Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-22 / 271. szám
6 ntir» iinttait natno 1969. november 22. Pódium BREMERHAVEN. Pécs- váry Gabriella, aki évek- ! kel ezelőtt ösztöndíjas , énekesnőként a Pécsi Nemzeti Színházban ta- < nult, a bremerhaveni ope- ■ rához szerződött. A kriti- ; ka a legnagyobb elismerés hangján ír bemutatkozó szerepének, a Car- mennek alakításáról. — Legközelebbi szerepe a Sámson és Delila című zeneműben Delila. o BEUGRÁS. Éárdos Anna, a Pécsi Nemzeti Színház operaénekesnője felgyógyult betegségéből, s Horváth Eszter helyeit sikeresen ugrott be Verdi: Álarcosbál című operájának Amália szerepébe. — (Képünk: Bárdos Anna.) V HORVÁTH ESZTER A TV-BEN. Gáspár Margit: A múzsák neveletlen gyermeke című művéből négyrészes televízió műsor készült, melyben Horváth Eszter is játszik, Baksay Árpád partnere képpen. O SZERELMESFILM. A Pécsről fél évvel ezelőtt elszerződött Bálint András második filmjét forgatja Szabó István rendező keze alatt. Az első a moszkvai nagydíjas Apa volt, a mostaninak pedig Szerelmesfilm a címe. — Bálint András partnere: Halász Jutka.- Egy istene volt — a pénz Itthagy ta kislányát és disszidált et>y mohácsi orvosházaspár Milyennek ismerték kollégái Boros doktort? Mohács közvéleményét hetek óta foglalkoztatja dr. Boros László mohácsi belgyógyász orvos és felesége, leánykori nevén dr. Fürdős Piroska, gyermekgyógyász orvos esete. A házaspár, külföldre utazott és nem tért haza. Hogyan, miért mentek el? — kérdezik. A házaspár szabályos útlevéllel beült saját Skoda autójukba, maguk mellé vették 13 éves fiúkat és elmentek. Hat éves kislányukat itthon hagyták. — Milyen emberek voltak? — Beosztottamként dolgozott, jól ismertem — mondja a Mohácsi Kórház röntgen igazgatója. — Szakmailag a közepesnél is alacsonyabb. Emberileg? Bármerre is dolgozott — pedig megjárta Mohácsot, Szekszárdot, Marcalit, Harkányt, aztán ismét Mohácsra jött — sokat panaszkodtak betegei. Idős emberekkel cinikusan viselkedett, sértő szavakat használt. Egy sor fegyelmit kezdeményeztek ellene... A harkányi reumakórházból is fegyelmi kezdeményezéssel jött hozzánk... Kimegy a szobából, iratokkal tér vissza: — Nem szokásom kollégáimról írásokat készíteni, de Boros esetében elkerülhetetlen volt — folytatja. — Itt van néhány feljegyzésem. Szóban panaszkodott nekem Bátai András, Németh Antal véméndi, illetve fekedi lakosok. Csaknem úgy beszélt velük, hogy mit akarnak ők már az élettől... Egy másik papírt vesz elő. — Egyik betege írásba foglalta észrevételeit a vizsgálatáról. Azaz — mint írja — meg sem vizsgálta, hanem durván támadt rá, aztán kiküldte a rendelőből. Az eset után írásban figyelmeztettem, változtasson magatartásán. De kollégáival is összeférhetetlen volt. Milyen embernek ismerték? — Kell róla nyilatkoznom? — kérdezi a kérdésre válaszként a kórház igazgató főorvosa. — Egy istene volt, a pénz. Meg a nő. Hanyag, arrogáns. Együtt végeztem vele az egyetemen. Már ott is. De kell róla beszélnem? Nem... lehet, hogy elfogult vagyok. Ne is írja, amit mondtam I — Milyen ember volt? — kérdem a Városi Tanács titkárától. Válasz helyett először egy fintor suhan az arcán. — Nem sok jót hallottam róla. Közelebbről nem ismertem, de sok zűrös ügye volt. A szoba ablakához vezet. — Nézze csak ott azt az épületet. Itt a tanács mellett. Abban laktak az emeleten. a könyvüzlet fölötti háromszoba összkomfortos lakásban. Autója volt. szép lakása, ő is, felesége is magánpraxist is folytattak... Milyen ember volt? — Hát dicsérni nem tudom. De nem mi foglalkoztunk vele, nem vagyok illetékes nyilatkozni róla — mondta a tanács tervosztályának egyik előadója. — Ellenben azt elmondhatom, hogy itt a város közelében vettek egy szőlőt és építettek rá egy házat. Szép kis vi- kendház, én adtam az építési engedélyt, alul garázs, felül szobák. Ha jól emlékszem körülbelül százötven vagy százhatvanezer forintba került a felépítése. Elmenetelük előtt' állítólag sok mindent eladtak... A tanács melletti háromszobás lakásban most ideiglenesen Boros anyósa — 70 éves asszony — valamint Boros sógora és sógornője laknak. Balatonmáriáról utaztak ide. Velük van a 6 éves kislány is. A lakásból két szoba még hatóságilag lezárva. A másik szobában szép berendezés, bútorok, festmények ... — Itt hagyták ezt a kislányt, most ki tartsa el? — kérdi Boros sógora. — Én a MÁV rokkantsági nyugdíjamból nem tudom. A mama idős asszony. Segélyért folyamodok, valami járadékért. Ezt tette velünk a Laci! A mama.Sír. — Nem, nem akarom elhinni, hogy a lányom .,. Laci határozhatta el az egészet egyedül és csak ott kint mondhatta meg Piroskának... Bárkit is kérdeztem, egy jó szót sem hallottam Borosról. Ellenben feleségéről igen. — Piroska az én lányomat is kezelte. Meggyógyította, rendesen bánt vele. Jó orvosnak ismertem, hallottam, mások is dicsérték — mondta egy fiatalasszony. önkéntelenül is felmerül a kérdés: ha Borosról ennyi elítélő szót mondanak — mindezek korábban is tudottak voltak róla — miért nem intézkedtek vele szemben hathatósabb eszközökkel? Igaz: írásban figyelmeztették, fegyelmiket kezdeményeztek ellene ... De csak kezdeményeztek! Ahol már égett lába alatt a talaj, onnan tovább állt, mielőtt ügyeit alaposabban kivizsgálhatták volna. Miért csak olyan „langyos” eljárások folytak ellene? — Félre értelmezett humanizmusból — mondta egyik kollégája — Gondolták majd észretér? Álhumánum volt ez. Szépen meghálálta taníttatását, a vele szembeni elnéző magatartást. Most fut a még több pénz után... — írtak azóta? — kérdeztem anyósától. — Igen. Rómából. Havonta 150 dollárt kapnak — írták —, hogy naponta már kétszer is jut meleg ételre ... Lehet, hogy később jól megy a soruk. Az sincs kizárva, hogy idővel még az itthoninál is jobb körülmények közé kerülnek. De milyen ember az aki... Garay Ferenc T v-torony kétszázezer Í borotvapengéből A Mecseken épülő 194 méteres televíziós toronynak, arányosan kicsinyített mását formálja meg egy magyarszéki kőműves — borotvapengékből. Ka j tár Gergelynek a ? pengegyűjtés a hobbyja. Másfél évtized alatt 3500 < féle boratvapengét gyűjtött < össze. Ma már azonban í nem elégíti ki a pengék í puszta gyűjtése, ezért el- í határozta, hogy a feles- < leges, több példányban is ( meglévő zsilettekből meg- / építi egyes érdekesebb ) objektumok makettjét. — l Elsőként a mecseki tv- S tornyot választotta. Mi- 5 előtt belefogott volna a I különös munkába, több ízben járt a torony építkezésénél, tanulmányozta a tervdokumentációt, tárgyalt a szakemeberekkel, s ezek alapján készítette el a pengetorony tervrajzát. Az acéltorony 980 milliméter magas lesz és \ ehhez — számításai sze- í rint — csaknem 200 ezer ! zsilettet kell felhasználni. S A borotvapengéket ugyan- í is lapjával rakja egymás- s ra, s úgy metszi, dara- < bolja őket, mint a tég- í Iákat, „malterként” kü- í lönleges ragasztóanyagot \ alkalmaz. Komolytalan rofat Mi kell a ;ó halászléhez? C zeretek gyakorlati dol- gokba avatkozni. Pompás érzés az a hit, hogy az ember sok mindenhez ért. Amihez azonban igazán értek. az a halászlé főzés. Ugyanis rég megszűnt az a korszak, amikor az össz népi-nemzeti eledeleinket a paprikáscsirke, túróscsusza és a pörkölt képviselte. Nemzeti büszkeségünk elcsúszott a halászlé felé. Ma már minden valamirevaló magyar büszke arra, hogy az ő halászlévé az egyedüli a világon, amihez fogható nincs több. Hozzá kell tennem persze, hogy teljesen alaptalanul. mert hisz éppen az előbb árultam el. hogy az igazán jó halászlevet én főzöm. Mint minden valamire való tudománynak, ennek is megvannak a maga fogásai, titkai, amit csak a beavatott tud. Én is véletlenül fejtettem meg ezt a rejtélyt. Én azonban mással ^ellentétben nem fogom véka alá rejteni, hanem mintegy hatvanezer olvasó elé tárom (ennyi az újság előfizetője) és ezzel megoldottam azt a kérdést, ami annyi embert foglalkoztat hazánkban. Persze nem mindjárt az elején, ennyire bolond én sem vagyok, hanem lépésről lépésre vezetem be a kedves olvasót az évezredes titokba. A halászlé főzésnek mindaddig, amíg én rá nem jöttem az egyetlen receptjére, számtalan változata volt. Hiszen ha megnéztünk egy nyomorúságos tv-vetélkedőt, ahol ilyenről szó volt, a három első helyezett sem értett egyet egymással, pedig ezek megnyerték a versenyt, tehát bizonyítottak. Legelején soroljuk fel, hogy hányféle halászlé van. Sok. Ismerik pl. a halászlét győri módra? Ezt a „Mocskos hajós” vagy „Részeg hajós” nevezetű műintézményben ettem. Amikor megrendeltem, még nem gyanakodtam semmire. Jó, vagy rossz lesz, ahogy ez lenni szokott. Nem volt igazam, nem volt rossz. Annál is rosszabb volt. A színe, akár a kifacsart moso- gatórongy és az ereje olyan volt, hogy egy kanál után lerogyott alattam a szék. — Erős?! — kérdezte mellettem a főúr. — Elképesztően! — mondtam. Mivel csinálták ezt? Strichninnel? — Borssal! — A vendég nem tudja, hogy bors kell a halászlébe? — A vendég önkritikát gyakorol — krákogtam, — ebbe a halászlébe nemcsak kell, hanem van is benne. ígérem, mindenkinek elmondom, mert gyenge fizikumm végzetes lehet ez a koszt. A másik recept: Halászlé sellyei járási módra, A községet ugyanis nem akarom kompromitálni. Irodalmi előadást tartottunk és a végén halászlére hívtak bennünket. Öriási tál volt, benne apai, anyai. Enneu is szürke volt a színe és a tetején nagy birkahús darabok úszkáltak. Beletettek némi birkát is. Hátborzongató íze volt Azt hiszem ezzel törlesztették az irodalmi előadást Ezek voltak az extrém esetek. Van aztán halászlé hercegnő módra, ami förtelmes pancsolással jár, meg halászlé tésztával, harcsával, csukával, csuka nélkül, kis hallal. nagy hallal, ilyen paprikával. meg olyannal. Én ezeket mind kipróbáltam magam is. Volt közöttük jó, még jobb, de a legjobb halászlét, az egyszerű, tökéletes halászlét végre egyszer megtaláltam. Ez Pakson történt, szintén irodalmi előadás után, de becsületükre legyen mondva, egyetlen szakács sem vett részt az előadáson és így okuk sem volt a bosszúállásra. Odajött hozzánk a főcsóró és kértük, hogy adjon nekünk igazán jó halásziét. — Igazán jót akarnak? — Nem számít mibe kerül? A közönség irodalmi bosí- szantásáért pénzt is kaptunk, tehát megengedhettük magunknak ezt a könnyelműséget és azt mondtuk: — Mindegy! Aránylag rövid idő múlva előttünk gőzölgőit egy egészen közepes kis ibrikbe a káprázatos halászlé. Ilyet valóban nem ettünk, nem Is hittük el, hogy létezik. Kértünk mégegy adagot és kimentünk a szakács után a konyhába. A tűzhelyen számtalan kis ibrikben forrt a halászlé és én beretvaéles ésszel azonnal rájöttem, hogy mi az, ami a halásziénál elengedhetetlen és amit most a kedves Olvasó elé tárok: HAL KELL HOZZA. Ez az összes titok. Aít még kevésbé jártas emberek is tudják, hogy víz, só, tűz, paprika hozzátartozik a halászléhez. Ebből lehet tenni keveset is, többet is, de az egyetlen a fenti cikk, amit sohasem szabad elspórolni. Ezt főleg asszony olvasóim figyelmébe ajánlom. Szőlőssy Kálmán „Fellegekben“ járó emberek Berkő József Olyan szakma, amelyért nem nagyon tülekednek. Kényelmetlen? Piszkos? Vagy nem veszik komolyan? Esetleg szégyenük? Az ellenérzéseket bármelyik kiválthatja. Már akinél, persze. Mert ki nem hal a szakma, az biztos, amíg kémény és jelentkező akad. És akad is, minden évben: az idén öten szerződtek vállalathoz két esztendőre, ennyi kell, hogy a kémény- seprés fortélyait megismerhessék. Mit kell megtanulni, pontosabban, mi dolga a kéményseprőnek? Mondjuk: a sormunka. A kémények kötelező havi karbantartása. Le kell járnia havonta 2000 —2400 kéményt, ezt söpörni, évente egyszer kiégetni. Nem sok ez egy kicsit? Félix Ferenc főművezető: — Ami a háztető fölé magasodik, nem okvetlenül egy kéményt jelent. Ugyanis egy kémény-pillérben több csatorna van, emeletes bérházaknál például. Van bérmunka is: vállalatok, közületek, magánosok rendelésére cserépkályha, főzőüst, vaskályha, gőzkemence, vagy más berendezés tisztítását végzi el a kéményseprő és a számla összegének 20 százaléka őt illeti. Aztán a harmadik, az úgynevezett „K”-munka, vagyis a kazán- tisztítás, de a gyárkémények kormozását is vállalják. Mindkét esetben 15 százalék jár a kéményseprőnek réndes keresetén felül. Két elsőéves tanulóval beszélgetek. Berkó József és Varga Tibor. Nyakukon az elmaradhatatlan és kötelező szájkendő, a „muntekli”. — Mit szóltak a haverok, hogy ezt a szakmát választotta? — Csodálkoztak — mondja Tibor. — Nálam nem. Hét-nyolc éves lehettem, ha jött a kéményseprő a faluba, fölmásztam vele a padlásokra. Soha sem zavart el, hagyta, nézzem végig, hogyan dolgozik. — Nem szédítő ott fent a magasban? — Először igen. Kicsit bizonytalan az ember, aztán megszokja. — Mit mondanak a járókelők? — Sok marhaságot. Van, aki a gombját megfogja, meg olyan is, aki azt mondja: „Kéményseprőt látok, szerencsém lesz.“ — Mit felel rá? — Mit lehet? Múltkor egy asszonynak mondtam a Kossuth utcában: „Persze, hogy szerencséje van, mert lát, ha nem látna, vak volna.“ Félix Ferenc néhány évtizedet lehúzott a szakmában. — Néha bosszantó, amit az emberek müveinek. Bementem egy házhoz, a kefét letámasztom a kapu alatt, mire kijövök, kicibálják a kefét, sőt, egyszer ollóval nyirbálták meg úgy, hogy csak a csutájá maradt. Pedig drága dolog ez, mert a kefe tulajdonképpen egy tengeri fű, fibrisz a neve, importáru. — Mire jó ez a fibrisz? — Van, aki a pénztárcájába teszi, azt mondja, szerencsét hoz. De akadt már fiatal lány is, aki néhány szálat tépett ki a keféből és bedugta a melltartója mögé. „Nem csal meg a vőlegényem" — mondta. Kiss Ferénc műszaki vezető és László Károly művezető rövid számolgatás után egy papírdarabkát tesz elém: 208 1 ezer 716. A megye kéményeinek száma. Nem tévedés, bizony több mint kétszázezer kéményre ügyel a vállalat nem egészen száz fővel. — Mégis, milyen érzés állandóan a „fellegekben” járni? — Szép! — vágják rá valamennyien. — Pécs felülről is szép. Sokan nem is hinnék, mennyi kis kert, udvar, zölddel futtatott zug van csak a belváros házrengetegében is. És mennyi ablak... Véget nem érő történetek. Mert ugye, az ablakok jó időben nyitva vannak. És akaratlanul is lepereg a bérházak, lakások belső élete a feketeruhás, közkedvelt kéményseprő előtt. Mit lát? Gyerek tanul az asztalnál, férfiak ultiznak, nagylány fésülködik a tükör előtt, a másik öltözik, asszony a tűzhely körül, apa oszt ki néhány pofont a gyerekek között, rádió szól, harmonika szól, visonganak, nevetgélnek, gyerekek bőgnek. Keresztmetszete a bérháznak, afféle komikusán kedves 1 szürrealista látvány. Mindezt Varga Tibor csak a kéményseprő látja, elnéző, magabiztos mosollyal. Rab Ferenc / i í
