Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-23 / 297. szám
- pimftnttm napi o é 1959 december 23. 5ry vándor bennégetd u istállóban Derűt csalnak egymás arcára ... Magánosok klubja Tűz volt Hosszú hetén vben Vasárnap hajnalban riasztották a pécsi tűzoltókat, hogy egy istálló és egy pajta ég Hosszúhetényben a Fő utca 154. szám alatt. Számítva a kedvezőtlen útviszonyokra, a pécsiek a komlóiakat is riasztották, s így három gépjármű fecskendővei. valamint egy darus műszaki mentőautóval indultak az eset színhelyére. A síkos, havas terepen még a terepjáró autók is lassan haladtak. Mielőtt a pécsi tűzoltók Hosz- szúheténybe értek volna, a helyi önkéntes tűzoltó testület tagjai már mentéshez láttak. Telér József fuvaros, a házigazda elmondotta, hogy szombaton egy magát R. Nagy Józsefnek nevező idős vándor kéretőzött be hozzájuk, mondván, megjavítja a lószerszámokat. Az idős férfi éjszakára az istállóban maradt, s így valószínűleg ő is bent van a lángok között a két ló mellett. Bandi György önkéntes tűzoltóparancsnok élete kockáztatásával hatolt be a lángokban álló recsegő, ropogó, összerogyással fenyegető istállóba és kihozta onnan a »aj nos ekkor már füstmérgezésben és égési sérülésekben elhalt férfit. A tűz oltását csak a tartálykocsik helyszínre érkezésével kezdhették meg, mert a nagy hó miatt a kút megközelíthetetlen volt. Amikor a tartály- kocsikból elfogyott a víz, a közeli patak befagyott vizén léket vertek és az onnan szerzett vízzel többórás küzdelemmel sikerült a tüzet megfékezni. A rendkívül nehéz munkát tetézte az, hogy az oltáshoz használt víz pillanatok alatt a tűzoltókra fagyott, akik mintegy jégpáncélban teljesítették feladatukat. Már elmúlt délelőtt 9 óra, mire a több mint 50 ezer forint kárt okozó hatalmas tüzet eloltották. A teljesen kimerült, összefagyott, több mint 27 órája talpon lévő tűzoltók részére azonban még nem fejeződött be a munka. A 6-os úton, a hosszúhetényi elágazástól 400 méterre egy hóban elakadt autóbusszal találkoztak. Azonnal munkához láttak és két és fél órás hólapátolás után a darus autó segítségével kimentették az autóbuszt, amely tovább indulhatott útjára. Délután egy óra volt, mire a tűzoltók Pécsre értek. A szolgálati idő már reggel 6 órakor lejárt, de ők helytállva a nehéz órákban, nem sajnálva erejüket és idejüket, nemcsak a tűzzel, a hóval is szembeszálltak. Az áldozat- készség és helytállás szép példája az övék. Este van, puhán hull a hó, : a Pécsi Porcelángyár műve- 1 lődési otthonának tágas szobájában a kellemes melegben kényelmes fotelekben asszonyok. férfiak társalognak. Jó- I ízű nevetés is hallatszik időn- j ként, egy idős ember vicce- ! két mesél. A szoba ajtaján Magánosok klubja feliratú kis tábla hirdeti, hogy ebbe a szobába nem mindenki léphet be ... Fiatalember nyitja ránk az ajtót. — Jóestét kívánok, valami vezetővel szeretnék beszélni — mondja. Meisler Károly- né, nyugdíjas, a klub alapítója és vezetője lép hozzá. — Mit óhajt? A fiatalember egyik lábáról a másikra áll. aztán akadozó szavakkal mondja el; olvasta, hogy itt működik a í magánosok klubja. Valahogy ő is egyedülállónak érzi magát, szeretné ha a közösség befogadná... Rövid kis beszélgetés alakul ki közöttük, aminek lényege: sajnos, nincs rá lehetőség, mert itt valóban magánosok jönnek össze hétfő esténként, de íratlan szabály az, hogy negyven éven aluliak még „ne magánoskodja- nak”. — ön hány éves? — Tizenkilenc — válaszolja a fiatalember, aztán köszön és lassú léptekkel kimegy a szobából... A múlt év június 12-én alakult meg a klub és rövid idő múlva már a századik i tag felvételét ünnepelték, j — Amikor az alapítás gondolata felmerült bennem, az j a cél vezérelt, hogy az egyedülálló embereknek közössé- 1 get, társaságot kell keresni, mert a magány léleksorvasztó, lehangoló, bánattal teli — mondja a klub vezetője. — Nagyon örülünk, hogy ez a művelődési ház hajlékot adott nekünk. Idős, őszhajú férfi lép hozzánk: Ünnepekre minőségi VILLÁNYI bort vegyen, a villányi tsz borozójából! (Pécsett a fő postával szemben) — Van egy fiam, meg egy , lányom, mindketten az ország j másik részében élnek — mondja. — Egyedül vagyok, illetve csak voltam — teszi ! hozzá —, mert amióta ide já- j rok, nemcsak ismerősökre, i hanem barátokra is leltem \ A múltkor néhány hétig betegeskedtem, egyszercsak kopogtatnak az ajtómon. hát : kit látok ott. mint három I klubtagot. „Eljöttünk meglátogatni, miért nem láttunk már két hete magunk között — mondták. Trajcsik Sándor, a művelődési ház igazgatója jön be, a zeneszekrényhez lépve mondja: — Majd én keresek valami jó kis magyarnótát. Az egyik asztalnál kártyáz- gatnak, a másiknál kockatársasjátékot játszanak. A/ mai estére vagy húszán jöttek össze, talán a rossz idő, a havazás miatt vannak a szokásosnál kevesebben. — Azt mondta a doktor úr, hogy még egy betegét meglátogatja, aztán siet ide — hallom az egyik asztalnál beszélgetőktől. Elmondják, hogy a művelődési ház vezetősége rendszeres előadásokat is szervezett részükre. Ma egy körzeti orvos az érelmeszesedésről beszél majd, őt várják. De a TIT-előadók is gyakorta látogatnak ide. — Azt feltétlenül tessék megírni, hogy nagyon tetszenek nekünk Déri János előadásai útiélményekről. Már „jártunk" Franciaországban, az NDK-ban ... Jogi tanácsadások, a nyugdijrendeletek magyarázása is érdekel bennünket. Arról is beszélnek, hogy eleinte voltak, akik félreértették a klub céljait. Azt hitték, hogy itt valami „házasságközvetítési’' lehetőség nyílt. Szó sincs erről. — Ennek ellenére természetesen nem tilthatjuk meg, ha két idős ember között szimpátia alakul ki, hogy házasságra lépjenek — mondja a művelődési ház vezetője. — A klub működése óta két példa nőit erre, házasságot kötöttek. A klub néhány tagja is résztvett az esküvőn. Tudomásuk szerint az országban mindössze még Budapesten és Vácott működik hasonló klub. A váciak már voltak náluk tapasztalatcserén. , — Mondtuk nekik, hogy | nemcsak hetente itt találko- ; zunk a klubban, hanem elmegyünk közösen moziba, színházba is, sőt jó időben gyakorta kirándulunk — mondja egy asszony. Kirándultak már Harkányba, a Dömör kapuhoz is, sőt minden hónap utolsó szerdáján úgynevezett „tettyei napok”-at tartanak. A Tettye étteremben szívesen látott vendégek — egy kis vacsora, zene — nem túl drága és jól érzik magukat Természetesen nemcsak nyugdíjasok. hanem aktív dolgozók is számosán tartoznak közéjük, ők képviselik a fiatalabb korosztályt. — Én a második világháborúban elvesztettem a férjemet. Egyedül élek. dolgozom, itt találom meg a társaságomat — mondja egy asz- szony. Szigetvárról, Pécsváradról. Siklósról, Véméndről is kaptak leveleket, érdeklődnek miként lehetnének tagok? Jelentkezni kell, aztán a klub vezetősége elbírálja a kérelmeket Nős férfi, vagy férjes asszony nem lehet tag. Havi öt forint a tagsági díj. Kis magános közösség, azaz itt ismerősök, barátok körében már nem is magánosok, derűt csalnak egymás arcára, felejtik időnként egyé"' bánatukat. G. F. 1 Amikor fejtetőre áll a menetrend Sokan tanácstalanul kószálnak az előcsarnokban, vagy a két irányban nyíló folyosókon A „tudakozó” zsúfolt, telefonvonala is foglaltat jelez. A vasutasok pedig — akik, ki-bejárnak az ajtón — csak a vállukat vono- gatják: senki sem tud biztosat, mikor, milyen vonat késik, vagy melyik irányban közlekedik és merre nem, a hófúvások miatt. De aztán a hangosbeszélő szinte két percenként tájékoztatja a közönséget. — A Nagykanizsa felől érkező vonat húsz percet késik. Ez még nem is sok. Húsz perc. De legalább megérkezik. A vonatindulásra várók lábhoz helyezett bőröndökkel álldogálnak. Kissé feszesek, fehér ing, simára borotvált arc, fényes cipők, a hölgyek sminkelve, parfőmözve, néha idegesen pillantanak a nagy villanyórára. Akik most érkeztek, eléggé csapzottan vonulnak végig a peronon, álmosan, fáradtan, dideregve. Hány órát utaztak? Ki tudja? Kollegámat is fölfedezem a tömegben. Hajnali háromkor indult Bajáról és most délelőtt ért ide egy kis kerülővel Dombóváron át. Az új. szép étterem csendesen előkelő. A szőnyegek elnyelik a léptek zaját, a vendégek kihámozzák magukat a nehéz téli holmiból és kényelmesen várakoznak. VoEl'ször a legféltettebb családi ereklyéket rakosgatta elénk: a nagyapai hagyatékot. Egy száz évesnél is öregebb betűvésőt és egy fából esztergált „puhakőfaragó” | kalapácsot. — A vésőt még ma is kézbeveszem néha — mondotta —, amikor nemes kövön dolgozom, de azok közül is olyanon, amihez nemcsak hozzáértés, hanem hozzávaló hangulat is kell. Márványba, gránitba rajzolt mélykontúrú ólatin betűk vésésekor, ami- | ről mindig eszembe jutnak nagyapám szavai: — Nemcsak a felirat jelentésének, hanem minden betűiének olyan hangulatot kell árasztania, hogy azokból a hozzátartozók érzelme, gyásza is visszatükröződjön ... De a na^'anától reáhagyott tárgyi emlékek közül a legértékesebbnek mégis azt a márvám ljbo's! ókból kirakott mérőik táblát tartja, amit am’' "! m r ré- gesréc, rré1főbb helvre. a nagyobb oR?'"".at adó lakásába helyezett át. — Restellem, de éppen ereit tudom a legkevesebbet, Várépítő ősök unokája — mondotta. — Csupán any- nyit, hogy a múlt században restaurált Székesegyház márványmintáiból való. — Nagyapám is mindössze any- nyit mesélt róla, hogy jussa van hozzá, mert ő maga is márványmunkákon dolgozott annakidején, egy nagyon híres templomépítész keze alatt. A nevét Is említette, j de sajnos, én már elfelej- I tettem. Kár, mert egy amerikai rokona, bizonyos dr. Ferdi- nánd Stibi Mc-Lane-i történelem tanár évek óta „rágja I a fülét” családi adatokért — Hogy nem láttam, soha nem ismertem, ez nem csoda, hiszen a leveleiből is az derül ki, hogy valamikor a századfordulóban vándoroltak ki Amerikába. De gondolom, arra tényleg csak egy történész szívósságából futotta, hogy megtalálta és azóta is tartja velem a rokoni nexust. Az egyik leveléből ítélve joggal, mert abban nagyon gondosan, részletesen bizonygatja a rokonságot. Idézzük, hát néhány sorát „A Stibi ősök nevére és foglalkozására nézve a svájci Luzern városában találtam meg a legrégibb nyomokat. Vissza vezetnek a XVII. század I. feléig, a 30 éves háború I korára, és bizonyítják, hogy 1 elődrokonaink annakidején még várépítő kőfaragók voltak. Martin Stibi, közös ősünk 1899-ben költözött át a magyarországi Püspökszent- lászlóra, ahol az egykori har- I cias szakmát, mai formájára juhászitva folytatta és tudtommal átaladta az őt követő Stibi generációknak”. — Jól nyomozott az amerikai rokon, — mondotta — mert azóta már bizonyságot szereztem magam is a szentlászlói ükapaságról — Most aztán tényleg rajtam volna a sor, hogy én is hozzájáruljak valamivel családfánk kiegészítéséhez, de sajnos éppen a nagyapámnál akadtam el... Noha a riport végére kívánkozna inkább, mégis itt üzenjük Stibi Lászlónak, hogy dr. Farkas József székesegyházi kanonok szíves segítsége révén, néhány érdekes adattal szolgálhatunk. Elsőnek is a valóban híres építész, báró Schmidt Frigyes „Dombaumeister” nevét jegyeztük fel, aki az 1881—1891 között restaurált székesegyház munkálatait vezette. A feljegyzések tanúsá- j ga szerint rendkívül igényes ember volt, ami nemcsak az európai hírű szobrászok, freskófestők, hanem a kőfaragók kiválogatásában is megnyilvánult. Néhai Stibi György kőfn- raPómester kerek 10 éven át dolgozott a székesegyház márványmunkáin, tehát az unoka nem őrzi méltatlanul a nagvapai hagyatékot. — A szerszámait, amiket ő még stockhamernek, spiceizAranyvasárnap — de nem az igazi Ezüstvasárnapon nem nyi- I tottak ki Baranyában az üz- | letek. Elhatározásukat azzal indokolták a kereskedelmi vállalatok, hogy nem várható megfelelő forgalom. Az aranyvasárnap, amikor árusításra készen várta a vásárlókat minden nagyobb bolt, őket igazolta Az üzletekben alig-alig volt érdeklődés, s a forgalom mindössze egy harmada volt a tervezettnek. Akik megfordultak a boltokban, elsősorban ajándéknak valót, játékot, kötöttárut, meleg harisnyákat, zoknikat, alsóneműt, kesztyűket, bor- díszműárut. üveg- és műanyagtárgyakat vásároltak. — Nagyon sok fogyott a jablo- neczi csillogó fenyőfadíszekből, csokoládéfélékből, sza- loncukorkából és más édességekből, s rengeteg fenyőt I adtak el az alkalmi árusító- I helyeken. Végeredményben a Centrum Áruház szokásos hétköznapi egymillió forintos forgalmával szemben 390 ezer forintos forgalmat ért el. A MERUKER Vállalat 24 pécsi es 13 vidéki szaküzletében összesen 500 ezer forintot forgalmaztak a várt másfél millió helyett. A Baranyaker Vállalatnál pedig egymillió 200 ezer forint helyett félmillió forint volt az arany- vasárnapi forgalomból eredő bevétel. A szakemberek két okra vezetik vissza az aranyvasárnapi lanyha forgalmat. Egyik a rossz időjárás, amely miatt bizonytalanná vált még a helyi közlekedés is, a másik pedig az, hogy az idén a szokottnál jóval előbb, még november közepén elkezdődött a karácsonyi vásár. Vonatra-várók a Főpályaudvar peronján natindulásra vagy érkező rokonokra. Közben kint befut egy motorkocsi, Eszékről jön, idegen szavak, ölelkezések, kedélyes hátbaveregetések. A folyosókon téli könyvvásár. Németh László. Dürrenmatt, Leonard Clark, Rejtő, Moravia, aztán folyóiratok, a pavilonban újságok, ajándékok, szájharmonikák, babák, cu- korkás tasakok, trafikáru. A nap minden órájában sort áll itt a tömeg. A büfében örök hangkáosz Mutogató, nevető, vitatkozó hangoskodó férfiak. — Sör üvegben, pohárban, féldeci és fröccs pohárban. Fiatal vasas srácok, vidékről bejárók, ma hazautaznak, aztán már csak ünnepek után térnek vissza ismét a hajnalival. — Tudod az volt a szerencse, hogy az apám nem volt velünk. Mert ha ott van. az kirámolta volna az egész ninek, graifcirklinek nevezett, épp úgy őrzöm, óvom, mini a rég megfakult üzleti leveleit, amelyekből már eddig is sokmindent kihámoztam, — mondotta. — Legfőképpen azt, hogy a mi szakmánk is milyen sokat változott az idők múlásával. Mert a sírkövek mellett ő még malomkövek, hajdinahántolók faragásával is foglalkozott, én meg már javarészben műkővel dolgozom. Vagyis a mai mesterekhez már „betört a technika” sok oldalúbbá, korszerűbbé vált a kőfaragó szakma. — Ma már a hagyományos képzettség mellé, a házépítéshez tartozó kő. műkő és márványburkolási jártasságról is szakbizonyitvány kell ahhoz, hogy boldoguljon az ember — mondotta. — Aztán tréfásan hozzá tette még. — De azért ebből is kitűnik, hogy végül is semmi új nincs a nap alatt Mert lám ugye. az ősök is vár- épíléssel kezdték, amit mi pár száz év után, ha alaposan megszelídítve is, de csak átvettünk tőlük... P. Gjr. kocsmát. De így is kaptak az etetőjükre, ne félj! A pádon dagadt arcú tértit vigasztalnak társai. — Bevágsz egy féldecit, utána az orvos kirántja a fogadat, aztán kész. Injekció sem kell. Cigányférfi támaszkodik az automatánál, pergős-visítós rakétapisztollyal játszik, ahogy húzza a ravaszt, villog elöl a csöve. Zssbrevág- ia, aztán két forintosok után kutat és kakaót iszik az automatánál. Ez még mindig újdonság. Legalábbis az átutazó falusi asszonyoknak. — Kakaó, fekete, szörp, szendvics kaszinótojás, majonézes virsli „kapható”, csupán a pénzt kell bedobni. Jó pénzt. Mondiák. múlt hónapban 80 ezer forintot forgalmazott az automata naponta ötször-hat- szor feltöltik, sőt manapság többször is. mert a hó miatt sok utas itt reked. — Dobja csak be mama, aztán nyúljon be a kuglófért ... — biztatják az előbbi vasas srácok az idős parasztasszonyt. Kicsit restell- kedik, de aztán ahogy a pénz lent megzörren, nyílik a kis fém ajtó, és ott a kuglóf. — Kiemeli, becsomagolja papírba és elteszi a kosárba. Majd a vonaton megeszi. Az automata néha leragad, pedig kitűnő masina, úgyannyira, hogy nem is lehet becsapni: leit, rubelt, pfenninget, dinárt, régi pengőst nem nyel el. hanem egyszerűen jelzi: „áll a balhé”. Ha pedig vasérmét erőszakolnak a nyílásba. a mágnes magához szippantja és ismét ielez. Talán csak éjszakára — éjfél és négy óra között csendesedik el a pályaudvar, az utolsó és első vonat között. Vagy ma még akkor sem, hiszen a menetrendet megbolygatta, feje tetejére állította az időjárás. Alvó, mászkáló, iddogáló utasok ezrei fordulnak meg itt naponta, mindenki igyekszik valahova, az utolsó pillanatban, hogy még az ünnepekre megérkezzenek saját „végállomásukra”. E.F. i
