Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

1969. december 3. Dimantfitt nduio 3 Baranya lakossága évente hatszor fordul meg az Állami Áruházban Az aknában újra működnek a gépek Húszéves a Centrum Szerény kis évforduló je­lentős jubileumaink mostani sorában: húsz esztendeje, ezekben a napokban nyílt meg Pécsett az Állami Áru­ház. A két évtizeddel ez'előtti esemény a magyar szocialista kereskedelem születésével esett egybe. Ez a tény, vala­mint az adott az áruház meg­nyitásának nagy jelentőséget, hogy a Dunántúl első Álla­mi Áruháza volt. Az áruház létrejöttét számos vita előzte rneg: szükség van-e rá, nem lesz-e túlméretezett? Már a megnyitás napján kiderült, hogy a hetven al­kalmazottal, és 1090 négyzet- méternyi alapterülettel (en­nek csak a fele volt eladó­tér), létesített áruház kicsi­nek bizonyul. Ezért kezdet­től fogva napirenden volt az áruház bővítésének, a kapa­citás növelésének kérdése, ami még ma is foglalkoztat­ja a vezetőket, noha a 20. évfordulóra a terület 170 százalékkal nőtt, a létszám pedig megháromszorozódott. Az áruház fejlődéséről leg­hívebben a számok beszél­nek. Az első teljes év for­galmát a nyitás tizedik év­fordulójára megháromszoroz­ták, a huszadik esztendőben pédig éppen ötször akkora forgalmat bonyolítanak. Az 1950. évi vevő-szám 1969-re 270 százalékra nőtt. Ha Ba­ranya összlakosságát a vásár­lók számával elosztjuk, kide­rül, hogy á megye lakossága évente hatszor fordul meg az áruházban. 1950-ben és 1951-ben el­nyerték a Belkereskedelem legjobb vállalata címet. Az áruházban dolgozók 40 szá­zalékának var) Kiváló dolgo­zó kitüntetése, s ezek egyne­gyede a Szakma kiváló dol­gozója kitüntetést is meg­kapta. A jelenlegi létszám­nak 75 Százaléka törzsgárda- tag, olyan dolgozó, aki az ál­landóan javuló, de mégsem kielégítő munkakörülmények ellenére is hű maradt válla­latához. Az áruház történe­téhez tartozik, hogy dolgo­zóinak húsz százaléka szer­zett az elmúlt két évtized alatt középiskolai és egyete­mi végzettséget. Az áruház munkájában a vásárlókhoz fűződő kapcsola­tok a legfontosabbak. A ré­giekkel szorosabbra fűzték, a leendő törzsvásárlókkal segí­tették kiépíteni a kapcsolato­kat azok a gyári, üzemi, hi­vatali, iskolai árubemutatók, divatbemutatók és kiállítások, amelyekből közel kétszázat rendeztek az elmúlt húsz év­ben. Nagy szerepet kapott a Vásárlók Tanácsa az áruház életében. Rendszeresen meg­hallgatják véleményüket el­képzeléseikről, terveikről, ja­vaslatokat kérnek a tanács tagjaitól. Ennek is köszönhe­tő, például, hogy az áruház jelenleg 26 féle szolgáltatás­sal áll a vásárlók rendelke­zésére. Lényeges fordulatot jelen­tett az áruház életében, ami­kor az áruházi nagyvállalat részévé vált. A névváltozta­tás, amellyel Centrum Áru­házzá lett, külsőség volt csu­pán. A lényeg, hogy az áru­ház a nagyvállalat kebelé­ben új lehetőségeket kapott a vevők jobb ellátásához. A közvetlen ipari beszerzések és az igen jelentős import hatását bárki lemérheti az áruház áruválasztékában. — Nagyjelentőségű, hogy az áru­házi szervezet egységes üzlet- politikát alakított ki és ösz- szehangolt kereskedelmi te­vékenységet folytat. Az Állami Áruház 29 évi tevékenységét méltatva mind­ezekről dr. Sebők Imre igazgató számolt be kedden este a Nádor szállóban a ju­bileum alkalmából rendezett ünnepi fogadáson, amelyen a Megyei Pártbizottságot dr. Nagy József, a Városi Párt- bizottságot Wieder Béla kép­viselte. Részt vettek a foga­dáson a Megyei és a Városi Tanács. a szakszervezetek képviselői, a rádió- és a sajtó munkatársai / Már csak cqy zobáki bányász állapota életveszélyes Megteremtődtek az eltemetett emberek kiszabadításának műszaki teltételei — A balesetvizsgáló bizottság első hivatalos jelentése Dr. Sebők Imre megemlékezik az áruház húszéves munká­járól (balról). Jobbról a második: d*-. Nu«*­Fo o Erb Já os Egy kegyetlenül hosszú, ál­matlan éjszaka után mozgal­mas nap virradt a zobákiak- ra: a termelés újjászervezé­sével egyidőben megkezdő­dött a gázkitörés, illetve a robbanások által megrongált szállítóakna helyreállítása. A délelőtt folyamán bányamen­tők ereszkedtek le a mélybe hogy helyreállítsák a szét­szaggatott kábeleket, légaj­tókat és légvezetékeket, majd ezt követően megkezdődött a mindent beborító szénpor el­távolítása. Az aknamélyítők Emberek a hóviharban Voltak, akik megjósolták, hogy lesz e kései szép ősz­nek majd „böjtje” is. Ez az­tán szépen bekövetkezett tegnap hajnalban. Reggel pe­dig — például az uránvárosi végállomásról — bár ponto­san, de eléggé bizonytalanul vágtak neki az útnak az au­tóbuszok. A nyolc óra hu­szonöt perckor indúló 20/A-s kocsi nem is indult, pedig nagy tömeg várta, de hát a forgalmiban „elfelejtették” közölni az utasokkal e kény­szerű tényt. A Bakonyáról — Kövágószöllősön át — Pécs­re tartó autóbuszok közül vagy nyolc kocsi valahol el­akadt. Kifele az országúton olyan szélviharba kerültünk, hogy a Volga éppen hogy csak tar­tani tudta az irányt. Az asz­falton tekergő, szélfútta hó- felhő-foszlányok idegesítő módon cikáztak a legköze­lebbi hótorlaszig, ahol aztán összegyűltek. Golgotán már a foszlányok mint valami fi­nom tüllfátyol takarták el a kilátást, itt csak lépésben le­hetett haladni ködlámpával. Szemben már jöttek befa­gyott ablakaikkal a kimen­tett buszok, — szuszogva, zi­láltam Elértük az első dózert, amelyet az ércbánya küldött az útra. Fehérvári József a vezetője. A megújuló szél nyomásától alig tudja ki­nyitni a fülke ajtaját. — Hajnali félöt óta dolgo­zom ezen a szakaszon, a töb­biek följebb vannak, de ne menjenek tovább, mert el­akadnak. — Mi Van a munkás jára­tokkal ? — Nyolcat kihúztunk, egy még valahol vesztegel Bako­nyától idébb... Visszafordulunk. A cser­kúti gépjavító után, az út mentén a posta dolgozói pró­bálnak egy védősátrat felál­lítani a mély gödör fölé, hogy a kábelt kijavítsák. Hat embert számolok össze, va­lamennyien nekifeszülnek a sátortartónak, de egyszerűen képtelenek ráhúzni a * pony­vát. Hogy sikerül-e a ké­sőbbiekben, nem derül ki, megállni nem tudunk, mert a mögöttünk haladó személy- és teherkocsik közül kilépni most lehetetlen. Aki leáll, a síkos úton aligha indul el.- Rácvárosban egy családi ház tetőzetéről előttünk sza­kítja le az esőlefolyó csator­na jó néhány méteres darab­ját és áthömpörgeti a túlol­dalra. Az épületek tetején álló tv-antennák vagy letö­redeztek, vagy össze-vissza görbültek. Ez már pedig nagy baj, végül is szerdán este futballmérkőzés lesz Mar- seille-ben... A Mecsekre Vezető út vál­tozatos: lassan de biztosan képződő hófúvások, jeges, sí­Reggel fél Stkor állt munkába dózer Jávái Fehérvári József, hogy a szél által összehordott hótól megszabadítsa az utat kos szakaszok váltják egy­mást Sehol egy lélek. — Áz üdülő környéke is kihalt, il­letve följebb, a villasoron, egy kis lurkó szánkázik lo­bogó sállal, félrebillent kucs­mában. Fülöp Istvánnal, a Mecseki Kultúrpark igazgatójával és Deli Mátyással az állatkert vezetőjével találkozom.. — Éppen tegnap fejeztük be a madarak áttelepítését a fűthető teleltetőbe. A fekete gólyán, kanalas­gémen, kiskócsagon kívül fűtött helyiségbe költöztették a kutyakölyköket, aztán a csüngőhasú sertést — ezszub- tropikus vidékről származik, nem bírja el a decemberi hideget, — de fűtik a maj­mok és az oroszlánok, meg a puma otthonát is. Egy téli szezonban 5 vagon tüzelőt égetnek el csak az állatkert­ben! A vidra teleltetőjét most építik, nem mintha nem szívlelné a zord telet, csak­hogy a külső vízimedencéje befagy. A jegesmedve vi­szont most éli világát, állja a hófúvást, szelet, fagyot s csak ingatja félelmetesen szép fejét. — Mi munka akadt még ma, ebben az ítéletidőben? — Akár vödörrel meríte­nénk a tengert. Az állatgon­dozók most már reggeltől kezdve állandóan takarítják a nyílt ketreceket, utakat, vályúkat a hótól, aztán kezd­hetik elölről, mert ismét te­lefújja a szél. És itt fönt na­gyon hideg van ... A Misinán még hidegebb. A szürke, 172 méteres torony egyébként is félelmetes lát­vány a tövéből nézve. — De ebben a 100—110 kilométeres szélben a lépcsőházi nyíláso­kon át ezernyi hangon fü­tyül, sír, sikoltoz a beton­óriás, mint egy hatalmas, égigérő orgonasíp. A melegedőben Fries Já­nos kőműves telefonál le a Jókai téri építésvezetőségre: — Mi lesz az ebéddel? Szóljanak a Köztisztasági Vállalathoz, jöjjön fel egy hókotró, különben ittreke­dünk ... Hogy ki beszél ? Fries a „magaslatról”. — Dolgoztak a toronyban? — Ma már nem. Tegnap még fönt voltunk a „száz­harminckettőn”, támrudakat szereltünk be. Ma már nem mertünk felmenni. Forog a gyomra az embernek fönt. Egyébként mínusz 12 fokot mértünk az előbb a torony tövében, Mit gondol, fönt mennyi lehet? A Mecsek túloldalán, szűz hóban törünk utat az er­dészházig, Zaklajda József kerületvezető rezidenciájáig. A környék itt oly szépségesen fehér, mint egy jégbe vágott meseország. Az erdész most készülődik: egy órás gyalogút Árpádtetőig, ott a Komlóról érkező buszra szállana fel, aztán a várost megkerülve a pártiskolára, ma esti egyete­mi előadás van. De jókor érkeztünk, így aztán kocsi­val jövünk le a Mecsekről. — Délelőtt a nagy vihar­ban állt a munka, lehetetlen dolgozni. De kora délután folytattuk a fakitermelést. — Ebben a hónapban közel két­ezer köbméter fát kell ad­nunk, nem lehet leállni. R. F. szállítógépének köteleit el kellett vágni, a délután fo­lyamán az új kötelek, illetve „bödönök” felszerelésének előkészítése folyt. A négy el­temetett ember kiszabadítása előreláthatólag már ma meg­kezdődhet — arra azonban már a legkisebb remény sincs, hogy életben találják őket. A szerencsétlenséget köve­tő délutánon, illetve éjszakán Komlóra érkezett Kreffly Gábor,' az Országos Bánya­műszaki Főfelügyelőség el­nökhelyettese és Tamási Ist­ván, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke is. akik a Mecseki Szénbányák vezetői­vel együtt azonnal bekapcso­lódtak a tragédia körülmé­nyeinek. okainak kivizsgálá­sába. Tegnap kora reggel Honti Ferenc, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat igazga­tója Zobákra utazott, ahol Piegl János üzemvezető és Gálfi István főmérnök tájé­koztatták a pillanatnyi hely­zetről, A balesetvizsgáló bi­zottság tegnap délután 13 órakor kiadta első hivatalos tájékoztatóját a sajtó számá­ra, mely szinte mindenben megerősíti első jelentésün­ket. A gázkitörés 91 méterrel a XII. szint alatt következett be az Aknamélyítő Vállalat munkahelyén. Az akna to­vább mélyítése egy évvel ez­előtt kezdődött. A váratlan gázkitörés a nagy átmérőjű aknát mintegy 25 méter ma-‘ gasságban teljesen feltöltöt- te, lehetetlenné téve a taloon dolgozó munkások — Ko­csis József, Nehéz Ferenc és . Illés Alajos vájárok, valamint Kovács Vilmos segédvájár menekülését. A gázkitörést a III. szinten sújtólégrobbanás követte, ennek következté­ben Andrási Ernő. Harmat József és Ludvig Ádám éle­tüket vesztették. A gázkitörés és a sújtólég­robbanás következtében ti­zenhármán sérültek meg. A sérülteket a pécsi Honvéd, illetve a komlói városi kór­házban ápolják. A kórházak által december 2-án 12 , óra­kor kiadott jelentés szerint mór csak egy bányász álla­pota életveszélyes. Négy sé­rült helyzete súlyos, a töb­biek közepesen, illetve köny- nyebben égtek meg. Zobákon a termelés decem­ber 1-én 16 órától tovább fo­lyik. Az Országos Bányamű­szaki Főfelügyelőség vezeté­sével dolgozó balesetvizsgaló bizottság az elmúlt másfél nap alatt több helyszíni szemlét tartott, s azonnali intézkedéseket foganatosított a károk mielőbbi helyreállí­tása érdekében. A négy el­temetett bányász holttestének kiszabadítására minden ren- ! delkezésre álló erőt mozgó- I sitottak. Az aknán ma talán még 1 nyomasztóbb a hangulat, mint tegnap: az emberek ; most a közvetlen veszélyek elmúltával döbbentek csak rá, milyen szörnyű .dolgokat éltek át. Tegnap este, valamivel 17 óra után, ismét beszéltünk a Honvéd Kórház parancsno­kával Dr. Koronczay József orvos-alezredes elmondotta, hogy a bányászok és a város ' lakói szinte óráról órára ki- í nyilvánítják- együttérzésüket í és segítőszándékukat. Érdek- j lödnek, vért ajánlanak. A betegek állapotában egyébként a nap folyamán nem történt különösebb vál­tozás. Dr. Boross Béla, az Orvostudományi Egyetem rektora és dr. Tényi Jenő, az egyetem párttitkára is felke­reste a kórházat — messze­menő segítőkészségükről biz­tosítva a bányászok meg­mentésén fáradozó orvosokat. Állandó kapcsolatban van a kórházzal a Mecseki Szénbá­nyák Igazgatósága is, s éppen az ő közreműködésükkel sze­rezték meg soron) kívül a Terra-Cortryl nevű gyógy­szert. I Dr. Koronczay József a kü­lönböző híresztelésekre rea- I gálva elmondotta: a sebesült j bányászok nem azért vannak a Honvéd Kórházban, 'mert a Bőrklinika nem fogadta őket, ellenkezőleg: a klinika mindenben rendelkezésükre áll. Az égéses sérülteket az Egészségügyi, illetve Honvé­delmi Minisztériumok meg­egyezése értelmében — ,14 j évtől felfelé — a Honvéd ; Kórházban kell elhelyezni — I ez a bányászok Kertvárosoa j szállításának egyetlen magya- ! rázata. i\ És végül egy esti hír Zo- 1 búkról: a robbanás sújtotta aknában az egymást váltó bányamentő rajok befejezték a felderítést és helyreállítot­ták az energia-, illetve lég­ellátást. Békés Sándor Ki nyer ma ? Delet harangoznak, de a Széchenyi téren semmi sincs a délidő békés derűjéből, az ég komor és sötét, az orrok pirosak, a cipőtalpak óvato­san tapintják ki a tapadós hóréteg alatt a jeges aszfal­tot A Mecsek cukrászdában viszont kellemes déli félho­mály, s ha elhagyja az em­ber a ruhatár kabátszagú vi­dékét. meg a pult előtt to­csogó nedvességfoltokat, akár el is felejtheti a kinti ítélet­időt. Itt ül már a tarkaemyős lámpa alatt Boros Anikó, „aki kérdez”, egy csomó fia­tal és néhány idősebb ver­seny- és zenebarát, kávéillat, asztalok, enyhe, jóleső kis iz­galom, no meg Nettoliczky Tibor hangtechnikus előtt a bűvös szerkezetek, egy há­romcsatornás tranzisztoros keverő erősítő és egy sztereo hangerősítő. Valamint egy te­lefonkagyló, azon keresztül beszél a Magyar Rádió központjával. Kisorsolták a jelentkezők közül Sz. Györ­gyit, aki a mai napi Ki nyer ma? zenei vetélkedő első szá­mú esélyese a háromszáz fo­rintos takarékbetétkönyvre, amit tegnap Pécsett Varga Mária nyert meg, szigorú ingkongnitóban egyébként . .. A tarkaernyős lámpa alatt, mondom, meg lehetne feled­kezni a kinti időről, ha nem erről beszélne a táskarádió is, itt az orrunk előtt. A hó- jelentések a Déli Krónika elején mentek, aztán jön a külpolitika, majd néhány ha­zai jelentés, végül az idő­járás ... I Kezdődik a vetélkedő. Ki árulta el titkát szei'ei- I mesének... rajtavesztett... Szép zene, aláfestésül ... Na nersze, Sámson Ki is sze­rezte a Sámson és Delila cí­mű opera zenéjét? Sziszeg az egész presszó. Saint-Saens. Ez jó. És a '’égj híres pécsi orgonskészítő? Megint sziszeg a presszó, de most nem si­kerül a súgás, Angster Jó­zsef neve elég furcsán hang­ák fel. Ma, sajnos, nem [ talált gazdára a takarék- könyv. de sebai. szerdán és csütörtökön még van lehető­ség, ugyanekkor, ugyanitt. h, e. I 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents