Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-16 / 266. szám

1969. november 16. jjunantmt napto Közvéleményünk élénk fi­gyelemmel kíséri a gazdasági helyzet fejlődését és az élet- körülmények alakulását. A téma időszerűségét növeli, hogy a közvetlenül előttünk álló 1970-es évvel fejeződik be a III. ötéves terv idősza­ka, másrészt immár két esz­tendeje annak, hogy a gazda­sági reformot bevezettük. Amennyire örvendetes a gazdasági kérdések ' körül folyó viták aktivitása, ugyanannyira kedvezőtlen a helyzet értékelésében ta­pasztalható — néha szélső­séges — megítélés. Vannak, akik minden előforduló hi­báért az új mechanizmust okolják, nem veszik figye­lembe azt, hogy problémáink részben objektív gazdasági körülményeinkből, vagy nép­gazdaságunk jelenlegi szer­kezetéből adódnak és éppen ezért jellegüknél fogva meg­oldásuk is hosszú időszakot, Közgondolkodásunk javításáért! több évet vesz igénybe. Má­sok pedig valamiféle csoda­szernek tartják a reformot, nem ismerve azt, • hogy a gazdasági mechanizmus csu­pán eszköz,' amelynek meg­felelő alkalmazása elősegít­heti gazdaságpolitikánk és gazdasági céljaink hatéko­nyabb megvalósítását. — Ugyanakkor az is igaz, hogy a reform új értékrendszere folytán gazdasági helyzetünk valóságos reflektorfénybe ke­rült és élesebben jelentkez­nek a növekedés problémái, mint korábban. Nyilván más okok mellett ez is növelhet­te a borúlátó és szubjektív megítélések számát. De va­jon van-e okunk borúlátás­Gazdasági életünk fejlődése kiegyensúlyozott Tények egész sorával bi­zonyíthatjuk, hogy nincs! Gazdasági életünk fejlődése, ritmusa alapjában véve ki­egyensúlyozott, növekedési üteme az utóbbi két évben elérte a tervezettet. A meg­reformált gazdaság-irányítá­si rendszerünk eszközei al­kalmasaknak bizonyultak ar­ra, hogy a gazdasági folya­matokat szabályozzák, lehe­tővé téve a központi akarat érvényesülése mellett az önálló vállalati cselekvést, a terv és a szocialista piac jobb kapcsolatát. Népgazdaságunk eredmé­nyei több vonatkozásban is kiemelkedők: — A nfemzeti jövedelem növekedése már ebben az év­ben elérte az ötéves terv vé­gére (1970-re) tervezett szin­tet — Lényegesen többet ru­háztunk be, mint eredetileg előirányoztunk. —- Külkereskedelmünk — az idei -évben — mind szo­cialista,' mind tőkés viszony­latban jelentős devizatarta­lékokra tett szert. Ha figye­lembe vesszük azt, hogy az elmúlt években mennyi gon­dot okozott a tőkés orszá­gokkal szemben fennálló adósságaink problémája, en­nek az eredménynek külön is örülhetünk. De nemcsak a népgazda­ság fejlődésének, hanem az életszínvonal emelkedésének bizonyítására is sorolhatunk fel további adatokat. — A lakosság foglalkozta­tottsága csaknem teljeskörű. Elhelyezkedési gond úgyszól­ván nincs, sőt a legtöbb szak­mában a munkaerőhiány a jellemző. Ez a helyzet min­den problémája mellett is jelentős cáfolata a várható munkanélküliségről koráb­ban elterjedt jóslatoknak. — Az egy főre jutó reál- jövedelem három év alatt kb. 19 százalékkal emelke­dett és már három év alatt elérte az öt évre kitűzött célt. Ennek a tendenciának jegyében 1969. első tíz hó­napjában, Baranya megyé­ben a lakosság pénzbevéte­lei 7,5 százalékkal, az ipari munkabérek 2,4 százalékkal nőttek az előző évhez ké­pest; A pécsi-,v baranyai -üze­mek 167 millió forint nyere­ségrészesedést fizettek ki az idén, 5£ százalékkal többet, mint 1968-ban. A munkás havi átlagkereset jelenleg 2322,— forint, amely maga­sabb, mint az országos átlag (1913,— Ft). Ugyanakkor a parasztság jövedelme is erő­teljesen nőtt, amely az utób­bi években történt szociális és egészségügyi fejlesztéssel, tsz-tagok nyugdíja, családi pótlék, táppénz, stb. együtt tovább javította a falusi la­kosság életkörülményeit. — A lakosság fogyasztása is gyorsabban emelkedett, mint amit a tervek előirá­nyoztak. Erre utal a keres­kedelem a múlt évinél 11 százalékkal magasabb for­galma. Tovább nőtt az ér­deklődés a magasabb értékű fogyasztási cikkek iránt. — Közismert, hogy jelenleg a már nagyszámú gépkocsi-ál­lomány mellett több mint 60 000 vásárló igényét je­gyezték elő. (Baranya megyé­ben az autótulajdonosok szá­ma a főváros után a legma­gasabb az országban, ezer lakosra 25 db.). — A lakossági jövedelmek emelkedése folytán tovább nőtt a vásárlóerő, amit az országosan 34 milliárd, Ba­ranyában 1,3 milliárd forint takarékbetét-állomány is bi­zonyít. — Ugyancsak az életkö­rülményeket javító, jelentős társadalompolitikai eredmény az ipari és építőipari dolgo­zók munkaidőcsökkentése, amely ebben az évben az említett ágazatokban má általánossá vált. Az előzőkben felsoroltak mellett több más, számokban nem kifejezhető változást is megemlíthetünk, amelyek a dolgozók részére kedvezőek és amelyek a gazdasági rer form két esztendeje alatt kö­vetkeztek be. (Pl. kollektív szerződések új rendszere, új Munka Törvénykönyv stb.). Természetesen az életszínvo­nal megítélésében a szub­jektív okok, az egyén beál­lítottsága, igénye mellett a szociális helyzet, eltartottak száma, lakáskörülmények stb. is közrejátszanak, azonban ezeket figyelembe véve is nagyobb elismerést érdemel­nének azok az eredmények, amelyek még a nemzetközi összehasonlításban is kiáll­ják a próbát. Közgondolko­dásunk egyik problémája éppen az, hogy a sok mun­kát és erőfeszítést tartalma­zó eredményeinket legtöbb­ször mint magától értetődő­ket tudomásul vesszük, ugyanakkor a hibákat pedig a szükségesnél is nagyobb hangsúllyal emlegetjük. — Ilyen módon az a kép, amit gazdaságunk, társadalmunk helyzetéről festünk, nem min­dig reális. Jelenségek, melyeket bírálnunk kell Vannak természetesen olyan jelenségek is, amelye­ket látva, nem lehet okunk az elégedettségre és ame­lyeket kötelességünk bírálni. Ezek között a legnagyobb probléma a termelékenység nem kielégítő alakulása. A statisztikai adatok szerint az utóbbi két évben az ipar ter­melékenysége stagnál, sőt ez évben — kivéve a harmadik negyedév kedvezőnek mutat­kozó eredményeit — a ko­rábbi szinthez képest vissza­esett, Az okok általában is­meretesek. Az üzemek égy részében nem kielégítő — szinte kezdetleges — a ter­melés és munkaszervezés, ez­zel együttjár a pazarlás, a munkával, laza a munkafe­gyelem és sem mennyiségi­Mit ígér a jövő év? Nagyobb önállóság, „testhezállóbb”piac * • A dombóvári üzemet felszámolták Lassan már egy évtizede, hogy minden évnek megvan a maga „fekete” eseménye, ilyen nehéz feladatot azon­ban talán még sohasem ol­dott meg a Beton- és Vasbe­tonipari Művek pécsi gyára, mint az idén. Négy termelő egysége közül egyet — s ép­pen a legjobban kiépítettet—, le kellett állítani. Szeptem­ber 1. óta a dombóvári be­tonüzemben a községi ta­nács, illetve a TÜZÉP az „úr”, s bár a munkásokat maradéktalanul átcsoportosí­tották, illetve elhelyezt|Jc, a „dombóvári dossziét” még. nem Zárták le. A tanulsá­gok, következtetések levoná­sa ugyanis még hátra van. László Imre igazgató a dombóvári üzem veszteséges voltának okait sorolja. Szál­lítási szempontból „félreeső hely” volt (a MÁV új szállí­tási díjszabása minden ton­na kavicsot, betont elvisel­hetetlenül drágává tett), csak egyfajta terméket (betoncsö­veket) volt képes előállíta­ni, s ami talán még ennél is súlyosabb következmé­nyekkel járt: 60 milliós álló- eszköz-vagvon ytán kellett az eszközlekötési járulékot fi­zetni. — A gyár 160 milliós álló- és forgóeszköz állományából 60 millió Dombóvárra kon­centrálódott, s miután ennek az óriási értékű gépparknak alig 40—50 százalékos volt a kihasználtsága, a gyári szín­ia veszteség 70 százalékát ép­pen Dombóvár „produkál­ta”... Fájdalmas „műtét” volt, de meg kellett tenni. -*■ A TÜZÉP és a községi tanács új profilt alakít ki, a feles­leges gépeket leadja, s köny- nyen lehet, hogy nyereséges­sé tudja tenni az üzemet, a BVM hatalmas szervezetén belül azonban csak totális át­állással — és ami ezzel együtt jár: sok milliós ráfordítá­sokkal —, lehetett volna el­érni ugyanezt. A jövő évet tehát három teleppel — Pécs, Komló, Hird —, kezdi meg a BVM pécsi gyára. E három telep termelési előirányzata 110 millió forintnyi áru, mind­össze 10 millióval kevesebb, mint amennyi — Dombóvár­ral együtt —, az idei elő­irányzat volt. A telepeket profilírozták. Pécs mozaikla­pokat gyárt továbbra is, Hird azonban szinte teljes kapacitását a házgyári lép­csőelemek tömeggyártására fordítja. Ezt a terméket a dunaújvárosi házgyártól vet­ték át, s az egész országot el kívánják látni vele. Komló a mezőgazdasági épületek előregyártási központja lesz: máris nagy mennyiségben gyártják a különböző ren­deltetésű ólak, illetve istál­lók oldal- és tétőfalait, de a jövő évtől kezdve már vas­betonvázakat is szállítanak. Komló másik újdonsága a bányavágatbiztosító vasbe­tonív. Az idén — a Mecseki Szénbányák megbízásából —, legyártották a null-szériát, s miután a Zobáki kísérletek eredménnyel zárultak, jövő­re már 7000 darabot gyárta­nak. — Ilyen még nem volt: az I. félévi kapacitásunkat no­vember elejéig teljes egé­szében lekötötték... — 1970 ezek szerint a nyu­galom éve lesz.,. ? — Annál is inkább, mert az idei esztendőt a jövő elő­készítésére szántuk. Létszá­munk, . a műszaki színvonal elfogadható, a kialakított profil pedig minden vonat­kozásában kedvezőnek mondható.. A kedélyek alapjában véve megnyugodtak, egy kis aggo­dalom azonban mégis érző­dik a gyári vezetők körében, s ez az árak miatt van. A különböző alapanyagok ára, Szinte hónapról hónapra vál­tozik. Itt van például a hun­garocell. Fél év alatt 66 szá­zalékkal „ugrott” az ára, de a 20—30 százalékos emelke­dés, szinte minden szabad­áras cikkre jellemző.,— Az egyik vb-elemet félévvel ez­előtt még 16 százalékos ha­szonkulcs mellett gyártották, illetve értékesítették, — most 3 százalék a haszon. A vég­termékek ára egyelőre még nem mozdult meg, de a ver­senyfutás egyre elkerülhetet­lenebbnek látszik, ami ter­mészetesen, előbb utóbb a felvevő piacra is visszahat. Egyszóval: sajnos, a nyuga­lom éve sem lesz teljesen gondtalan... Békés Sándor lég, sem minőségileg nem elegendő a műszaki fejlesz­tés. Az év elején a Dunán­túli Napló e témában vitát indított, amelynek során több bírálat, javaslat és fogadko­zás hangzott el, azonban lé- i nyeges fordulat még sem következett be. Igaz, hogy a jelenleg még érvényben lévő szabályozók a vállalatokat nem a megfelelő irányba orientálják és lehetőséget ad­nak a létszámhigításra. Más­részt vannak olyan objektív okok, változások is, amelyek­nek a termelékenység növe­kedését lassító hatását figye­lembe kell venni. (Pl. mun­kaigényes termékek arányá­nak emelkedése.) De ezek csak magyarázzák a hely­zetet. Valójában az előreha­ladás érdekében nem sok történt és ennek láttán van olyan érzésünk, hogy üze­meinkben sem a gazdasági vezetők, sem a társadalmi szervek nem érzékelik kel­lően ennek a kérdésnek a súlyát és felelősségét. Pedig a jelenlegi helyzet tarthatat­lanságát mi sem bizonyítja jobban, mint a termelékeny­ség és a jövedelmek arány­talansága. Ugyanis az ez év­ben kifizetett bérek, pénz­beli juttatások, a visszaesett termelékenység mellett is erőteljesen emelkedtek és növekedésük meghaladta a termelés fejlődésének üte­mét is. Ez alapvetően ellentmond a gazdasági fejlődés logiká­jának. Ha kiélezzük a dol­got, olyan következtetésig is eljuthatunk, hogy a kifizetett bérek mögött nem minden esetben áll megfelelő meny- nyiségű termék. — Ez hosz- szabb időszakot figyelembe véve a vásárlóerő és az áru­alapok egyensúlyát is ked­vezőtlenül befolyásolja és ezért amennyire örülünk an­nak, hogy a lakosság jöve­delme nőtt, ugyanannyira nyugtalanító az, hogy ennek anyagi fedezete elsősorban a termelékenység jelerilegi helyzete miatt nem mindig megalapozott Még egy olyan vonatkozása van ennek a kérdésnek, amelyre figyel­met kell fordítani. Ez a mun­kaidőcsökkentés bevezetésé­nek előkészítése. Ugyanis az iparban és építőiparban vég­rehajtott és más ágazatokban is tervezett munkaidő rövi­dítés előfeltétele az, hogy a kieső időalapot a műszaki fejlesztés, belső tartalékok feltárása, megfelelő terme­lésszervezés útján a teljesít­mények növelésével ellensú­lyozzuk. A tapasztalatok ar­ra utalnak, hogy a termelé­kenység stagnálása miatt en­nek a követelménynek nem mindenütt tudtak eleget ten­ni. A munkaidő rövidítés be­vezetésével az iparban 7—8 százalékkal kevesebb lett a munkaidőalap, ugyanakkor az 1 órára jutó teljesítmé­nyek csak 4,8 százalékkal emelkedtek. A többiek mel­lett ez a példa is a tenni­valók sürgősségét bizonyít­ja. Sok bírálat éri mostaná­ban a kereskedelmi ellátást és ezzel kapcsolatban az árak alakulását, Jogosan teszik szóvá, hogy a reformhoz fű­zött várakozás ellenére még ma is sok a hiányzó áru­cikk. Ezek egyrésze már évek óta szerepel a különböző hiánycikk listákon, mások újonnan keletkeztek, mint pl. a tüzelő. Az okok is rész­ben ismertek: kapacitás­hiány, az anyagi érdekeltség nem kielégítő volta stb. — Azonban olyan jelenségek is előidézték a nem kielégítő el­látást, amelyek újabb keletű­ek és reméljük átmenetiek. Pl. egyes iparágak (építőanyag- ipar, könnyűipar) termelése nem fedezte az igényeket, az exportérdekeltség helyenként nagyobb előnyöket biztosí­tott, mint a belföldi értéke­sítés, a kereskedelem igény- felmérése nem vo*ít kielégí­tő, a készletezési politika el­lentétes módon’ hatott stb. Amiről a legtöbbet vitázunk A legtöbbet vitatott téma azonban az árszínvonal. So­kan ezt is a reform szám­lájára szeretnék írni és ta­lán az egyéni, a sokszor szubjektív vélemény itt a leggyakoribb. Ismeretes, hogy a gazda­sági reform programjában szerepel a jelenleginél igaz­ságosabb, az árak értékét jobban megközelítő és kife­jező árrendszer megvalósí­tása, amely fokozatosan több év alatt jönne létre, úgy, hogy a bérek emelése az árak rendezése mellett is biztosítsa a tervezett reál­bérnövekedést. A jelenlegi árrendszerünkben a fogyasz­tási cikkek egy részéhek árai eltérnek értéküktől, illetve az előállításukra fordított költségektől. Ennél ‘ fogva egyes termékek árai, mint pl. hús, tej, kenyér, közle­kedés, tüzelő, lakbér stb., jelentős állami hozzájárulást tartalmaznak, mások viszont pl. különböző textíliák, cipő, élvezeti cikkejt stb. állami többletbevételt. Ezt a sok milliárd forint összeget ki­tevő eltérést, amely nagyjá­ból megegyezik egymással, nem lehet csak számszerű alapon vizsgálni és ennél­fogva az egyes termékek árának leszállításával, más tekintetben fennálló hozzá­járulást elvonni. Ugyanis a dotált termékek árának ren­dezése pl. házbér nemcsak gazdasági, hanem legtöbb­ször társadalompolitikai kér­dés is. Hosszú ideig azonban ez a helyzet mégsem tartha­tó fenn, mert sérti az igaz­ságos elosztás elveit, ezért a következő években is szá­molni lehet azzal, hogy az ismert elvek alapján bizo­nyos termékek, szolgáltatá­sok árai módosításra kerül­nek. Van azonban az árak mó­dosulásának spontán folya­mata is. Az egyes monopol­helyzetben lévő termelő vál­lalatok, amelyekkel szemben nem sikerült belföldi terme­lés, vagy import révén ha­tékony versenyt támasztani, a szabad-áras cikkeknél leg­többször élnek az árak eme­lésének lehetőségével. Kü­lön, érdekessége ennek a helyzetnek, hogy általában azoknak a vállalatoknak a dolgozói is bírálják az ára­kat, akik mint termelők a saját üzemükben előállított termékek esetleges emelésé­vel anyagi érdekeltségük folytán egyetértenek. — Az árakat a mezőgazdasági ter­mékeknél a természeti té­nyezők alakulása is befolyá­solja. Pl. ez év első felében a késői tavasz, a rossz idő­járás következtében 13 szá­zalékkal magasabbak (az év második felében 7 százalék­kal alacsonyabbak) voltak a zöldség- és gyümölcsárak, mint 1968-ban. A? előzőkben felsorolt té­nyezők együttes hatására a fogyasztási árak összességük­ben ez évben kb. 2 száza­lékkal emelkedtek. Ez az emelkedés beleértve a múlt évit is nem ment túl a ter­vezetten. Ismeretes, hogy a tőkés országokban lényege­sen nagyobb a fogyasztási árindex változása, mint ná­lunk. Természetesen figye­lembe kell venni azt, hogy az árszínvonal bírálatát a lakosság egyes csoportjainak szociális helyzete még külön is befolyásolhatja. (A nyug­díjasok, nagycsaládosok költ­ségvetése nyilván érzéke­nyebben reagál az árak vál­tozására mint más rétegeké.) Vannak az árpolitikának olyan vonásai is, amelyet „ ugyancsak sűrűn bírálnak.,., PL a kirakatokban gyakrán’ láthatók a magas árú import- termékek, cipők, kötöttáruk stb., amelyeket általában a magasabb jövedelműek vá­sárolhatnak meg. Az ilyen cikkek a kivételek közé tar­toznak és mennyiségük nem olyan, hogy az általános ár­színvonalat befolyásolnák, mégis néha olyan hatást vál­tanak ki, mintha az egész áruellátásra ez volna a jel­lemző. Éppen ezért vitatha­tó, hogy helyes-e ilymódon tálalni ezeket az árukat. De nem alaptalan az a félelem sem, hogy ezek a magas árak a belföldi termékek árát is felfelé orientálhatják. A felsoroltakon kívül még a dolgozók által vitatott, több más problémát is megem­líthetnénk, mint pl. a nye­reségrészesedés elosztása, la­káshelyzet stb. Ezek rész­ben olyan, kérdések, ame­lyeknek megoldása napiren­den van és amelyekre más írásokban a későbbiekben a sajtó valószínűleg visszatér. A reális eredmények tükröződjenek a közgondolkodásban A szóvátett negatív jelen­ségekkel együttvéve is gaz­dasági fejlődésünk összképe végeredményben kielégítő, az életkörülmények javultak, amit konkrét tények­kel bizonyíthatunk. Azon kellene gondolkodnunk, hogy miként érhetnénk el, hogy a közhangulatban ezeknek az eredményeknek reális visz- szatükröződése jelentkezzék. Ez sokoldalú bonyolult munkát igényel, amely nem szorítkozhat csak a hírközlő szervekre. Nem túlzás ha azt állítjuk, hogy társadalmi, gazdasági életünk minden pontján szükséges a reform eredményeinek a tárgyila­gosságnak megfelelő ismer­tetése a rendelkezésünkre álló tényanyag birtokában. Nem indokolt, hogy helyze­tünk megítélésénél néha vé­dekező álláspontból magya- , rázkódjunk, amikor erre semmi okunk sincs és ami­kor a 'meglévő eredmények gazdaságpolitikánk helyes­ségét önmagukban is bizo­nyítják. Ennek keretében ha szükséges, fel kell lépni a demagóg megnyilvánulások ellen is. Azt hiszem, hogy a viták keretében néha nem ártana kimondani az ismert alap­igazságot: olyan szinten él­hetünk, amit társadalmunk és saját magunk • részére munkánkkal megteremthe­tünk. Az igények kielégítése gazdaságunk hatékonyságá­tól, a nemzeti jövedelem nö­vekedésétől függ. Hogy előre­haladásunk gyorsabb legyen, életszínvonalunk tovább ja­vuljon, termelékenyebben, fegyelmezettebben és jobban kell dolgoznunk. Dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents