Kórházban voltam, ok tóbér elején kijöttem, azóta nem. Csak itt a széken, padom, fjem tu­dom ledobni a ruhámat sem. Szipog, szeme az álmatlanságtól, füsttől könnyes óe vörös. — Mi baja volt? — Megvertek a higanyok, tar­toztak. én meg kértem a pénzt, ezék meg nekem. Égy hónapot fe­küdtem ... — Mertnyi pénzzel tartoztak? — Négy üveg sör árával Szakma Is Van a kezében. Vagy­is lenne. Bádogos és vízvezetékszé- reló. Jó harminc esztendeje mel­lőzi a szakmát, nem is tudja, el­felejtette. Csak az asszonyát nem. Azt mondja, valakivé! összeállt. Kereste egy idéig baltával, aztán a baltát elhagyta valamelyik köcSr mában. 4 A piacon a rekeszek mögül ká­szálódik elő egy öreg széles kúrt- fejű, viharvert ember. „Űj ember” a hobók között. Szürkére koszoló­dott inget hord, seszínű zakót és hosszú, lebegő télikabátot. Valami­kor fehér inget öltött, fönt a nya­kánál begombolva, testhez simuló cslzmanadrágot. feketét és fekete mellényt: kisbíró volt egy somo­gyi faluban tizennyolc esztendeig. — A községi titkárral ment él a feleségem, többet vissza sem jött Nem élhettem tovább a fa­luban, mert röhögtek rajtam... Dörzsöli a fülét, tekintgei a pe­csenyesütők felé. — Hirden fuvaroztam évekig a Petrovicséknál. Ügy voltam mint családtag, aztán Petrovics meghalt nemrég, a fia meg megdöglesztet­te a lovat. Mondtam neki, a Ma­dár nem volt mostanában befog­va, ne hajtsa, de hiába beszéltem. Pécs előtt megdöglött az ország­úton. Engem meg kirúgtak, azt mondták, nincs munka, menjek a nyakukróL Hirtelen sírvafakad. legyint, az­tán otthagy a tömegben és él botor­kál a sütőkhöz. * Asszonyok tülekednek, válogat­nak. A kosarakban csirke, tejföl, alma, zöldség. Tízezer forintok Cse­rélnek gazdát, a kofa árut ad a pénzért, a pénz Ismét visszakerül valamelyik boltba ajándékok fejé­ben. A néhány hobónak — kikkel be­széltem — összesen nem volt nyolcvan forintja. Egymást nem ismerik, de sorsuk — amelyet akárhogyan is, de részben Ók vá­lasztottak — közös, öregek, kiáb­rándultak. Szociális otthon? — Engem ne regulázzón senki. Ennyi rá a válasz. Inkább vá­lasztják ezt a szennyes, szénporos, ételmaradékos, fagyos „szabadsá­got", a nyomor szabadságát, amely nem ismer emberi tartást, de még ünnepi hangulatot sem, csak beláthatatlan sivárságót Rab Ferenc A kriminalisztika története nemcsak sú­lyos bűntényeket je­gyez fel, hanem ki­sebb csínytevéseket illetve „nagy bűnügy­nek” induló, de meg­mosolyogni való his­tóriákat is. Ezekből nyújtunk most át né­hányat.. hasza elmondotta, hogy az éjjel két ci­gányt látott, nagy zsá kot cipeltek a cigány­telep felé. A kutyája még meg is ugatta őket. Elmondta azt Is. hogy nemrég a putrik felé járt — mutatott egy távoli kunyhóra — és nagy sütést-főzést látott, pipára akart gyújta­ni ... A bíró közbekénta- zett: — ön kérem, do­hányzik ? — Nem! — vágta rá a vádlott, aztán kis idő múlva mintegy megadva magát hal­kan hozzátette: — de nem emiatt fognak elítélni... KÜLÖNÖS ..ÁLLAPOT” AZ „ANALFA BETA” TOLVAJ oda vihettek a zsá­kot A rendőrök meg­köszönték a felvilá­gosítást es a sfk me­^M*Tlíud&íb cVni N. Jóska fiatalkorúi rterrt egyszer szökött már meg a nevelőin­tézetből. Míg szökés­ben volt, kedvtelésé­nek, a biciklilopás- nak hódolt. Legutóbb iá kerékpártolvajlá- sért került a rendőr­ségre. Kihallgatásán intézet! nevelője is részt vett Jóska szé­pen elmondotta, ho­gyan „lépett olajra” az intézetből, azt is, honnan vitté el a ke­rékpárt. A vizsgálatot Vezető tiszt legépélte a jegyzőkönyvet, az­tán a papírt Jóska felé fordította: — Olvasd el és írdd $lá! — mondta. Rafinált gyerek a Jóska, hallott már egyét-mást arról, hógy a szó elröpül, az írás megmarad, ezert úgy gondolta: szívesen elmondja, mi történt, dé aláírni, ugye, az már más do­log. — Nem tudok ír­ni. A tiszt hiába kér­lelte, csak kitartott álláspontja mellett VégiÜis a nevelő megunva a huza-vo- nát, keményen rá­szólt — Rendben van, akkor azt írd a lap aljára, hogy nem tu­dok írni. Jóska megszeppent és szép zsinórírással neve helyett oda ír­ta: „Nem tudok ír­ni”. HOVA TŰNT A BÜNJEL7 „Éjjel a kamrából fél disznót elloptak” —* érkezett a feljelen­tés. A nyomozás meg kezdődött A vizsgá­lat során a község ju­tón elindultak a ju­hász mutatta putri felé. Jó húsz percig tar­tott az útjuk. Akuny hóban vagy tizenöt Cigányt találtak. Meg érezni lehetett a sült hús illatát — Nem jártunk mi sehol, nem vittünk mi el semmit — mór dúgatták a csendesen üldögélő felnőttek, gyerekek. — Hát a hús. amit reggel sütöttek ? — Húst? Nem is láttunk hetek óta, Hiába keresték a bűnjelet nem talál­ták. A kis lurkók pe­dig szenvtelen arccal nézték a rendőröket és időnkért lopva tö- rölgették még akkor is zsíros arcukat A putriból az egész rétet végiglátni, azt is, ha rendőrök jön­nek ... A DISSZWENS .„ALIBIJE” Tiltott határátlépés kísérlete miatt jogot végzett középkorú férfi állt a bíróság előtt. Sok zavaros be­széd közepette véde­kezett : — Tisztelt bíróság! Én nem a határ felé akartam menni. A jo­gi helyzet a követke­ző: volt nálam egy üveg sör. Nagyon fújt a szél, megálltam, megfordultam, hogy szélvédett helyzetben igyam meg a sörö­met. Utána elfelejtet­tem visszafordulni... Derült a tárgyaló­terem hallgatósága. Méltatlankodva foly tatta: — Hiába a nevetés, kérem, hasonló hely­zetre már volt pre­cedens. Említhetem például a mádi pol­gár esetét, aki út­ban volt a szomszéd község felé, útközben Feljelentés érkezett a rendőrségre: „ •.. O. Katalin ludtunkkal gyermeket szült, de nem beszél róla. hiá­ba is faggatjuk. Ml pedig itt az üzemben láttuk, hogy állapo­tos, el is ment szülé­si szabadságra....” A feljelentés alap­ián vizsgálat kezdő­dött. Mielőtt a lányt behívták, már megál­lapították, hogy ,i,1.yen nevű no sem a klini­kán. sem a kórház­ban nem jelentke­zett ... — Hol a gyerek? — kérd esték tőle. O. Katalin csodál­kozva nézett — Milyen gyerek! — Ne beszéljen mellé, munkatársnői mind tudták magá­rtól» hogy állapotos .. — Jó, hát ' akkoi elmondok mindent — kezdte. — Már hosz- szabb ideje udvarol' nekem egy fiatalem­ber. Mindig csal ígérgette, de csal nem akart feleségű venni. Ekkor are gondoltam, hogy rá ijesztek. Mindig kö vérebb lettem, áztál kilenc hónap múlvi közöttem vele is, mei a gyárban is: szüln megyek. De nen volt igaz az égési Ha nem hiszik, jöj jepek velem a laké somra, mutatok ot bizonyítékot... Időközben azonba: a nyomozók már jár tak a lakásban é hozták is a „bizony! tékot”: kisebb, na gyobb párnákat, géz bői összecsavart „le pedőket”... — És a fiatalembe most hol van? — Amikor neki i megmondtam. hog szülni megyek, el tűnt Azóta sem lát tam. Garay Ferenc — Aáá! Kellemes ünnepeket kívánok, ad­jon az is... — Köszönöm! Ezer­szer is köszönöm! Kí­vánok ... —• ... adjon az isten erőt, egészséget, nyu­galmat ... — ... sok sikert, bé­kességet, szeren... — ... boldogságot, sok pénzt, sok örömet, minden jót! — ... szerencsét, bort, búzát, derűt a családi otthonba! Nnna. Hogy- smint? — Megvolnék vala­hogy. — Miért zihál úgy? — Nehéz ez az át­kozott csomag, amit cipelek. Tudja, a két karom egy kicsit reumás, nem volna szabad cipelnem ezt a csomagot, de mit te­gyek, ha muszáj? — És hova cipeli? KÉTFÜLÜ CSOMAQ — Csak Ide a sa­rokra, a sógoromék há­záig, de majd hogy meg nem szakadok be­le. Kőbányáról Idáig csak elvergődtem vele valahogyan, de most már szinte kiszakad a peislim. — Dehiszen két füle van a csomagnak, miért cipeli egyedül? — Mert nem talál­tam senkit, aki segít­hetne. Bizony, két fü­le van és ha valaki megfogná a másik fü­lét, három perc alatt ott lehetnék a sógo- roméknáL Magának nem reumás a karja? — Még csak az ké­ne! Hiszen éppen teg­nap nyertem meg a ne­hézsúlyú bokszbaj­nokságot, holnapután pedig utazom a világ­bajnokságra. — Ha meggondolom, nagy szerencse, hogy egy ilyen erős ember­rel találkoztam. — Ügy van, úgy van! Mert én most eláru­lom, hogy reumá ellen az iszap a legjobb, menjen el a Lukács­fürdőbe, újjászületik! — Csak ide a saro­kig szeretnék eljutni ezzel a dög csomaggal, aminek két füle van .., — Fogja meg két kézzel, talán úgy kőny- nyebb volna ... — Köszönöm. Látja, ez okos tanács, még­sem találkoztam hiába magával. De... nem fogná meg az egyik fülét maga? — Hiszen ha időm volna! De látja, most is rohanok, útlevél, vi­zűm, nagyon sok a dol­gom ... És milyen át- koz»ft pech... Két­száz forintos okmány- bélyeget kellene ven­nem és csak százki­lencvennyolc forintom van. — No, ez csakugyan balszerencse! Tyű, mennyi pénzt láttam az előbb a bankban! Tudniillik most vet­tem fel a totónyere­ményemet. négyszáz- huszonhatezer fórin­fot... De mit érek vele, ha nincs egész­ség, ha reumás a ka­rom ... — Mit gondol; hon­nan szerezzek két fo­rintot? — Nincsenek roko­nai? — Mind meghaltak. — Álljon talán itt meg a templom mel­lett egy félórácská­ra... Nem szégyen a szegénység... Meg az­tán ilyenkor, ünnep tá­ján jószívűek az em­berek ... — Köszönöm. Látja, ez jó ötlet. De gondol­tam, adhatna két fo­rintot ... — Ha előbb tudtam volna! De be van oszt­va á pénzem fillérre, tudja, egy kis adóssá­gom is volt, meg ez, meg az, a gyerekeknek ugrókötél, meg labda, ha jól számoltam, még hat fórint harminc hiányzik is... Dehát hiába, csak fél milliót nyertem, egy vassal sem többet... Na, is­ten áldja, cepekedek tovább... — Én Is megyek. Hol itt a legközelebbi templom? —, Mit. \ tudom én Majd megtalálja. Nem adná fel a hátamra ezt a dög csomagot? — Rohanok, kérem, eldiskuráltuk az időt Hát minden jót! Kelle­mes ünnepeket, adjon az is ... — Köszönöm! Erőt, egészséget' — Sok pénzt bol­dogságot — Békességet! — Szeretetett — Ámen. Tabi László > í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents