Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

SZAMOK A CSALÁD KOROL Három­millió csalód Magyar­orszá­gon A karácsony az em­berek milliói számára elsősorban családi ün­nep — a születéssel és a halállal legközvetle­nebbül egymáshoz kö­tött közösségek össze­tartozásának kifejező­je. A társadalom alap- sejtjeiről; a családok­ról közlünk néhány tényt ezúttal; némi túlzással talán azt is mond­hatjuk, arról tudósítanak az ada­tok: hány magyar családban gyújtották meg karácsony estéjén a fenyőfa gyertyáit, s kik veszik körül az együvétartozás érzésével az erdők gyantaillatú követeit Közbevetöleg megjegyezzük, hogy az ország családi-háztartási viszonyairól átfogóan és viszony­lag a legfrissebben a január 1-én esedékes népszámlálás tavalyi fő­próbája: az úgynevezett mikro- eenzus adatai tudósítanak. Az adatgyűjtés sarán 200 000 személyt frtafc össze, s ebből — a hibaha­tárok megjelölésével — országos tényekre is következtetni lehet A Statisztikai Hivatal vizsgála­tának jelképes pillanatában: 1968. január 1-én 10 236 000 lakosa volt az országnak — ebből 9 392 000- en éltek 2 953 000 családban — tehát hazánkban erős megközelí­téssel, átlag három személyből áll egy-egy család —, ezenkívül 88 000 személy éjt részcsaládokban, 458 000 személy élt egyedül, és mintegy háromszázezren különbö­ző intézetekben éltek. Végered­ményben a legutóbbi, 1963. évi mikrocenzus adataihoz képest a családok száma négy százalékkal, az egyedülállóké nedlg három százalékkal emelkedett. Ezek tehát azok a számszerű körvonalak, amelyek az ország mondhatnánk családi állapotát mindenekelőtt jellemzik. A követ­kező érdekes vizsgálódási pánt­hoz, amit jelképesen úgy határoz­hatunk meg, hogy átlag hányán állnak egy-egy karácsonyfa körül — hogy tehát mekkorák a csalá­dok —, a választ némileg előbb kell kezdenünk. Közismert, hogy az évtized első felében a termé­szetes szaporodás folyamatosan csökkent, s az 1965. évi 2,4 ezre­lékes aránnyal a mélypontra ju­tott, azóta viszont az ismert in­tézkedések, például a gyermek- gondozási segély hatására is fo­kozatos emelkedés figyelhető meg. Végeredményben ezzel a demográ­fiai háttérrel is összefügg az a sajátos irányú változás, hogy a családok száma 1963 és 1968 kö­zött kétszer olyan arányban nőtt, mint a családokéban élők száma, következésképp: az átlagos csa­ládnagyság mind jobban csökkent. Érdekesen és szemléletesen jelzi ezt az a tény, hogy — száz csa­ládra számítva — 1960-tól éven­ként átlag egy fővel csökkent a családnagyság. Villantsuk rá a de­mográfia reflektorfé­nyét azokra is, akik talán egyedül vannak ezen az ünnepen — a teljes képhez ez is hozzá tartozik. Miköz­ben a házasságban élők száma öt eszten­dő alatt négy száza­lékkal nőtt (és 1968. Január elsején pontosan 5 361 000- en éltek házasságban), gyorsan emelkedett az elváltak száma is: Gyorsan nó az elváljak szóma öt év alatt 32 százalékkal, s ez 1968-ban 54 százalékkal haladta meg az 1960. évi szintet. (Jegyez­zük meg: csak arányokról van szó, végeredményben azonban az elváltak népességi aránya 2 szá­zalékról mindössze 3 százalékra nőtt). S ha az ünnepről szólva a magányról is említést téttünk, nem feledkezhetünk meg az öre­gekről sem. A vizsgált öt évben, 1963 és 1968 között, az átlagos életkor meghosszabbodása révén tovább tartott a társadalom örege­dési folyamata: miközben a gyer- mekkorúak száma 8 százalékkal csökkent, az öregkorúaké (60 éve­sek vagy idősebbek) 12 százalék­kal nőtt. Különösen gyorsan emelkedett — 22 százalékkal — a 70—74 évesek aránya. A családok e hozzávetőleges népességi körvonalrajza után természetesen fontos vázolnunk a társadalmi változásokat, a foglal­kozási átrétegeződés mozgását is. Figyelmet érdemel mindenekelőtt, hogy a keresők családonkénti száma átlag 4 százalékkal emel­kedett, s 1968-ban száz családra átlag 178 kereső jutott — 7-tel több, mint 1963-ban (miközben a száz kereső családtagra jutó el­tartottak száma 90-ről 78-ra mér­séklődött). Jelentősen módosult a családok társadalmi-gazdasági szerkezete is. öt év alatt a me­zőgazdasági fizikai dolgozók csa­ládjainak aránya számottevően i csökkent, a nem mezőgazdasági fizikai dolgozóké, a szellemi fog­lalkozásúaké és a nyugdíjasoké pedig gyorsan nőtt. Jellemző, hogy amíg 1960-ban az ország család­fői közül minden harmadik a mezőgazdaságban dolgozott. 1968- ban már csak minden ötödik! Nem pillantottunk be ezúttal a számok kalauzolásával a csa­ládok belső életébe, hiszen nyilvánvalóan külön téma a válasz arra a legfontosabb kérdésre: hogyan él­nek a családok, mi­ként változtak életvi­szonyaik az utóbbi esztendőkben. S ha részletes képet nem rajzolunk is erről, csupán egyetlen nézőpontból villantjuk fel a változásokat, ezúttal is a beve­zetőben említett mikrocenzus ada­taira támaszkodva Azt is áttekin­tették a vizsgálódig: során: milyen mértékben terjedtek el a háztar­tásokban a különböző tartós fo­gyasztási cikkek, a mindennapi életet könnyítő, a korszerű élet­forma irányzatait erősítő gépek, berendezések. A szárnak bizonysága szerint a háztartások több mint négyötödé­ben van rádió, átlag 38 százaléká­ban működik televízió, s minden 27. háztartásban van magnetofon, összesen ezer háztartásra 495 mo­sógép, 119 centrifuga, 223 porszívó és 155 hűtő^r'krény jut. Érdemes azt is hozzátenni, hogy 1968-' ezer háztartásra átlag 40 gépkocsi jutott. Sok — kevés? — ne vizsgáljuk ezúttal, hiszen a válasz attól függ, honnan nézzük: az igények olda­láról természetesen kevés, az év­tized első esztendeinek ellátottsá­gi színvonalához képest viszont nyilvánvaló a gyors fejlődés! (Folytatás az 1. oldalról.) ■ — A tanulás? — Kéttizedet javítottam. — Oroszból is? — Oroszból mindig pechem jan... — Tehát nem? — Nem. — Es ha végzet? — Megyek Szentlőrincre, techni­kumba. — Anya mit mond? — Anya? Anya sir, mert Ton­csit elvitték katonának, igy aztán teljesen egyedül marad ... * Arca beesett, haja pár h*nav alatt megfehéredett Februárban már három éve lesz, hon • '•-■ck feketét hord. Háttal a kályhának all, s nézi az asztalt körúlülő fér­fiakat. Ha valakinek kiürül a pó­kara már ugrik. Véner János Mi­sivel évődik, először az orosz mi­att, aztán meg a technikumért. Bá­nyászgyereknek nem való a lő. Az anya összerezzen, akármit is mon­danak körülötte az emberek, neki a legrettenetesebb emlék jut eszé­be, A szomszéd jött a hírrel. Be­nyitott a kapun, s ő meglátta, hogy «grognak a könnyei. Először na­gyobbik gyerekre gondolt, aztán az urára. A kisszoba falán nagyméretű csa­ládi kép. Misi 10 éves lehet, Anti 15, s ő se fiatal már. A férje a kép jobb szélén áll — s mintha csak egy álom lenne: kicsattanóan egészséges, mosolygós — s hihe­tetlenül fiatal. — Nem volt közös családi ké­pünk, így aztán egy régi képre másoltattam az ő esküvői portré­ját ... Az asztalon album: Béta-bánya üzemvezetőségének ajándéka- A fa­lon aprócska Davy-lámpa — em­lék valamelyik kollégától. — Huszonkét évig volt bányász, tizenöt éves korában kezdte. Ami­kor megismertem, azt mondta: jól fogunk élni, mert nem félünk a munkától, meg aztán, akik min­dent közösen szereznek, azok be­csülni is tudják egymást. Elfordul, a gyerek miatt nem szabad sírni. A borosüvegért nyúl, tölt a férfiak poharába, s aztán — mintha csak a férje is megjött volna velük, i- azt kérdezi: hát odabent mi újság? * ZÖtyőg a jeges úton a kocsi, I mi örülünk, hogy nem kell beszcl­TT'V* rí Ilyen lesz a gyár új Irodaháza Megvan a pénz, készülnek a tervek BŐVÜL A FAROSTLEMEZQYÁR Háromszázötven új munkahely — 1974-ben már termel az új üzem — Űj üzemmel bővítjük a Mo­hácsi Farostlemezgyárat. Az újabb gyárnak is beillő üzemnek 60 ezer tonna farostlemez lesz az évi ter­melése. összehasonlításul nem árt tudni, hogy a mai gyár — mely nem is tartozik a kicsik közé — „mindössze” 48 és fél ezer tonna farostlemezt állít elő ebben az év­ben ... Kölcsönös érdekek Dr. Fáy Mihály, a gyár igazga­tója mondotta a fenti szavakat munkatársunknak. Hozzátette: 1974-ben — amikor már az új üzem is teljes kapacitással dolgo­zik — 110 ezer tonna farostlemezt fognak gyártani. Evvel a 110 ezer tonnával Mohács lesz Közép-Euró- pa legnagyobb farostlemezgyára Ez nemcsak az ő véleményük: Fock Jenő miniszterelnök is így nyilatkozott ez év májasában, amikor Bécsben járt Klaus kan­cellár meghívására. Az új üzemnek 454 millió forint lesz a beruházási költsége. A csak­nem fél milliárd forint igen érde­kes módon „áll össze”. A Mohácsi Farostlemezgyár 140 millió forin­tot „tesz le” fejlesztési alapjából, s újabb 198 millió forint fejlesz­tési hitelt vesz fel a banktól. A hátralévő több, mint százmillió fo­rintot három vállalat, a budapesti ÉRDÉRT, a LIGNIMPEX — áfát, szenet, papírt exportáló-importáló külkereskedelmi vállalat —, vala­mint a Mecseki Erdőgazdaság adja össze. Társulásról van szó, melyet a kölcsönös érdekek vezérelnek. Az ÉRDÉRT, illetve a LIGNIM­PEX azért „szállt be”, mert, ha több farostlemezhez tud jutni, több lesz az értékesítésből szár­mazó bevétel is. A Mecseki Erdő- gazdaság viszont tűzifa elhelyezési gondjain akar enyhíteni. Jól szá­mol, hiszen tűzifából is lehet fa­rostot készíteni. Az új üzemet a jelenlegi gyár területén, althoz kapcsolva kíván­ják felépíteni. Tavasszal, ha a fagy felenged, megkezdik a terület elő­ni. Firkó István az üveget szoron­gatja, amit útravalóul kaptunk, Véner János meg a brigádnaplót Misi soraival. .jNagyon köszönök mindent, a látogatásokat, az aján­dékokat, azt, hogy gondolnak rám, hogy eljönnek hozzánk, s hogy megpróbálják helyettesíteni édes­apámat ...” — Ismerték? — Látásból. Nem a mi csapatun­kon dolgozott. Firkó István hátrafordul: ő is­merte. Amikor történt az a do­log, éppen az ő munkaterületükön dolgozott, a fejtés felső kijáratánál. Ezért is határozták el a patroná- lást. — Kinek az ötlete volt? — Nem tudnám megmondani. Vita most is csak azon van a bri­gádban: ki hívhatja meg Misit magához? A nyáron országjárásra vittük, aztán meglátogattuk a si- kondai úttörőtáborban, focizott velünk a brigád-válogatottban, s ha egy kicsit nagyobb lesz, telje­sítjük a legrégibb kérését is: el­visszük apja munkahelyére, a bá­nyába ... A komlói Béta-akna 6-as számú, hatszoros szocialista frontbrigádja kilencven taggal dolgozik. Havonta készítését, illetve az építkezést. Dr. Fáy Mihály optimista, mint mondotta, minden a kívánt ütem­ben halad. A pénzügyeket rendez­ték, a budapesti ERDŐTERV — Erdőgazdasági és Faipari Tervező Iroda — hozzáfogott a kiviteli terv készítéséhez. Az építőipari kapa­citással sem lesz baj. Állandó kap­csolatot tartanak fenn Tarjáni La­jossal. a Tolna megyei Építőipari Vállalat igazgatójával, s a válla­lat már tudja, hogy milyen épü­letszerkezeteket kell majd szállí­tani, Megrendelték már a gépeket is. összesen 140 vagonrakomány gép érkezik majd Ausztriából, s további 80 millió forint értékű gép belföldről. Új lakások A többi között egy 24 x 140 mé­teres üzemcsarnokot, egy 22 mé­ter magas, háromszintes előkészí­tő épületet, faaorító üzemet fog­nak építeni. Teljesen gépesíteni fogják a famozgatást, nemcsak az új üzemben, hanem a jelenlegiben is. A tervekben szerepel egy két­emeletes irodaépület létesítése is. Amint az új irodaház elkészül, a jelenlegi irodaépületet teljes egé­szében szociális létesítménnyé fog­ják átalakítani. Különösen az öl­tözőket és fürdőket bővítik. Erre azért lesz szükség, mert a gyár jelenlegi 850 dolgozót magában- foylaló munkás alkalmazott lét­száma további 350-nel növekszik. A 350 úi dolgozó mintegy 40 szá­zaléka nő lesz, amit a mohácsi és Mohács környéki asszonyok min­den bizonnyal örömmel fogadnak majd. A létszámnövekedés kihat a la­kásépítkezésre is. 1972 közepéig három 16 lakásos épületet épít a gyár Mohácson, s ezenkívül — mint dr. Fáy Mihály megjegyezte —, vannak még más terveik is. Hozzátette: ezekről még kicsit ko­rai volna beszélni. A korszerű, új gépek 214 x 550 cenfiméteres farostlemez-táblákat fognak előállítani, tehát nagyob­20 forintot ad minden tag a bri­gádkasszába, ebből veszik egyebek mellett az ajándékokat is. Véner János, a brigádvezetőm azonban ezt tartja a legkevesebbre. — Az ajándék csak jelkép, hisz nincsenek erre rászorulva. Mi in­kább azt szeretnénk, ha a magá­nyosság érzését csökkenthetnénk a család tagjaiban. Meg aztán min­dig van valami elintézni való is. Most például itt van a Toncsi ügye. Az egész faluból egyedül őt vitték el katonának. Persze, biz­tosan nem ismerik eléggé a körül­ményeit. Nos, hát ha kell, mi a miniszternek is írunk, .hogy leg­alább az őszre, amikor Misi elr megy, engedjék haza... * Egy utolsó hajtűkanyar, s aztán végre Komló. Véner János egysze­riben türelmetlen lesz: két gyerek várja otthon. Hogy hányadik este ér haza ilyen későn — ki tudja? Mint ahogy azt is lehetetlenség megfogalmazni: miért csinálja?, és miért csinálják a többiek? Talán azért, mert a lelke mélyén minden ember ott érzi tragédiák lehetősé­gét, hagy egyszerűen csak azért, mert szeretni jó? Békés Sándor bakat a jelenlegieknél. Mindez annyit jelent, hogy a felhaszná­lóknál kevesebb lesz majd a dara­bolási veszteség. Magától értető­dik, gondoskodni fognak a vá­laszték . bővítéséről is. Evvel kap­csolatban nem árt megjegyezni, hogy a gyár már így is 90 féle terméket állít elő. Az európai átlag fölött Közismert, hogy a Mohácsi Fa­rostlemezgyár az ország egyetlen ilyen jellegű üzeme. 1965-ben a gyár annyi farostlemezt termelt, hogy körülbelül négy kilogramm jutott hazánk minden lakosára. 1974-ben ez a szám — amikor az új üzem már teljes kapacitással termel — 10—11 kilogrammra nö­vekszik. Bár még nem érjük el USA, Svédország. Finnország egy főre jutó termelését, igy is meg­haladjuk az európai átlagot. Befejezésül még egy hírt köz­lünk, melyet a vállalat igazgatója karácsonyi örömnek szánt. Amint mondotta. 1970. január 1-től csök­kenteni fogják az erezett-nyomott (fautánzafú, lakkozott) farostlemez árát. Az ár csökkentésére a tech­nológia fejlesztése nyújtott lehe­tőséget. mint ahogy az teremtette meg a közönséges farostlemez, il­letve a lakkozott lemez árcsökken­tésének lehetőségét is. E két utób­binak már korábban leszállították az árát. M. L. A PÉCSI BALETT JUBILEUMI MŰSORA Tízéves a Pécsi Balett, s eb­ből az alkalomból jubileumi ün­nepi hetet rendeznek a tizedik évadban. Az ünnepi hét 1970- ben lesz, mégpedig április hó­napban, s műsora most készült el. E szerint április 17-én a Ná­dor Szálló különtermében foga­dással kezdődik a jubileumi ren­dezvén ysorozat, ugyanaznap a színház előcsarnokában tánc- íotokiállítást nyitnak meg, ma­gát a rendezvénysorozatot pedig este a színházban. Az egyhetes program azért figyelemre mél­tó, mert nemcsak a balett törté­netét, eredményeit mutatja be. foglalja össze, illetőleg ismétli meg, hanem az együttes a társ­művészetekkel együtt ünnepel, így magyar balettzenékből ze­nekari hangversenyt, „A mozgás” címmel fiatal képzőművészek kiállítását, valamint a Pécsi Ba­lettről készült különböző filmek bemutatóit rendezik meg. A ka­maraszínházban pedig díszlet és jelmezterv-kiállítást is nyitnak. A tíz év bemutatóira a kö­vetkező darabokkal tekintenek majd vissza: Vivaldi: Etűdök kékben, Szokolay: Az iszonyat balladája, Vujicsics: Változatok egy találkozásra, Rossini: Nyi­tány. Vivaldi: Ballo Concertan- te, Szőllősy: Oly korban éltem. Gulyás: Pókháló, Kincses: Mit takar a kalapod? Schubert: Po­koljárás. Millarres—Alonso: A veronai szerelmesek mériiriu- ma. Bartók-emlékműsorukban a Csodálatos mandarin; a Fából faragott királyfi, A Concerto sze­repel majd. * i Szóz csalód­ban 178 ­kereső

Next

/
Thumbnails
Contents