Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

1969. december 20. Dunotnmi ncit»iö 7 A TÜNDÉREKTŐL ROBINSONIQ Újdonságok a kozmetikábon Színes csillám a szemhéjon A közelmúltban Buda- S pesten tartott kozmetikai ! napokon ismertették a bé- < esi kozmetikai kongresz- i szuson bemutatott új el- t járásokat és készítménye- > két. Jutási Jánosnétól, a ! Fodrászipari Vállalat új- ( mecsekaljai 20-as számú \ kozmetikai szalonjának l vezetőjétől érdeklődtünk ! az újdonságok iránt. 5 — Valóságos forradalom > zajlik ezekben az években \ a szépségápolásban. Büsz- í kék lehetünk, hogy az í egyik leghatásosabb ké- í szítményt magyar koz- i metikus-vegyész, a buda- i pesti Pongrácz Árpád ál- í lította elő. A vitamindús ' paprikapüré különféle anya J gokkal együtt pakolásként > alkalmazva, igen gyorsan j hat. Frissíti a bőrt, vér- s bőséget okoz. Mivel a < paprikapép igen erős ha­tású, házi felhasználásnál I; mindig ki kell kérni a ] szakember véleményét — | Értágulásos bőrön ugyan- \ is igen nagy kárt okozhat. \ A paprikakezelést mi is !; bevezettük és vendégeink ! elégedettek vele. ; — Az utóbbi időben J előtérbe került a gyógy- i növények alkalmazása. S — A gyógynövények fő- í zetével való borogatások, i pakolások méltán váltak i rövid idő alatt kedveltté. í Legegyserűbb a csipkebo \ gyó tea, amely borogatás- í ként használva, gyorsan > felfrissíti az arcot Még | jobb, ha fél liter vízbe egy-egy mokkás kanál kakukkfüvet, pemetefüvet,, kamillát és csipkebogyót főzünk. Az arcbőr felfris- I sül, kisimul, megfiatalodik ! 10—15 perces borogatás után. Frissítőnek ajánlom, a nyers kelttésztából te­gyenek a hölgyek tapaszt az arcukra és pihenjenek ! vele egy kicsit j — Változott-e a divat a ! kikészítésben? j — Jelentősen. Több olyan alkalmi kikészítést láthattunk Budapesten, ; amelyen 8—9 órát dolgo- ; zott a kozmetikus. A tee­nager kikészítésénél szí- '• nes csillámporból virágot ' formáznak a szem köré az arcra, karra, lábszárra. — ; Vállalatunk is szerzett be szilveszterre csillámport és máris sok vendég je- ' lentette be magát az ó év ! utolsó napjára csillámpo- ros kikészítésre. Az arany, ezüst, zöld és piros színű csillogó porral, — termé­szetesen az archoz, a ru- ! hához illő színnel — a szemhéjakat árnyaljuk, dí- ; szí tjük. Nagyon divat a kihangsúlyozott szem. Fantázia és valóság Mit olvasson a gyeiek? Milyen könyvet vegyünk a gyerekeknek? — mint pe­dagógushoz, sokszor fordul­nak hozzám ezzel a kérdés­sel a szülők. Mi felel meg legjobban gyermekük egyéni és életkori sajátosságainak? Az egy—négy éves korú gyermeket általában még csak a saját életük apró- cseprő eseményei foglalkoz­tatják. Azokat a története­ket kedvelik tehát, melyek­nek témáját életüknek min­dennapos eseményei adják. Olyan mesét hallgat szí­vesen a gyermek, amely „őró­la szól”, amelyből magára ismerhet. Ilyen történetecske például, amikor a mesehős nem szeret mosakodni, tor­kos, de végülis póruljár, hát elhatározza, hogy megjavul. Olvashatunk-e az egy— négy éveseknek olyan törté­neteket, strófákat, melyeknek egyes szavait nem mindig értik meg? Fontos az érthe­tőség, de nem ragaszkodha­tunk hozzá mereven. A gyer­mek szókincse úgy gyarap­szik, ha gyakori hallásból, mondogatásból, napról napra új szavakkal ismerkedik meg. A beszédtanulás kezdetén igen ió hatást érhetünk el a különböző népi mondókák- kal, kiszámolókkal, rigmu­sokkal. Különösen azok ked­veltek, amelyek valamilyen mozgássorozattal — integetés, tapsolás, stb. — vannak ösz- szekötve, amit a pici gyer­mek szívesen utánoz. (Példá­ul: Áll a baba, áll... Csip- csip-csóka... stb.) Az igazi mesekorszak, az Andersen—Grimm, — a tün­dér- és népmesék kora, a négy—nyolc életévre jut. A változatos cselekmény, az a csodálatos álomvilág, mely a gyermek elé tárulkozik, a jel­lemrajzok egyszerűsége, mind mind olyan tulajdonság, amit az óvodások és kisiskolások fantáziadús világa örömmel befogad. Nem igaz az a fel­fogás, hogy a mesék csodás elemei megzavarják a gyer­mek valóságismeretét. Egy­részt előbb-utóbb mindegyik kinövi „mesekorát”, másrészt még a legfiatalabbak is tud­ják, érzik, hogy a mese „csak mese”. A kisgyerek a maga ré­széről gyakran „elnyomott­ként” él a felnőttek között. A népmeséket azért is ked­veli, mert ezeknek fő jellem­zőjük, hogy bennük az igaz­ság győz, a kzegény meg­gazdagszik, az elnyomott leg­kisebb fiú dicsőséget szerez a nagyokkal szemben, stb. A gyerek könnyen azonosítja magát a szereplőkkel, más­részt az erkölcsi nevelés meg­alapozását is jól szolgálják népmeséink tisztaságukkal, igazságosságukkal. Az önálló olvasóvá válás ideje az úgynevezett Robin­son mesekor, általában a nyolcadik év és a serdülés kora közé esik. E kor olvas­mányai az egyszerű szerke­zetű, fordulatos, Izgalmas „igaz” történetek, kalandre­gények, történelmi hősök tet­tei, stb Sokan szinte válo­gatás nélkül mindent, mohón elolvasnak. Itt már igazán szükséges az olvasmányok rendszeres szülői ellenőrzése. A serdülő korhoz érve gyermekünk olvasási igénye általában csökken. Vannak, akik megrekednek a kaland­regények szintjén, mások vi­szont már a „felnőtt iroda­lom” remekműveit is szíve­sen olvassák. Ez utóbbi célra kell törekednünk. Külön utat mutat a lányok olvasás-fejlődése. Jelentős ré­szüket, noha még a kaland­regények korát élik, nem elé­gíti ki a puszta cselekmény. A pubertás korábbi bekö­szöntése miatt érzelmi életük megelőzi értelmi fejlődésüket. Ezért annyira közkedveltek a kizárólag bakfisok számára íródott leányregények. Karácsonyi asztaldíszek Á tél a természet pihenésé­neit, csendjének évszaka. A virágkötés is ezt a hangulatot jelenfti meg ábrázolásaiban a természet egy-két jellegzetes téli anyagával. Az időtlenséget jel­képező fenyőkön kívül is sok le­velet őriz meg a tél: pl. megőrzi a borostyán és a vinca (fagyai) zöldjét, a hó alatt áttelelő bar­násvörös szederleveleket, a ku­tyatej levélbokrétáját, a fa­gyöngynek fehérbogyós és a fa­kínnak sárga termésű ágát. Eze­ket alkotásunkban szembeállítjuk a zuzmós, gombás vagy csupasz faágakkal, amelyek az Európá­ban kialakult jelképrendszerben az elmúlást jelzik. Karácsonyi dísznek az említett növényeket mind felhasználhat­juk, de a tél hangulatát keltő növények mellett az ünnep öröm­teli hangulatát is kifejezhetjük pl. karácsonyi gyertyával, piros vagy vidám színű virágokkal, mint amilyen a mikulásvirág, a hajtatott tulipán. A gyertyákon kívül az ünnepélyes hatást sokan egyéb ipari készítményekkel, aranyszínű zsinórral, bronz ha­rangocskákkal stb. igyekeznek fokozni. A fenyőzöldet azonban ne fújjuk be parafinnal, mert úgy mesterkélten hat. Gyűrj Mikiéi KALAP­SAPKA DIVAT Elegánsnak akkor mondha­tunk valakit, ha korának, egyéniségének megfelelően öltözködik, ha kabátja, ru­hája összhangban van az öl­tözködés igen fontos kiegé­szítő elemeivel, a kalappal, sapkával, táskával, kesztyű­vel. Milyen Is az Idei kalap és sapkadivat? A budapesti Sapka és Kalap Ktsz model­lező részlegében néztünk szét, ahol minden korosztály szá­mára sokféle csinos sapka és kalap terve készüL A sapka és kalaptervezők a forgalomba kerülő téli ka­bátokhoz hasonló színű és anyagú egyszínű jerseyből, pepita-szivacsos anyagból, vagy szövetből sok csinos, bájos kislány és kisfiú kala­pot és praktikus, fülre húz­ható sapkát terveztek, s ké­szítettek. A tizenévesek legkedvel­tebb divatja ebben az idény­ben is a „beatles-sapka”. Ki­sebb, vagy nagyobb silddel, alacsonyabb, vagy magasabb felsőrésszel változatos anya­gokból, többek közt műbőr­ből és velúrból is, sokféle színben kaphatók. Fiatalok­nak, idősebbeknek egyaránt előnyös, divatos viselet » svájci sapka jellegű, barett sapka, amely a fejen tetszés- szerint igazítható. Készülhet szőrméből, műszőrméből, mű­bőrből is, amely ezen a télen kalapnak, sapkának egyaránt nagy divat. A teenagerek tavaly nagyon szívesen hord­ták a cowboy kalapot Ezen a télen is nyugodtan visel­hetik, mert divatos. A női kalapokban meghatá­rozható új vonal nincs. Di­vatosak a nagyszélű és a há­tul felhajtott kalapok, ame­lyek gyakran szőrmével dí­szítettek, vagy ilyenszerű anyagból készülnek. Esős napokon praktikus viselet a műbőr kalap, amely csinos kiegészítője az ugyancsak mű­bőrből készült eső- és haris­nyacsizmáknak A műbőr ka­bátokhoz, kosztümökhöz egyébként is nagyon divatos a műbőr kalap, vagy ellen- zős műbőr sapka, a szövet holmikhoz pedig a steppelt szövet kalap. A férfiaknak orkán kala­pok mellett műbőrrel kom­binált téli sapkákat terveztek és készítettek. Divatosak lesz­nek a mintás, kiskarimájú szövejjcalapok. Pehelyköny- nyúek, egyike legkiválóbb tu­lajdonságuk, hogy eső után is megtartják formájukat. — Alapanyagukat a Könnyű­ipari Kutató Intézet és a Sapka és Kalap Ktsz közösen dolgozta ki. E formatartó, könnyű, modern kalapok azonban csak tavaszra jelen­nek meg az üzletekben. Süssünk, főzzünk otthon TÖLTÖTT PULYKA Minden család a karácsonyi ünnepekre készül — nemcsak ajándékokkal, hanem ünnepi ebéd ősz- szeállításával is. Ezúttal az étrend elkészítéséhez a pécsi Mecsek SZOT-üdülő konyhafőnökének, Rózsahegyi Tibor­nak és cukrászmesterének, Drexler Tibornak segítségét kértük. Ebéd: 1. Töltött gomb* (előétel). Z. Húsleves metélt vagy reszelt tésztával. 3. Gesztenyével töltött pulyka süitburgonyával, párolt szil­vával. 4. Tűzdelt bélszín burgonyapü­rével. 5. Rlgójancsi, mákos és dlös beigU. Vacsora: Töltött sertésdagadó. © Töltött gomba. Hozzá­valók: 50 deka sampinyon gomba, 20 deka máj, 3 deka zsír, 7 deka vaj, 2 deka vö­röshagyma, só, bors, majo­ránna konyak, tejszín tartár- mártás, francia saláta. Először a francia salátát készítsük el, amire majd rá­helyezzük a töltött gombafe­jeket. A salátához veszünk 25 deka vegyes zöldséget, 20 deka burgonyát, 20 deka zöld­borsót, 10 deka ecetes ubor­kát, 10 deka almát. A bur­gonyát héjában megfőzzük, megtisztítjuk és apró koc­kákra vágjuk. A zöldséget is kis kockákra vágjuk, kevés vajon megpároljuk a zöldbor­sóval együtt, majd az ecetes uborkát és meghámozott al­mát is apróra vágjuk. Mind­ezt megsózzuk, ízlés szerint borssal ízesítjük és tartár- mártást öntünk rá. Vigyáz­zunk, a salátánk elég ke­ménységű legyen, hogy a gombát rá tudjuk majd he­lyezni. Ezután a gombát leforráz­zuk, a héját lehúzzuk, a fe­jeket félretesszük. A szára­kat megreszeljük, 20 deka májjal, ízlés szerinti majo­ránnával, borssal, sóval fű­szerezve kevés vajön megpá­roljuk. Ha kész, szitán áttör­jük és gombapépet készítve habosra keverjük, kevés tejr színt is teszünk hozzá, vi­gyázva, hogy elég kemény legyen a massza. Ezt a töl­teléket a gombafejekbe egyenlően betöltjük a szárak helyére, majd a francia sa­látára helyezzük. Tálaláskor májszeletekkel, aszpikkal fé­nyezhetjük, díszíthetjük és külön tartárt is adhatunk hozzá. © Gesztenyével töltött pulyka. Hozzávalók: két és fél—három kilós pulyka (4— 5 tagú családnak), 15 deka zsír, 15 deka füstöltszalonna, 30 deka sertéshús, másfél de­ci tej, 50 deka tört gesztenye, 5 deka vaj, 2 tojás, 2 zsemle, só, bors, szerecsendió. A sertéshúst megsózzuk, megpároljuk és a tejbeázta­tott, kicsavart zsemlével együtt ledaráljuk, beleütjük a két egész tojást, a felol­vasztott vajat, tetszés szerin­ti majoránnát, reszelt szere­csendiót, borsot, sót és végül a gesztenyét is hozzákeverve, tölteléket készítünk. Közben a jól megmosott, tisztított pulyka belsejét meg­sózzuk, megtöltjük az előbbi töltelékkel és összevarrjuk. Kívül is jól megsózzuk és a kizsírozott sütőtepsibe helyez­zük. Vékony szeletekre vá­gott szalonnával beborítjuk a mellett, olvasztott zsírral le­öntjük és középhőmérsékle­ten puhára sütjük úgy, hogy közben a saját levével locsol­juk, végül lepirítjuk. Ha meg­sült, a szalonnát levesszük róla, feldaraboljuk a puly­kát és forró pecsenyelével a szeleteket leöntjük. Tálalás­kor zsírban sült burgonyát adunk hozzá párolt szilvával. ® Tűzdelt bélszín burgo­nyapürével. Hozzávalók: 70 deka bélszín, 20 deka szalon­na, vöröshagyma, fokhagyma, lecsó, só. bors. Az előre érlelt bélszínt (a bélszínt megmossuk, alaposan mustárral megkenjük, sózzuk, borsozzuk és annyi olajat te­szünk rá. hogy ellepje, így 2 —3 napig érleljük) hegyes késsel felszúrjuk és csíkokra vágott szalonnával megtűz­deljük. Zsírozott tepsibe tesz- szük, fokhagymával, hagymá­val, lecsóval együtt sütjük puhára. Melegen tartjuk, fel­szeleteljük. kevés pecsenye­lével leöntjük a szeleteket és burgonyapürét adunk hozzá. © Rigójancsi. Hozzávalók: 10 deka liszt, 5 tojás, 10 deka kristálycukor, 6 deka porcu­kor, 10 deka étcsokoládé, 7 deka kakaó, 6 deci tejszín. Először piskótalapot készí­tünk úgy, hogy az öt tojás­sárgát 3 deka kristálycukor­ral jól kikeverjük, azután a tojásfehérjét 7 deka kristály- cukorral kemény habbá ver­jük, majd a kikevert sárgá­hoz öntjük. Ezután a 10 deka lisztet és a 2 deka kakaót óvatosan keverve hozzáad­juk. A gáztepsi hátára cso­magolópapírt teszünk és a piskótamasszát rajta késsel egyenletesen elkenjük. Kö­zépmeleg sütőben sütjük. Ha Kihűlt, a papírt lehúzzuk és a piskótalapot két egyenlő darabra vágjuk. Töltelék: (A tejszínt lehe­tőleg egy nappal előbb ve­gyük meg és plusz 10 fok alatti hőmérsékleten tartsuk a hűtőben, akkor könnyen fel tudjuk verni.) A tejszínt cukor nélkül verjük, ha kész, 6 deka porcukrot és 5 deka átszitált kakaót óvatosan be­lekeverünk és az egyik lapra rákenjük. Közben a 10 deka étcsokoládét meleg helyen megpuhítjuk, (de nem ol­vasztjuk) ehhez 2—3 csepp étolajat keverünk és a másik lapra kenjük. Húsz egyenlő kockára vágjuk és késsel egy­más mellé rakjuk a kakaós tejszínnel megkent lapra. Vé­gül melegvízbe mártott kés­sel felszeleteljük, tálra he­lyezzük. Diós, mákos beigli: A ha­gyományos tésztának először a töltelékét készítsük el. Hozzávalók: 20 deka mák, 20 deka dióbél, 30 deka kris­tálycukor, 2 deka fahéj, 10 deka mazsola, 1 vaníliás cu­kor, citromhéj. A cukrot, vaníliás cukrot, fahéjat, reszelt citromot ke­vés vízzel felfőzzük és rá­forrázzuk felét a megdarált mákra, a másik felét a darált dióra. Majd belekeverjük a megtisztított mazsolát szin­tén feles arányban. (Azért főzzük vízben és nem tejben, hogy a tésztája később ne repedezzen meg.) Tészta: az 50 deka lisztet megszitáljuk és 25 deka vaj­jal vagy margarinnal elmor­zsoljuk, majd fészket készí­tünk, ahová 5 deka porcuk­rot, csipet sót, másfél deci tejet, 2 tojássárgát, 2 deka élesztőt teszünk. Az egészet jól összedolgozzuk, kétfelé osztjuk, kisodorjuk és egyik­be a máktölteléket, a másik­ba a diótölteléket tesszük, összetekerjűk és tepsibe he­lyezzük. A tetejét egész to­jással megkenjük, ha meg­száradt, akkor tojásfehérjé­vel átkenjük, várjunk míg az is megszárad, azután tegyük sütőbe. Ha megsült, hűlni hagyjuk és szeletekre vágva helyezzük a tésztástálra. Vacsora: töltött sertésdaga­dó. Hozzávalók: 80 deka hús, 10 deka zsír, 4 zsemle, 5 to­jás, fél csomag zöldpetrezse­lyem, só, bors, kevés hagy­ma tetszés szerint máj. A sertésdagadót felszúrjuk és az alábbi töltelékkel tölt­jük: az áztatott és jól ki­csavart zsemléhez hozzáad­juk a tojásokat, kevés zsíron párolt apróra vágott kis hagymát, a darált májat, fi­nomra vágott zöldpetrezsely­met, ízlés szerinti borsot, sót. Az egészet jól összekeverjük és az így kapott tölteléket a felszúrt dagadóba töltjük. A nvílást fogvájóval összetűz­zük vagy cérnával bevarrjuk. Zsírozott tepsiben sütjük, melléje kis lecsót teszünk, Időnként a levével meglocsol­juk, hogy szép színe legyen. Melegen vegyes körettel, sa­vanyúsággal tálaljuk. Hide­gen is adhatjuk, de akkor köret nélkül. i 4

Next

/
Thumbnails
Contents