Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-12 / 262. szám

Hé*. november 12. jjunamait napio Közelebb az iskolát az élethez Izgalmas kísérletek kezdődnek Szentlőrincen Alig hároméves szentlőrin­ci általános iskola külsőre semmiben sem különbözik a többi iskolától. Egyelőre még tartalmilag sem, de a falak között már egy izgalmas, na­gyon sok reménnyel kecseg­tető kísérlet körvonalai bon­takoznak ki. A kísérlet vezetője az is­kola igazgatója, Gáspár Lász­ló, „hadsegéde” Horváth Ist­ván igazgatóhelyettes. Gáspár László disszertációja — a társadalmi gyakorlat és az általános nevelés összefüg­géseiről — jelenti a gyakor­latban hamarosan megvaló­suló kísérlet alapját. A disz- szertációból levont következ­tetések nyomán jutott el a kérdés ilyen stádiumba, hogy ti. a szentlőrinci általános iskolában anyagi fedezetet és lehetőséget biztosít a Műve­lődésügyi Minisztérium és az Országos Pedagógiai Inté­zet a szocialista munkaiskola megteremtésére. AZ ISKOLA NEM CSUPÁN ISMERETSZERZESRE SZOLGÁL Gáspár László és Horváth István közlése alapján pró­báljuk összefoglalni, milyen elképzelések alapján látnak munkához Szentlőrincen. — Mert a voltaképpeni kísér­let jövőre indul, ebben a tanévben még csak egyes elemei valósulnak meg, az ésszerűségnek megfelelően ugyanis lassan és megfontol­tan alakítják ki az új gya­korlatot. Ahogy az élet meg­kívánja — mint ahogy ez az elv érvényesül mindvégig a kísérlet célkitűzéseiben is. Az újdonság alapvetően eb­ben a nagyszabású elgondo­lásban. hogy a gyerekeket az iskolában úgy kell felkészí­teni az életre, hogy nem csu­pán ismereteket közlünk és sajátíttatunk el velük, hanem a valódi társadalmi gyakor­latra készítjük fel őket. Ennek többféle következ­ménye közül az egyik legfontosabb, hogy már maguknak az ismereteknek ilyen irányban kell hatniuk. A tantárgyak részekre szab­dalják a világot — talán kis­sé szigorú, de elgondolkod­tató megállapítás. Mélyebben és komplexebben kell bemu­tatni az életet az iskolában, amihez viszont bizonyos tan­tervi módosítások szüksége­sek. Bizonyos komplex tan­tárgyak, ha úgy tetszik. S ez i nem azt jelenti, hogy újabb tárgyak sorakoznak fel a már amúgyis túlhosszú sor végére, hanem olyasvalamit, hogy a természeti és társa­dalmi ismeretek gyűjtőfogai­mat oktatják majd a gyere­keknek, hogy egy vagy több tantárgy keretében, még ki­dolgozatlan kérdés. Általános műszaki ismeretekről van, szó, ami egyáltalán nem azo­nos a termelőmunka egy-egy részterületét megismertető politechnikával, s olyan hu­mán tárgyról, vagyis is­meretkomplexumról, amely­ben például az adott kor iro­dalmáról alkotott képet majd zenei, képzőművészeti kép is kiegészíti. A bemagolt adat­halmazoknak üzen hadat ez az elképzelés. S mivel az iskola nem csupán ismeretszerzésre szolgál, a marxi—lenini ér­telemben vett munkaiskolá­ban szükségszerűen nagy he­lyet foglal el a tevékeny, alkotó munka. KÖZÖSSÉGI GAZDÁLKODÁS — MUNKAFOGASOK HELYETT Közismert, hogy a régebbi politechnikát a gyakorlati ok­tatás sokféle válfaja váltotta fel, de az is ismert, hogy ebben a keretben egyes mun­kafogásokat sajátítottak el a gyerekek. E filozófiailag- •nreléseiméletileg is gondo­san megalapozott kísérlet azt célozza, hogy a gyerekek az iskolában már a közösségi gazdálkodás készségeit sze­rezzék meg, s ne csak a köz­vetlen termelési gyakorlat­ban vegyenek részt, hanem a termelés egészében, a tárgyi feltételek megteremtésétől, a beszerzéstől a közös munka megszervezésén át egészen az értékesítésig és a jövedelem felhasználásáig. Ezt a célt a 3 holdas kertészeten keresz­tül kívánják megvalósítani. A terület a termelőszövetke­zeté, amelynek vezetői — ugyanúgy, mint a szentlőrin­ci párt- és állami szervek is — a lehető legkészségesebben és legátgondoltabban igyek­szenek támogatni ezt a peda­gógiai kísérletet. A földön ez- idén megpróbálják kialakíta­ni a szükséges feltételeket — öntözőberendezések, mellék- í épületek stb. — majd foko­zatosan térnek rá az itt vég­zendő munkára is, mégpedig úgy, hogy az iskolai kötelező tanórák számát ezzel párhu­zamosan, s persze az ered­mények, a színvonal romlása nélkül csökkentik. ÖNÁLLÓ. TÁJÉKOZOTT DIÁKOKAT Mindezekkel egyidejűleg pedig nagyon komolyan vett társadalmi-közéleti tevékeny­ségre akarják nevelni a gye­rekeket, nem olyan látszat­önkormányzatokkal, amelyek csak bizonyos nevelői elkép­zelések végrehajtására szol­gálnak. Végül az életre ne­velés egyik eddig alig fel­fedezett, de rendkívül fontos területével egészül ki a nagy program: ez pedig a szabad­idő felhasználása minél ön­állóbban és minél haszno­sabban. Hogy a tantervi mó­dosításokon túl hogyan ter­jed ki ez a kísérlet vala­mennyi tantárgyra, az iskolai élet egészére, az ismeret- szerzés, a tanulás sokszor uniformizált és gépies mód­szereire, azt egy példával igazolnánk: a tervek szerint egy rendkívül jól felszerelt, szakértő irányításával műkö­dő, jókora könyvtár foglalna helyet az iskolában, s a könyvtár a nap bármely sza­kában nyitva lenne azok szá­mára, akik a napköziben már elkészültek aznapi leckéjük- ,kel. A gyerekek maguk dön­tenék el, megtanulták-e a napi anyagot, maguk dönte­nék el — ha tanácsot kap­nának is — milyen könyve­ket olvasnak, akár a ta­nultakhoz, akár azoktól füg­getlenül. A kép — ha ilyen példákat sorolnánk tovább — oly eszményinek látszik, hogy szinte hihetetlen: meg is valósul vahala. Pedjg van rá remény. Na­gyon komolyan gondolják ezt az iskolában. A pedagógu­sok tudják, hogy kicsit több hárul így rájuk, hisz a nagy munkával járó tudományos kutatómunkát is nagyrészt maguk végzik. Az első osz­tályban jövőre kezdődik a tantervi kísérlet, és évről évre előbbre akarnak jutni az előkutatásokkal, hogy mi­re a kísérleti ötödik osztály megkezdi a tanulást, már készen álljanak a felsőtago­zatos munkafüzetek, tanköny­vek, tantervek, a kidolgo­zott új komplex tárgyak. A kísérletnek az is szerves része: mire képes egy tan­testület, ha megadják neki az önálló kezdeményezés minden feltételét. A kísérlet első haszonél­vezői mindenesetre a szent­lőrinci gyerekek lesznek, akik ebből a szerkezetileg és szellemében is megvál­tozó iskolából továbbtanul­va bizonyára nem szenved­nek hátrányt, sőt. Ez kü­lönleges szempontja a kísér­let végzőinek, hisz bár el­sősorban a nyolcadik után az életbe kilépő gyerekek­nek akarják megadni a leg­korszerűbb, .legtartalmasabb általános műveltséget és az életben hasznosítható ta­pasztalatokat, készségeket — mégis jól felkészített, értel­mesen s önállóan gondol­kodó gyerekeket akarnak adni a felsőbb oktatásnak is. Végeredményben pedig, joggal remélhetjük, a kísér­let haszonélvezői lesznek az ország más iskolásai is, a következő generáció, vagyis az egész magyar társada­lom. H. E. Újra Magyarországon „A maximumot kell nyújtaui Helmut Rudolf, a Tanár­képző Főiskola Német Tan­székének lektora két év ott­hontartózkodás után tért vissza Magyarországra. Előt­te négy évig volt a Debrece­ni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem lektora. — Bitte, várni! — mond­ja, amikor néhány percre eltávozik a szobából. A szobában tablókon a német irodalom klassziku­sai. Végleges pontossággal helyükre igazított könyvek. Tanáros rend. Helmut Ru­dolf már nem ilyen tanáro- san szigorú. Enyhén őszülő háj, szívélyes, közvetlen hang. Haliéból jött. Járt már Bul­gáriában, Jugoszláviában, ti középiskolai német tanárok továbbképzését vezette. — Mennyiben tér el a munkája attól, amit Debre­cenben, az egyetemen vég­zett? — A nyelvi előfeltételek a hallgatóknál azonosak, mind az egyetemen, mind a főisko­lán. Más viszont a cél. Az egyetemen sokan eleve nem akarnak tanárok lenni, pusz­tán olyan nyelvismeretet sze­retnének elérni, amellyel már megszerezhetők bizo­nyos elméleti ismeretek. Ha arra gondolok, hogy a főis­kolán nemzetiségi nyelv ta­nárképzés folyik, s a kike­rülő pedagógusok az általá­nos iskolákban az alapozást I (fasttqúr fa Oiuide végzik, amire később még építeni kell, akkor a maxi­mumot kell nyújtani. — Mit tudnak jobban a német szakosok, beszélni vagy írásban fogalmazni? — Tapasztalatom szerint az írásbeliség gyengébb. A né­met helyesírás nehéz, sokat kell gyakorolni. Ugyanakkor főfeladat az. hogy biztos prak­tikus nyelvi ismereteket kapjanak a hallgatók. Órái­mon olyan helyzeteket aka­rok teremteni, ami kénysze­rít a beszéd megnyilatkozás­ra. I. évfolyamon például mindenki, én is figyelem a beszélőt, s jegyezni kell a hibákat. Először egy társával, majd a csoporttal javíttatom ki a hibákat, végül magam mondom el, mit hibázott. Ez — Itt-tartózkodása idején foglalkozik-e valamilyen tu­dományos témával? — Választott témám a do­kumentumirodalom. Konk­rétan az, milyen esztétikai hatása van a feldolgozott do­kumentumnak. Van egy re­gény ebben a műfajban amely közvetlenül Magyar- országgal is összefüggésben van; Heinar Kipphardt írta aki a filmszemle alkalmával Pécsett is járt. A címe: Joel Brand. Arról szól, hogy 1944- ben Eichmann Budapestre érkezett, ahol Himmler meg­bízásából arról tárgyalt, egy­millió zsidót adnak 10 000 teherautóért. A másik téma, amin dolgozom, a nyelvok­tatással függ össze. Irodalmi művekből olyan dialógusokai emelek ki, amelyek a nyelv- tanításban mind beszédszi­tuációk, felhasználhatók. Móló Korunk kérdései 7. fi kapitalista országok kommunista helyzete, szerepe pártjainak AZ OSZTÁLYHARC IRÁ­NYÍTÁSA nagy és nehéz fel­adat, igazi művészet. A for­radalmi harcba új társadal­mi rétegek és egész népek kapcsolódnak be. Mindegyik- flek mások a hagyományai, a gazdasági feltételei és a harci tapasztalatai. Mindez a kommunista pártok tevé­kenységére is rányomja a bé­lyegét. A forradalmi mozgalom ta­pasztalatai bizonyítják, hogy csak olyan pártok érnek el sikert, amelyek a gyakorlat­ban kipróbált és bevált le­nini stratégiai és taktikai el­vekhez tartják magukat, fi­gyelembe veszik a valóságos helyzetet. Az új nemzetközi erőviszonyok, ezen belül pe­dig a nemzeti, keretek között végbement változások, a stra­tégia és taktika meghatáro­zása szempontjából bonyolult feladat elé állítja a kommu­nista pártokat. ’ A tőkésországokban a kom­munista pártok nehéz küz­delmet vívnak, a tőke felleg­várában harcolnak, ott ahol a világkapitalizmus gazdasá­gi és katonai ereje összpon­tosul. A hatalmat a legta­pasztaltabb monopoltőkések tartják a kezükbe, legfondor­latosabb a kapitalizmust di­csőítő propaganda és a leg­erősebb a reformizmus befo­lyása a munkásmozgalmon belül. A kapitalista országokban különböző tényezők hatására — az imperializmus támadá­sa a szocializmus pozíciói el­len, a revizionizmus akna­munkája a kommunista pár­tokon belül, valamint a kom­munista pártok által elköve­tett hibák — a mozgalom az ötvenes években megtorpant. A tőkés országok kommu­nista mozgalma azonban ki­jutott a hullámvölgyből, is­mét fejlődésnek indult, s az újabb fellendülés szakaszába érkezett. Jelentős átcsopor­tosulás ment végbe számos ország munkásmozgalmában, amelynek legjellegzetesebb ismérve a kommunista pár­tok számbeli erejének és tö­megbefolyásának megnöve­kedése. Az Olasz Kommunis­ta Párt az 1968-as parlamen­ti választáson több mint nyolc és fél millió szavaza­tot szerzett, s 177 képviselőt küldött a parlamentbe. Az 1968 májusában és júniusá­ban lezajlott franciaországi hatalmas sztrájkmozgalom­ban a kommunisták fontos szerepet játszottak. Ez az összeütközés a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc új lehetőségeit tárta fel. Köztudott, hogy az utóbbi években a Spanyol Kommu­nista Párt, a Portugál Kom­munista Párt, a Német Kom­munista Párt és a Görög Kommunista Pártjának befo­lyása jelentékenyen növeke­dett. , MUTATJA A TÖKÉSOR- SZÁGOKBELI KOMMUNIS­TA PÁRTOK BEFOLYÁSÁ­NAK ERŐSÖDÉSÉT az is, hogy megnyilatkozásaik ma sokkal nagyobb visszhangot keltenek a nép széles réte­geiben mint korábban. A kommunista pártok állásfog­lalásai — még ha kis pár­tokról van is szó — nagy, a leglöbbször pozitív vissz­hangot keltenek a néptüme- gekben. A kommunista pár­toknak szerepük van abban is, hogy egyre szélesebb kis­polgári és értelmiségi réte­gek radikal izálódnak. A kapitalista országok kommunista és munkásmoz­galmának a fejlődésére is hatnak a világfolyamatokban végbement változások. A szocialista világ léte, gazda­sági, politikai és kulturális eredményei nagy hatással van a kommunista mozga­lom fejlődésére. Ugyancsak fontos külső tényező a nem­zeti felszabadító mozgalmak és az új független országok baloldali erőinek a társadal­mi előrehaladásáért folyta­tott harca. Ehhez azt kell még hozzá- teni, hogy a tőkésországok kommunista pártjai tevé­kenységének hatása igazában most van csak kibontakozó­ban. Ezek a pártok nagy munkát végeznek, hogy eltá­volítsák az útból azokat a dogmatikus, szektás elméleti és politikai akadályokat, amelyek gátolják eredménye­sebb tevékenységüket. Elmé- lyülten tanulmányozzák a monopolkapitalizmus új je­lenségeit, a szocializmusba való átmenet fontos problé­máit, a szövetségesek, a több-pártrendszer, a proletár- diktatúra kérdéseit, s igye­keznek a mai helyzetnek megfelelő, alkotó következ­tetéseket levonni. A kommunista pártok stra­tégiája és taktikája megha­tározásánál a legdöntőbb kritérium annak az objektív valóságnak a vizsgálata, amelyben a kommunista pár­tok a szocializmusért harcol­nak. A fejlett kapitalista világ­ban jelenleg nincs objektív forradalmi helyzet, amelyber viszonylag rövid idő alatt vagy egy csapásra meg le­hetne dönteni a burzsoá ren­det. A szocialista forradalom megközelítésének kulcskérdé­se a monopóliumok elleni harc kibontakoztatása, a de­mokráciáért folyó harc éí ennek egybekapcsolása a szo­cializmusért vívott harccal A nemzetközi tanácskozás fc dokumentuma erről a követ­kezőket mondja: „A kommu­nista és munkáspártok a jobt és „bal”-oldali opportunis­táktól eltérően, nem állítják szembe a mélyreható gazda­sági és szociális követelése­kért a fejlett demokráciáéi" folytatott harcot a szocializ­musért vívott harccal, ha­nem azt e harc részének te­kintik.” FONTOS TÉNY, hogy i tanácskozás ismét megállapí­totta: az imperializmus el­len, a békéért vívott harc nem választható külön i munkásosztály végső céljaiéri folyó harctól, a kapitalizmuí mint társadalmi rendszer el­len, a szocializmus győzel­méért vívott harctól. A politikai és gazdasági feladatok megvalósításánál fontos feltétele a kommunis­ta pártok ideológiai, politi­kai, szervezeti egységénél biztosítása. A kommundsté pártok belső összeforrottságí a marxizmus—leninizmus el­méletének és gyakorlatánál helyes alkalmazásán nyug­szik. Rozs László Tévedésnek hármas úta, Ütam itt ez volna hát A megvilágított színpadon jelzésszerű díszletek: tábla, rajta felirat: „nem”, a hár­mas út nyilai, egyelőre „Vi­gyázz a tetőn dolgoznak!” fi­gyelmeztetéssel. A nézők hangulatot várnak a színtől, 5 helyette gondolkodniuk kell. A magasban egy óra, mutatók nélkül. Ketyegés hallatszik. Egyszerre időtlen i színpad, s egyszerre a mi korunk kellékei is a fény- aen álló díszletek. Rólunk lesz szó tehát. Bejönnek a színészek. Szorosan, testhez apadó öltözetben. Átvonul­lak a színen, többször, hang­talanul. A kosztüm nem meglepő: ilyen díszletek kö­rött ez is lehet. S a nézők már találkozhattak néhány ívvel ezelőtt a Tragédiában s bőrzekés szereplőkkel. S mégis, miért gondolko- iik el az, aki a nézőtéren ál? Folyik a játék, de ez va- ami más, mint amire elő- cészítettek. Az ördögfiak bőr- mellényben vannak. Egy ga- erire emlékeztetnek. Azt vá- ■om, hogy olyanok is legye­lek, mint a külsejük. Kicsit írutálisabbak, fenyegetőb- >ek. Itt alapjában véve ked­ves fickók. Ledér mögött ott dllog a sexbomba képe. De ^edér sem olyan, mint a CX. századi „ledérek”. Csongor keresi a boldog- ágot. Az ember mindig ke- esi a boldogságot, ma is, s i jövőben is. Kíváncsi hát irra. mit válaszolt a költő lassan másfél századdal ez­előtt. S ha a mai Csongor és Tündét kívánja látni, ak­kor végig, következetesen azt kívánja. A szereplők legki­sebb mozdulatáig. Ez így viszont Vörösmarty is, és a XX. század is. Csak vala­hogy nem szervesen egybe­olvadva. Igaz, a Csongor és Tündét nem könnyű színre vinni. A tündéries dráma tulajdon­képpen nem is tiszta dráma. Vannak benne drámai rész­letek, de sok egyéb is, ami­nek inkább a nyelvű zengé­se, bensőséges ihletettsége a magávalragadó, mintsem a drámai feszültsége. Ezt szí­vesen hallgatná az ember, a némileg ódon veretű, de fün- déries és vaskos, s ha kell, ünnepélyesen zengő Vörös- marty-sorokat. De a kettős­ség, a mai értelmezés szán­déka és az eredeti, hagyo­mányos felfogás elvonja a . figyelmet. A címszereplők közül Mi- hályfy Péter halványabb an­nál, amit Csongor szerepe lehetővé tenne. Abai Ilona lefojtotísága, vibrálása pedig több, mint Tünde. Mintha inkább önmagukat játszanék, s kevésbé a szerepüket. A Három vándor szerepében Rákosy Lajos kitűnően ját­szik. Ahogy magára ölti a XX. század reklámemberei­re emlékeztető táblákat, bi­zonyíték arra, hogy nála si­került következetesen végig­vinni a modem felfogást. Marafkó László

Next

/
Thumbnails
Contents