Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
A karácsony — fény, csillogás, ajándék, hó, karácsonyfa, ünnep a nagyvilágon. Erre a napra fegyver- szünetet rendelnek el a háborúskodók és a békére gondolunk. Szeretteinknek ajándékot adunk, gyerekeinknek karácsonyfát állítunk — örömet akarunk szerezni. Ünnepelnek északon és délen, szikrázó hóban és napsütésben. A téli napforduló már az ókori népeknél is ünnep. A mítoszok szerint a Napisten születése. A ; föld legtöbb népe már ősidőktől ; összekötötte a tél fordulását a ter- - , mészet felszabadulásával — ünrte- ■ pelte a világosság győzelmét a hi- 1 deg és sötétség fölött. Az ókorban éppen olyan nagy ünnep volt a Sol invictus, vagyis a legyőzhetetlen Nap. az élet ünnepe, mint . a hinduknál Pongol, a perzsáknál Midhras, az egyiptomiaknál Osiris, a rómaiaknál Saturnus, a . germánoknál Freya napja. A katolikus egyház a pogány mítoszokat elkeresztényesítette. A karácsonyi szokások közt is • igen sok a pogánykori emlék. A mi karácsonyi regőseink, valamint a román és szláv kolindálók, koledások egyenes vagy közvetett folytatói a rómaikori téli, napfordulati állatbőrős alakoskodók- nak. Ekkor gyújtották fel az ó esztendőt jelképező, s zajongva meghurcolt szalmabábot, vagy a száraz karácsonyi tuskót és a megújhodott égi tüzeket jelképe• ző karácsonyi gyertyácskákat. A babonás karácsonyi szokások egész tömege függ össze azzal az ősi hittel, hogy a Napisten halá. la és újjászületése pillanatában minden ártalom felszabaduL A legelterjedtebb karácsonyi szokás a feldíszített fenyő, a karácsonyfa-állítás Hazánkban nem ismeretes. Báró Podmaniczky rigy.es írja emlékirataiban, hogy gyerekkorában, 1825 táján, egy osztrák nőrokona állított díszes karácsonyfát először, s tőlük terjedhetett el országszerte. Valahol Strassburg környékén születhetett meg a karácsonyfa szokása, mert ott 1605-től idéznek följegyzést, amely szerint papírrózsákkal, almákkal, aranyfüsttel és cukrokkal díszítették. Érdekes, hogy a karácsonyfa Németországból származik, mégis, egyes vidékein — az Érchegységben — nem fát, hanem karácsonyi piramist állítanak. Fából faragja a család legügyesebb tagja a bibliai jeleneteket ábrázoló több „emeletes" piramist. Elszász- ban ma is szokás, hogy a karácsonyfákat szalagokkal, apró ala- kocskákkal feldíszítve egy-egy téren, vagy éppen a falu kútjára felállítják, elsöprik a havat és körültáncolják. A német városokban már december elején megkezdődik a karácsonyi vásár — utcai pavilonokat, sátrakat vernek, ringlispil száll, hinták, céllövöldék, télapó jelmezes vásárosok szórakoztatják a gyerekeket, felnőtteket. Cukormázba mártott, botra szúrt ! almát árulnak. Zene szól, papír- ! trombitát fújnak — nagy a vi- ; dámság. : Párizsban karácsonyfákat állí- ; tanak az utcákon, ünnepi díszbe öltöztetik a kirakatokat — fenyőgallyakkal, lampionokkal, ezerféle csillogó füzérrel, ezüstszállal. Az utcák két oldalát karácsonyi díszek kötik össze. Fát állítanak a nagy szalonok, a Dior, Mohneaux, a Chanel. Megsokasodnak a fények, színesek a transzparensek. Az angolok fagyöngy-koszorút vagy csokrot aggatnak a lámpára és azok, akik alatta megcsókolják egymást, egy esztendőn belül házasságot kötnek. Varsóban a gyerekeké a karácsony. Öriási fát állítanak, ring- lispilt, körhintát, zenélnek, tán-' colnak, énekelnek. És amíg Európában fázósan húzzuk össze magunkon a télikabátot. Kubában nyáriruhában várják az ajándékokat. S bár ott 230 féle vallásnak hódol a nép — a nem keresztények is ünnepük a karácsonyt — a szeretet, a béke ünnepét. Az Egyesült Államokban is fényesek az üzletek, girlandok, transzparensek hirdetik már egy hónappal előbb a karácsonyi vásárt. Az ünnepet azonban 25-én reggel tartják — ekkor állítanak karácsonyfát, amely alatt ott a tömérdek ajándék. Kanadában a legnagyobb "ünnep a Karácsony. Ekkor mindenki kitesz magáért — ami az ajándékozást illeti. Egész évben érré készülnek — se névnapra, se születésnapra nem ajándékozzák meg egymást a kanadaiak, csak karácsonyra. Indiában az angolok vezették be a karácsony fogalmát. Delhi üzleteiben karácsonyi vásárt rendeznek. Az ajándékozás és ünneplés csak a keresztények között szokás. Japánban — ahol a lakosság nagy része a buddha és shinto vallásnak hódol, de sok a katolikus is, ünnepük a karácsonyt. Ajándékoznak — hiszen a ianá- nok atpúgy Is sok ajándékot adnak egymásnak. Ue igazi ünnepük az újév, január első három napja. Ekkor Tokio 108 templomának harangjai és gongjai egyszerre szólnak. Meglátogatnak egy boldogságot szimbolizáló istent. Az utcákon sárkányt eregetnek, a lányok tollaslabdával játszanak. Január 2-án meglátogatják a császári palotát (az évnek csak két napján nyitják meg). A karácsony — fény, csillogás, hó, karácsonyfa — ünnep a nagyvilágon. (Folytatás az 5. oldalról.) egyik további feltételezése nem bizonyult volna igaznak. Nevezetesen azt tételezi fel, hogy a Földön megfigyelt színváltozások a napfényenergiát hasznosító organizmusok szaporodásával és pusztulásával kapcsolatosak. Azt állítja, hogy hasonló színváltozásokat mutató fényérzékeny szilícium-kobalt vegyuleteK színe valamelyest eltér a földi színváltozásoktól, de olyan fokban, ami túl van a kísérleti hibahatáron. Ez az az állítása, amelyet ellenőriztünk és helyesnek találtunk. Valóban nincs olyan szilícium-kobalt jegyűiét, sem bármilyen más hőérzékeny szintetizálható vegyület, amelyik pontosan utánozná a földön észlelt színváltozásokat. E megerősítéstől felbátorodva az 59-es Elme további merész spekulációba kezdett. Azzal érvel, hogy felszaporodott ismereteink ellenére képtelenek voltunk az égitestünkön létező társadalom keletkezését illetően elméletet kidolgozni. Azt mondja, elképzelheti bogy a földihez hasonló vagy fejlettebb szervezetek lehetnek az Északi Csillagon, ahonnan a mi irányított antennáink a rádiójeleket veszik. Azt mondja, elképzelhető, hogy az égitestünkön létező Elméket ezek az Északi Csillag! szervezetek hozták létre, azért, hogy megoldassák azokat a matematikai problémáikat, amelyeket ők maguk csak lassabban tudtak volna megoldani. Hihetetlenül hangzik, de nem tehetjük ki magunkat a véletlen veszélyeinek Alig van okunk félni az Északi Csillagtól, ami ha elmékkel van is benépesítve, azok csak magasabbrendűek lehetnek; mint magunk. De ha a Földön olyan szervezetek vannak, akiknek a kooperatív vállalkozásait nem ésszerű indítékok uralják, akkor a mi társadalmunk veszélyben van. Ha van a mi Tejútrendszerünkben hozzánk hasonló értelem, amelyik képes üzenetünk felfogására és tud valamit a Földön létező szervezetekről, kérjük válaszoljon! Kérjük válaszoljon! A Parlament épülete Londonban LONDONI ÚTI JEGYZETEK Amikor külföldre utazunk és a repülőgép ablakából először pillantjuk meg a számunkra még ismeretlen nagyváros kontúrjait, olyan az érzésünk, mintha egy új ablakot nyitnánk a világra, amelyen keresztül megismerhetjük más népek életét, szokásait. Az utazás alkalom arra is. hogy összehasonlíthassuk a könyvekből, filmekből, tv-ből nyert ismereteinket á valósággal, egyúttal kiegészítve azokat. Különösen egy angliai út adhat sok új élményt, hisz az ottani életmód számos vonatkozásban eltér az európai kontinens országainak életétől. Az. hogy Anglia a szó szoros értelmében „szigetország” az élet minden területén érzékelhető. a pénzrendszertől a balra- hajts-ig mindenütt. AUTÓFOLYAM Ezzel kapcsolatban érdemes mindjárt a forgalom méreteit megemlítenem. Bár benne élünk az autósodás világméretű terjedésének kellős közepén, ami alól a mi hazánk sem kivétel, de csak a személyes tapasztalatok alapján lehet igazán értékelni, hogy mit jelent a szinte közhelynek számító szédítő forgalom kifejezés, ami a londoni utcákat jellemzi. Pusztán érdeklődésből megszámoltam szállodai szobám ablakából az előttem elhaladó három-három sorban éjjel-nappal végeláthatatlannak tűnő autófolyamat egy időre eső mennyiségét. Ez kb. 160 db-ot tett ki 1 perc alatt. Pedig nem is a legforgalmasabb utcában laktam! Előfordul, hogy a londoni polgár félórát is elkocsikázhat, amíg valahol egy minimális, parkolásra alkalmas helyet talál. Egyébként a kocsik túlnyomó többsége angol gyártmányú és jóval kevesebb a más országokból származó autók száma, mint Európa más nagyvárosaiban. A hazai ipar támogatásán túlmenően, ennek megvan a javítások terén idő- és költsAeráfordí* öcokban mutatkozó konkrét előnye is, miután az alkatrészellátás es utánpótlás hazai forrásokból nyilván egyszerűbben oldható meg, mintha importból kellene ugyanezt megcsinálni. A londoni utca forgalmának az autóközlekedés csak egy részét teszi ki. A tömeges utasszállítást t’ila!'tonkenn°n az e»^sz várost behálózó, nagy hatósugarú, gyors (de eléggé piszkos) földalatti vasút bonyolítja le. A lépten-nyomon megmutatkozó hagyománytisztelet egyik megnyilvánulása a rendkívül bonyolult pénzrendszer. Már eleve szokatlan az. hogy itt nem a tízes számrendszert követik, hisz egy fontban 20 shilling és 240 nence van, de a komplikációt tovább fokozza. hogy a p iaraho ■ aagv- sága nincs arányban értékükkel. Pl. a legkisebb értékű pénzdarab az 1 pennys formájára nézve a legnagyobb Emellett vannak olyan pénzérmék, amelyek más módon is eltérő jellegűek. Pl. a „half crown” (fél koronás) 2 shilling és 6 pence értékű, vagy a tízes számrendszerre való áttérés előfutáraként forgalomba hozott 10 és 50 pence-s, amely 2, illetve 10 shilling értéket képvisel. Ilyen körülmények között kénytelen az ember (miután még nincs zseb-komputerje) a fizetési módszer sajátságé« „kontinensben” formáját követni, amely abból áll, hogy egy marék különböző pénzérmét tesz az elárusító, vagy a pénztáros elé, aki önki- szolgáló módon választja ki ebből a szükségeseket. KEVESEBB A KÖD Mély benyomásokat kelt a látogatóban a történelmi emlékek ápolása, a műemlékek féltett őrzése. Ez nemcsak a külső megnyilvánulások formájában mutatkozik meg, mint pl a Királyi Gárda őrségváltása, vagy más a hagyományokon alapuló ceremóniák egész sora. hanem abban is, hogy rendkívül nagy gondot fordítanak London kialakult sajátságos építészeti képének, a város architektúrájának megőrzésére. Sokszor az új épületek is követik a régiek vonalait, beleilleszkedve az adott utca, vagy környék összképébe. Az épületek állagának megőrzését még hatósági módszerekkel is igyekeznek biztosítani. Pl. a háztulajdonosok kötelesek időszakonként (három év) tataroztatni, festetni az épületek utcai homlokzatait Persze — ahol megengedhető — csupa üveg. csupa acél rm'»a«sházak is épülnek, mint pl. a City-ben. ahol a második világháború alatti bom- bázásoK követiíezteben Keletkezett károk miatt helyenként új városrészeket kellett kialakítani. A maguk nemében ezek az épületek is szépek, de nem hagynak olyan nyomot az emberben mint azok, amelyek az igazi Londont jellemzik. Néha szükségessé válik, hogy az Angliáról kialakult korábbi fogalmainkat átértékeljük. Ilyen az időjárás, amely itt (de másutt is) mindig napi téma. A közhiedelem szerint Londonban mindig esik az eső és köd van. Az igaz, hogy ott-tartozkodasom tíz napja alatt gyakran volt eső, de ez nálunk is így van novemberben. Köddel azonban nem találkoztam, sőt a nagykiterjedésű parkok mélyzöld gyepszőnyegén időnként szépen csillogott a késő őszi napsugár. A ködös napok csökkenése azonban nem csupán a véletlen műve. Ugyanis a város vezetősége az utóbbi években több szigorú rendszabályt hozott a levegő tisztasága érdekében. (Gyárkémények füstszűrő berendezése, egyes üzemek kitelepítése stb.) — úgylátszik eredménnyel. ÁRUBÓSÉQ Az angol életstílust annyira jellemző konzervativizmussal szöges ellentétben áll a fíataloK magatartása, öltözködése. A meghökkentő rövidségű miniszoknyák mellett a lányok az egyko- ri kozák-hetmanok öltözékére emlékeztető földet söprő maxi-kabátokat hordanak. De a Piccadilly esti forgatagában most minden divatos, amit az elmúlt száz-egy- néhány évben magukra vettek az emberek. Jóllehet, hogy a hippi-, mozgalom Angliából indult el, (ennek okaival a sajtó, tv ott gyakran foglalkozik) azonban a „dekoráció” még az edzettebb idegzetű szemlélőt is megdöbbenti. Közismert, hogy a nagyvárosokban ma már mindenütt előfordulnak a feltűnésre vágyó „csodabogarak”, de ami Londooban szembetűnő az, hogy a fiatalok nagyobb hányada követi a divat és magatartás szélsőségeit, mint másutt. A kereskedelem óriási bőséggel és az üzletek helyétől és színvonalától függően erősen eltérő árakkal kínálja áruit Már azt gondoltam hogy a mi szótárunkban gyakran előforduló „hiánycikk” fogalom ismeretlen, amikor kiderült, hogy azért ha ritkábban, de itt is előfordul ilyesmi. Pl. állítólag színes tv-készülék rendelést jelenleg csak előjegyzésre vesznek fel és több hónapot kell várni, amíg kapható. Az árubőség természetesen csak az egyik oldalát mutatja meg a fogyasztói kapcsolatoknak és az életszínvonalnak. Hogy ennek a viszonylagossága milyen, ahhoz ismerni kellene a keresetek helyzetét, amelyre az idő rövidsége miatt nem volt lehetőségem. Érdekes, hogy a hazai tapasztalatokhoz hasonlítva feltűnően magas a mozik látogatottsága. Több helyütt láttam hosszú sorokat a mozipénztárak előtt. Persze lehet, hogy az olyan „szuperprodukciók” iránt nagy az érdeklődés, mint a már eddig többször is és most újból megfilmesített „Ben Húr”, vagy az ugyancsak új változatban elkészült „Good by Mr Chips”, amit 20 évvel ezelőtt „Isten hozta tanár úr” címen nálunk is nagy sikerrel játszottak. A látottak alap ián az az érzésem, mintha a tv ott nem jelentene akkora versenytársat a mozinak mint nálunk. MIT ÍRNAK RÓLUNK? Amikor az ember távol van a hazájától kétszeresen jobban izgatják az otthoni hírek mint máskor. De természetesen kíváncsi arra is. hogy mit írnak rólunk a külföldi lapok. Nos, a bőséges terjedelemben megjelenő angol újságok meglehetősen keveset foglalkoznak velünk. Talán nem is baj mert szenzációk nélkül nyugodtabban élhetünk. Ottlétem idején két magyar vonatkozású témával találkoztam. Az egyik a Leeds United győzelme Pesten a Ferencváros ellen ami a magvar futballrajongók szivét nagy kés», rűséggel (pedig hol von akkor még a marseille-i cseh—magyar!) az angolokét pedig mérhetetlen büszkeséggel töltötte el. (Az angol futballt dicsérő felsőfokú jelzőkből legalábbis erre lehetett következtetni.) A másik a magyar gazdasági reform értékelése, amely a Daily Telegraph-ban jelent meg, elismerő és tárgyilagos hangnemben. Gazdaságpolitikánknak ez a sikere megnyugtató és bár nem illik tréfálkozni ilyen komoly témáról, de ha már választani lehet mindenesetre jobban elviselhető az. ha labdarúgásunk gyenge és népgazdaságunk erős, mint fordítva! Sok mindenről lehetne még Írni, amely az ilyen rövid idő alatt is összegyűlt tapasztalatokba belesűrűsödik. A mindennapi élet más problémáiról, ételekről, az angolok kimért udvariasságáig stb. De a legjobb érzés mégis csak az — és ezt ne vegye a kedves olvasó túlzott patriotizmusnak —, amikor az ember ismét megpillantja a derűs baranyai dombokat vagy a Balokány lámpásait amelyek ugyan nem ragyognak olyan fényesen, mint az Oxford-street neonját de mégis kedvesek számunkra, mert már az itthont jelentiki Dr. Nagy Sémié m. « \ V
