Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-26 / 274. szám

Ifit. november 26. jjunantmi napio---- 3 n Amikor édesanyám megmentett apámtól...! Kamaszok rallanak a felnőttekről gyakran előfordulnak olyan esetek, amikor az egyik vagy másik szülő egy gyors, elég­gé meg nem gondolt válasz- szal mély, hosszú ideig kí­sértő sérülést okoz gyerme­kének. „Anyu most névnap­ján nagyon megbántott, mert amit vettem neki, arra azt mondta, hogy ilyen hülye­ségre nem adná ki a pénzt” — olvasom az egyik lapon. „Megátalkodottak“ vagy egyszerűen kamaszok? Divat manapság vagy egy­értelműen elítélni a fiatalo­kat, vagy feltétel nélkül min­dent elhinni nekik, s köztük a 13—14 éveseknek „Neve­letlenek” — hangzik el mo­ziban, utcán vagy autóbu­szon. „Csökönyösek, nem hajlandók tanulni” — mond­ják a szülők. Érdekes, hogy Kesztyűs Jenőné tanítványai közül csaknem mindegyik fe­lelősséggel foglalkozott vála­szában az iskolával és az osztályzatokkal. A bánat okai között sokszor szerepel egy- | egy rossz jegy, s legnagyobb örömeik közé tartozik, ha jó feleletekkel örvendeztethetik meg szüleiket. S hogy a könnyen sértődés, a nagyfo­kú érzékenység mögött alap­vetően jószándék rejtőzik, íme egy válasz: „Én boldog akkor voltam, mikor Sziget­várra mentünk és apu adott egy húszast. Én nem költöt­tem el. Később apu ment va­lahova és én nekiadtam a pénzt, hogy vegyen magának egy üveg sört. Akkor olyan boldog voltam.” De hadd nyilatkozzék er­ről az életkorról a pszicholó­gia: „Az érzelmi élet átme­netileg mértéktelenül erős befolyást gyakorol a maga­tartásra. Az értékítéleteket emocionális benyomások szabják meg. Végső fokon a különböző törekvéseket is érzelmekre vezethetjük visz- sza.” Mire figyelmezteti te­hát ez a felmérés a szülőt és a pedagógust is? Minde­nekelőtt arra, hogy ha az ér­zelmi élet ilyen nagyfokú ér­zékenysége, meghatározó sze­repe jellemzi a 13—14 évese­két. akkor egyáltalán nem j mindegy, hogy milyen irány- ; ban befolyásolja a családi környezet a gyerekek érzel- | mi világát. „Olyan hangszer a gyer­mek, amelyen a művész cso­dálatosan tud játszani, de avatatlan kezek végérvénye­sen elronthatják” — mondta beszélgetésünk alkalmával Kesztyűs Jenőné, aki nem is titkolta, hogy számára ; leg­alább olyan hasznos volt a vizsgálat. Segített jobban megismerni a tanítványokat. Talán egy biztató jó szó elég lesz ezután annak, aki ott­hon nem kap szeretetet, hogy felelés közben buzdítást nyerjen. A felbomlott családok okoz­ta károkat legtöbbször már csak enyhíteni lehet. De a példás életet élő családok­ban is elkel egy kis türelem, megértés az esetleg évekig tartó sérülés elkerülésére. S ez tőlünk, felnőttektől függ. Marafkó László Bányász­antológia készül Dr. Gyem Károlynak, a ] Mecseki Bányász szerkesztő­jének irányításával antológia í készül, amely a jövő évi bá- 1 nyásznap alkalmával jelenik j meg. A mintegy 30 ív terje- ! delmű kötet egyik részét ta­nulmányok teszik ki, amelyek a szénbányászat fejlődésével, a bányászok közéleti tevé­kenységével, életviszonyaik alakulásával foglalkoznak a felszabadulástól napjainkig. Az antológia másik részében bányász témájú szépirodalmi alkotások lesznek. A tanul­mányokat főként az MTA Dunántúli Tudományos Inté­zetének munkatársai írják, a szépirodalmi anyag nagyré­szét pedig már megjelent mű­vek közül válogatják a szer­kesztők. A kötet 5000 pél­dányban lát majd napvilá­got, ebből 2000 egészvászon kötésben, s nagyrészét jó munkát végző bányászok kapják majd jutalomként. Kísérleti előadás, tartalmas élmények A Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínházának Jelenkor-estje Sokféle útja-módja van a közönség megnyerésének. A nézőért folytatott harc mó­dozataiból jó pár érdekes példát idézhetnénk. Nem ritkák az egészen meghök­kentő próbálkozások, mint a közönség bevonása a játékba vagy a mondanivalónak a művészet többféle eszközével történő hangsúlyozása. A ha­gyományos formák fellazulá­sával a természetes kapcso­lat megteremtése a színpad és a közönség között mind erősebb igénnyé vált, s nap­jainkban, mikor a kísérlete­zésre megszámlálhatatlan le­hetőség kínálkozik, mégin- kább azzá válik. Mindezt azért mondtam el elöljáróban, mert a Kamara- színház Jelenkor-estjét is, nyilvánvalóan a kísérleti szándék hozta létre. Azok, Séta a napsütésben Köszönjük, tanárnő! Ma­gunkra ismertünk — mond­ták a szülők Kesztyűs Jenő­né tanárnőnek a rendhagyó szülői értekezlet után, amely néhány héttel ezelőtt volt a Karikás Frigyes úti Álta­lános Iskolában. Ennyi szüle még sohasem jött el, még az ajtóban is szorongtak. Kesz­tyűs Jenőné arról beszélt, hogyan lehetne jobban ösz- szehangolni az iskola és a 3zülők nevelő munkáját, mi­képpen lehetne harmoniku­sabb a család és a gyermek kapcsolata. Mondandóját azokkal a vallomásokkal egé­szítette ki, amelyeket pálya- választás előtt álló VIII. osz­tályos gyerekek írtak egy fel­mérés során. Arra kellett vá­laszolniuk, név feltüntetése nélkül, milyen bánatot és milyen örömet szerzett ne­kik a család. „Mióta élek, egyszer sem láttam.. „Bánatot okozott édesapám azzal, hogy mióta élek, egy­szer sem láttam, és nem is érdeklődik irántam” — írja egy nyolcadikos. A megkér­dezett 41 gyerek közül 8-nál egyértelműen a szülők válá­sa a bánat oka. S sajnos, a nevelőapa legtöbbször nem tudja vagy nem akarja meg­érteni az első házasságból származó gyereket. „Édes­anyámmal is sokszor össze­veszünk a nevelő apám mi­att, és ijenkor édesanyám el­akar küldeni, hogy menjek az édesapámhoz". (Megtar­tottuk az eredeti helyesírást.) Nemcsak a válások száma nagy, hanem az is súlyos ve­szélyekkel jár, hogy mintegy fele arányban a gyerekek olyan családokban élnek, ahol napirenden vannak a veszekedések, viszályok. Min­denféle kommentár nélkül álljon itt egy kamasz val­lomása arról, mi okozott örö­met neki a családban: „Ami­kor édesanyám megmentett apámtól a mikor részeg volt” Ezek szélső esetek — mond­hatná valaki. Sajnos, a kér­dőívek tapasztalata szerint a kiegyensúlyozott, rendes éle­tet élő családok körében is Gebauer Ernő festőművész munkásságát bemutató kiállítás nyílik Pécs képzőművészeti életé­nek jelentős alakja volt, a néhány éve elhunyt Gebauer Ernő. Életében 56 templomot festett, freskókat készített és restaurált. Nevéhez fűződik Pécsett a belvárosi templom­ban, a pécsi mozikban vala­mint a Kossuth utcai cseme­gében lévő freskó elkészítése. 1919-ben ö hozta létre az el­ső pécsi festőiskolát, és 1945- ben, a háború után, ő ren­dezte az első képzőművészeti kiállítást. A Zsolnay Művelődési Ház ifjúsági klubja, valamint kép­zőművészeti szakköre a festő özvegyétől, valamint bará­toktól és tisztelőktől össze­gyűjtötte a művész életére vonatkozó dokumentumokat A festményekből, vázlatok­ból, levelekből, fényképekből, jubileumi kiállítást rendez­nek. Pécs felszabadulásának napján, november 29-én nyí­ló kiállításon eddig nem pub­likált, az 1800-as évek végé­ről, valamint az 1900-as évek elejéről származó festménye­ket, portrékat is bemutatnak. MOHÁCSON A DUNá PÁRTJÁN sétálunk Kiss Bé­la pedagógussal, a város pat­riótáinak egyikével. A Se­lyemgyár mellett a partor kéz a kézben fiatal pár tá­maszkodik a betonfalra, né zik a lassan hömpölygő vi­zet, arrébb egy fiatalember zenét hallgat rádiójából, — a túlsó parton komp áll a révbe, szekerek, autók hajta­nak le róla, gyalogosok ka­paszkodnak az emelkedőn ... — Sokan nem tudják, hogy ott a révnél a Dunába for­dult egy szovjet harckocsi, most is ott van — mondja és mutat a túlpartra kísérőm. A Selyemgyár mellett szür­ke, emeletes épület, valaha bőrgyár volt — Elmékezetes hely, a ju­goszláviai bori tábor foglyait erre hajtva itt szállásolták el őket néhány napra... Köztük volt Radnóti Miklós is — mondja Kiss Béla. Az épület sarkán néhány lépcső vezet közvetlen a Du­na partjára. — Ezek a lépcsők véres események tanúi... A boriak közül számosat vezettek itt le az őrök... Lövések csat­tantak, aztán az őrök egye­dül tértek vissza... A közelben van a Ságvári utca — a 10-es számú föld­szintes ház előtt megállunk. Az épületben most a Mohá­csi Vegyesipari Vállalat kon- fekciós részlege dolgozik. — Régen a legényegylet székelt itt, de amikor decem­ber 3-án a városházán meg­alakult a Magyar Kommu­nista Párt mohácsi szerveze­te, ez lett az első székházuk. Az első párttitkár Pados Jó­zsef volt. A házzal szemben szép kül­sejű, négyszintes épület — a Temaforg vállalaté. A fel- szabadulás előtt egyemeletes ház állt a helyén. «i utca Mohács«» — Itt írta Radnóti a 3-as Razglednicáját — mondja Kiss Béla. „Az ökrök száján véres nyál csorog, Az emberek mind véreset vizelnek, A század bűzös, vad csomókban áll, S fölöttük fú a förtelmes halál.’* A boriakat elhajtották, — a felszabadító csapatok már a közelben harcoltak. A Köl- ked felől jövő harcokat Alek- szandr Szaveljevics Sznyitkó gárdakapitány írta le, aki 1966. szeptember 1-én Mohács vendégeként újra bejárta az egykori harcteret. „ ... 1944. november 25-én reggel 5 óra­kor századommal támadásra indultam ... Szomszédaim jobbról a jugoszláv felszaba­dító hadsereg katonái, balról pedig ezredünk alegységei voltak... Átkeltünk a Du­nán és elértük Kölked köz­ség határát... Másnap fel­szabadult Mohács ... Nyiko- láj Anyiszimov főtörzsőrmes­ter, küldöncöm, nem érhette meg, hogy meglássa a fel­szabadított várost, mert saját testével fedezve engem, el­esett, amikor a német lövész­árokból ágyúból tüzeltek ránk... A város ittmaradt kevés lakója csak délután merészkedett eló. Feltűnt, hogy a kapukra, ablakokra kis vörös zászlókat tűztek ki többnyire vörös fejkendókből vagy zsebkendőkből...” A várost felszabadító szov­jet csapatok még november 26-án elkezdték a közigazga­tás szervezését —, a város demokratikus erői polgár­mesternek Glauber Imrét vá­lasztották. AZ ALKOTMÁNY UTCA ÉS A DÖZSA GYÖRGY UT­CA SARKÁN lévő sárga épü­let előtt megállunk. — Itt székelt a szovjet ka­tonai parancsnokság — a vá­rosparancsnok Homajkó őr­nagy volt... Az emlékek idézése és a város mostani képe ötvözi sé­tánkat. Kék overálba öltözött asszonyok maltert hordanak a Dózsa György úton épülő emeletes háznál... A Városi Tanács lépcsőin fiatal pár jön le egymást átkarolva — a nő fején fehér kis virág­koszorú ... Csak néhány. „utcaképet” tudok megjegyezni, mert Kiss Béla közben történelmet mond: — A gazdasági életet az első hónapokban a Vörös Hadsereg szükségpénze segí­tette ... 1945 tavaszán meg­alakult a Földosztó Bizottság. Fölosztották a szigeti püspö­ki birtokokat, a volksbundis- ták földjét... A felszabadu­lás után hamar megindult a szellemi és politikai élet. 1945. január 28-án megjelent az Űj Mohács című helyi lap... A Hősök parkjában járunk. A 46 méter magas víztorony mellett a szovjet és a bolgár hősök sírja. „Itt a Vörös Had- j sereg 218 katonája van elte- | metve... Ti dicsőséget hoz- 1 A szovjet hősi emlékmű tatok a szovjet hazának, ezért a haza is Benneteket dicsőíteni fog.” — olvasom az emlékműre írt sorokat. A bolgár hősi emlékműre 11 nevet véstek fel... Az új ABC áruház mellett megyünk el — zsúfolt vásár­lókkal. Ismerősömmel talál­kozom — éppen szatyrát akasztja a kerékpárjára. A Farostlemezgyárban dolgozik. A Duna partján álló szov­jet emlékműhöz kanyarodunk vissza. Az emlékmű talpaza­tán vörös rózsákból koszorúk. — Szép lesz a felszabadu­lási ünnepségünk — mondja Kiss Béla. — Ott lesznek az idős harcosok is —, mint pél­dául Imre József, az Űjgaz- dák és- Földhözjuttatottak Or­szágos Szövetsége megyei el­nöke, Makai János, az ifjú­sági szervezet első szervező­je, most már nyugdíjas, de a munkásőrség tagja, Németh Varga József az első pártta­gok közül, munkásőr, Pados Józsefné, az első párttitkár felesége és mások, akik meg- pezsdítették a szabad Mohács életét... KIS FÜZETET FORGATOK, címe „Mohács város felsza­badulása”. Hadd idézzem utolsó sorait: „A múlt meg­ismerésével kötődünk igazán városunkhoz, mint növény, mely gyökeret ereszt.” Garay Ferenc ELADÓ vagy könyvjóvá- írással átvehető egy darab kézi meghajtású, 500 kg teher­bírású HIDRAULIKUS magasé ni elő TARGONCA (emelő magasság 3 méter). Papír és Irodaszer Nagyker. Vállalat 15. sz. lerakat Pécs. Perczel utca S. szám. Ügyintéző: Krammer akik végignéztek már életük­ben jó néhány irodalmi es­tet, tapasztalatból tudják, hogy egy ilyen jellegű ren­dezvény könnyen egyhangú­vá válhat, mint ahogy erre gyakran akad is példa. En­nek következményeit érez­zük, hiszen az irodalmi ren­dezvények látogatóinak köre alig vagy egyáltalán nem bővül. Próbálkozások tör­ténnek a helyzet megváltoz­tatására, merész kísérletek­kel igyekeznek növelni az irodalomszerelők és értők táborát, kézzelfogható ered­mények azonban csak ott születnek, ahol eredeti el­képzelések, Ötletek mozgat­ják a kísérletező kedvet. A Jelenkor-est rendezője, Orbán Tibor a szerencsés kí­sérletezők egyike. Módszerei merészek, olykor meghök- kentőek, de egy pillanatra sem feledkezik meg arról, mit miért tesz, hogy végső­soron minden formai meg­oldásnak a gondolatok elmé­lyítését, a hangulatok érzék­letesebbé tételét kell szolgál­nia. Arra törekedett, hogy a hagyományos formákat a legváltozatosabb módon old­ja fel és újjáteremtse egy más formai egységben, mely kötetlenségénél fogva termé­szetessé teszi a színpad és a közönség kapcsolatát A fi­gyelmet nem engedi lanyhul­ni, a beszéd, a zene, a moz­gás váltogatásával állandóan leköti a nézőt és érdeklődé­sét folyton izgalomban tart­ja. Az ötletes „bevágások” elősegítik egy-egy részlet ap­rólékosabb megértését, az árnyalatok tökéletesebb ki­vetítését. A legfontosabb természe­tesen az a gondolat, melynek vázára felépült az egész iro­dalmi est. A rendező ezt ab­ban találta meg, ami a Je­lenkor szellemi törekvését összekapcsolja a kor nagy kérdéseivel, ami közös egy város, egy tájegység és a vi­lág jobbulásán munkálkodók gondjaiban. Mindjárt a hang­ütés ennek a jegyében tör­tént. Pákolitz István, majd Csorba Győző töprengő, ví­vódó versei, az egy pontból a világ teljességéig hullámzó gondolatok. Thiery Árpád tárcája az új városrész új életformát teremtő valóságá­ról, Kolozsvári Grandpierre Emil ironikus-őszinte elmél­kedése a nő helyzetéről ko­runkban vagy Illyés Gyula Amerikáról szóló jegyzetei, melyekből a modem ember világát úgy ismerjük meg, hogy közben magunkra is ismerünk. Ugyanakkor a rendezőnek sikerült érzékel­tetnie a sajátos dunántúli hangulatokat, fel-felvillantak a jói ismert táj színei, fé­nyei. Ez a kettősség végig­vonult az előadáson, az egyensúly csak néha billent meg, de jelentősebb arányel­tolódást ez sem okozott. A műfajok szerencsés összevá- logatása is a rendező jó ér­zékére vall. Talán a humor­ból kellett volna valamivel több. A színészek csaknem kivé­tel nélkül fiatalok. Egyéni­ségük jól érvényesül a kö­tetlenebb formákban, a kí­sérleti helyzetek tehetsémik- re szabottak. Bonyecz Mária „sanzon-hangja” kellemes, érzelemdús. A megzenésített verseket gitárkísérettel adja elő. Kézdy György már fia­talon nagvon kulturált vers­mondó. ifj. Kőmíves Sándor intellektuális érzékenysége is elmélyült Szabó Tünde, Győri Emil, Bősze György és Kovács Dénes Thiery Árpád darabjában nyújtják a leg­többet. A színészek játékát, előadását színesen és tartal­masán egészíti ki a Bóbita Együttes és a Pécsi Balett művészeinek néhány jelenete. A közönség, akinek érde­kében történik minden a színpadon, ezúttal egy olvan kísérleti előadás nézője, melynek eredményeiről már­is tartalmas élmények győz­hetik meg. Kovács Sándor l

Next

/
Thumbnails
Contents