Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-29 / 277. szám

4 DuTiantmi napio 1969. november 29. Dísznnnepség a Pécsi Nemzeti Színházban Folytatás az 1. oldalról.) t negyedszázad ez, amely tör­ténelmi jelentőségű esemé­nyekben zsúfolt, és alkal­mas arra, hogy a hatalmas változások legmélyebb lénye­get kitapintsuk. / Munkásai voltunk 6 törté­néseknek, tanúi voltunk a nagy eseményeknek, s ami­kor most önmagunkba is te­kintünk, csak azt mondhat­juk: különös kegye a sors­nak, hogy reszesei lehettünk az ország sorsát, a magyar dolgozó nép jövőjét minden addigi változásnál mélyreha­tóbban eldöntő események­nek. Érdemes volt élni és dolgozni, mert egyetlen ge­nerációnak sem adatott meg történelmünk során az, hogy az ország- életét, a nép sor­sát így megváltoztassa. Afnikor 1944. november 29- én az 57. Hadsereg, illetve a 3. Ukrán Front egységei felszabadították Pécset, új korszak kezdődött a város és a megye történelmében is: a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás korszaka. A szovjet, a bolgár, a jugo­szláv katonák, hősi halottak ezreinek sírjai a pécsi és harkányi temetőben örök memento. Mementója a hálá­nak és mementója az akkori idők és az azóta eltelt ne­gyedszázad legfontosabb ta­nulságának, a Szovjetunióval és ,a baráti szocialista orszá­gokkal való internacionalista szövetségünk erejének. Nem ünnepi szólam, hanem a va­lóság tényszerű regisztrálása, amikor azt mondjuk, hogy népünk, de az egész emberi­ség is nagy szerencséjének vallhatja, hogy létezik a szo­cialista Szovjetunió, a kis és nagy népek önzetlen ba­rátja, oltalmazója, segítője. A tények sokasága bizonyít­ja, hogy a Szovjetunióval való szövetségünk, a hozzá fűződő barátságunk kiállta a próbát, népünk mindig biz­ton támaszkodhatott rá az új élet feltételeinek megte­remtésében éppen úgy, mint a magunk választotta szocia­lista fejlődésünk gondjai kö­zepette. Tisztelt Elvtársak! A történelmi tapasztala­tokból lehet tanulni, de el­határozottság és elszántság kel] ahhoz, hogy a tapaszta­latokat az életbe átvigyük. Maga a felszabadulas ténye felbecsülhetetlen segítség volt számunkra, de a magyar né­pen múlott, hogy a lehető­ségekkel hogyan él, hogyan alkalmazza saját dicsőséges és keserű történelmi tapasz­talatait. Lehetőségekről szól­tam, és így tudtuk és vallot- tuk ezt akkor is, 1944—45- ben. llku elvtárs ezután a fel- szabadulásunk után közvetle­nül Pécsett is kibontakozott hatalmas munkalendületet méltatta, hangsúlyozva, hogy az elért nagyszerű eredmé­nyeket talán az igazolja leg­jobban, hogy Pécsről évek óta, mint a legvonzóbb vidé­ki városról, kulturális köz­pontról beszélnek szerte az országban. Beszédét így foly­tatta: — Az Önök munkája ered­ményeként Pécs város meg­nőtt, arca átalakult, a régi­hez képest színesebb, gazda­gabb lett. Aki 20—25 év után először jár itt, annak van mit fényképeznie, feljegyez­nie. 19 ezer új lakás épylt, s ezekből egészen új városré­szek alakultak, mint Újme- csekalja. Meszes, Budai kert­város, Északi Körút. Egyre gazgadabban bontakozik ki az újonnan épülő egyetemi, főiskolai városrész panorá­mája, a 400 ágyas klinika, az orvostudományi egyetem tanulmányi épülete, a tanár­képző főiskola kollégiuma és új tanulmányi tömbje. Az oktatásügy és a kultúra min­den munkása számára külön öröm a sok szép és korszerű iskolaépület, a Magyar Tu­dományos Akadémia Dunán­túli Intézetének jó munkája, a Pécsi Balett, a színházi és zenei élet virágzása. Olvas­tam egy adatot, mely szerint ma már PécSett minden csa­ládba eljutnak' a rádió adá­sai, és Csaknem mindegyikbe jutott már tv is. É virágzás és jólét alapja a bányászat éa-., ipar nagyarányú fejlődé­se. Újonnan létesült az érc­bánya, a hőerőmű, az épület­elemgyár, de ezeken kívül is minden egyes üzemet vagy bővítettek, vagy korszerűsí­tettek a felszabadulás óta. Így érthető, hogy míg 1949- ben 78 ezer lakosból 14 ezer volt az iparban foglalkozta^ tottak száma, addig ma a vá­ros 140 ezer lakosából 35 ez­ren dolgoznak az iparban. Az általuk eltartottakat is fi­gyelembe véve, ez azt jelen­ti, hogy Pécsett a lakosság fele ipari érdekeltségű. / Nem kevesebb a változás, nem kisebb a fejlődés Bara­nyában sem. 1945 májusában több mint 23 ezer nincstelen és szegényoaraszt kapott föl­det; 1949-ben megalakult az első termelőszövetkezet Du- naszekcsőn, s ha voltak is visszaesések, parasztságunk kemény munkájával,államunk sok milliós támogatásával ki­terjedt, megerősödött és fel- virágzott a mezőgazdaságban is a szocialista szektor. A megye földterületének 95,3 százalékát termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok mű- ivelik. A termelés korszerű­södését, a gépesítés, műtrá­gyázás, öntözés terjedését az­zal jellemezhetjük leginkább, ha számba vesszük a lakos­ság összetételének változását. 1949-ben 56,3 százalék volt a mezőgazdaságban, 18,4 száza­lék az iparban dolgozók ará­nya. 15 évvel később a pa­rasztság aránya 31,1 száza­lékra csökkent, az ipari mun­kásságé 30.9 százalékra nőtt, és a fejlődés tendenciája to­vábbra is ezt a vonalat kö­veti. Kell-e külön részletesen szólnom első szocialista vá­rosaink egyikéről, Komlóról, vagy a , Szigetvári Konzerv­gyárról, a Mohácsi Farostle­mezgyárról? Jól ismerik eze­ket, jó munkájukat nemcsak a megyében, hanem az egész országban is. Bármilyen jelentősek e vál­tozások, az anyagi gazdago­dás szemmel látható eredmé­nyei, mégis csak áttételesen mutatják, s ezért: külön is ki kell emelni: a változások leg­mélyebb lényegét, társadalmi, politikai rendszerünk fölé­nyét.. Közéletünk alakítója és < formálója a szocialista em- ; bér, aki új szocialista közös- í ségeket hoz létre a terme- \ lésben dolgozók körében ép- < pen úgy, mint az: államappa- í ratusban dolgozók körében. í Kialakult és tovább formáló- i dik a közösségi ember arca, í nő és erősödik a közösségért ; érzett felelősség, csökken a > régi egoista magatartás. Tér-, jed, erősödik a tudományos materialista világnézet, sor­vad a vonzódás a régi babo­nákhoz, tudománytalan és maradi nézetekhez. Legdöntőbb forradalmi vív­mányaink között tartjuk nyilván a falu szocialista átszervezését. Ennek gazda­sági jelentősége közismert. Azonban keveset beszélünk, irodalmi és művészeti éle­tünk is elég keveset szól ar­ról az óriási tudatbeli válto­zásról, ami a falusi dolgozó tömegekben következett be, a munka társadalmi jellegű megszervezése következtében. A magának élő, a létbizony­talanságtól fenyegetett em­ber helyett megjelent, és al- kotóan tevékenykedik az az embertípus, amely a közös­ségi és egyéni érdek egysé­gét felismerte, és eszerint cselekszik. A munkás-paraszt szövetség, mint a néphata­lom aáapja, azzal vált erő­sebbé, hogy a munkásosztály társadalmi felelősségéhez most már párosul a paraszt­ság társadalmi felelőssége, a parasztság tudatbeli fejlődé­se; e hatalmas változás ki­szélesítette ennek a szövet­ségnek politikai bázisát. Tisztelt Elvtársak! Az itt egybegyűltek közül sokaknak személyes élmé­nyeink és feledhetetlen em­lékeink a vázolt fejlődés haj­tóereje, szervezője, a párt köré tömörülnek. 1944 no­vemberében a megalakuló demokratikus pártok között itt Pécsett is nyilvánosság elé léphetett az a párt is, amely egy negyedszázadon át csak a földalatt és ezer ve­szélyben hirdethette az igaz­ságot, a Magyar Kommunis­ta Párt. Ez a párt a 25 éves ellenforradalom, a háború,, a nyúlás világ után joggal hir­dethette, hogy nincs többé visszaút a kapitalizmus felé, nincs helye alkunak a régi. rendszer uraival, haszonélve­Baráti találkozó Pécs város fel- szabadulásának 25. évfordulója alkal­mából tegnap ba­ráti találkozót tar­tottak, melyen részt vettek: llku Pál elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, művelődés­ügyi miniszter, Eg­ri Gyula, a Me­gyei Pártbizottság eteő titkára, Palkó Sándor, az MSZMP KB tagja, a Bara­nya megyei Ta­nács vb-eLnöke és Rapai Gyula, az MSZMP KB tagja, Ambrus Jenő, az MSZMP Pécs vá­rosi Bizottsága el­ső titkára, Horváth Lajos, a Pécs me­gyei jogú városi Tanács vb-elnöke, a Megyei és Váró-, si Pártbizottság titkárai, a fegyve­res erők képvise­lői és közéleti sze­mélyiségek. Ez alkalommal Ambrus Jenő, a Városi Pártbizott­ság első titkára llku Pálnak, aki 1945—1946-ban Pé­csett dolgozott és a város párttitkára volt, továbbá N. N. Szi- kacsov elvtársnak, ] a Szovjetunió ma­gyarországi nagy- I követsége tanácso­sának és a távozó Rapai Gyula elv- tárSnak, Pécs vá­ros dolgozói nevé­ben ajándéktár­gyakat nyújtott át. Képünkön: llku Pál és Ambrus Jenő elvtársak. zőivel és ideológiájukkal, i nincs helye i félmegoldások­nak. Nem volt könnyű a harc, nem volt sima az út, és nem volt hibáktól és té­vedésektől mentes sem, de győztük érvekkel, világos, át­gondolt stratégiával. Ez a stratégia a marxista—leninis­ta ideológia igazsága és vilá­gossága, a szovjet példa von­zása volt, amely a tömegek erejére támaszkodva lehető­vé tette sikereinket. A szónok bestédének kö­vetkező részében utalt arra, hogy a szocializmus építésé­nek úgynevezett szürke hét­köznapjai nem kevesebb, ha­nem olykor bizony több ki­tartást, hozzáértést és szívós­ságot követelnek, mint ameny- nyit annak idején egy poli­tikai tüntetés megszervezése követelt, majd így folytatta beszédét: Tisztelt Elvtársak! A felszabadulási ünnepség- sorozatba ágyazva, mint vi­lágszerte mindenütt, mi is emlékezünk Lenin világtörté­nelmi nagyságára, születésé­nek közelgő 100. évfordulójá­ra. Számunkra lényegesen többet jelent a Leninre tör­ténő emlékezés a nagy gon­dolkodónak kijáró tisztelet­adásnál. Jelenti azoknak az eszméknek, elveknek és mód­szereknek a felidézését, ame­lyeket Lenin a gyakorlatban alkalmazott, annak a forra­dalmi munkának a folytatá­sát, amelyet Lenin elkezdett, annak a gazdag elméleti örökségnek a felhasználását, amelyet Lenin hátrahagyott. Lenin születésének közelgő 100. évfordulója minket a le­ninizmus változatlan idősze­rűségére és korszerűségére emlékeztet. A leninizmus időszerűsége mindenekelőtt abban van, hogy Lenin munkássága nagy­szerű példája marxizmus al­kotó fejlesztésének, szünte­len belső megújulásának a , dogmatikus megcsontosodás és a különböző megnyilvá- nulású reVizlönizmus elleni harcnak. Leninnek egyszerre kellett folytatnia azt az el­méleti munkát, amelyet Marx elkezdett, elvégezni 32 adott történelmi korszak elemzé­sét, marxista megoldásokat kidolgozni a kor új kérdései-- re, és ugyanakkor visszauta-1 sítani a revizionista és ál­baloldali támadásokat. A le­ninizmus nem utolsó Sorbán azért őrizhette meg idősze­rűségét és korszerűségét több mint fél évszázadon át, mert A Városi Tanács ünnepi ülése Sámliin vezérezredes Pécs — Huszonöt évvel ezelőtt, 1944. november 29-én este húsz ágyúlövés adta hírül Moszkvában, hogy a III. Uk­rán Front csapatai felszaba­dították Pécset. A húsz ágyú­lövés azt jelezte, hogyr a vá­ros megmenekült a háború borzalmaitól, a városban élő húszezer család megszaba­dult a rettegéstől... Horváth Lajos, a Városi Tanács elnöke mondotta a fenti szavakat a Pécsi városi Tanács tegnap délelőtt meg­tartott ülésén. A jubileumi tanácsülés a magyar és szov­jet himnusz hangjaival vet­te kezdetét. Az elnökségben helyet foglalt Egri Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára, Rapai Gyula, a* Köz­ponti Bizottság tagja, Palkó Sándor, a Központi Bizottság tagja, a Megyei Tanács vb- elnöke, Ambrus Jenő, a Vá­rosi Pártbizottság első tit­kára. A Városi Tanács elnöke ünnepi beszédében emlékez­tetett arra, hogy a felszaba­dító csapatokat vezénylő Sarohtn altábornagy, amikor a várost övező déli magasla­tokról meglátta Pécset így' szólt: s „E gyönyörű ékszer­dobozt minden körülmények között meg kell kímélni a háború pusztulásaitól.” E ne­mes elhatározásnak, a szovjet csapatok villámgyors, átka­roló manővereinek köszön­hető, hogy a város valóban megmenekült, s szinte pus- ‘ kalövés nélkül jutott a fel­szabadítók kezébe. A Pécs környékén folyó harcok, a 150 kilométer széles frontot átfogó támadás persze sok áldozatot követelt, sok ezer szovjet katona halt hősi ha­lált. Kegyelettel és hálatelt szívvel emlékezünk rájuk, s negy'ed század elteltével újra együttérzésünket fejezzük ki a szovjet édesanyák, özve­gyiek és árvák iránt, akik nagyon drága árat fizettek azért,x hogy hazánk, közte Pécs és környéke felszaba­dulhatott. Horváth Lajos utalt arra, hogy 1944. november 29-e nemcsak azért történelmi nap Pécs számára, mert a város megszabadult a fasiszta bar­bárságtól, hanem azért is, mert lehetőséget nyújtott ar­ra, hogy a város lakói a ma­guk javára döntsék el azt az ezeréves pert, melyet a régi kizsákmányoló világ ellen folytattak, s Mauthnerek, Róthok, Visiiyák nélkül ren­dezzék be új életüket. Rész­letesen szólott arról, hogy — akárcsak az ország többi ré­sze — Pécs is jól élt ezzel a lehetőséggel. Elismerő sza­vakkal emlékezett meg Pécs negyedszázados fejlődéserői, felvirágzásáról, szólt nap­jaink gondjairól, tennivalói­ról, melyek már egy szabad, gyorsan fejlődő es gyarapo­dó város gondjai, s nem is hasonlíthatók össze azokkal a gondokkal, melyek a har­minc évvel ezelőtti Pécset jellemezték. Ismételten visz- szatért arra, hogy a város negyedszázados fejlődését, jelenét és . jövőjét 1944. no­vember 29-e alapozta meg s díszpolgára javasolta, hogy a város la- j kossága örök hálájának ki- I fejezéseként a város felsza- I badításában részt vett szov­jet harcosok emlékét jégy- I zőkönyvben örökítsék meg. ! A Városi Tanács tagsága nagy j tapssal szavazta meg a^r in­dítványt A Városi Tanács Pécs dísz­polgárává választotta, s a vá­ros legmagasabb kitünteté­sét. a Sopianae emlékérmet adományozta Mihail Nyiko- lajevics Sarohin vezérezre­desnek, aki elévülhetetlen ér­demeket szerzett Pécs felsza­badításában. Mivel M. Ny. Sarohin betegsége miatt nem tudott eljönni, a Városi Ta­nács úgy döntött, hogy két­tagú küldöttség nyújtja át Moszkvában a kitüntetést. Horváth Lajos ismertette a szovjet katonai vezető táv­iratát, «melyben üdvözletét küldte Pécs valamennyi la- j kójának, s azt a reményét fejezte ki, hogy tavaszig fel- j épül betegségéből és meglá- ! togathatja Pécs városát. A Városi Tanács elnöke dí­szes külsejű emléklapot nyújtott át Barakonvi Ká-« rolynénak, Papp Arminné- nak — és ugyanilyen emlék­lapot adnak Szabó- Lászlónak is —, akik 1944. november 29-én, a felszabadulás nap­ján születtek. A Városi Ta­nács ünnepi ülése az Inter- nacionálé hangjaival ért veget a dogmatizmus és minden­fajta revizionizmus elleni következetes harcban jött létre, edződött meg, és ter­jedt el nemzetközi méretek­ben. Ennek a harcnak a ta­pasztalatai értékes segítséget nyújtottak nekünk és nyúj­tanak a továbbiakban is. Mi azt valljuk, Lenintől tanultuk meg, hogy elvi en­gedmények nélkül folytassuk munkánkat* és harcunkat, de mindig készeknek kell len­nünk árra, hogy a felmerült új problémákat elemezzük, tanulmányozzuk, és ezekre nem valamilyen recept sze­rint, panem a leninizmus élő alkalmazásával adjuk meg a választ. Munkánk további eredményessége attól függ, éf pártunkat munkájában en­nek a felismerése vezeti, hogy az élet fejlődése, a szocialis­ta építés közben kialakuló új problémák és szituációk által feltett új kérdésekre le­ninista módon, vagyis elvsze- rűen és rugalmasan megta­láljuk a helyes feleletet. llku elvtárs ezután hang­súlyozta, hogy államunk te­vékenyegében előtérbe ke­rült a gazdasági és kulturá­lis szervező munka. A ma­gyar dolgozó tömegek értik, helyeslik és követik pártunk politikáját. A IX. kongresz- szus kimondta: a párt és a nép bel- és külpolitikai tö­rekvésének fő vonalán nem változtat, mert csaknem más­fél évtizedes tapasztalat bi­zonyltja e politika követke­zetességét, helyességét. Politikánk változatlansága természetesen nem a tétlen nyugalmat jelenti — folytat­ta beszédét. — Hiszen tele vagyunk újabb és újabb fel­adatokkal és elgondolások­kal. Miközben az új gazda­ságpolitika eredményes meg­valósításán fáradozunk, to­vább akarjuk erősíteni egész közéletünk demokratizmusát A problémák megoldáséra irányuló alkotói tevékenység­ben, vitákban ma nincs tár­sadalmunk számára tilos té­ma, tilos terület, nincs a vi­ták elől rejtegetni valónk. Az egyszerű emberek is megfo­galmazzák mindennapi ta­pasztalatukon alapuló bírála­tukat, a tudományos kritikai fórumok is vizsgálják, mé­lyebb összefüggéseiben, p társadalmi, gazdasági, politi­kai, állami irányítás műkö­dését és struktúráját. Csak egy ponton vagyunk —, ha kell — az adminisztratív eszközök alkalmazására is készek: ha valaki megsérti szocialista törvényeinket, ha valaki a szocializmust mint rendszert támadja. A törvé­nyesség megerősítésével szo­cialista rendszerünk védel­mében nincs pardon, a népi hatalom ügye szent és sért­hetetlen. llku elvtárs a következők­kel fejezte be a beszédét. Tisztelt Elvtársak! Bármennyire is bonyolult dolog új világot építeni, ez a legszebb és a legnagyobb dolog, ami az embernek osz­tályrészül juthat. A negyed­század mérlege vitathatatla­nul pozitív. A szocializmus eszméje meggyökerezett, és mélyen él a magyar dolgozók gondolkodásában, szívében és mindennapi cselekedeteiben. A szocializmus eszméje meg­erősödve és fényesebben ra­gyog, és messzire megvilá­gítja utunkat, a szocializmus teljes felépítésének az útját Az eredmények, a lét a szo­cializmus híveit, építő mun­kánk dolgos embereit igazol­ják. El fogjuk érni a nagy célt, a szocializmus teljes ki­bontakozását, felépítését ha­zánkban. ..Ehhez kívánok Önöknek sok sikert és egészséget. Az ünnepi beszéd után az Internacionáleval ért véget a díszünnepség első része. Szü­net után levetítették a meg­jelenteknek Knoll István: Városkrónika című, Pécsről készített filmjét, majd a KISZ VIT-díjas, „Kiváló Együttes" címmel kitüntetett Központi Művészegyüttese, valamint a „Szocialista Kul­túráért’' és a „Kiváló Együt­tes" címmel kitüntetett Me­csek Táncegyüttes mutatt-> h“ ünnepi műsorát. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents