Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-22 / 271. szám
M45. nefember 22. Sunammi nanno Páratlan energiaforrás lehet a tengerfenék Eleven erőművek Áramot termeltetnek baktériumokkal — Új tudományág van születőben Elektronáramlás a tengerekben Néhány éwél ezelőtt az Electron Molecular Research Co. az USA-ban olyan „szerkezetet” konstruált, amely rizshéjből baktériumok segítségével villamosáramot termelt. Bár a tudományos világ csak annyit tudott meg róla, hogy réz- és alumínium-elektródákat alkalmaznak és valamilyen „barna por” biztosítja az erőmű folyamatos üzemelését — óriási szenzáció volt. Megszületett a bioelektrokémia! Gyűlnek az eredmények Mi is az a bioelektrokémia? — A biológiai rendszerek elektromosság-termelő képességével és a keletkezett villamosáram elvezetésével foglalkozó tudomány. — Kutatói azt vizsgálják, miként viselkedik valamely biológiai anyag, ha fémelektróddal, vagy más elektTu■ QOni ka romos vezetővel hozzák ösz- aze. Persze, e tudományág sem előzmény nélküli. — Az élőanyag elektromos potenciálját már Galvani vizsgálta. Sokáig azonban azt tartották, hogy elektromosságtermelésre csak a magasabb- rendű biológiai rendszerek képesek. Csupán néhány évtizede, hogy az elektrofizio- lógia kiterjesztette érdeklődését a baktériumok elektro- mosságtermelő tulajdonságainak vizsgálatára is. Az amerikai Cohen baktérium-szuz- penzióból 35 volt feszültségű áramot nyert Nem hitték el neki. A szkeptikusok azzal érveltek, hogy a nagy feszültség elpusztítja a baktériumokat, és az áram elvezetése lehetetlen. Néhány év után azonban kiderült bogy bizonyos körülmények között az élő sejt nagyobb feszültséget is elviselhet Szédítő távlatok nyíltak! A szén, földgáz, köoloj, napenergia, a tengerek mozgásának hasznosítása, az atommagban rejlő hatalmas energia felszabadítása után most újabb hagy lehetőség nyílik a világ energiagondjainak megoldására — a mikrovilág, a baktériumok. Miről is van szó azokban a titokzatos laboratóriumokban, amelyeknek eredményeit csak közvetve ismerjük? — Abból indultak ki, hogy a tüzelőanyag-elem, mondjuk a szén elégetésekor elektronok áramlanak az oxigénatom elektronhéjaira. Nem lehetne-e valahogy elérni, hogy ezek az elektronok ne szabadon, hanem egy áramkörön keresztül folyjanak? (így merülhet föl az a gondolat is, hogy a földalatti széntelepek oxidációsredukciós folyamatai során felszabaduló elektronáram- lásí megfelelő elektródarendszerek segítségével el lehetne vezetni. Feltételeztük, hogy ezt az oxidációt (M^téríumok katalizálják, az eredmény minden esetben, a szén fölmelegedése, ami öngyulladáshoz vezethet. — A Mecseki Szénbányák Kutatási Osztályának Kaurek Róbert mérnök foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a fölmelegedést előidéző elektronáramlás lefékezésével megelőzhető lenne a bányatűz bekövetkezése.) A japán kísérlet Először egy japán kutatónak jutott eszébe vizsgálni a tengerfenék iszapjában lejátszódó elektrokémiai folyamatokat. A tengerek hatalmas tömegű zöld szervezetei fotoszintézissel rengeteg szervesanyagot termelnek, amelyek keményítő, vagy más poliszacharida formájában raktározódnak a tengerek mélységeiben. Idők múlva az anyagok bomlásnak indulnak, amikor is az iszapból energia szabadul föL — Tekintve, hogy a tengervíz a legideálisabb elektrolit — igen alkalmas az elektromos áram vezetésére. A tenger mélyére leülepedett szervesanyag oxldo-redukciója során elszakadt elektronok befogása esetén, hallatlan elektromos energiához lehetne jutni. A japán kutató megállapította, hogy az óceánoknak azokon a helyein, ahol a nagy folyamok bele- torkollanak, a víz erőteljes cirkulációja miatt hatalmas tömegű kénbaktériumok halmozódnak föl. Ezek a kénbaktériumok a kéntartalmú szulfátokat és szulfidokat kénhidrogénre redukálják. A keletkezett ionok további elektronáramlásokat Idéznek elő, amelyek során az elektronok a tengerek felszíne irányába áramlanak. Sisler amerikai kutató laboratóriumban reprodukálta a kénbaktériumok említett elektrontermelő képességét. Kísérleteihez a jól Ismert Desulíovibro desulfuricans baktériumtörzset használta katalizátorként bizonyos szerves fűtőanyag oxidációjához. Eredménye meglepő — 1 mA áramnál 0,7 V feszültséget ért el, s a rendszer — mindössze egyszer töltötte fel „üzemanyaggal” — fél évig folyamatosan termelte az áramot Hogy mi az „üzemanyaga” ennek az „erőműnek”? — Tengervíz és kén- baktérium, valamint bizonyos oxidációra hajlamos anyag. Működésének elve, hogy az oxidálandó anyagból a kémiai kötésekben deponált energia elektronátvitel révén felszabadul és közvetlenül elektromossággá alakítható. A kénbaktériumok enzimkomplexuma révén olyan biokémiai reakciókhoz lehet eljutni — állítják a kutatók —, ahol a fűtőanyag mint elektrondonor, a katalizátor pedig mint elektronak- ceptor szerepeljen. Kimutatták, hogy a baktériumok bizonyos enzimjei képesek átvinni hidrogénatomot és elektront egyik rendszerből a másikba, sőt előállítottak már olyan enzimeket is, amelyek specifikusak, tehát csak hidrogénatomot, vagy csak elektronokat szállítanak. Mi a probléma? Az eddigi kísérletekből kiderült, hogy elektrondonornak bármilyen szervetlen, vagy szervesanyag használható, acceptornak viszont megfelel akármilyen szervetlen só. Ha a rendszert beoltják kénbaktériumokkal, a bele helyezett elektródok anódja elektronokkal feltöltődik, hasonló folyamat megy végbe a másik sarkon a kátédon is. Amikor a rendszert elektromosság termelésre kívánják állítani, az anód és a katód közé vezetést iktatnak be. Az óceánok esetében a vezetés szerepét a tengerfenék iszapja látja el. Azt már régóta tudjuk, hogy az' elektromosság nem más, mint elektronáramlás és hogy mindenütt kimutatható elektromosság, ahol elektronok folynak. Energiatermelés szempontjából a probléma az, hogy ilyen elektronáramlást mindenképpen hozzanak létre. A termesztés rendszerekben ez az áramlás igen lassú, gerjesztésük viszont hatalmas energiabefektetést kíván. Ügy látszik ezt az utóbbi problémát oldják meg a baktériumok. A föld anyagainak nagy tömegét alkotó szervetlen sók — szulfátok, nitrátok, karbonátok stb. — bizonyos körülmények között redukálhatók és ha a redukciót valamilyen erélyes katalizátorral befolyásolják, a reakció energiája észrevehető hő vagy elektromosság «formájában elvezethető. A kísérletek kimutatták, hogy a természetnek ezt az eddig jórészt ismeretlen energiatartalékát lehet baktériumokkal hasznosítani. A nitrát tartalmú sókat a denitrifikáló baktériumokkal redukáltatják, a szulfátokat a kénbaktériumok, a karbonátokat pedig a metánbaktériumokkal lehet redukáltatni. A felsorolt baktériumtörzsek közül a kénbaktériumok közül a De- sulfuricansok a leghasznosabbak, mert ezek életműködését fokozni is lehet azáltal, hogy vas-katódokat használnak és ekkor az áramsűrűség eléri a 2—3 mA/cm*-t is. Tisztelet a parányoknak Az elmondottak alapján nem arról van szó, hogy a baktériumok megoldják a világ energiagondjait. Gazdasági jelentőségük eltörpül még a hagyömányos energiatermelő rendszerek mellett. De ha arra gondolunk, hogy számos lehetőség van a Föld vagy a kozmosz egyes területein való alkalmazásukra, ahol nem állhat rendelkezésre más energiaforrás, — pL a tengeralattjáróknál s különösen a kozmoszban tűnhetnének be fontos szerepet — egyre nagyobb tisztelettel tekint e parányokra a tudományos érdeklődésű ember. Takács László A. Siemens Villamos- sági Művek újfajta elektronikus készüléket dobott piacra, amellyel a röntgenfilmen előtérbe lehet hozni a diagnosztikai szempontból fontos részeket és ki lehet küszöbölni a csontváz zavaró árnyékvetését. A hagyományos röntgenkészüléket kiegészítő „szubsztrakciós készülék** működése az ún. „harmonizáló eljár ás”-on alapul, ami lehetővé teszi, hogy a kép világos pontjai felerősödjenek és így a kép egészében szembe tűnjenek. Minden étkezés után egy almát! Fluortabletták fogszuvasodás ellen Mi okozza a fogak romlását? Soha nem hallottunk any- nyit a fogbetegségekről, főleg a fogszuvasodásról, annak megelőzéséről és gyógyításáról, mint manapság. A kutatók rengeteget foglalkoznak ezzel a problémával, az egészségügy pedig tetemes összeget költ a gyógyításra. A fogszuvasodás sok tényező együttes hatására lép fel. Első helyen a mértéktelen szénhidrát-fogyasztást kell hibáztatnom. Szénhidrátokhoz soroljuk a cukornemű anyagokat (cukorkát, cukrot, csokoládét), süteményeket, tésztaféléket. Ezek egy része rágás közben odatapad a fogak árkaiba, barázdáiba, a fogak közé s ott baktériumok hatására bomlani kezd, s a bomlással létrejött savtermékek idővel a zománcot kimarják. Az ilyen hibás zománcon keresztül a fogszuvasodás könnyedén a mélybe terjed. Ez a bomlási folyamat fokozottabban éjjel zajlik le, amikor alvás közben nincs nyáltermelés s ennek lemosó szerepe kiesik. Elősegíti a fogszuvasodást a rágás kimaradása. A priAz idegesség beteggé tesz Nincs olyan szervünk, amelyet ne károsítana az idegesség Sokat hallunk szívbajokról, rákról, és ezeket a megbetegedéseket nagyon komolyan is vesszük. Az idegességen azonban inkább csak mosolygunk. Első pillantásra valóban úgy tűnik, hogy ez — tulajdonképpen nem is betegség. Az ideges emberek ma erről, holnap másról panaszkodnak. Általában a legtöbben nem veszik figyelembe, hogy az idegesség számos igazi betegség kiinduló pontja. Az idegesség a gyomorra, az epére, vagy a szívre koncentrálódhat. Befolyásolhatja azonban minden más szervünket is. Az idegesség ugyanis nincs közvetlen befolyásunk alatt, az agytól független, és a test minden részét érinti. A vegetatív idegrendszer szabályozza hangulatunkat, mint ahogy — befolyásunktól teljesen független — meghatározza, hogy a test különböző szervei szabályosan működjenek. A modern embernél ezt a ritmust jelentős mértékben megzavarja számos külső befolyás: a lárma, a mindennapi hajsza, a váratlan helyzetek. a harag és sok ezer más tényező Sajnos, ez az emberek millióira vonatkozik. Már a telefon éles hangja is elegendő ahhoz, hogy egyes embereknek idegesen összehúzódjék a gyomruk, s egy vita a főnökkel vagy otthon, egy kritikus közlekedési helyzet — mindez ugyanazzal a következménnyel járhat Az idegesség napról napra nő, s idővel kihat valamelyik létfontosságú szervre. — Ez lehet a gyomor, az epe, a szív, de sokszor reuma lép fel és asztma. Az orvosok többé-kevésbé tehetetlenül állnak szemben a vegetatív idegrendszer zavaraival. Kezdetben harcolnak ugyan az ideges zavarok ellen orvosságokkal és injekciókkal, és esetleg fürdőkkel, üdülésekkel, sőt alvás-kúrákkal is megpróbálkoznak, tartós hatást azonban semmi esetre sem tudnak elérni. Éppen ezért modem korunk egyik legnagyobb veszélyének nevezhetjük az idegességet, amely százezreknél nap mint nap, szinte észrevétlenül fokozódik. Fokozza a veszélyt, hogy ideges emberek a legkülönbözőbb megnyugtató, majd később megint stimuláló szereket szedik. A fokozott nikotin- és alkoholfogyasztás pedig — miután mindkettő maga is méreg — új betegségeket vált ki. mitív vagy félig nomád körülmények között élők általában jó fogakkal rendelkeznek, mert rost-dús ételeket, keményre sült pecsenyéket vagy egyéb „rágós” ételeket fogyasztanak. A rágás a leggondosabb fogkefélést is hatványozottan felülmúlja. A rágással nemcsak az étel ap- rózódik fel, hanem a fog felszíne is tisztul. Rágással indul meg a fokozott, az emésztéshez szükséges nyálképződés s a nyálnak szintén van a fogakon lemosó szerepe. A fogak szerepe a rágás, és ezt már az első tej fog kibúvásakor kulti váltatni kell a csecsemővel. A gyermek tej fogaival való kiadós rágás ösztönzi a szervezetet arra, hogy jó felépítésű állandó-fogakat építsen. Hozzájárul még a fogszuvasodáshoz a fogak ápolatlan volta. Aki magára hagyja fogait, főleg étkezések után s lefekvés előtt, annál ez a folyamat sokkal gyorsabban és hamarabb következik be. Itt is érvényes az a mondás, hogy a tisztaság fél egészség! Szerepe van a fogszuvasodásban a familiáris tényezőnek is. Rossz fogú, szuvasodásra hajlamos szülők utódai is hajlamosak fogszuvasodásra, viszont jó fogazattal rendelkezők utódai is általában jó fogúak lesznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jó fogazatú egyénnél, ha életviszonya, főleg táplálkozása megváltozik, nem léphet fel szuvasodás. A fogszuvasodás mellett létezik egy másik, fogat érintő megbetegedés, a foglazulás. Ez főleg felnőtt korban jelentkezik, de látunk ilyet nem egyszer a gyermekkorban és a fiatalabbak között is. A civilizált élet hatással van az ínyre és az állcsont fogmedernyúlványára is. — Túlfinomult táplálkozásunk, a természetes sugarak (napsugár) hiánya, a túl forró vagy túl hideg (fagylalt) ételek fogyasztása, a fűszeres ételek, az erőteljes rágásról való leszokás, a szuvasodás kapcsán létrejött foghíjasság következtében egyes fogak rágással való túlterhelése, az elhanyagolt szájú egyének fogkőlerakódása ínygyulladást vált ki. Az ínygyulladás következménye pedig az, hogy az zsugorodni kezd, a fogról leválik s a fog nyaka lemeztelenedik. Ez a folyamat hatással van a fogat támasztó csontszövetre is, ami lebontódik s a fog idővel meglazul, majd kihull. csőt, de ezeket rágjuk kiadósán. Ez jól letisztítja a fogat. Fogyasszunk zöldségféléket, tejet, tejtermékeket. — Kerüljük a túlzott szénhidrátok fogyasztását Ezt már a csecsemőnél is vezessük be. Ne adjunk neki cukros vagy mézes dudlit, ha sír, mert ezzel jóvátehetetlen szuvasodást idézhetünk elő kibúvó tejfogain. Este elalvás előtt ne adjunk a gyermek szájába cukrot, csokoládét, süteményt. Ezzel szemben lefekvések előtt az anyja gondosan mossa meg a gyermek fogát, hogy a fogközőkben, árkokban étel ne maradjon vissza. Fogmosás után mór csak tiszta vizet ihat a gyermek. Amint kibúvik a gyermek foga, legyen fogkeféje és szoktassuk rá, hogy étkezések után azonnal mosson fogat. Főétkezések közti időben ne egyék semmit, legfeljebb almát, esetleg más gyümölcsöt. Ne adjunk az iskolába menő gyermeknek édességet, cukrot, csokoládét, de pénzt sem, mert azt is esetleg cukorra költi, hanem mindig valami gyümölcsöt, főleg almát. A pedagógus ne engedje, hogy tanítási idő alatt cukrot vagy más édességet szopogasson a tanuló. Az iskolákban lévő büfékben ne áruljanak édességeket! Ezek helyett térjenek ót gyümölcsök és gyümölcslevek árusítására. Ne rendezzenek a ■ kereskedelemben édességnapokat! így is elég édességet fogyasztanak á gyermekek. Minden étkezés után mossunk fogat! Amennyiben erre nincs mód, legalább öblítsük ki szánkat étkezés után tiszta vízzel. Nagyon fontos a lefekvés előtti gondos fogtisztítás fogkefével, fogkrémmel vagy fogporral. A kérdés az, hogyan előzhető meg mindez? Mindenekelőtt táplálkozással lehet a szuvasodást gátolni. Lehetőleg főétkezéskor együnk. Étkezések után mindig fogyasszunk valami rostdús ételt, pl. almát, sárgarépát, káposztatorzsót, -nyers kalarábét, vagy más gyümölSokat hallunk ma a fluörozásról, mint a fogromlás megelőzését célzó eljárásról. Az Amerikai Egyesült Államokban kb. 60 millió ember iszik fluorozott vizet s az eredmény: a fogszuvasodásban lényeges javulás állott be. Ma még hazánkban a fluor-bevitel nagyon költr séges (Budapest 50 000 böl- csődésének fluortablettával való ellátására 2 millió forintot irányzott elő). Helyenként tabletta bevitelével, másutt só fulorozásával kísérleteznek. Ajánlatos volna az olcsó táplálékhoz tartozó teát rendszeresen itatni. Ugyanis a napi fulor- szükséglet 1 mg, s 100 gr teában 80 mg fluor, található. Ha fentiek betartása mellett mégis fogszusavodás jelentkezik, ne várjunk, hanem sürgősen forduljunk orvoshoz. Hasonlóképpen fellépő ínygyulladás esetén is menjünk fogorvoshoz, aki a fogkövek eltávolításával és gyógyszereléssel megállítja ezt a folyamatot Dr. K. U, 1 1
